2048/1999. (III. 17.) Korm. határozat a Magyar Köztársaságnak a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája 2. Cikk 2. pontja szerinti kötelezettségvállalásai végrehajtására vonatkozó jelentésérõl

Budapest, 1999. február

A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartáját (a továbbiakban: Karta) 1992. június 22-én fogadta el az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága. Aláírásra 1992. november 5-én nyitották meg, ekkor 11 állam - köztük Magyarország - írta alá.

A magyarországi jogrendszer a Karta preambulumában foglalt alapelvekbõl indul ki, ám a végrehajtás vonatkozásában Magyarország esetében figyelembe kell venni a következõ jellegzetességeket:

A kisebbségi nyelvek védelmét szolgáló legfontosabb törvények

A jogi szabályozás legfontosabb elemeit a nyelvhasználat terén az alábbiakban foglaljuk össze.

1. A Magyar Köztársaság Alkotmánya

1949. évi XX. törvény

(4) A nemzeti és etnikai kisebbségek helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre.

70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

1993. évi LXXVII. törvény

Egyéni kisebbségi jogok

13. § A kisebbséghez tartozó személynek joga van:

c) kisebbségi voltával kapcsolatos személyi adatok védelméhez külön törvényben meghatározottak szerint.

A kisebbségek közösségi jogai

b) törvények keretei között saját országos nevelési, oktatási, kulturális, tudományos intézményhálózat kialakítására.

42. § E törvény értelmében kisebbségek által használt nyelvnek számít a bolgár, a cigány (romani, illetve beás), a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán nyelv.

(3) A kisebbségeknek a 43. § (3)-(4) bekezdése szerint létrehozott oktatási-nevelési intézményeiben biztosítani kell a kisebbségi népismeret, a kisebbség és anyaországa történelmének tanítását, kulturális hagyományainak, értékeinek megismerését.

46. § (1) A kisebbségi oktatásra irányuló igények felmérésében és az oktatás megszervezésében a helyi és a kisebbségi önkormányzatok együttmûködnek.

b) a kisebbségek könyvkiadását és idõszaki kiadványainak megjelentetését;

Nyelvhasználat

(2) A helyi önkormányzat képviselõ-testületében a kisebbségi képviselõ anyanyelvét is használhatja. Ha a felszólalás valamely kisebbség nyelvén hangzott el, a felszólalás magyar nyelvû szövegét vagy tartalmi kivonatát az ülés jegyzõkönyvéhez csatolni kell.

a) rendeletének kihirdetése, hirdetményének közzététele - a magyar mellett - a kisebbség anyanyelvén is megtörténjék;

(2) Az állam a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott mértékben

40. § (1) Az Országgyûlés ülésén a tanácskozás nyelve a magyar.

(2) Ha a képviselõ anyanyelve nem magyar, anyanyelvén is felszólalhat. Ezen szándékát a felszólalással érintett ülésnapot megelõzõen egy nappal jeleznie kell. A tolmácsolásról az Országgyûlés Hivatala gondoskodik.

(3) A nem magyar anyanyelvû képviselõ részére - kérésére - folyamatos tolmácsolásról kell gondoskodni.

4.3. Az anyakönyvekrõl, a házasságkötési eljárásról és a névviselésrõl szóló 1982. évi 17. törvényerejû rendelet

8. § (1) A büntetõeljárás nyelve a magyar. A magyar nyelv nem tudása miatt senkit sem érhet hátrány.

b) a tanú kihallgatásáról, valamint a szemlérõl, a helyszínelésrõl, a bizonyítási kísérletrõl, a lefoglalásról és a motozásról.

218. § (1) Az állam viseli (.) azt a költséget is, amely annak kapcsán merült fel, hogy a vádlott a magyar nyelvet nem ismeri, illetve azt a költséget, amelynek viselésére a bíróság a vádlottat a 217. § (2)-(3) bekezdése alapján nem kötelezte.

2. § (1) Az elítélttel szemben csak az ítéletben és a törvényben meghatározott joghátrányok alkalmazhatók.

(2) Az elítélt jogosult

a) az anyanyelvén vagy az általa ismert más nyelven megismerni a jogaira és a kötelezettségeire vonatkozó rendelkezéseket; a magyar nyelv nem tudása miatt nem érheti hátrány;

b) a büntetés végrehajtása során anyanyelvének használatára;

(3) Az elítéltek között nem tehetõ hátrányos megkülönböztetés nemzetiségi és etnikai hovatartozásuk, vallási vagy politikai meggyõzõdésük, társadalmi származásuk, nemük, illetõleg vagyoni helyzetük szerint.

56. § (2) A katona - szolgálati jogállásától függõen - a katonák jogállásáról szóló törvényben meghatározott korlátok között gyakorolhatja az alábbi alapvetõ jogokat:

(.)

g) az anyanyelv használatának és oktatásának jogát;

20. § (1) A hadköteles katona anyanyelvét szabadon használhatja.

22. § (1) A hivatásos állomány tagja anyanyelvét szabadon használhatja.

5. § Az óvodai nevelés, az iskolai nevelés és oktatás, a kollégiumi nevelés nyelve a magyar, illetve a nemzeti és etnikai kisebbségek nyelve. A nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozó gyermekek, tanulók - a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényben meghatározott választás alapján - anyanyelvükön, illetõleg anyanyelvükön és magyarul vagy magyar nyelven részesülhetnek óvodai nevelésben, iskolai nevelésben és oktatásban, illetve kollégiumi nevelésben. A nevelés, oktatás - részben vagy egészben - más nyelven is folyhat.

9. § (5) Az érettségi vizsgán a tanuló kötelezõ és választható tantárgyakból ad számot tudásáról. Kötelezõ tantárgyak a következõk: magyar nyelv és irodalom, történelem, emellett a nemzeti, etnikai kisebbségi oktatásban résztvevõk számára anyanyelv és irodalom, továbbá - ha jogszabály másképp nem rendelkezik - matematika, valamint - a nemzeti, etnikai kisebbségi oktatásban résztvevõk kivételével - idegen nyelv. Az érettségi vizsga egyes tantárgyaiból kétféle, eltérõ szintû követelmények alapján tehetõ vizsga.

- az iskola egyes évfolyamain tanított tantárgyakat, a kötelezõ és választható tanórai foglalkozásokat és azok óraszámait, az elõírt tananyagot és követelményeit,

- az iskolai beszámoltatás, az ismeretek számonkérésének követelményeit és formáit, a tanuló magatartása, szorgalma értékelésének és minõsítésének követelményeit, továbbá - jogszabály keretei között - a tanuló teljesítménye, magatartása és szorgalma értékelésének, minõsítésének formáját,

- nemzeti, etnikai kisebbségi iskolai nevelésben és oktatásban részt vevõ tanulók részére a magyar nyelv és kultúra elsajátítását biztosító tananyagot; a nemzeti, etnikai kisebbséghez nem tartozó tanulók részére a településen élõ nemzeti, etnikai kisebbség kultúrájának megismerését szolgáló tananyagot,

1. Anyanyelv és irodalom

A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségi oktatás a magyar oktatási rendszer szerves részeként mûködik. Ennek értelmében azzal alapvetõen azonos tartalmú, azonos értékû és továbbfejleszthetõ alapmûveltséget és esélyegyenlõséget kell biztosítania. Ezért a NAT-ban megfogalmazott követelmények a nemzeti és etnikai kisebbségek oktatására is érvényesek.

A kisebbségi oktatás sajátos célja a kisebbségi önazonosság megõrzése és erõsítése. Ennek érdekében törekszik:

- az adott kisebbség nyelve szóbeli és írásbeli megértésének, illetve használatának kifejlesztésével az adott anyanyelv mûvelt köznyelvi szinten történõ elsajátításának elõsegítésére,

- a népköltészet, a zene, a képzõmûvészet, a szokások és hagyományok megismertetésére és ápolására,

- a történelmi hagyományok, az anyanyelvi kultúra, a hon- és népismeret oktatására,

- a különbözõ kultúrák értékeinek kifejezésre juttatásával toleranciára, a másság elfogadására és megbecsülésére,

A népismeret az egyes kisebbségek kultúrájáról, történelmérõl és hagyományairól szóló legfontosabb ismereteket tartalmazó, a NAT mûveltségi területeihez kapcsolódó tananyag. A nyelvoktató, a kétnyelvû, az anyanyelvû, a cigány felzárkóztató és az interkulturális oktatási programoknak tartalmazniuk kell a kisebbségi népismeret oktatását. A népismeret oktatása történhet a NAT mûveltségi területeinek oktatásába integráltan, a cigány felzárkóztató vagy interkulturális oktatási programokba integráltan, illetve önálló tantárgyként.

Az anyanyelvû oktatás célja a teljes értékû kisebbségi oktatás biztosítása. Ebben az oktatási típusban a tanítási nyelv a kisebbségi anyanyelv. Az anyanyelvû kisebbségi oktatásban biztosítani kell a magyar nyelv másodnyelvként történõ tanítását.

A kétnyelvû kisebbségi oktatás célja, hogy kiegyensúlyozottan kétnyelvû nyelvi készségeket alakítson ki. A kétnyelvû kisebbségi oktatásban a tanítási nyelv a kisebbségi anyanyelv és a magyar nyelv. A kisebbségi nyelven oktatott mûveltségi területeket az iskolák helyi tantervei jelölik ki. Ebben az oktatási típusban a NAT mûveltségi anyagának legalább a felét a kisebbségek nyelvén is oktatni kell.

A nyelvoktató kisebbségi oktatás célja, hogy dominánsan magyar nyelvû tanulók számára biztosítja anyanyelvük másodnyelvként való elsajátítását. Ebben az oktatási típusban a tanítási nyelv a magyar nyelv, a kisebbségi anyanyelv oktatása elsõ osztálytól a NAT élõ idegen nyelv tantervi követelményeinek figyelembe vételével történik. Az iskolák pedagógiai programja a kisebbségi anyanyelv mellett más élõ idegen nyelvek oktatását is tartalmazhatja.

A kisebbségi iskolákban a nemzeti anyanyelvet és irodalmat a megfelelõ anyanyelven, a mûvelõdési és közoktatási miniszter által jóváhagyott külön rendelet alapján (a Nemzeti és etnikai kisebbség óvodai nevelésének irányelve és a Nemzeti és etnikai kisebbség iskolai oktatásának irányelve), a magyar nyelvet és irodalmat pedig idegen nyelvként kell tanítani a NAT elõírásai szerint.

A nemzeti, nemzeti és etnikai kisebbségi kulturális hagyományok megõrzése, méltó folytatása, a közösségi és egyéni mûvelõdés személyi, szellemi, gazdasági feltételeinek javítása, a polgárok életminõségét javító, értékhordozó tevékenységek, valamint ezek megvalósulására létrejött intézmények és szervezetek mûködésének elõsegítése a társadalom közös érdeke.

4. § Mindenkinek joga, hogy

a) megismerhesse a kulturális örökség javait és ezek jelentõségét a történelem alakulásában, a nemzeti, nemzetiségi és etnikai kisebbségi önismeret formálásában, valamint az ezek védelmével kapcsolatos ismereteket a muzeális intézmények tevékenysége, a könyvtári szolgáltatások, az oktatás, a közmûvelõdés, az ismeretterjesztés, a sajtó és a tömegtájékoztatás útján.

d) e törvény szerint mûvelõdési céljai megvalósításához közmûvelõdési közösségi színteret (a továbbiakban: közösségi színtér), szervezõ, szervezeti és tartalmi segítséget kapjon.

66. § A megyei könyvtár a megye egész területére vonatkozóan .

3. végzi, illetõleg szervezi a megye nemzeti és etnikai kisebbségéhez tartozó lakosainak könyvtári ellátását,

A települési önkormányzatok közmûvelõdési feladatai

76. § (1) A települési önkormányzat kötelezõ feladata a helyi közmûvelõdési tevékenység támogatása.

c) az egyetemes, a nemzeti, a nemzetiségi és más kisebbségi kultúra értékeinek megismertetése, a megértés, a befogadás elõsegítése, az ünnepek kultúrájának gondozása,

d) az életkoruk, testi, szellemi vagy lelki állapotuk, társadalmi körülményeik következtében súlyosan hátrányos helyzetben lévõ csoportok számára készített mûsorszámok.

26. § (1) A közszolgálati mûsorszolgáltató kötelessége elõsegíteni a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek kultúrájának és anyanyelvének ápolását, az anyanyelvükön való rendszeres tájékoztatást. E feladatot országos, illetve - a kisebbség földrajzi elhelyezkedésének figyelembevételével - körzeti vagy helyi mûsorszolgáltatásban, a kisebbség igényeinek megfelelõ mûsorszámokkal, a televízióban szükség szerint feliratozással vagy többnyelvû sugárzással teljesíti. A nemzetiségi mûsorok idõtartama sem országos, sem körzeti összesítésben nemzetiségenként nem lehet kevesebb, mint a törvény hatálybalépésekor.

(2) A nemzeti és etnikai kisebbségek országos önkormányzatai - ennek hiányában országos szervezetei - a közszolgálati mûsorszolgáltatónál rendelkezésükre álló mûsoridõ felhasználásának elveirõl önállóan döntenek. E döntésüket - mely nem érintheti a mûsorszám tartalmát és a mûsorszerkesztést - a közszolgálati mûsorszolgáltató köteles figyelembe venni.

29.§(2) A közszolgálati mûsorszolgáltatási szabályzatban, illetve a mûsorszolgáltatási szabályzatban szabályozni kell:

95. § (5) ....az Országos Rádió és Televízió Testület a nemzeti és etnikai kisebbség más törvényben meghatározott jogosultságainak biztosítására heti legalább négy-, legfeljebb nyolcórányi mûsoridõben pályázat nélkül, a nemzeti és etnikai kisebbség önkormányzatának kizárólagos tulajdonában lévõ közhasznú társaságot, mint nem nyereségérdekelt mûsorszolgáltatót mûsorszolgáltatásra jogosítja fel, ha a pályázati felhívásban meghatározott vételkörzetben a nemzeti és etnikai kisebbségek anyanyelvû tájékoztatási igényeinek kielégítése másképp nem biztosított.

A kisebbségi törvény bevezetõjében a következõ megfogalmazás szerepel: "A Magyar Köztársaság területén élõ, magyar állampolgárságú nemzeti és etnikai kisebbségek nyelve, tárgyi és szellemi kultúrája, történelmi hagyományai, valamint a kisebbségi létükkel összefüggõ más sajátosságaik egyéni és közösségi önazonosságuk része.

Mindezek különleges értékek, megõrzésük, ápolásuk és gyarapításuk nemcsak a nemzeti és etnikai kisebbségek alapvetõ joga, de a magyar nemzet, végsõsoron pedig az államok és nemzetek közösségének érdeke is."

A kisebbségi törvény értelmében a Magyarországon élõ kisebbségek által használt nyelvnek számít a bolgár, a cigány (romani, illetve beás), a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán nyelv.

A felsorolt nyelveket beszélõ nemzeti, illetve etnikai kisebbségek szórványban élnek az ország egész területén. Az esetek döntõ többségében olyan településeken laknak, ahol helyi szinten is õk képezik a lakosság számszerû kisebbségét. Az ország területén igen kis létszámban élõ kisebbségek - bolgárok, görögök, lengyelek, örmények, ruszinok és ukránok nyelvhasználattal és kultúrával kapcsolatos igényei szinte kimutathatatlanok, így esetükben a kisebbségi törvény alapján ugyan garantáltak a nyelvi jogok, ám szórtságukból adódóan megközelítõleg sem jelölhetõ ki az általuk beszélt nyelv használatának földrajzi egysége, régiója.

A Magyar Köztársaság csak azon kisebbségek nyelvével kapcsolatosan vállalt kötelezettségeket a Karta III. része vonatkozásában, amelyek koncentráltabban, jellemzõen az ország egy - egy jól behatárolható régiójában élnek (román, szlovén), vagy ugyan szórványban, több régióban illetõleg megyében, ám lélekszámukból adódóan rendelkeznek kiépített struktúrával az anyanyelvû oktatás és a kulturális élet terén (horvát, német, szerb, szlovák).

A bolgárok igen szétszórtan élnek az ország területén. Jelentõsebb számban Budapesten a fõváros környéki településeken, Miskolcon és Pécsett élnek.

A magyarországi cigányok ugyancsak az ország egész területén megtalálhatók. Az õ esetükben nyelvi szempontból fontos megemlíteni, hogy túlnyomó többségükben magyar anyanyelvûek, a két cigány nyelv használata pedig földrajzilag nehezen behatárolható.

A magyarországi görögök többsége Budapesten, Miskolcon, Pécsett és Tatabányán él. A második világháborút követõ görög polgárháború elõl menekülõket a magyar kormány a Fejér megyei Beloiannisz faluban telepítette le. Ma itt él jelentõsebb lélekszámú görög közösség.

A magyarországi horvátok hagyományos települései fõleg az ország déli és nyugati határvidékén (Bács-Kiskun és Baranya megye déli részén, a Dráva folyó mentén, Zala megyében, Vas és Gyõr-Sopron megyében) találhatók. Jelentõsebb számú horvát közösségek találhatók Budapest környékén is.

A Magyarországon élõ lengyelek néhány észak-kelet magyarországi településen, valamint az ország nagyobb ipari központjaiban élnek jelentõsebb létszámban.

Németek nagyobb számban Baranya megyében, Budapesten, Gyõr-Moson-Sopron, Tolna, Pest, Komárom-Esztergom és Bács-Kiskun megyében élnek.

Örmények elsõsorban Budapesten és az ország nagyvárosaiban élnek. Közösségeik lélekszáma ezekben is elenyészõ.

A hazai románok legnagyobb lélekszámú közösségei Békés megyében élnek, de jelentõsebb lélekszámú román közösségek találhatók a Romániával határos másik két megyében (Hajdú-Bihar és Csongrád megyében), valamint Budapesten is.

A hazánkban élõ ruszinok két észak-kelet magyarországi településen, Komlóskán és Múcsonyban alkotnak jelentõsebb lélekszámú közösségeket. Ezen kívül Sárospatakon és a fõvárosban tudunk kisebb ruszin közösségekrõl.

A magyarországi szerbek jelentõsebb számban Budapesten és környékén, valamint a magyar - jugoszláv országhatár mentén (Csongrád megyében), valamint Baranya és Békés megyében élnek.

A hazánkban élõ szlovákok három nagyobb régióban élnek. Mintegy 60 százalékuk Békés és Csongrád megyében, ezen kívül Nógrád, Pest és Komárom-Esztergom megyében, valamint Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében találhatók jelentõsebb számú közösségek.

A magyarországi szlovének egységes, zárt területen, a magyar - osztrák határ mentén, a Szentgotthárdot déli irányból övezõ, egymással szomszédos hét településen élnek. Ezen kívül néhány nagyvárosban (Budapest, Mosonmagyaróvár, Szombathely) találhatók szlovén közösségek.

Az 1980. és az 1990. évi népszámlálás alkalmával a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek "anyanyelve", illetve "nemzetisége" szerint az alábbi adatokat rögzítették.

1980-ban: 10 709 463 fõ

1990-ben: 10 374 823 fõ.

 

Forrás: MAPSTAT Központi Statisztikai Hivatal szoftver, Budapest, 1992

Forrás: MAPSTAT Központi Statisztikai Hivatal szoftver, Budapest, 1992

Az 1990. évi népszámlálás adatai a tíz évvel korábbiakhoz képest érdekes kettõsséget mutatnak: miközben - a németeket és a cigányokat kivéve - folytatódott a kisebbségi anyanyelvû népesség fogyása, a magukat valamely nem magyar nemzetiséghez tartozónak vallók száma - a horvát népcsoportot kivéve - növekedett.

Több kisebbségnél, így például a szlovéneknél és a horvátoknál, a korcsoportos megoszlást áttekintve egyenletes csökkenést találunk a fiatal korosztályok felé haladva. Az utánpótlás hiánya leginkább az anyanyelvi adatokból tükrözõdik. A korábbi sokgyermekes családokat mára az elöregedõ háztartások váltották fel. (Például szerb nemzetiségûek 33,5 %-a hatvan éven felüli és mindössze 9,1 %-a 15 éven aluli).

A teljes és természetes integráció, az identitás választásának szabadsága a fennmaradás esélyeit is csökkentheti: a felnõtt korú kisebbségi lakosság 40-60%-a - legnagyobb arányban a szlovákság - él etnikailag vegyes házasságban. Az ilyen családokból kikerülõ gyermekek közül nyilvánvalóan sok "elvész" az adott kisebbség számára, csökkentve ezzel az amúgy is meggyengült önreprodukciós képességét. A magyarországi össznépességen belül 1990-ben 20,5 % volt a gyermekkorú, 18,9 % a 60 éven felüli. A németeknél a 15 évnél fiatalabbak aránya az 1941. évi 26 %-ról 12 %-ra csökkent, míg a 60 éven felülieké 13 %-ról 28 %-ra nõtt. A szlovákok körében a gyermekkorúak aránya 7 %, a szerbeknél 9 %.

A kisebbségi szervezetek, önkormányzatok becslésein alapuló, 1990-es létszámadatok a hivatalos statisztikai adatoktól jelentõs eltéréseket mutatnak.

Forrás: a kisebbségi szervezetek közlése

Magyarország mintegy 1 500 településén élnek a nemzeti és etnikai kisebbségek közösségei. Helyzetük sajátos, mert földrajzilag szétszórtan, s általában egy településen belül is kisebbségben, a magyarokkal és más kisebbségekkel együtt alkotják az adott település közösségét. Így például Magyarország 11 megyéjének 105 településén élnek ma - zömmel kettõs identitású - szlovákok. Egyazon kistérségben, koncentráltabban csupán a ruszinok, és az ország nyugati részén, egymással szomszédos hét településen lakó szlovének élnek. A magyarországi románok, bár többnyire a magyar-román országhatár mentén élnek, évszázados hagyományokkal rendelkezõ közösségeik alakultak ki a magyar fõvárosban is.

A kisebbségi identitású és kötõdésû népesség tényleges létszáma a népszámlálási és a becsült adatok között mozog. A becsült és bevallott adatok közti nagy eltérés egyik legfõbb oka a keserû történelmi tapasztalat: a német kisebbség esetében például a II. világháború után az 1941-es népszámlálás adatai szolgáltak a kitelepítések, a kollektív jogfosztás alapjául.

A regionális vagy kisebbségi nyelvet beszélõ személy definíciója

A magyarországi szabályozásban nem a "regionális vagy kisebbségi nyelvet beszélõ személy" definíciója képezi a nyelvi jogok alanya megállapításának alapját, hanem a "nemzeti és etnikai kisebbséghez" való tartozás. A "nemzeti vagy etnikai kisebbség" definíciója a következõképpen szerepel a kisebbségi törvényben: ""nemzeti és etnikai kisebbség (...) minden olyan, a Magyar Köztársaság területén legalább egy évszázada honos népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerû kisebbségben van, tagjai magyar állampolgárok és a lakosság többi részétõl saját nyelve és kultúrája, hagyományai különböztetik meg, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely mindezek megõrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul." (kisebbségi törvény 1.§)

A törvény által biztosított nyelvi jogok alanyai tehát a fenti definíciónak megfelelõen a hazai kisebbségekhez tartozó személyek, közösségek.

Magyarországon a kisebbségvédelem, ezen belül a kisebbségi nyelvek védelméhez szükséges jogszabályi háttér a Magyar Köztársaság következetes és folyamatos kisebbségpolitikájának köszönhetõen kialakult. Több állami szerv (ideértve a kisebbségek önkormányzatait is), civil szervezet létezik, amelyek tevékenységének jelentõs hányadát képezi az említett nyelvek, illetve kisebbségek védelme. A magyar Országgyûlés Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottsága a legmagasabb, a törvényhozás szintjén felügyeli a jogszabályok kidolgozása során azt, hogy a kisebbség, ezen belül a kisebbségi nyelvek védelmének elve ne sérüljön. A következõ szint a Kisebbségi Jogok Országgyûlési Biztosának intézménye, amely a hozzá érkezett, adott esetben nyelvi jogokat sértõ magatartással kapcsolatos panaszokat kivizsgálja, azok megoldásának érdekében ajánlásokat fogalmaz meg. A kisebbségek nyelvi jogai érvényesülésének figyelemmel kísérése szerepel Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal feladatkörében is.

A kisebbségek országos önkormányzatainak - vállalt - feladata az adott kisebbségek érdekeinek védelme. Ezen belül az önkormányzatok helyi, regionális és országos szinten a legfõbb szószólói a kisebbségi nyelvhasználattal kapcsolatos jogok betartásának.

A jelentés elkészítésébe a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal bevonta az érintett kisebbségek - a magyarországi horvátok, németek, románok, szerbek, szlovákok és szlovének - országos önkormányzatait, a Belügyminisztérium, a Külügyminisztérium, az Oktatási Minisztérium, valamint a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma illetékes fõosztályait. A jelentés tervezetét a közigazgatási egyeztetés keretében véleményezésre megküldte valamennyi tárcának, a Központi Statisztikai Hivatalnak és a Legfõbb Ügyészségnek is.

* * *

Ratifikációját követõen a Karta megjelent a kormány hivatalos közlönyében a Magyar Közlönyben teljes terjedelmében, a Magyar Köztársaság vállalásainak felsorolásával. Ezen túlmenõen a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal közvetítésével az információkat célzottan eljuttattuk a kisebbségek országos önkormányzataihoz. Több a Kartával kapcsolatos híradás látott napvilágot a kisebbségi és a magyar sajtóban is.

* * *

A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségeknek a társadalomban betöltött szerepét a Magyar Köztársaság Alkotmánya rögzíti. Az alaptörvény kimondja, hogy a hazánkban élõ nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának: államalkotó tényezõk. Az Alkotmány garantálja a kisebbségek számára a kollektív részvételt a közéletben, helyi és országos önkormányzatok létrehozását, saját kultúrájuk ápolását, anyanyelvük használatát, az anyanyelvû oktatást, a saját nyelven való névhasználat jogát.

Az 1990-es rendszerváltozás óta egymást követõ kormányok programjaikban egyöntetûen vállalták, hogy az európai normákkal összhangban teljes mértékben biztosítják a kisebbségek jogait.

Magyarország olyan társadalmi légkör kialakítására törekszik, amelyben egyetlen kisebbségnek sem kell hátrányos megkülönböztetést, diszkriminációt elszenvednie. Kisebbségpolitikánk gyakorlati megvalósítása során támaszkodunk a nemzeti és etnikai kisebbségek cselekvõ közremûködésére, legitim, választott testületeik aktivitására. Ennek megfelelõen, a magyar Kormány a kisebbségek bevonásával terjesztette az Országgyûlés elé a kisebbségi törvényt, melyet a Parlament 1993-ban alkotott meg.

Az Országgyûlés 96%-os többségével elfogadott kisebbségi törvény egyéni, valamint kollektív jellegû kisebbségi jogokat - személyi elvû (perszonális) autonómiára és önkormányzatok létrehozására való jogot - biztosít a Magyarországon honos kisebbségeknek.

Ezzel összefüggésben a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXIV. törvényben önálló fejezet szól a kisebbségi önkormányzatokról. A törvény 1994. évi módosítása során pedig rögzítésre kerültek a kisebbségi önkormányzati képviselõk megválasztásának törvényi keretei.

Az Alkotmány rendelkezései alapján az Országgyûlés megválasztotta a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyûlési biztosát (a továbbiakban: kisebbségi ombudsman). A kisebbségi ombudsman feladata, hogy a nemzeti és kisebbségi jogokkal kapcsolatban a tudomására jutott visszásságok kivizsgálja vagy kivizsgáltassa és orvoslásuk érdekében általános és egyedi intézkedéseket kezdeményezzen. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyûlési biztosa részletes feladatait az állampolgári jogok országgyûlési biztosáról szóló 1993. évi LIXX törvény határozza meg. Az állampolgárok a kisebbségi ombudsmanhoz fordulhatnak minden olyan esetben, amikor megítélésük szerint valamely hatóság, illetve közszolgáltatást végzõ szerv eljárása, intézkedése, illetõleg intézkedésének elmulasztása következtében alkotmányos jogaikat sérelem érte, vagy ennek veszélye áll fenn. A kisebbségi ombudsman munkájáról évente beszámol az Országgyûlésnek.

Az Alkotmánnyal összhangban az Országgyûlés megalkotta a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvényt, amely a személyes adatok védelmét, valamint a közérdekû adatok megismeréséhez való jog érvényesülését szolgáló alapvetõ szabályokat tartalmazza.

A közoktatási törvény megalkotásával, illetve 1996. évi módosításával megtörténtek a kisebbségi törvénnyel való összhang megteremtéséhez szükséges legalapvetõbb lépések. A közoktatás modernizációja elsõ lépéseként kidolgozott Nemzeti Alaptantervben megjelentek a kisebbségi oktatás sajátos alapelvei. A közoktatás állami támogatásának kiemelt eleme a kisebbségi oktatás kiegészítõ normatívájának biztosítása.

A Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvénynek (a továbbiakban: Büntetõ Törvénykönyv) az 1996. évi XVII. törvénnyel történt módosításával a Magyar Köztársaság eleget tett az ENSZ Közgyûlése által 1973. november 30-án elfogadott "Nemzetközi Egyezmény az apartheid bûncselekmények leküzdésérõl és megbüntetésérõl" elnevezésû egyezményben foglalt követelményeknek. A módosítás megteremti a faji megkülönböztetés bûncselekményi formáinak üldözhetõségét. Új bûncselekményi fogalmat is bevezet annak érdekében, hogy a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport elleni erõszak bûntettét akkor is el lehessen ítélni, ha a sértett ilyen csoporthoz tartozása miatt követték el ellene a bûncselekményt.

A rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény) a közszolgálati média kötelezõ feladatává tette a kisebbségek kultúráját, életét bemutató mûsorok készítését. A közszolgálati mûsorszolgáltató köteles biztosítani az anyanyelvi tájékoztatást.

A nemzeti hírügynökségrõl szóló 1996. évi CXXVII. törvény is tartalmaz a nemzeti és etnikai kisebbségek esélyegyenlõségét biztosító rendelkezést.

Magyarországon a megfelelõ jogi szabályozás alapján fokozatosan kiépülõ, mára már ténylegesen mûködõ kisebbségi önkormányzati rendszer egyre nagyobb szerepet tölt be a kisebbségi önszervezõdésben.

A nemzeti identitás megõrzése tekintetében - a teljes jogegyenlõség biztosítása és a kisebbségi lét objektív hátrányainak megfelelõ ellensúlyozása mellett - a tényleges kisebbségi autonómia keretei között nõ a kisebbségi önkormányzatok és társadalmi szervezetek felelõssége.

A Kormány feladata az együttélés évszázados, hagyományos természetességének megismertetése, biztosítása, annak tudatosítása, hogy a különbözõ nemzeti és etnikai csoportok milyen módon gazdagítják a közös kultúrát. Ilyen összefüggésben a kisebbségek nem úgy jelennek meg a Kormány felfogásában, mint jogaikért a többség ellenében küzdõ csoportok, hanem mint a közös erényekért és hibákért a többséggel együtt felelõsséget viselõ, vele sorsközösségben élõ egyének összessége.

A Kormány támogatja a kisebbségeket identitásuk erõsítésében, ugyanakkor törekszik a múlt közös értékeinek és a jövõért viselt közös felelõsség érzésének tudatosítására is. Fejleszteni kívánja a kisebbségek önkormányzati rendszerét, a kisebbségek kulturális autonómiájának kiteljesedését.

Az utóbbi évtized magyar kisebbségpolitikája nagy nemzetközi érdeklõdést váltott ki. A magyarországi kisebbségek helyzetének alakulása iránt érthetõ módon megkülönböztetett figyelmet fordító közvetlen szomszédainkon túl a nyugat-európai demokráciák és a nemzetközi szervezetek is folyamatosan figyelemmel kísérik intézkedéseinket és azok hatását.

Hazánk Európai Unióba történõ jelentkezésérõl az Európai Bizottság által 1997-ben készített jelentés többek között megállapítja, hogy Magyarországon a kisebbségek jogai biztosítottak és védettek.

Az Európai Unió-, az Európa Tanács-, és más nemzetközi szervezeteknek a magyar kisebbségpolitikára vonatkozó megállapításai hátteréül azok a fontos jogszabályok szolgálnak, amelyek a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogait biztosítják, és amelyek beemelése a hatályos joganyagba folyamatosan zajlik.

A Magyar Köztársaság a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája ratifikációjakor a következõ, az ország területén élõ kisebbségek által beszélt nyelvekkel kapcsolatosan vállalt kötelezettségeket: horvát, német, román, szerb, szlovák és szlovén. Vállalásaink azonosak valamennyi felsorolt nyelv viszonylatában és érvényesek az ország egész területén. Ennek megfelelõen valamennyi felsorolt nyelv esetében azonos módon kerültek végrehajtásra. Ezért a beszámoló nyelvek szerinti tagolása helyett egy összefoglaló jelentést készítettünk. Jelentésünkben a tárgyalt kisebbségeknél azokat az összefüggéseket emeljük ki, illetve tárgyaljuk részletesen, amelyek az adott kisebbségnél specifikusak, a többi népcsoporttól eltérõek.

A Magyarországon élõ kisebbségek döntõ többsége szórványban, szinte az egész ország területén elosztva él. Kijelölhetõk ugyan azon földrajzi régiói az országnak, ahol valamely kisebbség jelentõsebb számban koncentrálódik, ám ezeken kívül is fellelhetõk az adott kisebbséghez tartozó egyének vagy közösségek, akiknek nyelvhasználati jogaik azonosak az esetlegesen összefüggõ régióban élõkével. Így tehát a regionális vagy kisebbségi nyelvek védelmét szolgáló magyarországi jogszabályok érvényesek az ország egész területére vonatkozóan.

A hazai kisebbségek sajátos történelme következtében a kisebbségek létszámát tartalmazó statisztikák egyike sem tekinthetõ pontosnak. Ugyanakkor a népszámlálások során összeírásra kerül az is, hogy az ország polgárai anyanyelvük mellett milyen más nyelvet (nyelveket) beszélnek. Ez az adat - megyénkénti feldolgozásban - a német, mint világnyelv szerepét is figyelembe véve, valamint a többi kisebbségi statisztikai adatot is figyelembe véve segít meghatározni azok számát, akik a regionális vagy kisebbségi nyelv vonatkozásában célcsoportként kezelhetõk.

A népesség nyelvismeret szerint, megyénként, 1980, 1990

A népesség nyelvismeret szerint, megyénként, 1980, 1990 (folytatás)

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal

• 1. Az oktatásügyet illetõen a Felek azokon a területeken, ahol ezeket a nyelveket használják, e nyelvek mindegyike helyzetének megfelelõen, és anélkül, hogy az állam hivatalos nyelvének/nyelveinek oktatása hátrányt szenvedne, vállalják, hogy
• a) (i) elérthetõvé teszik az iskolaelõkészítõ oktatást az érintett regionális vagy kisebbségi nyelveken, vagy
• (ii) elérhetõvé teszik az iskolaelõkészítõ oktatás lényegi részét az érintett regionális vagy kisebbségi nyelveken, vagy
• (iii) a fenti (i) és (ii) szerinti intézkedések valamelyikét legalább azokra a tanulókra alkalmazzák, akiknek családja ezt kívánja, és létszáma elegendõnek minõsül, vagy

4. amennyiben a közhivataloknak nincs közvetlen hatáskörük az iskola-elõkészítõ oktatás tekintetében, elõsegítik és/vagy bátorítják a fenti (i) és (iii) szerinti intézkedések alkalmazását.

A vállalások teljesítésnek jogszabályi hátterét a bevezetõ részben felsorolt törvények mellett a következõ rendeletek biztosítják:

• Az óvoda a gyermek érdeklõdésére, kíváncsiságára, mint életkori sajátosságra

• Az anyanyelv fejlesztése és a kommunikáció különbözõ formáinak alakítása - helyes mintaadással - az óvodai nevelõtevékenység egészében kiemelt jelentõségû. Különösen a beszédkedv fenntartására, a gyermek meghallgatására, a gyermeki kérdések érvényesülésére, s a válaszok igénylésére szükséges figyelmet fordítani.

• A kisebbségi óvodai nevelés az óvodás korú gyermekek életkori sajátosságainak és egyéni fejlettségének megfelelõen a kisebbség nyelvének és kultúrájának megismerését és elsajátítását, a kulturális hagyományok átörökítését és fejlesztését szolgálja.
• A kisebbségi nevelés célja és feladata, hogy
• biztosítson anyanyelvi környezetet a gyermek számára;
• ápolja és fejlessze a kisebbségi életmódhoz, kultúrához kötõdõ hagyományokat, szokásokat;
• készítse fel a gyermeket a kisebbségi nyelv iskolai tanulására;
• segítse a kisebbségi identitástudat kialakulását és fejlesztését.

1. A kisebbségi nevelést folytató óvodában törekedni kell arra, hogy a gyermekek érzelmi biztonságának megteremtése mellett - figyelembe véve a gyermek nyelvismeretét - minél teljesebbé váljon a kisebbség nyelvén folyó kommunikáció. Az óvodapedagógus a rendszeresen visszatérõ kommunikációs helyzetekkel biztosítja az utánzáson alapuló nyelvelsajátítást.

Anyanyelvû (kisebbségi nyelvû) óvoda

Az anyanyelvû óvoda az óvodai élet egészét a kisebbség nyelvén szervezi meg. Az óvodai élet tevékenységi formáiban az anyanyelv (a kisebbség nyelve) használata érvényesül. A kisebbség nyelvén oktató óvoda adjon lehetõséget arra, hogy a gyermekek a magyar nyelvvel, a magyar irodalmi és zenei kultúra értékeivel is megismerkedjenek.

A kisebbségi nevelést folytató kétnyelvû óvoda mindkét nyelv (a kisebbség nyelve és a magyar nyelv) fejlesztését szolgálja. Az óvodai élet tevékenységi formáiban a két nyelv használata érvényesül. A két nyelv használatának arányát a nevelési programban az óvodai élet kezdetén a gyermekcsoport nyelvismerete határozza meg. A hangsúly a kisebbségi nyelv fejlesztésére helyezõdjék.

A nemzeti és etnikai kisebbségi óvodai nevelést biztosító óvodák az irányelv figyelembe vételével készítik el és fogadják el nevelési programjukat. Az elmúlt évben a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium támogatásával valamennyi - a Kartával kapcsolatos vállalásainkban szereplõ - kisebbség részére óvodai mintaprogramok készültek, amelyeket a minisztérium eljuttatott valamennyi érintett óvodába.

A Magyar Köztársaság a kisebbségek nyelvén, illetõleg a kisebbségek nyelvén is nevelõ óvodák esetében - elismerve, hogy ez a feladat többletterhelést jelent az óvodák fenntartói részére - a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott összegû kiegészítõ támogatást nyújt ezen intézményeknek.

Forrás: Oktatási Minisztérium

(A Magyarországi Németek Országos Önkormányzata az elõzetes egyeztetés során jelezte, hogy a német nyelven nevelt gyermekcsoportok számával nem ért egyet. Az Önkormányzat vizsgálatot kezdeményezett annak megállapítására, valójában milyen arányban folyik német nyelvû nevelés az óvodákban. A vizsgálat jelenleg is folyik.)

* * *

8. Cikk b) (i) elérhetõvé teszik az általános iskolai oktatást az érintett regionális vagy kisebbségi nyelveken, vagy

(ii) elérhetõvé teszik az általános iskola lényegi részét az érintett regionális vagy kisebbségi nyelveken, vagy

(iii) biztosítják, hogy az érintett regionális vagy kisebbségi nyelvek oktatása az általános iskolai tanrend integráns részét képezze, vagy

(iv) a fenti (i)-(iii) szerinti intézkedések valamelyikét legalább azokra a tanulókra alkalmazzák, akiknek családja ezt kívánja, és létszáma elegendõnek minõsül;

A már idézett kisebbségi törvényen túl a közoktatási törvény is megerõsíti az alapfokú oktatással kapcsolatos jogokat. Az elegendõnek minõsülõ létszámot - szintén a kisebbségi törvény vonatkozó rendelkezése (43. § (4) bekezdés) alapján - ez a jogszabály is 8 tanulóban határozza meg.

A Magyar Köztársaság Alkotmányában meghatározott mûvelõdéshez való jog esélyegyenlõség alapján való gyakorlásának biztosítása, a lelkiismereti meggyõzõdés szabadságának és a vallásszabadságnak, a hazaszeretetre nevelésnek a közoktatásban való érvényesülése, a nemzeti és etnikai kisebbségek anyanyelvi oktatáshoz való jogának megvalósítása, a tanszabadság és a tanítás szabadságának érvényesítése, a gyermekek, tanulók, szülõk és a közoktatásban foglalkoztatottak jogainak és kötelességeinek meghatározása, továbbá korszerû tudást biztosító közoktatási rendszer irányítása és mûködtetése céljából az Országgyûlés 1993-ban megalkotta a közoktatásról szóló LXXIX. törvényt, amely az alábbiak szerint rendelkezik a kisebbségek anyanyelv használatáról:

"5. § Az óvodai nevelés, az iskolai nevelés és oktatás, a kollégiumi nevelés nyelve a magyar, illetve a nemzeti és etnikai kisebbségek nyelve. A nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozó gyermekek, tanulók - a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényben meghatározott választás alapján - anyanyelvükön, illetõleg anyanyelvükön és magyarul, vagy magyar nyelven részesülhetnek óvodai nevelésben, iskolai nevelésben és oktatásban, illetve kollégiumi nevelésben. A nevelés, oktatás - részben vagy egészben - más nyelven is folyhat."

Az említett két törvény (a kisebbségi törvény és a közoktatási törvény) tehát biztosítja a közoktatás kisebbségi nyelveken történõ megszervezésének jogszabályi hátterét. Azonban mindkét jogszabály a megszervezés feltételeként említi azt, hogy minimálisan 8 gyermek szüleinek kezdeményeznie kell az önálló osztály, vagy csoport indítását. Amennyiben ez az igény jelentkezik, úgy az intézményt fenntartó önkormányzat köteles megszervezni és fenntartani a szülõk által igényelt oktatási formában a kisebbségi oktatást.

A közoktatási törvény rendelkezései alapján megjelent a Nemzeti, etnikai kisebbség óvodai nevelése, iskolai oktatása irányelvének kiadásáról szóló 32/1997 (XI. 5.) MKM számú rendelet (a továbbiakban: Irányelv) tartalmazza a kisebbségi oktatás célját, megszervezésének módját, az oktatás típusait, valamint nyelvenként a kisebbségi vonatkozású mûveltségi területek - anyanyelv és irodalom, népismeret - nemzetiség-specifikus követelményeit.

Az Irányelvben megfogalmazottak szerint a kisebbségi oktatás - a magyarországi közoktatás részeként - megvalósítja az iskolai nevelés és oktatás általános céljait és feladatait és e mellett biztosítja a kisebbség nyelvének tanulását, a kisebbség nyelvén való tanulást, a kisebbség történelmének, szellemi és anyagi kultúrájának megismerését, a hagyományõrzést és - teremtést, az önismeret kialakítását, a kisebbségi jogok megismerését és gyakorlását.

A kisebbségi oktatás segíti a nemzeti, etnikai kisebbséghez tartozót abban, hogy megtalálja, megõrizze és fejlessze identitását, vállalja másságát, elfogadja és másoknak is megmutassa a kisebbség értékeit, erõsítse a közösséghez való kötõdést.

a) hogy a tanulók számára nyilvánvalóvá váljanak a nyelvi és kulturális gazdagság elõnyei és alakuljon ki a tanulókban a reális nemzetkép és kisebbségkép,

b) hogy a tanulók felismerjék az elõítéletek és kirekesztés megjelenési formáit, megismerjék a jelenség hátterét, veszélyeit, az emberi, állampolgári és kisebbségi jogok megsértésének jelenségét.

1. A Magyarországon élõ nemzeti és etnikai kisebbségek eltérõ nyelvállapota és kulturális sajátosságai, valamint a kisebbségek különbözõsége miatt a kisebbségi oktatást a következõ oktatási formák szerint lehet megszervezni:

b) kétnyelvû kisebbségi oktatás,

Az anyanyelvû oktatás

1. Az anyanyelvû oktatásban - a magyar nyelv és irodalom kivételével - az oktató és nevelõ munka a kisebbség nyelvén folyik. A pedagógiai program magába foglalja az anyanyelv és irodalom tantárgy és a népismeret tanterveit. (...)

A kétnyelvû kisebbségi oktatás

1. A kétnyelvû kisebbségi oktatás a nyelvismeret elmélyítésével és tanítási nyelvként való alkalmazásával járul hozzá a kisebbségi oktatás céljainak megvalósításához. Ez a forma lehetõvé teszi, hogy az iskola teret adjon a nyelv valóságos szituációkban való használatához, és biztosítsa a kiegyensúlyozott kétnyelvû nyelvi készség kialakulását. A pedagógiai program tartalmazza az anyanyelv és irodalom és a népismeret tantervét is.

1. Az interkulturális oktatást a "kisebbségi oktatás formái" cím a) - d) bekezdésében felsoroltak közül bármelyikben megvalósító (...) iskola szervezheti meg azok részére, akik az adott iskolában nem vesznek részt a kisebbségi oktatásban.

2. Az interkulturális oktatás célja, hogy a kisebbségi oktatásban részt nem vevõk és a kisebbségi oktatásban résztvevõk közösen szervezett nem kötelezõ tanórai foglalkozások keretében megismerhessék az adott kisebbség kultúráját.

* * *

Az Irányelvben megjelenõ új típusú oktatási forma, az interkulturális oktatás a kisebbségek által is lakott településeken, a nem a kisebbséghez tartozók számára megszervezhetõ oktatási forma, amelyben a kisebbség kultúrájával, történetével kapcsolatos ismeretek közvetítésén túl oktatható a résztvevõk részére a kisebbség nyelve is.

Az 1997/98-as tanében a kisebbségi nyelvû oktatás számai az alábbiak szerint alakultak:

Forrás: Oktatási Minisztérium

(A Magyarországi Németek Országos Önkormányzata az egyeztetés során jelezte, hogy az iskolák önbesorolásán alapuló statisztikai adatokkal nem ért egyet. A tannyelvû oktatásban részt vevõ tanulók számát irreálisan túlzónak ítéli meg. A valós számok megállapítása céljából vizsgálatot indított, amely még nem zárult le.

Ide tartozik az is, hogy az iskolákban folyó oktatás típusának megállapítása az elmúl években az iskola önbesorolásán alapult. A 32/1997. (XI. 5.) számú MKM rendelet kiadásával ez az 1998/99-es tanévtõl megváltozik. A rendelet melléklete tartalmazza a különbözõ iskolatípusokkal szemben támasztott nyelvi követelményeket. Mindazonáltal az elmúlt tanév statisztikái a fenti tartalommal tekinthetõk hivatalosnak.)

A kisebbségi törvény 48. § (1) bekezdése értelmében a kisebbségi nyelven oktató, vagy nyelvet oktató oktatási formát igénybe vehetik a kisebbséghez nem tartozók is, abban az esetben, ha az intézmény az adott kisebbségi igényeinek kielégítését követõen rendelkezik szabad férõhellyel.

* * *

8. cikk c) (i) elérhetõvé teszik a középiskolai oktatást az érintett regionális vagy kisebbségi nyelveken, vagy

(ii) elérhetõvé teszik a középiskola lényegi részét az érintett regionális vagy kisebbségi nyelveken, vagy

(iii) biztosítják, hogy az érintett regionális vagy kisebbségi nyelvek oktatása a középiskolai tanrend integráns részét képezze, vagy

(iv) a fenti (i)-(iii) szerinti intézkedések valamelyikét legalább azokra a tanulókra alkalmazzák, akik kívánják, vagy adott esetben, akiknek családja kívánja, és létszáma elegendõnek minõsül;

A fentebb tárgyalt oktatási szinteknek megfelelõen a középfokú kisebbségi nyelvû oktatást is 8 tanuló szüleinek kell kezdeményeznie. A magyarországi kisebbségi nyelvû oktatás legkevésbé kielégítõ szintje a középfokú oktatás. A hazai kisebbségek regionális szórtságának következtében regionális, vagy országos beiskolázási középiskolák - többségében általános középfokú mûveltséget biztosító négy osztályos gimnáziumok - jöttek létre az elmúlt évtizedekben. A kilencvenes években indultak kísérleti jellegû kisebbségi nyelvû szakképzései programok, ugyancsak azon régiókban, ahol egy - egy kisebbség nagyobb létszámban él.

A középfokú kisebbségi oktatásra vonatkozó kiegészítõ jogszabályok a következõk:

(2) A kötelezõ vizsgatantárgyakból - ha a vizsgaszabályzat másképp nem rendelkezik - minden vizsgázónak számot kell adni a tudásáról. A kötelezõ vizsgatantárgyak a következõk:

d) anyanyelv (nemzetiségi nyelv) és irodalom a nemzeti, etnikai kisebbségi iskolai oktatásban résztvevõknek (írásbeli és szóbeli).

(9) A nemzeti, etnikai kisebbségi nyelvû alapmûveltségi vizsgán - beleértve az anyanyelv (nemzetiségi nyelv) és irodalom vizsgatantárgyat - legalább két vizsgatantárgyból a nemzeti, etnikai kisebbség nyelvén kell vizsgázni.

21. § (1) A vizsgázónak az írásbeli feladatok megválaszolásához rendelkezésre álló maximális idõ vizsgatantárgyanként

6. § (4) Ha a vizsgaszabályzat másképp nem rendelkezik, az érettségi vizsgán a következõ vizsgatantárgyakból kötelezõ vizsgát tenni:

- anyanyelv (nemzetiségi nyelv) és irodalom a nemzeti, etnikai kisebbségi oktatásban résztvevõknek,

- matematika,

- idegen nyelv, a nemzeti, etnikai kisebbség oktatásban résztvevõk kivételével.

Az 1997/98-as tanévben a kisebbségi nyelven, illetve nyelvet oktató középiskolák adatai a következõképpen alakultak:

Forrás: Oktatási Minisztérium

A magyar közoktatási rendszerben a kisebbségi nyelv oktatása, illetõleg a gimnáziumokban történõ kisebbségi nyelvû oktatás a közoktatás integráns részét képezi. Ennek jogszabályi hátterét a közoktatási törvény, valamint a Nemzeti, etnikai kisebbség iskolai oktatásának irányelve - a már fentebb idézett paragrafusoknak megfelelõen - biztosítja.

* * *

8. cikk d) (i) elérhetõvé teszik a szakközépiskolai és szakmunkásképzést az érintett regionális vagy kisebbségi nyelveken, vagy

(ii) elérhetõvé teszik a szakközépiskolai és szakmunkásképzés lényegi részét az érintett regionális vagy kisebbségi nyelveken, vagy

(iii) biztosítják, hogy az érintett regionális vagy kisebbségi nyelvek oktatása a szakközépiskolai és szakmunkásképzési tanrend integráns részét képezze, vagy

(iv) a fenti (i)-(iii) szerinti intézkedések valamelyikét legalább azokra a tanulókra alkalmazzák, akik kívánják, vagy adott esetben, akiknek családja kívánja, és létszáma elegendõnek minõsül;

A jogszabályi háttér azonos a szakmunkásképzés esetében is. Itt is elegendõ a nyelven történõ oktatás, illetve a nyelvtanítás bevezetéséhez, ha 8 kisebbségi származású tanuló szülõje kéri a csoport vagy önálló osztály létrehozását, illetve fenntartását. Ilyen igénnyel csak elvétve találkoztunk. Mindössze néhány olyan szakmunkásképzõ intézmény mûködik az országban amely valamely kisebbség nyelvén is hozzáférhetõvé teszi a szakismereteket. Szlovák nyelven közvetít vendéglátóipari szakismereteket összesen 129 tanuló részére egy balassagyarmati szakmunkásképzõ intézet, a német kisebbség részére pedig Bólyban, Mohácson és Pécsett közvetítenek német nyelven is építõipari, faipari, gépészeti és mezõgazdasági szakismereteket.

* * *

8. cikk e) (i) elérhetõvé teszik az egyetemi és más felsõoktatási képzést az érintett regionális vagy kisebbségi nyelveken, vagy

(ii) megteremtik a feltételeket, hogy e nyelveket mint egyetemi vagy felsõoktatási tárgyat tanulhassák, vagy

(iii) amennyiben az állam szerepe a felsõoktatási intézményekkel fenntartott kapcsolatrendszerben nem teszi lehetõvé az (i) és (ii) bekezdések alkalmazását, úgy bátorítják és/vagy engedélyezik a regionális vagy kisebbségi nyelveken folyó egyetemi oktatást, vagy egyéb felsõoktatási intézményben történõ tanulást, vagy megteremtik a feltételeket, hogy e nyelveket mint egyetemi vagy felsõoktatási tárgyat tanulhassák;

18.§ (3) A kisebbségi közösségeknek joguk van:

a) anyanyelvû, vagy anyanyelvi (anyanyelven és magyar nyelven történõ) óvodai nevelés, alsó-, közép- és felsõfokú oktatás feltételeinek megteremtését kezdeményezni;

45. § (1) A közoktatás és a felsõoktatás törvényi szabályozása, az oktató-nevelõ tevékenység szerkezetének és tartalmának meghatározása, valamint e tevékenység ellenõrzése során e törvénnyel összhangban érvényesíteni kell a kisebbségek kulturális autonómiájának megfelelõ oktatási és mûvelõdési érdekeket.

46.§(2) A kisebbségek anyanyelvû, anyanyelvi oktatásához az anyanyelvû pedagógusok képzésének biztosítása állami feladat.

46.§ (5) Amennyiben a kisebbséghez tartozó személyek tanulmányaikat olyan országokban folytatják, ahol anyanyelvükön oktató egyetemek, fõiskolák, illetve egyéb tanintézetek, kultúrájukat ápoló intézmények mûködnek, az ott nyert okleveleket, egyéb bizonyítványokat a törvényekre és a nemzetközi megállapodásokra figyelemmel a Magyar Köztársaságban szerzett megfelelõ oklevéllel, bizonyítvánnyal egyenértékûnek kell tekinteni.

A Magyar Köztársaság a kisebbségek anyaországaival kötött szerzõdésekben igyekszik megteremteni a kisebbséghez tartozók részére a teljes körû anyaországi képzés lehetõségét. Teljes körû ösztöndíjas képzésre jelenleg Horvátországban, Romániában, Jugoszláviában, Szlovákiában és Szlovéniában van lehetõség. Németország részképzésekre, illetõleg továbbképzési programokra fogad magyarországi kisebbségi hallgatókat.

8. § A felsõoktatás általános nyelve a magyar; képzés azonban bármely nemzeti és etnikai kisebbségi nyelven, és - részben vagy egészben - más nyelven is folyhat.

(4) Az oklevelet magyar nyelven vagy magyar és latin nyelven, nemzeti és etnikai kisebbségi képzés esetében a nemzeti és etnikai kisebbségek nyelvén, továbbá - kivételesen, a felsõoktatási intézmény döntésének megfelelõen - a képzés nyelvén kell kiadni.

A tanító, a konduktor-tanító és az óvodapedagógus alapképzésben a képesítési követelményekrõl szóló 158/1994. (XI. 17.) Korm. rendelet az alábbiak szerint szabályozza a kisebbségi pedagógus képzéssel kapcsolatos elvárásokat:

(2) A tanítói, konduktor-tanítói szakképzettség megszerzésére felkészítõ szakok:

(a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény 42. §-ában foglaltak figyelembevételével a kisebbségek által használt nyelv megjelölésével)

amelyen szerzett képesítés jogosít az iskolai oktatás 1-4. osztályában magyar nyelven valamennyi mûveltségi terület (tantárgy) oktatási-nevelési feladatainak ellátására, valamint a kisebbségek által használt nyelven oktatott tantárgyak (1-6. osztályban a kisebbségi anyanyelvi nevelés; 1-4. osztályban a kisebbségek által használt nyelven oktatott környezetismeret, ének-zene, testnevelés) tanítására.

(4) Az óvodapedagógusi szakképzettség megszerzésére felkészítõ szakok:

b) "nemzetiségi óvodapedagógus" szak,(a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény 42. §-ában foglaltak figyelembevételével a kisebbségek által használt nyelv megjelölésével)amelyen szerzett képesítés az óvodás gyermek magyar és a kisebbség anyanyelvû nevelésére jogosít.

2. A képzési cél: olyan pedagógiai szakemberek képzése, akik elméletileg megalapozott ismeretek, készségek és képességek birtokában képesek az általános iskola 1-4. osztályában valamennyi mûveltségi terület oktatási-nevelési feladatait, az 1-6. osztályban pedig a nemzetiségi anyanyelvi nevelés feladatait ellátni.

A nemzetiségi tanítót nemzetiségi értelmiségként jellemzi, korszerû általános mûveltség, társadalmi érzékenység, anyanyelvi kultúrájának megismerésére szolgáló nyelvismeret, közösségi felelõsségérzet és feladatvállalás, a permanens mûvelõdés igénye és képessége, az egyetemes emberi és nemzeti, nemzetiségi értékek, az erkölcsi normák tisztelete; rendelkezik a nemzetiségi anyanyelvi neveléshez, a nemzeti és nemzetiségi identitás elmélyítéséhez szükséges gyakorlati készségekkel, jártasságokkal.

3. A végzettség szintje

3.2. A képzés idõtartama: négy tanév, az óraszám nappali tagozaton 3200 óra.

3.3. Az oklevélben megnevezett szakképzettség: nemzetiségi tanító.

A nemzetiségi tanítói képesítés jogosít az iskolai oktatás 1-4. osztályában magyar nyelven valamennyi mûveltségi terület (tantárgy) oktatási-nevelési feladatainak ellátására, valamint a nemzetiségi nyelven (horvát, német, román, szerb, szlovák, szlovén) oktatott tantárgyak (1-6. osztályban nemzetiségi anyanyelvi nevelés, 1-4. osztályban nemzetiségi nyelven oktatott környezetismeret, ének-zene, testnevelés stb.) tanítására.

A nemzetiségi óvodapedagógust jellemezze a korszerû általános, szaktudományi és a nemzetiségi anyanyelvi neveléshez, a nemzeti és nemzetiségi identitás elmélyítéséhez szükséges pedagógiai képesség, amelyet alkotó módon tud alkalmazni.

Jellemezze magas szintû nyelvismeret, társadalmi érzékenység, közösségi feladattudat, permanens mûvelõdés igénye és képessége.

3. A végzettség szintje

3.1. A nemzetiségi óvodapedagógusi képesítés fõiskolai képzés keretében szerezhet.

3.2. A képzés idõtartama: három év, az óraszám nappali tagozaton 2780 óra.

3.3. Az oklevélben megnevezett szakképzettség: nemzetiségi óvodapedagógus. A nemzetiségi óvodapedagógusi képesítés az óvodás gyermek magyar és nemzetiségi anyanyelvû nevelésére jogosít.

A felsõoktatásban a kisebbségi nyelveket tanulók száma a következõképpen alakult az 1996/97-es és az 1997/98-as tanévekben:

Forrás: Oktatási Minisztérium

*A német statisztikai adatoknál a zárójelben lévõ szám a németet, mint idegen nyelvet (germanisztika szak, német szakos nyelvtanári szakon) tanulók száma.

(iii) amennyiben a közhatóságoknak nincs közvetlen hatáskörük a felnõttoktatásban, úgy elõnyben részesítik és/vagy bátorítják e nyelvek használatát a felnõttoktatásban és továbbképzésben;

A felnõttoktatás ún. "longlife learning" magyarországi rendszere jelenleg még kidolgozás alatt áll. A kisebbségi nyelvet használók (kisebbségek) fentiekben már részletesen tárgyalt speciális nyelvi helyzetébõl adódóan ebben a témakörben a leginkább a pedagógus-továbbképzések, illetõleg a közmûvelõdésben dolgozók szakmai és nyelvi továbbképzésével kapcsolatos igények jelennek meg. A pedagógus-továbbképzés szervezõi a pedagógusképzõ intézmények, amelyek a közoktatási törvény vonatkozó rendelkezései alapján akkreditáltatják, majd meghirdetik továbbképzési programjaikat. A kisebbségi oktatásban mûködõ pedagógusok hétévente kötelezõen részt vesznek nyelvi és szakmai továbbképzésben.

(3) Ha az óvodai nevelés, iskolai nevelés és oktatás, kollégiumi nevelés nyelve a nemzeti vagy az etnikai kisebbség nyelve, illetve nem magyar nyelv, az adott nyelven folyó nevelõ és oktató munkához pedagógus-munkakörben - a nevelési-oktatási intézmény típusához igazodva - az alkalmazható, aki

a) nemzetiségi óvodapedagógus, nemzetiségi-tanítói oklevéllel rendelkezik, vagy

b) az (1) bekezdésben meghatározott felsõfokú iskolai végzettséggel és szakképzettséggel és az iskolai nevelés és oktatás, kollégiumi nevelés nyelvének tanítására jogosító tanítói, tanári, nyelvtanári végzettséggel és szakképzettséggel rendelkezik.

(8)A pedagógus hét évenként legalább egy alkalommal - jogszabályban meghatározottak szerint - továbbképzésben vesz részt. A továbbképzésben részt vevõ, tanulmányait sikeresen befejezõ pedagógust - jogszabályban meghatározottak szerint - anyagi elismerésben kell részesíteni. Megszüntethetõ - az Mt. 89. § (3) bekezdése, illetve a Kjt. 30. §-ának (1) bekezdésének d) pontjára hivatkozással - annak a pedagógusnak a munkaviszonya, illetve közalkalmazotti jogviszonya, aki a továbbképzésben önhibájából nem vett részt, illetve tanulmányait nem fejezte be sikeresen. Nem kell továbbképzésben részt venni annak a pedagógusnak, aki pedagógus-szakvizsgát vagy egyéb jogszabályban meghatározott vizsgát tett, a vizsgák letétele utáni hét évben.

A kisebbségi nyelvi tanszékek többsége jelenleg dolgozza ki továbbképzési programját, ezért az Oktatási Minisztérium egyedi igények alapján külön támogatja a kisebbségi tanszékek által szervezett nyelvi és szakmai továbbképzéseket. Ugyancsak támogatást nyújt a kisebbségi pedagógusok anyaországi nyelvi továbbképzéséhez. Ezen anyaországi programok koordinálói egyrészt a kisebbségek országos önkormányzatai, illetõleg azon területeken, ahol a minisztérium rendelkezik a pedagógus továbbképzésre is vonatkozó tárcaközi együttmûködési megállapodással, ott a minisztérium illetékes fõosztálya végzi a szervezési feladatokat is.

A közoktatás egészének modernizálása céljából a Kormány 130/1995 (X.26.) számú rendeletével kiadta a Nemzeti Alaptantervet (a továbbiakban: NAT). Az alaptanterv szakít a hagyományosan tantárgyakra bontott tananyag meghatározással és ún. mûveltségi területenként határozza meg a tanulókkal szemben támasztott követelményeket a 4. - 6. - 8.- 10. évfolyam végén.

A NAT Ember és társadalom mûveltségi területe tartalmazza a Magyarországon élõ kisebbségek kultúrájával kapcsolatos ismeretek elsajátításának követelményét. Részletesen meghatározza - a tanuló korosztályának megfelelõ szinten - azokat az ismereteket, amit ebben a témakörben ismernie kell minden, a magyarországi közoktatásban résztvevõ tanulónak.

A dokumentum - a fentiekkel összhangban - figyelmet fordít az emberiség elõtt álló közös problémákra. Az egész világot érintõ átfogó kérdésekre vonatkozóan hangsúlyozza az egyének és az állam, a társadalmak felelõsségét, lehetõségeit, feladatait ezek megoldásában, az emberiséget és az egyes közösségeket egyaránt fenyegetõ veszélyek csökkentésében. A NAT szolgálja a különbözõ kultúrák iránti nyitottságot, megértést. Más népek hagyományainak, kultúrájának, szokásainak, életmódjának megismerésére, megbecsülésére nevel.

Általános elvárásként fogalmazza meg, hogy a tanulók legyenek nyitottak a hazánkban és szomszédságunkban élõ más népek, népcsoportok értékeinek és eredményeinek megismerésére, megbecsülésére.

A NAT kiadását követõen a közoktatási törvény 1996. évi módosításával elõírta, hogy 1998 szeptemberéig minden iskolában ki kell dolgozni az iskola helyi pedagógiai programját és helyi tantervét. A helyi tantervnek minden szempontból meg kell felelnie a NAT által meghatározott követelményeknek, azaz az ország valamennyi iskolájában azonos minimális követelmények szerint kell oktatni az azonos évfolyamon tanulókat. Ezáltal biztosítja a jogszabály azt, hogy a hazai kisebbségek kultúrájával, történelmével és jelenével minden magyarországi diák megismerkedjen.

* * *

A hazai felsõoktatásban a kisebbségek nyelvének oktatása keretében megoldott a bölcsész, valamint a pedagógusképzés. Önálló kisebbségi nyelvi és irodalmi tanszékek, illetve tanszéki csoportok mûködnek. A felsõoktatás autonómiája kiterjed az önálló szakindítás szabadságára is, azzal a feltétellel, hogy az indítandó szakot a Magyar Akkreditációs Bizottságnak akkreditálnia kell. A jelenlegi struktúrában biztosított a kisebbségek által lakott régiók felsõoktatási intézményeiben az adott kisebbség nyelvének és irodalmának oktatása. Az egyes kisebbségi szakok, illetve tanszékek az alábbi felsõoktatási intézményeken mûködnek:

• ELTE Bölcsészettudományi Kar Szláv Filológiai Tanszék, Budapest,
• JPTE Bölcsészettudományi Kar Horvát Tanszék, Pécs
• Berzsenyi Dániel Tanárképzõ Fõiskola Horvát Tanszék, Szombathely,
• Eötvös József Fõiskola Nemzetiségi és Idegennyelvi Tanszék, Baja
• Benedek Elek Pedagógiai Fõiskola, Nemzetiségi és Idegennyelvi Tanszék, Sopron;

• ELTE Bölcsészettudományi Kar Germanisztikai Intézet, Budapest,
• ELTE BTK Magyarországi Németek Kutatási és Tanárképzési Központja, Budapest,
• JPTE Bölcsészettudományi Kar Német Nyelvészeti Tanszék, Pécs,
• JPTE BTK Német Nyelvû Irodalmak Tanszéke, Pécs,
• Benedek Elek Pedagógiai Fõiskola, Nemzetiségi és Idegennyelvi Tanszék, Sopron,
• Eötvös József Tanítóképzõ Fõiskola, Baja,
• Illyés Gyula Pedagógiai Fõiskola, Szekszárd,
• Budapesti Tanítóképzõ Fõiskola, Budapest,
• Vitéz János Római Katolikus Tanítóképzõ Fõiskola, Esztergom,
• Juhász Gyula Tanárképzõ Fõiskola Német Nyelv és Irodalmi Tanszék, Szeged;

• ELTE Bölcsészettudományi Kar, Román Nyelv és Irodalom tanszék, Budapest,
• Juhász Gyula Tanárképzõ Fõiskola Román Tanszék, Szeged
• Körös Fõiskola Kelet Európai Nyelvek és Kultúrák Tanszéke, Békéscsaba, Szarvas;

• ELTE Bölcsészettudományi Kar Szláv Filológiai Tanszék, Budapest,
• József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szláv Intézet, Szeged,
• Budapesti Tanítóképzõ Fõiskola, Budapest;

• ELTE BTK Szláv Filológiai Tanszék, Budapest,
• Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szlovák Intézet, Piliscsaba,
• Juhász Gyula Tanárképzõ Fõiskola Szlovák Tanszék, Szeged
• Vitéz János Római Katolikus Tanítóképzõ Fõiskola Szlovák Tanszék, Esztergom
• Körös Fõiskola Kelet Európai Nyelvek és Kultúrák Tanszéke, Békéscsaba, Szarvas;

• Berzsenyi Dániel Tanárképzõ Fõiskola Szlovén Tanszék, Szombathely.

A kisebbségi nyelveket tanító pedagógusok továbbképzése ugyanezen intézmények koordinálásával folyik. A pedagógus - továbbképzésrõl szóló 277/1997 (XII. 22.) sz. korm. rendelet a kisebbségi pedagógusok továbbképzését az alábbiak szerint szabályozza:

2. § (1) Szakvizsgára a szakindítási engedéllyel rendelkezõ pedagógusképzést folytató fõiskolák, egyetemek készíthetik fel a pedagógusokat.

(2) Továbbképzést szervezhet, illetve szervezésében közremûködhet minden természetes és jogi személy, valamint ezek jogi személyiséggel nem rendelkezõ társulása, ha tevékenységi köre erre feljogosítja (a továbbiakban: továbbképzés szervezõje), és rendelkezik az e rendeletben meghatározott engedéllyel.

5. § (2) A hétévenkénti továbbképzés (.) teljesíthetõ

b) nemzeti, etnikai kisebbség nyelvén nevelõ, tanító pedagógus a nemzeti, etnikai kisebbség nyelve szerinti országban, két tanítási nyelvû iskolai oktatásban célnyelven tanító pedagógus a célnyelv szerinti országban, nyelvtanár az idegen nyelv szerinti országban nyelvi felkészítésben,

- nemzetközi szerzõdések alapján szervezett továbbképzésben

való részvétellel.

(3) Ha a továbbképzést nemzeti, etnikai kisebbségi óvodai nevelésben, iskolai nevelésben és oktatásban részt vevõ pedagógusok részére kívánják indítani, az alapítási engedély kiadásához a mûvelõdési és közoktatási miniszter beszerzi a közoktatásról szóló törvény 98. §-ának (1) bekezdésében meghatározottak alapján létrehozott Országos Kisebbségi Bizottság véleményét.

(6) A mûvelõdési és közoktatási miniszter az Országos Kisebbségi Bizottság kezdeményezésére nyilvános pályázatot ír ki továbbképzési program elkészítésére, vagy továbbképzés indítására, ha a nemzeti, etnikai kisebbségi óvodai nevelésben, iskolai nevelésben és oktatásban részt vevõ pedagógusok továbbképzése nem megoldott.

(7) Ha a továbbképzés rendszerének külsõ értékelése, hatékonyságának mérése

a) a nemzeti, etnikai kisebbségi óvodai nevelés, iskolai nevelés és oktatás területén szervezett továbbképzésekre irányul, az érintett kisebbségi önkormányzat

képviselõje részt vehet a feladatok ellátásában.

8. cikk i) létrehoznak felügyelõ szerve(ke)t a regionális vagy kisebbségi nyelvek oktatásának megteremtésében és fejlesztésében tett intézkedések és elért elõrehaladás figyelemmel kísérése és a kérdésekrõl nyilvánosságra hozandó idõszaki jelentések elkészítése céljából.

A Magyar Köztársaság kormánya a hazai nemzeti és etnikai kisebbségekkel kapcsolatos állami feladatok ellátása céljából 34/1990. (VIII. 30.) korm. számú rendeletével létrehozta a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalt (a továbbiakban: Hivatal). A Hivatal feladatkörébe tartozik a kisebbségi törvénybõl fakadó kisebbségi jogok érvényesülésének figyelemmel kísérése, illetõleg a törvény végrehajtását szolgáló kormányzati program kimunkálásában való részvétel, a kormányprogram kisebbségekkel kapcsolatos feladatai végrehajtásának összehangolása. Ezen kívül a Hivatal közremûködik - a kormány kisebbségi törvényben megfogalmazott feladatának megfelelõen - a kisebbségek helyzetérõl szóló, kétévenként a Parlament elé terjesztendõ jelentés kimunkálásában.

Az 1994. valamint az 1998. évi önkormányzati választásokat követõen létrejöttek a kisebbségek országos önkormányzatai. Ezek egyrészt részt vettek a kormány kisebbségi oktatásfejlesztési programjának kidolgozásában, másrészt véleményezték, illetõleg egyetértésükkel jóváhagyták az oktatás törzsanyagát, továbbá véleményezik kormány - a kisebbségi nyelvek oktatását érintõ jogszabály-tervezeteit. Ugyanilyen céllal jött létre az Oktatási Minisztérium mellett mûködõ Országos Kisebbségi Bizottság, amely a kisebbségek által delegált szakértõkbõl alakult tanácsadó testület. A Bizottság egyetértése nélkül nem fogadható el egyetlen - a kisebbségi nyelvek oktatásával kapcsolatos rendelkezés sem.

8. cikk 2. Az oktatásügy vonatkozásában azokban a körzetekben, amelyek nem minõsülnek a regionális vagy kisebbségi nyelvek által hagyományosan használt körzetnek, ha azt a regionális vagy kisebbségi nyelvet használók száma indokolja, a Felek vállalják, hogy engedélyezik, bátorítják vagy létrehozzák a regionális vagy kisebbségi nyelven történõ oktatást vagy az ilyen nyelvek oktatását valamennyi megfelelõ oktatási szinten.

A kisebbségi törvény fentebb részletesen idézett paragrafusai lehetõséget nyújtanak a közoktatásban arra, hogy amennyiben nyolc szülõ jelzi igényét, úgy a kisebbségi nyelv oktatásának, illetõleg a kisebbségi nyelven történõ oktatásának meg kell teremteni a feltételeit. Ilyen jellegû kezdeményezések jellemzõen az ország nagyobb városaiban keletkeztek. A megalapozott igények kielégítésével kapcsolatos problémát nem jeleztek az elmúlt idõszakban.

A felsõoktatás autonómiája kiterjed a kisebbségi nyelvi szakok, illetõleg tanszékek szervezésére is. Az elmúlt tanévben így szervezõdött meg a Budapesti Tanítóképzõ Fõiskola szerb nyelv és irodalom szakja, amelynek beindítását az Oktatási Minisztérium illetékes fõosztálya támogatta.

a) büntetõeljárásokban:

Az igazságszolgáltatás jogszabályainak módosítása során a magyar igazságszolgáltatási rendszer valamennyi szintjén beépültek a Karta ratifikálásakor felsorolt magyar vállalások. A jogszabályi háttér tehát ezen területen is megfelelõnek mondható. A nyelvi jogok megtagadásával kapcsolatos panasz sem a kisebbségi ombudsmanhoz, sem pedig a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalhoz nem jutott el az elmúlt években.

A jelenleg hatályos jogszabályok az alábbiakban szabályozzák a kisebbségi nyelvek használatát az igazságszolgáltatásban (a bevezetõ fejezetben már részletesen idézett törvényeken kívül):

Az anyanyelv használata

8. § (1) A büntetõeljárás nyelve a magyar. A magyar nyelv nem tudása miatt senkit sem érhet hátrány.

2. A büntetõeljárásban mind szóban, mind írásban mindenki anyanyelvét használhatja.

47. § Védõ részvétele a büntetõeljárásban kötelezõ, ha

c) a terhelt süket, néma, vak, kóros elmeállapotú vagy a magyar nyelvet nem ismeri;

150. § (1) Jegyzõkönyv helyett jelentést lehet készíteni

a) a feljelentés kiegészítése során végzett meghallgatásokról,

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha nem magyar anyanyelvû személy a kihallgatás, illetõleg a szembesítés során anyanyelvét kívánja használni.

375. § (4) A tárgyalásról értesíteni kell az ügyészt és az indítvány folytán érdekeltet; ha ismeretlen vagy ismeretlen helyen tartózkodik, illetõleg a magyar nyelvet nem ismeri, részére a bíróság képviselõt rendel ki.

A magyar nyelvet nem ismerõ vádlott esetében a védõ kötelezõ részvételének szabályozásából következik, miszerint a védõ vagy a tolmács távollétében lefolytatott eljárási cselekmény semmis (250. § II. d) pont), azt meg kell ismételni, és ez igaz magára a bírósági tárgyalás egészére is. A törvény e szabállyal garantálja ugyanis azt, hogy a magyar nyelvet nem ismerõ terhelteket ne lehessen elítélni úgy, hogy a tárgyaláson a megfelelõ nyelvi (tolmács) és jogi (védõ) segítség nem áll a rendelkezésére.

A törvény 8. §-ához, 47. §-ának c) pontjához és 80. §-ához: a Bírósági Határozatok 1989. évfolyamába 10. sorszám alatt felvett ügyben a Fejér Megyei Bíróság kifejtette, hogy a törvény 8. és 80. §-ának helyes értelmezése szerint a nem magyar anyanyelvû, de magyar állampolgárságú, és a magyar nyelvet jól beszélõ vádlott is használhatja saját anyanyelvét a büntetõeljárásban. A vádlott azt, hogy anyanyelvét kívánja használni, az eljárás bármely szakaszában kijelentheti, és ettõl kezdve a hatóságot terheli az a kötelezettség, hogy számára tolmácsról gondoskodjék. Ha azonban a vádlott a magyar nyelvet nem ismeri, vagy nem tud megfelelõen magyarul, részére hivatalból kell védõt és tolmácsot kirendelni.

A Bírósági Határozatok 1994. évi évfolyamába 304. számon felvett döntésében a Békés Megyei Bíróság mondta ki, hogy az elõzetes letartóztatásban lévõ, magyar nyelvet nem ismerõ vádlott részére nem elegendõ a vádiratot magyar nyelven kézbesíteni, mert ennélfogva nincs abban a helyzetben, hogy a védekezésre felkészülhessen. A bíróság döntése szerint a vádiratot azon a nyelven kell kézbesíteni, amit a vádlott ismer.

A Bírósági Határozatok 1996. évi évfolyamába 353. számon felvett ügyben a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság foglalt állást akként, hogy a magyarul ugyan beszélõ, de magyar nyelven írni és olvasni nem tudó terhelt a nyomozás során - amennyiben nem kívánja anyanyelvét használni - kihallgatható magyar nyelven, de jegyzõkönyvezett vallomását két hatósági tanú jelenlétében kell visszaolvasni, és ennek elmaradása esetén az így felvett vallomás semmis.

Az 1998-ban megalkotott új, a büntetõeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 9. § (3) bekezdése külön törvény alapján lehetõvé teszi, hogy a bíróságon az eljárás nyelve a nemzeti kisebbség nyelve legyen.

Ugyancsak fontos megemlíteni, hogy az új törvény a már ismertetett bírósági gyakorlatból a törvény rendelkezései közé emelte be, hogy amennyiben a vádlott a magyar nyelvet nem ismeri, a vádiratnak az e vádlottra vonatkozó részét a vádlott anyanyelvére, vagy kérésére az általa ismertként megjelölt és az eljárásban korábban használt más nyelvre is le kell fordítani, és azt a bírósághoz így kell benyújtani (219. § (3) bek.). Hasonló szabályt tartalmaz az új törvény az ügydöntõ határozatra nézve is (262. § (6) bek.).

A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejû rendelet

A rendõrségi fogdák rendjérõl szóló 19/1995. (XII. 13.) BM rendelet

2. § (8) A fogvatartott a fogdába történõ befogadásakor jogosult anyanyelvén, vagy az általa ismert más nyelven írásban, ha indokolt, szóban megismerni

b) a fogda napirendjét,

d) a fegyelmi vétségeket, a kiszabható fegyelmi fenyítéseket, azok idõtartamát, a jogorvoslat lehetõségeit.

A büntetés-végrehajtási intézetekben fogvatartottak fegyelmi felelõsségérõl szóló 11/1996. (X. 15.) IM rendelet

A szabadságvesztés és az elõzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet

Az esélyegyenlõség elõmozdítását szolgáló intézkedések közé tartozik a bírósági, hatósági eljárások során az anyanyelv használatának joga.

A büntetõeljárásról szóló új törvény elõrelépést jelent. E szerint ugyanis az érintett az eljárásban anyanyelvén kívül az általa ismertként megjelölt más nyelvet is használhat. A törvény 9. § (3) bekezdése alapján külön törvényi rendelkezés szerint a bíróságon az eljárás nyelve a nemzeti kisebbség nyelve is lehet.

Ilyen szabályokat fogalmaz meg a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 8. §-a is, amely kimondja, hogy a polgári eljárásban a magyar nyelv nem tudása miatt senkit nem érhet hátrány. A bírósági eljárásban mindenki használhatja anyanyelvét. A magyarul nem beszélõ személy részére tolmácsot kell biztosítani. A polgári eljárásban ezen kívül lehetõség van okmányok benyújtására is kisebbségi nyelven.

c) nem minõsítik a felek között érvénytelennek az országban készült jogi okmányokat pusztán azon az alapon, hogy egy regionális vagy kisebbségi nyelven készültek.

A kisebbségek alkotmányos jogainak védelmére az Országgyûlés megválasztotta a kisebbségi ombudsman. A kisebbségi ombudsmanhoz egyaránt fordulhatnak egyének, közösségek és helyi vagy országos kisebbségi önkormányzatok sérelmeikkel. A kisebbségi ombudsman jogosult kivizsgálni a sérelmet, ennek érdekében betekinthet minden az üggyel kapcsolatos hivatalos dokumentumba, majd javaslatot tesz a sérelem helyrehozására irányuló intézkedésekre, illetõleg a Parlament számára a kedvezõtlen helyzetet elõidézõ törvény módosítását illetõen.

1. Az állam azon közigazgatási kerületein, ahol a regionális vagy kisebbségi nyelvet használó személyek száma az alábbi intézkedéseket indokolja, a Felek a nyelvek mindegyike helyzetének megfelelõen, abban a mértékben, ahogy az ésszerûen lehetséges, vállalják, hogy

c) megengedik, hogy a közigazgatási hatóságok dokumentumokat regionális vagy kisebbségi nyelven készítsenek.

2. Azon helyi és regionális hatóságokat illetõen, melyek területén a regionális vagy kisebbségi nyelveket használók száma az alábbi intézkedéseket indokolja, a Felek vállalják, hogy megengedik és/vagy bátorítják:

g) a helyneveknél a regionális vagy kisebbségi nyelveken hagyományos és helyes formák használatát vagy elfogadását, ha szükséges a hivatalos nyelv(ek) szerinti elnevezésekkel együttesen használva.

3. A közigazgatási hatóságok vagy az õ nevükben tevékenykedõ más személyek által mûködtetett közszolgálati szerveket illetõen a Szerzõdõ Felek a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatának területein e nyelvek mindegyike helyzetének megfelelõen, abban a mértékben, ahogyan az ésszerûen lehetséges, vállalják, hogy

Ha a településen kisebbséghez tartozó személyek élnek, a képviselõ testület jegyzõkönyveit és határozatait a magyar mellett az adott kisebbség nyelvén is vezettetheti, illetõleg szövegeztetheti.

1. rendeletének kihirdetése, hirdetményének közzététele - a magyar mellett - a kisebbség anyanyelvén is megtörténjék;
2. a közigazgatási eljárás során használt nyomtatványok a kisebbség anyanyelvén is rendelkezésre álljanak;
3. a helység és utcaneveket megjelölõ, a közhivatalok, közszolgáltatást végzõ szervek elnevezését feltüntetõ táblák feliratai vagy ezek mûködésére vonatkozó közlemények - a magyar nyelvû szövegezés és írásmód mellett, azzal azonos tartalommal és formában - a kisebbség anyanyelvén is olvashatók legyenek.

A kisebbségi törvény rendelkezése értelmében a települési önkormányzat az illetékességi területén mûködõ helyi kisebbségi önkormányzat igényének megfelelõen köteles biztosítani, hogy a helység és utcaneveket megjelölõ, a közhivatalok, a közszolgáltatást végzõ szervek elnevezését feltüntetõ táblák feliratai - a magyar nyelvû szövegezés és írásmód mellett, azzal azonos tartalommal és formában - a kisebbség anyanyelvén is olvashatóak legyenek.

Magyarországon a kisebbségi törvény megalkotása elõtt már megkezdõdött a településneveket kisebbségi nyelven feltüntetõ táblák elhelyezése. 1980-ban mintegy 180 településen jelentek meg elsõként a kétnyelvû táblák, majd ezt követõen a kisebbségi nyelven is feltüntetett településnevek fokozatosan mind több településen megjelentek. 1993-tól megkezdõdött az egyéb kétnyelvû feliratok megjelenése a kisebbségek által lakott településeken.

c) azoknak az igényeknek a lehetséges mértékû kielégítése, melyek arra irányulnak, hogy a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatának területein a regionális vagy kisebbségi nyelvet ismerõ köztisztviselõket nevezzenek ki.

A kisebbségi törvény 54. §-a kimondja, hogy olyan településeken, ahol a kisebbséghez tartozó lakosság él, a helyi köztisztviselõi és közalkalmazotti állások betöltésénél biztosítani kell az adott kisebbség anyanyelvét ismerõ személy alkalmazását. A kisebbségek országos önkormányzatai nem jeleztek eltérõ gyakorlatot sem a kisebbségi ombudsman, sem pedig a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal részére.

A településen mûködõ kisebbségi önkormányzat igényeinek megfelelõen a települési képviselõ-testület köteles a kisebbség anyanyelvén is közzétenni rendeleteit, a kisebbség életét is befolyásoló döntéseit, valamint üléseinek jegyzõkönyvét, biztosítani a kisebbségi nyelv közéletben való alkalmazását. A rendelkezés végrehajtásának biztosítékát a helyi kisebbségi önkormányzatok kisebbségi törvényben megfogalmazott kompetenciái nyújtják.

A kisebbségi nyelveket bíró köztisztviselõk szaknyelvi képzése csak részben megoldott. A német és a szlovák országos önkormányzat már tett lépéseket ebbe az irányba, természetesen az anyaországok tevõleges segítségével.

10. cikk 5. A Felek vállalják, hogy megengedik a családneveknek az érdekeltek kérésére a regionális vagy kisebbségi nyelveken történõ használatát és felvételét.

A kisebbségi törvény szerint a kisebbséghez tartozó személynek joga van saját és gyermeke utónevének szabad megválasztásához, családi és utónevének anyanyelve szabályai szerinti anyakönyveztetéséhez, és annak - jogszabályban meghatározott keretek között - hivatalos okmányokban való feltüntetéséhez. A nem latin írásmóddal történõ bejegyzés esetén kötelezõ a fonetikus, latin betûs írásmód egyidejû alkalmazása is. Kérésre az anyakönyvezés és az egyéb személyi okmányok kiállítása kétnyelvû is lehet.

A kisebbségi törvénynek az anyakönyvi igazgatásban történõ alkalmazására fõhatósági iránymutatást adtak ki és elkészültek a kisebbségi névhasználatra alkalmas anyakönyvi kivonat nyomtatványait.

A Kormány 1999. január 28-ai ülésén módosította a személyi igazolvány kiadásáról és nyilvántartásának átmeneti szabályairól szóló 147/1993 (X.26.) Korm. rendeletet. A rendelet 1. §-a kiegészült egy új 4. bekezdéssel, amely értelmében a Magyarországon honos nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozó személy nevét kérésére személyazonosító igazolványába a kisebbségi törvény fent idézett paragrafusa szerint kétnyelvûen, a kétnyelvû anyakönyvi okirat alapján kell bejegyezni.

A hazai jogi szabályozás lehetõséget biztosít az egyénnek arra, hogy megváltoztassa családi vagy utónevét, illetve család- vagy utónevét visszaváltoztassa. Ehhez egy egyszerû kérelmet kell benyújtani a Belügyminisztériumhoz, ahol a gyakorlat szerint minden nehézség nélkül engedélyezik.

Az illetéktörvény 1998. évi LX. törvénnyel történt módosítása során az anyakönyvi eljárásban illetékmentessé vált azon eljárás, amely során valamely magyar állampolgár nevének kisebbségi nyelven történõ kijavított anyakönyvezését kéri.

A törvény alapján az anyakönyvi módosításokról, a kétnyelvû anyakönyvezésrõl nincsenek statisztikai adatok. Az anyakönyvvezetõk jelzései alapján a törvény nyújtotta lehetõséggel kevesen élnek, az ilyen irányú kérelmek száma elenyészõ.

Az anyakönyvekrõl, a házasságkötési eljárásról és a névviselésrõl szóló 1982. évi 17. törvényerejû rendelet a névviseléssel és anyakönyvezéssel kapcsolatban úgy rendelkezik, hogy az anyakönyvbe azt a családi és utónevet kell bejegyezni, amely az érintett személyt a születés, a házasságkötés vagy haláleset idõpontjában megillette. Anyakönyvezni a szülõk által meghatározott sorrendben legfeljebb két - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a kisebbségi utónevekkel kiegészített Magyar Utónévkönyvbe felvett, a gyermek nemének megfelelõ utónevet szabad. A Magyarországon élõ kisebbségek - a kisebbséghez való tartozás igazolása nélkül - a kisebbségüknek megfelelõ utónevet viselhetnek.

1. A regionális vagy kisebbségi nyelvek használói számára, e nyelvek használatának területein, és e nyelvek mindegyike helyzetének megfelelõen, abban a mértékben, ahogy a közhivatalok közvetlen vagy közvetett módon hatáskörrel, hatósági jogkörrel vagy szereppel bírnak e területen, és tiszteletben tartva a tömegtájékoztatási eszközök függetlenségének és autonómiájának elveit, a Felek vállalják, hogy

c)

(ii) bátorítják és/vagy megkönnyítik regionális vagy kisebbségi nyelveken készült televízió-mûsorok rendszeres sugárzását;

A tömegkommunikációban elsõsorban a közszolgálati rádió és televízió készít adásokat a kisebbségek anyanyelvén. Ezek magyar nyelvû feliratozása lehetõvé teszi, hogy a nyelvet már nem, vagy csak alig beszélõk, illetõleg a magyar nézõk is figyelemmel kísérhessék a programot.

A rádiózásról és televíziózásról szóló törvény a közszolgálati média kötelezõ feladatává tette a kisebbségek kultúráját, életét bemutató mûsorok készítését. A közszolgálati mûsor szolgáltatója köteles biztosítani az anyanyelven történõ tájékoztatást. E feladatot országos, illetve - a kisebbség földrajzi elhelyezkedésének figyelembe vételével - körzeti vagy helyi mûsorszolgáltatásban, a kisebbség igényeinek megfelelõ mûsorszámokkal, a televízióban szükség szerint feliratozással vagy többnyelvû sugárzással teljesíti.

A törvény meghatározza azt is, hogy a közszolgálati mûsorszolgáltatásban mely típusú mûsorok támogathatók. Ezek között szerepelnek a nemzeti és az etnikai kisebbségi nyelvû mûsorok.

A törvény arról is rendelkezik, hogy a kisebbségi nyelvû adások idõtartama nem csökkenhet. A nemzeti és etnikai kisebbségek országos önkormányzatai a közszolgálati mûsorszolgáltatónál rendelkezésükre álló mûsoridõ felhasználásának elveirõl önállóan döntenek. A törvény kötelezi a közszolgálati mûsorszolgáltatót a kisebbségi önkormányzat döntésének figyelembe vételére.

A törvény rögzíti, hogy a mûsorszolgáltatási jogosítványt pályázat útján lehet megszerezni. Pályázati feltétel a nemzeti és etnikai kisebbségek mûsorigényének kielégítése, amennyiben az adott vételkörzetben a tájékoztatás és a tájékozódás szabadsága, a kulturális sokszínûség nem érvényesül. A pályázatnak tartalmaznia kell a kisebbségi igények kielégítésre tervezett havi átlagos mûsoridõt.

A nemzeti vagy etnikai kisebbség országos önkormányzatának kizárólagos tulajdonában lévõ közhasznú társaságok pályázat nélkül kaphatnak mûsorszolgáltatási jogosultságot, ha a kisebbségek anyanyelvû tájékoztatási igényeinek kielégítése a vételkörzetben nem biztosított.

A Magyar Televízió a rádiózásról és televíziózásról rendelkezõ törvény kisebbségekre vonatkozó elõírásait beemelte a Közszolgálati Mûsorszolgáltatási Szabályzatába.

A Magyar Televízió 1978 óta sugároz kisebbségi nyelven mûsorokat. (Elsõként a horvát, német, szerb és szlovén kisebbség számára készültek adások, 1982-tõl pedig román és szlovák nyelvû mûsorok is készülnek.) Horvát, német, román, szlovák nyelvû mûsorok heti-, szerb és szlovén nyelvû adások pedig kétheti rendszerességgel kerülnek adásba. Az adások idõtartama 25 perc. Sugárzásuk az országos terjesztésû, földi továbbítású MTV 1. programján, a hét különbözõ napjain a délutáni órákban történik. Az adások ismétlésre kerülnek az adott hét szombatjának délelõttjén a mûholdról sugárzott MTV 2. programján.

A Magyar Rádió szintén sugároz horvát, német, román, szerb, szlovák és szlovén nyelvû mûsorokat. A legtöbb mûsoridõvel a szlovák kisebbség rendelkezik (heti 870 perc). A horvát, német és román nyelvû adások mûsorideje heti 840 perc, míg a szerb adásé 420 perc hetente, a szlovének részére pedig 60 percnyi kisebbségi mûsort sugároz a közszolgálati Magyar Rádió.

• német nyelvû mûsorokkal jelentkezik a Bajai Közösségi TV
• szlovák nyelven is sugároz a sátoraljaújhelyi Zemplén TV, a tótkomlósi Komlós TV, a békéscsabai Csaba TV,
• román nyelvû adásokat is sugároz Gyula Rádió.

A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány (a továbbiakban: Kisebbségekért Közalapítvány) helyi kisebbségi mûsorok készítésére és sugárzására 1998-ban meghirdetett pályázatára több mint 30 helyi szerkesztõség nyújtott be támogatási igényt. A kuratórium horvát, német, román, szerb és szlovák nyelvû mûsorok készítésére biztosított támogatást.

f) (i) ha jogszabály lehetõvé teszi általában a tömegtájékoztatás pénzügyi támogatását, fedezik a regionális vagy kisebbségi nyelveket használó tömegtájékoztatási eszközök többletköltségeit,

A Magyar Köztársaságban évtizedek óta jelennek meg sajtótermékek a kisebbségek nyelvén. Ezek - az olvasóközönség számának folyamatos csökkenése következtében - nem adhatók ki piaci alapon, ezért a költségvetési törvény 1991 - 1994 között külön tételként nevesítette a kisebbségek írott sajtójának támogatására elkülönített forrást. 1995-tõl kezdõdõen az anyagi támogatást a Kisebbségekért Közalapítvány biztosítja.

A Kisebbségekért Közalapítvány népcsoportonként legalább egy országos terjesztésû lap költségvetési támogatására nyújt fedezetet. 1998-ban a támogatás mértéke az alábbiak szerint alakult:

Az országos terjesztésû lapok támogatása mellett anyagi segítséget nyújt a helyi, illetõleg regionális kisebbségi nyelvû írott sajtó megjelentetéséhez, továbbá a helyi és regionális magyar nyelvû sajtóban kisebbségi nyelven írott mellékletek és cikkek megjelenéséhez.

A kisebbségek országos terjesztésû lapjai a kisebbségek önkormányzatai, illetõleg szervezetei tulajdonában vannak.

A fentieken túl a Kisebbségekért Közalapítvány anyagi támogatást nyújt az országos napilap jellegû Magyar Nemzet szerkesztõségének havonta megjelenõ 4 oldalas kisebbségi tematikájú - esetenként kisebbségi nyelvû - melléklete megjelenéséhez.

Az elektronikus sajtó kisebbségi feladatai ellátására költségvetési támogatásban részesül. E támogatás a kisebbségi nyelvû adásokat készítõ körzeti stúdiók költségvetésében jelenik meg.

A Kisebbségekért Közalapítvány évenként pályázatot ír ki a felsõoktatási intézményekben tanuló kisebbségi hallgatók részére. A kuratórium döntése alapján támogatott hallgatók között akadnak a sajtóban már aktív, illetõleg újságírói pályára készülõ fiatalok.

A Magyar Köztársaság Oktatási Minisztériuma minden évben ösztöndíj pályázatot ír ki kisebbségi fiatalok anyaországbeli képzésére. A ma a kisebbségi nyelvû sajtóban dolgozó újságírók döntõ hányada az egykor ösztöndíjjal az anyaországban, újságíró szakon végzettek közül kerül ki.

* * *

11. cikk 3. A Felek gondoskodnak arról, hogy a regionális vagy kisebbségi nyelveket használók érdekeit képviseltessék vagy vegyék tekintetbe a törvényeknek megfelelõen esetleg létrehozott, a tömegtájékoztatási eszközök szabadságát és pluralizmusát garantáló testületekben.

A Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriumába 1996-ban a kisebbségek egy tagot delegáltak. 1997-ben a megadott határidõig a kisebbségek országos önkormányzatai nem éltek delegálási jogukkal. 1998-ban a közszolgálati Magyar Televízió kuratóriumba szerb képviselõt delegáltak.

Ugyancsak elmulasztották delegálási jogukat 1997-ben a Magyar Rádió és a Duna Televízió Közalapítványának Kuratóriumába is. 1998-ban a Duna Televízió képviselõ-testületébe a lengyel kisebbség delegált kuratóriumi tagot.

1. A kulturális tevékenységre és a kulturális létesítményekre - különösen a könyvtárakra, videotékákra, kulturális központokra, múzeumokra, archívumokra, akadémiákra, színházakra és filmszínházakra, valamint irodalmi és filmmûvészeti alkotásokra, a nép kulturális önkifejezésére, fesztiválokra és - ideértve egyebek között az új technológiák használatát - a kulturális iparra vonatkozóan, azokon a területeken, ahol e nyelveket beszélik és abban a mértékben, ahogy a hatóságoknak ezen a téren hatáskörük, hatósági jogkörük vagy szerepük van, a Felek vállalják, hogy

A kisebbségi törvény 49. § értelmében a kisebbségek szervezetei és országos önkormányzatai jogosultak közmûvelõdési tevékenységet folytatni, intézményeket létrehozni és fenntartani. E feladatokhoz költségvetési támogatást igényelhetnek.

A kisebbség anyanyelvû irodalommal történõ ellátását a kisebbségi könyvtári rendszer biztosítja. Azokon a településeken, ahol kisebbségi anyanyelvû lakosság él, ám kisebbségi önkormányzatot nem választottak, a kisebbségi lakosság részére anyanyelvû könyvtári anyagok szolgáltatása a települési önkormányzat kötelezõ feladata.

A kisebbségi törvény idézett 49. paragrafusa biztosítja a kisebbségek jogát országos gyûjtõkörrel rendelkezõ közgyûjtemény, kisebbségi színház, múzeumi kiállítóhely, könyvtár, kiadó, országos kulturális, mûvészeti, tudományos intézet létrehozására.

A kisebbségi kultúra támogatása állami dominanciájú. Az állami források különbözõ alapokon, illetõleg közalapítványokon, valamint minisztériumi költségvetéseken keresztül jutnak el a célközösséghez, a kisebbségi nyelvi kultúrát õrzõ, ápoló és fejlesztõ közösségekhez.

A kifejezetten a kisebbségek kultúrájának támogatását szolgáló pénzeszközök nagyobb része a Kisebbségekért Közalapítvány költségvetésében, kisebb része pedig a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti és Etnikai Ügyek Fõosztályának költségvetésében jelenik meg. Ezek a források a Magyar Köztársaság költségvetésében rendszeresen és folyamatosan évente megjelennek.

A kisebbségi kultúra finanszírozásának azonban csak kisebb részét jelentik az említett, pályázati alapon hozzáférhetõ céltámogatások. Az államháztartás forrásaiból kulturális intézmények mûködtetésére felhasználható hozzájárulások az említett források többszörösét teszik ki, ám ezeket a települési önkormányzatok kapják meg, saját intézményeik, illetõleg kötelezõen ellátandó közmûvelõdési feladataik ellátására.

A kisebbségek által is lakott régiókban, illetõleg településeken lévõ közmûvelõdési intézmények két jól elkülöníthetõ csoportra oszthatók. Az egyik csoportba azon kulturális intézmények tartoznak, amelyek passzív módon, csupán az infrastrukturális háttér biztosításával tesznek eleget a településen élõ kisebbségekkel szembeni kötelezettségeiknek.

Megfigyelhetõ az is, hogy az egyes kisebbségek - élve törvény adta jogaikkal - saját közmûvelõdési intézményeket alapítanak. Ezek egyelõre a nagyobb településeken jelentek meg. Általában ilyen esetekben egy épületen belül alakítják ki a kisebbségi önkormányzatok és egyesületek székhelyét, ide költöztetik a kisebbségi nyelvû könyvtári állományt, esetleg videotékát hoznak létre, valamint ide koncentrálják a kisebbségi kulturális rendezvényeket is. Ilyen intézmények például:

A kisebbségi anyanyelvû könyvtári ellátás biztosított mind a hat tárgyalt kisebbség esetében. A rendszer alsó szintjén a helyi települési közkönyvtárak, illetõleg iskolai könyvtárak helyezkednek el, amelyek fenntartói a települési önkormányzatok. Ezek általánosságban igen nehéz helyzetben lévõ intézmények, könyvbeszerzési forrásaik minimálisak. Az elmúlt évben a Kisebbségekért Közalapítvány pályázat kiírásával segített az elmaradt beszerzések - legalább részbeni - pótlásában.

Az ellátási rendszer középsõ szintjét a 17 nemzetiségi báziskönyvtár adja, amelynek szakmai szervezési, gyûjteményfejlesztési feladatai vannak. Egy - egy báziskönyvtár több, a régióban található települési könyvtárral áll kapcsolatban, könyvtárközi kölcsönzéssel biztosítja az igények maradéktalan kielégítését.

A kisebbségi könyvtári ellátás országos feladataival (továbbképzéssel, a gyûjteményfejlesztési tanácsadással, a szakmai - módszertani gondozással, szakbibliográfiák elõállításával és egyéb központi szolgáltatásokkal), az ellátás rendszerének általános fejlesztésével az Országos Idegennyelvû Könyvtár foglalkozik.

A magyarországi horvát, német, román, szerb, szlovák és szlovén kisebbség anyanyelvû könyvkiadása szinte teljes egészében központi költségvetési támogatásra épül. Vannak ugyan kísérletek a helyi és kisebbségi önkormányzati, illetve alapítványi források bevonására, ám ezek ma még csak korlátozottan képesek segíteni a kiadványok megjelenését.

A kisebbségek nyelvén történõ könyvkiadás finanszírozása jelentõs mértékben állami eszközökbõl, pályázati úton történik, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, az Oktatási Minisztérium, illetve a Kisebbségekért Közalapítvány közvetítésével. A minisztériumi támogatás odaítélésérõl 1997-ig a kisebbségek országos önkormányzatainak delegáltjaiból álló Nemzetiségi Szerkesztõségi Tanács döntött. 1998-ban ezt a feladatot a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által felkért szakértõi testület végezte el.

A kisebbségek nyelvén készült könyveket a kisebbségi szervezetek, illetve önkormányzatok adják ki. A Magyarországi Románok Kulturális Szövetsége 1992-ben "Noi", a Szerb Demokratikus Szövetség pedig 1993-ban "Izdan" néven alapított román, illetve szerb kiadót. Kisebbségi nyelvû könyvek kiadásával más kiadók is foglalkoznak (pl. Etnikum Kiadó - szlovák, horvát és német kiadványok; Útmutató Kiadó - szlovák és német kiadványok, Comp-press Kiadó).

Ugyancsak pályázati úton támogatja a kisebbségek nyelvén megjelenõ kiadványok, illetõleg a kisebbségi lét megismertetése szempontjából fontos magyar nyelvû publikációk kiadását a Kisebbségekért Közalapítvány.

Az elmúlt években az írott publikációk támogatásától mindkét említett forrásnál elmozdulás történt a videofelvételek, illetõleg CD ROM-ok megjelentetése, valamint a dokumentum jellegû filmek készítése támogatásának irányába is.

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma költségvetésében szerepel a kisebbségi nyelvû színjátszás támogatását szolgáló keret. A német nyelven játszó szekszárdi Deutsche Bühne, a pécsi Horvát Színház és a pomázi Joakim Vuity Szerb Színház pályázati úton részesül támogatásban. A Kisebbségekért Közalapítvány is támogatja a kisebbségi nyelvû színjátszást, valamint a kisebbségek anyaországából érkezõ színházi produkciók bemutatását a hazai kisebbségek által lakott településeken.

A közszolgálati televízióban kisebbségek számára sugárzott televíziós produkciók az elmúlt években magyar nyelvû feliratozással jelennek meg a képernyõn.

A Kisebbségekért Közalapítvány pályázata támogatja a kisebbségi nyelvekrõl magyar nyelvre történõ fordítások készítését is az olyan publikációk esetében, amelyeket az adott kisebbség fontosnak tart megismertetni a többségi közönséggel.

A Nemzeti Kulturális Alap 1997-ben pályázatot írt ki a magyar irodalom idegen nyelveken történõ népszerûsítésének támogatására. Ez a pályázat nem elsõsorban a Magyarországon élõ kisebbségek anyanyelvû irodalommal való ellátását szolgálja, ám a támogatásával német, szlovák és román (ilyen nyelvekre történõ fordítások támogatásáról tudunk) nyelven megjelenõ kiadványok minden bizonnyal eljutnak majd az itt élõ kisebbségi olvasókhoz is.

* * *

12. cikk 1. f) támogatják a regionális vagy kisebbségi nyelveket használók képviselõinek közvetlen részvételét az eszközök biztosításában és a kulturális programok tervezésében;

A magyarországi felsõoktatásban évtizedek óta folyik a kisebbségi nyelv és irodalom - mûvelõdésszervezõ szakpáron folyó képzés. Az itt végzettek azon túl, hogy nyelv és irodalom szakos tanári képesítést szereznek, kielégítik a közmûvelõdési intézmények szakember ellátásával kapcsolatos igények egy részét is. Ugyancsak lehetõséget biztosít az Oktatási Minisztérium - ösztöndíjak adományozásával - arra, hogy a könyvtár, muzeológus, levéltáros szakok iránt érdeklõdõ kisebbségi fiatalok az anyaországban (nyelvi országban) szerezhessenek diplomát. Szintén ösztöndíj adományozással biztosított a különbözõ mûvészeti képzésben való anyaországi részvétel is.

A közmûvelõdésben dolgozók nyelvi és szakmai továbbképzését a Magyar Mûvelõdési Intézet (a továbbiakban: MMI) szervezi. Az MMI létrehozásáról szól 1/1992 (I.20.) MKM rendelet az Intézet feladatait a következõkben állapítja meg:

1.§ A mûvelõdési és közoktatási miniszter 1992. január 1. Napjával Magyar Mûvelõdési Intézetet (a továbbiakban: Intézet) alapít azzal a céllal, hogy az intézet elemezze a közösségekben, településeken, egyesületekben, társadalmi szervezetekben és mûvelõdési intézményekben végzett kulturális tevékenységet; a közösségi mûvelõdés feltételeinek megteremtésére fejlesztési programokat alakítson ki; támogassa az új mûvelõdési kezdeményezéseket, valamint az egyetemes mûvészet szerves részét alkotó népmûvészet, a magyarság és a hazánkban élõ nemzetiségek élõ kulturális hagyományainak alkotó továbbvitelét, a határainkon kívül élõ magyarság és a szomszédos országok kulturális értékeinek közvetítését, közmûvelõdési intézményeinek, szervezeteinek együttmûködését.

2.§ Az intézet feladatai:

közmûvelõdési szakemberek képzése és továbbképzése;

kulturális közösségfejlesztõ, településfejlesztõ tevékenységek elõsegítése;

a felnõttoktatás, az iskolán kívüli képzési folyamatok, a népfõiskolák, az amatõr mûvészeti mozgalom, oktatási szakmódszertani ellátása;

Az Intézet alapítását követõen a Magyar Köztársaság kormánya a kisebbségek kulturális életével kapcsolatos teendõk áttekintése során 1012/1992 (III.11.) számú határozatával létrehozta a Intézeten belül kifejezetten a kisebbségek kulturális tevékenységének szakmai feladatai ellátására az önálló nemzeti és etnikai kisebbségi osztályt.

Az Intézet tevékenységének átvilágítását követõen a Magyar Mûvelõdési Intézet Alapító okirata módosítás alatt áll, ám a kisebbségekkel kapcsolatos feladatai ennek során várhatóan nem szûkülnek.

A helyi hagyományápolás és kultúra kérdéskörében a települési önkormányzat képviselõ-testülete csak a kisebbségi lakosságot képviselõ helyi kisebbségi önkormányzat egyetértésével hozhat döntést. Országos szinten ez a jogkör a kisebbségek országos önkormányzatait illeti meg.

A kisebbségi szervezetek és önkormányzatok igen aktívan vesznek részt a helyi, regionális és országos kulturális rendezvények szervezésében. Az állam a Kisebbségekért Közalapítvány és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által évenként kiírt pályázatok útján nyújt támogatást a kisebbségek kulturális rendezvényeihez.

* * *

12. cikk 1. g) bátorítják és/vagy megkönnyítik olyan szervezet(ek) létesítését, amely(ek) a regionális vagy kisebbségi nyelveken készült mûalkotások gyûjtéséért, rögzítéséért és a közönségnek történõ bemutatásáért felelõs(ek);

A kisebbségek nyelvén születõ irodalmi alkotások gyûjtése és az olvasók számára hozzáférhetõvé tétele az Országos Széchenyi Könyvtár feladata. A kulturális javak védelmérõl és a muzeális intézményekrõl, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közmûvelõdésrõl szóló 1997. évi CXL. törvény értelmében az ország területén megjelenõ kiadványokból 6 példányt meg kell küldeni az Országos Széchenyi Könyvtár részére.

A múzeumi területen az 1980-as évekre kialakult az az intézményhálózat, amely képes a magyarországi horvátok, németek, románok, szerbek, szlovákok és szlovének történetét, kulturális hagyományait, néprajzát reprezentáló anyagokat összegyûjteni, elsõdlegesen feldolgozni és bemutatni.

Jelenleg 3 bázismúzeum mûködik: a tatai Német Nemzetiségi Múzeum a hazai németek, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum a szlovák és román kisebbség, a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum pedig a hazai horvátok és szerbek anyagainak központi gyûjtõ- és kutatóhelye. Ezek mellett 12 kisebb német, 1 szlovén és 1 román múzeum mûködik. A helyi önkormányzatok fenntartásában mintegy 40 a helyi kisebbségi gyûjtemények elhelyezését szolgáló tájház jött létre. Gazdag a kisebbségek hitéletét megelevenítõ anyaggal rendelkezik a miskolci Magyar Orthodox Egyházi Múzeum és a szentendrei Szerb Egyházmûvészeti Gyûjtemény.

A felsorolt intézményeken túl más múzeumokban is található a kisebbségekre utaló anyag. Ezek közül talán a legfontosabb a Magyar Néprajzi Múzeum, amely helyet ad a Magyar Néprajzi Társaság Nemzetiségi Csoportjának is. Ez a kutatócsoport adja ki a nemzeti kisebbségek néprajzát feldolgozó sorozatot, amely fõként a kisebbségek nyelvén folyó kutatások gazdagon illusztrált kiadványa.

A kisebbségi nyelveken készülõ televíziós anyagokat a Magyar Televízió Regionális Stúdióinak archívumai gyûjtik. Ezek hozzáférhetõsége - elsõsorban anyagi okokból - korlátozott.

Ugyanez a helyzet a Magyar Rádió által készített kisebbségi mûsorokkal. Az elmúlt évben a kisebbségi szerkesztõségek megkísérelték ezeket részben vagy egészben feldolgozva nyomtatásban is megjelentetni, ám ezek a kiadványok - ugyancsak anyagi okokból - mindeddig váratnak magukra.

A Magyarországon élõ horvátok, németek, románok, szerbek, szlovákok és szlovének szórványban élnek az ország szinte egész területén. Ez indokolja, hogy a Magyar Köztársaság a Karta ratifikációja során az ország egész területére érvényesnek fogadta el a felsorolt kisebbségek nyelveivel kapcsolatos vállalásait. Így tehát a fenti pont vonatkozásában nem szükséges külön intézkedés. Az ilyen jellegû igényeket részben a kisebbségi civil szervezõdések, részben a kisebbségi önkormányzatok igyekeznek kielégíteni. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy például Budapesten, ahol egyébként egyik felsorolt kisebbség sem él nagyobb arányban, a kisebbségi kulturális programok koncentráltan jelennek meg.

12. cikk 3.A Felek vállalják, hogy külföldön megvalósuló kulturális politikájukban kellõ helyet biztosítanak a regionális vagy kisebbségi nyelveknek és annak a kultúrának, amelyet e nyelvek hordoznak.

A Magyar Köztársaság törekszik arra, hogy valamennyi hazánkban élõ kisebbség anyaországának fõvárosában - lehetõség szerint fontosabb nagyvárosaiban is létesítsen magyar kulturális intézetet. A külföldi magyar kulturális intézetekrõl szóló 101/1997. (VI. 13.) számú kormányrendelet 2. § (2) bekezdés h) pontja értelmében a külföldön mûködõ magyar intézet közremûködik a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségi oktatás és kultúra eredményeinek bemutatásában, az ezt segítõ intézményi kapcsolatok ápolásában.

A Magyar Köztársaság és a kisebbségek anyaországa között aláírt egyezmények alapján létrejött kisebbségi vegyes bizottságok üléseinek jegyzõkönyveiben szerepel olyan ajánlás, hogy az adott országban mûködõ magyar kulturális intézet segítse elõ a Magyarországon élõ kisebbség kultúrájának minél szélesebb körben történõ anyaországi bemutatását. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján az anyaországok intézményei is érdeklõdnek a Magyarországon élõ kisebbségek kultúrája iránt, így maguk is megkeresik ilyen igényeikkel az országukban mûködõ magyar kulturális intézetet.

12. cikk

Gazdasági és társadalmi élet

1. A gazdasági és társadalmi tevékenységeket illetõen, a Felek az ország egészére nézve vállalják, hogy

a) kiiktatnak jogalkotásukból minden olyan rendelkezést, mely igazolható okok nélkül tiltja vagy korlátozza a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatát a gazdasági vagy társadalmi élet dokumentumaiban, különösen a munkaszerzõdésekben és az olyan technikai dokumentumokban, mint a termékek és felszerelések használati útmutatói;

A Magyar Köztársaságban korlátozás nélkül használható valamennyi kisebbség nyelve a hivatalos és magánéletben egyaránt. Miután egyetlen jogszabály sem rendelkezik hivatalos nyelvrõl, gazdasági életben sincs érvényben semmiféle olyan jogszabály, amely meghatározná a belsõ vállalati, illetõleg a vállalatközi érintkezés nyelvét. Az egyetlen itt említhetõ jogszabályhely a kisebbségi törvény 51. § (1) bekezdése, amely kimondja, " A Magyar Köztársaságban anyanyelvét bárki mindenkor és mindenhol szabadon használhatja."

A Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény 5. § (1) értelmében a munkaviszonnyal kapcsolatosan tilos hátrányos megkülönböztetést alkalmazni a munkavállalók között nemük, koruk, nemzetiségük, fajuk, származásuk, vallásuk,(.) miatt. Nem minõsül hátrányos megkülönböztetésnek a munka jellegébõl vagy természetébõl egyértelmûen következõ megkülönböztetés.

A magyarországi gazdasági életet szabályozó elõírások nem tartalmaznak semmiféle elõírást, illetõleg tilalmat a nyelvhasználattal kapcsolatosan. A vállalkozások gazdasági érdekei szerint használják a hazai és nemzetközi gazdasági életben a magyar nyelvet, avagy a hazai kisebbségek által beszélt nyelvek valamelyikét.

A kisebbségi önkormányzatok nagyobb része törekedett és törekszik arra, hogy kihasználva anyanyelvét, anyaországi kapcsolatainak rendszerét, közvetítsen az adott kisebbséghez tartozó vállalkozók és anyaországi (nyelvországi) partnereik között. A kisebbségi önkormányzatok szervezésében évenkénti gyakorisággal kerülnek megrendezésre vállalkozói találkozók országos és regionális szinten. Ezek a rendezvények hozzásegítik a kisebbséghez tartozó vállalkozói kört, hogy nyelvtudását hasznosítva bekapcsolódjon a nemzetközi gazdasági együttmûködésbe.

A magyar gazdaság piacgazdaság, a gazdasági életben az állam szerepe korlátozott, befolyása fokozatosan csökken. A gazdasági élet azon területein, ahol ahhoz gazdasági érdek fûzõdik, mind a gazdasági élet államtól független szereplõi, mind pedig az állam elõsegíti, hogy a kisebbségek nyelvén is megjelenjenek pályázati felhívások, privatizációs tenderek. Az elmúlt idõszakban jellemzõen német nyelven jelentek meg az említett anyagok, ám volt példa román nyelvû felhívásokra is.

 

13. cikk

A Magyar Köztársaság valamennyi területén élõ kisebbség anyaországával korrekt partneri viszonyra törekszik. A Magyarország és valamely kisebbség anyaországa között kötendõ szerzõdések elõkészítése során kikéri az adott kisebbség véleményét, igényeit messzemenõkig igyekszik érvényesíteni a megkötendõ szerzõdés végleges szövegében.

Magyarország a területén élõ kisebbségek anyaországai közül elsõként a Németországi Szövetségi Köztársasággal írt alá Szerzõdést a baráti együttmûködésrõl és az európai partnerségrõl. A Szerzõdés utal a koppenhágai EBEÉ találkozón kidolgozott dokumentumban lefektetett alapelvekre. Kijelenti, hogy a Magyar Köztársaságban élõ német kisebbséghez tartozók szabadon használhatják anyanyelvüket, joguk van ahhoz, hogy anyanyelvükön információkat terjesszenek és cseréljenek, azokhoz hozzáférjenek. A Magyar Köztársaság a Szerzõdésben vállalta, hogy konkrét támogató intézkedésekkel védi és erõsíti az ország területén élõ német kisebbség identitását.

Ugyancsak tartalmaz a Szerzõdés utalást arra, hogy a két Fél széles körben lehetõvé teszi az érdeklõdõk számára a másik ország nyelvének és kultúrájának megismerését, a másik ország irodalmának eredeti nyelven és fordításban történõ terjesztését.

A szerzõdõ Felek elõ kívánják segíteni a másik Fél nyelvének oktatását országukban valamennyi szinten, valamint támogatják a kéttannyelvû iskolák létesítését.

A Magyar Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság közötti baráti együttmûködésrõl és az európai partnerségrõl aláírt Szerzõdést az Országgyûlés az 1995. évi LXXIX. törvényben hirdette ki.

A kisebbségi nyelv támogatását is biztosító szerzõdések sorában a következõ a Magyar Köztársaság és a Szlovén Köztársaság között 1992. december 1-jén aláírt barátsági és együttmûködési Szerzõdés.

Ez a dokumentum is tartalmaz utalást a koppenhágai EBEÉ találkozón elfogadott standardokra. A Szerzõdés biztosítja a két ország területén élõ magyar, illetve szlovén kisebbség nyelvi és kulturális jogait. Ugyancsak szól a két Fél azon szándékáról, hogy a két ország nyelvén megjelenõ sajtótermékek szabadon forgalmazhatók és olvashatók legyenek.

A Szerzõdést az Országgyûlés az 1995. évi XLVI. törvényben hirdette ki. Ezt követõen a két ország Egyezményt írt alá a Magyar Köztársaságban élõ szlovén nemzeti kisebbség és a Szlovén Köztársaságban élõ magyar nemzeti közösség különjogainak biztosításáról. Ez az Egyezmény magába foglalja a kisebbségek nyelvhasználati jogainak széles körû biztosítását.

A kisebbségek jogai érvényesülésének figyelemmel kísérésére a két szerzõdõ Fél kisebbségi vegyes bizottságot hozott létre, amelynek tagjai a magyarországi szlovén és a szlovéniai magyar kisebbség képviselõi is.

Az Országgyûlés a Magyar Köztársaságban élõ szlovén nemzeti kisebbség és a Szlovén Köztársaságban élõ magyar nemzeti közösség különjogainak biztosításáról szóló Egyezményt az 1996. évi VI. törvénnyel hirdette ki.

A Horvát Köztársasággal 1992. december 16-án került aláírásra a baráti kapcsolatokról és együttmûködésrõl szóló Szerzõdés. A Szerzõdés tartalmazza a kisebbségek nyelvhasználati jogainak garantálását, valamint a két ország nyelvén megjelenõ sajtótermékek szabad fogalmazásának jogát. A szerzõdõ Felek támogatják a két ország közötti oktatási, tudományos és kulturális együttmûködés elmélyítését.

A Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság közötti baráti kapcsolatokról és együttmûködésrõl szóló Szerzõdést az Országgyûlés az 1995. évi XLVII. törvényben hirdette ki.

A Szerzõdés aláírását követõen a két ország kidolgozta a Magyar Köztársaságban élõ horvát kisebbség és a Horvát Köztársaságban élõ magyar kisebbség jogainak védelmérõl szóló Egyezményt. Ez a dokumentum tartalmazza a két kisebbséghez tartozók egyéni és kollektív jogainak védelmét szolgáló vállalásokat is. A kisebbségi, köztük a nyelvi jogok biztosításának megfigyelése céljából az Egyezmény tartalmának megfelelõen létrejött egy kisebbségi vegyes bizottság, amelynek tagjai a magyarországi horvátok és a horvátországi magyarok képviselõi is.

A Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság között a Magyar Köztársaságban élõ horvát kisebbség és a Horvát Köztársaságban élõ magyar kisebbség jogainak védelmérõl aláírt Egyezményt az Országgyûlés az 1997. évi XVI. törvényben hirdette ki.

A Magyar Köztársaság 1995. március 19-én Párizsban írt alá szerzõdést a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttmûködésrõl a Szlovák Köztársasággal. A Szerzõdés 12. cikke szabályozza a két ország kulturális kapcsolatainak rendszerét, biztosítja az intézmények, egyesületek, szövetségek, települések, önkormányzatok, az állampolgárok kezdeményezésébõl alapított csoportok, illetve maguknak az egyéneknek kölcsönös igényeken és érdeklõdésen alapuló együttmûködésének szabadságát.

A szerzõdõ Felek támogatják az oktatási, egyéb mûvelõdési intézmények és tudományos kutatóintézetek együttmûködését, megfelelõ megállapodás alapján elismerik az egymás országában kiállított iskolai végzettséget és szakképesítést tanúsító, valamint a tudományos fokozatok elérését igazoló okmányokat.

Ugyancsak törekednek arra, hogy felsõoktatási intézményeikben bõvítsék a másik szerzõdõ fél kultúrája, irodalma és nyelve megismerésének lehetõségeit.

A Szerzõdés teljes 15. cikke a két ország kisebbségek védelmében végzett tevékenységét tartalmazza. A cikk rendelkezései megerõsítik a vonatkozó -a két ország által ratifikált - nemzetközi szerzõdések érvényességét, valamint tételesen felsorolják a két országban élõ magyar, illetve szlovák kisebbség jogait. Ezen jogok összhangban vannak az Európai Biztonsági és Együttmûködési értekezlet koppenhágai dokumentumával, az ENSZ Közgyûlése 47/135 számú, a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló nyilatkozata és az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlése 1201. (1993) számú ajánlása tartalmával. A két nemzetközi dokumentumban rögzített normákat és politikai kötelezettségeket a felek jogi kötelezettségként alkalmazzák.

A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttmûködésrõl szóló szerzõdést az Országgyûlés az 1997. évi XLIII. törvénnyel hirdette ki.

A Szerzõdés rendelkezéseinek megfelelõen 1999. évben jött létre a magyar - szlovák kisebbségi vegyes bizottság, amelynek tagjai között jelen vannak a magyarországi szlovák kisebbség és a szlovákiai magyar kisebbség képviselõi is.

Hasonló szerzõdés aláírására került sor 1996. szeptember 16-án, Temesvárott a Magyar Köztársaság és Románia között. Ez a megállapodás is tartalmaz a kulturális és tudományos együttmûködés kereteit meghatározó cikket, valamint a kisebbségek jogait biztosító pontokat. A Szerzõdés a két országban élõ kisebbségek vonatkozásában jogi kötelezettségként alkalmazza a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogait meghatározó elõírásokat úgy, ahogyan azokat az ENSZ Közgyûlése 47/135 számú, a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló nyilatkozata és az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlése 1201. (1993) számú ajánlása tartalmazza.

Fentieknek megfelelõen a Szerzõdés értelmében a Felek tiszteletben tartják a kisebbségek nyelvhasználati jogait, anyanyelvû információkhoz való hozzáférési jogukat, a politikában való részvételük jogát, kulturális jogaikat és a határokon átívelõ kapcsolattartás jogát.

A Magyar Köztársaság és Románia között a megértésrõl, az együttmûködésrõl és a jószomszédságról szóló szerzõdést az Országgyûlés az 1997. évi XLIV. törvényben hirdette ki.

Valamennyi felsorolt szerzõdés biztosítja a szabad kapcsolattartást az országok területén élõ kisebbségekhez tartozó magánszemélyek, szervezetek, önkormányzatok és intézmények között. Bátorítja kulturális és gazdasági együttmûködésük kiterjesztését, erõsítését.

A felsorolt kétoldalú szerzõdések tartalmával azonos, ám azt tovább bõvítõ módon nyújt lehetõséget a kisebbségi törvény a kisebbségek részére az azonos nyelvû és kultúrájú népcsoportokkal való kapcsolattartásra, amikor kimondja, hogy a kisebbséghez tartozó személynek joga van mind az anyaországok és nyelvnemzetek állami és közösségi intézményeivel, mind a más országokban élõ kisebbségekkel való kapcsolattartásra.

Ez idáig a Karta ratifikálásakor felsorolt magyarországi kisebbségi nyelvek közül csupán a szerb vonatkozásában nem került sor a kisebbség jogainak biztosítását is szolgáló kétoldalú szerzõdés aláírására.

* * *

A Magyar Köztársaság területén élõ valamennyi kisebbség kultúrája és nyelve kiemelt figyelemben részesül az állami szervek, szervezetek részérõl. A kisebbségek jogainak biztosítása a Magyarország által aláírt és ratifikált nemzetközi dokumentumok és a hazai jogszabályok rendszerén alapul. A kisebbségi jogok érvényesülését különösen a kisebbségi ombudsman, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal, a kisebbségek országos és helyi önkormányzatai kísérik figyelemmel. Az elmúlt évtized tapasztalatai alapján elmondható, hogy a hazai kisebbségek nyelvi, kulturális és politikai jogait ma Magyarországon nem kérdõjelezi meg egyetlen társadalmi csoport, vagy politikai erõ sem. Sõt, elmondható, hogy a kisebbségpolitika a közélet azon a területei közé tartozik, ahol a legszélesebb körû konszenzus született.