A kormány 2023/1999. (II.12.) Korm. határozata

Az Európa Tanácsnak a Nemzeti Kisebbségek Védelmérõl szóló Keretegyezményét (a továbbiakban: Keretegyezmény) Magyarország az elsõk között írta alá 1995. február 1-én. Az európai kisebbségvédelmi rendszer keretét kijelölõ dokumentumot hazánk Országgyûlése a 81/1995 (VII. 6.) OGY határozatával megerõsítette és felkérte a Köztársasági Elnököt a megerõsítõ okirat kiállítására.

A Keretegyezményben foglaltakkal egyezõen Magyarország elkészítette a nemzetközi kisebbségvédelmi dokumentumban megfogalmazott elvek megvalósítását célzó törvényhozási gyakorlatáról, a hazánkban élõ kisebbségek érdekében tett intézkedéseirõl szóló jelentést. Ország-jelentésünket a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek országos önkormányzataival történt konzultációk során véglegesítettük.

A kisebbségek védelme érdekében megfogalmazott Keretegyezmény egyes cikkelyeinek értékeléséhez adott információkból kitetszõen elmondható, hogy Magyarország belsõ jogrendszere számos területen szélesebb jogkört biztosító szabályokat tartalmaz e kérdéskörben, mint maga a Keretegyezmény.

Magyarország a Keretegyezmény végrehajtásáról szóló jelentését (a továbbiakban: jelentés) az alábbiak szerint terjeszti az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága elé.

Magyarország 93 030 km² kiterjedésû, valamivel több mint 10 milliós lakosú, Ausztriával, Szlovákiával, Ukrajnával, Romániával, Jugoszláviával, Horvátországgal és Szlovéniával határos ország Közép-Európában. Fõvárosa, a csaknem kétmillió lakosú Budapest az ország északi felének középsõ részén, a Duna két partján helyezkedik el. Az ország közigazgatása a fõváros mellett 19 megyére tagolt.

Magyarország népessége 1998. január 1-én 10 135 000 fõ volt. Az ország ebben az idõpontban 3131 településsel rendelkezett, ebbõl 2913 község és 218 város volt. Az 1000 fõnél kisebb településen a lakosság 7,8%-a, míg a 100 000 fõnél nagyobb városokban a lakosság 30%-a él. A halálozások száma évek óta meghaladja az élve születések számát, ami az utóbbi évtizedben a lakosságszám csökkenését eredményezte.

Magyarország magán hordozza a biztos intézményi háttérrel rendelkezõ demokrácia jegyeit, amelyek biztosítják a jogállamiságot, az emberi jogokat, valamint a kisebbségek tiszteletét és védelmét.

Országunk parlamentáris köztársaság, amelynek országgyûlési képviselõit négy évre választják és kormányának megbízatása is négy esztendõre szól. A legutóbbi országgyûlési választásokra 1998 májusában került sor. Az ország Alkotmánya (az 1949. évi XX. törvény, a Magyar Köztársaság Alkotmánya) korlátozott elnöki hatalmat biztosít a Parlament által öt esztendõre választott köztársasági elnöknek.

Magyarország évszázados jellemzõje a kulturális sokszínûség. Alig akad az országban magyar család, ahol a felmenõk között ne lenne felfedezhetõ három-négy különbözõ nemzeti közösséghez tartozó õs. Ez Magyarország óriási, évszázadokra visszanyúló elõnye, melynek tudatos ápolása nemcsak a nemzetközi normák által kirótt kötelesség, hanem hosszú távú nemzeti érdek is. Hazánkban törvény nevesíti a magyarsággal legalább 100 esztendeje együtt élõ nemzeti és etnikai kisebbségeket. Ezek a magyar abc sorrendjében az alábbiak: bolgár, cigány, görög, horvát, lengyel, német, örmény, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén és ukrán.

Magyarországon kiépültek a piacgazdaság alapjai. Az országban a foglalkoztatottak aránya 1997-ben a szolgáltató-ágazatokban a legmagasabb (59%), míg az iparban 33%, a mezõgazdasági ágazatokban 7,9% volt. A foglalkoztatottak között az alkalmazottak aránya 82%-ot tesz ki. A munkanélküliségi ráta 1997-ben 8,7%-os volt. Ugyanabban az évben az alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 57 270 Ft volt. Az egy lakosra jutó GDP értéke 1997-ben 841 000 Ft (az elõzõ évihez képest 4,6%-os növekedést mutatott), a folyó fizetési mérleg hiánya 981 millió USD, míg az ország nettó külföldi adósságállománya a GDP 25%-át tette ki 1997-ben. Az infláció mértéke 1995-ben 28,2 %-os, 1996-ban 23,6 %-os, 1997-ben 18,3-os, 1998. január és november között pedig 14,6-os volt (az adatok forrása a Központi Statisztikai Hivatal).

A jelentés elkészítésének idõpontjában ismert adatok szerint Magyarországon az inflációs ráta az 1998-as év végén 11 százalék körüli volt. Az ország Kormányának eltökélt szándéka, hogy a következõ évek során az infláció üteme folyamatosan mérséklõdjön, s ennek üteme 2000-ben 10 százalék alá csökkenjen.

A magyarországi kisebbségek gazdasági és társadalmi integrációja - a cigány kisebbség kivételével - befejezettnek tekinthetõ. Iskolázottsági, foglalkoztatási, jövedelmi mutatóik általában nem térnek el az azonos térségekben hasonló körülmények között élõ többségi lakosságtól.

A legnagyobb létszámú hazai kisebbség, a roma közösségek helyzete sok tekintetben más, mint a többi magyarországi kisebbségé. Gondjaik elsõsorban nem nyelvi, kulturális jellegûek, esetükben hatványozottan vetõdnek fel a szociális, szakképzési és oktatási problémák. Jelentõsen megerõsödött azonban a cigány közösségek önszervezõdése, kialakulóban van a cigány középosztály. Mindezzel együtt, a cigány kisebbség integrációs esélyeinek növeléséhez a társadalom kiemelt figyelme szükséges.

Az Európa szívében fekvõ Kárpát-medencében a népvándorlás kora óta különbözõ népek élnek együtt. 1100 évvel (más tudományos elemzés szerint 1300 évvel) ezelõtt a térségbe érkezõ magyar törzsek avar, szláv és kelta népességet találtak itt. Szent István király, a magyar állam megalapítója, német lovagokat, olasz és francia szerzeteseket hívott az országba, hogy elõsegítsék a kereszténység és a nyugat-európai társadalmak normáinak elterjesztését.

A 15. században kezdõdött török háborúk, majd a 150 éves török megszállás alatt az ország középsõ részén drasztikusan csökkent a népesség. Idõközben a keleti és déli határszéleken megindult a román és a szerb népcsoportok tömeges beáramlása. A törökök kiûzése után a Habsburg birodalom egyik társországává vált Magyarország uralkodói különféle kedvezményeket kínálva fõleg német és szlovák telepesekkel népesítették be a korábban magyarok lakta vidékeket. Ennek eredményeképpen a 18. sz. végén az országban élõ nemzetiségek összlétszáma már meghaladta a magyarokét. A 19. sz. közepén csupán a lakosság 41-48%-a volt magyar.

Az I. világháborút lezáró 1920-as Trianoni békeszerzõdés azonban radikálisan megváltoztatta a Kárpát-medence politikai és etnikai térképét. Magyarország ekkor a korábbi területeinek kétharmadát elveszítette, és a 93 000 km²-es országban a nemzeti és etnikai kisebbség száma a kialakult új országhatárok következtében a töredékére csökkent.

Az alábbiakban a mai Magyarország területén élõ nemzeti kisebbségeknek a magyarsággal összefonódó történelmérõl adunk rövid összefoglalást. Az egyes kisebbségek közelmúltbeli és jelenkori helyzetérõl részletesen a Keretegyezmény egyes cikkei kapcsán írunk.

A bolgárok több hullámban települtek le a Kárpát medencében. A hazánkban ma élõ bolgárok elõdei kertészekként, kereskedõkként kerültek Magyarországra. 1914-ben Budapesten létrehozták a Magyarországi Bolgárok Egyesületét. Az ország több városában saját erõbõl építettek iskolát és kápolnát, majd a magyar fõvárosban bolgár ortodox templomot. Közadakozásból készült el a Bolgár Mûvelõdési Ház Budapesten.

A Magyarországra a 14-15. században érkezett, vándorló életmódot folytató cigányok a 18. században kezdtek áttérni a letelepült életformára. Hagyományos kereskedõ és kézmûves foglalkozásaikat (vályogvetés, teknõkészítés, kereskedés) a 20. századi nagyipari termelés feleslegessé tette, így a század második felében a szocialista iparosítás során tömegesen vállaltak segédmunkát a nagyüzemekben, s lettek a munkásszállások ingázó lakói. Az 1990-es rendszerváltás után elsõként vesztették el munkahelyeiket és korábbi szerény létbiztonságukat. A Magyarországon élõ cigány kisebbséget törzsi származása és anyanyelve szerint három nagy csoportba lehet osztani. A magyar anyanyelvû romungrók alkotják a cigányság döntõ részét, a cigány anyanyelvû oláh cigányok kb. 20-22%-ot, míg a beás cigányok, akik a román nyelv archaikus változatát beszélik, a magyarországi cigányok 8-10%-át teszik ki.

A görög kereskedõk a 16. században érkeztek hazánkba, a 18. század végén 19 városban volt templomuk vagy kápolnájuk. Magyarországon több görög iskola, Pesten tanítóképzõ is mûködött. A görögök újabb hulláma 1948. és 1950. között érkezett Magyarországra a görög polgárháború menekültjeként telepedett le Budapesten, Pécsett, Tatabányán, Miskolcon és Beloianniszban.

A mai Magyarországon élõ horvátok elõdei "folyamatos" betelepülések eredményeként, fõleg a törökök elöl menekülve, kerültek jelenlegi lakhelyeikre. Különleges helyzetüket nagyban befolyásolta a nyolc évszázadig fennálló magyar-horvát közös államiság, mely az elsõ világháborút követõen szûnt meg. A horvát kisebbség szórványban élõ, nyelvjárásait és néphagyományait tekintve egymástól jelentõsen nem különbözõ népcsoportok összessége. A horvátok többsége a magyar-horvát államhatár közelében található körzetekben él, de jelentõs horvát közösségek találhatók az ország belsejében is. Valamennyi horvát népcsoport római katolikus vallású.

A magyarországi lengyel kisebbség közösségei a múlt század közepén voltak a legnépesebbek. Az elsõ állandó jellegû vasárnapi iskolát 1922-ben alapították, a II. világháború idején 27 lengyel elemi iskola, Balatonbogláron pedig - Európában egyedülállóan - Lengyel Gimnázium és Liceum is mûködött. A magyarországi lengyelek az ország különbözõ területein élnek.

A középkori Magyarországra betelepült németek elsõsorban a Német-Római Birodalom északi és középsõ részeibõl, a 18. század német telepesei pedig Németország déli és nyugati területeirõl származtak. Magyarországon hat nagy németek lakta településterület jött létre. A mai Magyarország területén élõ német kisebbség 20. századi helyzetét a II. világháborút követõ események alapjaiban változtatták meg. A kollektív felelõsségrevonás alkalmazása közösségeik gazdasági és szociális struktúrájának teljes átalakulását eredményezte. Az 1946. januárjában megindult kitelepítés során mintegy 135 ezer személyt Németország amerikai megszállási zónájába irányítottak és mintegy 50-60 ezerre tehetõ azoknak a száma, akik a szovjet zónába kerültek azok közül, akik az 1941-es népszámlálás alkalmával német nemzetiségûnek vallották magukat. Napjainkra a hazai németség közösségei megerõsödtek.

Az örmények döntõ részt a 17. században költöztek Magyarországra. Közösségeik tagjai a természetes asszimiláció folytán beolvadtak a magyarságba, csupán vallási különválásuk (örmény katolikusok) emlékeztet származásukra. A nyelvüket és kultúrájukat máig õrzõ örmények az elsõ és a második világháborút követõen telepedtek le hazánkban.

A mai Magyarország területén élõ román népcsoport ismert történelme során mindvégig a magyar állam szervezeti keretei között, a román állam területi határain kívül élt. A századok során e közösségek elsõsorban az anyanyelvû, román ortodox egyház szervezetében hozták létre intézményeiket, iskoláikat, érdekképviseleti és kulturális programokat megvalósító egyesületeiket. Magyarország fõvárosában a 19. század végén a térség legjelentõsebb román kulturális célokat szolgáló alapítványát mûködtették. E közösségek az 1920-as trianoni döntés következtében a számarányában milliós nagyságrendû erdélyi román nemzeti közegtõl szigetelõdtek el, s kis létszámú népcsoportként maradtak magukra. Napjainkban a magyarországi román kisebbség döntõ része a magyar-román országhatár mentén található.

A magyarországi ruszinok közösségei az 1920 elõtti történelmi ország- területen voltak a legnépesebbek. Ma elsõsorban az ország észak-keleti részén, a Zempléni hegység görög-katolikusok által lakott kistelepülésein élnek ruszin közösségek.

A hazánkban élõ szerbek a magyarsággal való együttélésüket 1000 évesnek tekintik. A törököknek a Balkán-félszigetre és késõbb a Duna-medencébe történt behatolása következtében a 15.-17. században tömegesen települtek Magyarországra. A Habsburg császártól kapott ún. "privilégiumokra" alapozva a 18-19. század során személyi elvû egyházi, és ehhez kapcsolódó nemzeti autonómiára tettek szert. A nemzeti (szerb ortodox) egyház autonóm mûködése mellett az autonómia ügyeiben illetékes saját nemzetgyûléssel is rendelkeztek. A 18. század végén saját felekezeti elemi iskolahálózatot hoztak létre, majd tanítóképzõt és papneveldét. Ekkor Budán, Pesten és Szentendrén volt a szerb kulturális élet központja, itt jöttek létre az elsõ szerb nemzeti kulturális intézmények. A magyarországi szerb polgárság alapvetõ szerepet játszott az egész szerbségnek a korabeli európai civilizációs folyamatokba való bekapcsolásában. Az I. világháborút lezáró Trianoni Békeszerzõdést követõen az ország mai területén szórványban élõ szerbek döntõ része az 1920-as években kitelepült Jugoszláviába.

A szlovák kisebbség magyarországi jelenléte elsõsorban a 17-18. századi nagy népmozgások és betelepedési hullámok folyamán létrejött nyelvszigetekhez kapcsolódik. Számuk a történelmi ország-területen volt a legnépesebb. A II. világháborút követõ kétoldalú csehszlovák-magyar lakosságcsere következtében mintegy 73 000 magyarországi szlovák települt Szlovákiába. A szlovákság legöntudatosabb része és értelmisége élt az áttelepülés lehetõségével. Ennek következtében felbomlottak azok a több mint kétszáz éves hagyományokra visszatekintõ, etnikailag viszonylag zárt közösségek, amelyeknek a magyarországi szlovákság nyelvének, szokásainak, kultúrájának megtartását köszönhette.

A hazai szlovének földrajzi értelemben zárt térségben, a szlovén és az osztrák határ szögletében, egymással szomszédos hét településen élnek. A nyelvét, kulturális hagyományait és etnikai öntudatát napjainkig megõrzõ szlovén közösség egyike a magyarsággal legrégebben együtt élõ õshonos nemzeti kisebbségnek Magyarországon.

A magyarországi ukránok jelentõsebb közösségei a fõvárosban, illetõleg az ország nagyvárosaiban találhatóak. Kulturális örökségük ápolása és érdekeik érvényesítése érdekében 1991-ben létrehozták a Magyarországi Ukránok Kulturális Egyesületét.

Magyarország Országgyûlése még a múlt században foglalkozott a kisebbségek anyanyelv-használati jogával, és az 1849. évi törvénykezésre építve, 1868-ban Európában elsõként megalkotta a Nemzetiségi (kisebbségi) törvényt.

Az országnak a kisebbségekhez kötõdõ legújabb kori történelmébõl kiemelendõ, hogy az 1990-es rendszerváltással a civil társadalom önszervezõdése erõteljes fejlõdésnek indult. Ennek is köszönhetõ, hogy a hazai kisebbségi közösségek nemzeti öntudata erõsödött. Magyarország a velünk együtt élõ nemzeti és etnikai kisebbségek kultúráját az ország értékei között tartja számon. Tudatában van annak, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek harmonikus együttélése a többségi nemzettel a nemzetközi biztonság alkotóeleme. Magyarország több ízben kinyilvánította, hogy a nemzeti és etnikai önazonossághoz való jogot az egyetemes emberi jogok részének tekinti, a nemzeti és etnikai kisebbségek sajátos egyéni és közösségi jogai alapvetõ szabadságjogok, amelyeket tiszteletben tart, s mindezeknek a Magyar Köztársaságban érvényt szerez. A Kormány feladatának tekinti, hogy a kisebbségek kulturális identitásának megõrzése és fejlesztése érdekében megfelelõ törvényi keretek és azok megvalósításához szükséges költségvetési források álljanak rendelkezésre.

A rendelkezésre álló népszámlálási adatok alapján az ország lakóinak anyanyelve szerint összegzett számáról az alábbi táblázatból kapunk információkat.

A rendelkezésre álló népszámlálási adatok alapján az ország lakóinak nemzetiségére vonatkozó adatokról az alábbi táblázat tájékoztat.

Az 1980. és az 1990. évi népszámlálás alkalmával a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek "anyanyelve", illetve "nemzetisége" szerint az alábbi adatokat rögzítették.

Az 1990. évi népszámlálás adatai a tíz évvel korábbiakhoz képest érdekes kettõsséget mutatnak: miközben - a németeket és a cigányokat kivéve - folytatódott a kisebbségi anyanyelvû népesség fogyása, a magukat valamely nem magyar nemzetiséghez tartozónak vallók száma - a horvát népcsoportot kivéve - növekedett.

Számos kisebbségnél, például a szlovéneknél vagy a horvátoknál, a korcsoportos megoszlást áttekintve egyenletes csökkenést találunk a fiatal korosztályok felé haladva. Az utánpótlás hiánya leginkább az anyanyelvi adatokból tükrözõdik. A korábbi sokgyermekes családokat mára az elöregedõ háztartások váltották fel.

A teljes és természetes integráció, az identitás választásának szabadsága, vagy a vegyes házasságok nagy száma a kisebbségiként való önmeghatározás esélyeit is csökkentheti. A felnõtt korú kisebbségi lakosság 40-60%-a - legnagyobb arányban a szlovákság - él etnikailag vegyes házasságban. Az ilyen családokból kikerülõ gyermekek közül nyilvánvalóan sok "elvész" az adott kisebbség számára, csökkentve ezzel az amúgy is meggyengült önreprodukciós képességét. A magyarországi össznépességen belül 1990-ben 20,5% volt a gyermekkorú, 18,9% a 60 éven felüli. A németeknél a 15 évnél fiatalabbak aránya az 1941. évi 25,6%-ról 12,1%-ra csökkent, míg a 60 éven felülieké 13,2%-ról 27,8%-ra nõtt. A szlovákok körében a gyermekkorúak aránya 6,8%, a szerbeknél 9,1 %.

A kisebbségi szervezetek becslésein alapuló, 1990-es létszámadatok a hivatalos statisztikai adatoktól jelentõs eltéréseket mutatnak.

Kisebbségek	Becsült létszám (fõ)
Cigányok	400 000-600 000
Németek	200 000-220 000
Szlovákok	100 000-110 000
Horvátok	80 000-90 000
Románok	25 000
Lengyelek	10 000
Szerbek	5 000-10 000
Szlovének	5 000
Bolgárok	3 000-3 500
Görögök	4 000-4 500
Örmények	3 500-10 000
Ukránok	2000
Ruszinok	6000
Összesen:	835 000 - 1 083 955

Magyarország mintegy 1500 településén élnek a nemzeti és etnikai kisebbségek közösségei. Helyzetük sajátos, mert földrajzilag szétszórtan, s általában egy településen belül is kisebbségben, a magyarokkal és más kisebbségekkel együtt alkotják az adott település közösségét. Így például Magyarország 11 megyéjének 105 településén élnek ma - zömmel kettõs identitású - szlovákok. Egyazon kistérségben, egy tömbben csupán Magyarország észak-keleti részén a ruszinok és hazánk nyugati vidékén, egymással szomszédos hét településen lakó szlovének élnek. A magyarországi románok, bár többnyire a magyar-román országhatár mentén találhatók, évszázados hagyományokkal rendelkezõ közösségeik alakultak ki a magyar fõvárosban is.

A kisebbségi identitású és kötõdésû népesség tényleges létszáma a népszámlálási és a becsült adatok között mozog. A becsült és bevallott adatok közti eltérés legfõképpen a kelet-közép európai országok kisebbségi kérdéseit érintõ történelmi, társadalmi, társadalomlélektani jellegzetességekkel magyarázható. Magyarországon a soron következõ, 2001. évi népszámlálás jelenleg aktuális elõkészületei során, a kisebbségek bevonásával széles körû egyeztetésre kerül sor a demográfiai felmérés pontosabbá tétele érdekében.

A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségeknek a társadalomban betöltött helyzetét az 1949. évi XX. törvény, a Magyar Köztársaság Alkotmánya (a továbbiakban: Alkotmány) rögzíti. Az Alkotmány 68. § (1) bekezdése kimondja, hogy a hazánkban élõ nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának: államalkotó tényezõk. Az Alkotmány garantálja a kisebbségek számára a kollektív részvételt a közéletben, helyi és országos önkormányzatok létrehozását, saját kultúrájuk ápolását, anyanyelvük használatát, az anyanyelvû oktatást, a saját nyelven való névhasználat jogát.

Az 1990-es rendszerváltás óta egymást követõ kormányok programjukban egyöntetûen vállalták, hogy az európai normákkal összhangban teljes mértékben biztosítják a kisebbségek jogait.

Magyarország olyan társadalmi légkör kialakítására törekszik, amelyben egyetlen kisebbségnek sem kell hátrányos megkülönböztetést, diszkriminációt elszenvednie. Kisebbségpolitikánk gyakorlati megvalósítása során támaszkodunk a nemzeti és etnikai kisebbségek cselekvõ közremûködésére, legitim, választott testületeik aktivitására.

Ennek megfelelõen, a magyar Kormány a kisebbségek bevonásával terjesztette az Országgyûlés elé a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvényt (a továbbiakban: Kisebbségi törvény), melyet a Parlament 1993-ban alkotott meg.

Az Országgyûlés 96%-os többségével elfogadott Kisebbségi törvény egyéni, valamint kollektív jellegû kisebbségi jogokat - személyi elvû (perszonális) autonómiára és önkormányzatok létrehozására való jogot - biztosít a Magyarországon honos kisebbségeknek.

Ezzel összefüggésben a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvényben (a továbbiakban: Önkormányzati törvény) önálló fejezet szól a kisebbségi önkormányzatokról. A helyi önkormányzati képviselõk és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény (a továbbiakban : a helyi önkormányzati képviselõ és polgármesterek választásáról szóló törvény) módosítása során pedig rögzítésre került a kisebbségi önkormányzati képviselõk megválasztásának törvényi kerete.

Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: államháztartási törvény) módosításával a helyi kisebbségi önkormányzatok pénzügyi-gazdálkodási autonómiája törvényileg biztosítottá vált.

Az Alkotmány 32/B. § (2) bekezdése létrehozta a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyûlési biztosának intézményét. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyûlési biztosának (a továbbiakban: kisebbségi ombudsman) feladata, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségi jogokkal kapcsolatban a tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltassa, orvoslásuk érdekében általános és egyedi intézkedéseket kezdeményezzen. A kisebbségi ombudsman részletes feladatait az állampolgári jogok országgyûlési biztosáról szóló 1993. évi LIXX. törvény határozza meg. Az állampolgárok a kisebbségi ombudsmanhoz fordulhatnak minden olyan esetben, amikor megítélésük szerint valamely hatóság, illetve közszolgáltatást végzõ szerv eljárása, intézkedése, illetõleg intézkedésének elmulasztása következtében alkotmányos jogaikkal összefüggésben sérelem érte õket vagy ennek veszélye áll fenn. Munkájáról évente számol be az Országgyûlésnek. A kisebbségi ombudsmannal kapcsolatos kérdésekrõl a jelentésünkben több helyen is szólunk.

Az Alkotmánnyal összhangban az Országgyûlés megalkotta a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvényt (a továbbiakban: adatvédelmi törvény), mely a személyes adatok védelmét, valamint a közérdekû adatok megismeréséhez való jog érvényesülését szolgáló alapvetõ szabályokat tartalmazza.

A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: közoktatási törvény) megalkotásával, illetve 1996. évi módosításával megtörténtek a kisebbségi törvénnyel való összhang megteremtéséhez szükséges legalapvetõbb lépések. A közoktatás egészének modernizálása céljából a Kormány a 130/1995 (X.26.) számú rendeletével kiadta a Nemzeti Alaptantervet (a továbbiakban: Nemzeti Alaptanterv). A Nemzeti Alaptanterv részét képezik a kisebbségi oktatás sajátos alapelvei. A közoktatás állami támogatásának kiemelt eleme a kisebbségi oktatás kiegészítõ normatívájának biztosítása.

A Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvénynek (a továbbiakban: Büntetõ Törvénykönyv) az 1996. évi XVII. törvénnyel történt módosításával a Magyar Köztársaság eleget tett az ENSZ Közgyûlése által 1973. november 30-án elfogadott "Nemzetközi Egyezmény az apartheid bûncselekmények leküzdésérõl és megbüntetésérõl" elnevezésû egyezményben foglalt követelményeknek. A módosítás megteremti a faji megkülönböztetés bûncselekményi formáinak üldözhetõségét. Új bûncselekményi fogalmat is bevezet annak érdekében, hogy a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport elleni erõszak bûntettét akkor is el lehessen ítélni, ha a sértett ilyen csoporthoz tartozása miatt követték el ellene a bûncselekményt.

A rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény) a közszolgálati média kötelezõ feladatává tette a kisebbségek kultúráját, életét bemutató mûsorok készítését. A közszolgálati mûsorszolgáltató köteles biztosítani az anyanyelvi tájékoztatást. A nemzeti hírügynökségrõl szóló 1996. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: nemzeti hírügynökségrõl szóló törvény) is tartalmaz olyan rendelkezést, amely biztosítja a nemzeti és etnikai kisebbségek esélyegyenlõségét.

Természetesen további törvények is tartalmaznak rendelkezéseket a kisebbségi jogokra vonatkozóan, ezekrõl a Keretegyezmény egyes cikkei kapcsán szólunk.

Magyarországon a megfelelõ jogi szabályozás alapján, a fokozatosan kiépülõ, mára már ténylegesen mûködõ kisebbségi önkormányzati rendszer egyre nagyobb szerepet tölt be a kisebbségi önszervezõdésben.

A nemzeti identitás megõrzése tekintetében - a teljes jogegyenlõség biztosítása és a kisebbségi lét objektív hátrányainak megfelelõ ellensúlyozása mellett - a tényleges kisebbségi autonómia keretei között fokozódik a kisebbségi önkormányzatok és társadalmi szervezeteik felelõssége.

A Kormány feladata az együttélés évszázados, hagyományos természetességének megismertetése, annak tudatosítása, hogy a különbözõ nemzeti és etnikai csoportok milyen módon gazdagítják a közös kultúrát. Ilyen összefüggésben a kisebbségek nem úgy jelennek meg a Kormány felfogásában, mint jogaikért a többség ellenében küzdõ csoportok, hanem mint a közös erényekért és hibákért a többséggel együtt felelõsséget viselõ, vele sorsközösségben élõ egyének összessége.

A Kormány támogatja a kisebbségeket identitásuk erõsítésében, ugyanakkor törekszik a múlt közös értékeinek és a jövõért viselt közös felelõsség érzésének tudatosítására is. Fejleszteni kívánja a kisebbségek önkormányzati rendszerét, a kisebbségek kulturális autonómiájának kiteljesedését.

Az utóbbi évtized magyar kisebbségpolitikája nemzetközi érdeklõdést váltott ki. A magyarországi kisebbségek helyzetének alakulása iránt megkülönböztetett figyelmet tanúsítanak a közvetlen szomszédaink: A kisebbségekkel kapcsolatos intézkedéseinket és azok hatását folyamatosan értékelik a nyugat-európai demokráciák és a nemzetközi szervezetek is.

Hazánk Európai Unióba történõ jelentkezésérõl az Európai Bizottság által készített 1997. évi jelentése (ország-vélemény) többek között megállapítja, hogy Magyarországon a kisebbségek jogai biztosítottak és védettek. Egyben felhívja a Kormány figyelmét arra, hogy a romák jogainak érvényesítése érdekében további intézkedések szükségesek. A jelentés rögzíti, hogy elõrehaladás tapasztalható a Kormány által bevezetett intézkedések következtében a cigányság védelmét illetõen és biztosítottak számukra is az igazságos bánásmód feltételei. A cigányok integrációja, életkörülményeinek megváltozása azonban csak közös társadalmi együttmûködéssel, hosszabb távú, évtizedes erõfeszítések eredményeként valósulhat meg, amelyhez az Európai Unió jelentõs anyagi támogatására is szükség van.

Az Európai Unió, az Európa Tanács és más nemzetközi szervezeteknek a magyar kisebbségpolitikára vonatkozó megállapításai hátteréül azok a fontos jogszabályok szolgálnak, amelyek a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogait biztosítják, és amelyek harmonizációja folyamatosan zajlik.

A költségvetés kisebbségi célú anyagi támogatási forrásai demokratikus, átlátható és ellenõrizhetõ módon történõ elosztási, illetve felhasználási módjának biztosítása rendkívül fontos mind a kisebbségi, mind a többségi társadalom szempontjából. E támogatási rendszer fontos intézményei a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány (a továbbiakban: Kisebbségekért Közalapítvány), valamint a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány (a továbbiakban: Cigányokért Közalapítvány). Létrehozásukkal a kormányzat nem csupán bevonta a kisebbségek képviselõit a döntési folyamatba, hanem lehetõséget teremtett a kisebbségi közösségek eltérõ helyzetét és igényeit szem elõtt tartó feladatfinanszírozás megvalósítására is.

Az új elveken és alapokon nyugvó többcsatornás támogatási rendszer teljes körûvé tétele nagyban hozzájárul a kormányprogramnak a hazai kisebbségek önszervezõdésének, közjogi és kulturális autonómiájának támogatásával kapcsolatos céljai megvalósításához. Több területen viszont még nem kielégítõ a kisebbségi célú pénzeszközök felhasználásának ellenõrzése.

Az országos kisebbségi önkormányzatok éves mûködési költségei fedezésére szolgáló elõirányzatok 1997-tõl az Országgyûlés fejezetében önálló elõirányzatként szerepelnek. A helyi kisebbségi önkormányzatok éves mûködési költségeinek keretösszegérõl a Magyar Köztársaság adott évi költségvetésérõl szóló törvény (a továbbiakban: költségvetési törvény) rendelkezik.

Az Országgyûlés Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának javaslata alapján kerülnek megállapításra a kisebbségi egyesületek támogatására szolgáló elõirányzatok is.

Az éves költségvetési törvény tartalmazza a Kisebbségekért Közalapítvány és a Cigányokért Közalapítvány éves elõirányzatait, melynek felhasználásáról a közalapítványi kuratóriumok döntenek.

A Kisebbségekért Közalapítvány a kisebbségi önazonosság megõrzését, az anyanyelvi kultúra fejlesztését és a kisebbségek érdekeinek védelmét biztosító programokhoz nyújt támogatást. E Közalapítvány a kisebbségek vallási életével, hagyományaival, mûvészetével kapcsolatos események, rendezvények, a folyóirat- és könyvkiadás, a különféle ünnepi rendezvények fontos anyagi forrását jelenti, mely a kisebbségekhez tartozó középiskolásoknak és egyetemi, fõiskolai hallgatóknak tanulmányi ösztöndíjakat is biztosít. A Cigányokért Közalapítvány elsõsorban a kisvállalkozások fejlesztését és a családok és kisközösségek megélhetését segítõ foglalkoztatási, egészségügyi programokat támogatja.

A Kisebbségi koordinációs és intervenciós keret sürgõs megoldásra váró kisebbségi krízishelyzetek megoldására szolgál. Felhasználásáról a Kisebbségi Hivatal javaslatára az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára dönt.

Kormányrendelet intézkedik arról, hogy olyan esetekben, amikor a helyi infrastruktúra- vagy gazdaságfejlesztés romákat érint, a pályázók többletkedvezményeket kaphassanak.

Az Oktatási Minisztérium szakmai javaslata szerint tartalmazza a költségvetési törvény a Gandhi Közalapítvány éves elõirányzatát, amely a cigány kisebbségi oktatás intézményének, a Gandhi Gimnáziumnak a mûködtetését és fejlesztését szolgálja. A Gandhi Közalapítvány célja bentlakásos középiskola mûködtetése elsõsorban tehetséges roma fiatalok számára. A szaktárca a fejezeti kezelésében lévõ elõirányzatokból finanszírozza a kisebbségi oktatásfejlesztéssel, pedagógiai programokkal, kisebbségi kutatásokkal kapcsolatos tevékenységeket is.

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma kisebbségi kulturális programokat, a kisebbségek irodalmának ápolását érintõ feladatokat finanszíroz.

Az állam a Belügyminisztérium útján a költségvetési törvényben meghatározott normatívák alapján többlettámogatást nyújt a kisebbségi közoktatási célokat szolgáló óvodát, általános iskolát, középiskolát, illetve anyanyelvû szakképzést biztosító oktatási intézményt mûködtetõ valamennyi önkormányzat számára.

Kiemelendõ, hogy a nevesített kisebbségi célú költségvetési támogatások legnagyobb tétele a kisebbségek oktatásának támogatását szolgálja. Az 1999-es évre vonatkozó költségvetési törvény a nemzeti, etnikai kisebbségekhez tartozók óvodai neveléséhez, iskolai oktatásához, kollégiumi ellátásához, továbbá a nem kisebbségi kéttanítási nyelvû oktatás normatív módon elosztott kiegészítõ támogatásához összesen 4 599 100 000 forintot biztosít.

A kisebbségeknek 1997-ben, 1998-ban és 1999-ben juttatott költségvetési támogatásainak további néhány releváns tételét az alábbi táblázat foglalja össze.

Megjegyzendõ, hogy az itt közölt táblázatban az Oktatási Minisztérium kisebbségi tárcafeladataira elkülönített 1997. és 1998. évi összegek az adott években a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztériumként mûködõ tárca kisebbségi célfeladait biztosították. Ugyancsak megjegyzendõ, hogy e táblázatban a kisebbségi kordinációs és intervenciós keretként feltüntetett költségvetési tételek 1997-ben és 1998-ban közösen képezték a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek és a határon túli magyarok e célú támogatását.

Az ország költségvetésének elõkészületei során a megfelelõ kormányzati intézmények a kisebbségeket érintõ költségvetési kérdésekrõl konzultálnak a kisebbségek országos önkormányzataival.

Az 1998. évi kormányváltást követõen a Magyar Köztársaság minisztériumai a következõk: Belügyminisztérium, Külügyminisztérium, Pénzügyminisztérium, Oktatási Minisztérium, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Honvédelmi Minisztérium, Gazdasági Minisztérium, Igazságügyi Minisztérium, Környezetvédelmi Minisztérium, Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, Szociális és Családügyi Minisztérium, Egészségügyi Minisztérium, Ifjúsági és Sportminisztérium.

Kiemelendõ, hogy a kormányzati struktúrában a kisebbségi ügyek több minisztériumot érintõen is megjelennek. A kisebbségi ügyekkel való kiemelt foglalkozás elõírása megjelenik a statutumukban is.

A Miniszterelnöki Hivatal Civilkapcsolatok Fõosztálya a társadalmi szervezetekkel foglalkozik, így a kisebbségi non-profit egyesületekkel való kapcsolattartással is.

Az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alatt mûködik a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal. Az Igazságügyi Minisztérium szakmai háttere biztosítja a hazai kisebbségekkel kapcsolatos jogi szabályozás és törvény-elõkészítés megfelelõ színvonalát.

Az Oktatási Minisztériumban a Közoktatási és Kisebbségi Kapcsolatok Fõosztályához, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában a Nemzeti és Etnikai Ügyek Fõosztályához, a Szociális és Családügyi Minisztériumban a Munkaerõpiaci Programok Fõosztályához és az Intézményi és Szociális Szolgáltatási Fõosztályhoz tartoznak a kisebbségekkel kapcsolatos ügyek.

A Külügyminisztériumban külön fõosztályt hoztak létre, Emberi és Kisebbségi Jogi Fõosztály elnevezéssel. A Külügyminisztérium felügyeli a Magyarország határain kívül élõ magyar nemzeti kisebbséggel kapcsolatos kormányzati feladatokat ellátó Határon Túli Magyarok Hivatalát.

A hitélettel kapcsolatos kormányzati feladatokat a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának Egyházi Kapcsolatok Titkársága koordinálja. A Titkárság, melyet helyettes államtitkári rangú vezetõ irányít, szoros kapcsolatot tart a kisebbségek egyházi közösségeivel.

A cigányság felzárkóztatásának hatékonyabbá tétele érdekében a Kormány 1995-ben tárcaközi bizottságot hozott létre, amelyben minden érintett minisztériumot egy-egy felelõs munkatársa képvisel. A bizottság jogszabályokat és intézkedéseket készít elõ, valamint a programok részteljesítését ellenõrzi és koordinálja a folyamatban lévõ ügyeket.

A Magyarországon honos nemzeti és etnikai kisebbségekkel kapcsolatos kormányzati feladatok koordinálására a Kormány a 34/1990. (VIII.30.) Korm. rendeletével létrehozta a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalt (a továbbiakban: Kisebbségi Hivatal).

A Kisebbségi Hivatal országos hatáskörû önálló államigazgatási szerv, amely az igazságügy-miniszter felügyelete alatt mûködik. A Kisebbségi Hivatal élén elnök áll, akit az igazságügy-miniszter javaslatára a miniszterelnök nevez ki és ment fel.

A Kisebbségi Hivatal kiemelt feladata a Kormány kisebbségpolitikai döntéseinek elõkészítése, a kisebbségi politika koncepciójának kialakítása. A Kisebbségi Hivatal folyamatosan értékeli a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak érvényesülését, a kisebbségek helyzetét, s a velük kapcsolatos kormányzati döntések megalapozása érdekében elemzéseket készít. Összehangolja a kormányprogram kisebbségekkel kapcsolatos feladatainak végrehajtását.

A Kisebbségi Hivatal közremûködik a Kisebbségi törvény végrehajtását szolgáló kormányzati program kimunkálásában, biztosítja a törvény módosításával kapcsolatos koordinációt, és figyelemmel kíséri az államigazgatási szervek ügykörébe tartozó kisebbségi feladatok végrehajtását.

A Kisebbségi Hivatal a kisebbségekkel kapcsolatos kormányzati döntések, határozatok, állásfoglalások elõkészítése céljából részt vesz a kisebbségeket érintõ állami döntések, határozatok véleményezésében, egyeztetésében.

A Kisebbségi Hivatal folyamatos kapcsolatot tart a kisebbségi ombudsmannal, a kisebbségek országos önkormányzataival és egyéb érdekképviseleti szervezeteivel.

A nemzetközi szerzõdéseken alapuló elvek szellemében kapcsolatot ápol a kisebbségek anyaországaival, illetve nyelvnemzeteivel a hazánkban élõ kisebbségek érdekében.

A Kisebbségi Hivatal elnöke látja el a Kisebbségekért Közalapítvány Kuratóriumának elnöki teendõit.

A Kisebbségi Hivatal képviselõje kuratóriumi tag a Cigányokért Közalapítvány-, és a Gandhi Közalapítványban.

A Kisebbségi Hivatal képviselõi tagjai a magyar-horvát, a magyar-román, a magyar-szlovén és a magyar-ukrán államközi kisebbségi vegyes bizottságoknak.

A közvélemény tájékoztatása a kisebbségek védelmérõl és helyzetérõl

A Kormány a kisebbségek társadalmi helyzetét, jogaik védelmét és érvényesítését a demokrácia egyik fontos fokmérõjének tekinti. A nemzeti és etnikai önazonossághoz való jog szabad érvényesítését lehetõvé tevõ törvényi biztosítékok megteremtése mellett olyan kisebbségbarát társadalmi légkör kialakítását szorgalmazza, amelyben a kisebbségekhez tartozók önként, szabadon vállalhatják a többséghez viszonyított különbözõségüket.

A közvélemény figyelmének felkeltése, a kisebbségbarát társadalmi légkör kialakítása és fenntartása érdekében a magyar Kormány 1995-ben, az ENSZ Nemzeti, etnikai vallási és nyelvi kisebbséghez tartozó személyek jogairól szóló Nyilatkozata Közgyûlés által történt elfogadásának napját, december 18-át, Kisebbségek Napjává nyilvánította. A Kisebbségek Napjának egyik kiemelt eseményeként kerül évente átadásra a Kisebbségekért Díj, amelyet a Magyar Köztársaság Miniszterelnöke alapított a hazai és külföldi, a kisebbségek érdekében a kisebbségi közéletben, az oktatásban, a kultúrában, az egyházi életben, a tudományban, a tömegtájékoztatásban, a gazdasági önszervezõdésben kiemelkedõ tevékenységet végzõ személyek és szervezetek, valamint kisebbségi önkormányzatok elismerésére. A Kisebbségekért Díjat 1998-ban két magyarországi lengyel kisebbségi civil szervezet, és a magyarországi német kisebbség egy jeles személyisége kapta meg.

Elmondható, hogy hazánkban jogi keretek szabályozzák a közvélemény tájékoztatását a kisebbségek helyzetérõl. Így a magyarországi közszolgálati rádió és televízió törvényben elõírt kötelezettsége, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségekkel kapcsolatos kérdésekrõl folyamatos tájékoztatást adjon.

A kisebbségi ombudsman évente adja ki jelentését a hozzá érkezõ megkeresésekrõl, panaszokról és a foganatosított eljárásokról.

A kisebbségek helyzetérõl a Kisebbségi Hivatal által kétévente készített és az Országgyûlésben megvitatott kormánybeszámoló nyilvános. E dokumentum megtalálható a Kisebbségi Hivatal Internet-honlapján.

A Kormány 1997-ben létrehozta az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítványt. E Közalapítvány a kisebbségkutatási kérdésekben összekötõ szerepet kíván betölteni a tudomány és a politika között. A nevezett Közalapítvány 1998-ban "A kisebbségek jelene és jövõje Európában" címmel írt ki pályázatot. A pályázok, többek között, a nemzeti és etnikai kisebbségek identitás-megõrzésének és asszimilációjának tényezõire vonatkozóan végeztek széleskörû kutatásokat. A kutatások eredményeit folyamatosan publikálják.

A Kisebbségi Hivatal által kiadott Kisebbségi értesítõ és Kisebbségi Híradó több ezer példányban készül, és eljut minden településre és valamennyi kisebbségi önkormányzathoz. A Kisebbségi Hivatal rendszeresen tart sajtótájékoztatókat és ad ki a sajtó részére készített összeállításokat kisebbségi kérdésekben. A cigány kisebbség sajátos helyzetére vonatkozó és az ezzel kapcsolatos kiemelt tájékoztatás érdekében önálló civil sajtóiroda mûködik, Roma Sajtóközpont néven. Kiemelendõ, hogy 1998-tól kezdõdõen a szerb kisebbség hetilapja, a Srpske narodne novine c. újság és a magyar nyelven megjelenõ, a magyarországi kisebbségek életét, kultúráját bemutató Barátság c. folyóirat az interneten is olvasható. A Kisebbségekért Közalapítvány jelentõs anyagi támogatásával a Magyarországi Románok Kulturális Szövetsége hamarosan saját önálló internet-honlapon jelentkezik az új tömegkommunikációs közegben. A magyarországi kisebbségek helyzetérõl folyamatosan beszámoló Magyar Televízió, Duna Televízió és Magyar Rádió mellett az egyre nagyobb számban megjelenõ kereskedelmi televíziók és rádiók szólnak rendszeresen.

A Keretegyezmény hatálybalépésérõl, az abban foglalt elõírásokról részletesen beszámolt a magyar-, illetve a kisebbségek anyanyelvû írott és elektronikus sajtója. E sajtóközlések azt emelték ki, hogy Magyarországon a kisebbségek sajátos jogai pontosabban definiáltak, mint a jellegébõl adódóan általánosabban fogalmazó Keretegyezmény.

Részletes jelentés az Európa Tanács
Nemzeti Kisebbségek Védelmérõl szóló Keretegyezményének
egyes cikkeit illetõen

A nemzeti kisebbségek és ezen kisebbségekhez tartozó személyek jogainak és szabadságainak védelme az emberi jogok nemzetközi védelmének szerves részét képezi és mint ilyen, a nemzetközi együttmûködés keretébe tartozik.

Magyarország, amely 1955. december 14-e óta tagja az Egyesült Nemzetek Szervezetének, ratifikálta az ENSZ emberi jogi témában született fõbb konvencióit. Az egyezményekkel kapcsolatban jelentéstételi kötelezettség áll fenn, és ahol ilyen van, ott Magyarország az 1990-es rendszerváltás nyomán elfogadta az egyéni panaszok benyújtásának lehetõségét is. Az Egyesült Nemzetek Közgyûlése által elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát a Magyar Köztársaságban az 1976. évi 8. törvényerejû rendelet hirdette ki. Mint ismert, az Egyezségokmány 27. cikke kimondja, hogy a nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartozó személyektõl nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy csoportjuk más tagjaival együttesen saját kultúrájuk legyen, hogy saját vallásukat vallják, vagy hogy saját nyelvüket használják.

A Gyermekek Jogairól szóló, 1989 novemberében New Yorkban kelt egyezmény az 1991. évi LXIV. Törvénnyel vált a magyar jogrend részévé. Az Egyezményben foglaltaknak megfelelõen Magyarország vállalja, elõmozdítja, hogy a tömegtájékoztatási eszközök vegyék figyelembe a kisebbségekhez tartozó gyermekek nyelvi szükségleteit. Hazánk fontosnak tartja, hogy az Egyezmény kimondja, a kisebbségekhez tartozó gyermekek nem foszthatók meg attól a joguktól, hogy saját kulturális életüket éljék, vallásukat vallják és gyakorolják, illetõleg csoportjuk többi tagjával együtt saját nyelvüket használják.

Az ENSZ keretében a Faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöbölésérõl szóló Egyezmény (CERD) alapján benyújtott legutóbbi jelentés a mellékleteiben megtalálható. A kisebbségek jogaival kapcsolatban ezen nemzetközi fórumokhoz benyújtott egyéni panaszokról nincs tudomásunk.

A magyarországi 1990-es rendszerváltozást követõen valamennyi hazai politikai erõ egyetértett abban, hogy Magyarország úgy válhat a lehetõ legrövidebb idõn belül stabil piacgazdaságon alapuló, demokratikus berendezkedésû, az európai és a világgazdaságba szervesen bekapcsolódni képes országgá, ha a lehetõ legszorosabb kapcsolatokra törekszik az európai és euro-atlanti intézményekkel. Ennek szellemében fogalmazta meg a rendszerváltást követõ mindhárom magyar kormány elsõdleges külpolitikai célként az európai és euro-atlanti intézményekhez való csatlakozást.

A magyar külpolitika a kezdetektõl fogva úgy tekintett az EBESZ-re, az Európai Unió-ra, a NATO-ra, a Nyugat-Európai Unió-ra, az Európa Tanácsra, a Közép-Európai Kezdeményezés intézményére és a Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezetre, mint egy egységes rendszer egymást kiegészítõ részeire. Magyarország ezért törekedett a teljes jogú tagság elnyerésére mindegyik szervezetben. Hazánk 1975. augusztus 1. óta vesz részt az Európai Biztonsági és Együttmûködési Értekezlet (EBEÉ), majd Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet (EBESZ) munkájában, 1989. november 11-én csatlakozott a Közép-Európai Kezdeményezéshez, és 1990. november 6-án a térségbõl elsõként nyert teljes jogú felvételt az Európa Tanácsba.

Ismert, hogy az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezetben a kisebbségek problémaköre a humán dimenzióbeli együttmûködéssel, az emberi jogok "kosarával" kapcsolatos. Magyarország is osztja a szervezetnek a nemzeti kisebbségek kérdésével kapcsolatos álláspontját, mely szerint a kisebbségek problémája az esetek túlnyomó részében politikai kérdés, amelyet nem lehet csupán a szociális, jogi, gazdasági aspektusra korlátozni. Örömmel üdvözöljük, hogy az EBESZ nemcsak a kisebbségi jogok elismertetésén fáradozik, hanem a lehetséges konfliktusok megelõzésén is. Ebbõl a szempontból volt jelentõs lépés 1992-ben a nemzeti kisebbségi fõbiztos intézményének létrehozása. A fõbiztos több ízben járt Magyarországon, és az itt tapasztaltakról megelégedéssel nyilatkozott.

Hazánk rendszeresen képviselteti magát az EBESZ humán dimenziós végrehajtási találkozóján, így a legutóbbi, 1998. októberi varsói találkozón is, amelyen az 54 EBESZ-tagállam külügyi és más tárcabeli tisztviselõi adtak számot az emberi jogi és humán dimenziós kötelezettségek hazai végrehajtásáról, megválaszolva adott esetben a partnerállamok, illetve a nem-kormányzati szervezetek képviselõinek kérdéseit vagy bíráló megjegyzéseit.

E fórumokon Magyarország emberi jogi megítélése kedvezõ volt. Pozitív értékelést kapott Magyarország többek között a szabad és igazságos választásokkal kapcsolatos gyakorlatáért, a sajtószabadság érvényesüléséért.

A magyar jogrendszer lehetõvé teszi a negatív tendenciák és a kirívó esetek korai észlelését, és az illetékes hatóságok a kisebbségi ombudsmannal közösen idejekorán lépéseket tudnak tenni az esetek megismétlõdésének kiküszöbölésére.

A regionális együttmûködés jelentõsége napjainkban felértékelõdik. A Közép-Európai Kezdeményezés olyan egyedülálló fórumot jelent, amely alkalmas a térség specifikus problémái megvitatására, bizonyos kérdésekben közös álláspontok kialakítására és képviseletére. A Magyar Köztársaság részt vesz a KEK Kisebbségvédelmi Munkabizottsága munkájában. Részese a Közép-Európai Kezdeményezés Kisebbségvédelmi Okmányának (1996. április 30.). Ez az ún. "instrumentum" jogilag nem kötelezõ erejû dokumentum, aláírása inkább politikai szándéknyilatkozatként értékelhetõ, bár számos olyan jogot is felsorol, amelyet az államok másutt, például az Európa Tanács Kisebbségvédelmi Keretegyezményében már elismertek.

Magyarország azonosul az Európa Tanács azon fõ törekvésével, mely szerint a szervezet megpróbál válaszokat adni a kelet- és közép-európai térség specifikus problémáira. Számos területen sikeresnek is bizonyult ezen erõfeszítéseiben. Ezek közül az egyik legfontosabb eredményként értékeljük a kisebbségek védelmének biztosítása érdekében kifejtett tevékenységét. Az Európa Tanács több szinten is reagált erre a kényes kérdésre. Normaalkotó tevékenysége keretében általánosan elismert szabályokat fogalmazott meg, melyeket elsõsorban a Keretegyezmény és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája foglalnak magukban. Üdvözöltük az ún. bizalomerõsítõ programok szervezését, melyeket a kisebbség és többség közötti viszony javítására kezdeményezett és valósított meg, nemegyszer határ-menti régiókban. Elfogadtuk a szervezet ajánlásait is a kisebbségvédelmi tárgyú kétoldalú egyezmények megkötése során.

Az Európa Tanács keretében mûködõ ECRI (Európai Bizottság a Rasszizmus és Intolerancia Ellen) a Magyarországról szóló ország-jelentése szerint hazánk üdvözlendõ módon elismerte az országban élõ nemzeti és etnikai kisebbségeket, azok kollektív és egyéni jogait a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényben. Az ECRI üdvözli továbbá a parlamenti biztosok, elsõsorban a kisebbségi ombudsman megválasztását annak érdekében, hogy biztosítsák a törvény elõírásainak megfelelõ végrehajtását. Az ECRI-jelentés felhívja a figyelmet a megbízható statisztikák szükségességére. Elismerõ szavakkal méltatja a Kisebbségi Hivatal munkáját, mivel e szervezet valamennyi területen fontos szerepet játszik a teendõk kezdeményezésében és koordinálásában, az adatgyûjtésben, a politikák hatékonyságának ellenõrzésében és értékelésében, valamint a politikai ajánlások kidolgozásában. A magyar kormány elismerést kapott amiért felismerte a kisebbségi kérdés kormányzati kezelésének fontosságát, s ezt szervezeti struktúrájában is megjelenítette. A Kormány az ECRI javaslatát elfogadva további erõfeszítéseket tesz a Kisebbségi Hivatal önálló államigazgatási szervként való megerõsítésére és megfelelõ finanszírozása érdekében.

Az ECRI jelentés megállapítja, hogy Magyarország tudatában van a cigányság problémáinak, s számos területen - lakás, oktatás, foglalkoztatás, stb. - tiszteletre méltó erõfeszítéseket tesz a helyzet javítására, valamint a cigányságot ért faji diszkrimináció kivizsgálására és csökkentésére. Más országokhoz hasonlóan a magyarországi cigányoknak is sajátos problémákkal és hátrányokkal kell szembenézniük. Ezért Magyarország azt vallja, hogy további speciális erõfeszítésre van szükség az e népcsoportra vonatkozó politika kialakításához.

Az Európa Tanácsnak az Emberi jogok és az alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezményét és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítõ jegyzõkönyvet Magyarország 1992. november 5-én ratifikálta, majd pedig az 1993. évi XXXI. törvény hirdette ki. Ennek megfelelõen az egyének 1992. november 5-tõl kezdõdõen nyújthatnak be kérelmet az Emberi Jogok Európai Bizottságához, illetve Bíróságához. A Bizottság, illetve a Bírósághoz eddig huszonhat kérelmet küldött meg a Kormánynak észrevételezés végett, amelyek közül egyik sem alapult a nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozás miatti megkülönböztetésen. Bár két esetben a kérelmezõk hivatkoztak arra, hogy a rendõri, illetve a büntetés-végrehajtási intézkedések során etnikai származásuk miatt érte õket a sérelmezett bánásmód, a Bizottság ezeket a panaszokat olyan mértékben nem találta megalapozottnak, hogy a panaszoknak ezt, a diszkriminációra vonatkozó részét belefoglalja az észrevételezésre megküldött kérdések körébe. Továbbá a két ügy közül az egyikben a Bizottság már azt is megállapította jelentésében, hogy a kérelmezõ által kifogásolt és diszkriminatívnak tartott bánásmód egyáltalában nem volt az Egyezménybe ütközõ.

Magyarország irányadónak tekinti az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlésének 1201. sz. ajánlását, amely rögzíti a kisebbségek kollektív jogainak elismerését.

A Magyar Köztársaság Országgyûlése ratifikálta a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartáját (35/1995. (IV.7.) OGY határozat), kihirdetése folyamatban van. A konkrét vállalásként hat kisebbség nyelve - a horvát, a német, a román, a szerb, a szlovén és a szlovák nyelv - került beemelésre.

A nemzetközi kisebbségvédelmi egyezmények elõkészítésével, gondozásával és a jelentések összeállításával a Külügyminisztérium, az Igazságügyi Minisztérium és a Kisebbségi Hivatal foglalkozik.

A jelen Keretegyezmény rendelkezéseit jóhiszemûen, a megértés és a türelmesség szellemében, valamint az Államok közötti jószomszédság, baráti kapcsolatok és együttmûködés elveivel összhangban kell alkalmazni.

Az államok közötti jó szomszédságra, baráti kapcsolatokra és együttmûködésre törekvés szándéka tükrözõdik a Keretegyezmény 1. cikkével kapcsolatban felsorolt többoldalú nemzetközi egyezményekhez való csatlakozáson kívül a Magyar Köztársaság és számos magyarországi kisebbség anyaországa, illetve egyéb államok között megkötött kétoldalú egyezményben és szerzõdésben. E bilaterális dokumentumokkal kapcsolatban a Keretegyezmény 18. cikke értékelésekor részletesen foglalkozunk.

Magyarország politikai törekvései egybeesnek a Keretegyezmény 2. cikkében foglaltakkal. Az 1998-as kormányprogram megfogalmazza, hogy a Kormány törekedni fog a természetes földrajzi, gazdasági és történelmi tájegységek szerepének növelésére. Különös hangsúlyt kap a határ menti térségekben jelentkezõ, reális igényeket kielégítõ, határokon átnyúló regionális gazdaságpolitika kialakítása, amire a szakmai kamarák, egyesületek, szövetségek, önkormányzatok bevonásával kerülhet sor.

A Kormány mind a szélesebb, mind a szûkebb, regionális nemzetközi szervezetekben aktív szerepet kíván játszani, reális lehetõségeihez mérten hozzá kíván járulni a globális és regionális biztonságpolitikai, gazdasági, környezetvédelmi, migrációs valamint az igazságügyi kérdések megoldásához.

1. Minden, valamely kisebbséghez tartozó személynek joga van szabadon megválasztani, hogy kisebbségiként kezeljék-e vagy sem és ebbõl a választásából vagy e választásával összefüggõ jogainak gyakorlásából semmiféle hátránya ne származzék.

2. A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek a jelen Keretegyezménybe foglalt elvekbõl származó jogaikat és szabadságaikat egyénileg, valamint másokkal közösségben gyakorolhatják.

A Magyar Köztársaság biztosítja a polgároknak az identitás szabad megválasztásának és szabad megvallásának a jogát.

A Kisebbségi törvény szabályozása szerint valamely nemzeti, etnikai csoporthoz, kisebbséghez való tartozás vállalása és kinyilvánítása az egyén kizárólagos és elidegeníthetetlen joga. A kisebbségi csoporthoz való tartozás kérdésében nyilatkozatra senki sem kötelezhetõ. Ugyanakkor a nemzeti és etnikai önazonossághoz való jog és ilyen kisebbséghez való tartozás vállalása és kinyilvánítása nem zárja ki a kettõs vagy többes kötõdés elismerését.

A Kisebbségi törvény kimondja, hogy a nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozó állampolgár joga, hogy kisebbséghez tartozását az országos népszámlálás alkalmával titkosan és névtelenül megvallhassa. A törvény azt is rögzíti, hogy a kisebbségek mindennemû hátrányos megkülönböztetése tilos. Az e törvényben foglaltaknak megfelelõen a Magyar Köztársaság tilalmaz minden olyan politikát, amely a nemzeti vagy etnikai kisebbséget, vagy a kisebbséghez tartozó személyt hovatartozása miatt üldöz, életkörülményeit nehezíti vagy jogai gyakorlásában akadályozza.

Nincs ismeretünk arról, hogy nemzetiségi identitásának megvallásának lehetõségét bárkitõl megtagadták vagy annak megvallására kötelezték volna.

Az ország lakosságának nemzetiségi, etnikai összetételérõl a népszámlálások gyûjtenek adatokat. Magyarországon törvény rendelkezik arról, hogy a népszámlálások megtartása a Központi Statisztikai Hivatal feladata.

A Központi Statisztikai Hivatal a Kormány közvetlen felügyelete alá tartozó, szakmailag önálló, országos hatáskörû szerv. Feladata az adatfelvételek megtervezése, adatok felvétele, feldolgozása, tárolása, elemzése és közzététele, az egyedi adatok védelme.

A Központi Statisztikai Hivatal adatokat szolgáltat az Országgyûlés és a közigazgatás szervei, a társadalmi szervezetek, az érdekképviseletek, a helyi önkormányzatok, a köztestületek, a tudományos élet, a gazdasági szervezetek, a lakosság és a hírközlõ szervek, valamint a nemzetközi szervezetek, a külföldi felhasználók részére.

Az ország társadalmi és gazdasági helyzetére, népességének alakulására vonatkozó hivatalos adatokat a Központi Statisztikai Hivatal teszi közzé. A hivatal tájékoztatása során az alábbi alapelveket érvényesíti: objektivitás, szakszerûség, teljes nyilvánosság (az egyedi adatok egyidejû védelme mellett) egyidejû tájékoztatás.

Minden egyes népszámlálást külön törvény rendeli el, az adatszolgáltatás kötelezõ. A népszámlálásokat elrendelõ törvényekben meghatározzák a gyûjtendõ adatok körét is. Közvetlen adatok a lakónépesség "nemzetiségére" is vonatkoznak, amelyrõl 1941-tõl kezdve (1970 kivételével) rendelkezünk településszintû adattal. A népszámlálási közvetett adat az "anyanyelv"-rõl gyûjtött információk, amelyek 1880 óta minden népszámlálás felvételi témájában szerepeltek.

E kérdésekrõl részletesen szóltunk a jelentés bevezetõjében, az ország demográfiai helyzetét bemutató fejezetben.

A polgárok személyi adatainak és lakcímeinek nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény és a Statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény is rendelkezik a személyes adatok kezelésérõl. További törvényi garanciát jelent az adatvédelmi törvény, amely a nemzeti, nemzetiségi vagy etnikai hovatartozásra vonatkozó adatot a különleges adatok kategóriájába sorolja, amely kezelésének egyik feltétele, hogy azt törvény rendelje el.

Az adatvédelem új speciális eszközét jelentette az adatvédelmi ombudsman intézményének létrehozása. Az adatvédelmi ombudsman az adatvédelmi törvény szerint csak akkor járhat el, ha az ügy tárgya természetes személy adatainak kezelése.

Az adatvédelmi ombudsmannak a kisebbségi hovatartozás adatának kezelését érintõ egyik releváns állásfoglalását itt ismertetjük.

A Kisebbségekért Közalapítvány Kuratóriumának elnöke 1997-ben azt kérdezte az adatvédelmi ombudsmantól, van-e joga a nevezett Kuratóriumnak olyan pályázati adatlap elfogadására, amely nyílt kérdést tartalmaz a kisebbségi hovatartozásról, és kizárható-e az a pályázó, aki erre a kérdésre nem válaszol. Az adatvédelmi ombudsman szerint a pályázóktól elvárható, hogy az ilyen programokban történõ részvétel során - nem a nyilvánosság, hanem az elbíráló szerv elõtt - vállalják hovatartozásukat. Az adatkezelõ azonban köteles betartani az adatkezelésre, adatbiztonságra vonatkozó szabályokat. A pályázókat elõzetesen tájékoztatni kell arról, hogy a hovatartozásukra vonatkozó adatra a pályázat elbírálásához van szükség. A pályázat kiírójának nyilatkoznia kell arról, hogy az adatokat nem továbbítja és mások számára nem teszi hozzáférhetõvé.

Magyarországon nem létezik olyan nyilvántartás, amely feltüntetné az egyes állampolgárok nemzeti vagy etnikai kisebbségi csoporthoz való tartozását. A regisztráció tagadása történelmi okokra vezethetõ vissza. Hiánya néha ellentmondásos helyzetekhez vezethet. Különféle, humán szolgáltatásokat nyújtó szervezetek számára megnehezíti az adott területen létezõ igények felmérését. Az 1998-as kisebbségi önkormányzati választásokat követõen kisebbségi szervezetek jelezték, véleményük szerint néhány testületbe a kisebbségi közösségükhöz nem tartozó személyek jelöltették magukat és kerültek megválasztásra. A Kisebbségi törvény módosításának jelenleg folyó elõkészítése során ezzel a problémával is foglalkozunk.

Magyarországon a legutóbbi népszámlálást 1990. január 1-jén tartották. A nemzetiségre vonatkozó összesített adatokat a Központi Statisztikai Hivatal az 1990. évi népszámlálás kiadványsorozatában közzétette. Az adatok országos, megyénkénti és településszintû összesítésben, több kiadványban, több népszámlálási információval kombináltan is megtalálhatók. Ezek közül kiemelendõ a "Nemzetiség, anyanyelv" c. kétkötetes kiadvány, amely a népszámlálás idején felmért hazai kisebbségek országos kombinációs táblázatait tartalmazza, az adott nemzetiséghez tartozók, illetve az adott nemzetiségi nyelvet anyanyelvként beszélõk vonatkozásában.

A Keretegyezmény 3. cikkének 2. pontjával kapcsolatban az alábbiakra kívánunk kitérni.

A magyar Országgyûlés a Kisebbségi törvény elfogadásakor kinyilvánította, hogy a nemzeti és etnikai önazonossághoz való jogot az egyetemes emberi jogok részének tekinti, a nemzeti és etnikai kisebbségek sajátos egyéni és közösségi jogai alapvetõ szabadságjogok, amelyeket tiszteletben tart, és mindezeknek a Magyar Köztársaságban érvényt szerez. A törvény kimondja, hogy a nemzeti vagy etnikai önazonossághoz való jog olyan alapvetõ emberi jog, amely egyéneket és közösségeket egyaránt megillet. Minden kisebbség jogosult arra, hogy nemzeti vagy etnikai közösségként létezzen és fennmaradjon.

A Kisebbségi törvény 1. § (2) bekezdése, gyakorlatilag az ún. Capotorti definíciót adaptálva, meghatározza a nemzeti és etnikai kisebbség fogalmát. Eszerint nemzeti és etnikai kisebbség minden olyan, a Magyar Köztársaság területén legalább egy évszázada honos népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerû kisebbségben van, tagjai magyar állampolgárok és a lakosság többi részétõl saját nyelve és kultúrája, hagyományai különböztetik meg, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely mindezek megõrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul. E törvény értelmében Magyarországon honos népcsoportnak minõsül: a bolgár, a cigány, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán.

Amennyiben az itt felsoroltakon kívül további kisebbség kíván bizonyságot tenni arról, hogy megfelel a Kisebbségi törvényben foglalt feltételeknek, legalább 1000, magát e kisebbséghez tartozónak valló választópolgár e tárgykörben a népi kezdeményezését az Országgyûlés elnökéhez nyújthatja be. Az eljárás során a népszavazásról és a népi kezdeményezésrõl szóló 1989. évi törvény vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Ilyen kezdeményezés 1993. óta, a Kisebbségi törvény országgyûlési elfogadása óta nem történt.

Annak ellenére, hogy a Magyar Köztársaság területén az utóbbi években jelentõsebb más nemzetiségû csoportok is megjelentek (háborús konfliktus elõl menekülõk, vállalkozásokat létesítõk stb.), a magyar állam a törvényben meghatározott kritériumok alapján ezen csoportokat nem tekinti államalkotó nemzeti és etnikai kisebbségeknek és velük szembeni felelõssége és kötelezettségei is mások. A Kisebbségi törvény hatálya nem terjed ki a menekültekre, a bevándorlókra, a letelepedett külföldi állampolgárokra és a hontalanokra. Annak nincs akadálya, hogy egy elismert népcsoporthoz olyan személy kapcsolódjon, aki maga korábban más államban élt, de immár Magyarországon telepedett le, s szerzett magyar állampolgárságot.

A Keretegyezmény 3. cikkéhez kapcsolható, kiemelten az egyesüléshez való joggal kapcsolatos, további információkat és kiegészítéseket a Keretegyezmény 7. cikkének tárgyalásánál adunk. Meg kívánjuk említeni, a Keretegyezmény 1. cikkének értékelésekor már szóltunk arról, hogy Magyarország irányadónak tekinti az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlésének 1201. sz. ajánlását, amely rögzíti a kisebbségek kollektív jogainak elismerését.

1. A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személy számára biztosítják a törvény elõtti egyenlõséget és a törvény általi egyenlõ védelem jogát. Ebben a vonatkozásban minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozáson alapuló hátrányos megkülönböztetés tilos.

3. A 2. bekezdésben foglaltaknak megfelelõ intézkedéseket nem lehet hátrányos megkülönböztetésként értékelni.

A törvény elõtti egyenlõséget Magyarországon az Alkotmány, valamint törvények mondják ki és garantálják érvényesülésüket.

Az Alkotmány 70/A. § (1) és (2) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, bõrszín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. Kimondja a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Az Alkotmány itt idézett 70/A § (3) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság a jogegyenlõség megvalósulását az esélyegyenlõtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti. Abban az elméleti esetben, ha az Alkotmányban tilalmazott hátrányos megkülönböztetés mégis bekövetkezne, az Alkotmánybíróság elõtti egyéni panasz joga nyitva áll a sértettnek.

Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése biztosítja a törvény elõtti egyenlõséget, kimondva, hogy a Magyar Köztársaságban a bíróság elõtt mindenki egyenlõ és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.

A jelenleg hatályos, a büntetõeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: büntetõeljárásról szóló törvény) alapján a hatóság védõt rendel ki, ha a terheltnek nincs meghatalmazott védõje és a védelem kötelezõ. A védõ köteles a terhelt érdekében minden törvényes védekezési eszközt és módot késedelem nélkül felhasználni, a terheltet a védekezés törvényes eszközeirõl felvilágosítani, jogaira kioktatni és a terheltet mentõ, illetõleg a felelõsségét enyhítõ tények felderítését elõsegíteni. Ha a védelem kötelezõ, a védõ köteles jelen lenni a tárgyaláson és a törvényben meghatározott más eljárási cselekményeknél.

Az 1998-ban megalkotott új, a büntetõeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban büntetõeljárásról szóló új törvény) 46. § c.) pontja szerint - mely elõreláthatólag 2000. január 1-én lép hatályba - a büntetõeljárásban a védõ részvétele kötelezõ, ha a terhelt a magyar nyelvet, illetõleg az eljárás nyelvét nem ismeri.

A jogorvoslat során a magasabb fokú bíróság megvizsgálja, hogy történt-e eljárási szabálysértés. Az elõtte eljárt bíróság határozatát hatályon kívül helyezi és a bíróságot új eljárásra utasítja, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek részvétele a törvény értelmében kötelezõ. Ugyanígy jár el, ha olyan eljárási szabálysértés történt, amely az ítéletet lényegesen befolyásolta. Ilyennek kell tekinteni különösen, ha az eljárásban résztvevõ személyek törvényes jogaikat nem gyakorolhatták, vagy ezek gyakorlását korlátozták.

Magyarország Alkotmányának 57. § (1) bekezdése, továbbá a bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 9. §-a rögzíti: a bíróság elõtt mindenki egyenlõ, mindenkinek joga van ahhoz, hogy a bírói útra tartozó ügyét független és pártatlan bíróság tisztességes eljárás során és ésszerû határidõn belül bírálja el. Törvényes bírájától, az eljárási szabályok szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkezõ bíróságon mûködõ, az elõre megállapított ügyelosztási rend szerint kijelölt bírótól, senki sem vonható el.

Az esélyegyenlõség elõmozdítására szolgáló intézkedések közé tartozik a bírósági, hatósági eljárások során az anyanyelv használatának joga.

A magyar nyelv nem tudása miatt senkit sem érhet hátrány. Az anyanyelv használatának joga a magyar nyelv ismeretétõl függetlenül az eljárás minden olyan alanyát megilleti, aki nem magyar anyanyelvû. A büntetõeljárás szóló törvény 8. § (2) bekezdése szerint - mind szóban, mind írásban - mindenki anyanyelvét használhatja. A büntetõeljárásról szóló törvény 80. § (1) bekezdése azt a kötelezettséget rója az ügyben eljáró hatóságokra, hogy a nem magyar anyanyelvû személy részére hivatalból, vagy kérelemre tolmácsot kell kirendelni.

Az anyanyelv használata jogának biztosításával összefüggésben elmondható még, hogy a vádiratot is le kell fordítani a vádlott által ismert nyelvre és ennek költségeit az állam viseli. E kérdésekkel a Keretegyezmény 10. cikkének tárgyalásakor is foglalkozunk.

A büntetõeljárásról szóló új törvény szabályozása elõrelépést jelent. E szerint az érintett az eljárásban az anyanyelvén kívül az általa ismertként megjelölt más nyelvet is használhatja. A büntetõeljárásról szóló új törvény 9. § (3) bekezdése alapján külön törvény rendelkezése szerint a bíróságon az eljárás nyelve a nemzeti kisebbség nyelve is lehet.

Ilyen szabályokat fogalmaz meg a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 8. §-a is, mely kimondja, hogy a polgári eljárásban a magyar nyelv nem tudása miatt senkit hátrány nem érhet. A bírósági eljárásban mindenki használhatja anyanyelvét. A magyarul nem beszélõ személy részére tolmácsot kell biztosítani.

Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 2. § (5) bekezdése kimondja, hogy az államigazgatási eljárásban anyanyelvét mindenki szóban és írásban használhatja, a magyar nyelv ismeretének hiánya miatt senkit hátrány nem érhet.

Diszkrimináció tilalmára vonatkozó szabályokat tartalmaz a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejû rendelet, amely tiltja az elítéltek közötti hátrányos különbségtételt nemzetiségi, etnikai hovatartozásuk, vallási vagy politikai meggyõzõdésük, társadalmi származásuk, nemük, illetõleg vagyoni helyzetük szerint. E tilalom ellenõrzése tekintetében érvényesül az ügyészségnek a Magyar Köztársaság ügyészségérõl szóló 1972. évi V. törvényben elõírt felügyeleti tevékenysége a büntetés-végrehajtás törvényessége felett. A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejû rendelet 2. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontja értelmében az elítélt jogosult az anyanyelvén vagy az általa ismert más nyelven megismerni a jogaira és a kötelezettségeire vonatkozó rendelkezéseket, a magyar nyelv nem tudása miatt nem érheti hátrány, a büntetés végrehajtása során az elítélt jogosult anyanyelvének használatára.

A rádiózásról és televíziózásról szóló törvény több, a nemzeti és etnikai kisebbségek védelmét és esélyegyenlõségét biztosító rendelkezést tartalmaz. E kérdésekrõl részletesen a Keretegyezmény 9. cikkének értékelésekor is szólunk.

A nemzeti hírügynökségrõl szóló törvény is tartalmaz olyan rendelkezést, amely a nemzeti és etnikai kisebbségek esélyegyenlõségét szabályozza. A szabályozásnak megfelelõen a Magyar Távirati Iroda szervezeti és mûködési szabályzatában fogalmazta meg a törvényi rendelkezésekben meghatározott kötelezettséget, és e rendelkezések betartását az Országos Rádió és Televízió Testület mûsorfigyelõ és elemzõ szolgálata rendszeresen vizsgálja és figyelemmel kíséri.

Az 1997. évi XXXI. törvény 3. § (2) bekezdése a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról kimondja, hogy a gyermekek védelme során - többek között - nemzethez, nemzetiséghez, etnikai csoporthoz való tartozás miatt tilos bármilyen hátrányos megkülönböztetés.

A megkülönböztetett figyelem (pozitív diszkrimináció) érvényesülését elõsegíti az Alkotmány és a Kisebbségi törvény is. E szerint a kisebbséghez tartozó személynek joga van a politikai és kulturális esélyegyenlõségre, amelyet az állam hatékony intézkedésekkel elõsegíteni köteles. Az állam a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott mértékben kiegészítõ normatív támogatást nyújt a kisebbségi óvodai neveléshez, illetõleg az anyanyelvi (anyanyelvû) iskolai oktatáshoz.

A kisebbségek esélyegyenlõsége biztosításának elve érvényesül a helyi önkormányzatok választása során is. E kérdésrõl kiemelten a Keretegyezmény 15. cikkének értékelésekor szólunk.

A Költségvetési törvény preferenciákat biztosít a kisebbségi kezdeményezések és tevékenység finanszírozása során. E támogatási formák az esélyegyenlõtlenségek csökkentését, a kisebbségi létbõl adódó objektív hátrányok kiegyenlítését szolgálják.

A kisebbségek alkotmányos jogai védelmére az Országgyûlés 1995-ben megválasztotta a kisebbségi ombudsmant. A kisebbségi ombudsman egyaránt fordulhatnak egyének, közösségek és helyi vagy országos kisebbségi önkormányzatok. A sérelem okai között szerepelhet faji megkülönböztetés, az ügyintézés késleltetése, téves információk szolgáltatása vagy az információ megtagadása stb. Az országgyûlési biztosnak joga van az ügyben vizsgálatot folytatni, ennek érdekében a hivatalos dokumentumokba betekinteni, javaslatot tenni a sérelem helyrehozására irányuló intézkedésre, illetve a Parlament számára a kedvezõtlen helyzetet elõidézõ törvény módosítását illetõen.

A kisebbségi ombudsman 1997. évi jelentése rögzíti, hogy a panaszok területi megoszlását illetõen "válsággócok" nem mutathatók ki, túl azon, hogy munkaterületén természetesen a kisebbségek lakta megyék a leginkább érintettek, és közülük is kiemelkednek a több szempontból hátrányos helyzetben levõk, ahol a cigány lakosság aránya jellemzõen az átlagot meghaladó. A valamely nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozó panaszosok többsége cigány. A vizsgált 1997-es évben a roma panaszosok száma az 1996-os évhez viszonyítva enyhén csökkent, arányuk 68%-ról 63%-ra változott.

Elmondható, hogy a rendõrség ellen irányuló panaszok száma továbbra is viszonylag magas, a központi intézkedések hatására azonban kedvezõ irányú tendenciák elsõ jelei is megfigyelhetõk. A különbözõ megyei fõkapitányságok és az Országos Rendõr Fõkapitányság lépéseket tettek a cigány önkormányzatokkal és civil szervezetekkel való konzultatív kapcsolatrendszer kiépítésére, illetve a "másik oldal" által kezdeményezett hasonló akciókkal szemben többnyire nyitottnak mutatkoztak. Ezzel sikerült elérni, hogy a rendõrség és a cigányság közötti "bizalmi válság" nem mélyült tovább.

Intézkedések történtek a rendõrképzésben is az állományban esetleg mutatkozó elõítéletesség csökkentésére. Az ehhez szükséges ismeretek közvetítése a képzési-, illetve továbbképzési tananyag részévé vált.

A Kisebbségi Hivatal, a kisebbségi ombudsman és az adatvédelmi ombudsman ajánlásának hatására lényegében megszûnt a bûnügyi tudósításokban és körözési felhívásokban korábban jelentkezõ diszkriminatív gyakorlat, melynek következtében a feltételezett tettes személyleírását a nemzetiségi, etnikai hovatartozásra tett utalás pótolta.

A civil szférában a 1990-es években számos jogvédõ intézmény kezdte meg mûködését. Közülük példaképpen a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédõ Irodát, a Cigányok Jog- és Érdekérvényesítõ Irodáját, a Roma Parlament Konfliktusmegelõzõ és Jogvédõ Irodáját, a Roma Polgárjogi Alapítvány Jogvédõ Irodáját említjük meg. Ezek az irodák jogi tanácsadást, jogi képviseletet biztosítanak a hozzájuk fordulóknak. Pályázati támogatásokból szerzik meg a mûködésükhöz szükséges anyagi forrásokat, szolgáltatásaik ingyenesek. A Cigányokért Közalapítvány megalakulása óta minden évben támogatta a jogvédõ irodák mûködését.

A nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozó személyek sajátos helyzetérõl a magyar Országgyûlés rendszeresen tájékozódik. A Kisebbségi törvény alapján a Kormánynak két évente át kell tekintenie a Magyar Köztársaságban élõ nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetét és arról az Országgyûlésnek be kell számolnia. Az Országgyûlésben az Emberi jogi, vallásügyi és kisebbségi bizottság foglalkozik folyamatosan a kisebbségek kérdéskörével.

Nyilvánvaló, hogy a gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális élet minden területén a teljes és hatékony egyenlõség megvalósulása a cigányság vonatkozásában csak hosszú távon történhet meg. A cigányság az 1990-es rendszerváltás óta eltelt évek során korábban soha nem tapasztalt mértékben és ütemben, s az elsõk között szorult ki a munkaerõpiacról és veszítette el az elmúlt negyven év alatt fokozatosan megteremtett - alacsony szintû, de biztonságos - megélhetésének alapjait.

A munkanélküliségi ráta a teljes népességen belül 8-10%, míg a cigányok esetében ennek négyszerese-ötszöröse. Vannak olyan települések, ahol a cigány lakosság 90-100%-a munkanélküli. A cigány munkanélküliséget elemzõ tanulmányok azt bizonyítják, hogy a cigányság munkavállalói hajlandósága alapvetõen nem alacsonyabb, mint a hasonló élethelyzetû nem cigányoké. A munkanélküli cigányoknak azonban a nem cigányokhoz képest lényegesen rosszabbak a munkaerõpiacra történõ visszakerülési esélyei, mert jóval hosszabb ideje állástalanok. Lakóhelyük általában kistelepülésen, munkahely-hiányos térségben található, ami nem csak a munkavállalást, hanem az átképzési programokban való részvételüket is megnehezíti. Ugyancsak gátolja képzési lehetõségeiket iskolázottságuk viszonylag alacsony szintje. Korábban a cigány családok jövedelmének több mint fele bérbõl és fizetésbõl származott, mára a fõ bevételi forrást a szociális transzfer jövedelmek képezik. Ez a cigány családok segély-, illetve fõleg járadékjellegû jövedelmektõl való függését eredményezik.

A cigányság körében az egészséget kedvezõtlenül befolyásoló tényezõk halmozottan jelentkeznek. Jóval magasabb körükben a fogyatékosok, tartósan egészségkárosodottak aránya. Jelentõsebb a csecsemõhalandóság, a cigány gyermekek között nagyon sok a koraszülött, a kis súllyal született csecsemõ, s életkörülményeik következtében fejlõdésük is lassúbb. A cigány lakosság várható élettartama 10 évvel rövidebb, mint a nem cigányoké.

Magyarországon a Kormány a cigányság társadalmi integrációja és életkörülményeinek javítása érdekében az elmúlt években összehangolt intézkedéssorozat megvalósítására vállalkozott.

1995-tõl kezdõdõen az alábbi kormányintézkedések szolgálták a cigányság - többek között munkaügyi - helyzetének javítását:

A 1093/1997.(VII.29.) Korm. határozattal a Kormány több, mint 60 intézkedésbõl álló csomagtervet fogadott el a cigányság életkörülményeinek javítására és társadalmi beilleszkedésének elõsegítésére.

A kormányzat a cigányságot érintõ középtávú intézkedéscsomag jelenleg folyó módosítása során, a program végrehajtása érdekében meg kívánja határozni a különbözõ szaktárcákra vonatkozó konkrét feladatokat. Kidolgozásra kerül egy hosszú távú társadalompolitikai és kisebbségpolitikai stratégia is. Ezzel összefüggésben a Kisebbségi Hivatal Cigány Tárcaközi Bizottság létrehozását javasolja, melynek feladata, hogy megfelelõ szakmai kompetenciával segítse az intézkedéscsomag végrehajtását.

A cigányságot érintõ kormányzati cselekvési részprogramok, valamint a hamarosan elfogadásra kerülõ módosított intézkedéscsomag az alábbi területekre terjed ki:

Oktatás, közmûvelõdés (oktatásfejlesztési program, ösztöndíj-rendszer, tehetséggondozó kollégiumi program, ösztönzési rendszer pedagógusoknak és intézményeknek).

Foglalkoztatás (hátrányos helyzetû rétegek foglalkoztatási körülményeinek javítása, munkaerõ-piaci esélyek javítását segítõ képzési programok, földmûvelési és állattenyésztési programok, közhasznú foglalkoztatás továbbfejlesztése, közmunkaprogramok meghirdetése).

Szociális ellátás, egészségügyi és lakásprogramok (speciális lakásépítési program, kölcsöntámogatások, telepszerû lakókörnyezetek visszaszorítása).

Térségi programok (a területfejlesztés céljainak kiterjesztése a cigányság szempontjainak figyelembevételével, egészséges ivóvíz program).

Diszkriminációellenes program (diszkriminációellenes jogszabályok kiegészítése, tapasztalatok elemzése, intézkedések elõítéletek csökkentésére, rendõrség és romák közötti kapcsolatok javítása).

A Keretegyezmény 4. cikkében megjelenített hátrányos megkülönböztetés tilalmáról a Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Munka Törvénykönyve) 5. §-a is rendelkezik. Elõírja, hogy a munkaviszonnyal kapcsolatosan tilos hátrányos megkülönböztetést alkalmazni a munkavállalók között nemük, koruk, nemzetiségük, fajuk, származásuk, vallásuk, politikai meggyõzõdésük, munkavállalói érdekképviseleti szervezethez való tartozásuk, vagy ezzel összefüggõ tevékenységük, továbbá minden egyéb, a munkaviszonnyal össze nem függõ körülmény miatt. Lehetõséget ad ugyanakkor arra, hogy jogszabály a munkavállalók meghatározott körére - a munkaviszonnyal összefüggésben - azonos feltételek esetén, elõnyben részesítési kötelezettséget írjon elõ.

A foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküli ellátásokról szóló 1991. évi IV. törvény szintén tartalmazza mind a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, mind a pozitív diszkrimináció lehetõségét. A munkaügyi szervezetrendszer, élve a törvényben biztosított pozitív diszkrimináció alkalmazásának lehetõségével, a közhasznú foglalkoztatás során a cigány kisebbséghez tartozó munkanélkülieket elõnyben részesíti.

A Szociális és Családügyi Minisztérium irányítása mellett mûködõ munkaügyi szervezetrendszer, a megyei munkaügyi központok feladatai közé tartozik a cigány kisebbség munkához jutását elõsegítõ programok kidolgozása, jogszabályok elõkészítése, illetõleg ezek végrehajtása. A munkaügyi központok kezelik a biztosítási alapú Munkaerõpiaci Alapot, amelybõl támogatások oszthatók szét a foglalkoztatás bõvítése, illetve megõrzése céljából. A megyei munkaügyi központok, a települési és a cigány kisebbségi önkormányzatok között együttmûködési megállapodások jöttek létre.

A Regionális Munkaerõfejlesztõ- és Képzõ Központok a munkanélküliek munkaerõpiaci képzésében vesznek részt.

Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány a munkanélkülieket segítõ - elsõsorban non-profit - szervezetek részére nyújt pályázatok alapján támogatásokat.

Az 1996-ban létrejött Közmunkatanács a munkanélküliség csökkentését célzó közmunkaprogramokat támogat. A közmunkaprogramok közfeladatok ellátásának elõsegítésére, illetve az Országgyûlés vagy a Kormány által meghatározott cél elérésére irányulnak. A Közmunkatanács munkájában részt vesz többek között a Kisebbségi Hivatal, valamint az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat.

A munkaügyi tárca 1996-tól kezdõdõen éves foglalkoztatáspolitikai irányelveiben kitért a cigányság munkaerõpiaci helyzetével kapcsolatos intézkedésekre.

Az 1996. évi foglalkoztatáspolitikai irányelvekrõl szóló 1118/1995. (XII.1.) Kormányhatározat a cigányság helyzetének javítására a foglalkoztatás növelésének általános eszközeit kívánta felhasználni, mint pl. az oktatás kiterjesztése, a rész- és osztott munkaidõs foglalkoztatás ösztönzése, a munkahelyek megõrzésének segítése, közhasznú munka-programok indítása, a rugalmas munkavégzést lehetõvé tevõ ún. atipikus munkaviszonyok (pl. alkalmi munka) elterjesztése.

A Kormányzat a válság sújtotta térségekben és a veszélyeztetett rétegeknél normatív szabályokkal és átfogó programok támogatásával kívánta segíteni a munkahelyteremtést megalapozó strukturális átalakulást.

A decentralizált és eurokonform térségfejlesztési rendszerek, amelyeket hazánkban néhány éve folyamatosan vezetnek be, lehetõséget nyújtanak a cigányság problémáinak a helyi kezelésére is. Ezért az illetékes tárca - elõbb a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, majd a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium - lehetõséget teremtett a cigányságnak elõnyöket és kedvezményeket biztosító foglalkoztatás- és ellátás-javító helyi programok készítésére, és e programoknak a központi forrásokból való támogatására.

Az 1997. évi foglalkoztatáspolitikai irányelvekrõl szóló 1129/1996. (XII.22.) Kormányhatározat a korábbi évre vonatkozó terv folytatásaként fejleszteni kívánta a Közmunkatanács által támogatott pótlólagos foglalkoztatási lehetõségeket. A Közmunkatanács a halmozottan hátrányos rétegek bevonását megcélzó programok szervezésében vett részt. Ezek pl. környezetvédelmi és egészségügyi, illetve szociális feladatok ellátásához, az alapvetõ munka- és életfeltételek javításához, a kulturális és nemzeti értékek megõrzéséhez, gyarapításához kapcsolódtak. Az irányelvek célul tûzték ki a támogatott foglalkoztatás különféle formáiban résztvevõk létszámának növelését, ezen belül kiemelt figyelmet fordítva a halmozottan hátrányos helyzetû rétegek, ezen belül különösen a tartósan munkanélküliek és a cigány kisebbséghez tartozók foglalkoztatását elõsegítõ programokra. Elõírta továbbá a Munkaerõpiaci Alap foglalkoztatási Alaprészébõl finanszírozott központi programok kidolgozását, amelyek többek között a cigány munkanélküliek elhelyezkedését, illetve munkaerõpiaci pozícióit segítik elõ.

Ezt célozta a Munkaügyi Minisztériumban készült és a Cigányügyi Koordinációs Tanács által is elfogadott cselekvési részprogram, mely be lett építve a cigányság élethelyzetének javítására vonatkozó középtávú intézkedéscsomag foglakoztatási kérdésekkel kapcsolatos részébe.

A foglalkoztatáspolitikai irányelvekrõl szóló 1119/1997. (XI.26.) Kormányhatározat célul tûzte ki a közhasznú és közmunkaprogramok további támogatását (pl. a központi erdõsítési programot). Elõírta, hogy meg kell elõzni a halmozott hátránnyal indulók munkanélkülivé válását. Ennek egyik legfontosabb lépése az iskolázottsági színvonal emelésére irányuló tevékenység, mely számottevõ mértékben javíthatja a cigányság helyzetét is.

A Kormány a roma kisebbség legitim vezetõivel állandó fórumot kialakítva, az eddig végzett tényleges munkát értékelve hatékony célprogramok támogatásával kívánja a valódi, belátható távlatot jelentõ megoldásokat kialakítani. A közhasznú munka szervezése mellett elsõsorban oktatási (képzés, továbbképzés), gyermekvédelmi, ifjúságpolitikai eszközökkel igyekszik megállítani a cigányság további elszakadását a többségi közösségtõl. Figyelemmel kíséri, hogy az oktatási rendszerbe folyósított többlettámogatások valóban a hátrányos helyzetû roma gyermekek érdekében kerülnek-e felhasználásra.

A cigányság helyzetének javítása terén nagy jelentõsége van a tartósan munkanélküliek számára indított kísérleti támogatási programnak, hiszen a munkanélküliség és különösen a tartós munkanélküliség õket sújtja a legnagyobb arányban. 1997-ben a program indításakor a megcélzott tartósan munkanélküliek száma meghaladta a 125 ezer fõt. Az érintett réteg több mint 30%-a elhelyezkedett (42 ezer fõ). Mintegy 23 ezer fõ foglalkoztatáspolitikai támogatáshoz jutott (képzés, bértámogatás, járulékok átvállalása, útiköltség átvállalás, közhasznú és közmunkavégzés). A közvetítéssel elhelyezkedettek száma 9 ezer fõ. A motiválásuk után 10 ezer fõ maga talált állást. Az 1997-es év tapasztalatai alapján 1998-ra is a célzott réteg 30%-ának munkahelyhez való juttatása várható.

A cigányság szempontjából legfontosabb aktív eszköznek a közhasznú munka minõsült. Országos átlagban a decentralizált pénzeszközök 35,8%-át fordítják a megyei munkaügyi központok a mûködtetésére. Az elmúlt évben több mint 100 ezer fõ volt közhasznú munkavégzésben résztvevõ, melybõl közel 20%-ra becsülhetõ a cigányság részaránya.

A közmunkaprogramokban 1997-ben közel 20 ezer fõ vett részt, melybõl a cigányok becsült létszáma 8-10 ezer fõ. Az 1998-ban kiírt közmunka-pályázatok elsõ pályázati ütemében a cigányság létszámaránya hasonló, ami 2600 fõ közmunkában való foglalkoztatását jelenti. A nyertes pályázók egy része együttmûködési megállapodást kötött a helyi cigány kisebbségi önkormányzatokkal, mely szerint részt vesznek a roma közmunkások kiválasztásában, a fluktuáció okozta létszámfeltöltésben, a munkavégzés mennyiségi és minõségi ellenõrzésében.

A munkaerõpiaci képzések bõvítési lehetõségeit a munkaügyi szervezet folyamatosan vizsgálja. Törekszik a tartósan munkanélküliek - ezen belül a cigányság - számára meghirdethetõ, a munkaerõpiacon jól felhasználható programok kialakítására.

Sok esetben a szakmai képzés eredményességének gátja a cigány fiatalok tanulási és kommunikációs-, olvasás- és íráskézségének nehézsége. E problémák kezelésére készültek az alternatív és személyiségfejlesztõ módszertani program-modulok, amelyek beilleszthetõk az általános közoktatás kilencedik és tizedik osztályának anyagába, illetve felzárkóztató évfolyamok programjai közé.

A cigányság hazánkban semmilyen módon sem regisztrált, mivel az emberi jogok védelmének magyar alkotmányos koncepciója ezt nem teszi lehetõvé. Erre való tekintettel az õket érintõ adatok eseti tanulmányok alapján készült felméréseken, illetve csupán becsléseken alapulhatnak.

Regisztráció hiányában nem lehet, de nincs is szükség kizárólagosan cigányok számára mûködtetett foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer kidolgozására.

A Keretegyezmény 4. cikkének 2. pontját illetõen az alábbiak foglalhatók össze.

Magyarországon a kisebbségek kulturális ellátásának jogszabályi hátteret az Alkotmány, a Kisebbségi törvény, a kulturális javak védelmérõl és a muzeális intézményekrõl-, a nyilvános könyvtári ellátásról- és a közmûvelõdésrõl szóló 1997. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Kulturális törvény), illetve a bilaterális kormányközi szerzõdések rendelkezései biztosítják.

Hazánkban az Alkotmány 68. §-a garantálja a kisebbségi kultúrák ápolásának jogát a nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozó személyek és közösségek számára. A kulturális életet szabályozó jogi megfogalmazások nem minden esetben térnek ki a kisebbségi jogokra, ám azok rendelkezései állampolgári alapon nyújtanak garanciát a kisebbségek kultúrája ápolásához, továbbadásához és bemutatásához.

A kisebbségi közösségek kulturális jogairól részletesen a Kisebbségi törvény rendelkezik. E törvény széles körben biztosít hátteret a formálódó kisebbségi kulturális autonómia számára.

A Kisebbségi törvény és a kisebbségek kulturális ellátását biztosító további jogszabályok jogharmonizációja folyamatban van, s ez is hozzájárulhat a kisebbségi kulturális autonómia kialakulásához.

A Magyar Köztársaság által ratifikált és a kisebbségi kultúra megõrzését, fejlesztését is célzó többoldalú nemzetközi egyezmények beépítése a hazai jogszabályokba szintén folyamatos.

Az országos és helyi kisebbségi önkormányzatok széleskörû véleményezési jogkörrel rendelkeznek, a kulturális és oktatási jogszabályok döntõ hányadánál pedig egyetértési jogkörük is van. Biztosíték ez arra, hogy a kisebbségek sajátos érdekei minél erõteljesebben jelenhessenek meg a jogszabályalkotás folyamatában.

A jelentésnek a kisebbségek képviselõivel történt egyeztetése során a görög-, a ruszin-, a szerb- és a szlovák országos önkormányzat problémaként jelezte, hogy nem minden esetben kapják meg véleményezésre a törvényjavaslatokat, valamint az is elõfordul, hogy rövid határidõt biztosítanak számukra egyetértési és véleményezési jogkörük gyakorlására.

A kisebbségi kultúra megõrzésében, fejlesztésében a kisebbségi önkormányzatoknak, illetve a helyi, települési, regionális és országos kisebbségi társadalmi szervezeteknek fontos szerepe van. Ezek túlnyomó többsége éppen a kisebbségek kultúrájának ápolását, átörökítését tûzte ki céljául.

Magyarországon a közhasznú szervezetekrõl szóló 1997. évi CLVI. törvény a közhasznúnak minõsített tevékenységek között nevesíti a nemzeti és etnikai kisebbségekkel kapcsolatos tevékenységet.

A kisebbségi kultúra támogatása ma Magyarországon állami dominanciájú. A kisebbségek által is lakott települések kulturális-közmûvelõdési intézményeinek normatív támogatása az országban tevékenykedõ más, azonos kulturális feladatokat ellátó intézményével megegyezõ.

A kisebbségek anyanyelvû könyvtári ellátásának törvényben meghatározott feladata a települési önkormányzatok közkönyvtáraira hárul. E feladatok nem minden kisebbség esetében teljesíthetõk maradéktalanul. Az iskolai könyvtárak - a kisebbségi oktatásban résztvevõ iskolák esetében - tartalmaznak kisebbségi nyelvû szépirodalmi és ismeretterjesztõ mûveket. A közkönyvtári hálózat a horvát, a német, a román, a szerb, a szlovák és a szlovén kisebbség számára nyújt szolgáltatásokat az ország különbözõ helyein, több száz településen. E kisebbségek könyvtári ellátását a közkönyvtári rendszeren belül 19 báziskönyvtár is segíti. A görög, a lengyel, az örmény, a ruszin és az ukrán kisebbség esetében országos önkormányzataik tesznek erõfeszítéseket könyvtári bázisállomány létrehozására.

Kisebbségi tárgyi emlékek gyûjtésével a magyar önkormányzati (megyei, települési) fenntartású múzeumok foglalkoznak, valamint a Magyar Néprajzi Múzeum. A kisebbségek lakóhelye szerinti megyei múzeumok regionális, illetve országos feladatokat is ellátnak. Ezek fenntartója a megyei önkormányzat. A tájházak, a helyi múzeumi gyûjtemények mûködtetõje a települési önkormányzat. Jelenleg három bázismúzeum foglalkozik országos hatáskörrel kisebbségi tárgyi emlékek gyûjtésével, mellettük 16 kisebb múzeumot (12 német, 1-1 cigány, román, ruszin és szlovén), két (cigány tematikájú) magángalériát és 41 tájházat tart nyilván a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma. Gazdag, a nemzetiségek hitéletét megelevenítõ anyaggal rendelkezik a miskolci Magyar Ortodox Egyházi Múzeum. Európai hírû a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye fenntartásában Szentendrén mûködõ Szerb Ortodox Egyházmûvészeti és Tudományos Gyûjtemény, és a Szerb Egyházmûvészeti Gyûjtemény.

Kisebbségi színház mûködik Szekszárdon (Deutsche Bühne) és Pécsett (Horvát Színház). Ezek fenntartói a települési, illetve a megyei önkormányzatok. Pomázon alapította meg a helyi önkormányzat és a Szerb Demokratikus Szövetség a "Joakim Vujity" Szerb Színházat, amely a két alapító fenntartásában Budapesten mûködik. Az elmúlt évben megkezdõdtek a tárgyalások az érintett kisebbségek országos önkormányzataival azokról a garanciákról, amelyek mellett a kisebbségi önkormányzatok saját fenntartásukba vennék át ezen intézményeket. A cigány kisebbség színházi produkciói több, általában fõvárosi közmûvelõdési intézményben láthatók, illetve e célt is szolgál az 1999. januárjában Budapesten átadott országos Cigány Információs és Mûvelõdési Központ.

A cigány közösségi házak most formálódó helyi hálózatának fenntartója általában a települési önkormányzat, amely a helyi kisebbségi önkormányzattal közösen mûködteti ezeket az intézményeket. A létrejött többfunkciós intézmények célja a helyi sajátosságok és szükségletek figyelembevételével a cigány közösségeknek a helyi társadalomba való integrálódásának elõsegítése.

A kisebbségek nyelvén történõ könyvkiadás finanszírozása jelentõs mértékben állami eszközökbõl történik, pályázati úton, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, az Oktatási Minisztérium, illetve a Kisebbségekért Közalapítvány közvetítésével. A minisztériumi támogatás odaítélésérõl 1997-ig a kisebbségek országos önkormányzatainak delegáltjaiból álló Nemzetiségi Szerkesztõségi Tanács döntött. A fõleg magyar nyelvû cigány szerzõktõl származó irodalmi mûvek kiadásának támogatásáról egy 5 tagú kuratórium foglalt állást. Az 1998-tól kezdõdõen a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a kisebbségek országos önkormányzataival elõzetesen egyeztetve, a preferenciák figyelembevételével, egy 6 tagú (a cigány irodalmi kuratórium 8 tagú) grémium döntése alapján az egyes kisebbségeknek biztosított támogatásokat közvetlenül a kisebbségek országos önkormányzatai számára nyújtja. A kisebbségek nyelvén készült könyveket a kisebbségi szervezetek adják ki. A Magyarországi Románok Kulturális Szövetsége 1992-ben "Noi", a Szerb Demokratikus Szövetség pedig 1993-ban "Izdan" néven kisebbségi kiadót hozott létre. Kisebbségi nyelvû könyvkiadással más kiadók is foglalkoznak (pl. Etnikum, Útmutató, Comp-press), valamint a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. is.

Az elmúlt idõszakban megerõsödött az önálló kisebbségi közmûvelõdési intézményrendszer (Bolgár Mûvelõdési Ház, Szlovák Kultúra Háza, Országos Cigány Információs és Mûvelõdési Központ, Szlovén Kulturális és Információs Központ). Szerb vonatkozásban jelenleg a Szerb Országos Önkormányzat hivatala ellátja egy országos mûvelõdési központ feladatait is. Kialakulóban az anyanyelvû kutatóintézeti hálózat (bolgár, cigány, horvát, német, román, ruszin, szlovák, ukrán). A kisebbségi kutatóintézetek fenntartói vagy az országos önkormányzatok (cigány, bolgár), vagy az országos társadalmi szervezetek (szlovák, román, ruszin, ukrán), illetõleg beépültek valamely egyetemi oktatóhely keretébe (horvát, német). A szentendrei Szerb Ortodox Egyházmûvészeti és Tudományos Gyûjtemény keretében is folyik kutatómunka, illetve a Szerb Országos Önkormányzat az anyaországi tudományos intézetekkel együttmûködve szervezi a magyarországi szerbekkel kapcsolatos társadalomtudományi kutatásokat

A Keretegyezmény 4. cikkében megjelenített, a kisebbséghez tartozó személyek és a többséghez tartozók közötti teljes és hatékony egyenlõség érdekében a kulturális élet területén hozott intézkedésekrõl a Keretegyezmény 5. cikke kapcsán is szólunk, a kisebbségek társadalmi és politikai életét közvetlenül érintõ kérdésekrõl pedig bõvebben a Keretegyezmény 15. cikkének értékelésekor írunk.

1. A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy támogatják a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára kultúrájuk megõrzését és fejlesztését, úgyszintén identitásuknak, nevezetesen vallásuk, nyelvük, hagyományaik és kulturális örökségük megõrzésének feltételeit.

2. Az integrációt szabályozó általános politikájuk keretében hozott intézkedéseik sérelme nélkül a Felek tartózkodnak minden olyan politikától vagy gyakorlattól, amely a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek akaratuk elleni asszimilációjára irányul és védelmezik ezen személyeket minden olyan akciótól, ami a beolvasztásukra irányul.

Magyarországon az 1990-es rendszerváltással megnyílt az út a civil társadalom önszervezõdésének a jogállamiság keretein belül megvalósuló kiteljesülése elõtt. A hazai kisebbségi közösségek is éltek ezzel a lehetõséggel. A kisebbségek demokratikus viszonyok közti öntudatosodásában nemzetközi események (pl. a német egyesülési folyamat, az 1989-es romániai események) hatása is érzékelhetõ volt.

A hazánk területén honos kisebbségek mindegyikére jellemzõ az erõteljes szórványhelyzet, a kettõs identitás, az elõrehaladott asszimilálódás, a nyelvvesztés és az erõs érzelmi, kulturális kötõdés hazájukhoz, Magyarországhoz.

A kisebbségi családok többségében a nyelv átörökítésének folyamata megszakadt. A magyar nyelv vált uralkodóvá, a kisebbségek által beszélt különbözõ tájnyelvek nem képesek a folyamatos felfrissülésre, így szerepük a társadalmi kommunikációban egyre csökken. Az anyanyelv átörökítésében felértékelõdött az iskola szerepe, megnõtt ezen intézmények felelõssége.

Magyarországon nincs olyan törvény, amely kimondaná, hogy a magyar a hivatalos nyelv. Mindenki szabadon használhatja az anyanyelvét. A különbözõ eljárási jogok kötelezik az eljáró hatóságokat, hogy mindenki számára biztosítsák az anyanyelv szabad használatát, és ez nemcsak a törvényben nevesített nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó szabály, hanem bármely más állam polgára és a bevándoroltak számára is biztosított jog.

A Kisebbségi törvény a kisebbségek nyelvét közösség-összetartó tényezõként ismeri el, és széles körû nyelvhasználati jogokat biztosít a hazai kisebbségekhez tartozók részére a hivatalos érintkezés szintjén is.

Az Alkotmány 68. §-a garantálja a kisebbségek számára kultúrájuk ápolását, anyanyelvük használatát, az anyanyelvû oktatást, a saját nyelven való névhasználat jogát. A Kisebbségi törvény a fenti garanciákat pontosítja. Rögzíti, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek nyelve, tárgyi és szellemi kultúrája, történelmi hagyományai, valamint más sajátosságaik egyéni és közösségi önazonosságuk része. Ezen értékek megõrzése és ápolása a kisebbségek alapvetõ joga. A nemzeti és etnikai kisebbségek kultúrája része a magyarországi kultúrának.

A kisebbségi szervezetek közmûvelõdési tevékenységet folytathatnak, erre - jogszabályok keretei között - intézményeket hozhatnak létre, amelyek nemzetközi kapcsolatokat tarthatnak fenn, ezeket a jogokat a Kisebbségi törvény rögzíti és biztosítja. Az országos önkormányzat jogosult kisebbségi színház, múzeumi kiállítóhely, országos gyûjtõkörrel rendelkezõ közgyûjtemény, könyvtár, kiadó, országos kulturális, mûvészeti, tudományos intézet, valamint az országos közép- és felsõfokú oktatási intézmény létesítésére, fenntartására. E feladatokhoz költségvetési támogatást igényelhet. A kisebbség anyanyelvû irodalommal történõ ellátását kisebbségi könyvtári rendszer biztosítja. Azokon a településeken, ahol kisebbségi települési önkormányzatot nem hoztak létre, a kisebbségi lakosság részére anyanyelvû könyvtári anyagok szolgáltatása a települési önkormányzat kötelezõ feladata.

A Kisebbségi törvény értelmében az állam támogatja a kisebbségi kultúrák tárgyi emlékeinek gyûjtését, közgyûjtemények alapítását és gyarapítását, a kisebbségek könyvkiadását és idõszaki kiadványainak megjelentetését, a törvényeknek és közérdekû közleményeknek a kisebbségek anyanyelvén történõ ismertetését és a kisebbség családi eseményeihez kapcsolódó egyházi szertartások anyanyelven történõ lebonyolítását, illetve az egyházaknak a kisebbségek anyanyelvén végzett vallási tevékenységét.

A Kulturális törvény is megerõsíti, hogy a kisebbségi kulturális hagyományok megõrzése, méltó folytatása, a közösségi és egyéni mûvelõdés személyi, szellemi, gazdasági feltételeinek javítása, a polgárok életminõségét javító, értékhordozó tevékenységek, valamint az ezek megvalósulására létrejött intézmények és szervezetek mûködésének elõsegítése a társadalom közös érdeke.

Ugyanezen törvény szerint mindenkinek joga, hogy megismerhesse a kulturális örökség javait és ezek jelentõségét a történelem alakulásában, a nemzeti, kisebbségi önismeret formálásában.

A Kulturális törvény kimondja, hogy a közmûvelõdési könyvtár feladatainak ellátása során figyelembe veszi az állampolgárok foglalkozási, képzettségi, korosztályi és anyanyelvi összetételét. A kisebbségi lakosság anyanyelvû irodalmi ellátását kisebbségi alapkönyvtárak segítik. A könyvtári rendszer szervezetérõl és mûködésérõl hozott miniszteri rendelet meghatározza, hogy a kisebbségi alapkönyvtár állományát az adott kisebbség anyanyelvén írt gyermek- és szépirodalomból, a szakirodalmi mûvekbõl és folyóiratokból, továbbá a bármely technikai eljárással készült egyéb könyvtári dokumentumokból alakítja ki. Az anyanyelvi irodalomban való tájékozódást szakmai-módszertani tanácsadással segíti, kiadványcsere kapcsolatokat tart fenn külföldi könyvtárakkal.

Egyes kisebbségek könyvtári ellátása vonatkozásában a budapesti Országos Idegen-nyelvi Könyvtár ellátja a módszertani báziskönyvtár feladatait. A nagyobb arányú kisebbségi lakossággal rendelkezõ térségek megyei könyvtárai a regionális báziskönyvtári szerepet töltik be, míg a települési és iskolai könyvtárak a helyi olvasói igények kielégítését szolgálják. A báziskönyvtár és a települési könyvtárak között intenzív könyvtárközi csere folyik annak érdekében, hogy valamennyi - esetleg a települési könyvtár állományában nem szereplõ - kiadvány hozzáférhetõ legyen.

A kisebbségek által is lakott települések közmûvelõdési intézményei kötelesek biztosítani a kisebbségiek kulturális igényeit is. Ezekkel párhuzamosan megjelentek a kifejezetten kisebbségek számára létrehozott kulturális-közmûvelõdési intézmények (Bolgár Kulturális Intézet és Könyvtár, cigány közösségi házak, Országos Cigány Információs és Mûvelõdési Központ, Ukrán Kulturális Központ, Örmény Kulturális Központ, Szlovák Kultúra Háza, Szlovák Kulturális és Oktatási Központ, Lenau Ház, német közösségi házak, stb.).

A kisebbségek hagyományainak, történelmének és jelenének vizsgálatára a kisebbségek által szervezett kisebbségi kutatóintézetek jöttek létre. Ezek mellett mûködik a Magyar Néprajzi Társaság keretein belül a Nemzetiségi Szakosztály, amely folyamatosan kutatja és publikálja a kisebbségek néprajzi értékeit. A Budapesti Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem Szociológiai Intézetében mûködõ UNESCO Kisebbségszociológiai Tanszék fõleg a cigányság kutatásban vesz részt, míg a Magyar Tudományos Akadémia keretében 1998-ban létrejött Kisebbség Kutató Mûhely a hazai és határon túli kisebbségek komplex kutatást tûzte ki célul.

Az egyes kisebbségek önkormányzatainak, civil szervezeteinek, intézeteinek kulturális tevékenységét az alábbiakban foglaljuk össze.

A bolgár közösség életében napjainkban - a bolgár ortodox egyház mellett - két intézménynek van kiemelkedõ jelentõsége: a 85 éve mûködõ egyesületnek és a bolgár iskolának. Az egyesület tulajdonát képezi a Bolgár Mûvelõdési Ház, amely saját szállodát és éttermet üzemeltet, ezek bevételébõl fedezi az egyesület mûködési költségeinek és kulturális, közmûvelõdési tevékenységének jelentõs hányadát. Az egyesület támogatásával mûködik a nemzetközi hírû Martenica és a Zdravec néptánc- és ének együttes, Rila népizenekar. A Bolgár Országos Önkormányzat 1996-ban Bulgarisztikai Intézetet hozott létre. A bolgár önkormányzatok és intézmények intenzív kapcsolat-rendszert építettek ki anyaországuk tudományos és kulturális intézményeivel. A Bolgár Országos Önkormányzat eddig hat önálló kötetet jelentetett meg és kezdeményezésével, részben közadakozásból Budapesten szobrot állított a bolgár nép nemzeti költõjének, Hriszto Botev emlékének.

A cigányság nyelvi és kulturális szempontból erõsen tagolt kisebbség. Több nyelv és kultúrkör egyidejû jelenléte jellemzi. Az írásos cigány kultúra kiteljesedését nehezíti, hogy csak lassan terjed a kisebbség körében. Problémát okoz továbbá, hogy a cigányság nem rendelkezik anyaországgal, amely szakmailag és anyagilag támogatná. A meglévõ hagyományõrzõ cigány közösségek lényegében az utolsó olyan csoportok a magyar társadalomban, amelyekben a népi mûvészet a mindennapi élet szerves része. Ez kétségkívül a cigány kultúra megõrzésének esélyét erõsítõ tényezõ. Másrészt viszont a cigány kultúráról kialakított kép egybecsúszik egy polgárosodás elõtti, igen szegényes életmód képével. A cigány kultúra értékei nincsenek eléggé jelen a társadalmi köztudatban, nem váltak a közmûveltség részévé. Ennek megváltoztatására az elmúlt idõszakban különbözõ kezdeményezések történtek, például a közszolgálati televízióban szervezett országos vetélkedõsorozat keretében. A kulturális szaktárca támogatásával 1994-ben megalakult a Cigányság Kutató Intézet, amely 1995-tõl az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat intézményeként mûködik. A Néprajzi Múzeumban létrejött egy cigány néprajzi dokumentációs központ, amely az országos cigány múzeum dokumentációs alapbázisává válhat. 1998. második félévében a budapesti Néprajzi Múzeum hat másik közép- és kelet-európai országgal közösen nemzetközi vándorkiállítást rendezett a térségben élõ romák múltjáról és jelenérõl. Létrejött az Országos Cigány Információs és Mûvelõdési Központ, melynek feladata a cigányságot érintõ közérdekû információk gyûjtése, feldolgozása és hozzáférhetõség biztosítása, helyi, illetve regionális cigány kulturális intézmények szakmai módszertani segítése, tevékenységük összehangolása, amatõr és hivatásos cigány alkotó és elõadómûvészek mûvészeti csoportok tevékenységének szakmai segítése, a cigány hagyományok, népmûvészek szakmai támogatása, könyvtár mûködtetése. A Kisebbségi Hivatal kezdeményezésére 1998. õszén neves roma mûvészek részvételével megalakult a Cigány Kulturális és Mûvészeti Tanács. A Mûvészeti Tanács kezdeményezõ és javaslattevõ konzultatív testületként a roma kultúra hagyományos, a mindennapi életben is megjelenõ értékeinek megõrzését, valamint a cigány mûvészek hazai és nemzetközi elismerését hivatott elõsegíteni.

A magyarországi görög kisebbség számára 1993-ban megnyílt a kecskeméti Görög Kulturális Központ. A magyarországi görögök életében fontos szerepet jártszik a már majdnem öt évtizede mûködõ Magyarországi Görögök Kulturális Egyesülete. Nemzetközi hírnévre tett szert az Iliosz és az Aitosz Táncegyüttes, és egyre nagyobb sikereket ér el a Helidonaki Görög Hagyományõrzõ Gyermek- és Ifjúsági Táncegyüttes is. Ez utóbbi mellett görög hagyományõrzõ klub is mûködik. Elismert kulturális tevékenységet folytat a Sirtos, a Zeus, Maskarades, valamint az Akropolis és a Palio Buzuki zenekarok.

A horvátság kulturális életét országos, regionális és helyi szervezetek, együttesek szervezik. A horvát anyanyelvû olvasók igényeit négy báziskönyvtár, valamint községi és iskolai könyvtárak hálózata elégíti ki. A horvát kisebbségnek egy bázismúzeuma van. A horvát nyelv és kultúra átörökítése szempontjából nagy jelentõséggel bír az 1994. óta önállóan mûködõ pécsi Horvát Színház, mely jelenleg az egyetlen horvát nyelven játszó színház Horvátország határain kívül. A hazai horvátok nyelvének, kultúrájának és hagyományainak tudományos értékû kutatására alakult meg a Horvát Tudományos Kutatók Egyesülete 1995-ben. Az egyesület a kutatások mellett bekapcsolódik a horvát kisebbség oktatásának megreformálásába és az új tankönyvek kidolgozásába. A községek többségében mûködik hagyományõrzõ együttes, zenekar, énekkar. Tevékenységük igen fontos az identitás megõrzésében. Országos hírnévre tett szert a Baranya, a Fáklya és a Tanac horvát együttes. Egyre több kapcsolat épül anyaországi településekkel, melyek fõleg a kulturális életet élénkítik.

A magyarországi lengyelek kultúráját a Magyarországi Bem József Kulturális Egyesület és a Magyarországi Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesülete, valamint a Dwa Bratanki Táncegyüttes õrzi. A tárgyi kultúra gyûjtésére és feldolgozására hozták létre a Lengyel Házat és a Lengyel Archívumot 1998-ban. A lengyel kultúra bemutatásában, a Magyarországon még élõ lengyel hagyományok megõrzésében és gyûjtésében fontos szerepet vállal az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat és a helyi lengyel kisebbségi önkormányzatok. A Bem József Lengyel Kulturális Egyesületet és a Magyarországi Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesületét kimagasló színvonalú kulturális tevékenységéért a magyar Kormány 1998-ban Kisebbségekért Díjban részesítette.

A magyarországi német kisebbség kulturális életének megszervezésre, a népcsoport önkormányzatai mellett, számos egyesület vállalkozik. Ezek közül itt az 1990-ben alakult Magyarországi Német Írók és Mûvészek Szövetségérõl szólunk részletesebben. A reprezentatív szervezet célja a magyarországi német kisebbség múltjának és jelenének irodalmi, mûvészi eszközökkel történõ feldolgozása, ezáltal a magyarországi németség identitástudatának erõsítése, a német nyelvû írásbeliség-, a Kárpát-medence német irodalmi és mûvészeti hagyományainak megismerése, dokumentálása és publikálása. A szervezet közremûködésével jelent meg Németországban, 1990-ben az elsõ magyarországi német szépirodalmi antológia "Bekentnisse eines Birkenbaumes" címmel. Elõszavát Göncz Árpád magyar és Richard von Weizsäcker német államfõk írták. 1992 óta a "VUDAK-Bücher" sorozatban 5 kötet jelent meg. A szövetségnek 45 tagja van, akik az irodalmi, vagy a képzõmûvészeti szekcióban ténykednek. A fontosabb kérdéseket az évente megtartott közgyûlésen vitatják meg; a közgyûlés egy háromnapos mûhelybeszélgetéshez kapcsolódik, melyet minden évben más városban tartanak. Minden tisztségviselõ társadalmi munkában dolgozik.A magyarországi német kisebbség kulturális életének egyik fontos intézménye a 80-as évek derekán alapított szekszárdi Német Színház. A Deutsche Bühne Ungarn 1994. novemberében hazai és németországi támogatásból átalakított saját színházépületet kapott. A magyarországi németek Nemzetiségi Múzeuma 1972. óta mûködik. Számos településen van német nemzetiségi tájház. A kutatási programokat a Magyarországi Németek Kutatási- és Tanárképzési Központja koordinálja, mely az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Germanisztikai Intézetének keretében mûködik. 1996-ban alakult meg a Magyarországi Német Ének-, Zene- és Tánckarok Országos Tanácsa.

A magyarországi örmények egyik legjelentõsebb intézménye a közelmúltban megnyílt budapesti Örmény Kulturális és Információs Központ. Színvonalas programok - elsõsorban egyházi jellegû kamara kiállítások és hangversenyek - színtere a budapesti Örmény Katolikus Lelkészség épülete is. Az Országos Örmény Önkormányzat 1997-ben Veszprémben felavatta az "Ararát" címû köztéri szobrot.

A magyarországi román kisebbség tradicionális népi kultúráját a hagyományõrzõ együttesei révén õrzi. Több település tánccsoportja országos elismertségre tett szert, az együtteseknek gyermek tánccsoportjuk is van. A népi kultúra tárgyi és szellemi emlékeit a kisebbség körébõl származó néprajzosok, muzeológusok gondozzák. Békéscsabán és Gyulán román bázismúzeumi munka folyik. Kétegyházán román tájházat alakítottak ki. Az 1993-ban létrejött Román Kutatóintézet a történettudomány, a nyelvészet és a néprajzkutatás területén folytatott tevékenységével a román kisebbségi oktatás számára is segítséget nyújt. A Magyarországi Román Könyvkiadó 1992-tõl jelenteti meg önállóan a hazai román szerzõk szépirodalmi és tudományos publikációit. A kiadó gondozza a kisebbség országos terjesztésû hetilapját is.

A magyarországi ruszin kisebbségnek egy tájháza és egy múzeuma van. 1996 elején a Magyarországi Ruszinok Szervezete kezdeményezésére létrejött a Magyarországi Ruszinok Kutató Intézete. A ruszin kultúra ápolására, illetve fejlesztésére létrejött a ruszin származású mûvészek tömörítõ Magyarországi Andy Warhol Társaság, a Drany Néptánc Egyesület, valamint a Ruszin Könyvkiadó.

A magyarországi szerbek kultúrájukat az általános szerb nemzeti kultúra részének tekintik. A hagyományápolás, a nemzeti és vallási szokások megõrzésének intézményei a család, a templom és a hitközség, valamint az iskola. A folklór-hagyományokat a helyi és a regionális kulturális egyesületek ápolják, illetve mutatják be. A legjelentõsebb szerb könyvtárak Magyarországon a Szerb Ortodox Egyház Püspökségének könyvtára és levéltára (egyedülállóan nagy értékû, sok évszázados kéziratos könyveket is tartalmaz), a Szerb Országos Önkormányzat Könyvtára, a Budapesti Szerb Iskola könyvtára. A magyarországi szerb regényírók, elbeszélõk, költõk, drámaírók mûveit (tudományos, ismeretterjesztõ és szórakoztató mûveket) gyakran jugoszláviai társkiadókkal közösen az Izdan Kiadói Mûhelye jelentetett meg. Évente mintegy 3-5 kötet kerül kiadásra. 1998-ban a Szerb Országos Önkormányzat közremûködésével elkészült az encikopedikus "A magyarországi szerbek kultúrtörténete" c. szerb nyelvû CD-ROM is.

A magyarországi szlovák kisebbség kulturális identitásának megõrzésében és fejlesztésében kiemelt jelentõsége van a Magyarországi Szlovákok Szövetségének és helyi szervezeteinek, a különbözõ civil szervezõdéseknek és az utóbbi években a Békéscsabán mûködõ Szlovák Kultúra Házának és a Szlovák Kutatóintézetnek, valamint a Bánki Továbbképzési Központnak. Békéscsabán 1996. õszén kezdte meg mûködését - Békéscsaba Város Önkormányzata által biztosított ingatlanban, a magyar és szlovák Kormány anyagi támogatásával - a Szlovák Kultúra Háza, amely egyedülálló autonómia szigete lehet a hazai szlovákságnak. A békéscsabai és bánki központok az ország egy-egy régiójának szlovákságát fogják át. A békéscsabai központnak határokon átnyúló önkéntes funkciója is van: a szerbiai, romániai és ukrajnai szlovákság igényeitõl sem zárkózik el. E regionális kulturális központok a kisebbségi autonómiához kapcsolódnak, létrehozásukat a kormányzat és az érintett önkormányzatok jelentõs összegekkel támogatták. A magyarországi szlovákok által lakott mintegy száz település nagyobb hányadában mûködik a kisebbség kulturális igényeit is kielégítõ helyi kulturális intézmény, mûvelõdési ház, illetve a helyi közmûvelõdési feladatok jelentõs részét átvállalja a helyben mûködõ általános iskola. A települések több, mint felében mûködik öntevékeny közösség, amelyek helyi szinten szervezik a kulturális életet. E szervezetek a hagyományõrzésben és átörökítésben igen hasznos szerepet játszanak. A szlovák kisebbség anyagi kultúrájának gyûjtésével, feldolgozásával és hozzáférhetõvé tételével az országos szlovák bázismúzeum (a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum) valamint a mintegy kéttucatnyi falumúzeum és tájház foglalkozik. Ezek a mûvelõdési házakhoz hasonlóan települési önkormányzati fenntartású intézmények. A hazai szlovákságnak mintegy 30 felnõtt énekkara, 15 táncegyüttese, 10 fúvószenekara, 5 hagyományõrzõ együttese, számos gyermek énekkara, fúvós együttese, 10 amatõr színjátszó együttese van. A szlovák anyanyelvû olvasók igényeit a négy regionális báziskönyvtár és az arra épülõ települési és iskolakönyvtári hálózat elégíti ki. A báziskönyvtárak az utóbbi években figyelemre méltó kulturális aktivitásról tettek tanúbizonyságot, irodalmi estek, író-olvasó találkozók és kiállítások szervezésével egészítik ki tevékenységüket. A magyarországi kisebbségek közül elsõként a hazai szlovákság hozta létre a kisebbség nyelvének, kultúrájának és hagyományainak tudományos értékû feltárását, történelmének feldolgozását, jelenének tudományos elemzését célul állító kutatóintézetét.

A szlovén kisebbség kulturális életére pozitívan hat anyanemzete, Szlovénia földrajzi és szellemi közelsége. A községekben hagyományõrzõ együttesek és iskolai csoportok mûködnek. A szlovén kisebbségi önkormányzatok megjelenése és aktivitása hozzájárult a kulturális élet felélénküléséhez. A Magyarországi Szlovének Szövetsége - fõleg az anyaországtól kapott pénzügyi támogatásra építve - Szlovén Kulturális és Információs Központot hozott létre Szentgotthárdon. A Központ keretében szlovén nyelven sugárzó rádióállomás beindítását is tervezik.

A hazánkban élõ ukránok mûvelõdési igényeinek biztosítására jött létre a Magyarországi Ukránok Kulturális Egyesülete, amely 1998-ban az ukrán kultúra napjává nyilvánította február 20-át.

Az 1998-ban megalakult Kormány létrehozta a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát. Az új minisztérium felállításával a szellemi és anyagi kulturális javak védelmét, az új alkotások megszületésének elõsegítését, s a kulturális javak mindennapi életbe, a polgárok hétköznapjaiba való beemelésének segítését kívánta megoldani. A kisebbségi kulturális tevékenység szakmai, módszertani, tudományos feladatainak ellátásában szerepet játszik a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának háttérintézménye, a Magyar Mûvelõdési Intézet kisebbségi osztálya.

Magyarországon a kisebbségek kulturális tevékenységéhez szükséges anyagi források megszerzéséhez a Kisebbségekért Közalapítvány nyújt hathatós támogatást.

A Közalapítvány 1998-ban az alábbi támogatásokat biztosította. A támogatásban részesült pályázatok tematikája szerinti felosztásáról az alábbi összegzés ad számot.

A Kisebbségekért Közalapítvány a fent részletezett célpályázatokra az 1998-as esztendõben az egyes kisebbségek számára az alábbi összegû közmûvelõdési célú támogatásokat biztosította.

A kisebbségek kulturális élete nagymértékben kötõdik a közösség hitéleti tevékenységéhez.

A Magyar Országgyûlés az 1990-es rendszerváltás óta több olyan törvényt alkotott, amelyek a magyarországi szabad vallásgyakorlás jogi feltételeit, a magyarországi egyházak, felekezetek, vallási közösségek hitéleti és közéleti tevékenységének biztosításához szükséges anyagi feltételrendszer megteremtésének jogi mechanizmusát szabályozzák.

Az egyházak mûködésével és a vallási élettel kapcsolatban a Kormány felfogásának alapja, hogy az egyházak és az állam szétválasztása nem jelentheti az egyházak és a társadalom elválasztását. Feladatának tekinti az egyházak szabadságának biztosítását mind törvényi, mind anyagi tekintetben.

A Kormány ugyanolyan támogatásban kívánja részesíteni az egyházak közfeladatokat átvállaló oktatási, kulturális, egészségügyi, szociális, karitatív intézményeit, mint a hasonló tevékenységet végzõ állami és önkormányzati intézményeket.

A nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozó személyek vallásgyakorlásának elveit tételesen egyetlen jogszabály sem említi, mivel a törvényalkotó szándéka az volt, hogy deklarálja azt az alapelvet, miszerint a lelkiismereti és vallásszabadság mindenkit megilletõ alapvetõ emberi szabadságjog, amelynek zavartalan gyakorlását a Magyar Köztársaság biztosítja.

A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény kimondja, az egyházakat azonos jogok illetik meg és azonos kötelezettségek terhelik. Az egyházak belsõ törvényeinek, szabályainak érvényre juttatására állami kényszer nem alkalmazható. Megállapítja, hogy az állam az egyházak irányítására, felügyeletére szervet nem hozhat létre.

A fenti törvényi rendelkezéssel összhangban a korábban a Miniszterelnöki Hivatal, most pedig a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma keretében mûködõ Egyházi Kapcsolatok Titkársága látja el az egyházi kapcsolatok fejlesztésével összefüggõ kormányzati feladatokat az oktatási, egészségügyi, szociális és egyéb egyházi ügyekben.

Az Országgyûlés az egyházakat korábban ért jogsértések részbeni orvoslására, részben pedig a törvényben nevesített tevékenységükhöz szükséges tárgyi, anyagi feltételek biztosítása érdekében az egyes volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezése érdekében megalkotta az 1991. évi XXXII. törvényt (a továbbiakban: egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésérõl szóló törvény). A magyarországi nemzeti kisebbségek egyházainak az 1948. és 1953. között államosított ingatlanainak kártalanítása lényegében befejezõdött. Errõl a Keretegyezmény 8. cikkében foglaltak tárgyalásakor is szólunk.

Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeirõl az 1997. évi CXXIV. törvény (a továbbiakban: egyház-finanszírozási törvény) rendelkezik. A törvény alapján az egyes egyházak jogosultak a rendelkezõ nyilatkozatot tevõ magánszemélyek által befizetett személyi jövedelemadó egy százalékára, amely az egyházak belsõ szabályaiban meghatározott módon használható fel. E törvény garantálja, hogy az egyházi intézményfenntartók oktatási, egészségügyi és szociális tevékenységük után a hasonló állami feladatot ellátó állami és helyi önkormányzati intézményekkel azonos normatív állami hozzájárulásban részesüljenek a szektor-semleges finanszírozási elv alapján.

Fentiekbõl egyértelmûen megállapítható, hogy Magyarországon nincs államvallás, az egyházakat tehát azonos jogok illetik és azonos kötelezettségek terhelik.

Az egyházat a székhelye szerint illetékes megyei bíróság, illetõleg a Fõvárosi Bíróság veszi nyilvántartásba. A magyarországi nemzeti kisebbségek közül önálló egyházi szervezettel rendelkezik a bolgár: Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház; a román: Magyarországi Román Ortodox Egyház, a szerb: Budai Szerb Ortodox Egyházmegye. A hazai nemzeti kisebbségek közül aktív hitélet folyik a magyarországi lengyelek, németek, szlovákok, horvátok, görögök, örmények, ruszinok, szlovének, ukránok és cigányok körében is.

Az Egyház-finanszírozási törvény nem tesz különbséget aszerint, hogy egy egyház nemzeti kisebbséghez tartozik, vagy a többséghez.

A magyarországi egyházak 1998. évi állami támogatásáról, a nemzeti kisebbségek egyházainak nyújtott költségvetési összegekrõl a Keretegyezmény 8. cikkének tárgyalásakor szólunk.

A Kormány egyházi kapcsolatokkal megbízott titkársága, az Országgyûlés Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága és a Nemzetközi Vallásszabadság Szövetség (IRLA) szervezésében 1997-ben nemzetközi szimpóziumot tartott Budapesten az egyházaknak a megújuló társadalmakban betöltött szerepérõl. A szimpóziumon jelen voltak több kelet- és közép-európai volt szocialista ország egyházi és más vallási csoportokkal való kapcsolatokért felelõs államigazgatási szerveinek vezetõi. A tanácskozás résztvevõi a magyar gyakorlat figyelembevételével készült Ajánlást fogadtak el. Az Ajánlás rögzíti, hogy az aláírók különös figyelmet szentelnek a nemzeti kisebbségek és vallási kisebbségek vallásszabadsághoz fûzõdõ jogai megvalósulásának. A "Budapesti Ajánlást" is tartalmazó dokumentumot a Magyar Köztársaság elnöke megküldte Európa valamennyi államfõjének.

1. A Felek bátorítják a tolerancia és kultúrák közötti párbeszéd szándékát, valamint hatékony intézkedéseket hoznak, hogy elõmozdítsák minden, területükön élõ személy közötti kölcsönös tiszteletet, megértést és együttmûködést, kiváltképpen az oktatás, a kultúra és a tömegkommunikációs eszközök területén, tekintet nélkül e személyek etnikai, kulturális, nyelvi vagy vallási identitására.

2. A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy megfelelõ intézkedéseket hoznak olyan személyek védelmében, akik hátrányosan megkülönböztetõ, ellenséges vagy erõszakos fenyegetések és cselekedetek áldozatai lehetnek, etnikai, kulturális, nyelvi vagy vallási identitásuk miatt.

Magyarországon a kisebbségek szórványban élnek és az esetek döntõ többségében olyan településen laknak, ahol helyi szinten is õk képezik a lakosság számszerû kisebbségét. Így lényeges, hogy a helyi szintû együttélés problémamentessége érdekében a többség és kisebbség közötti párbeszéd folyamatos legyen. Fontos, hogy a kultúra elõsegítse egymás kölcsönös megismerését, az értékek cseréjét és integrálódását a helyi társadalom szintjén. Magyarországon a kulturális és közmûvelõdési intézményhálózat megfelelõ hátteret biztosít a párbeszédhez.

A közoktatás új tartalmi szabályozása biztosítja annak lehetõségét, hogy a közoktatás szintjén minden magyarországi iskolás elsajátítsa a hazai kisebbségekkel kapcsolatos ismereteket. A hazai kisebbségekkel kapcsolatos ismereteket közvetít a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Szociológiai Intézetének Kisebbségszociológiai Tanszéke, a békéscsabai Körös Fõiskola Kelet-Európai Nyelvek és Kultúrák Tanszéke, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem és a Zsámbéki KatolikusTanítóképzõ Fõiskola Romológiai Tanszékén, valamint a Nemzeti Alaptanterv bevezetését követõen, valamennyi pedagógusképzõ intézmény. Ezen intézmények lehetõséget nyújtanak a jövõ pedagógusainak arra, hogy felkészülhessenek egyrészt a kisebbségi tanulókkal való foglalkozásra, másrészt a megszerzett ismeretek továbbadására a többségi tanulók körében.

A köz- és felsõoktatás az oktatási rendszer valamennyi szintjén biztosítja a kölcsönös megismerés lehetõségét. A Keretegyezmény 6. cikkét érintõ intézkedések közül az Európa Tanács égisze alatti "all different/all equal" programban való részvételt kell kiemelni. Magyarországon a program "Te is más vagy, te sem vagy más" címet viselte.

A mûvelõdési szaktárca 1995-ben létrehozta a Párbeszéd Program Alapítványt, amelynek elsõdleges célja a többség-kisebbség párbeszéd erõsítése a kultúra és a média területén. A Párbeszéd Program Alapítvány állami támogatások célba juttatását teszi lehetõvé a többség-kisebbség párbeszédet elõsegítõ programok támogatásával. A Program az 1995-1997-es években összesen 35 millió forinttal támogatott 138 kisebbség-többség közti megértést erõsíteni szándékozó programot.

A Kisebbségekért Közalapítvány szintén jelentõs mértékben támogat interkulturális és multikulturális programokat, amelyek elõsegítik a toleráns légkör kialakulását, a másság elfogadását. (Az erre vonatkozó adatokat a Keretegyezmény 5. cikkének tárgyalásakor tüntettük fel.)

A tömegkommunikáció szintjén elsõsorban a közszolgálati médiában jelennek meg a kisebbségek. Egyrészt saját anyanyelvû mûsoraik keretében, amelyek magyar nyelvû feliratozása lehetõvé teszi a magyar nézõ számára is, hogy figyelemmel kísérhesse a programot, másrészt a magyar nyelvû adásokban, amelyek elsõsorban a többségi nézõk felé hivatottak sugározni a kisebbségekkel kapcsolatos információkat.

A rádiózásról és a televíziózásról szóló törvény a közszolgálati média kötelezõ feladatává tette a kisebbségek kultúráját-, életét bemutató mûsorok készítését. E kérdésekrõl részletesen szólunk a Keretegyezmény 9. cikkében foglaltak tárgyalásakor is. Itt kiemeljük, hogy az e bekezdésben idézett törvény szerint a közszolgálati mûsor szolgáltatója köteles biztosítani az anyanyelven történõ tájékoztatást. Ugyanakkor több, nem közszolgálati sajtóorgánum (pl. Kisebbségkutatás, Barátság, Régió, Pro Minoritate c. folyóiratok) is hozzásegíti az érdeklõdõket az információk beszerzéséhez, a kulturális cseréhez. A települési önkormányzatok-, illetve más mûködtetõk tulajdonában lévõ médiák rendszeresen szolgáltatnak kisebbségi anyanyelvû mûsort. Regionális sugárzású televíziók adnak kisebbségi mûsort (Zemplén TV stb.). Számos helyi rádió-, és televízió stúdió sugároz kisebbségi adást (Gyula Rádió, Bajai Közösségi Televízió, Csaba TV stb.).

A kisebbségi ombudsman 1997. évi jelentése megállapítja, hogy a roma kisebbséget érintõ, nagy vitákat kiváltó ügyek erõsen megosztották a sajtóorgánumokat és a közszereplõket egyaránt, ami nem könnyítette meg az egyébként elõítélet-mentes véleményalkotásra hajlamos polgárok állásfoglalását. A sajtó nemegyszer a valóságosnál sötétebb képet festett a többségnek egy-egy botrányos esettel kapcsolatban kialakult vélekedésérõl.

Ezt azonban késõbbi közvélemény-kutatások nem igazolták vissza, ami a lakosság magasabb fokú toleranciájáról és objektivitásáról tanúskodik.

Az alábbi eset az esetleges sérelmek orvoslásának egyik fórumáról ad tájékoztatást.

Az Országos Rádió és Televízió Testület Panaszbizottsága nyilatkozatot adott ki, amelyben helyt adott Schreiber László százhalombattai lakos panaszbeadványának. A panaszos az 1997. december 31-én a közszolgálati Magyar Rádióban sugárzott kabarémûsort kifogásolta. A Panaszbizottság megállapította, hogy a kifogásolt mûsorszám a roma kisebbséget célozta meg, nemcsak szokványos humorforrásként használva fel ennek az etnikumnak bizonyos életsajátosságait, hanem tág teret engedve olyan poénok megfogalmazásának, amelyek sérthetik ennek az etnikumnak az érzelemvilágát. A kisebbség vagy a többség nyílt vagy burkolt megsértését tiltó, a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény azt írja, hogy a mûsorszolgáltató a törvény keretei között önállóan határozza meg a mûsorszolgáltatás tartalmát, és azért felelõsséggel tartozik. A Panaszbizottság úgy ítélte meg, hogy a panaszolt mûsorszám tekintetében a mûsor készítõit ez a felelõsség nem hatotta át.

A Keretegyezmény 6. cikkének 2. pontjával kapcsolatban az alábbiakat kívánjuk összefoglalni.

Hazánk Alkotmánya rögzíti, hogy a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faji, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. Az alaptörvény kimondja továbbá, hogy az embereknek a fentiek szerinti megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. A Magyar Köztársaság a jogegyenlõség megvalósulását, az esélyegyenlõtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedéseket is segíti.

Az Alkotmányban került meghatározásra és ennek alapján létrehozásra a kisebbségi jogok érvényesülését folyamatosan figyelemmel kísérõ kisebbségi ombudsman intézményrendszere, melyrõl a beszámolónkban több helyütt is írtunk. Itt azt kívánjuk kiemelni, hogy a kisebbségi ombudsman lépéseket tehet akár saját kezdeményezésre, akár az olyan állampolgároktól kapott panaszok alapján, akiket kormányzati és önkormányzati szervek, tisztviselõk és alkalmazottak részérõl sérelem ért. A kisebbségi ombudsman gyakorlatilag teljeskörûen vizsgálhat minden hivatalos iratot, megfogalmazhatja kritikai észrevételeit, ajánlásokat tehet megfelelõ intézkedésekre, javasolhatja az Országgyûlésnek az általa kifogásolt törvény módosítását, visszavonását vagy új törvény megalkotását.

A Kisebbségi törvény rögzíti, hogy a Magyar Köztársaság tilalmaz minden olyan politikát, amely

Az Önkormányzati törvény a települési önkormányzatok részére kötelezõ feladatként elõírja a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak biztosítását.

A kisebbségi ombudsman 1998-ban átfogó vizsgálatot kezdeményezett a foglakoztatás területén tapasztalható hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos kérdésekrõl. A vizsgálati tapasztalatok alapján az esetlegesen felmerülõ diszkriminációs gyakorlat feltárására, megelõzése és megszüntetése érdekében javaslatokat és kezdeményezéseket fogalmazott meg.

Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi törvény (a továbbiakban: államigazgatási eljárásról szóló törvény) 2. §-ának (5) bekezdése is tiltja a hátrányos megkülönböztetést, amikor a törvény elõtti egyenlõségrõl, valamint a diszkrimináció és részrehajlás tilalmáról rendelkezik.

A polgári jog és a büntetõjog területén a hátrányos megkülönböztetések kiküszöbölését biztosító intézményrendszerek a két jogterület szabályozásának kezdete óta részei a rendszernek.

A Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV törvény szerint a személyhez fûzõdõ jogok sérelmét jelenti különösen a magánszemély bármely hátrányos megkülönböztetése. E törvény 76. §-a felsorolja, hogy a személyhez fûzõdõ jogaiban megsértett milyen polgári jogi igényeket támaszthat. Ezek az igények a vagyoni és a nem vagyoni kártérítéstõl a megfelelõ elégtétel adásig és a jogsértés abbahagyására való felszólításig terjedhetnek. A Polgári Törvénykönyvbe foglalt lehetõségek kimerítik a polgári jog teljes eszköztárát, sõt a polgári jogon túlra is terjeszkednek, amikor a közérdekû bírság kiszabását is lehetõvé teszik.

A diszkriminációtilalmi alkotmányos elveknek és a nemzetközi normáknak megfelelõen 1996-ban korszerûsítették a Büntetõ Törvénykönyv egyes vonatkozó tényállásait (pl. a Népirtás, a Közösség elleni izgatás), más tényállások helyébe (Nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport elleni bûncselekmény, Faji megkülönböztetés) új tényállások léptek, valamint belekerült új tényállásként a Nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagja elleni erõszak törvényi szankcionálása. A Büntetõtörvénykönyvrõl szóló törvény a népirtás, az apartheid bûntettét rendeli a legsúlyosabb büntetési tételekkel büntetni.

A Büntetõ Törvénykönyv szerint 1997-ben 9 büntetõ eljárás indult a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagja elleni erõszak bûncselekménye miatt.

A Keretegyezmény 6. cikkének 2. pontjára vonatkozóan, a Büntetõ Törvénykönyv fejezeteit alapul véve, az egyes bûncselekmények három csoportra oszthatók.

A Büntetõ Törvénykönyv XI. fejezete az emberiség elleni bûncselekményeket sorolja fel. A népirtás és az apartheid e fejezetben szerepel, mint a béke elleni bûncselekmények.

Az ezt követõ fejezetben - amely a személy elleni bûncselekményeket szabályozza - a szabadság és az emberi méltóság elleni bûncselekmények mellett a lelkiismereti és vallásszabadság megsértése és a nemzeti, etnikai, faji, vagy vallási csoport tagjai elleni erõszak kérdéseivel foglalkozik.

A közrend elleni bûncselekményeket szabályozó XVI. fejezetben a köznyugalom elleni bûncselekmények között szereplõ közösség elleni izgatás szintén kapcsolódik a Keretegyezmény 6. cikkének 2. bekezdésében írt kötelezettségvállaláshoz.

Az elõbb felsorolt bûncselekményeket illetõen indokolt megjelölni, hogy az egyes törvényi tényállásokat mely törvények állapították meg, iktatták be a Büntetõ Törvénykönyvbe és mióta hatályosak ezek a rendelkezések.

A Büntetõ Törvénykönyv 155., 157., 174/B.§-ait, valamint a 269.§ (1) bekezdését az 1996. évi XVII. törvény 1., 2., 3., és 5.§-ai állapították meg és a rendelkezések 1996. június 15-tõl hatályosak. A 174/A.§-t az 1990. évi IV. törvény 23.§ (2) bekezdése iktatta be, hatályos 1990. február 12-tõl, míg a 269.§ címét az 1989. évi XXV. törvény 15.§-a állapította meg és 1989. október 15-tõl hatályos.

Mint ismert, a bûncselekmények elkövetése esetén megindult büntetõeljárásban a bíróság feladata az igazságszolgáltatás. Elsõ fokon a helyi bíróság vagy a megyei bíróság jár el. Másodfokon jár el a megyei bíróság az elsõ fokon a helyi bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben, valamint a Legfelsõbb Bíróság az elsõ fokon a megyei bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben. Ha a bûncselekmény elsõ fokú elbírálását a Büntetõ eljárásról szóló törvény nem utalja a megyei bíróság hatáskörébe, akkor az eljárás a helyi bíróság hatáskörébe tartozik.

A Büntetõ eljárásról szóló törvény szerint a megyei bíróságok hatáskörébe tartoznak az emberiség elleni bûncselekmények.

A nemzeti és etnikai kisebbségek jogvédelmének fontos eszköze a büntetõjogi védelem. A Büntetõ Törvénykönyv módosításáról szóló 1989. évi XXV. törvény 15. §-a az alábbiak szerint állapította meg a közösség elleni izgatás szövegét:

(2) Aki nagy nyilvánosság elõtt a magyar nemzetet, valamely nemzetiséget, népet, felekezetet vagy fajt sértõ vagy lealacsonyító kifejezést használ vagy más ilyen cselekményt követ el, vétség miatt egy évig terjedõ szabadságvesztéssel, javító-nevelõ munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ."

Az Alkotmánybíróság 1992-ben hozott határozatában megállapította, hogy a Büntetõ Törvénykönyvben meghatározott közösség elleni izgatás vétsége alkotmányellenes, mert a véleménynyilvánítás szabadságát sérti. Ettõl kezdve 1996. június 15-ig csak a gyûlöletre uszítással megvalósított közösség elleni izgatás volt büntetendõ.

A Büntetõ Törvénykönyv módosításáról szóló 1996. LII. évi törvény megváltoztatta a közösség elleni izgatás tényállását 1996. június 15. napjától kezdõdõ hatállyal a következõképpen:

A jelenleg hatályos törvény tehát büntetni rendeli a gyûlölet keltésére alkalmas mindenfajta cselekmény elkövetõjét, és a "nemzetiség" fogalma helyett a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvénnyel összhangban a "nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport" fogalmat használja.

Ha ilyen cselekményt nem nagy nyilvánosság elõtt követnek el, az a Büntetõ Törvénykönyv más, az emberi méltóságot védõ törvényi tényállási elemeit valósíthatja meg.

A kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelõzésére létrehozott Európai Bizottság ügyészségekre vonatkozó ajánlásainak végrehajtása tárgyában kiadott 1995. évi legfõbb ügyész helyettesi körlevél elõírása alapján az ügyészségek 1998. január 31-ig megvizsgálták a fogvatartottakkal való bánásmód törvényességének helyzetét az 1997. évben.

A vizsgálat szerint egyetlen esetben sem lehetett bizonyíthatóan megállapítani, hogy a fogvatartottat nemzetiségi, etnikai hovatartozása, vallási vagy politikai meggyõzõdése, társadalmi származása, neme, illetõleg vagyoni helyzete miatt érte volna hátrányos megkülönböztetés. Az erre vonatkozó panaszok elõterjesztõi szerint a hátrányos megkülönböztetés a zárkákban való elhelyezésben és megjegyzésekben nyilvánult meg. A panaszokat minden esetben kivizsgálták, de az állítások nem voltak bizonyíthatóak.

Az 1997-ben született, ügyészségi határozattal lezárt ügyek közül az alábbiakat ismertetjük.

Hivatali visszaélés bûntette miatt Csordásné dr. Nagy Ágnes és társai ellen a kisebbségi ombudsman tett feljelentést a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendõr-fõkapitányságon.

A feljelentés szerint a feljelentettek - az Alsóvadász község önkormányzati képviselõtestületének tagjai - az 1996. február 26-i ülésen, többek között olyan indokokra hivatkozva utasítottak el építési terület kijelölése iránti kérelmet - miszerint "újabb cigánycsaládok telepítése Alsóvadász községben nem kívánatos." Ezzel a döntésükkel a kérelmezõknek jogtalan hátrányt okoztak.

A feljelentés tárgyában az illetékes megyei Rendõr-fõkapitányság Vizsgálati Osztálya a nyomozás teljesítését a Büntetõ eljárásról szóló törvény alapján bûncselekmény alapos gyanúja hiányában megtagadta. A határozat ellen a feljelentõ panaszt terjesztett elõ. A panaszt a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Fõügyészség, majd a Legfõbb Ügyészség is elutasította.

A nyomozás megtagadásának indokai a következõk voltak: Az önkormányzati képviselõk a vitatott döntés során nem hivatali hatáskörbe, hanem képviseleti jogkörbe utalt kérdésekben jártak el. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi törvény értelmében a helyi önkormányzat tulajdonával önállóan rendelkezik. A tulajdonában lévõ ingatlanokkal és vagyontárgyaival önállóan gazdálkodik. A tulajdonost megilletõ jogokat a képviselõtestület gyakorolja.

Az önkormányzatok feladatai között nem szerepel az ingyenes telekjuttatás kötelezettsége, ezért senkinek nincs alanyi jogosultsága az ingyenes ingatlanszerzésre. Nem volt tehát feladatkörébe tartozó, jogilag kikényszeríthetõ hivatali kötelessége a képviselõtestületnek a község tulajdonából a lakosság bármely tagjának (csoportjának) ingatlant juttatni. A nemleges döntéssel nem hátrányokozás történt, hanem az elõnyben részesítés egy formája maradt el, amelynek kikényszerítésére egyébként jogszabályi alap nincs.

A Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló törvénybe ütközõ és a nemzeti, etnikai, faji, vagy vallási csoport tagja elleni erõszak bûntettének alapos gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen a Csongrád Megyei Rendõr-fõkapitányság Vizsgálati Osztálya folytatott nyomozást. A feljelentést Kovács János és Vörös Ibolya szegedi lakosok panasza alapján a kisebbségi ombudsman tette.

A feljelentés szerint a panaszosokat 1997. február 26. napján a déli órákban Szegeden egy vendéglõben cigány származásuk miatt nem szolgálták ki.

Az ügyben a nyomozó hatóság 1997. április 15-én a nyomozást a Büntetõ eljárásról szóló törvény alapján megszüntette azzal, hogy a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg a bûncselekmény elkövetése.

A határozatot felülvizsgálva a Szegedi Városi Ügyészség azt hatályon kívül helyezte, s a nyomozó hatóságot a jogszabályoknak megfelelõ új határozat hozatalára hívta fel, a Legfõbb Ügyészség instrukciói alapján.

Az ügy nyomozásmegszüntetéssel zárult, mert a nyomozás során olyan bizonyítékot vagy adatot nem volt lehetséges beszerezni, amely a panaszosok állítását - miszerint õket cigány származásuk miatt nem szolgálták ki - alátámasztotta volna.

A lefolytatott nyomozás adatai szerint csak vélelmezhetõ, hogy a feljelentettek valóban nem szolgálták ki Kovács Jánost és élettársát, az azonban kétséget kizáróan bizonyított, hogy sem Kovács János, sem élettársa Vörös Ibolya, sem más személy a cigány származása miatt nem szenvedett jog- vagy más hátrányt.

A hivatali visszaélés bûntette miatt Laczkó Károly sátoraljaújhelyi polgármester ellen a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendõr-fõkapitányság folytatott nyomozást a kisebbségi ombudsman feljelentése alapján.

A feljelentés szerint a sátoraljaújhelyi önkormányzati képviselõtestületnek 1997. június 20-i rendkívüli ülésén hozott határozata - amely a közbiztonságot megsértõ és veszélyeztetõ személyeket nem kívánatos személyeknek nyilvánítja - sérti az Alkotmánynak az emberi méltóságot, az igazságszolgáltatás bírói monopóliumát, az ártatlanság vélelmét, a mozgás szabadságát és a tartózkodási hely megválasztásának szabadságát, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmát biztosító és megállapító rendelkezéseit.

Az ügyben a nyomozást a Büntetõ eljárásról szóló törvény alapján a nyomozó hatóság megszüntette. A határozat ellen bejelentett panaszt a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Fõügyészség 1998. január 8. napján elutasította. A nyomozás adatai alapján bûncselekmény megállapításához szükséges hátrányokozási célzat nem volt megállapítható, ezért a nyomozás megszüntetése törvényes és megalapozott intézkedés volt.

Az alábbiakban egy 1998-ban hozott elsõ fokú bírósági döntésrõl szólunk.

A Nyíregyházi Városi Bíróság elsõ fokú döntése alapján l00-100 ezer forint kártérítést ítélt meg annak a tizennégy roma fiatalnak, akik 1997. június 12-én osztálytársaiktól elkülönítetten vehettek csak részt általános iskolájuk befejezésekor megrendezett hagyományos ballagási ünnepségen Tiszavasváriban. A cigány tanulók elkülönített iskola-búcsúztatóját a tantestület egészségi okokra hivatkozva rendelte el. Az eset kapcsán a kisebbségi ombudsman vizsgálatot kezdeményezett, a gyermekek szülei pedig a Roma Polgárjogi Alapítvány támogatásával pert indítottak az általános iskolát fenntartó önkormányzat ellen. Az elsõ fokon eljáró bíróság ítéletében egyebek között arra hivatkozott, hogy a külön ballagó gyermekeket személyiségi jogaikban megsértették, õket diszkrimináció érte, ezért számukra összesen egymillió négyszázezer forintot ítélt meg. Az összeget a települési önkormányzatnak kell kifizetnie a diákok szülei számára.

Az ügyészség helyi, megyei és országos szinten törvényességi felügyeletet gyakorol a hatósági aktusok felett, a nyomozások törvényessége és a büntetés-végrehajtás törvényessége felett.

Az ügyészség független, politikamentes jogalkalmazó szerv, amely csak a törvényeknek és az Országgyûlésnek van alávetve. Az Országgyûlés hozza meg az alkalmazandó törvényeket és határozza meg a jogpolitikát.

Közösség elleni izgatás bûntettének elkövetése 1997. évben 8 esetben vált ismertté - 1996. évben 13, 1995. évben 27, 1994. évben 28, 1993. évben 25, 1992. évben 9, 1991. évben 21, 1990. évben 30. A rendelkezésre álló adatok szerint az 1996. évben ismertté vált 13 ilyen bûncselekmény miatt 5 elkövetõ ellen indult büntetõ eljárás. Az e tárgyban folytatott ügyészségi vizsgálat megállapítása szerint az utóbbi két évben feljelentett közösség elleni izgatások sértettjei a következõk voltak: a vizsgált 57 ügybõl 23 esetben zsidók, 21 esetben cigányok, a többi ügyben románok, négerek, színes bõrûek, amerikaiak. E vizsgálat megállapította azt is, hogy jogerõs bírósági döntés 10 ügyben 27 vádlott vonatkozásában született - 18 vádlott büntetõjogi felelõsségét a bíróságok jogerõsen megállapították, 9 vádlottat pedig felmentettek. A felmentések oka többnyire az volt, hogy az Emberi jogok és alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló európai egyezmény 10. cikk 2. pontja értelmében a fajgyûlölõ közlések megtiltása a szabad véleménynyilvánítás korlátozásának tekintendõ.

Az ENSZ Közgyûlése 1965. december 21-én fogadta el a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöbölésérõl szóló nemzetközi egyezményt, amelyet Magyarország az 1969. április 27-én kiadott 1969. évi 8. törvényerejû rendelettel hirdetett ki - ebben az egyezményben már "bizonyos etnikai származású személyek csoportja" is védelmet élvez a hátrányos megkülönböztetéssel szemben. Erre figyelemmel az ügyészség a rasszista propagandatevékenység minden formájának büntetõjogi üldözését, mint nemzetközi jogi kötelezettségét szükségesnek tartja és kifogásolja a "véleménynyilvánítási szabadság" túlzottan kiszélesített értelmezését és az utóbbi évek súlytalan büntetéskiszabási gyakorlatát.

Az 1964. évben bevezetett egységes rendõrségi-ügyészségi bûnügyi statisztikai rendszer az ún. "cigánybûnözés" fogalmát használta. A Legfõbb Ügyészség ezt az adatgyûjtést 1989. január 1. napjától megszüntette. Ezt követõen a bûnügyi statisztikai nyilvántartás csak állampolgárság szerint tartalmazza a bûnelkövetõket, nemzetiségi, etnikai, faji, meggyõzõdésbeli különbségek alapján nem történik adatrögzítés.

A Felek biztosítják minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személynek a békés célú gyülekezés szabadságához és a másokkal való egyesülés szabadságához, a véleménynyilvánítás szabadságához, a gondolat-, a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogának tiszteletben tartását.

Az Alkotmány rögzíti, hogy a Magyar Köztársaságban az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetõleg azokhoz csatlakozni. Politikai célt szolgáló fegyveres szervezet az egyesülési jog alapján nem hozható létre.

Az egyesülésrõl szóló 1989. évi II. törvény (a továbbiakban: egyesülésrõl szóló törvény) 1. §-a kimondja, hogy az egyesülési jog mindenkit megilletõ alapvetõ szabadságjog, amelyet a Magyar Köztársaság elismer, és biztosítja annak zavartalan gyakorlását. Az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van arra, hogy másokkal szervezeteket, illetõleg közösségeket hozzon létre vagy azok tevékenységében részt vegyen.

Az egyesülésrõl szóló törvény 2. § (3) bekezdése értelmében társadalmi szervezet minden olyan tevékenység végzése céljából alapítható, amely összhangban áll az Alkotmánnyal és amelyet törvény nem tilt. Társadalmi szervezet elsõdlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenység végzése céljából nem alapítható. Az egyesülési jog alapján fegyveres szervezet nem hozható létre.

A Kisebbségi törvény kimondja, hogy a kisebbséghez tartozóknak a közéletben való részvétele nem korlátozható. Érdekeik kifejezésére, védelmére - az alkotmányos szabályozás szerint - egyesületeket, pártokat, más társadalmi szervezeteket hozhatnak létre.

A kisebbségi szervezetek, intézmények, egyesületek a kisebbségi kultúra, oktatás, tudomány stb. céljára kiírt állami pályázatokon a kisebbségi települési önkormányzatokkal és a helyi kisebbségi önkormányzatokkal azonos feltételek mellett vehetnek részt.

A gyülekezési, egyesülési, véleménynyilvánítási szabadság az általános emberi jogok között is megjelenik, ezek alkotmányos alapjogok, s így az Alkotmánybíróság elõtti egyéni panasz joga is nyitva áll a sértettnek. Hasonlóképpen nyitva áll az Emberi Jogok Európai Egyezménye, illetve a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya szerinti egyéni panaszjog, mivel e keretegyezménybeli jogok gyakorlatilag azonos formában rögzítést nyertek ezekben az egyezményekben is.

A magyarországi kisebbségek körében a gyülekezési és egyesülési jog megvalósulására és az önszervezõdés fokára utal a különbözõ civil szervezetek, egyesületek, klubok, együttesek viszonylagosan nagy száma. Az állam nem csupán megengedõ, hanem támogató politikájáról tanúskodik a kisebbségi jogok védelmével és a kisebbségi kultúra ápolásával foglalkozó non-profit szervezeteknek nyújtott anyagi segítség.

A Központi Statisztikai Hivatalban folyó adatgyûjtések a non-profit szervezetek három, az e jelentésben értékelt Keretegyezmény szempontjából releváns csoportjára terjednek ki. Ezek a következõk:

A kisebbségi jogok védelmével foglalkozó non-profit szervezetek bevételi szerkezete, 1996.

A kisebbségi kultúra ápolására szakosodott non-profit szerveztek bevételi szerkezete, 1996.

Magyarország költségvetése évente mintegy 80 millió forinttal támogatja a kisebbségi civil szervezeteket közvetlenül, illetve a Kisebbségekért Közalapítvány, valamint a Cigányokért Közalapítványon keresztül további közel 800 millió forint jut a kisebbségi közösségekhez, érdekképviseleteikhez.

A kisebbségek fontosabb civil szervezeteirõl az alábbi jellemzõ adatok és tények összegezhetõk.

Magyarországon a Kisebbségi törvény alapján létrejött kisebbségi önkormányzati rendszer hivatott ellátni a kisebbségek sajátos érdekképviseletét. Az önkormányzatok tevékenysége az adott kisebbség civil szervezeteinek munkájára épül. Az egyesületi önszervezõdésnek a kisebbségek kulturális életében van kiemelt szerepe.

A magyarországi bolgárok sajátos kulturális érdekeik képviseletére 1914-ben létrehozták a Magyarországi Bolgárok Egyesületét. 1915-ben útjára bocsátották a Magyar Bolgár Szemlét, az Egyesület kétnyelvû kiadványát. 1957-ben - közadakozásból elkészült a Bolgár Mûvelõdési Otthon, az Egyesület székháza. Ebben kapott helyet a Rila Szálloda és bolgár étterem is. Mindkettõt az Egyesület mûködteti. E vállalkozás egyedülálló a hazai kisebbségek körében.

Magyarországon jelenleg közel 250 bejegyzett cigány civil szervezet és alapítvány mûködik, melyek jogi-, érdekvédelmi-, foglalkoztatási-, szociális-, kulturális-, oktatási területeken látják el a cigányság érdekképviseletének sajátos feladatait. Kulturális területen kiemelhetõ a világhírû "100 Tagú" Cigányzenekar, a Kalyi Jag, és az Ando Drom kulturális egyesületek, melyek az együttesek mûködtetésén túl, iskolák és tehetséggondozó programok megvalósítására is vállalkoztak. Magyarország megyéinek többségében szövetségek alakultak a helyi cigány kisebbségi önkormányzatok és a helyi civil szervezetek munkájának szakmai koordinálására. E szövetségek Zala, Baranya, és Tolna megyékben kulturális és közmûvelõdési központokat hoztak létre, melyek könyvtárak, közgyûjtemények, színházi rendezvények számára biztosítanak helyet, illetve ifjúsági és felnõtt kulturális programok megrendezésére maguk is vállalkoznak.

A görög kisebbség civil szervezetei elsõdlegesen kulturális tevékenységet folytatnak, kiemelkedõ a népi hagyományaik megõrzését szolgáló táncegyüttesek és zenekarok munkája. Külön említést érdemel a Görög-Magyar Baráti Társaság, az Enimerotiko Deltio c. újság, valamint a görög vállalkozók által alapított Görög-Magyar Kereskedelmi, Ipari és Turisztikai Kamara.

A Magyarországi Horvátok Szövetsége 1991-ben alakult és napjainkra több mint 5 ezer fõs regisztrált tagsággal rendelkezik. Jogelõdje révén léte 1945. óta jogfolytonos. A szervezet székhelye Budapesten van, mûködését hat egyenrangú regionális szervezet együttmûködésével biztosítja.

A magyarországi lengyelek, amint arra már korábban is utaltunk, 1958-ban létrehozták a Bem József Kulturális Egyesületet, majd 1993-ban a Szent Adalbert Társaságot. E két civil szervezet a lengyel kisebbség kulturális tevékenységét koordinálja. A szervezetet, munkájuk elismeréseként 1998-ban Kisebbségi Díjban részesítette a magyar miniszterelnök.

A hazai németség korábbi országos érdekképviseleti szerve, a Magyarországi Németek Szövetsége a kisebbségi önkormányzati választásokat követõen feloszlatta magát, szerepkörét az országos önkormányzat 53 fõs testülete vette át. A Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának kezdeményezésére 1996. áprilisában Budapesten megalakult a 374 egyesület, illetve hagyományõrzõ kulturális szervezetet tömörítõ Magyarországi Német Ének-, Zene- és Tánckarok Országos Tanácsa, majd 1996. novemberében Pécsett megtartották elsõ országos találkozójukat. Az utóbbi években több szakmai egyesület is alakult, ezek közül kiemelendõ a Magyarországi Német Iskolaegyletek Szövetsége, valamint a Magyarországi Német Gazdakör, ill. egy vagyonbefektetõ részvénytársaság, amely fõleg a kárpótlási jegyek felhasználásával, befektetésével foglalkozik. Országos egyesületként mûködik a Magyarországi Német Írók és Mûvészek Szövetsége. E szervezetrõl részletesen a Keretegyezmény 5. cikkének tárgyalásakor szóltunk.

Az örmény kolónia jelentõsebb civil szervezetei az 1987-ben alakult ARMENIA Magyar-Örmény Baráti Kör és az 1992-ben létrejött Armenia Népe Kulturális Egyesület.

A magyarországi román egyesületek száma 12. Országos szakmai koordinációs feladatokat lát el a Magyarországi Románok Kulturális Szövetsége, a Magyarországi Román Pedagógusok Egyesülete, a Magyarországi Román Kutatók és Képzõmûvészek Közössége. Ez utóbbi szervezet hozta létre és mûködteti a Magyarországi Románok Kutatóintézetét.

1991-ben megalakult a Magyarországi Ruszinok Szervezete. Célja a magyarországi ruszinok érdekképviselete. 1995-tõl mûködik az Andy Warhol nevét viselõ ruszin mûvészeti egyesület, 1997-tõl pedig a Drany Néptánc Egyesület.

A magyarországi szerbek múlt század elsõ felétõl kezdve számos társadalmi szervezetet és alapítványt hoztak létre. Jelenleg 9 társadalmi szervezettel, több alapítvánnyal rendelkeznek. Országos szervezetek a Szerb Demokratikus Szövetség (1990-ben jött létre, jogelõdje révén 1945. óta jogfolytonos a léte) és a Szerb Ifjúsági Egyesület (1993.). A különbözõ kulturális egyesületek regionális és helyi jellegûek. Közülük, tevékenységük alapján ki kell emelni a Bánát Kulturális Egyesületet, a Szentendrei Szerb Kulturális Egyesületet, a Tabán Folklórcentrum Egyesületet. A magyarországi szerbek számos iskolai és kulturális jellegû alapítványt is létrehoztak, melyek közül említést érdemel a Jakov Ignatovity Alapítvány és a megújított Tököly Száva Alapítvány (egyházi felújítású világi alapítvány).

A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége (1990-tõl: Magyarországi Szlovákok Szövetsége) nyolcezres tagságot számlál. A Csabai Szlovákok Szervezete a Szövetség egyik legaktívabb tagszervezete. 1990-ben megalakult a Magyarországi Szlovák Fiatalok Szervezete, a Magyarországi Szlovák Írók és Mûvészek Egyesülete, a Szlovákok Szabad Szervezete, a Pramen Központi Szlovák Táncegyüttes, a Szlovák Pedagógusok Egyesülete, valamint 1993-ban a Magyarországi Szlovákok Keresztény Egyesülete.

A Magyarországi Szlovén Szövetség központja Szentgotthárdon van. A szervezet 1991-ben jött létre, de jogelõdje még 1945-ben alakult. Az anyanyelv megõrzése, a kulturális élet fellendítése érdekében tevékenykedik. Említést érdemel a Budapesti Szlovének Egyesülete és a Kossics Alapítvány.

Az ukrán kisebbségnek két civil szervezete van: a Magyarországi Ukránok Kulturális Egyesülete és a Magyarországi Ukrán Értelmiség Egyesülete.

A kulturális célú kisebbségi szervezetekrõl, klubokról, együttesekrõl a Keretegyezmény 5. cikke kapcsán is szóltunk. A Keretegyezmény 7. cikkéhez is kapcsolható további információkat a Keretegyezmény 8. cikke tárgyalásakor adunk.

A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy elismerik minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személynek vallása vagy hite kifejezésére, úgyszintén vallási intézmények, szervezetek és egyesületek alapítására való jogát.

Magyarországon legutoljára az 1949-es népszámlálás során rögzítettek az ország lakónépességének vallására vonatkozó népszámlálási adatot.

A kisebbségek számára a hitéleti feltételek biztosítása az identitás megõrzésében is fontos szerepet játszó kérdés. Pontos adatok nem
állnak rendelkezésre. Elmondható azonban, hogy a történelmi egyházak, valamint egyes kisegyházak hívei között nagy számban találhatók kisebbségekhez tartozó személyek. E kérdésekrõl szóltunk az Keretegyezmény 5. cikkéhez kapcsolódó összefoglalónkban is.

A Központi Statisztikai Hivatalban folyó adatgyûjtések a kisebbségekkel foglalkozó jogvédõ szervezetek és a kisebbségi hagyományok és kultúra ápolására szakosodott civil szervezetek mellett a vallási élethez kapcsolódó, de egyházi kereteken kívül, alapítványi vagy egyesületi formában mûködõ szervezetekre is kiterjednek.

Az egyházi keretekben mûködõ intézményekrõl a Központi Statisztikai Hivatal részletes adatokat nem gyûjt, a Hivatal Nemzeti Számlák Fõosztálya kap néhány összefoglaló jellegû gazdasági adatot az egyházi központoktól a GDP kiszámításához.

A vallási élethez kötõdõ tevékenységet folytató non-profit szervezetek bevételi szerkezete, 1996.

Magyarországon 1998-ban a költségvetés az egyházi alapintézmények mûködéséhez, felújításához és beruházásaihoz az alábbiak szerint nyújtott törvényben garantált támogatást (ezer forint). A táblázatunk nem teljes körû, néhány fontosabb egyházi támogatásra vonatkozó információkat tartalmaz. Jelezni kívánjuk, hogy a magyarországi egyházak az itt feltüntetett támogatások mellett tovább költségvetési támogatásban is részesültek.

Amint a táblázatból is kitûnik, a Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház, a Magyarországi Román Ortodox Egyház és a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye nevesítetten részesült költségvetési támogatásban egyházi alap-intézményei mûködtetése, egyházi közgyûjteményei fenntartása érdekében.

A magyarországi románok döntõen ortodox vallásúak. A román kisebbség nemzeti jegyeket hordozó egyházára jelentõs szerep hárul identitásának megõrzésében, anyanyelvének ápolásában. A Magyarországi Román Ortodox Egyház 19 településen (Békés-, Csongrád- és Hajdú-Bihar megyében, valamint Budapesten) 20 parókiát mûködtet (Gyulán 2 román ortodox templom van). A bukaresti székhelyû Román Ortodox Egyház Szinódusa 1997-ben püspöki rangra emelte a Magyarországi Román Ortodox Egyházat. A Magyarországi Román Ortodox Egyház költségvetési támogatása 1994-1998. között, millió forintban kifejezve az alábbiak szerint alakult.

Az egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésérõl szóló törvény alapján, az 1948. és 1953. között államosított egyházi ingatlanok tulajdoni helyzete rendezésének folyamata a kisebbségek ilyen értelmû igényeire is kiterjedt. Errõl a Keretegyezmény 6. cikkében foglaltak tárgyalásakor is szóltunk, itt most a román és a szerb kisebbséget közvetlenül érintõ kérdésekre térünk ki.

A magyar állam 1992. és 1995. között rendezte a Magyarországi Román Ortodox Egyház valamennyi ingatlan-visszaigénylési kérelmét. A Magyarországi Román Ortodox Egyház 61,185 millió forintot kapott, továbbá Budapesten 957 m²ingatlan került az egyház tulajdonába.

A magyar Kormány 1998. december 9-én megállapodást kötött a Budai Szerb Ortodox Egyházmegyével. Ennek értelmében a magyarországi szerb egyház két egykori ingatlana megváltásaként 2001-ig évente 38 160 000 forint örökös járadékban részesül a szerb kisebbség egyháza. A szerzõdésbe foglaltak szerint a magyar állam az egyházmegye egykori ingatlanainak értékét váltja át örökös járadékra. Ez az érték 848 millió forint. Az egyházmegye 2001-ig az összeg 4,5%-át kapja. Azt követõen a járadék 5%-ra, 44 910 000 forintra emelkedik. Az összeg 1999-tõl, az egyház közfeladat-átvállalásának elismeréseként, évente 5-6 millió forinttal kiegészülhet. A járadék reálértékének megtartását a Kormány garantálja.

A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek hitélete szorosan összefügg kulturális tevékenységükkel. E kérdést tehát a jelentés más fejezeteiben is érintjük. A kisebbségek hitéletét érintõ további lényeges információkat az alábbiakban közöljük.

A magyarországi bolgár kisebbség kulturális tevékenységében, identitásának megõrzésében kitüntetett szerepet tölt be nemzeti egyháza, a bolgár ortodox egyház. A Szent Cirill és Metód bolgár ortodox templomot Budapesten saját erõbõl 1931-ben építették, Pécsett bolgár ortodox kápolna mûködik.

A cigányság többsége katolikus vallású, körükben nagy hagyománya van Mária tiszteletének. Egyik legjelentõsebb közösségük a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Hodász községben található. Itt a görög katolikus vallású cigányok templomot emeltek. A templomhoz kapcsolódó közösségi házban különbözõ programokat szerveznek, így gyermek korrepetálás, hittan, népi kézmûvesség, csecsemõgondozás oktatása folyik.

A hívõ görög kisebbség az ortodox vallást gyakorolja. 1995-ben megalakult a Magyarországi Orthodox Exarchátus, 1996-ban pedig görög templom épült Beloianniszban.

A magyarországi horvátok római katolikus vallásúak. Több kistelepülés mellett Baján, Budapesten, Pécsett és Szombathelyen is van igény rendszeres horvát nyelvû istentiszteletre. Kevés lelkész beszéli a horvát nyelvet, további anyaországi segítségre van szükség. A mohácsi és a bajai horvát katolikus közösségek visszakapták korábban államosított olvasóköreik épületeit.

1993-ban jött létre a Magyarországi Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesülete, amelynek egyik érdeme, hogy a kõbányai lengyel római katolikus templomot (1930-ban szentelték fel) országos hatáskörû lengyel perszonális plébánia rangjára emelték.

A Magyarországon élõ németek nagyobbrészt római katolikus vallásúak. Evangélikus települések Gyõr-Moson-Sopron, Tolna és Baranya megyében találhatók. Elszórtan élnek református vallású németek is az országban.

A II. világháborút követõ évtizedek több szálon összefonódó eseményei a magyarországi németek nyelvi, nyelvhasználati és tudati folyamatainak alakulását jelentõsen befolyásolták. Az összlétszámát illetõen a háború elõttinek kevesebb, mint a felére csökkent németség lehetõségei anyanyelvének használatára erõsen beszûkültek. Ez érvényes volt az egyházi szertartásokra is. A Magyarországi Németek Országos Önkormányzata által végzett felmérés általános tapasztalata, hogy még azokon a településeken is nehéz a német nyelvû istentiszteletek megtartása, ahol a németek aránya meghaladja a lakosság 50%-át. A hazai legnagyobb katolikus német szervezet az 1991-ben alapított Szent Gellért Katolikus Egyesület, mely többek között évente két országos találkozót, több megyei rendezvényt szervez, zarándoklatokat bel- és külföldre egyaránt. Az egyesületi munkába bevonják a fiatalokat is, számukra nyári tábort hirdetnek minden évben. Az egyesület havonta egyszer jelentkezik a hazai német kisebbség lapjában, a Neue Zeitungban, ezenkívül megjelennek saját kiadványaik is. A magyarországi németség legnagyobb kulturális szervezete a Magyarországi Német Ének-, Zene- és Tánckarok Országos Tanácsa egyházzenei munkaközösséget alakított, mely feladatának tekinti a német nyelvû egyházi hagyományok felélesztését. Az elmúlt évek pozitív változásainak következtében több településen sikerült újraindítani a német nyelvû istentiszteleteket.

A magyarországi örmény katolikusok évszázadok óta élnek szervezett hitéletet a történelmi országterületen. A mai Magyarországon 1924. óta mûködik az Örmény Katolikus Lelkészség. Budapesti templomukban rendszeresen tartanak istentiszteletet.

A magyarországi románok hitéletére vonatkozó információkkal fentebb is foglalkoztunk. Itt meg kívánjuk említeni, hogy az utóbbi években majd valamennyi hazai román ortodox templomnál felújítási munkák kezdõdtek. Gyulán jelentõs költségvetési támogatással megépült a Püspökség székháza. A közösség papjait az anyaországban képezik. A Magyarországi Román Ortodox Egyház és az anyaegyház közötti kapcsolat - az 1989. elõtti világi kapcsolatoktól eltérõen - folyamatos volt, az utóbbi években pedig felerõsödött Jelenleg öt romániai misszionárius lelkész teljesít szolgálatot a magyarországi román ortodox közösségeknél. A lelkészek fizetését a román állam biztosítja. A Magyarországi Ortodox Román Egyház Tanácsa 1998. július 5-i ülésén levélben fordult a bukaresti Pátriárkához, melyben kérik a magyarországi püspök kinevezését. A Püspökség székhelye Gyula városa. A Békés megyei Méhkeréken a Patriarchátusság mesterei festették a templom faliképeit, Románia ajándéka a gazdagon díszített ikonosztáz is. Az Ortodox Román Egyház vezetõje, a bukaresti Pátriárka 1994-ben e templom felszentelésére érkezett Magyarországra. Ez volt az elsõ alkalom, hogy a hazai román kisebbség anyaegyházának pátriárkája tett látogatást körükben. Románia államelnöke 1998. január 27-i gyulai látogatása során felkereste a Magyarországi Román Ortodox Egyház gyulai központját és 100 millió lejes támogatás folyósításáról rendelkezett. Románia új szegedi fõkonzulja anyagi támogatást ígért a városban biztosított ingatlan román ortodox egyházi célra való kialakításához.

A magyarországi ruszin közösség tagjai görög-katolikus vallásúak. Egyházuk fontos szerepet tölt be a ruszin nyelv és kultúra megõrzésében.

A magyarországi szerbek azonosságtudatának, nyelvük és kultúrájuk megõrzésében fontos szerepe van a Szerb Ortodox (Pravoszláv) Egyháznak. A Szentendrén székelõ Püspökség fennhatósága alá 42 szerb templom tartozik. A 80-as évek végétõl és a 90-es évek elejétõl a templomépületek külsõ felújítása is megkezdõdött, melyet közösen finanszíroz a költségvetés, a hívek, a Püspökség, különbözõ alapítványok, valamint a települési önkormányzatok. A hitéletet az 1990. óta újra Magyarországon székelõ püspök mellett 10 lelkész szolgálja és újra folyik a hitoktatás is, valamint nyári hittantáborok is segítik a fiatalok hitéletét és a hagyományápolást. Budapest központjában visszaadásra került a Tökölyánum egy része, valamint helyi hatáskörben, illetve az egyházi kárpótlás keretében több településen a hitközségi és volt felekezeti iskolai épület, melyek jelenleg szerb közösségi házként is mûködnek. A Szerb Ortodox Egyház feje, Õszentsége Pál Pátriárka 1997-ben tett látogatást a Budai Szerb Ortodox Egyházmegyénél, s ez alkalommal fogadták õt a legmagasabb magyar állami vezetõk is.

A hazai szlovákok zöme evangélikus vallású (Nógrád megye, Pest megye, Dél-alföld). A legnagyobb katolikus nyelvsziget a Pilis hegységben alakult ki, de szórványban élnek katolikusok Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében is. A Magyarországi Szlovákok Keresztény Egyesületének gondozásában és finanszírozásával 1995. és 1997. között rendszeresen megjelent a "Cesta, Pravda a Zivot" c. ökumenikus folyóirat. 1995. szeptemberétõl szlovákiai plébános tartott országszerte szlovák nyelvû istentiszteleteket. Létrehozás alatt áll a magyarországi szlovák evangélikusok missziója. A Keretegyezmény nem kötelezi az államot a vallási szertartások anyanyelvû, például adott esetben szlovák nyelvû szolgálat megszervezésére. Van azonban szlovák anyanyelvû istentisztelet 28 településen. 20 település szeretné ugyanezt vendéglelkészek révén megvalósítani. A hitéleti vonatkozású egyesületalapítási jog gyakorlására példa a Magyarországi Szlovákok Keresztény Egyesülete.

A szlovén kisebbséghez tartozók római katolikus vallásúak. Esetükben az okoz gondot, hogy Magyarországon nincs elegendõ számú szlovénul tudó lelkész. Megoldást jelenthez az anyaországi papok segítõ támogatása. Jelenleg e támogatás esetleges, jeles egyházi eseményekkel kapcsolatos.

4. A Felek megfelelõ intézkedéseket hoznak jogrendszerük keretében annak érdekében, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára megkönnyítsék a tömegkommunikációs eszközökhöz való hozzájutást, ezzel is elõmozdítva a toleranciát és lehetõséget teremtve a kulturális sokszínûségnek.

A Keretegyezmény 9. cikk 1. pontja szerinti véleménynyilvánítási szabadság Magyarországon önmagában olyan alkotmányos alapjog, ahol az alkotmánybíróság elõtti egyéni panasz joga nyitva áll a sértettnek. Hasonlóképpen nyitva áll az Emberi Jogok Európai Egyezménye, illetve a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya szerinti egyéni panaszjog is. A többi alkotmányos alapjoghoz hasonlóan a kisebbségeket érintõ ilyen jellegû panaszról sincs tudomásunk.

A magyar állam elismeri a kisebbségek jogát véleményük anyanyelvükön való szabad kinyilvánítására, illetve a kisebbségi közösségek számára biztosítja a tömegkommunikációs eszközökhöz való hozzájutásukat. Magyarországon törvények szabályozzák és garantálják a nemzeti és etnikai kisebbségi média mûködését, illetve mûködtetését.

Magyarország a Keretegyezmény és Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája ratifikálásával vállalta, hogy megfelelõ intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy a közszolgálati feladatokat ellátó médiák kisebbségi nyelveken készült mûsorokat is programjukba iktassanak. Megkönnyíti a kisebbségi nyelveken készült rádió-, televízió-mûsorok rendszeres sugárzását. Lehetõvé teszi legalább egy, a kisebbség anyanyelvét használó sajtóorgánum létesítését és fenntartását, fedezi e tömegtájékoztatási eszközök többletköltségeit, támogatja a kisebbségi újságírók képzését.

Magyarország belsõ jogrendszere keretében két törvény foglalkozik kiemelten e kérdésekkel.

A Kisebbségi törvény elõírja, hogy külön törvény rendelkezései szerint a közszolgálati rádió- és televízió biztosítja a nemzeti vagy etnikai kisebbségi mûsorok rendszeres készítését és sugárzását.

Ennek megfelelõen a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény rögzíti, hogy a közszolgálati mûsorszolgáltató kötelessége elõsegíteni a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek kultúrájának és anyanyelvének ápolását, az anyanyelvükön való rendszeres tájékoztatását, köteles kiemelt figyelmet fordítani a nemzeti és etnikai kisebbségek kulturális értékeinek megjelenítésére. E feladatot országos, illetve - a kisebbség földrajzi elhelyezkedésének figyelembevételével - körzeti vagy helyi mûsorszolgáltatásban, a kisebbség igényeinek megfelelõ mûsorszámokkal, a televízióban szükség szerint feliratozással vagy többnyelvû sugárzással teljesíti.

A rádiózásról és televíziózásról szóló törvény meghatározza, hogy a közszolgálati mûsorszolgáltatásban és a közmûsor-szolgáltatásban mely mûsorszámok támogathatók, és ezek között szerepelteti a nemzeti és az etnikai kisebbségi anyanyelvû, illetve a nemzeti és etnikai kisebbségek életét, kultúráját bemutató mûsorszámokat.

A rádiózásról és televíziózásról szóló törvény arról is rendelkezik, hogy a nemzetiségi mûsorok idõtartama nem lehet kevesebb mint az e bekezdésben idézett törvény hatálybalépésekor. A nemzeti és etnikai kisebbségek országos önkormányzatai a közszolgálati mûsorszolgáltatónál rendelkezésükre álló mûsoridõ felhasználásának elveirõl önállóan döntenek. A törvény kötelezi a közszolgálati mûsorszolgáltatót a kisebbségi önkormányzat döntésének figyelembevételére.

A rádiózásról és a televíziózásról szóló törvény szerint mûsorszolgáltatás végzésére jogosult Magyarországon: magyarországi lakóhellyel rendelkezõ természetes személy, a Magyar Köztársaságban nyilvántartásba vett jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági társaság. A törvény rögzíti, hogy a mûsorszolgáltatási jogosítványt pályázat útján lehet megszerezni. Pályázati feltétel a nemzeti és etnikai kisebbségek mûsorigényeinek kielégítése, amennyiben az adott vételkörzetben a tájékoztatás és a tájékozódás szabadsága, a kulturális sokszínûség - valamennyi mûsorszolgáltatást figyelembe véve - nem érvényesül. A pályázatnak tartalmaznia kell a kisebbségek szolgálatára tervezett havi átlagos mûsoridõt.

A nemzeti vagy etnikai kisebbség önkormányzatának kizárólagos tulajdonában lévõ közhasznú társaságok pályázat nélkül kaphatnak mûsorszolgáltatási jogosultságot, ha a kisebbségek anyanyelvû tájékoztatási igényeinek kielégítése a vételkörzetben nem biztosított.

A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek országos önkormányzatai egy-egy tagot delegálhatnak a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és a Hungária Televízió Közalapítvány Kuratóriumába.

A Magyar Köztársaságban az információk és vélemények mûsorszolgáltatás útján szabadon továbbíthatók, a nyilvános vételre szánt mûsorok szabadon vehetõk. A mûsorok nem sérthetik az emberi jogokat, és nem lehetnek alkalmasak a személyek, nemek, népek, nemzetek, a nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyûlölet keltésére. A mûsorszolgáltatás nem irányulhat semmilyen kisebbség, sem bármely többség nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére, annak faji szempontokon alapuló bemutatására, elítélésére. A közszolgálati mûsorszolgáltató és közmûsor-szolgáltató köteles a nemzeti, az etnikai, a nyelvi és más kisebbségek méltóságát és alapvetõ érdekeit tiszteletben tartani, nem sértheti más nemzetek méltóságát.

A Magyar Televízió a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény kisebbségekre vonatkozó elõírásait beemelte a Közszolgálati Mûsorszolgáltatási Szabályzatába.

A Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriumába, a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény elõírása szerint, közösen egy-egy tagot delegálhatnak a kisebbségek egy-egy évre, rotációs rendszerben. A kisebbségek országos önkormányzatai 1996-ban delegálták képviselõjüket e grémiumba, 1997-ben viszont nem éltek ezzel a jogukkal. A közszolgálati Magyar Televízió kuratóriumba 1998-ban a szerb, a Duna Televízió képviselõ-testületébe pedig a lengyel kisebbség delegált kuratóriumi tagot.

A közszolgálati Magyar Televízió jelenleg 12 kisebbségnek szerkeszt adást, a Magyar Rádió 1998-ban 13 kisebbségnek szolgáltatott mûsort.

A Kisebbségekért Közalapítvány anyagi támogatást nyújt a kisebbségek országos terjesztésû írott sajtója számára. A Kisebbségekért Közalapítvány 1998-ban 13 kisebbség 17 országos terjesztésû újságjának finanszírozását biztosította. Tekintettel arra, hogy a kisebbségi anyanyelvû sajtó nem tud önfenntartó lenni és folyamatos megjelentetése a kisebbségek alapvetõ joga, a Közalapítvány Kuratóriuma a teljes körû finanszírozásra törekszik.

A Közalapítvány célpályázatok útján ösztönzi a helyi kisebbségi médiák mûködtetését, a kábeltelevíziós anyanyelvû kisebbségi mûsorok készítését és sugárzását. Célja a kisebbségek anyanyelvének elismertetése a közélet valamennyi szintjén. A Közalapítvány 1998-ban 15 millió forintot biztosított e faladatok támogatására.

A Magyar Televízió 1978. óta sugároz kisebbségi mûsorokat. (Elsõként, a horvát, a német, a szerb és a szlovén kisebbség számára készültek adások, 1982-tõl pedig román és szlovák nyelvû mûsorok is sugárzásra kerültek.) 1998-tól a Kisebbségi törvény által honos népcsoportnak minõsített 13 kisebbség közül 12 számára készít rendszeresen jelentkezõ mûsorokat a Magyar Televízió. A cigány, a horvát, a német, a román, a szlovák kisebbség számára heti-, a szerb és a szlovén kisebbség részére 2 hetente-, a bolgár, a görög, a lengyel az örmény és a ruszin kisebbségnek pedig havonta jelentkezõ országos sugárzású televíziós mûsor kerül adásba. A magyar közszolgálati televízióban készítendõ ukrán kisebbségi mûsor beindítására vonatkozó ajánlás a Magyar-Ukrán Kisebbségi Vegyes Bizottság 1998. decemberében megtartott ülésén fogalmazódott meg.

A kisebbségi mûsorok az ország négy városában készülnek: Budapesten (cigány, görög, lengyel, örmény, ruszin, szerb) Pécsett (horvát, német) Szegeden (román, szlovák) és Szombathelyen (szlovén). A szerkesztõségek mûködését a Magyar Televízió Regionális, Kisebbségi és Határon túli Fõszerkesztõsége koordinálja.

A hetente és a kéthetente mûsorra kerülõ adások idõtartama 25-25 perc, a további öt kisebbség havonta jelentkezõ közös programjának idõtartama 50 perc. Sugárzásuk az országos terjesztésû, földi továbbítású MTV 1. programján, a hét különbözõ napjain a délutáni órákban történik. Az adások ismétlésre kerülnek az adott hét szombati napjának délelõttjén a mûholdról sugárzott MTV 2. programján A Magyar Televízióban jelenleg havonta 660 perc kisebbségi adás készül. Az anyanyelvû kisebbségi mûsorokat kiegészítik a kéthetente jelentkezõ, a kisebbségekrõl szóló magyar nyelvû magazinmûsorok.

A kisebbségi televíziós mûsorok sugárzási idõpontját, valamint a mûsorkészítés tárgyi és szervezeti feltételeit illetõen a kisebbségek önkormányzatai részérõl gyakran éri bírálat a közszolgálati Magyar Televíziót.

A Magyar Rádió 1998-tól kezdõdõen valamennyi magyarországi nemzeti és etnikai kisebbség számára sugároz anyanyelvû nemzetiségi rádiómûsort. A jelenlegi mûsoridõ így napi több mint 10 óra. A legtöbb mûsoridõvel a szlovák kisebbség (heti 870 perc) rendelkezik. A horvát, a német és a román kisebbségnek heti 840 perces mûsorideje van. A szerb kisebbség heti 630 perces adásidõvel rendelkezik. A cigányok számára heti 180 perc, a szlovén kisebbségnek pedig heti 60 perces kisebbségi mûsort ad a közszolgálati Magyar Rádió. Legújabban heti 30 perces mûsoridõben, naponta váltva, országos sugárzással jelentkezik a bolgár, a görög, a lengyel, az örmény, a ruszin és az ukrán kisebbségi rádiómûsor. Az országos kisebbségi rádióadások az esti órákban 18.30 és 21.30 között kerülnek sugárzásra. A mûsorok az URH OIRT, illetve valamennyi regionális stúdió hullámhosszán (közép-hullám, URH CCIR) foghatók.

A települési önkormányzatok-, illetve más mûködtetõk tulajdonában lévõ médiák rendszeresen szolgáltatnak kisebbségi anyanyelvû mûsort. Regionális sugárzású televíziók adnak kisebbségi mûsort (pl. Zemplén TV). Számos helyi rádió-, és televízió stúdió sugároz kisebbségi adást (Gyula Rádió, Bajai Közösségi Televízió, Csaba TV stb.). A Kisebbségekért Közalapítványnak a helyi kisebbségi médiák mûködtetésére, a kábeltelevíziós anyanyelvû kisebbségi mûsorok készítésére és sugárzására 1998-ban meghirdetett pályázatára több, mint 30 helyi szerkesztõség nyújtott be támogatási igényt. Horvát, német, román, szlovák, szerb anyanyelvû, illetve cigány kisebbségi televíziós és rádiós mûsorok készítésére biztosított anyagi hozzájárulást a Kisebbségekért Közalapítvány.

A nemzeti és etnikai kisebbségek írott sajtójának támogatását a Kisebbségekért Közalapítvány biztosítja. A Kisebbségekért Közalapítvány népcsoportonként legalább egy országos terjesztésû újság költségvetési támogatására nyújt anyagi fedezetet. A cigány kisebbség esetében, a népcsoport és szervezetei sajátos helyzetére való tekintettel egynél több lap költségvetési támogatását biztosítja. Az országos terjesztésû lapok támogatása mellett a Kisebbségi Közalapítvány anyagi segítséget nyújt a helyi írott sajtó anyanyelvû mellékleteinek, illetve a kisebbségek speciális folyóiratainak megjelentetéséhez. A kisebbségek országos terjesztésû lapjai a kisebbségek önkormányzatai, illetve szervezetei tulajdonában vannak. A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek országos terjesztésû írott sajtójának 1996.,1997. és 1998. évi közalapítványi támogatásáról az alábbi táblázat ad részletes tájékoztatást.

*A Cigány Hírlap, a Kethano Drom és a Rom Som c. lapok 1997. és 1998. évi támogatását a Kisebbségekért Közalapítvány, a Kuratórium döntése alapján megszüntette, mivel e lapok szerkesztõségei nem teljesítették az önmaguk által vállalt támogatási feltételeket. A Cigány Hírlap kiadását az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat vállalta magára.

A kisebbségi lapok megjelentetését egyéb alapítványok (pl. Soros Alapítvány) is támogatják, illetve a Kisebbségekért Közalapítvány anyagi hozzájárulást biztosít interetnikus tematikájú folyóiratok (pl. Barátság) számára. E Közalapítvány 1998-ban 2 millió forintot ítélt meg a nagy példányszámú, országos terjesztésû, Magyar Nemzet c. magyar nyelvû napilap havonta megjelenõ 4 oldalas kisebbségi tematikájú melléklete megjelentetéséhez. Kiemelendõ, hogy kisebbségi önkormányzatok, mûködési költségeik terhére anyanyelvû idõszaki lapokat jelentetnek meg, így a Magyarországi Bolgárok Országos Önkormányzata 1995 óta adja a Balgarszki Vesnik c. havi lapot, de idõszaki kiadványokkal jelentkeznek a fõvárosi német, szlovák önkormányzatok is.

1. A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személynek elismerik kisebbségi nyelvének szabad és beavatkozás nélküli használatát úgy magánbeszélgetésben mint nyilvánosan, szóban és írásban.

2. A nemzeti kisebbséghez tartozó személyek által hagyományosan, vagy jelentõs számban lakott területeken, amennyiben azok a személyek úgy kívánják, vagy az ilyen kívánság megfelel a valóságos szükségnek, a Felek erõfeszítéseket tesznek arra, hogy biztosítsák - lehetõség szerint - e személyek és a közigazgatási hatóságok közötti kisebbségi nyelv használatát elõsegítõ feltételeket.

3. A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy biztosítják minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személynek azt a jogot, hogy olyan nyelven, amelyet megért, a legrövidebb idõn belül tájékoztassák letartóztatásának okairól és minden ellene felhozott vád természetérõl és indokairól, valamint hogy ezen a nyelven védekezhessen - ha szükséges - ingyenes tolmács segítségével.

A Magyar Köztársaság Alkotmánya szerint a Magyar Köztársaság védelemben részesíti a nemzeti és etnikai kisebbségeket és biztosítja anyanyelvük használatát, az anyanyelvû oktatást, a saját nyelven való névhasználat jogát.

A Kisebbségi törvény az egyéni kisebbségi jogok között szerepelteti a kisebbséghez tartozó személyek jogát a családra vonatkozó kisebbségi hagyományok tiszteletben tartására, családi kapcsolataik ápolására, családi ünnepeiknek anyanyelven történõ megtartására és az ezekhez kapcsolódó egyházi szertartások anyanyelven való lebonyolításának igénylésére.

A kisebbséghez tartozó személynek joga van anyanyelvének, történelmének, kultúrájának, hagyományainak megismeréséhez, ápolásához, gyarapításához, továbbadásához, illetve ahhoz, hogy anyanyelvû oktatásban és mûvelõdésben vegyen részt.

A kisebbségi közösségeknek joguk van az anyanyelvû, vagy anyanyelvi (anyanyelven és magyar nyelven történõ) óvodai nevelés, alsó-, közép- és felsõfokú oktatás feltételeinek megteremtésének kezdeményezésére.

A Magyar Köztársaságban anyanyelvét bárki mindenkor és mindenhol szabadon használhatja. A kisebbségek nyelvhasználatának feltételeit - külön törvényben meghatározott esetekben - az állam biztosítani köteles.

A polgári és büntetõeljárások során, valamint a közigazgatási eljárásokban az anyanyelv használatát a vonatkozó eljárásjogi törvények biztosítják.

Az Országgyûlésben a kisebbséghez tartozó képviselõ az anyanyelvét is használhatja. Ez a szabály akkor is érvényesül, ha a kedvezményes kisebbségi parlamenti képviselet megoldása még nem történt meg, hiszen pártszínekben is jutottak be kisebbségi származású képviselõk az Országgyûlésbe.

A helyi önkormányzat képviselõ-testületében a kisebbségi képviselõ anyanyelvét is használhatja.

Ha a településen kisebbséghez tartozó személyek élnek, a képviselõ-testület jegyzõkönyveit és határozatait a magyar mellett az adott kisebbség nyelvén is vezettetheti, illetõleg szövegeztetheti.

A települési önkormányzat az illetékességi területén mûködõ helyi kisebbségi önkormányzat igényének megfelelõen köteles biztosítani, hogy

Azon településeken, ahol kisebbséghez tartozó lakosság él, a helyi köztisztviselõi és közalkalmazotti állások betöltése során - az általános szakmai követelmények megtartása mellett - biztosítani kell az adott kisebbség anyanyelvét is ismerõ személy alkalmazását.

Magyarországon a különbözõ eljárásjogok kötelezik az eljáró hatóságokat, hogy mindenki számára biztosítsák az anyanyelv szabad használatát. (Az erre vonatkozó további információkat lásd a Keretegyzmény 5. cikkénél tett megállapításoknál is.) A nyelvhasználat szabályai az államigazgatásban, igazságszolgáltatásban, honvédelemben az alábbiakban foglaljuk össze.

Az államigazgatási eljárásról szóló törvény alapelvei között megfogalmazódik, hogy az államigazgatási eljárásban anyanyelvét szóban és írásban mindenki használhatja. A magyar nyelv ismeretének hiánya miatt senkit nem érhet hátrány.

A helyi önkormányzati képviselõk és polgármesterek választásáról szóló törvény szerint a választási szervbe a kisebbségi jelölt által delegált tag anyanyelvén tehet esküt vagy fogadalmat.

Kisebbséget képviselõ jelölt kérheti nevének anyanyelvén történõ feltüntetését a szavazólapon.

Az igazságszolgáltatás, a büntetés-végrehajtás területén érvényes, a nyelvhasználatot érintõ alábbi releváns kérdésekrõl kívánunk szólni. A kérdést érintõen a Keretegyezmény 4. cikke kapcsán is szóltunk.

A büntetõeljárásról szóló törvény szerint a magyar nyelv nem tudása miatt senkit sem érhet hátrány. E törvény lehetõvé teszi, hogy a büntetõeljárásban mind szóban, mind írásban mindenki anyanyelvét használja. Követelményként írja elõ, ha nem magyar anyanyelvû személy az eljárás során anyanyelvét kívánja használni, tolmácsot kell igénybe venni. A tolmács költségeit a hatóság fedezi.

A büntetõeljárásban mind szóban, mind írásban mindenki anyanyelvét használhatja. Ha nem magyar anyanyelvû személy az eljárás során anyanyelvét kívánja használni, tolmácsot kell igénybe venni, a vádiratot le kell fordítani a vádlott által ismert nyelvre.

A fogvatartott a fogdába történõ befogadásakor jogosult anyanyelvén, vagy az általa ismert más nyelven írásban, ha indokolt, szóban megismerni

Az írásos napirendet a mindenkori fogvatartott anyanyelvén vagy az általa értett más nyelven minden zárkában el kell helyezni.

A fegyelmi eljárásban a fogvatartott az anyanyelvét vagy az általa ismert más nyelvet használhatja, a fegyelmi eljárással kapcsolatos jogait és kötelezettségeit e nyelven jogosult megismerni.

A büntetés-végrehajtási intézet köteles gondoskodni arról, hogy a fogvatartott a jogaira és kötelességeire vonatkozó rendelkezéseket az anyanyelvén vagy az általa ismert más nyelven megismerhesse. A tájékoztatás megtörténtét és annak tudomásul vételét írásban kell rögzíteni.

A fegyveres erõkre vonatkozó nyelvhasználati kérdéseket illetõen elmondható, hogy a katona - szolgálati jogállásától függõen - a katonák jogállásáról szóló törvényben meghatározott korlátok között, anyanyelvét szabadon használhatja.

1. A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy elismerik minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személynek azon jogát, hogy család- és utónevét kisebbségi nyelvén használhassa, ugyancsak ennek hivatalos elismeréséhez való jogot, jogrendszerükben szabályozottaknak megfelelõen.

2. A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy elismerik minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személy azon jogát, hogy saját kisebbségi nyelvén cégtáblákat, feliratokat és egyéb magántermészetû információkat tegyen közzé a nyilvánosság számára láthatóan.

3. Olyan körzetekben, amelyek hagyományosan nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által jelentõs számban lakottak, a Felek törekedni fognak arra, hogy jogrendszerük keretében, beleértve, ahol helyénvaló a más Államokkal való megállapodásokat, és figyelembe véve sajátos körülményeiket, a hagyományos helységneveket, utcaneveket és egyéb, a közösség számára szánt földrajzi megjelöléseket a kisebbség nyelvén is kiírják, ha megfelelõ igény van ilyen jelzésekre.

A Kisebbségi törvény 12. §-a szerint a kisebbséghez tartozó személynek joga van saját és gyermeke utónevének szabad megválasztásához, családi és utónevének anyanyelvi szabályai szerinti anyakönyveztetéséhez, és annak - jogszabályban meghatározott keretek között- hivatalos okmányokban való feltüntetéséhez. A nem latin írásmóddal történõ bejegyzés esetén kötelezõ a fonetikus, latin betûs írásmód egyidejû alkalmazása is. Kérésre az anyakönyvezés és az egyéb személyi okmányok kiállítása kétnyelvû is lehet.

A Kormány 1999. január 28-ai ülésén módosította a személyi igazolvány kiadásáról és nyilvántartásának átmeneti szabályairól szóló 147/1993.(X.26.) Korm. rendeletet. A rendelet 1. §-a kiegészült egy új, 4. bekezdéssel, amely szerint a Magyarországon honos nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozó személy nevét kérésére a személyazonosító igazolványba a Kisebbségi törvény fent idézett paragrafusa szerint kétnyelvûen, a kétnyelvû anyakönyvi okirat alapján kell bejegyezni.

A Kisebbségi törvénynek az anyakönyvi igazgatásban történõ alkalmazására fõhatósági iránymutatást adtak ki és elkészítették a kisebbségi névhasználatra alkalmas anyakönyvi kivonat nyomtatványokat.

A hazai jogalkotás lehetõséget biztosít az egyénnek arra, hogy megváltoztathassa családi vagy utónevét, illetve korábbi család- vagy utónevére visszaváltoztassa azt. Ehhez egy egyszerû kérelmet kell benyújtani a Belügyminisztériumba, ahol ezt a gyakorlat szerint nehézség nélkül engedélyezik.

Az Országgyûlés az Illetékekrõl szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása tárgyában megalkotott 1998. évi LX. törvény 6. § (1) bekezdésében akként rendelkezett, hogy az anyakönyvi eljárásban az anyakönyvi kivonat kiállítása illetékmentes, ha a kisebbséghez tartozó személy a Kisebbségi törvény 12. § (1) bekezdésében biztosított jogát gyakorolva kéri családi és utónevének anyanyelve szabályai szerinti anyakönyvezését.

Az anyakönyvben elvégzett módosításokról, a kétnyelvû anyakönyvezésrõl statisztikai adat nem áll rendelkezésre. Az anyakönyvvezetõk jelzései alapján a Kisebbségi törvény biztosította lehetõséggel kevesen élnek, az ez irányú kérelmek száma, illetve a kétnyelvû anyakönyvi kivonatok kiállítása elenyészõ.

Az anyakönyvekrõl, a házasságkötési eljárásról és a névviselésrõl az 1982. évi 17. számú törvényerejû rendelet is rendelkezik. A rendelet értelmében a házasságkötéskor a házasuló anyanyelvét használhatja. Ha a házasuló vagy a tanú, illetõleg ezek egyike a magyar nyelvet nem beszéli, továbbá, ha az anyakönyvvezetõ a házasuló vagy a tanú, illetõleg ezek egyike által beszélt idegen nyelvet nem érti, tolmácsot kell alkalmazni. A tolmácsról a házasulók gondoskodnak.

Ugyanez a rendelet a névviseléssel és anyakönyvezéssel kapcsolatban úgy rendelkezik, hogy az anyakönyvbe azt a családi és utónevet kell bejegyezni, amely az érintett személyt a születés, a házasságkötés vagy a haláleset idõpontjában megillette. Anyakönyvezni a szülõk által meghatározott sorrendben legfeljebb két - ha jogszabály másként nem rendelkezik -, a kisebbségi utónevekkel kiegészített Magyar Utónévkönyvbe felvett, a gyermek nemének megfelelõ utónevet szabad. A Magyarországon élõ kisebbségek - a kisebbséghez tartozás igazolása nélkül - a kisebbségnek megfelelõ utónevet viselhetnek.

A kisebbségi programmal oktató iskolák két nyelven állítják ki a bizonyítványokat.

A Keretegyezmény 11. cikkének 2. pontjába foglalt kötelezettséget illetõen a Kisebbségi törvény 51. §-a szerint a Magyar Köztársaságban anyanyelvét bárki, mindenkor és mindenhol szabadon használhatja.

A Kisebbségi törvény 53. §-a szerint a települési önkormányzat, az illetékességi területén mûködõ helyi kisebbségi önkormányzat igényének megfelelõen köteles biztosítani, hogy a rendeleteinek kihirdetése, a hirdetményeinek közzététele a kisebbség anyanyelvén is megtörténjék. Ennek megfelelõen köteles továbbá biztosítani, hogy a közigazgatási eljárás során használt nyomtatványok a kisebbség anyanyelvén is rendelkezésre álljanak.

A Keretegyezmény 11. cikkének 3. pontjában kiemelten szereplõ kisebbségi anyanyelvhasználat további kérdéseit illetõen szintén a Kisebbségi törvény 53. §-ára kívánunk utalni. Ennek megfelelõen a települési önkormányzat, az illetékességi területén mûködõ helyi kisebbségi önkormányzat igényének megfelelõen köteles biztosítani, hogy a helység és utcaneveket megjelölõ, a közhivatalok, a közszolgáltatást végzõ szervek elnevezését feltüntetõ táblák feliratai vagy ezek mûködésére vonatkozó közlemények - a magyar nyelvû szövegezés és írásmód mellett, azzal azonos tartalommal és formában - a kisebbség anyanyelvén is olvashatóak legyenek.

E kötelezettségeket a települési önkormányzatok számára az önkormányzati hatásköri jegyzék is tartalmazza.

Magyarországon a Kisebbségi törvény megalkotása elõtt is gyakorlat volt a kisebbségek anyanyelvén feltüntetett helységnévtáblák elhelyezése. 1980-tól elõször mintegy 180 településen jelentek meg a települések nevei a kisebbségi lakosság anyanyelvén. A Kisebbségi törvény megszületése után, 1993-tól a kisebbségi nyelvû helységnevek feltüntetését követte a kétnyelvû feliratok elhelyezése a közintézményekben.

A magyarországi hivatalos földrajzi nevekrõl szóló 71/1989.(VII.4.) MT rendelet elõírja, hogy a földrajzi nevek megállapításakor figyelemmel kell lenni az érdekelt lakosság élõ névhasználatára, a helyi önkormányzat, a társadalmi és gazdasági szervezetek véleményére és a történelmi hagyományokra, különösen a helytörténeti kutatásokra.

E követelmények betartásával kisebbségi nyelvû földrajzi név is megállapítható. Domborzat- és tájnév, természetvédelmi név, közlekedési és hírközlési név, bel- és külterületi településrész-név és utcanév esetében a kisebbségi nyelvi alak a magyar nyelvû névvel együtt állapítható meg. A megállapított földrajzi neveket a Földrajzi Névtár tartalmazza, beleértve a megállapított kisebbségi nyelvû neveket is.

Földrajzi nevek megállapítására, illetve megváltoztatására - amennyiben domborzati- és tájnévrõl, területnévrõl, víznévrõl, természetvédelmi névrõl, közlekedési és hírközlési névrõl van szó - a tárcaközi Földrajzinév-bizottság, míg bel- és külterületi településrészek nevei, illetve utcanevek esetében a helyi önkormányzati képviselõ-testület jogosult.

A Földrajzinév-bizottság állandó tagjai: az Állami Népesség-nyilvántartó Hivatal egy, a Belügyminisztérium egy, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium három, a Honvédelmi Minisztérium egy, a Környezetvédelmi Minisztérium három, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium három, a Központi Statisztikai Hivatal kettõ, a Külügyminisztérium egy, a Magyar Tudományos Akadémia öt és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának kettõ képviselõje. Sajátos tárgykörök megvitatására a bizottság vezetõje esetenként külsõ szakembereket kérhet fel, munkájában ennek megfelelõen vesz részt a Kisebbségi Hivatal képviselõje. A bizottság 1996. március 27-i ülésén például a nyugat-magyarországi település Murakeresztúr település esetében, több javasolt változat közül a helyben élõ kisebbség anyanyelve szerinti "Kerestur" név mellett foglalt állást.

1. A Felek, ha szükséges, az oktatás és a kutatás területén intézkednek úgy a nemzeti kisebbségeik, mint a többség kultúrájának, történelmének, nyelvének és vallásának megismerése elõmozdítására.

2. Ebben az összefüggésben a Felek különösképpen megfelelõ lehetõségeket fognak teremteni a tanítóképzésre és a tankönyvekhez való hozzájutásra és megkönnyítik a különbözõ közösségek tanítói és diákjai közötti kapcsolatokat.

3. A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy elõmozdítják a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára az oktatáshoz minden szinten a hozzájutás esélyegyenlõségét.

Magyarországon az 1997/98-as tanévben a települési önkormányzatok 3432 oktatási intézményt, iskolát mûködtettek. A tanulók száma 900 291 volt. A 42 0537 iskolai osztály számára 45 319 osztályterem állt rendelkezésre. A pedagógusok száma a települési önkormányzatok által mûködtetett iskolákban 77 280 volt.

A kisebbségekre vonatkozó oktatás jogszabályi háttere az alábbiakban foglalható össze.

Az államra háruló kötelezettségek elvét a Kisebbségi törvény tartalmazza. A helyi és a kisebbségi önkormányzatok együttmûködnek a kisebbségi oktatásra irányuló igények felmérésében és az oktatás megszervezésében. A kisebbségi önkormányzatok át is vehetnek a települési önkormányzatoktól oktatási intézményeket, s ebben az esetben az állam mindenek elõtt a pénzügyi és anyagi feltételek biztosításával mûködik közre. A Kisebbségi törvény értelmében a helyi kisebbségi önkormányzatnak egyetértési joga van kisebbségi oktatást érintõ kérdésekben is. A kisebbségi települési önkormányzat, és a helyi kisebbségi önkormányzat más szervtõl csak azzal a feltétellel vehet át oktatási intézményt, ha az oktatás addig elért színvonalát biztosítani tudja. Az átadott intézmény állami támogatásának mértéke az átvétel miatt nem csökkenhet.

A Kisebbségi törvény kimondja, hogy a kisebbséghez tartozó gyermek, a szülõje vagy gondviselõje döntésének megfelelõen, anyanyelvû, illetõleg anyanyelvi (anyanyelven és magyar nyelven történõ) vagy magyar nyelvû oktatásban részesül, illetõleg részesülhet. A kisebbség anyanyelvû vagy anyanyelvi oktatása a helyi lehetõségek és igények szerint kisebbségi óvodában, iskolában, iskolai osztályban vagy csoportban történhet.

Egyazon kisebbséghez tartozó nyolc tanuló szülõjének vagy törvényes képviselõjének kérése esetén kisebbségi osztály vagy tanulócsoport indítása, illetve mûködtetése kötelezõ. Ezekben az oktatási-nevelési intézményekben biztosítani kell a kisebbségi népismeret, a kisebbség és anyaországa történelmének tanítását, kulturális hagyományainak, értékeinek megismerését. A kisebbségi anyanyelvû vagy anyanyelvi oktatás többletköltségét - törvényben meghatározott módon - az állam, illetve a helyi önkormányzat viseli.

E cikk tárgyalásakor kívánjuk megemlíteni, hogy hazánkban a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 9. § (1) bekezdés a.) pontja kimondja, hogy az átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermek joga, hogy nemzetiségi, etnikai és vallási hovatartozását figyelembe vevõ megfelelõ nevelésben, oktatásban részesüljön.

Magyarországon a közoktatás és a felsõoktatás törvényi szabályozásánál, az oktató-nevelõ tevékenység szerkezetének és tartalmának meghatározásánál, valamint e tevékenység ellenõrzése során e törvénnyel összhangban érvényesíteni kell a kisebbségek kulturális autonómiájának megfelelõ oktatási és mûvelõdési érdekeket. A cigány kisebbség iskolázottsági hátrányainak csökkentése érdekében sajátos oktatási feltételek teremthetõk.

A kisebbségek anyanyelvû, anyanyelvi oktatásához az anyanyelvû pedagógusok képzésének biztosítása állami feladat. Az állam támogatja a kisebbségek anya-, illetve nyelv-országából érkezõ oktatók magyarországi vendégtanári alkalmazását. Kiemelendõ a német nyelvterület vendégtanári ellátottsága. A hazai német kisebbségi oktatásban évente 140 és 150 vendégtanár oktat Magyarországon. A szlovák kisebbségi iskolákban jelenleg 9 vendégtanár segíti a szlovák nyelvû oktatást. A görög, a horvát és a szlovén iskolákban egy-egy anyaországi vendégtanár dolgozik.

Az állam nemzetközi egyezmények révén is gondoskodik arról, hogy a kisebbséghez tartozók a kisebbségek nyelvén oktató, kultúrájukat ápoló külföldi intézményekben vegyenek részt teljes, rész-, illetve tovább- és tudományos képzésben. Amennyiben a kisebbséghez tartozó személyek tanulmányaikat olyan országokban folytatják, ahol anyanyelvükön oktató egyetemek, fõiskolák, illetve egyéb tanintézetek, kultúrájukat ápoló intézmények mûködnek, az ott nyert okleveleket, egyéb bizonyítványokat a törvényekre és a nemzetközi megállapodásokra figyelemmel a Magyar Köztársaságban szerzett megfelelõ oklevéllel, bizonyítvánnyal egyenértékûnek kell tekinteni. Magyarországnak aláírt ekvivalencia egyezménye van Bulgáriával, Horvátországgal, Lengyelországgal, a Német Szövetségi Köztársasággal, Romániával és Ukrajnával.

A magyar nyelv oktatását - az elsajátításához szükséges óraszámban és színvonalon - a kisebbségi oktatási intézményben is biztosítani kell.

Az olyan településeken, ahol a magyar anyanyelvû lakosság - vagy más, nemzeti vagy etnikai kisebbség - van számszerû kisebbségben, a magyar anyanyelvû, illetve más anyanyelvû gyermekek anyanyelvû, vagy anyanyelvi oktatását törvényben meghatározottak szerint a települési önkormányzat biztosítani köteles.

A közoktatási törvény kimondja, hogy Magyarországon az óvodai nevelés, az iskolai nevelés és oktatás, a kollégiumi nevelés nyelve a magyar, illetve a nemzeti és etnikai kisebbségek nyelve. A nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozó gyermekek, tanulók - a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényben meghatározott választás alapján - anyanyelvükön, illetõleg anyanyelvükön és magyarul vagy magyar nyelven részesülhetnek óvodai nevelésben, iskolai nevelésben és oktatásban, illetve kollégiumi nevelésben.

A közoktatás elsõ 12 évét lezáró érettségi vizsgán a tanuló kötelezõ és választható tantárgyakból ad számot tudásáról. Kötelezõ tantárgyak a következõk: magyar nyelv és irodalom, történelem, emellett a nemzeti, etnikai kisebbségi oktatásban résztvevõk számára anyanyelv és irodalom.

Az iskola pedagógiai programja meghatározza az iskola helyi tantervét, és ennek keretén belül nemzeti, etnikai kisebbségi iskolai nevelés és oktatás esetén a nemzeti, etnikai kisebbség anyanyelvi, történelmi, földrajzi, kultúra- és népismereti tananyagot, a nemzeti, etnikai kisebbségi iskolai nevelésben és oktatásban részt vevõ tanulók részére a magyar nyelv és kultúra elsajátítását biztosító tananyagot; illetve a nemzeti, etnikai kisebbséghez nem tartozó tanulók részére a településen élõ nemzeti, etnikai kisebbség kultúrájának megismerését szolgáló tananyagot.

A Nemzeti Alaptanterv kiadásáról szóló 130/1995.(X.26.) Korm. rendelet leszögezi, hogy a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségi oktatás a magyar oktatási rendszer szerves részeként mûködik. Ennek értelmében azzal alapvetõen azonos tartalmú, azonos értékû és továbbfejleszthetõ alapmûveltséget és esélyegyenlõséget kell biztosítania. Ezért a Nemzeti Alaptantervben megfogalmazott követelmények a nemzeti és etnikai kisebbségek oktatására is érvényesek.

A kisebbségi oktatás sajátos célja a kisebbségi önazonosság megõrzése és erõsítése. Ennek érdekében törekszik:

Az anyanyelvû oktatás célja a teljes értékû kisebbségi oktatás biztosítása. Ebben az oktatási típusban a tanítási nyelv a kisebbségi anyanyelv. Az anyanyelvû kisebbségi oktatásban biztosítani kell a magyar nyelv másodnyelvként történõ tanítását.

A kétnyelvû kisebbségi oktatás célja, hogy kiegyensúlyozottan kétnyelvû nyelvi készségeket alakítson ki. A kétnyelvû kisebbségi oktatásban a tanítási nyelv a kisebbségi anyanyelv és a magyar nyelv. A kisebbségi nyelven oktatott mûveltségi területeket az iskolák helyi tantervei jelölik ki. Ebben az oktatási típusban a Nemzeti Alaptanterv mûveltségi anyagának legalább a felét a kisebbségek nyelvén is oktatni kell.

A nyelvoktató kisebbségi oktatás célja, hogy dominánsan magyar nyelvû tanulók számára biztosítja anyanyelvük másodnyelvként való elsajátítását. Ebben az oktatási típusban a tanítási nyelv a magyar nyelv, a kisebbségi nyelv oktatása az elsõ osztálytól a Nemzeti Alaptanterv élõ idegen nyelv tantervi követelményeinek figyelembe vételével történik. Az iskolák pedagógiai programja a kisebbségi anyanyelv mellett más élõ idegen nyelvek oktatását is tartalmazhatja.

A kisebbségi oktatásban tanítási nyelvként alkalmazható, illetve másodnyelvként oktatható mind a tizenhárom magyarországi kisebbség anyanyelve.

A kisebbségi gyerekek nyelvismereti szintjétõl függõen a kisebbségek oktatásának, nevelésének arra kell irányulnia, hogy az egyes pedagógiai szakaszoknak és oktatási típusoknak megfelelõen lehetõvé tegyen egy olyan nyelvoktatási szakaszt, melyben a kisebbségek nyelvét másodnyelvként tanítva elérhetõ az a tudásszint, melyre a kétnyelvû, illetve az anyanyelvû oktatás épülhet.

A népismeret az egyes kisebbségek kultúrájáról, történelmérõl és hagyományairól szóló legfontosabb ismereteket tartalmazó, a Nemzeti Alaptanterv mûveltségi területeihez kapcsolódó tananyag. A nyelvoktató, a kétnyelvû, az anyanyelvû, a cigány felzárkóztató és az interkulturális oktatási programoknak tartalmazniuk kell a kisebbségi népismeret oktatását. A népismeret oktatása történhet a Nemzeti Alaptanterv mûveltségi területeinek oktatásába integráltan, a cigány felzárkóztató vagy interkulturális oktatási programokba integráltan, illetve önálló tantárgyként.

A kisebbségi iskolákban a nemzeti anyanyelvet és irodalmat a megfelelõ anyanyelven, az oktatási miniszter által jóváhagyott külön program alapján, a magyar nyelvet és irodalmat pedig idegen nyelvként kell tanítani a Nemzeti Alaptanterv elõírásai szerint.

Az óvodapedagógusi szakképzettség megszerzésére felkészítõ szakok között szerepel a "nemzetiségi óvodapedagógus" szak, amelyen szerzett képesítés az óvodás gyermek magyar és a kisebbség anyanyelvû nevelésére jogosít. A kisebbségi óvodapedagógusi képesítés fõiskolai képzés keretében szerezhetõ. A képzés idõtartama: három év, az óraszám nappali tagozaton 2780 óra.

A tanító, a konduktor-tanító és az óvodapedagógus alapképzésben a képesítési követelményekrõl szóló 158/1994. (XI.17.) Korm. rendelet a tanítói szakképzettség megszerzésére felkészítõ szakok egyikeként jelöli meg a "nemzetiségi-tanító" szakot. Az itt szerzett képesítés jogosít a kisebbségek által használt nyelven oktatott tantárgyak (1-6. osztályban a kisebbségi anyanyelvi nevelés; 1-4. osztályban a környezetismeret, ének-zene, testnevelés) tanítására. A kisebbségi tanítói képesítés fõiskolai szintû képzés keretében szerezhetõ. A képzés idõtartama: négy tanév, az óraszám nappali tagozaton 3200 óra.

Az Oktatási Minisztérium által 1996-ban kidolgozott kisebbségi oktatásfejlesztési program az oktatás tartalmi elemeiben szükséges változtatások irányait összegzi. A program végrehajtásának elsõ lépéseként - kisebbségi szakértõk bevonásával - folyamatban van a kisebbségi oktatásban használt tankönyvek felülvizsgálata.

Kidolgozás alatt áll a kisebbségi tankönyvfejlesztés koncepciója, amely figyelembe veszi a kisebbségek népismereti és anyaországaik történelme oktatásának a közoktatási törvényben elõírt szempontjait.

A magyarországi közoktatás legfontosabb tartalmi elemeirõl rendelkezõ Nemzeti Alaptanterv elismeri a nemzeti és etnikai kisebbségek sajátos oktatási igényeit, pozitív diszkriminációt is magába foglaló külön intézkedéseket irányoz elõ gyakorlati érvényesíthetõségük biztosítására. A Nemzeti Alaptanterv oktatástípusonként és pedagógiai szakaszonként tartalmazza a kisebbségi program szerint oktató intézmények iránti, a kisebbségi törvénnyel és a közoktatási törvénnyel összhangban álló szakmai követelményeket.

A magyar közoktatási reform 1998. évi bevezetésével egy idõben megújul a nemzeti és etnikai kisebbségi oktatás is. A Nemzeti Alaptanterv kiegészítõ dokumentumaként megjelent a mûvelõdési és oktatási miniszter 32/1997. (XI.5.) MKM rendelete a nemzeti, etnikai kisebbség óvodai nevelése-, illetve iskolai oktatása irányelveinek kiadásáról.

A jelentés mellékletében közöljük e rendelet leglényegesebb részleteit, melyek kiterjednek a kisebbségi oktatás és nevelés tartalmi szabályozására, és meghatározzák az anyanyelv és irodalom, illetve a népismeret általános fejlesztési követelményeit. A kisebbségenkénti részletes követelmények szintén a rendelet részeként, a kisebbségek nyelvén és magyarul jelennek meg a Magyar Közlönyben.

A jelentés magyar nyelvû melléklete tartalmazza a cigány kisebbségi oktatás részletes követelményrendszerére vonatkozó dokumentumot is.

Magyarországon ma a kisebbségi nevelési-oktatási intézmények alábbi típusait találjuk meg.

Az anyanyelvû óvoda, illetve iskola az az intézmény, amelyben az óvodai nevelés, az iskolai oktatás anyanyelven folyik. Itt a magyar nyelv és irodalom tantárgyon kívül minden tantárgyat a kisebbség nyelvén oktatnak.

A kétnyelvû típusnál az óvodában a nevelés két nyelven folyik, illetve az iskolában a kisebbség nyelvén kívül egyéb tantárgyakat is a kisebbség nyelvén oktatnak.

A felzárkóztató nevelés-oktatás keretében, külön program alapján a cigány kisebbséghez tartozó gyermekek, illetve tanulók számára biztosítja az óvoda és az iskola az esélyegyenlõséget az iskolai elõmenetelben, és a tehetséggondozást. A program tartalmazza a kisebbségi népismeret elsajátítását is.

A magyarországi 13 nemzeti és etnikai kisebbség az oktatás szempontjából az alábbiak szerint is csoportosítható.

A létszámban legnagyobb csoport, a cigány kisebbség nevelése és oktatása "felzárkóztató" oktatás keretében folyik, a magyar közoktatási rendszeren belül.

A horvátok, németek, románok, szerbek, szlovákok és szlovének rendelkeznek a magyar közoktatási rendszeren belül kialakított oktatási hálózattal.

A bolgároknak van egy oktatási intézményük van. Itt mûködik az anyanyelvû óvoda, a 12 osztályos általános iskola és gimnázium.

A görögök egy nyelvoktató típusú iskolában, valamint több, ún. vasárnapi iskolában, a lengyelek az ország 19 településén mûködõ vasárnapi iskolában, a ruszinok egy települési iskolában és egy vasárnapi iskolában oktatják gyermekeik számára az anyanyelvüket. Az örmények 5 helyszínen, az ukránok pedig további egy településen tartanak fenn vasárnapi iskolát. Az iskolán kívüli tevékenység keretében szervezett tanítást az Oktatási Minisztérium finanszírozza.

Nemcsak szakmai, hanem politikai jelentõsége is van annak, hogy a Kisebbségi törvénnyel összhangban a közoktatási törvény szerint a kisebbségi önkormányzatoknak a kisebbségi oktatással összefüggõ kérdésben egyetértési, illetve véleményezési joguk van. Szintén a közoktatási törvény rendelkezik az Országos Kisebbségi Bizottság mûködésérõl, amely kisebbségi oktatási ügyekben az oktatási miniszter szakmai tanácsadó, döntéselõkészítõ, véleményezõ és javaslattevõ szerve.

A kisebbségi ombudsman, átfogó vizsgálatát követõen, 1998-ban jelentést adott ki a kisebbségek oktatásának helyzetérõl.

A vizsgálat arra keresett választ, hogy az oktatási jogszabályok összhangban vannak-e az Alkotmány és a Kisebbségi törvény rendelkezéseivel. Vizsgálat tárgyát képezte továbbá, hogy a jogalkalmazás során a jogszabályoknak megfelelõen érvényesülnek-e a nemzeti és etnikai kisebbségek mûvelõdési és oktatási önigazgatáshoz való jogai. A kisebbségi ombudsman megállapította, hogy a Kisebbségi törvény olyan kulturális autonómiát kíván létrehozni, amelyben központi szerepe van a kisebbségek oktatási önigazgatásának. Az oktatási autonómia jelenlegi formája a kisebbségek oktatására is kiterjedõ döntésekben egyetértési, illetve véleményezési jog gyakorlása. A kisebbségi önkormányzatok többsége nem intézményfenntartóként, hanem a települési önkormányzatok fenntartásában levõ intézmények esetében az egyetértési és véleményezési jog gyakorlójaként befolyásolhatja a kisebbségi oktatásra vonatkozó döntéseket. A vizsgálat megállapította, hogy a kisebbségi oktatás szereplõi (pedagógusok, tanulók, szülõk, települési és kisebbségi önkormányzati képviselõk) viszonylag kevés információval rendelkeznek arról, hogyan kell megszervezni a helyi oktatást és mi ebben az õ szerepük. Ehhez nem elegendõ a terjedelmes közoktatási jogszabályok ismerete. Az intenzív információ-áramoltatásban nagyobb szerepet kell vállalnia az illetékes államigazgatási szerveknek.

A kisebbségi óvodai oktatás statisztikai adatai szerint 1997/1998-ban 364 óvodában 77 anyanyelvû és 774 nyelvet tanuló csoportban, összesen 18532, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó gyermek részesült anyanyelvi óvodai nevelésben.

A kisebbségi oktatás az 1997/98-as tanévben 398 általános iskolában folyt, összesen 51 385 tanuló részvételével, ebbõl anyanyelvû oktatási formában 2753, kétnyelvû oktatásban 6 066, és nyelvoktató oktatási formában 42 566 tanuló részesült.

Magyarországon kisebbségi középfokú oktatás anyanyelvû, illetve kétnyelvû középiskolában folyik. A kisebbségek anyanyelvét az ország négy szakközépiskolájában is oktatják.

A nyelvszakos pedagógus ellátottságról a pedagógusképzõ felsõfokú intézmények (óvónõképzõ, tanítóképzõ és tanárképzõ fõiskolák, illetve egyetemek) - általában önálló tanszékek keretében - gondoskodnak. A cigány oktatás pedagógus ellátottságának biztosítására ciganológiai, romológiai tanszékek jöttek létre tanító-, tanárképzõ fõiskolán és középiskolai tanári képzést nyújtó egyetemen. Az anyanyelvû tanárképzés kiegészül az anyaországok egyetemein történõ képzéssel.

Magyarországon a mindenkori költségvetés normatív finanszírozás keretében kiegészítõ állami hozzájárulást biztosít a kisebbségi nevelési, oktatási intézményt fenntartó települési önkormányzatok számára.

Az 1999. évi költségvetési törvény alapján az általános normatív támogatás összegei (forintban) az alábbiak:

A kisebbségi oktatási intézményt fenntartó önkormányzatok az oktatási alapnormatíván felül az alábbi kisebbségi kiegészítõ normatív költségvetési többlettámogatást kapják gyermekenként (forintban) 1999-ben:

Az oktatási szaktárca az anyanyelvû és a kétnyelvû oktatási forma választását kívánta ösztönözi azáltal is, hogy az 1999. évi költségvetésrõl szóló törvény e két oktatási forma számára magasabb költségvetési normatív kiegészítõ többlettámogatást biztosított.

A kiegészítõ támogatás ellenére az elmúlt évben a magyar iskola mellett önálló kisebbségi iskolát is fenntartó helyi önkormányzatnál pénzügyi problémák jelentkeztek. A gondok megoldására a költségvetési törvényben meghatározott külön jogcím alapján, további kiegészítõ támogatásban részesülnek azok az önkormányzatok, amelyek 130 fõ alatti önálló kisebbségi iskolát, illetve 60 fõ alatti önálló kisebbségi óvodát tartanak fenn. Az 1999-as költségvetési törvény szerint ez az összeg 22 000 Ft gyermekenként.

Az 1998. nyarán hivatalba lépett Kormány biztosítani kívánja valamennyi 1100 lakos alatti település általános iskolája mûködtetésének minél nagyobb arányú központi támogatását. Ennek érdekében az 1999-es évre vonatkozó költségvetésben 1 milliárd forintot különített el.

A kisebbségi oktatás költségvetési kérdéseinek rendezésével egy idõben a Kormány ösztönzi, hogy a kisebbségi iskolák mûködtetõi a kisebbségek önkormányzatai legyenek.

Az egyes kisebbségek oktatására vonatkozó információkat az alábbiakban foglaljuk össze.

A bolgár kisebbség 12 osztályos iskoláját és óvodáját korábban elsõsorban a bolgár állam finanszírozta, 1992. szeptemberétõl az iskola magyar-bolgár közös fenntartású állami iskolaként mûködik. A tanulólétszám változó, tanévenként 100-120 fõ között mozog. A magyar állam költségvetésében 1999-ben nevesítve szerepel a bolgár iskola diákotthonának felépítéséhez szükséges forrás.

A magyarországi cigányok körében 1971-ben végzett reprezentatív vizsgálat megállapította, hogy az akkor 25-29 éves cigányok 26%-a végezte el az általános iskola 8 osztályát. 1993-ra az azonos korcsoportba tartozó cigány fiatalok között ez az arány 77%-ra nõtt. 1970 és 1994 között tehát az alapfokú képzésben jelentõs mértékû javulás volt tapasztalható. Az 1997/98-as oktatási évben 10 027 cigány kisebbséghez tartozó gyermek vett részt kisebbségi óvodai nevelésben. A cigány felzárkóztató oktatásban résztvevõ tanulók száma 40 013 fõ volt. Megállapítható, hogy a magasabb iskolafokozatnál a továbbtanulási és lemorzsolódási esélyeket tekintve nõtt a cigány és a nem cigány fiatalok esélyegyenlõtlenségének mértéke. Különösen nagy a lemaradás a középiskolai, illetve a felsõfokú továbbtanulásban. Az iskolai sikertelenség és az iskolából való korai kilépés elsõdlegesen szociokulturális természetû okokra vezethetõ vissza. Az oktatási rendszernek a cigánysággal kapcsolatban a közoktatás kérdéskörén messze túlmutató problémahalmaz kihívásaira kell választ adnia. Az oktatásnak kiemelkedõ szerep jut a cigányság társadalmi helyzetének megváltoztatásában. A Nemzeti Alaptanterv vonatkozó részeit figyelembe véve 1995-ben elkészült az oktatási szaktárca önálló Cigány Oktatásfejlesztési Programja. Célja, hogy a közoktatás teljes vertikumában biztosítsa a cigány tanulókat sújtó hátrányok kiegyenlítéséhez és iskolai sikerességük biztosításához szükséges feltételeket. E program leírását teljes terjedelemben, illetve a hozzá kapcsolódó Országos Cigány Közmûvelõdési Program magyar nyelvû szövegét a jelentés mellékleben csatoljuk.

Általános iskolai kisebbségi görög nyelvoktatás Beloiannisz községben, Budapesten, Miskolcon, Tatabányán, Sopronban és Szegeden folyik. Az 1997/98-as tanévben 157 diák vett részt görög kisebbségi oktatásban.

Magyarországon horvát kisebbségi nyelvoktatás közel 40 óvodában és általános iskolában folyik, kétnyelvû és nyelvoktató általános iskola az országban 7 mûködik. Két gimnáziumban, Budapesten és Pécsett folyik középfokú horvát nyelvû oktatás összesen 214 tanulóval. A horvát anyanyelvû óvodai csoportok száma 15, míg a horvát nyelvet tanuló csoportok száma 114. Az elõbbiben 335, az utóbbiban 1250 gyermek részesül horvát kisebbségi óvodai oktatásban, 97 óvoda-pedagógus közremûködésével. 1996 szeptemberére készült el az új országos beiskolázású oktatási központ. A budapesti létesítményben óvoda, általános- és középiskola, valamint általános iskolai diákotthon mûködik.

A horvát kisebbségi általános iskolák évfolyamonkénti tanulólétszámát (1997/98-as tanév) az alábbi táblázatban adtuk meg.

Horvát óvónõképzés Sopronban és Baján, tanítóképzés Baján folyik. Tanárok képzését a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképzõ Fõiskola és a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem fõiskolai szintû Horvát Nyelv- és Irodalmi Tanszék végzi. Egyetemi szintû nyelvtanárképzés Budapesten van.

Az elsõ állandó jellegû lengyel Vasárnapi Iskolát 1922-ben alapították, a II. világháború idején 27 lengyel elemi iskola és - Európában egyedülállóan - Lengyel Gimnázium és Líceum is mûködött. 1978-tól a budapesti Lengyel Nagykövetség mellett mûködik a Petõfi Sándor Általános Iskola és Líceum, amelyben a Lengyelországban érvényes tanterv szerint oktatnak. Ezen kívül az országos lengyel önkormányzat és a Magyarországi Bem József Egyesület szervezésében 19 vasárnapi iskola oktat lengyel nyelvet és irodalmat, valamint népismeretet a hazánkban élõ lengyel gyermekeknek.

A magyarországi német kisebbség esetében sajnos elmondható, hogy a korábbi évtizedekben a kisebbségi oktatási és nevelési intézmények nem segítették kellõ hatékonysággal az anyanyelvhez való visszatalálást, a végzettek nyelvi kompetenciája messze nem hasonlítható össze azzal a természetes két-, illetve többnyelvûséggel, mely a nagyszülõk generációját jellemezte.

A német kisebbségi óvodai ellátásról az 1994/95-as tanév statisztikái alapján az alábbi adatok összegezhetõk.

A rendelkezésünkre álló legfrissebb statisztikai adatok alapján az 1997/98-as oktatási évben német nyelvû óvodai ellátásban 13802 gyermek részesült. A német nyelven oktató óvodai csoportok száma 40 volt. Ezen csoportokban 942 gyermek számára nyújtottak német nyelvû óvodai képzést.

A német kisebbségi általános iskolák 1994. és 1996. közötti statisztikái az alábbi adatokat tartalmazzák.

A német kisebbségi általános iskolák évfolyamonkénti tanulólétszámát (1997/98-as tanév) az alábbi táblázatban adtuk meg.

Jelenleg 9 önálló, illetve kisebbségi tagozattal rendelkezõ gimnázium és 8 olyan felsõoktatási intézmény mûködik, ahol kisebbségi germanista és pedagógus diplomát lehet szerezni. Jelentõs fejlõdést hozott az 1995. év a német középfokú oktatásban: Baján, Pécsett iskolai, Budapesten kollégiumi beruházás fejezõdött be, valamennyi németországi állami és alapítványi támogatással.

Az örmény kisebbségnek oktatási intézményei nincsenek, az örmény kisebbségi önkormányzatok viszont több helyütt szerveznek nyelvtanfolyamokat.

A magyarországi oktatási rendszer különbözõ területein mûködnek román kisebbségi intézmények, illetve a közoktatás valamennyi szintjén folyik román kisebbségi képzés.

Magyarországon 11 településen folyik román kisebbségi oktatás: 12 óvodában, 11 általános iskolában és egy önálló román középiskolában. Román kisebbségi óvodai és iskolai képzésben jelenleg összsen 1770 gyermek részesül. A pedagógusok száma 97. Az iskolai és óvodai csoportok száma összesen 106. A magyarországi románoknak viszonylag nagyszámú (7) önálló kisebbségi általános iskolája (Battonya, Bedõ, Elek, Kétegyháza, Gyula, Méhkerék, Pusztaottlaka) van. Az oktatás román és magyar nyelven történik. A költségvetés 400 millió forintos támogatásával Gyula városában jelenleg folyik a Román Gimnázium új kollégiumának építése. A Méhkeréki Román Általános Iskola felújítására a költségvetés 1998-ban 45 millió forintot adott.

A román kisebbségi általános iskolák évfolyamonkénti tanulólétszámát (1997/98-as tanév) az alábbi táblázatban adtuk meg.

Román óvónõképzés Szarvason, tanítónõképzés Békéscsabán, tanárképzés Szegeden és Budapesten folyik. 1990-tõl kezdõdõen évente 8-10 magyarországi román hallgatója van az anyaországbeli felsõoktatási intézményeknek. Felerészt a magyar állam ösztöndíjasai, másrészt Románia Közoktatási Minisztériuma nyújt tanulmányi ösztöndíjat a magyarországi román fiatalok számára.

Az 1995/96-os tanévtõl kezdõdõen Mucsonyban megindult a ruszin nyelvoktatás 18 alsó tagozatos általános iskolai tanulóval. Az elmúlt tanévben a ruszin nyelvoktatásban résztvevõk száma 64-re nõtt, emellett megkezdte mûködését a ruszinok vasárnapi iskolája Budapesten.

A magyarországi szerbek anyanyelvû oktatását 1948-ig a felekezeti népiskolai hálózat biztosította. Ma 11 településen történik szerb nemzetiségi program szerint óvodai nevelés és 13 településen szerb nemzetiségi program szerinti általános iskolai oktatás, ebbõl szerb nyelvû, illetve kétnyelvû oktatás önálló oktatási intézményben 4 településen (általános iskola alsó osztályai Lóréven és Deszken, általános iskola 8 osztálya Budapesten és Battonyán). Szerb nyelvû gimnázium Budapesten mûködik. A legjelentõsebb szerb oktatási intézmény Magyarországon a budapesti Szerb Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Diákotthon, melynek épületét állami forrásból 1996/97-ben felújították és kibõvítették. Hasonlóan felújításra és bõvítésre került sor az elmúlt 3 évben a battonyai, a lórévi és a deszki iskola esetében is.

A szerb kisebbségi általános iskolák évfolyamonkénti tanulólétszámát (1997/98-as tanév) az alábbi táblázatban adtuk meg.

Szerb nyelvet oktató középiskolai tanárok képzése jelenleg a szegedi József Attila Tudományegyetem és a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Szláv Tanszékein folyik. 1997/98-ban indult be a Budapesti Tanítóképzõ Fõiskolán a szerb tanítói szak. A Szerb Országos Önkormányzat és a Budapesti Szerb Iskola szervezésében, illetve kezdeményezésére az elmúlt két évben került sor továbbképzésekre szerb pedagógusok részére, továbbá a vendégtanárok támogatására az Oktatási Minisztérium részérõl.

A mai Magyarország területén 1945. elõtt egységes szlovák nyelvû oktatás nem folyt. 1948-1958. között 19 óvoda, 6 szlovák tanítási nyelvû iskola jött létre. Az 1958/59-es tanévben 112 iskolában tanították külön tantárgyként a szlovák nyelvet. Középfokú képzés a budapesti Szlovák Tanítóképzõben és a békéscsabai gimnáziumban folyt.

A szlovák kisebbség oktatási adatai az 1995/96-os tanév statisztikája szerint az alábbiak szerint foglalhatók össze.

Az 1997/98-as óvodai évben tanévben 106 csoportban 2989 gyermek részesült szlovák nyelvû oktatásban. Az óvodapedagógusok száma 1998-ban 150 volt.

A szlovák általános iskolák statisztikái az 1995/96-os tanévben az alábbiak szerint alakult.

A magyarországi szlovák kisebbség középiskolai oktatásáról az 1998. évi statisztikák alapján az alábbi adatok összegezhetõk.

Felsõfokú szlovák nemzetiségi képzés több fõiskolán, illetve egyetemen folyik. Óvónõképzésben a szarvasi Óvóképzõ Fõiskola és az esztergomi Vitéz János Tanítóképzõ Fõiskola hallgatói részesülnek. Általános iskolai tanári diplomát Szegeden, a Juhász Gyula Tanárképzõ Fõiskolán szerezhetnek a fiatalok. Tanítóképzés az esztergomi Vitéz János Tanítóképzõ Fõiskolán és a békéscsabai Kõrösi Csoma Sándor Tanítóképzõ Fõiskolán folyik. Középiskolai szlovák nemzetiségi tanárképzés a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán- és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen van. Szlovákiából érkezõ vendégtanárokat 1989-tõl folyamatosan fogadnak a hazai szlovák iskolákban. Az 1995/96. tanévtõl 12 szlovákiai vendégoktató mûködhetett Magyarországon. Felsõoktatási intézményeinkben eddig három szlovákiai vendégtanár fogadásához teremtõdtek meg a feltételek, a negyedik professzort a Pázmány Péter Katolikus Egyetem saját költségvetése terhére alkalmazza.

A magyarországi szlovének öt óvodájában folyik anyanyelvi képzés, az általános iskolákban 132 diák (12 tanár közremûködésével) tanul szlovénül. A tanulók száma fokozatos csökkenést mutat. Ennek egyik legfõbb oka a demográfiai hullámvölgy.

A szlovén kisebbségi általános iskolák évfolyamonkénti tanulólétszámát (1997/98-as tanév) az alábbi táblázatban adtuk meg.

A középiskolai oktatás a szentgotthárdi Vörösmarty Mihály Gimnázium keretében történik, évfolyamonként 1-4 diákkal. Felsõfokú oktatásra részben a szombathelyi tanárképzõ fõiskolán, részben az anyaországban van lehetõség. A szlovéniai továbbtanulást évente 2-3 hallgató választja. A területen mûködõ iskolák és önkormányzatok rendszeres testvérintézményi kapcsolatokat tartanak fenn szlovéniai településekkel.

A hazai ukrán kisebbség egy vasárnapi iskolát mûködtet. A nyíregyházi Bessenyei György Tanítóképzõ Fõiskolán és a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán mûködik ukrán nyelvi és irodalmi tanszék. A budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán a Szláv Filológiai Intézet keretében szintén mûködik ukrán nyelvi és irodalmi tanszéki csoport.

A Kisebbségekért Közalapítvány célpályázatokkal támogatja a kisebbségek identitását erõsítõ ifjúsági és diákprogramok megszervezését. Ezek között kiemelt támogatásban részesíti a hagyományõrzõ, néprajzi és anyanyelvi táborok szervezését. A Közalapítvány e programok megvalósítására 1998-ban 38 433 536 forintot biztosított.

Az oktatási szaktárca az 1998-as évben pályázatot hirdetett a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségi oktatásban felhasználható kutatások támogatására. A pályázat célja a kisebbségek népismeretének oktatást segítõ, a magyarországi kisebbségek történetét, tárgyi és szellemi kultúráját feldolgozó anyanyelvû kutatások támogatása. A oktatási célokat szolgáló program megvalósítására 12 kisebbségi kutatócsoport, kisebbségi kutatóintézet vállalkozott. A pályázatok megvalósítására biztosított költségvetési támogatás 26 millió forint volt. A tárca 1998-ban további nemzeti és etnikai kisebbséget támogató pályazat útját (pl. doktorandusz-képzésben résztvevõk számára ösztöndíj, kisebbségi oktatási intézmények, szervezetek nyári táborai, kisebbségi kisiskolák eszközfejlesztése, stb.) támogatta.

Az oktatáspolitikai kormányzati célkitûzésekkel kapcsolatban meg kell említeni az 1998-ban megválasztott Kormánynak azt a szándékát, hogy minden gyermek - függetlenül az adott település földrajzi és anyagi helyzetétõl - a társadalmi felemelkedés esélyét biztosító képzést kapjon. E cél elérése érdekében a Kormány kiemelten segíti a fokozottan rászoruló intézményeket és intézménytípusokat. A Kormány a pedagóguspálya presztízsét újrateremtõ politikát kíván folytatni.

1. Oktatási rendszerük keretében a Felek elismerik minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személynek a jogát arra, hogy saját magán oktatási és képzési intézményeiket létrehozhassák és mûködtethessék.

Hazánkban 1998-ban 52 alapítványi, illetve magániskola mûködött, melyekben 4849 diák tanult. Az itt tanító pedagógusok száma 632, a rendelkezésükre álló osztálytermek száma 401 volt, melyekben 321 osztályt helyeztek el.

A Kisebbségi törvény biztosítja a kisebbségi közösség jogát saját országos nevelési, oktatási, kulturális, tudományos intézményhálózat kialakítására és mûködtetésére.

A kisebbségi önkormányzatoknak lehetõségük van a helyi önkormányzattól átvenni oktatási létesítményeket. E kérdésrõl az elõzõ cikk tárgyalásakor is szóltunk. Az alábbiakban a cigány kisebbség oktatását érintõ néhány modellértékû alapítványi intézményt mutatunk be.

A budapesti Kalyi Jag Roma Nemzetiségi Szakiskola fenntartója a Kalyi Jag Roma Mûvészeti Egyesület, mely 1993-ban alapította az iskolát. A kisebbségi kiegészítõ normatív költségvetési támogatást Budapest Fõváros Önkormányzatával kötött közoktatási megállapodás alapján kapja. Ezen kívül különbözõ támogatói vannak. A Szakiskolába 8 osztályt végzett cigány fiatalok nyerhetnek felvételt. Az iskola célja olyan 14-25 éves korú fiatalok képzése, akik szakképzetlenek, illetve középfokú oktatásban nem vesznek részt. A képzési idõ két év. Az iskola fontosnak tartja az identitástudat megõrzését, s azt, hogy a tanulók megismerkedjenek a cigány nyelvvel, kultúrával. Ezen kívül foglalkoznak munkanélküli fiatalok átképzésével. Igyekeznek vállalkozói igazolványt, alapfokú nyelvvizsgát, számítógép-kezelõi bizonyítványt adni a tanulóknak. Az iskolába csak cigány tanulók járnak, számuk az 1996/97-es tanévben 37 fõ. Az iskolában két cigány származású pedagógus tanít. Az intézmény beiskolázási körzete Budapest.

A budapesti Józsefvárosi Tanoda fenntartója a Józsefvárosi Tanoda Alapítvány. Nincs beiskolázási körzete, a gyerekek nagy része Budapest, Józsefvárosból jár ide. Bár az iskolában a cigány gyerekek aránya 95%, nem részesülnek kiegészítõ kisebbségi költségvetési normatívában. Az iskolába járó tanulók létszáma 48. A Józsefvárosi Tanoda a cigány gyerekek iskolai sikerességének javítására és a továbbtanulás elõsegítésére jött létre. Az iskola célja olyan foglalkozások, illetve klubok szervezése, amelyek felhívják a gyerekek figyelmét a körülöttük lévõ világ ismeretforrásainak gazdagságára, a tudásnak, mint értéknek a jelentõségére. Ezeket a foglalkozásokat mûveltségi területenként szervezik. Emellett felkínálják az egyetemes és a magyarországi cigány kultúrával való mélyebb megismerkedés lehetõségét. Fontosnak tartják, hogy a gyerekek megfelelõ képzést kapjanak idegen nyelvbõl és számítástechnikai ismeretekbõl. Az iskolában a gyerekek igényei szerint folyik egyfajta korrepetálás, de ez az iskolának nem a fõ célja.

A szolnoki Roma Esély Alternatív Alapítványi Szakiskola 1990-ben alakult. Az intézmény támogatást kap Szolnok megyei jogú város önkormányzatától, s az iskola fenntartásában részt vállal a Lungo Drom Országos Érdekvédelmi Szövetség is. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Munkaügyi Központ fizeti az oktatók egy részét. Az iskola megkapja a kisebbségi kiegészítõ költségvetési támogatást. Az iskola célja a középiskolából kimaradó, jelentõs szociális hátránnyal, általános és szakirányú mûveltség hiányával küzdõ cigány és nem cigány fiatalok szakképesítéshez juttatása. Az iskola célként tûzte ki, hogy a tanulók államilag elismert szakmunkás-bizonyítványhoz jussanak. Az iskolában folyik a cigány kisebbségi oktatás. A szakiskolába 48 tanuló jár, a tanulók jelentõs része cigány származású.

Az edelényi Alapítványi Munkaiskola projektjét 1990-1991-ben dolgozta ki egy gyógypedagógusokból álló csoport. Az iskola, az oktatási szaktárca jóváhagyásával 1994-ben jött létre. Az intézmény költségvetésének legfõbb forrása az állami hozzájárulás. Az iskola feladata, hogy olyan gyakorlati munkaformákat biztosítson az általános iskola elsõ osztályától kezdve, melyek összhangban vannak a tanulók életkori sajátosságaivall. Fokozott figyelmet fordítanak a logopédiai prevenciós munkára, s fontosnak tartják a szülõkkel való közös nevelést. A munkaiskola arra törekszik, hogy a gyerekeket felkészítsék a helyben is jól hasznosítható munkákra. E szempontot figyelembe véve a tanulókat a következõ szakmákra készítik fel: zöldségtermelés, állattartás, varrás, kötés, horgolás, ház körüli javítások. Az iskola profiljába tartozik a higiéniás nevelés is. Azok a gyerekek, akik az általános iskola befejeztével nem tanulnak tovább és munkát sem találnak, egy haszonállatot kapnak ajándékba, hogy elkezdhessék az önálló állattartást.

A pécsi Gandhi Gimnázium és Diákotthon fenntartója a Gandhi Közalapítvány. Az iskola elsõ elõkészítõ féléve 1994-ben indult. Az iskola hatosztályos gimnáziumként mûködik. Az iskolába járó gyerekek 95%-a cigány, az oktatási szaktárcával kötött megállapodás alapján kiegészítõ kisebbségi normatív költségvetési támogatásban részesülnek.. Az iskolába járó gyermekek száma jelenleg 140 fõ. Tekintettel arra, hogy az iskola beiskolázási körzetben lakók nagy része a beás nyelvet beszéli, a beás és a cigány nyelv, valamint kultúra oktatása folyik az intézményben. Az idejáró gyerekek Baranya, Somogy, Tolna megyébõl jönnek, illetve a távolabbi Zala, Fejér és Pest megyébõl érkeznek az iskolába. Az iskola tanári karában, beleértve a nevelõket is, 5 cigány származású pedagógus tanít.

A nyírteleki általános iskola fenntartója a helyi önkormányzat, de mivel az általa nyújtott támogatás nem fedezi az intézmény teljes költségvetését, így pályázati pénzeket is igénybe vesznek. Ezeket a pályázati pénzeket a Soros Alapítványtól, illetve a Kisebbségi Hivataltól nyerik. Az intézmény 8 osztályos általános iskola. Az iskolába cigány és nem cigány tanulók egyaránt járnak, a nem cigányok vannak túlsúlyban. (Az iskola 350-400 tanulója közül mindösszesen kb. 40 a cigány gyermek.) Az intézményben két cigány pedagógus dolgozik, egyikük kollégiumi nevelõ. Az intézmény toleranciára és együttélésre neveli az idejáró gyerekeket. Céljuk minél több gyereket bejuttatni a középfokú oktatásba. Az iskolához tartozik egy kollégium, mely Kedves Ház néven vált ismertté. Ide azok a gyerekek járnak, akik vagy halmozottan hátrányos helyzetûek, vagy kiemelkedõ tanulmányi eredményt produkálnak. Az iskola speciális cigány programja abból áll, hogy a gyerekeket az elsõ két évben külön osztályban felzárkózatják, majd a 3. évtõl már a többi gyerekkel együtt folytatják tanulmányaikat. Az intézmény pedagógusai Cooperative Learning tréningen vettek részt, melynek módszertanát az egész iskola munkájában alkalmazzák.

A magyarországi közoktatási rendszerbe épült oktatási intézményekkel nem rendelkezõ nemzeti kisebbségek un. "vasárnapi iskolákat" hoztak létre, amelyeket az Oktatási Minisztérium anyagi támogatásával mûködtetnek. Ilyen iskolát mûködtet a lengyel (19), a görög (8), és örmény (5) kisebbség esetében az országos kisebbségi önkormányzatuk. Az ukrán (1) és a ruszin (1) kisebbség esetében az országos civil szervezetük hozta létre és mûködteti az iskolát.

1. A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy elismerik minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személy jogát kisebbségi nyelvének megtanulására.

2. A nemzeti kisebbségek által hagyományosan és jelentõs számban lakott területeken, megfelelõ igény esetén, a Felek törekednek - lehetõségeik szerint és oktatási rendszerük keretein belül - annak biztosítására, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek megfelelõ lehetõségük legyen kisebbségi nyelvüket megtanulni vagy ezen a nyelven tanulni.

3. A jelen cikk 2. bekezdését úgy kell végrehajtani, hogy az ne veszélyeztesse a hivatalos nyelv tanulását, vagy ezen a nyelven való tanítást.

A Keretegyezmény 14. cikkének 1. pont szerinti egyéni jogot a Kisebbségi törvény tartalmazza. Az erre vonatkozó intézményhálózat mûködésének szabályait a törvény a kisebbségek önkormányzatairól szóló fejezetben és a kisebbségek mûvelõdési és oktatási önigazgatásáról rendelkezõ fejezetében fogalmazza meg.

A közoktatási törvény is rögzíti az anyanyelven történõ-, illetve az anyanyelv oktatásának kereteit. A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájának ratifikálása során Magyarország a megerõsítésben felsorolt hat nyelv (német, szlovák, szlovén, horvát, szerb és román) tekintetében vállalta az oktatással kapcsolatos kötelezettségeket.

Az állam a magyarországi kisebbségek anyanyelvét közösségmegtartó tényezõként ismeri el és oktatásukat támogatja. A Kisebbségi törvény az oktatáshoz való egyéni jogon túl a kisebbségek közösségi jogaként ismeri el, hogy kezdeményezzék az anyanyelvû, vagy anyanyelvi (anyanyelven és magyar nyelven történõ) óvodai nevelés, alsó-, közép- és felsõfokú oktatás feltételeinek megteremtését, illetve törvényes keretek között saját országos nevelési, oktatási, kulturális, tudományos intézményhálózatot alakítsanak ki.

A Kisebbségi törvény rögzíti, hogy a kisebbséghez tartozó gyermek, szülõje vagy gondviselõje döntésének megfelelõen anyanyelvû, illetõleg anyanyelvi (anyanyelven és magyar nyelven történõ) vagy magyar nyelvû oktatásban részesül, illetõleg részesülhet.

A Kisebbségi törvény értelmében kisebbségek által használt nyelvnek számít a bolgár, a cigány (romani, illetve beás), a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán nyelv.

A törvény szerint a kisebbség anyanyelvû vagy anyanyelvi oktatása a helyi lehetõségek és igények szerint kisebbségi óvodában, iskolában, iskolai osztályban vagy csoportban történhet. Az egyazon kisebbséghez tartozó nyolc tanuló szülõjének vagy törvényes képviselõjének kérése esetén kisebbségi osztály vagy tanulócsoport indítása, illetve mûködtetése kötelezõ. A kisebbségi anyanyelvû vagy anyanyelvi oktatás többletköltségét - törvényben meghatározott módon - az állam, illetve a helyi önkormányzat viseli.

A Kisebbségekért Közalapítvány ösztöndíjat adományoz a kisebbségi fiatalok közép- és felsõfokú tanulmányainak támogatása érdekében. A Közalapítvány az ösztöndíjak juttatásával segíti a kisebbségek anyanyelvû tanulását, a kisebbségi értelmiség itthon és külföldön történõ képzését. Középiskolai kisebbségi ösztöndíjban 1998-ban 760 tanuló részesült. Felsõfokú tanulmányi ösztöndíjat 380 kisebbségi hallgató kapott. A kisebbségi középiskolások számára diákonként 5000 Ft/hó, a felsõoktatásban résztvevõ kisebbségi diákok részére pedig 10 000 Ft/hó támogatást biztosít.

A Kisebbségekért Közalapítvány az 1998/99-es tanévre az alábbiak szerint nyújt ösztöndíjat a középiskolai tanulmányokat folytató kisebbségi diákok számára.

Kisebbség	Pályázók száma összesen	Támogatott pályázók száma
Cigány	1504	540
Örmény	1	0
Német	365	146
Horvát	58	26
Lengyel	3	1
Román	53	23
Szerb	10	3
Szlovák	41	18
Szlovén	8	3
Összesen:	2084	760

A Kisebbségekért Közalapítvány az 1998/99-es tanévben az alábbiak szerint nyújt tanulmányi ösztöndíjat a felsõfokú képzésben részt vevõ kisebbségi fiatalok számára.

Kisebbség	Pályázók száma összesen	Támogatott pályázók száma
Bolgár	14	5
Cigány	588	102
Görög	9	3
Horvát	97	27
Lengyel	12	4
Német	599	177
Örmény	8	1
Román	64	18
Ruszin	3	3
Szerb	33	11
Szlovák	96	29
Szlovén	11	3
Ukrán	4	3
Összesen:	1545	386

A Magyar Tudományos Akadémia társadalomtudományi intézetei közösen Kisebbségkutató Mûhelyt mûködtetnek, amely feladata összefogni és koordinálni a Magyarországon és a szomszéd országok magyar társadalomtudományi kutatóhelyeiben folyó kutatásokat. A Kisebbségkutató Mûhely "Újratanulható-e az anyanyelv a magyarországi kisebbségi iskolákban?" címmel interdiszciplináris kutatási programot indított, amelynek kezdeteként 1998. nyarán szakmai tanácskozásra került sor a legfontosabb alapfogalmak (anyanyelv, környezeti nyelv, nyelvi dominancia, nyelvváltás, asszimiláció, kisebbségi iskola, kétnyelvû oktatás stb.) és a lehetséges kutatási módszerek megvitatása céljából. Megállapításra került, hogy a kisebbségek nyelvének elsajátításában jelentõsen megnõtt az oktatási intézmények szerepe, hiszen a családokban sokszor feladott nemzetiségi nyelvhasználat nem teszi lehetõvé a természetes anyanyelvi szocializációt e körben. A program végcélja egy ajánlásokat is megfogalmazó, gazdag dokumentációval ellátott tanulmánykötet kidolgozása.

A kisebbségi oktatási formákra, a meglévõ intézményekre vonatkozó leírásokat és számadatokat a Keretegyezmény 12. cikkével kapcsolatban tüntettük fel.

A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy megteremtik a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára azokat a feltételeket, amelyek a kulturális, a társadalmi és a gazdasági életben, valamint a közügyekben - különösképpen az õket érintõkben - való részvételhez szükségesek.

Magyarországon a Kisebbségi törvény megalkotása és különösen a kisebbségi önkormányzati rendszer kialakulásával a kisebbségi közélet számos településen megélénkült, a kisebbségek részvétele a kulturális, társadalmi és gazdasági életben megerõsödött, a velük való konzultáció, bevonásuk a döntéshozatali folyamatokba egyre elterjedtebb gyakorlattá válik.

A Keretegyezmény 15. cikkében foglaltak kapcsán kiemelendõek az Alkotmány 68. § (1), (2), (3), (4) bekezdések rendelkezései, mely szerint a Magyar Köztársaságban élõ nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának, államalkotó tényezõk. A Magyar Köztársaság védelemben részesíti a nemzeti és etnikai kisebbségeket. Biztosítja kollektív részvételüket a közéletben, saját kultúrájuk ápolását, anyanyelvük használatát, az anyanyelvû oktatást, a saját nyelven való névhasználat jogát. A nemzeti és etnikai kisebbségek helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre.

A kisebbségi önkormányzatok megalakításának szabályait és hatásköreiket a Kisebbségi törvény négy fejezete rögzíti. A helyi és országos önkormányzatok legitim módon megválasztott reprezentatív testületek, közjogi helyzetüknél fogva helyi szinten a települési önkormányzatok, országos szinten a törvényhozó és a végrehajtó hatalom partnerei. A kisebbségi önkormányzatok mûködésével kibõvült a kisebbségi érdekérvényesítés intézményrendszere. A korábbi, egyesületi szintû érdekképviselet mellett garanciális jogosítványokkal rendelkezõ, közjogi státuszú kisebbségi önkormányzatok jöttek létre. A jelentõs kisebbségi lakossággal rendelkezõ településeken kisebbségi települési önkormányzatok létrehozásával lényegében a területi autonómiával egyenértékû jogokhoz juthatnak a kisebbségek, önkéntes társulásaik pedig körzeti autonóm struktúrák kialakítását és mûködtetését is lehetõvé teszik. Ma ez még csak elméleti lehetõség, de pl. Baranya megyében vannak olyan falvak, melyek egymás mellett helyezkednek el és német kisebbségi települési önkormányzatok irányítása alatt állnak.

A kisebbségi önkormányzat teljesen új jogintézmény, a magyar közjogi rendszer legfiatalabb eleme. Ezen egyedülálló megoldással a törvényalkotó hatékony érdekérvényesítési képességgel ruházta fel a hazai kisebbségeket. A kisebbségek helyi és országos szintû részvételi jogainak biztosításával, az adott kisebbséget e minõségében érintõ kérdésben velük egyetértésben, a kötelezõ megkérdezésük mellett születhet döntés.

A kisebbségi önkormányzatok véleményezési és egyetértési jogának gyakorlása rendkívül széles körû. Települési szinten a helyi közoktatás, a helyi média, a hagyományápolás és a kultúra, valamint a kollektív nyelvhasználat kérdéskörében a kisebbségi önkormányzatokat egyetértési jog illeti meg. A kisebbséghez tartozók képzésére kiterjedõ helyi önkormányzati döntés esetében az intézmény-vezetõ kinevezéséhez a kisebbségi önkormányzat egyetértése szükséges. A kisebbségi önkormányzat egyetértésének beszerzéséig a települési önkormányzat nem hozhat érvényes döntést.

A kisebbségi önkormányzatok feladatait és hatáskörét a kulturális autonómia célkitûzésének szem elõtt tartásával határozták meg. Ebbõl adódóan a kisebbségi önkormányzatok nem léphetnek fel hatóságként, és a települési önkormányzatok sem adhatnak át számukra hatósági jogköröket. Nem cél a párhuzamos közigazgatási szervek kiépítése, a hatáskörök decentralizálása azonban a helyi kisebbségi önkormányzatok feladatkörét is bõvíti.

Országos szinten az országos kisebbségi önkormányzatok képviselik az adott kisebbséget. Ennek keretében véleményt nyilvánítanak a kisebbségeket e minõségükben érintõ jogszabályok tervezetérõl (ideértve a megyei és a fõvárosi önkormányzati rendeleteket is), a kisebbségek csoportjait érintõ kérdésekben a közigazgatási szervektõl tájékoztatást kérhetnek, javaslatokat tehetnek, intézkedéseket kezdeményezhetnek, részt vesznek a kisebbségi oktatási intézmények (alsó-közép és felsõfok) szakmai ellenõrzésében. Az országos önkormányzatok a kisebbségek helyzetérõl az Országgyûlés elé terjesztendõ kormánybeszámoló összeállítását követõ széles körû egyeztetés során is lehetõséget kaptak észrevételeik és javaslataik írásban történõ kifejtésére.

Az országos önkormányzatoknak egyetértési joguk van a kisebbségek történelmi településeinek és építészeti emlékeinek megõrzésével és ápolásával kapcsolatos jogszabályok megalkotásánál, illetve a kisebbségi oktatás törzsanyagának kialakításánál.

A választópolgárok a helyi kisebbségi önkormányzatot közvetlen választás útján hozhatják létre. A közvetlen módon létrejövõ helyi kisebbségi önkormányzatot a települési önkormányzattól függetlenül, de azzal egy idõben választják a választópolgárok. Az így megválasztott kisebbségi képviselõ kizárólag a helyi kisebbségi önkormányzat testületének a tagja. A közvetlen kisebbségi önkormányzati választás meghirdetését írásban kell kezdeményezni a települési önkormányzati választás kitûzését követõ tíz napon belül, a helyi választási irodánál. A kisebbségi önkormányzati választást csak akkor lehet kitûzni, ha azt legalább öt, a településen élõ, magát azonos kisebbséghez tartozónak valló személy kezdeményezi. Nem feltétel, hogy a kisebbségi önkormányzati választást kezdeményezõk tagjai legyenek bármilyen kisebbségi szervezetnek. A kisebbségi önkormányzati választásokon jelölt lesz minden választópolgár, aki a kisebbség képviseletét - egyoldalú jognyilatkozattal - vállalja, és legalább öt választópolgár ajánlását összegyûjti.

A kisebbségi önkormányzat tagjainak számát törvény állapítja meg: 1300 vagy ennél kevesebb lakosú településen három fõ, 1300-nál több lakosú településen (beleértve a fõvárosi kerületeket is) öt fõ. A kisebbségi önkormányzat megválasztása önálló szavazólappal történik. A kisebbségek a választások alkalmával saját anyanyelvüket használhatják. A szavazólapon - kérésre - a jelölt, illetõleg szervezete neve a kisebbség nyelvén is szerepel. A választópolgár érvényes szavazatot csak egy kisebbségre adhat le, és legfeljebb annyi jelöltre szavazhat, amennyi a megválasztható képviselõ-testület létszáma. A jelöltek közül azok lesznek képviselõk, akik a megválasztható képviselõk száma szerint a legtöbb szavazatot kapták.

A kisebbségi önkormányzati választás érvényességi feltétele, hogy az adott kisebbségi listára tízezernél vagy ennél kevesebb lakosú településen legalább ötven, 10 000-nél több lakosú településen legalább 100 választópolgár érvényesen szavazzon. Az érvényességi feltétel kisebbségenként külön-külön áll fenn.

Kisebbségi települési önkormányzatnak nyilváníthatja magát az a települési önkormányzat, amelynek testületében a képviselõk több mint felét egy nemzeti vagy etnikai kisebbség jelöltjeként választották meg.

Közvetett módon létrejött helyi kisebbségi önkormányzat az az önkormányzati testület, mely képviselõinek legalább 30 százalékát egyazon kisebbség jelöltjeként választották meg.

A nemzeti és etnikai kisebbségek országos önkormányzatának választására a települései önkormányzatok megválasztása után legkésõbb 120 napon belül kerül sor. Az országos önkormányzatot a kisebbségi elektorok választják meg. Kisebbségi elektor minden települési önkormányzati képviselõ, akit kisebbségi képviselõként választottak meg, illetve a kisebbségi önkormányzati képviselõ. Az országos önkormányzat tagjainak száma 13 és 53 fõ között lehet.

A kisebbségi önkormányzat elhelyezését települési szinten a helyi önkormányzatnak, országos szinten pedig az államnak kell biztosítania. Az elhelyezés elõsegítésére az állami költségvetés az 1994-ben alakult, illetõleg az 1995-ben létrejött kisebbségi önkormányzatok elhelyezésének biztosítására 1 milliárd forintot különített el. Az 1998-as választásokat követõen újonnan alakult kisebbségi önkormányzatok igénylik a program folytatását, jelenleg azonban nem áll rendelkezésre ilyen jellegû költségvetési forrás.

Az országos önkormányzatok 1995-ben történt megalakulásukat követõen egyszeri vagyonjuttatásban részesültek, amely összesen 300 millió forint volt.

Mind a helyi, mind az országos önkormányzatok mûködésük biztosítására állami költségvetési támogatásban részesülnek, mely támogatás mértékét a mindenkori éves költségvetési törvény határozza meg. Ez az összeg 1998. évben 804 millió forint volt, 1999-ben pedig 1 milliárt 253 millió forint.

A törvény értelmében a kisebbségi önkormányzat jogi személy. Ennek megfelelõen az állami költségvetési támogatáson túl más forrásból is származhat bevétele, például anyaországi támogatásból vagy vállalkozásból, de vagyonának hozadékát is felhasználhatja mûködésére.

A kisebbségi önkormányzati választásokra elsõ ízben 1994. december 11-én került sor. Ekkor összesen 792 kisebbségi önkormányzat jött létre. Ebbõl 46 volt a kisebbségi települési önkormányzat, 13 a közvetett módon létrejött és 733 a közvetlen módon megválasztott kisebbségi önkormányzat. Abban az esetben, ha a településen nem jött létre valamely okból kisebbségi önkormányzat, szószóló képviselhette az adott kisebbséget.

Az elsõ kisebbségi önkormányzati ciklusban mûködõ kisebbségi önkormányzatok száma (1998. februári állapot) az alábbiak szerint összegezhetö.

Grafika: Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának Dunántúli Tudományos Intézete, Pécs

A kisebbségi önkormányzatok mûködése elsõ négy évének, az 1994. és 1998. közötti idõszak országos tapasztalatairól a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának Dunántúli Tudományos Intézete 1998-ban végzett széles körû tudományos kutatást. Megállapításaik alapján releváns sajátosságok mutatkoznak a kisebbségi önkormányzatok tagjainak iskolai végzettsége, foglalkozásának jellege, munkahelye típusa szerint. A vonatkozó adatok százalékosan kifejezve az alábbi ábrákon követhetõk.

A Kisebbségi törvényben nevesített 13 magyarországi nemzeti és etnikai kisebbség közül, az 1994-es helyi kisebbségi önkormányzati választásokat követõen, a ruszin és az ukrán kisebbség kivételével, valamennyi kisebbség létrehozta országos önkormányzatát. Az országos önkormányzatot nem alakított kisebbségek képviseletét az 1994-98-as ciklusban országos társadalmi szervezeteik látták el.

Második alkalommal 1998. október 18-án volt Magyarországon kisebbségi önkormányzati választás. A helyi önkormányzati választásokkal egyezõ idõpontban sorra került választások eredményeképpen országos kisebbségi önkormányzatot alakíthat mind a 13 magyarországi nemzeti és etnikai kisebbség.

Az 1998. évi helyi kisebbségi önkormányzati választások eredményeinek részletezését az alábbi táblázat tartalmazza.

A kisebbségi önkormányzatok területi elhelyezkedésére vonatkozó számadatokat (1999. januári állapot) az alábbi táblázat tartalmazza.

A jelenlegi, második kisebbségi önkormányzati választási ciklusban létrejött kisebbségi önkormányzatok száma a megelõzõ periódushoz viszonyítva közel duplájára nött.

A kisebbségi önkormányzatok számának alakulása a két önkormányzati választási ciklusban kisebbségenként összegezve az alábbiak szerint mutatható be.

A cigány kisebbségi önkormányzatok számának alakulása megyénként, valamint a fõvárosban

Grafika: Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának Dunántúli Tudományos Intézete, Pécs

Magyarországon 1998. õszén közel félszáz kisebbségi jelöltként indult polgármester került megválasztásra. A német kisebbségnek 30, a horvátoknak 9, a szlovákoknak 8, a cigány és a román kisebbségnek pedig 1-1 polgármestere van.

Kilenc kisebbségnek összesen 653 képviselõje rendelkezik települési önkormányzati képviselõi mandátummal. A települési önkormányzati kisebbségi képviselõk számáról az alábbi táblázat tájékoztat.

A kisebbségek önkormányzati rendszerének struktúráját a horvát kisebbségi önkormányzatok tükrében kívánjuk bemutatni. Az 1998. évi önkormányzati választások során a magyarországi horvát közösség képviselõi 75 választási körzetben kezdeményeztek horvát kisebbségi önkormányzati választást és ennek eredményeként 74 horvát helyi kisebbségi önkormányzat alakult meg az országban.

Az elõzõ választási ciklus adataival történõ összehasonlításból kiderül, hogy a megválasztott horvát kisebbségi önkormányzatok száma mintegy 35 %-al nõtt. A 74 önkormányzat még bõvülni fog a fõvárosi és az országos önkormányzattal, melyek közül a Fõvárosi Horvát Önkormányzat megválasztása 1999. január 8-án megtörtént és megalakulhat a 9 tagú budapesti testület.

Azokon a településeken, ahol az 1994. és 1998. közötti önkormányzati ciklusban is mûködött horvát kisebbségi önkormányzat, ismét választottak kisebbségi önkormányzatot.

Kiemelhetõ, hogy 18 település önkormányzata döntött úgy az alakuló ülésén, hogy horvát kisebbségi települési önkormányzatként kíván mûködni az elkövetkezõ négy évben. E mellett, a választók akaratából, 9 településen tevékenykedhet horvát jelöltként indult és megválasztott polgármester.

Az országos horvát önkormányzat tagjainak száma jelenleg 53. Az 1999-ben megválasztásra kerülõ új testületet megalakítására az 1998-i kisebbségi önkormányzati választáson horvátként megválasztott 370 elektor hivatott

A kisebbségek új országos önkormányzatainak megválasztására 1999. január 3. és 1999. február 14. között kerül sor. E vezetõ testületek megválasztására jogosult képviselõk számáról az alábbi táblázatból szerezhetünk információt.

A jelentés elkészítésének idõpontjáig a bolgár, a cigány, a német, az örmény, a ruszin és az ukrán kisebbség alakította meg országos önkormányzatát: a cigány és német országos önkormányzat 53-53, míg az örmény 23, a ruszin 20, a bolgár 16 képviselõbõl áll.

Az országos kisebbségi önkormányzatok tagjainak négy évre szóló megbízólevelének átadására, a Magyar Köztársaság elnökének jelenlétében, az Országházban került sor.

A kisebbségi önkormányzati rendszer mûködésének elsõ tapasztalatai pozitívak. A kisebbségekhez tartozó polgárok tudatosabban és nyíltabban vállalják identitásukat. Növekedett a kisebbségek igénye a kisebbségi oktatás és tömegtájékoztatás iránt. Az önkormányzati jogosítványok biztosítása hozzájárult a kisebbségek önazonosságának erõsödéséhez.

Megállapítható, hogy a magyarországi kisebbségi önkormányzati rendszer mûködõképes, hatékony érdekérvényesítõ forma, mely széles körben biztosítja a kisebbségek részvételét az õket érintõ helyi és országos ügyekben.

Magyarországon törvény rögzíti, hogy valamely nemzeti, etnikai csoporthoz, kisebbséghez való tartozás vállalása és kinyilvánítása az egyén kizárólagos és elidegeníthetetlen joga. A kisebbségi csoporthoz való tartozás kérdésében nyilatkozatra senki sem kötelezhetõ. A Kisebbségi törvény valamint a választójogi törvény eme rendelkezése alapján a kisebbségi önkormányzati választások során olyan személyek is kezdeményeztek kisebbségi önkormányzati választásokat, illetve kerültek kisebbségi önkormányzati képviselõként a képviselõtestületekbe, akiket az adott kisebbségi közösség nem ismer, az adott kisebbség nyelvét nem beszélik.

A jelentésnek a kisebbségek képviselõivel történt egyeztetése során érkezett olyan vélemény, mely szerint a helyi kisebbségi önkormányzatok érdekérvényesítõ képességét esetenként korlátozta a települési önkormányzattól való függõségük. Elõfordult, hogy az országos önkormányzatok képviseleti, illetve véleményezési jogát figyelmen kívül hagyták. A Szerb Országos Önkormányzat szerint bõvíteni szükséges a kisebbségi önkormányzatok autonómiáját, mert különben nem tudnak az asszimiláció fékjeivé válni. Azonban a kisebbségi önkormányzatok létét jelenleg összeségében pozitívan ítélik meg.

A felhalmozódott tapasztalatok megfelelõ alapot jelentenek a Kisebbségi törvény és az e törvényhez kapcsolódó jogszabályok, az Önkormányzati törvény, a helyi önkormányzati képviselõk és polgármesterek választásáról szóló, valamint az államháztartási törvény kisebbségi vonatkozású rendelkezései további javításához. Ennek megfelelõen pontosítani kell a kisebbségi önkormányzatok feladat- és hatásköreit, a feladatok ellátásához szükséges állami, valamint helyi önkormányzati pénzügyi hozzájárulás szabályait. Ugyancsak pontosítani kell a települési önkormányzatok és a helyi kisebbségi önkormányzatok együttmûködésének szabályait.

A joggyakorlás megkönnyítése érdekében meg kell határozni, hogy az Önkormányzati törvény mely szabályait kell alkalmazni a kisebbségi önkormányzatokra, és végig kell gondolni azt is, hogy a hiányzó kisebbségi önkormányzati regionális, megyei szintet milyen formában lehetne létrehozni. A választási szabályok pontosításával pedig olyan helyzetet kell teremteni, hogy a kisebbségi önkormányzatok csak olyan személyekbõl álljanak, akiket az adott kisebbségi közösség ismer és elismer.

A Parlament Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága a Kisebbségi törvény módosításának elõkészítése érdekében ad-hoc bizottságot hozott létre. A bizottságban a hat parlamenti párt képviselõi kaptak helyet.

A kisebbségek parlamenti képviseletével kapcsolatban el kell ismerjük, hogy a kisebbségek még mindig nem élvezik a parlamenti képviselet különleges formájából fakadó elõnyöket. Az Alkotmánybíróság 1992-ben úgy foglalt állást, hogy ez a jogalkotói mulasztás alkotmányellenes helyzetet idézett elõ.

A kisebbségek kedvezményes parlamenti képviseletének biztosítására az utóbbi években több javaslat született, amelyek az e téren indokolt kedvezményeket igyekeztek összeegyeztetni az alkotmányos alapelvekbõl eredõ általános és egyenlõ választási alapelvekkel. Ismert, hogy hazánkban a kisebbségek szórványban, szétszórtan élnek, nem korlátozhatók tájegységekre, tehát az alanyi jogú parlamenti képviseletük csak a pozitív diszkriminációt alkalmazó szabályok alapján valósítható meg. Ugyanakkor tudott az a tény is, hogy a kisebbségekhez tartozó állampolgárokat állami nyilvántartásban regisztrálni nem lehet. A parlamenti képviselet megoldása a jelenlegi, politikai pártképviseleten alapuló egykamarás rendszerben tehát nem könnyû feladat. A kérdés végleges rendezéséig az illetékesek átmeneti megoldást kívánnak kidolgozni, amely biztosítaná a kisebbségek parlamenti jelenlétét.

A jogszabályok lehetõvé teszik a kisebbségi alapon szervezõdõ politikai pártok létrehozását. Korábban több hasonló párt alakult a roma kisebbség képviseletére, de tevékenységük országos méretekben nem ismert. Az 1998-as parlamenti választásokat megelõzõen Nemzetiségi Fórum néven választási párt alakult, amelynek azonban nem sikerült képviselõket juttatnia a Parlamentbe. A Nemzetiségi Fórum jelöltjeire leadott szavazatok száma nem tükrözte a kisebbségeknek az 1990-es népszámlálás során rögzített számarányát, és különösen nem a kisebbségi szervezetek becsült létszámadatait.

Az Országgyûlésnek természetesen vannak kisebbségi származású és önmagukat valamely nemzeti kisebbséghez tartozónak valló, anyanyelvükön felszólaló képviselõi, õk azonban nem kisebbségi hovatartozásuk alapján jutottak parlamenti helyeikhez.

Az országos kisebbségi önkormányzatok képviselõi állandó meghívottai az Országgyûlés Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága kisebbségi tematikájú üléseinek.

A magyarországi horvát, román, szlovén kisebbség országos önkormányzatainak képviselõi tagjai a magyar-horvát, a magyar-román és a magyar-szlovén kormányközi kisebbségi vegyes bizottságnak. E képviselet biztosított a magyar-ukrán kormányközi vegyes bizottságokban a magyarországi ukrán kisebbség országos civil szervezete számára is. Magyarország szorgalmazza, hogy az országos szlovák kisebbségi önkormányzat képviselõje tagja lehessen a magyar-szlovák kormányközi együttmûködés keretében létrejött kisebbségi vegyes bizottságnak.

A Kisebbségi Hivatal feladatai között szerepel az országos kisebbségi önkormányzatokkal és a kisebbségi szervezetekkel való kapcsolattartás és rendszeres egyeztetés. A kisebbségek képviseltetik magukat a Kisebbségekért Közalapítvány Kuratóriumában. A 26 tagú döntéshozó testületbe mind a 13 elismert kisebbség 1-1 képviselõt delegál.

A Cigányokért Közalapítvány 22 fõs Kuratóriumának munkájában 11, az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat által delegált képviselõ vesz részt.

A Kisebbségi törvény elõkészületei idõszakában jött létre a kisebbségi szervezetek képviselõibõl álló Kisebbségi Kerekasztal. Feladata az állami hatóságokkal történõ párbeszéd fenntartása volt. A kisebbségi önkormányzati rendszer kiépülését követõen szerepe csökkent, mivel a kormányzat tárgyalópartnereivé a kisebbségek országos önkormányzatai váltak.

A tárcák és az Országos Cigányügyi Kisebbségi Önkormányzat képviselõibõl 1996-ban létrejött a Cigány Koordinációs Tanács. A tárcaközi együttmûködés javítása érdekében a Kisebbségi Hivatal elnöke 1998. végén javaslatot tett egy Cigányügyi Tárcaközi Bizottság létrehozására, amely átvenné a cigány politikai kérdésekkel foglalkozó, szintén 1996-ban létrehozott, miniszterekbõl álló Roma Programbizottság feladatait is. A magyar Kormány számára egyértelmû, hogy eredményes intézkedések csak a roma közösség igényeinek és szükségleteinek ismeretében, a roma lakosság képviselõivel együttmûködve történhetnek. A partneri viszony erõsítése érdekében, a roma kérdés kiemelt társadalmi fontosságára való tekintettel, az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzattal történõ folyamatos egyeztetés mellett szükségesnek tartjuk további konzultatív fórumok létrehozását. Ennek megfelelõen a Kisebbségi Hivatal elnöke 1998. végén két új testületet hozott létre. A 12 tagból álló Civil Roma Fórum munkájába a helyi kisebbségi önkormányzati választások során 50-nél több jelöltet állító roma civil szervezetek képviselõi kapnak meghívást. A cigány kultúra értékeinek bemutatása, széles körben történõ terjesztése hozzájárulhat az elõítéletek csökkentéséhez a társadalomban. Ezért a Kisebbségi Hivatal Cigány Kulturális és Mûvészeti Tanácsot is létrehozott abból a célból, hogy a roma kisebbség kultúrája elismert, szerves része legyen a hazai kisebbségi és a magyar nemzeti kultúrának.

Ami a Magyarországon tartósan letelepedett nem magyar állampolgárok közéleti részvételének lehetõségét illeti, õket a helyi önkormányzati választásoknál aktív választójog illeti meg. Ennek megfelelõen szavazatukat leadhatják, de õk maguk nem választhatóak.

A Felek tartózkodnak olyan intézkedések meghozatalától, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott területeken az arányokat megváltoztatják és arra irányulnak, hogy korlátozzák azon jogokat és szabadságokat, melyek a jelen Keretegyezménybe foglalt elvekbõl származnak.

A Kisebbségi törvény 4. § (1) szerint a Magyar Köztársaság tilalmaz minden olyan politikát, amely a kisebbségek által lakott területek nemzeti vagy etnikai viszonyainak a kisebbség szempontjából hátrányos megváltoztatására irányul. E kérdéshez kapcsolódó információkat a Keretegyezmény 6. cikkének tárgyalásakor is ismertettük.

A Magyar Köztársaság a Kisebbségi törvény 4. § (2) bekezdésében vállalta, hogy a nemzetközi kapcsolataiban fellép minden olyan politikai törekvés ellen, amely az elõzõekben felsorolt következményhez vezet. Az ilyen politika elleni védelem nyújtására a nemzetközi jog eszközeivel és nemzetközi szerzõdések révén is törekszik.

A helyi önkormányzati képviselõk és polgármesterek választásáról szóló törvény szerint az egyéni választókerületek kialakításánál figyelemmel kell lenni a nemzetiségi, vallási, történelmi és egyéb helyi sajátosságokra.

1. A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy nem akadályozzák a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeket azon joguk gyakorlásában, hogy szabadon és békésen határokon átnyúló kapcsolatokat hozzanak létre és tartsanak fenn olyan személyekkel, akik törvényesen tartózkodnak más Államokban, kiváltképpen olyanokkal, akikkel etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásukban osztoznak, vagy kulturális örökségük közös.

2. A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy nem akadályozzák a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeket azon joguk gyakorlásában, hogy részt vegyenek nemzeti és nemzetközi nem-kormányzati szervezetek tevékenységében.

A Keretegyezmény 17. cikkének (1) bekezdésében foglaltaknál erõteljesebben fogalmaz a Kisebbségi törvény, amikor kimondja, hogy a kisebbséghez tartozó személynek joga van mind az anyaországuk és nyelvnemzetük állami és közösségi intézményeivel, mind a más országokban élõ kisebbségekkel való kapcsolattartásra.

Az idézett Kisebbségi törvény 19. §-a szerint tehát a kisebbségeket és szervezeteiket megilleti a széleskörû és közvetlen nemzetközi kapcsolatok kiépítésének és fenntartásának joga. A települési és helyi kisebbségi önkormányzatok jogai között szerepel a kapcsolattartás bármely kisebbségi szervezettel, egyesülettel, ideértve az együttmûködési megállapodások kötését is. A kisebbségi szervezetek közmûvelõdési tevékenységet folytathatnak, erre - jogszabályok keretei között - intézményeket hozhatnak létre, amelyek nemzetközi kapcsolatokat tarthatnak fenn.

A magyar Kormány regionális politikájának alapvetõ célja a közép- és kelet-európai stabilitás erõsítése. A Kormány a közép-európai régión belüli együttmûködést minõségileg új szintre kívánja emelni. Abból indul ki, hogy a közép-európai térség országai közötti együttmûködés elmélyítése, a nemzeti kisebbségek helyzetének az európai gyakorlatnak megfelelõ rendezése, és az euro-atlanti integráció egymással nem ellentétesek, hanem egymást kölcsönösen segítik és erõsítik.

Ennek megfelelõen a Kormány minden lehetséges eszközt igénybe vesz annak érdekében, hogy az ország euro-atlanti integrációjából fakadó gazdasági és politikai elõnyökben a térség országai is részesüljenek.

A kisebbségek és anyaországaik közötti kapcsolatok fejlesztésében nagy szerepet játszanak a kétoldalú egyezmények és alapszerzõdések, illetve a kisebbségek anyaországainak egy részével megkötött kisebbségvédelmi megállapodások. Példaképpen említjük itt a szlovák kisebbség esetét, amelyet érint a magyar-szlovák alapszerzõdés cikkelyeiben foglalt kötelezettség- vállalás, mely szerint a szerzõdõ felek támogatják a közvetlen kapcsolatokat kulturális, oktatási, tudományos, illetve politikai, társadalmi, vallási stb. téren.

A Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatóközpontjának Dunántúli Tudományos Intézete 1998-ban végzett országos felmérése szerint az országos kisebbségi önkormányzatok tevékenységének egyik legfontosabb területe az anyaországi kapcsolatok kiépítése, fejlesztése volt.

A kisebbségeket is érintõ két-, és többoldalú nemzetközi egyezményekkel kapcsolatos részletes információkat a Keretegyezmény 18. cikkének tárgyalásakor adjuk meg.

A következõkben egyes kisebbségek jellemzõbb közvetlenül kiépített nemzetközi kapcsolatira vonatkozó információkat foglaljuk össze.

A magyarországi bolgárok anyaországi kapcsolatai számára meghatározó, hogy Bulgária jelentõs anyagi támogatást nyújt a kisebbség anyanyelvû oktatási intézményének fenntartásához.

Az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat folyamatos kapcsolatot tart az Európa Tanács Roma ügyekkel foglalkozó koordinációs irodájával, a Németországi Szintik és Romák Kulturális és Dokumentációs Központjával pedig több éve mûködik együtt. A Magyarországgal szomszédos országok közül a Szlovákiában tevékenykedõ cigány civil szervezetekkel létesítettét a legszorosabb munka kapcsolatot. Az önkormányzat 1998-as nemzetközi megbeszélései során szorgalmazta az Európai Unió Cigány Információs Központja és az önkormányzat szakmai szervezete, az Országos Cigány Információs és Mûvelõdési Központ közötti szoros együttmûködést.

A görög kisebbség is széleskörû és intenzív kapcsolatokat tart fenn az anyaországával.

A magyarországi horvát kisebbség horvátországi kapcsolatait az utóbbi idõben bõvülõ helyi kezdeményezések erõsítik. Horvátországban is növekszik a magyarországi horvátság - amelyet a horvát nemzet részének tartanak - ismertsége és tekintélye. Az anyaországi támogatás fõleg oktatási és kulturális adományokban nyilvánul meg. Az anyaország és a horvát kisebbség kapcsolattartásában jelentõs szerepe van Horvátország budapesti nagykövetségének. A magyar-horvát kisebbségvédelmi egyezmény elõkészítésében a magyarországi horvátok és a horvátországi magyarok képviselõi egyaránt részt vettek. Az egyezmény rendelkezése szerint Horvát-Magyar Kisebbségi Vegyes Bizottság alakult az országainkban élõ kisebbségek helyzetének áttekintésére.

A magyarországi lengyelek anyaországi kapcsolatai mára intézményesültek. 1998-ban hazánkban került megrendezésre a Lengyelország határain kívül élõ lengyelek világtalálkozója.

A német kisebbség körében 100-nál több településnek van testvérvárosa, testvérközsége Németországban és Ausztriában, ily módon is kötõdve az anya-, illetve nyelvnemzethez. A kapcsolatok alapvetõen kulturális jellegûek, de számos ifjúsági csere is bonyolódik rajtuk keresztül. Kevésbé kiaknázottak viszont e partnerkapcsolatok gazdasági lehetõségei (vegyes vállalatok, kisipar, kézmûvesség, kereskedelem). A segítség számtalan formája a német partnertelepüléseken keresztül érkezik Magyarországra. Legintenzívebb a kapcsolat Baden-Württemberg tartománnyal, mely a II. világháború után a legtöbb kitelepített magyarországi németet befogadta és védnökséget vállalt a Duna-menti svábok felett. A Magyarországi Németek Országos Önkormányzata 1995. óta vesz részt aktívan az Európai Népcsoportok Föderalisztikus Uniója (a továbbiakban: FUEV) munkájában. A FUEV-kapcsolatokon keresztül építették ki kontaktusaikat a kárpát-medencei németség szervezeteivel, így például a romániai, a szlovákiai és a jugoszláviai németekkel. Termékeny kapcsolatot alakítottak ki az ausztriai burgenlandi határvidékkel, a dániai, és a dél-tiroli németekkel.

A magyarországi örmények szoros kapcsolatot tartanak fenn az anyaországgal, melynek keretében a közelmúltban reprezentatív kiállítással mutatkoztak be Jerevánban, ápolják kapcsolataikat a Magyarországgal szomszédos országokban élõ örménységgel, de figyelemreméltóak a diaszpórában élõ örménységgel (Velence, Bécs, stb.) fenntartott kapcsolataik is.

A román kisebbség földrajzi elhelyezkedése, kulturális identitása megõrzése szempontjából viszonylag kedvezõ. Romániával szomszédos megyében él a románság döntõ többsége, ami megkönnyíti a román nyelvvel- és kultúrkörrel való kapcsolattartást. A román Kormány egyaránt törekszik kapcsolattartásra a román kisebbségi önkormányzatokkal, valamint a románság civil szervezeteivel. A román Kormány az utóbbi években jelentõsnek mondható (nyomdapapír, egyházi kegytárgyak, iskolai laboratóriumi eszközök, stb.) anyagi támogatást nyújtott a hazai románságnak. Ösztöndíjak adományozásával támogatja a magyarországi román fiatalok anyaországbeli képzését, misszionárius lelkészeket küld a román ortodox vallású közösségekhez. A pedagógusok számára nyári továbbképzést szervez, román gyermekek (évi 40 fõ) anyaországi üdülését biztosítja. A FUEV 1996. évi kongresszusán a nemzetközi szervezet tagja lett a Magyarországi Románok Kulturális Szövetsége. A hazai románok kulturális szervezete a FUEV egyetlen határon túli román kisebbségi érdekképviselete.

A magyarországi ruszinok kapcsolatot tartanak a világ különbözõ országaiban élõ ruszinokkal, elletve a Ruszinok Világszövetségével. A Magyarországi Ruszinok Szervezete házigazdája volt a Ruszinok III. Világkongresszusának.

A magyarországi szerbek számára a délszláv polgárháború jelentõs mértékben akadályozza a természetes kapcsolatok fenntartását az anyanemzettel, kedvezõtlen hatással van a közösség önfenntartó erejére is. A két ország között jelenleg nincs érvényes államközi kulturális, vagy kisebbségvédelmi egyezmény. Mindezek ellenére a Szerb Demokratikus Szövetség, majd a Szerb Országos Önkormányzat és a helyi szerb önkormányzatok élõ és rendszeres kapcsolatokat alakítottak ki a jugoszláviai politikai, kulturális, tudományos, oktatásügyi, helyi önkormányzati, humanitárius, tömegkommunikációs és egyházi szférával. Különösen fontosnak tartják a magyarországi szerbek a kisebbségközi kapcsolatok ápolását (magyarországi szerbek és jugoszláviai magyarok). Történelmi hagyományaiknak megfelelõen törekednek a rendszeres kapcsolattartásra a közép-európai szerbséggel is.

A szlovák kisebbség lakta magyarországi települések legtöbbjének van testvértelepülése, fõleg a Szlovák Köztársaság területérõl, de Romániából és Jugoszláviából is. A civil szervezetek kapcsolattartása az anyaországgal sokrétû, egyre több anyagi, szakmai és erkölcsi támogatást kapnak. A kapcsolatok túlnyomó többsége kulturális jellegû, de elõfordul gazdasági, sport- és oktatási kapcsolatépítés is. A kapcsolatok fejlõdésének csupán az anyagiak hiánya szab határt. Az Országos Szlovák Önkormányzatnak aláírt együttmûködési megállapodása van a Szlovák Nemzeti Mûvelõdési Központtal. Munkakapcsolatban állnak a Határon Túli Szlovákok Házával, a szlovák evangélikus egyházzal és a szlovák Kormány alapítványaival, melyektõl esetlegesen anyagi támogatásban is részesülnek. 1998-ban kezdett rendszeressé válni a munkakapcsolat az Országos Szlovák Önkormányzat és a szlovák Kormány egyes minisztériumai (Oktatási-, Kulturális- és Külügyminisztérium) között.

A független Szlovénia megalakulása óta egyre rendszeresebb és bõvülõ az a kapcsolatrendszer, amelyet a magyarországi szlovén kisebbség helyi közösségei, önkormányzatai és közvetlenül a lakosság tart fenn a szomszédos anyanemzettel, annak kulturális és gazdasági szervezeteivel. Ezt segítik az újonnan megnyitott határátkelõk. A magyarországi szlovének igényei között további határátkelõ megnyitása is szerepel. A szlovén önkormányzat és a kulturális szövetség külkapcsolataira az anyanemzet kiemelt figyelme, érdeklõdése folytán a rendszeresség és a nyíltság a jellemzõ. A szlovéniai politikai vezetõk közül a köztársasági elnök több alkalommal fogadta a hazai szlovének képviselõit. A szlovén kisebbség és anyaországa mûvelõdési és államigazgatási szervezetei közötti napi munkakapcsolatokról beszélhetünk. Ide sorolható a Szlovéniai Magyar Nemzeti Közösséggel fenntartott folyamatos és jó együttmûködés, továbbá a Karintiai Szlovének Népcsoport-tanácsával felvett új kapcsolatok.

A Magyarországon élõ ukránok képviselõje tagja a Magyar - Ukrán Kisebbségi Vegyes Bizottság magyar tagozatának. Anyaországi kapcsolataik is egyre intenzívebben fejlõdnek.

1. A Felek törekednek arra, hogy - amennyiben szükséges - két- és többoldalú egyezményeket kössenek más Államokkal, kiváltképpen a szomszédos Államokkal, annak érdekében, hogy biztosítsák az érintett nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek védelmét.

2. Adott esetben a Felek megfelelõ intézkedéseket hoznak a határokon átnyúló együttmûködés bátorítására.

A Magyar Köztársaság a következõ államokkal kötött alapszerzõdéseket: Észtország, Franciaország, Görögország, Horvátország, Kazahsztán, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Moldova, Németország, Olaszország, Oroszország, Románia, Spanyolország, Szlovákia, Szlovénia, Szovjetunió, Törökország, Ukrajna, Üzbegisztán és Mongólia.

A Magyarországon élõ nemzeti és etnikai kisebbségek anyaországaival folytatott kapcsolatok kereteit a következõ kétoldalú dokumentumok biztosítják:

Szerzõdés a Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság között a baráti kapcsolatokról és együttmûködésrõl (1992.).

Jegyzõkönyv a Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság között a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása terén folytatandó együttmûködés elveirõl (1991.).

Levélváltás a Horvát Köztársaság csatlakozásáról a Magyar Köztársaság és az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság együttmûködésének elveirõl a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása területén, Budapesten, 1991. május 31-én aláírt Nyilatkozathoz (1991.).

Egyezmény a Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság között a Magyar Köztársaságban élõ horvát kisebbség és a Horvát Köztársaságban élõ magyar kisebbség jogainak védelmérõl (1995.).

Szerzõdés a Magyar Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között a baráti együttmûködésrõl és az európai partnerségrõl (1992.).

Közös nyilatkozat a Magyar Köztársaság Kormánya és a Németországi Szövetségi Köztársaság Kormánya között a magyarországi német kisebbség és a német, mint idegen nyelv tanításának támogatásáról (1992.).

Szerzõdés a Magyar Köztársaság és Románia között a megértésrõl, az együttmûködésrõl és a jó-szomszédságról (1996.).

Szerzõdés a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jó-szomszédi kapcsolatokról és a baráti együttmûködésrõl (1995.).

Barátsági és Együttmûködési Szerzõdés a Magyar Köztársaság és a Szlovén Köztársaság között (1992.).

Egyezmény a Magyar Köztársaságban élõ szlovén nemzeti kisebbség és a Szlovén Köztársaságban élõ magyar nemzeti közösség különjogainak biztosításáról (1992.).

Levélváltás a Szlovén Köztársaság csatlakozásáról a Magyar Köztársaság és az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság együttmûködésének elveirõl a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása területén, Budapesten, 1991. május 31-én aláírt Nyilatkozathoz (1992.).

Szerzõdés a jó-szomszédság és az együttmûködés alapjairól a Magyar Köztársaság és Ukrajna között (1991.).

Nyilatkozat a Magyar Köztársaság és az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság együttmûködésének elveirõl a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása területén (1991.).

A fentieken kívül, annak ellenére, hogy Magyarországon orosz nemzeti kisebbség nem él, a Magyar Köztársaság és az Oroszországi Föderáció 1992-ben nyilatkozatot írt alá a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségek jogainak biztosítása területén folytatott együttmûködésének elveirõl.

Kisebbségvédelmi kétoldalú vegyes bizottságok mûködnek Horvátország, Románia, Szlovénia és Ukrajna tekintetében. A Magyarországi Horvátok Országos Önkormányzata, illetve más reprezentatív szervezet képviselõi tagjai a magyar-horvát kormányközi kisebbségi vegyes bizottságnak. E képviselet biztosított a magyar-román, a magyar-szlovén, illetve a magyar-ukrán kormányközi vegyes bizottságokban is.

Magyarország szorgalmazza hasonló képviselet biztosítását a magyar-szlovák kormányközi együttmûködés keretében is. A magyarországi németeket illetõen a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata több képviselõje vesz részt a Magyar-Német Kulturális Vegyes Bizottságnak a magyarországi német kisebbség és a német, mint idegen nyelv tanításának támogatására létrehozott állandó albizottság munkájában. Az országos önkormányzat képviselettel rendelkezik Magyarország és valamely német tartomány között létrejött vegyes bizottság (magyar-bajor, magyar-baden-württembergi, magyar-hesseni, stb.) munkájában. Németország segítséget nyújt pedagógusok szakmai és nyelvi továbbképzéséhez; iskolák anyagi és módszertani támogatásához; tananyagok, tankönyvek, tantervek készítéséhez; ösztöndíjakat biztosít középiskolások, fõiskolások és egyetemisták, tudományos kutatók számára; lektorokat, vendégelõadókat, vendégtanárokat küld; könyvtárakat támogat; segíti a szekszárdi Német Színház mûködését; támogatja a magyar és a német egyházak közötti együttmûködést.

A magyar Kormány a román kisebbség igényének teljesítése érdekében szorgalmazta a magyarországi Méhkerék és a romániai Nagyszalonta közötti határátkelõ megnyitását 1994-ben. Méhkerék település 99%-a románok által lakott község. A Magyar Köztársaság és Románia Aktív Együttmûködési és Partnerségi Kormányközi Vegyes Bizottsága Kisebbségi Együttmûködési Szakbizottsága legutóbbi, 1998. szeptemberi budapesti ülésén kinyilvánította, szükségesnek tartja, hogy Magyarország és Románia között minél több határátkelõ szolgálja a két ország polgárai számára a zavartalan kapcsolattartást. Szorgalmazták további határátkelõk kialakítását, különösen az olyan határ menti települések esetében, amelyekben Magyarországon román-, Romániában pedig magyar kisebbségiek számára könnyíthetõ meg ily módon az anyaországi kapcsolattartás.

A hazai szlovákság és anyaországa közötti kapcsolatok az elmúlt évtizedekben kiegyensúlyozatlanok voltak. (A hazai szlovákság ugyanakkor már két évtizede felismerte a regionális együttmûködés szerepét: állandó és eredményes kapcsolatot tart a romániai-, valamint a vajdasági szlovákokkal és más kisebbségekkel.) Pozitív változás a legutóbbi egy-két évben volt tapasztalható azáltal, hogy Szlovákia kommunikálni kezdett az Országos Szlovák Önkormányzattal. A magyar Kormány a hazai szlovákság legitim képviselõit egyenrangú partnerként vonja be minden õket érintõ ügy elõkészítésébe és intézésébe. Az 1998-as szlovákiai változásokat követõen a helyzet remélhetõen javulni fog.

A Kisebbségi Hivatal kezdeményezésére létrehozott Magyar-Szlovák Szakértõi Bizottság munkájának elsõrendû célja egy, a magyarországi szlovákság helyzetét javító cselekvési program elõkészítése és a magyar-szlovák alapszerzõdés szerint létrehozandó Kisebbségi Vegyes Bizottság tevékenységének megalapozása.

Magyarország és Szlovénia együttmûködése a kisebbség érdekében példaértékû. Az 1992-ben aláírt "Egyezmény a Magyar Köztársaságban élõ szlovén nemzeti kisebbség és a Szlovén Köztársaságban élõ magyar közösség jogainak biztosításáról" alapján dolgozik a Magyar-Szlovén Kisebbségi Vegyes Bizottság. A magyarországi szlovén kisebbség képviselõi részt vesznek a bizottság munkájában.

Érdemi munkát végez a kormányzati szintû Magyar-Ukrán Kisebbségi Vegyes Bizottság is. A magyar tagozat munkájában folyamatosan részt vesz a hazai ukrán kisebbség képviselõje. A kisebbség képviselõje meghívást kapott az 1995-ben létrehozott Magyar-Ukrán Parlamentközi Bizottság ülésére is.

A Kormány programjában egyrészt üdvözlendõnek tartja, ha az anyaországok hozzájárulnak a hazánkban élõ kisebbségeik nyelvi és kulturális identitásának erõsítéséhez, másrészt kifejezi törekvését arra, hogy a kisebbségek hídként szolgáljanak Magyarország és anyanemzetük között.

A Kormány a Magyarország és szomszédai között létrejött alapszerzõdéseket tiszteletben tartja, szomszédaitól ezek jóhiszemû értelmezését és betartását várja. Az alapszerzõdéseket azonban természetükbõl fakadóan tartalommal kell megtölteni és további, egyes részterületekre vonatkozó megállapodásokkal kell kiegészíteni, illetve tovább fejleszteni A regionális együttmûködés erõsítése és az ebben rejlõ lehetõségek fokozott kihasználása ugyanis jelentõs mértékben csökkentheti az abból fakadó nehézségeket és feszültségeket, hogy a térség országai eltérõ idõpontban válnak az euro-atlanti szervezetek, így a NATO és az Európai Unió tagjává.

A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy a Keretegyezményben lefektetett elveket tiszteletben tartják és végrehajtják, azokhoz - amennyiben az szükséges - kizárólag olyan megszorításokat, korlátozásokat vagy derogációkat alkalmaznak, amelyekrõl nemzetközi jogi okmányok rendelkeznek, különösen amelyek az emberi jogok és alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló Egyezményben és kiegészítõ jegyzõkönyveiben találhatók, amennyiben ezek lényegesek az említett elvekbõl származó jogok és szabadságok szempontjából.

A Keretegyezmény elõzõ cikkének értékeléséhez adott információkból kitetszõen, a magyar belsõ jog számos ponton egyértelmûbb, jogilag pontosabb, a kisebbségek számára szélesebb jogkört biztosító szabályokat tartalmaz, mint maga a Keretegyezmény.

A Keretegyezmény 19. cikkében foglaltak sérelme esetén az Alkotmánybíróság elõtti egyéni panasz joga nyitva állna a sértettnek.

Magyarország a Keretegyezményben lefektetett elvek gyakorlati megvalósulása során nem alkalmazott megszorításokat, korlátozásokat, sem derogációkat.

A jelen Keretegyezménybe foglalt elvekbõl eredõ jogok és szabadságok gyakorlása során minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személy tiszteletben tartja a nemzeti törvényhozást és mások jogait, különösen a öbbséghez tartozókét és más nemzeti kisebbségiekét.

A jelen Keretegyezmény egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, hogy az bármely egyén számára jogot biztosítana olyan tevékenység folytatására vagy olyan cselekedet végrehajtására, amely a nemzetközi jog alapvetõ elveivel, kiváltképpen az Államok szuverén egyenlõségével, területi integritásával és politikai függetlenségével ellentétes.

A jelen Keretegyezmény egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, hogy az korlátozza vagy megsérti azokat az emberi jogokat vagy alapvetõ szabadságokat, melyek a Szerzõdõ Felek bármelyike törvényeinek megfelelõen vagy bármely más - amennyiben e Szerzõdõ Fél részese - Egyezmény alapján biztosítható.

A jelen Keretegyezménybe foglalt elvekbõl eredõ jogok és szabadságok - amennyiben az emberi jogok és alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló Egyezményben, vagy kiegészítõ jegyzõkönyveiben azoknak megfelelõ rendelkezések találhatók - az utóbb említett Egyezmény rendelkezéseivel összhangban lévõkként értelmezendõk.

A Keretegyezmény 20., 21., és 23. cikkeit érintõen nincs releváns észrevételünk.

1. A jelen Keretegyezmény aláírása vagy a megerõsítõ, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okmányok letétbe helyezése alkalmával minden Állam megnevezheti azt a területet, vagy területeket, amely(ek) nemzetközi kapcsolataiért felelõsséget visel és ahol a jelen Keretegyezményt alkalmazni fogják.

2. Bármely Állam bármely késõbbi idõpontban az Európa Tanács Fõtitkárához intézett nyilatkozatában kiterjesztheti a jelen Keretegyezmény alkalmazását a nyilatkozatban meghatározott más területre. Az ilyen terület vonatkozásában a jelen Keretegyezmény a nyilatkozatnak a Fõtitkár általi kézhezvételét követõ három hónapos idõtartam lejártát követõ hónap elsõ napján fog hatályba lépni.

3. Az elõzõ két bekezdés alapján tett bármely, a nyilatkozatban meghatározott terület vonatkozásában fennálló nyilatkozatot a Fõtitkárhoz címzett értesítéssel vissza lehet vonni. A visszavonás a Fõtitkárhoz eljuttatott nyilatkozat kézhezvételét követõ három hónapos idõtartam lejártát követõ hónap elsõ napján lép hatályba.

A Magyar Köztársaság a Keretegyezmény területi hatályára vonatkozó korlátozó nyilatkozatot nem tett.

a Magyar Köztársaságnak az Európa Tanács Nemzeti Kisebbségek Védelmérõl szóló Keretegyezménye végrehajtására vonatkozó jelentéséhez

	1910	1930	1949	1970
Magyar	6 730 299	8 000 335	9 076 041	10 166 237
Szlovák	165 317	104 786	25 988	21 176
Román	28 491	16 221	14 713	12 624
Horvát	62 018	47 332	20 423	21 855
Szerb	26 248	7 031	5 158	7 989
Szlovén, vend	6 915	5 464	4 473	4 205
Német	553 179	477 153	22 455	35 594
Cigány	9 799	7 841	21 387	34 957
Egyéb	29 848	18 946	14 161	17 462
Összesen	7 612 114	8 685 109	9 204 799	10 322 099

	1941	1960
Magyar	8 918 868	9 837 275
Szlovák	16 677	14 340
Román	7 565	12 326
Horvát	4 177	14 710
Szerb	3 629	3 888
szlovén, vend	2 058	".."
Német	302 198	8 640
Cigány	27 033	56 121
Egyéb	33 869	13 744
Összesen	9 316 074	9 961 044

Anyanyelv szerint
Kisebbségek	Fõ		A lakónépesség %-ában 1990-ben
	1980	1990	A lakónépesség %-ában 1990-ben
Szlovák	16 054	12 745	0,1228
Román	10 141	8 730	0,0841
Horvát	20 484	17 577	0,1694
Szerb	3 426	2 953	0,0285
Szlovén, vend	3 142	2 627	0,0253
Német	31 231	37 511	0,3616
Cigány	27 915	48 072	0,4634
Örmény	".."	37	0,0004
Görög	".."	1 640	0,0158
Bolgár	"::"	1 370	0,0132
Lengyel	".."	3 788	0,0365
Ukrán, ruszin	".."	674	0,0065
Összesen	112 393	137 724	1,3275

Nemzetiség szerint
Kisebbségek	Fõ		A lakónépesség %-ában 1990-ben
Kisebbségek	1980	1990	A lakónépesség %-ában 1990-ben
Szlovák	9 101	10 459	0,1008
Román	8 874	10 740	0,1035
Horvát	13 895	13 570	0,1308
Szerb	2 805	2 905	0,0280
Szlovén, vend	1 731	1 930	0,0186
Német	11 310	30 824	0,2971
Cigány	6 404	142 683	1,3753
Egyéb kisebbség	16 369	19 640	0,1893
Összesen	70 489	232 751	2,2434

	1997 (millió ft)	1998 (millió ft)	1999 (millió ft)
Kisebbségek Országos Önkormányzatai
Cigány	96,0	120,0	138,0
Német	63,0	81,8	99,0
Szlovák	32,0	42,6	51,5
Horvát	32,0	41,7	51,0
Román	16,0	20,8	27,0
Szerb	15,0	20,3	25,0
Szlovén	12,0	16,3	20,0
Bolgár	10,0	13,8	17,5
Görög	10,0	13,8	17,0
Lengyel	10,0	13,8	17,0
Örmény	10,0	13,8	17,0
Ruszin	-	-	13,0
Ukrán	-	-	13,0

Helyi kisebbségi önkormányzatok	300,0	350,0	730,0
Kisebbségi civil szervezetek	70,0	79,1	87,8
Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány	395,0	474,0	530,0
Magyarországi Cigányokért Közalapítvány	170,0	250,0	280,0
Kisebbségi koordinációs és intervenciós keret	50,0	55,0	44,0
Oktatási Minisztérium, a kisebbségi tárcafeladataira	274,9	290,0	250,0
Gandhi Közalapítvány	325,0	230,0	210,0
Kisebbségi Színházak	62,0	67,0	74,0
Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, kisebbségi kulturális feladatok támogatása	-	-	100,0

Tematika	Támogatási összeg forintban 1998-ban
Kiadás, terjesztés, mûfordítás	18 863 890
Színház	4 156 420
Könyvtár, közgyûjtemény, mûemlék	11 502 788
Média	15 120 198
Gyermek és ifjúsági programok	38 433 536
Hitélet	5 564 240
Közéleti szakemberképzés támogatása	7 530 106
Hagyományõrzés	63 824 708
Évkönyvek (kalendáriumok) kiadása	6 300 000
Összesen:	171 295 886

Kisebbség	Támogatási összeg forintban 1998-ban
Bolgár	4 415 440
Cigány	53 221 134
Görög	2 813 464
Horvát	15 792 170
Lengyel	5 083 405
Német	29 320 893
Örmény	2 665 000
Román	10 151 320
Ruszin	1 515 000
Szerb	7 410 941
Szlovák	23 093 507
Szlovén	4 882 112
Ukrán	719 000
Interkulturális progr.	10 212 500
Összesen:	171 295 886

Tevékenységi csoport	Alapítvány	Egyesület	Összesen
Kisebbségi jogok védelme
1996.	37	250	287
1997.	36	319	355
Kisebbségi kultúra ápolása
1996.	53	179	232
1997.	79	256	335
Valláshoz kötõdõ tevékenység
1996.	923	168	1091
1997.	1051	184	1235

Tevékenységi csoport	Tagok száma (fõ)
Kisebbségi jogok védelme	23 029
Kisebbségi kultúra ápolása	20 471
Valláshoz kötõdõ tevékenység	27 672

Bevételi forrás	A bevételek
	összege millió Ft	megoszlása %-ban
Állami támogatás	1319,2	82,3
Magántámogatás	179,9	11,2
Alaptevékenység bevétele	4,1	0,3
Vállalkozási tevékenység bevétele	97,5	6,1
Egyéb bevétel	2,6	0,1
Összesen	1603,3	100,0

Vallás	1920	1930	1941	1949
Római katolikus	5 102 466	5 631 146	6 119 111	6 240 399
Görög katolikus	175 653	201 092	233 843	248 356
Református	1 670 990	1 813 144	1 934 888	2 014 718
Evangélikus	496 799	533 846	557 207	482 157
Görög keleti	50 917	39 839	38 318	36 015
Unitárius	6 225	6 266	8 465	9 449
Izraelita	473 329	444 552	400 811	133 861
Egyéb	10 496	15 224	23 431	39 844
Összesen:	7 986 875	8 685 109	9 316 074	9 204 799

Magyar Katolikus Egyház	1 709 000
Magyarországi Református Egyház	695 000
Magyarországi Evangélikus Egyház	293 000
Magyarországi Zsidó Hitközségek Közössége	93 000
Budai Szerb Ortodox Egyházmegye	16 830
Erdélyi Gyülekezet - Megbékélés Közössége	1 980
Evangéliumi Pünkösdi Közösség	27 480
Magyar Ortodox Egyház	9 200
Magyarországi Baptista Egyház	45 790
Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház	1 550
Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség	11 080
Magyarországi Metodista Egyház	7 170
Magyarországi Román Ortodox Egyház	9 860
Magyarországi Szabadkeresztyén Gyülekezet	3 580
Magyarországi Unitárius Egyház	17 390

Jogcím megnevezése	1994	1995	1996	1997	1998
Egyházi alapintézmények mûködésének támogatása	7,391	7,385	7,42	8,722	9,86
Beruházás, mûemlékmegóvás	10,0	10,0	10,0	10,0	10,0
Egyházi közgyûjtemények	3,02	3,02	2,524	2,8	3,0
Összesen	20,411	20,405	19,944	21,522	22,86

Kisebbség	Mûsoridõ, gyakoriság, Sugárzás (országos vagy regionális)	Heti mûsoridõ összesen
Bolgár	Heti egyszer 30 perc országos	30 perc
Cigány	Heti 6-szor 30 perc országos	180 perc
Görög	Heti egyszer 30 perc országos	30 perc
Horvát	Napi 90 perc regionális, Napi 30 perc országos	840 perc
Lengyel	Heti egyszer 30 perc országos	30 perc
Német	Napi 90 perc regionális, Napi 30 perc országos	840 perc
Örmény	Heti egyszer 30 perc országos	30 perc
Román	Napi 90 perc regionális Napi 30 perc országos	840 perc
Ruszin	Heti egyszer 30 perc országos	30 perc
Szerb	Napi 30 perc, továbbá heti négyszer 50 perc regionális Napi 30 perc országos	630 perc
Szlovák	Napi 90 perc, továbbá heti egyszer 30 perc regionális Napi 30 perc országos	870 perc
Szlovén	Heti egyszer 30 perc regionális Heti egyszer 30 perc országos	60 perc
Ukrán	Heti egyszer 30 perc regionális	30 perc

A lap neve (megjelenés gyakorisága)	1996. évi támogatás ezer forintban	1997. évi támogatás ezer forintban	1998 évi támogatás ezer forintban
Ararát (örm) kéthetente	7 900	7 130	7 443
Gromada (ukr.) havonta	3 500	3 760	3 925
Haemus (bolgár) Negyedévente	4 500	4 500	4 694
Hrvatski Glasnik (horvát) hetente	20 500	21 770	22 727
Kafeneio (görög) Negyedévente	4 500	4 000	4 176
Ludové Noviny (szlovák) hetente	20 500	21 770	22 727
Magazyn Polonijny (lengyel) kéthetente	6 000	9 160	9 563
Neue Zeitung (német) Hetente	20 500	24 740	25 828
Foaia Româneascã (román) hetente	15 000	15 500	16 208
Porabje (szlovén) Kéthetente	6 600	6 450	6 733
Ruszinszky Zsivot (ruszin) kéthetente	3 500	4 300	4 489
Szrpszke Narodne Novine (szerb) hetente	19 000	22 000	22 968
Roma lapok
Amaro Drom, havonta	2 500	9 224	9 646
Cigány Hírlap*, havonta	9 000	0	0
Kethano Drom*, Negyedévente	5 500	0	0
Lungo Drom, havonta	10 000	10 380	10 836
Phralipe, havonta	2 500	5 300	5 533
Rom Som*, Negyedévente	3 000	0	0
Összesen	164 500	170 000	177 500

Óvoda	80000
Iskola:
1-8. osztály	83000
9-13. osztály	108000

Óvoda	25000
Iskolák:
anyanyelvû, két-nyelvû	32000
nyelvoktató	26000
cigány felzárkóztató	27000
cigány kollégiumi ellátás	20000

	Nyelvoktató iskola tanulólétszám	Kétnyelvû iskola tanulólétszám	Anyanyelvû iskola tanulólétszám	Tanulólétszám évfolyamonként
1. osztály	340	15	82	437
2. osztály	302	0	40	342
3. osztály	300	0	36	336
4. osztály	276	0	35	311
5. osztály	235	0	27	262
6. osztály	224	0	41	265
7. osztály	254	0	37	291
8. osztály	271	0	37	308
Összesen	2202	15	335	2552

	Anyanyelvû	Kétnyelvû	Összesen
Óvodák száma	198	16	214
Gyermekcsoport	617	41	658
Gyermeklétszám	13889	870	14759

	1994/95.	1995/96.
Iskolák	254	254
Pedagógusok	870	919
Nyelvcsoportok	2396	2668
Tanulók összesen	40240	41029
- anyanyelvû iskolában	878	896
- kétnyelvû iskolában	4584	5471
- nyelvet oktató iskolában	34778	34662

Év	Óvoda	Általános iskola	Gimnázium
tanulólétszám
1990	453	961	128
1994	683	945	116
1996	638	915	114
1998	517	1127	126

Évfolyam	Nyelvoktató iskola tanulólétszám	Kétnyelvû iskola tanulólétszám	Anyanyelvû iskola tanulólétszám	Tanulólétszám évfolyamonként
1. osztály	128	9	67	204
2. osztály	88	8	48	144
3. osztály	106	11	72	189
4. osztály	62	3	65	130
5. osztály	47	7	59	113
6. osztály	52	8	74	134
7. osztály	41	5	64	110
8. osztály	41	3	59	103
Összesen	565	54	508	1127

Óvodák száma	Csoportok száma	Gyermekek száma	Pedagógusok száma
74	131	2968	141

	Általános iskolák száma	Tanulók száma	Pedagógusok száma	Nyelvcsoportok száma
Nyelvoktatás	67	4031	118	326
Kétnyelvû	3	215	12	19
Anyanyelvû	5	629	29	46
Összesen:	75	4875	159	391

	Iskolák száma	Tanulók száma
Anyanyelvû gimnázium	2	119
Szlovák nyelvet oktató gimnázium, szakközépiskola	4	76

Évfolyam	Nyelvoktató iskola tanulólétszám	Kétnyelvû iskola tanulólétszám	Tanulólétszám évfolyamonként
1. osztály	5	7	12
2. osztály	3	9	12
3. osztály	7	9	16
4. osztály	12	6	18
5. osztály	15	0	15
6. osztály	21	0	21
7. osztály	19	0	19
8. osztály	20	0	20
Összesen	102	31	133

Kisebbség	Kitûzött	Megtartott	Eredményes
Bolgár	16	14	14
Cigány	923	817	762
Görög	18	18	18
Horvát	75	73	74
Lengyel	37	34	32
Német	272	272	272
Örmény	27	25	25
Román	34	33	32
Ruszin	11	10	9
Szerb	36	34	34
Szlovák	77	76	75
Szlovén	10	10	10
Ukrán	7	6	4
Összesen:	1543	1422	1361

	B o l g á r	C i g á n y	G ö r ö g	H o r v á t	L e n g y e l	N é m e t	Ö r m é n y	R o m á n	R u s z i n	S z e r b	S z l o v á k	S z l o v é n	U k r á n	Ö s s z e s
Budapest	8	23	10	14	9	23	16	14	5	14	8	1	2	147
Bács-	0	26	0	10	0	17	0	0	0	2	3	0	0	58
Baranya	1	66	1	18	1	57	0	0	0	2	0	0	0	146
Békés	0	20	0	0	0	7	0	8	0	1	14	0	0	50
Borsod-	1	129	1	0	11	8	0	1	3	0	10	0	0	164
Csongrád	0	7	1	0	1	2	1	2	0	4	2	0	1	21
Fejér	0	15	1	0	1	15	1	0	0	1	1	0	0	35
Gyõr-	0	15	1	5	1	10	0	0	0	0	0	1	0	33
Hajdú-Bihar	1	35	1	0	0	0	1	7	0	0	0	0	0	44
Heves	0	55	1	0	0	1	0	0	0	0	2	0	0	59
Szolnok	0	34	0	0	1	0	0	0	0	0	0	0	0	35
Komárom-	0	9	1	0	3	15	1	0	0	0	8	0	1	38
Nógrád	0	42	0	0	0	2	0	0	0	0	13	0	0	57
Pest	3	45	1	3	1	33	2	0	1	9	12	0	0	110
Somogy	0	58	0	5	0	3	1	0	0	0	0	0	0	67
Szabolcs-	0	90	0	0	1	4	1	0	0	0	1	0	0	97
Tolna	0	29	0	0	0	27	0	0	0	1	1	0	0	58
Vas	0	12	0	10	0	10	0	0	0	0	0	8	0	40
Veszprém		21	0	0	1	37	1	0	0	0	0	0	0	60
Zala		31	0	9	0	2	0	0	0	0	0	0	0	43
Összesen	14	762	18	74	32	272	25	32	9	34	75	10	4	1361

Megye	Horvát települési önkormányzatok száma	Horvát helyi kisebbségi önkormányzatok száma
Bács-Kiskun	0	10
Baranya	3	15
Gyõr-Sopron-Moson	0	5
Pest	0	3
Somogy	4	1
Vas	6	4
Zala	5	4
Budapest	0	14
összesen:	18	56

A Kormány 2023/1999. (II.12.) Korm. határozata a Magyar Köztársaságnak az Európa Tanács Nemzeti Kisebbségek Védelmérõl szóló Keretegyezménye végrehajtására vonatkozó jelentésérõl