1. sz. melléklet

A kisebbségi közösséghez tartozás kérdése

Az 1994 óta lebonyolított kisebbségi önkormányzati választások negatív tapasztalatai, a növekvõ számú rosszhiszemû személy és csoport fellépése, megköveteli a rendszer felülvizsgálatát, illetve újraszabályozását. A téma vizsgálatához mind a hazai, mind a nemzetközi terület vonatkozó dokumentumai iránymutatással szolgálhatnak.

A kisebbségi törvény 7. §-a szerint "valamely nemzeti, etnikai csoporthoz, kisebbséghez való tartozás vállalása és kinyilvánítása az egyén kizárólagos és elidegeníthetetlen joga". E cikkhely nem ajánl fel semmiféle identitásválasztást. A kisebbségi jogokkal élni kívánó állampolgár itt kizárólag meglévõ kisebbségi identitásának vállalásáról, más szóval kinyilvánításáról dönthet.

Az Európa Tanácsnak a nemzeti kisebbségek védelmérõl szóló keretegyezménye, mely egyezmény beépült az érvényes magyar jogrendbe, még pontosabban fogalmaz. Az I. fejezet 3. cikke szerint "Minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személynek joga van megválasztani, hogy kisebbségként kezeljék-e vagy sem és ebbõl a választásából vagy e választásával összefüggõ jogainak gyakorlásából semmiféle hátránya ne származzék". A keretegyezmény rendelkezéseihez fûzött magyarázó megjegyzés további pontosítást ad, amikor az adott bekezdéshez tartozóan rögzíti, hogy "E bekezdés nem foglalja magában az egyén tetszés szerinti választási jogát valamelyik nemzeti kisebbséghez tartozás vonatkozásában. Az egyén szubjektív választása elválaszthatatlanul kötõdik a személy azonosságtudatát meghatározó lényeges objektív kritériumokhoz".

Az adott nemzetiséghez való tartozás kérdése, és annak szabályozása megkerülhetetlenné vált a határon túli magyarokról szóló un. kedvezménytörvény esetében is. A törvény megfogalmazása szerint a törvény hatálya a magát magyar nemzetiségûnek valló személyekre terjed ki.

A Joggal a Demokráciáért Európai Bizottsága (Velencei Bizottság) - román kérésre - megvizsgálta a nemzeti kisebbségek számára az anyaállamok által biztosított kedvezményes bánásmód európai gyakorlatát, és jelentésben számolt be munkájáról. A vizsgálatban fontos szerepet kapott a meghatározott nemzetiséghez tartozás kérdésköre is, hiszen az anyaállamok többsége a nemzeti kisebbségek számára biztosított kedvezményeket bizonyos kritériumokhoz kötötte. A Bizottság úgy vélte, hogy kívánatos (bár a nemzetközi jog nem rendelkezik errõl), hogy a vonatkozó jogszabály pontosan határozza meg a nemzetiségi háttér értékelése során követendõ kritériumokat. Rögzíteni, és ismerté kell tenni azokat a feltételeket, melyek megléte szükséges a kedvezmények igénybevételéhez. Az egyén személyes választása szükséges elem, de nem elégséges a meghatározott kedvezmények igénybevételéhez való jogosultság fennállásához.

A Bizottság jelentésének ismeretében született meg a 318/2001. (XII. 29.) Korm. rendelet, mely már részletesen szabályozta a magyar igazolvány kiadásával kapcsolatos eljárást, illetve rögzítette azokat a kritériumokat, melyek teljesítése szükségesek. A 4. § szerint a magyar diplomáciai és konzuli képviselet csak annak a kérelmezõnek adhat ki igazolás, aki

a) a magyar nemzeti közösséghez való tartozását a "Magyar igazolvány" iránti kérelem benyújtásával kinyilvánította, továbbá

b) tud magyar nyelven; vagy

c) a lakóhelye szerinti állam

ca) magát magyar nemzetiségûnek valló személyként tartja nyilván, vagy

cb) területén mûködõ, magyar nemzetiségû személyeket tömörítõ szervezet nyilvántartott tagja, vagy

cc) területén mûködõ egyház nyilvántartásában magyar nemzetiségûként tartják számon.

A felsorolt feltételek fennállása okirattal igazolható, ezek hiányában tájékoztatás kérhetõ a magyar közösség által létrehozott szervezettõl.