1990. évi LXV. törvény a helyi önkormányzatokról

Az Országgyûlés - követve hazánk haladó önkormányzati hagyományait, továbbá az Európai Önkormányzati Karta alapkövetelményeit - elismeri és védi a helyi közösségek önkormányzáshoz való jogait.

A helyi önkormányzás lehetõvé teszi, hogy a választópolgárok helyi közössége - közvetlenül, illetõleg a választott helyi önkormányzata útján - önállóan és demokratikusan intézze a helyi érdekû közügyeit.

Az Országgyûlés, támogatva a helyi közösségek önszervezõ önállóságát, segíti az önkormányzáshoz szükséges feltételek megteremtését, elõmozdítja a közhatalom demokratikus decentralizációját.

Az Országgyûlés e célok megvalósítása érdekében a következõ törvényt alkotja:

I. fejezet

A HELYI ÖNKORMÁNYZÁS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI

Az önkormányzati jogok

1. § (1) A község, a város, a fõváros és kerületei, valamint a megye önkormányzata (a továbbiakban: helyi önkormányzat) a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi érdekû közügyekben (a továbbiakban: helyi közügy) önállóan jár el.

(2) A helyi közügyek a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához, a közhatalom önkormányzati típusú helyi gyakorlásához, valamint mindezek szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek helyi megteremtéséhez kapcsolódnak.

(3) A helyi önkormányzat - a törvény keretei között - önállóan szabályozhatja, illetõleg egyedi ügyekben szabadon igazgathatja a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi közügyeket. Döntését az Alkotmánybíróság, illetve bíróság és kizárólag jogszabálysértés esetén bírálhatja felül.

(4) A helyi önkormányzat - a választott helyi képviselõ-testület által, vagy a helyi népszavazás döntésével - önként vállalhatja minden olyan helyi közügy önálló megoldását, amelyet jogszabály nem utal más szerv hatáskörébe. Az önként vállalt helyi közügyekben az önkormányzat mindent megtehet, ami jogszabályt nem sért. Az önként vállalt helyi közügyek megoldása nem veszélyeztetheti a törvény által kötelezõen elõírt önkormányzati feladat- és hatáskörök ellátását.

(5) Törvény a helyi önkormányzatnak kötelezõ feladat- és hatáskört is megállapíthat. A kötelezõen ellátandó önkormányzati feladat- és hatáskörök meghatározásával egyidejûleg az Országgyûlés biztosítja az ellátásukhoz szükséges anyagi feltételeket, dönt a költségvetési hozzájárulás mértékérõl és módjáról.

(6) A helyi önkormányzat a törvény keretei között:

a) önállóan alakíthatja szervezetét és mûködési rendjét, önkormányzati jelképeket alkothat, helyi kitüntetéseket és elismerõ címeket alapíthat;

b) önkormányzati tulajdonával önállóan rendelkezik, bevételeivel önállóan gazdálkodik, az önként vállalt és a kötelezõ önkormányzati feladatok ellátásáról egységes költségvetésébõl gondoskodik. Saját felelõsségére vállalkozói tevékenységet folytathat. Kiegészítõ állami támogatásra jogosult az önhibáján kívül hátrányos helyzetben levõ települési önkormányzat;

c) szabadon társulhat más helyi önkormányzattal, érdekeinek képviselete és védelme céljából területi, valamint országos érdekképviseleti szervezetbe tömörülhet, feladat- és hatáskörében együttmûködhet külföldi helyi önkormányzattal, beléphet nemzetközi önkormányzati szervezetekbe.

A helyi önkormányzás általános szabályairól szóló fejezet egyfelõl tovább részletezi a helyi önkormányzás alkotmányos tételeit, másfelõl azokat az elveket, alapvetõ szabályokat állapítja meg, amelyek áthatják a törvény egészét, s amelyeket a további fejezetek részleteznek, s megteremti e jogok gyakorlásának szervezeti és mûködési kereteit.

A törvény az általános rendelkezések között három kiemelkedõen fontos önkormányzati jogot emel ki az önállósághoz való jogot, a demokratikus helyi hatalomgyakorlás jogát, valamint az önkormányzati jogok bírósági védelmének jogát. A helyi önállsághoz való jog jelenti azt, hogy a helyi önkormányzat önállóan szabályozhatja, illetõleg egyedileg igazgathatja a helyi érdekû közügyeket. Ez egyben a helyi szabadságot, az autonómiát adja.

Az önállósághoz való jog ugyanakkor nem jelenti az államtól való függetlenséget. A helyi önkormányzatok a jogállam részei. A törvényeket meg kell tartaniuk, döntéseik nem lehetnek jogszabállyal ellentétesek. Az önállóság garanciája viszont, hogy a Kormány törvényességi ellenõrzést gyakorol a helyi önkormányzatok felett, az önkormányzati döntések kizárólag törvénysértés esetén bírálhatók felül, s a felülbírálat bírósági hatáskörben történik; a jogszerû önkormányzati tevékenység bírósági védelemben részesül.

A helyi önkormányzatokról szóló törvény külön nem határozza meg az általa használt fogalmakat. A helyi önkormányzás általános szabályaiból viszont az alapvetõ fogalmak levezethetõk. Alkotmánybírósági döntések is kibontják e fogalmak fõ tartalmát. A következõ összetevõk, elemek kiemelése lényeges.

- Az Alkotmánybíróság 18/1993. (III. 19.) AB határozatában kifejtett álláspontja szerint a választópolgárok közösségének a helyi önkormányzáshoz való alapvetõ joga az önkormányzati jogok anyajogát jelenti. A helyi önkormányzás joga - noha az Alkotmány nem az ún. alapvetõ jogok között szabályozza - tartalmánál fogva az alapvetõ jogokhoz hasonló védelemben részesül. Így az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint e jogra vonatkozó alapvetõ szabályokat is csak törvény állapíthatja meg.

- A helyi önkormányzáson tevékenységet értünk. Ennek a tevékenységnek a fõ tartalma a helyi érdekû közügyek önálló és demokratikus intézése.

- A község, a város, a fõváros és kerületei, valamint a megye önkormányzata (ezeket együtt nevezzük helyi önkormányzatnak) a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi érdekû közügyekben (rövidített szóhasználattal helyi közügy) önállóan jár el. Ehhez kapcsolódóan indokolt felhívni a figyelmet arra, hogy elvi jelentõsége (is) van a törvényi fordulatnak a fõváros és kerületei azt fejezi ki, hogy az egységes fõvárosnak vannak kerületei és nem a kerületek összessége a fõváros.

- A helyi érdekû közügyek azok, amelyek egyfelõl az adott önkormányzat feladat- és hatáskörébe tartoznak, másfelõl a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához,a közhatalom önkormányzati típusú helyi gyakorlásához, valamint mindezek szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek helyi megteremtéséhez kapcsolódnak.

A helyi önkormányzás a helyi közügyek intézésére, meghatározott feladatok ellátására, hatáskörök gyakorlására irányul. Ezt a tevékenységet a helyi önkormányzat, mint szervezet látja el. Tágabb értelemben a helyi önkormányzat alkotó eleme a választópolgárok közössége, közvetlenül akkor lép fel, amikor helyi közügyet helyi népszavazással dönt el. Általában azonban a választópolgárok közössége a helyi önkormányzás gyakorlására képviselõ-testületet és polgármestert választ. (Kivétel a közvetlen választás alól a megyei közgyûlés elnöke, akit a közvetlen választással létrejött megyei közgyûlés a saját tagjai közül választ meg.) A képviselõ-testület létrehozza a saját szervezetét a szervezeti és mûködési szabályzatában. A képviselõ-testület, a polgármester, továbbá a képviselõ-testület által létrehozott szervek - tágabb értelemben a választópolgári közösséggel - együtt alkotják a helyi önkormányzatot, mint szervezetet.

- A helyi önkormányzat feladat és hatásköre több rétegû. A helyi önkormányzatoknak feladatot, hatáskört törvény állapíthat meg. Törvény fakultatív és kötelezõ feladatot egyaránt megállapíthat a helyi önkormányzatnak. Fakultatív feladatmeghatározás esetén a helyi önkormányzat szabadon dönti el, hogy annak megvalósításából mennyit vállal. Kötelezõ feladat esetén ilyen mérlegelési lehetõsége nincs, azt teljesítenie kell, a teljesítése módja, színvonala stb. tekintetében a kötelezõ feladat megvalósításánál is rendelkezik önállósággal a helyi önkormányzat.

A helyi önkormányzatnak feladatot, hatáskört csak törvény állapíthat meg. Ez igen fontos alkotmányos alapelv. Azzal, hogy az Alkotmány kimondja, hogy az önkormányzatokat az önkormányzati feladatok körében megilletõ jogokat és kötelezettségeket csak törvényben lehet szabályozni, elsõsorban a Kormánnyal és a közigazgatás központi szerveivel szemben részesíti védelemben az önkormányzatok önállóságát. Az Alkotmány rendelkezései alapján nincs arra mód, hogy a Kormány vagy a központi közigazgatás szervei akár normatív, akár egyedi döntésükkel beavatkozzanak az önkormányzatokat az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján az önkormányzati ügyekben megilletõ igazgatási és szabályozási autonómia gyakorlásába.

A törvényhozás az Alkotmány felhatalmazása alapján nagyfokú döntési szabadsággal rendelkezik az önkormányzatokat terhelõ kötelezettségek meghatározásában. Azonban ez nem jelenti azt, hogy e döntési szabadságnak ne lennének alkotmányos korlátai. Azzal, hogy az Alkotmány a 44/A. § (1) bekezdés a) pontjában önkormányzati alapjogként fogalmazza meg az önkormányzatnak azt a jogát, hogy önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és szabadon igazgat, a törvényhozóval szemben is alkotmányos védelemben részesíti az önkormányzatoknak azt a jogát, hogy e feladatok körében önálló felelõsséggel döntsenek feladataik ellátásáról. Az Alkotmány e rendelkezése alapján a helyi önkormányzatokat a kötelezõen ellátandó feladatok körében is megilleti a feladat ellátásában az önálló igazgatás joga. A törvényi szabályozás elegendõ mozgásteret kell, hogy biztosítson az önkormányzat számára ahhoz, hogy az önkormányzat az ilyen feladatok tekintetében is szabadon dönthessen a feladat ellátásának a módjáról [77/1995. (XII. 21.) AB határozat].

A törvényekben meghatározottakon túl a helyi önkormányzat saját maga, önként vállalhatja valamely feladat megoldását. Ennek törvényi keretei a következõk

- a helyi önkormányzat önként vállalhatja minden olyan helyi közügy önállómegoldását, amelyet jogszabály nem utal más szerv hatáskörébe. Ehhez kapcsolódóan szükséges felhívni a figyelmet a 6. § (3) bekezdésbe foglaltakkal való összefüggésre, miszerint törvény kivételesen utalhat helyi közügyet nem a helyi önkormányzat, hanem más szervezet feladat-és hatáskörébe;

- önkéntes feladatvállalásról, helyi közügymegoldásáról a képviselõ-testület, vagy közvetlenül a választópolgárok közössége helyi népszavazással dönthet;

- az önként vállalt helyi közügyekben az önkormányzat mindent megtehet, ami jogszabályt nem sért; ám ez a tilalom kötelezõ feladat teljesítésénél is fennáll;

- fontos követelmény, hogy az önként vállalt helyi közügyek megoldása nem veszélyeztetheti a törvény által kötelezõen elõírt önkormányzati feladat- és hatáskörök ellátását, más megközelítésben a kötelezõ feladatok teljesítése megelõzi az önként vállalt feladatok megoldását;

- természetesen az önként vállalt feladat megoldásához szükséges szervezeti, személyi és anyagi feltételeket is az önkormányzatnak saját magának kell biztosítania.

A helyi önkormányzat "lelke" az önkormányzati önállóság. Az önkormányzati önállóság alkotmányos és törvényi garanciái a következõk

- a képviselõ-testület önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz, igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül;

- az önkormányzat hatáskörének jogszerû gyakorlása bírósági védelemben részesül, jogai védelmében az önkormányzat az Alkotmánybírósághoz fordulhat;

- az önkormányzat döntését az Alkotmánybíróság, illetve bíróság és kizárólag jogszabálysértés esetén bírálhatja felül; az önkormányzat döntése vagy rendelet (ennek törvényességi felülvizsgálata az Alkotmánybíróság hatásköre), vagy határozat (ennek törvényességi felülvizsgálata a bíróság hatásköre);

- törvényben elõírt, kötelezõen ellátandó önkormányzati feladat- és hatáskörök meghatározásával egyidejûleg az Országgyûlés biztosítja az ellátásukhoz szükséges anyagi feltételeket, dönt a költségvetési hozzájárulás mértékérõl és módjáról;

- a képviselõ-testület gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megilletõ jogokat;

- az önkormányzat bevételeivel önállóan gazdálkodik, önként vállalt és kötelezõ önkormányzati feladatok ellátásáról egységes költségvetésbõl gondoskodik, saját felelõsségére vállalkozhat; e vállalkozási tevékenységnek két alapvetõ korlátja van egyrészt a helyi önkormányzat vállalkozása a kötelezõ feladatainak ellátását nem veszélyeztetheti, másrészt az önkormányzat csak olyan vállalkozásban vehet részt, amelyben felelõssége nem haladja meg vagyoni hozzájárulásának mértékét [Ötv. 80. § (3)];

- az önkormányzat törvényben meghatározott feladatainak ellátásához megfelelõ saját bevételre jogosult, továbbá e feladatokkal arányban álló állami támogatásban részesül;

- törvény keretei között megállapítja a helyi adók fajtáit és mértékét;

- kiegészítõ állami támogatásra jogosult az önhibáján kívül hátrányos helyzetben lévõ önkormányzat.

Az önkormányzati önállóság kifejezésre jut a szervezet alakításában és mûködésében. A helyi önkormányzat a törvény keretei között önállóan alakíthatja szervezetét és mûködési rendjét, önkormányzati jelképeket alkothat, helyi kitüntetéseket és elismerõ címeket alapíthat.

Alkotmányos alapelv a társulási, együttmûködési szabadság mind a hazai, mind a külföldi helyi önkormányzatokkal; továbbá nemzetközi önkormányzati szervezetben vállalható tagság. Ugyancsak az Alkotmány biztosítja a képviselõ-testületek jogát ahhoz, hogy érdekeik képviseletére önkormányzati érdekszövetséget hozhatnak létre.

A helyi önkormányzatok az Alkotmány alapján tulajdonosi jogokkal rendelkeznek. A helyi önkormányzatok a korábbi egységes állami tulajdonból jelentõs vagyonhoz jutottak feladataik ellátása érdekében.

Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés b) pontja szerint a helyi képviselõ-testület gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megilletõ jogokat. Ez az alapjog az önkormányzatok tulajdonosi jogállását és így autonómiáját biztosítja, különös tekintettel arra, hogy a helyi önkormányzatok tulajdonát az önkormányzatok megalakulásával egyidõben az Alkotmány, illetve a helyi önkormányzatokról szóló törvény hozta létre, a tanácsok korábbi (állami tulajdont) kezelõi joga helyett. Az önkormányzati törvény megfogalmazása az Alkotmánynál is világosabban kifejezi ennek az alapjognak a lényegét a helyi önkormányzat a törvény keretei között önkormányzati tulajdonával önállóan rendelkezik. Az Alkotmány 12. § (2) bekezdésének is - "az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát" - ez az új helyzet ad értelmet. Az alapjog tehát a tulajdonosi jogállás teljességére irányul, de nem az önkormányzati tulajdonnak ad kiemelt védelmet. Nem is adhat, mert az az Alkotmány 9. § (1) bekezdésével ellenkezne, amely szerint minden tulajdoni forma egyenjogú és egyenlõ védelmet élvez. Helyes értelmezéssel tehát az alapjog korlátozása akkor valósul meg, ha az önkormányzat tulajdonosi jogállására irányul. A többi tulajdonost is érintõ, vagy az önkormányzat tulajdonára vonatkozó, de az önkormányzat tulajdonosi autonómiáját magát nem csorbító részleges törvényi korlátozáshoz ezért nem kell kétharmados többség.

Az Alkotmánybíróság ítélkezése az önkormányzati tulajdonról összhangban van arról, hogy az Alkotmánybíróság más alapjogok tekintetében sem vette alapjogsérelemnek az alapjogot kitöltõ egyes rendelkezések korlátozó voltát, illetve nem is tekintette e részjogosítványokat az alapjog részének. Az Alkotmánybíróság sorozatosan kizárta az önkormányzati tulajdon alapjoga védõkörébõl az azzal kapcsolatos igényeket, hogy az önkormányzat milyen módon és körben jut tulajdonhoz az állami tulajdonból. A 1582/B/1990. határozat indokolása szerint az Alkotmány a már megszerzett tulajdon tekintetében biztosítja az önkormányzatoknak a tulajdonosi jogokat. A 324/B/1991. határozat már - az önkormányzati alapjogokról idõközben kialakított alkotmánybírósági értelmezéssel összhangban - az Alkotmány 9., 12. és 44/A. §-át összefüggésükben tekinti, s kimondja, hogy az Alkotmány a helyi önkormányzat számára tulajdonjoga gyakorlása tekintetében ugyanolyan mértékû autonómiát biztosít és ugyanolyan alkotmányos védelemben részesíti mint, ami minden más tulajdonost és gazdálkodó szervezetet megillet [4/1993. (II. 12.) AB határozat].

A tulajdonos az önkormányzat. Az önkormányzat tulajdonosi jogait az egyébként perbeli jogképességgel rendelkezõ polgármesteri hivatal perindítási jogosultság hiányában a bíróság elõtt nem érvényesítheti. (Legf. Bír. Gf. VI.32134/1994. sz.) A Legfelsõbb Bíróság arra mutatott rá, hogy a tulajdonosi jogok a helyi önkormányzatot illetik meg. A tulajdonigény jogosultja nem a polgármesteri hivatal, hanem a helyi önkormányzat. Jogi személyiséggel az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban Áht.) 66. §-ából következõen és a Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban Ptk.) 36. §-ának (1) bekezdése alapján a polgármesteri hivatalok is rendelkeznek, azonban nem jogosultak az önkormányzatot megilletõ tulajdoni igényt a maguk személyében érvényesíteni. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban Pp.) 48. §-a alapján perben félként ugyanrészt vehetnek, de csak olyan követelések tekintetében, amelyeknek õk az anyagi jogi jogosultjai.

BH1997. 233. A fûtési díjak megállapításáról szóló önkormányzati normatív rendelet felülvizsgálata nem tartozik a bíróság hatáskörébe [1989. évi XXXII. tv. 1. § b) pont, 1990 évi LXV. tv. 1. § (3) bek.]

BH1996. 613. Közalapítvány nem csupán az önkormányzat kötelezõ feladataira hozható létre [Ptk. 74/G. § (1)-(2) bek., 1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 1. §, 6. § (1) bek., 8. § (1) bek.].

 

2. § (1) A helyi önkormányzat érvényre juttatja a népfelség elvét, helyi közügyekben demokratikus módon, széles körû nyilvánosságot teremtve kifejezi és megvalósítja a helyi közakaratot.

(2) Önkormányzati döntést a helyi önkormányzat képviselõ-testülete - annak felhatalmazására bizottsága, a részönkormányzat testülete, a helyi kisebbségi önkormányzat testülete, társulása, a polgármester -, illetõleg a helyi népszavazás hozhat. Törvény a polgármesternek, fõpolgármesternek, megyei közgyûlés elnökének kivételesen önkormányzati feladat- és hatáskört állapíthat meg.

(3) A helyi önkormányzat véleményt nyilváníthat és kezdeményezést tehet a feladat- és hatáskörébe nem tartozó, de a helyi közösséget érintõ ügyekben. A helyi önkormányzatnak a döntésre jogosult szerv a jogszabályban elõírt határidõn belül érdemi választ köteles adni.

A helyi önkormányzáshoz való jog az adott közjogi területi egység választópolgárainak a közösségét illeti meg. A helyi közügyek intézésére létrehozott szervezet, a helyi önkormányzat fõ kötelessége kifejezni és érvényre juttatni, megvalósítani közösség akaratát, a helyi közakaratot. A helyi önkormányzat olyan módon juttatja érvényre a népfelség elvét, hogy nem egyes csoportok, rétegek, részterületek, hanem a közösség akaratát érvényesíti. Feltétele, módja e követelmények érvényesítésének a demokratikus választás, a demokratikus mûködés, a széles körû nyilvánosság. Ennek az összetett alapelvnek az érvényesülését a további fejezetek számos garanciával biztosítják.

Az alapelv érvényesítéséhez nem elégséges a négyévenkénti demokratikus választás. A helyi közügyekben a helyi közakarat megvalósítását a részvételi demokrácia biztosítékai, demokratikus mûködés garanciái szolgálják. A részletezés az egyes fejezeteknél történik meg, utalásszerûen a következõk emelhetõk ki

- a képviselõ-testület ülése nyilvános, zárt ülés taxatív módon megállapított esetekben tartható, a nyilvános ülésen megjelent választópolgárok az adott önkormányzat szervezeti és mûködési szabályzatában meghatározott feltételekkel és módon kérdezhetnek, véleményt nyilváníthatnak, javaslatot tehetnek;

- meghatározott idõnként kötelezõ közmeghallgatást tartani;

- az önkormányzati képviselõk megválasztásának módjától (egyéni választókerület, vagy lista) függetlenül a település (a megye) egészéért vállalt felelõsséggel képviselik a választóik érdekeit;

- a képviselõ-testület bizottságaiba olyan választópolgárok is bevonhatók, akik nem önkormányzati képviselõk;

- az ügyet eldöntõ, vagy abban véleményt nyilvánító helyi népszavazáson túl a választópolgárok a népi kezdeményezés eszköze révén kikényszeríthetik valamely kérdés napirendre tûzését a képviselõ-testület ülésén;

- a választópolgárok betekinthetnek a képviselõ-testület ülésének jegyzõkönyvébe, elõterjesztésébe, a zárt ülés kivételével;

- a helyi önkormányzat a feladatai körében támogatja a lakosság önszervezõdõ közösségének a tevékenységét, együttmûködik e közösségekkel;

- a képviselõ-testület a szervezeti és mûködési szabályzatában köteles megjelölni, mely önszervezõdõ közösségek képviselõit illeti meg tevékenységi körében tanácskozási jog a képviselõ-testület és bizottsága ülésén.

Önkormányzati ügyek a helyi érdekû közügyek. A helyi önkormányzás közvetlen gyakorlásán (a helyi népszavazáson) túl önkormányzati döntést fõszabályként választott személy, választott személyek hozhatnak. A választópolgárok a helyi önkormányzás gyakorlására választják meg a képviselõ-testületet, a polgármestert. Önkormányzati döntést általában a képviselõ-testület hozhat, s vannak önkormányzati ügyek, amelyekben kizárólag a képviselõ-testület dönthet, amelyekben helyi népszavazás sem tartható.

A polgármester (fõpolgármester, közgyûlés elnöke) önkormányzati döntést két jogkörben hozhat. Egyrészt a saját jogkörében, amikor törvény - kivételesen - önálló önkormányzati feladatot, hatáskört állapít meg számára, másrészt abban, amikor a képviselõ-testület által átruházott hatáskörben jár el.

A képviselõ-testület a hatásköreit általában maga gyakorolja. Egyes hatásköreit átruházhatja (a polgármesteren kívül) bizottságára, részönkormányzat testületére, helyi kisebbségi önkormányzat testületére, társulására is. Mindegyikre az a jellemzõ, hogy abban választott önkormányzati képviselõk vannak, s a testület kizárólag választott képviselõkbõl áll, vagy azok többségben vannak a testületben. Egyedüli kivétel a részönkormányzat testülete, amelynél a vezetõ kötelezõen képviselõ.

Önkormányzati ügyek azok a helyi közügyek, amelyekben a helyi önkormányzat önállóan járhat el, amelyeket eldöntheti. A választópolgárok helyi közösségét azonban olyan ügyek is érintik, amelyek nem önkormányzatiak, de közügyek, mivel a választópolgárok kisebb, nagyobb csoportját, vagy éppen egészét érintik, a döntés viszont más szerv hatáskörébe tartozik. Ilyen ügyekben egyfelõl véleménynyilvánítási jog illeti meg a helyi önkormányzatot (egyes ügyekben ilyet törvény külön elõ is ír), másfelõl a helyi önkormányzat kezdeményezést tehet. A törvény nyitva hagyja a kezdeményezés tartalmát, az irányulhat valamely döntés meghozatalára éppen úgy, mint meghozott döntés visszavonására, módosítására. A döntésre jogosult szervet ilyen kezdeményezés esetén az a kötelezettség terheli, hogy jogszabályban elõírt határidõn belül érdemi választ kell adnia a helyi önkormányzatnak.

E § összefüggésben van 101. §-ban külön szabályozott felterjesztési joggal, amely esetén a megkeresett szerv a megkeresésre harminc napon belül köteles érdemben válaszolni.

BH1996. 581. A helyi önkormányzat képviselõ-testületének ülésérõl készült jegyzõkönyv nem tekinthetõ olyan dokumentumnak, amely jellegénél fogva kizárólag közérdekû adatokat tartalmaz. A polgármester a jegyzõkönyv egyes részeirõl csak akkor köteles - a költségek egyidejû megtérítése ellenében - másolatot készíttetni és azt kiadni, ha a kérelmezõ határozottan és konkrétan megjelöli az igényét. [1992. LXIII. tv. 2. §, 19. § (1)-(3) bek., 20. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. 2. § (1) bek., 12. § (3) bek., 17. § (3) bek.].

 

3. § Az önkormányzati jogokat, illetõleg az önkormányzat hatáskörének jogszerû gyakorlását az Alkotmánybíróság, illetõleg a bíróság védi.

4. § Az 1-3. §-ban biztosított önkormányzati jogok minden helyi önkormányzat tekintetében egyenlõek.

Az önkormányzati autonómia lényegi vonása, hogy a helyi önkormányzat a törvény keretei között önállóan, szabadon mérlegelve járhat el. Döntése kizárólag törvénysértés esetén bírálható fel, s a döntés törvényességi, alkotmányossági felülbírálata rendelet esetén az Alkotmánybíróság, határozat esetén a bíróság hatáskörébe tartozik.

Az önkormányzati autonómia fontos garanciája az önkormányzati jogok, az önkormányzat hatásköre jogszerû gyakorlásának bírósági, illetõleg alkotmánybírósági védelme. Ez a garancia védelmet jelent az önkormányzatnak az államigazgatás önkormányzati ügyekbe való esetleges beavatkozásával szemben.

Az önkormányzati jogok védelme tekintetében kitüntetett szerepe van az Alkotmánybíróságnak. Alkotmánybírósághoz lehet ugyanis fordulni minden olyan jogszabályi rendelkezés ellen, amely sérti az önkormányzati jogokat. Az Alkotmánybíróság alkotmányos védelmet biztosít a helyi önkormányzatoknak.

A helyi önkormányzatok között az önkormányzati alapvetõ jogok tekintetében nem lehet különbséget tenni, az eddig tárgyalt önkormányzati jogok minden helyi önkormányzat tekintetében egyenlõek.

 

5. § A helyi önkormányzati jogok a településen választójoggal rendelkezõ lakosok (továbbiakban: választópolgárok) közösségét illetik meg. A választópolgárok az önkormányzati testületbe választott képviselõik útján, és a helyi népszavazáson való részvételükkel gyakorolják az önkormányzáshoz való közösségi jogaikat.

A helyi önkormányzás alanya a választópolgárok közössége. Következésképpen a helyi önkormányzati jogok a településen (a megyében) választójoggal rendelkezõ lakosok, a választópolgárok közösségét illetik meg. A választópolgárok közössége a helyi önkormányzás gyakorlására választja, hozza létre a képviselõ-testületet, s kivételesen dönt egyes ügyekben közvetlenül, helyi népszavazás útján.

A helyi önkormányzás gyakorlásának e két formája között sajátos viszony van. A helyi önkormányzás általános módja a képviselõ-testület útján történõ eldöntése a helyi érdekû közügyeknek. Ehhez képest kivételes a helyi népszavazás. A kapcsolat, a viszony összetettségét mutatja, hogy vannak olyan ügyek, amelyekben kizárólag a képviselõ-testület dönthet, s nem dönthet helyi népszavazás. Másfelõl a helyi népszavazás döntése kötelezi a képviselõ-testületet, s ugyanabban az ügyben egy éven belül nem szabad új népszavazást tartani.

A helyi népszavazás hosszadalmas, bonyolult eljárás, számottevõ költséggel jár, amit a helyi önkormányzat visel. Helyi népszavazásnál kompromisszumos megoldás már nem alakulhat ki, ott igennel, vagy nemmel lehet szavazni.

 

Feladatok és hatáskörök

6. § (1) A községnek, városnak, fõvárosnak és kerületeinek (továbbiakban: települési önkormányzat), a megyei önkormányzatnak egymástól eltérõ feladat- és hatáskörei lehetnek:

a) a helyi önkormányzatok a helyi igényektõl és teljesítõképességtõl függõen egymástól eltérõ önkormányzati feladat- és hatásköröket vállalhatnak;

b) törvény a nagyobb lakosságszámú és teljesítõképességû önkormányzatoknak - más helyi önkormányzatokhoz képest - több kötelezõ feladat- és hatáskört állapíthat meg. A kisebb lakosságszámú település önkormányzata - amennyiben saját maga vagy társulásával arról közösen gondoskodni tud - mûködési területén önként vállalhatja a törvény által a nagyobb lakosságszámú települési önkormányzatnak, illetve megyei önkormányzatnak kötelezõen elõírt közszolgáltatás megszervezését. Ilyen esetben költségvetése számára igényelheti az átvállalt feladattal arányos fedezet biztosítását.

 

(2) A helyi önkormányzat önként vállalt, illetõleg kötelezõen elõírt feladat- és hatáskörei a helyi közügyek széles körét fogják át. Törvény kivételesen utalhat helyi közügyet más szervezet feladat- és hatáskörébe.

(3) A megyei és a települési önkormányzatok között nincs függõségi viszony, a kölcsönös érdekek alapján együttmûködnek.

A helyi önkormányzatok alapjogai egyenlõek, feladataik azonban több okból különbözõek, eltérõek.

A helyi önkormányzatok egyik típusát alkotják a települési önkormányzatok, ide tartoznak a községek, a városok, a fõváros és kerületei. A helyi önkormányzatok másik típusa a megyei önkormányzat.A települési és a megyei önkormányzatok között nincs hierarchikus viszony, nincs alá-fölérendeltségi függõségi viszony. A feladataik megoldásában a kölcsönös érdekek alapján együttmûködnek a megyei és a települési önkormányzatok. Viszonyukat alapvetõen ez jellemzi, kapcsolatuk azonban a késõbbi fejezeteknél kifejtett módon lényegesen árnyaltabb ennél, elsõsorban a megyei önkormányzatnak, mint területi önkormányzatnak vannak kötelezettségei, szolgáltató funkciói, koordinációs szerepe a települések tekintetében.

A helyi önkormányzatok feladatai és hatáskörei eltérõek

- egymástól különbözõ önkéntes feladatvállalásai következtében,

- törvényi elõírás alapján, miután törvény a nagyobb kapacitású önkormányzatnak több kötelezettséget írhat elõ.

A törvényben elõírt kötelezõ feladathoz az annak ellátásához szükséges anyagi támogatás jár, ez a támogatás megilleti azt a települési önkormányzatot is, amely számára a feladatellátás nem kötelezõ, de azt vállalja.

A magyar helyi önkormányzati rendszer sajátossága, hogy a helyi önkormányzatok feladat- és hatáskörei a helyi közügyek széles körét fogják át. Ennek hosszú távú fennmaradását szolgálja az, hogy helyi közügyet törvény is csak kivételesen utalhat más szervezet feladat- és hatáskörébe.

BH1996. 613. Közalapítvány nem csupán az önkormányzat kötelezõ feladataira hozható létre [Ptk. 74/G. § (1)-(2) bek., 1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 1. §, 6. § (1) bek., 8. § (1) bek.].

 

7. § (1) Törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet kivételesen a polgármestert, a fõpolgármestert, a megyei közgyûlés elnökét államigazgatási hatósági hatáskörrel ruházhatja fel. Törvény vagy kormányrendelet államigazgatási feladatot, hatósági hatáskört állapíthat meg a jegyzõnek, a fõjegyzõnek és kivételesen a képviselõ-testület hivatala ügyintézõjének is.

(2) Törvényben vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendeletben elõírt esetekben honvédelmi, polgári védelmi, katasztrófa-elhárítási ügyekben a polgármester, a fõpolgármester, a megyei közgyûlés elnöke részt vesz az országos államigazgatási feladatok helyi irányításában és végrehajtásában.

(3) Ha a polgármester, a fõpolgármester, a megyei közgyûlés elnöke az (1) és (2) bekezdésben biztosított saját államigazgatási feladatkörében, illetve az államigazgatási hatósági hatáskörben jár el, a képviselõ-testület nem utasíthatja, döntését nem bírálhatja felül.

Az önkormányzati ügyeket többek között az jellemzi, hogy a település egészét, vagy nagyobb részét, a választópolgárok szélesebb körét érintik és megoldásuknál széles mérlegelési lehetõség van a helyi sajátosságoknak, feltételeknek döntõ a szerepük a választott megoldásnál. Ezzel szemben az államigazgatási ügyekben az ország egész területén egységes követelményeket kell érvényesíteni, ezekben a jogokat, kötelezettségeket, a követendõ eljárást központi jogszabályok lényegében azonos módon állapítják meg, a szûkebb körben lehetséges mérlegelés pedig nem önkormányzati típusú.

Önkormányzati rendszerünkben az állampolgárok, jogi személyek egyedi hatósági ügyeit fõ szabályként a hozzájuk legközelebb lévõ szervezet, a polgármesteri hivatal (körjegyzõség) intézi.

Mind az önkormányzati, mind az államigazgatási feladatok, hatáskörök telepítésének egyik legfontosabb alapelve, hogy azokat lehetõség szerint az állampolgárokhoz legközelebb lévõ szervek lássák el, magasabb szintre csak gazdaságossági, szakszerûségi okokból kerüljenek.

Amíg önkormányzati ügyet csak törvény, addig államigazgatási feladatot és hatáskört törvény és kormányrendelet határozhat meg. A helyben intézendõ államigazgatási ügyekben általában a jegyzõnek (fõjegyzõnek) adja a jogszabály az államigazgatási feladatot és hatáskört, kivételesen közvetlenül kaphat államigazgatási feladat és hatáskört a polgármesteri hivatal ügyintézõje.

Az államigazgatási feladatok és hatáskörök telepítésénél is érvényesül az a megoldás, hogy a nagyobb teljesítõképességû önkormányzatok, a városi önkormányzatok jegyzõi több feladatot és hatáskört kaphat,melyeket a város területén kívül, kormányrendeletben kijelölt illetékességi területen a községekre is kiterjedõen látnak el.

A polgármester (fõpolgármester, közgyûlés elnöke) elsõsorban választott önkormányzati vezetõ, aki az önkormányzat egészéért felelõs, s teendõi, felelõssége döntõen önkormányzati. Ehhez képest kivételesen kaphat államigazgatási feladatot, hatáskört. Ez a kivételesség abban jut kifejezésre, hogy a polgármesternek államigazgatási feladatot, hatáskört törvény állapíthat meg, s kormányrendelet csak abban a körben, amelyben törvény külön felhatalmazást adott a Kormánynak.

"Veszélyhelyzetekben", amikor olyan államigazgatási döntéseket kell hozni, amelyek önkormányzati elemeket is tartalmazhatnak ugyancsak törvényben vagy külön törvényi felhatalmazás alapján kormányrendeletben elõírt esetekben (honvédelmi, polgári védelmi, katasztrófa-elhárítási ügyekben) a polgármester, fõpolgármester, közgyûlés elnöke (a továbbiakban polgármester) részt vesz az országos államigazgatási feladatok helyi irányításában és végrehajtásában.

A polgármester, mint önkormányzati vezetõ, e minõségében felsõbb, területi vagy központi államigazgatási szerv által nem irányítható, ez ugyanis sérthetné az önkormányzati autonómiát. Más a helyzet a kivételes körülmények között, amikor a polgármester államigazgatási feladatokat lát el, szükség szerint önkormányzati erõforrások bevonásával. Az ilyen kivételes ügyekben a polgármester által végzett államigazgatási tevékenység - az országosan egységes fellépés biztosítása végett - felsõbb államigazgatási szerv részérõl irányítható.

Az önkormányzati ügyek ura, gazdája a képviselõ-testület. A polgármester az önkormányzati tevékenységét a képviselõ-testület irányítása és ellenõrzése alatt látja el, tehát a képviselõ-testület utasíthatja. A képviselõ-testület utasítási joga nem terjed ki azokra az önkormányzati ügyekre, amelyeket törvény a polgármester saját önkormányzati hatásköreként állapít meg, e hatáskörben hozott polgármesteri döntéseket a képviselõ-testület nem bírálhatja felül.

A konkrét államigazgatási ügyekre, egyedi hatósági döntésekre nem terjed ki a képviselõ-testület irányítási jogköre. Az államigazgatási feladatokat, hatásköröket a jegyzõ, a polgármesteri hivatal ügyintézõje önállóan látja el, a képviselõ-testület ezeket nem irányítja. A képviselõ-testület az ügyintézést átfogóan elemezheti, értékelheti, annak javítására feladatokat is meghatározhat, az egyedi döntéseket azonban nem bírálhatja felül, annak intézésére utasítás nem adhat.

A törvény kiveszi a képviselõ-testület irányítási jogkörében a polgármester tevékenységét is azokban az ügyekben, amikor a polgármester a saját (törvényben, annak felhatalmazása alapján kormányrendeletben) államigazgatási feladatkörében, illetve államigazgatási hatósági hatáskörében jár el. Az természetesnek tekintendõ, hogy a polgármester a saját államigazgatási jogkörében végzett tevékenységérõl is szükség szerint tájékoztatja a képviselõ-testületet.

A települési önkormányzat feladata, hatásköre, szervei

 

II. fejezet

A TELEPÜLÉSI ÖNKORMÁNYZAT

A települési önkormányzat feladata, hatásköre, szervei

8. § (1) A települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében különösen: a településfejlesztés, a településrendezés, az épített és természeti környezet védelme, a lakásgazdálkodás, a vízrendezés és a csapadékvíz elvezetés, a csatornázás, a köztemetõ fenntartása, a helyi közutak és közterületek fenntartása, helyi tömegközlekedés, a köztisztaság és településtisztaság biztosítása; gondoskodás a helyi tûzvédelemrõl, közbiztonság helyi feladatairól; közremûködés a helyi energiaszolgáltatásban, a foglalkoztatás megoldásában; az óvodáról, az alapfokú nevelésrõl, oktatásról, az egészségügyi, a szociális ellátásról, valamint a gyermek és ifjúsági feladatokrólvaló gondoskodás; a közösségi tér biztosítása; közmûvelõdési, tudományos, mûvészeti tevékenység, sport támogatása; a nemzeti és etnikai kisebbségek jogai érvényesítésének a biztosítása; az egészséges életmód közösségi feltételeinek elõsegítése.

Az önkormányzati közügyek körébe tartozik a közszolgáltatások feltételrendszerének megteremtése, a helyi lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásának a biztosítása. A települési önkormányzatoknak a helyi közszolgáltatások körében jelentkezõ feladatait a törvény széles körben állapítja meg. A törvény a településfejlesztés és a helyi társadalom közösségi életéhez szükséges feladatok fõbb területeit emeli ki, határozza meg. A felsorolásban megtalálhatók azok a legalapvetõbb feladatok, amelyek révén biztosítható egy-egy település mûködése, megvalósítható mûszaki-technikai infrastruktúrája, továbbá a lakosság kommunális és humánszolgáltatásokkal való legalább alapfokú ellátása. Az Ötv. 8. § (1) bekezdésének elsõ hatályos rendelkezése nem tartalmazta a köztisztasági, valamint a gyermek- és ifjúsági feladatokról való gondoskodást. Ezeket - fontosságukra tekintettel - az Ötv.-t módosító 1994. évi LXIII. törvény emelte a bekezdés szövegébe.

Áttekintve a felsorolást megállapítható, hogy az nem öleli fel teljes körûen a közszolgáltatások terén lehetséges önkormányzati feladatokat. Nem taxatív a felsorolás, tehát nem adja teljes keresztmetszetét azoknak a feladatoknak, amelyeket a települési önkormányzatok végeznek, illetõleg végezhetnek. Erre formai szempontból utal a normaszövegben a felsorolást megelõzõen beépített "különösen" kitétel is. Tartalmi megközelítésbõl ez következik egyrészt az 1. § (4) bekezdésében meghatározott azon önkormányzati alapjogból, mely szerint a helyi önkormányzat önként vállalhatja minden olyan helyi közügy önálló megoldását, amelyet jogszabály nem utal más szerv hatáskörébe. Így a települési önkormányzatok ún. önként vállalt feladatként a közszolgáltatási feladataikat bõvíthetik a felsorolásban foglaltakon túlmenõen is, ha annak a feladatnak az ellátását jogszabály nem utalja más szerv hatáskörébe. Ugyanakkor az Alkotmány 43. § (2) bekezdésének figyelembevételével megállapítható az is, hogy törvény - tehát az Önkormányzati törvényen kívül más törvény is - állapíthat meg helyi önkormányzati kötelezettséget, ebbõl következõen feladatot is a közszolgáltatások biztosítása terén. Így különösen az 1991. évi XX. törvény, az ún. Hatásköri törvény, majd a késõbbiekben megjelenõ ágazati és más törvények bõvítették, részletesen meghatározták a települési önkormányzatok által ellátandó, ill. ellátható közszolgáltatási feladatokat.

Utalnunk kell arra is, hogy az (1) bekezdésben meghatározott feladatok nem jelentenek valamennyi települési önkormányzat számára teljes terjedelemben teljesítési kötelezettséget. Ezt csak a (2), (3) és (4) bekezdés elõírásainak összevetésébõl állapíthatjuk meg. Ennek alapján az (1) bekezdésben meghatározott feladatok között találunk kötelezõen ellátandó, illetõleg önként vállalható feladatokat. A kötelezõen ellátandó feladatok részben a (4) bekezdésben nevesítettek, másrészt pedig - a (3) bekezdés felhatalmazása alapján - más törvényekbõl következnek. Így pld. a kulturális javak védelmérõl és a muzeális intézményekrõl, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közmûvelõdésrõl szóló 1997. évi CXL. törvény 64. § (1) bekezdése alapján a települési könyvtári ellátás kötelezõ feladata a települési önkormányzatoknak.

Mivel a törvény 8. §-ának (3) bekezdése alapján egyes önkormányzatok feladat-ellátási kötelezettsége eltérõ lehet, így az (1) bekezdésben meghatározott feladatok csak részben csoportosíthatók tisztán úgy, hogy kötelezõ, illetõleg fakultatív jellegûek. Vannak olyan feladatok, amelyek egyes önkormányzatok vonatkozásában önkéntesen vállalhatók, más önkormányzatoknál azonban kötelezõek. Utalnunk kell arra is, hogy a fõvárosi és fõvárosi kerületi önkormányzatok is települési önkormányzatok, - a sajátosságokra tekintettel azonban - rájuk nézve a törvény a VII. fejezetében eltérõ szabályokat állapít meg a helyi önkormányzati feladat- és hatásköröknek a fõvárosi és a kerületi önkormányzatok közötti megosztása során. Ezekrõl az Ötv. 63. és 63/A. §-ainál részletesebben szólunk.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt feladatokban a települési önkormányzat maga határozza meg - a lakosság igényei alapján, anyagi lehetõségeitõl függõen -, mely feladatokat, milyen mértékben és módon lát el.

A törvény az önkormányzati alapjogok között kiemelt helyen rögzíti, hogy az önkormányzat a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi érdekû közügyekben önállóan jár el. Ez az önállóság dominál a közszolgáltatási feladatkör ellátása során is. A törvény általános szabályként fogalmazza meg, hogy minden települési önkormányzat saját maga határozza meg - a (3) és (4) bekezdés rendelkezései kivételével -, hogy az (1) bekezdésben meghatározott feladatok közül melyeket lát el, azokat milyen eszközökkel, milyen mértékben és hogyan oldja meg. Fontos szempont, hogy a döntés a lakosság igényei alapján történjen, továbbá nem lehet független az önkormányzat anyagi lehetõségeitõl, mivel saját költségvetésén belül kell maradnia. Azt, hogy az önkormányzat mely feladatok ellátását vállalja, befolyásolja a helyi társadalom szerkezete, a népesség összetétele, a település adottságai, fejlettsége, helyzete és egyéb más körülmények is. Mindezek korlátok közé szorítják az önkormányzat feladat-választási szabadságát. Az önkormányzat anyagi lehetõségeinek terjedelme a feladat-vállalás esetén is különösen hatással van - sokszor a lakossági igényekkel ellentétben - arra, hogy milyen eszközökkel, milyen mértékben és hogyan oldja meg a feladatot. Fakultatív feladatvállalás nem történhet a kötelezõ feladatok terhére, így az önkormányzat csak saját bevételei figyelembevételével járhat el.

(3) Törvény a települési önkormányzatokat kötelezheti arra, hogy egyes közszolgáltatásokról és közhatalmi helyi feladatok ellátásáról gondoskodjanak. E kötelezettségek a település nagyságától, a lakosságszámtól, és egyéb feltételektõl függõen eltérõen is megállapíthatók.

Az elõzõ bekezdéséhez fûzött magyarázatban már utaltunk arra, hogy a települési önkormányzatok feladat-meghatározási és - vállalási szabadsága - a (2) bekezdésben megjelölt korlátokon túlmenõen egyes feladatok tekintetében - bizonyos kivétellel érvényesül. Ez a kivétel abból adódik, hogy a települési önkormányzatok meghatározott feladatokat kötelesek ellátni. A kötelezõ feladatok tekintetében választási lehetõségük nincs, ott legfeljebb abban dönthetnek saját elhatározásból, hogy a kötelezõ feladatot milyen mértékben, hogyan oldják meg. Gyakorta elõfordul azonban, hogy a kötelezõ feladat ellátásáról rendelkezõ törvény meghatároz normatívákat, elõírja az ellátás minimális szintjét vagy a végrehajtásra vonatkozó más szabályokat állapít meg.

A törvényi szabályozásból eredõen tehát az önkormányzatok egyes közszolgáltatásokról kötelesek gondoskodni és ezek mellett egyes közhatalmi helyi feladatok ellátására is kötelezhetõek. Ilyen kötelezõ települési önkormányzati feladat pl. a környezet- és település-egészségügyi feladatok körében az 1997. évi egészségügyi törvény alapján a köztisztasági és településtisztasági feladatok ellátásáról való gondoskodás. A kötelezõ feladatokhoz a közszolgáltatások terén is gyakran kapcsolódik önkormányzati rendeletalkotási kötelezettség, mint pl. a díjtételek megállapítása, az igényjogosultság meghatározása és a közszolgáltatás igénybevételével összefüggõ egyéb kérdések. Bár alapjogaik tekintetében az önkormányzatok egyenlõek, ennek ellenére eltérõen állapíthatók meg részükre egyes kötelezettségek, mégpedig a település nagyságától, a lakosságszámtól és egyéb feltételektõl függõen. Így pl. a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény a személyes gondoskodás megszervezésére a települési önkormányzatokat a lakosságszám függvényében differenciált módon kötelezte. Az a települési önkormányzat, amelynek területén

a) kétezernél több állandó lakos él, idõsek nappali ellátását nyújtó intézményi szolgáltatást,

b) tízezernél több állandó lakos él, fentieken kívül az idõsek átmeneti elhelyezését szolgáló intézményt,

c) húszezernél több állandó lakos él, nappali ellátást nyújtó intézményi formákat is,

d) harmincezernél több állandó lakos él, elõbbieken kívül átmeneti elhelyezési formákat is köteles biztosítani.

Garanciát jelent a települési önkormányzatok részére a törvénynek itt meghatározott azon rendelkezése, hogy mind a közszolgáltatási és közhatalmi feladatok ellátásának kötelezettségét, mind pedig a differenciált kötelezõ feladat-ellátást csak törvényben lehet a települési önkormányzatok részére meghatározni. E szabályokat tehát csak az Országgyûlés határozhatja meg számukra.

 

(4) A települési önkormányzat köteles gondoskodni az egészséges ivóvízellátásról, az óvodai nevelésrõl, az általános iskolai oktatásról és nevelésrõl, az egészségügyi és a szociális alapellátásról, a közvilágításról, a helyi közutak és a köztemetõ fenntartásáról; köteles biztosítani a nemzeti és az etnikai kisebbségek jogainak érvényesülését.

Az elõzõ bekezdésben megfogalmazást nyert, hogy törvény elõírhat olyan önkormányzati feladatokat és közszolgáltatásokat, amelyek ellátására a települési önkormányzatok nagyságuktól, teherbíró képességüktõl függetlenül egyaránt kötelesek. Garanciális jelentõsége van annak, hogy már e törvény meghatározza a helyi közszolgáltatásoknak azt a körét, amelyrõl minden települési önkormányzat köteles gondoskodni. Ezek a kötelezõ (obligatórius) feladatok, melyek a feladatoknak azt a minimális körét jelentik, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a helyi közösség alapfokú ellátásához, a település üzemeléséhez. Ezek sorában kötelezõ közszolgáltatásként az Ötv. a következõket határozza meg minden település köteles gondoskodni az egészséges ivóvízellátásról, az óvodai nevelésrõl, az általános iskolai oktatásról és nevelésrõl, az egészségügyi és a szociális alapellátásról, a közvilágításról, a helyi közutak és köztemetõk fenntartásáról.

Az Ötv. nem határozza meg e közszolgáltatások fogalmát és az egyes feladatkörök tartalmát, mélységét. Azokat más törvényekbõl ismerhetjük meg. Az Ötv. 112. §-a szerint az egészséges ivóvíz ellátásának biztosításáról minden községben legkésõbb az 1990. évben megválasztott helyi önkormányzati képviselõ-testület megbízatásának a lejártáig kellett gondoskodni. Az ivóvíz fogalmát a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 1. számú mellékletének 9. pontja a következõk szerint határozza meg ivóvíz a rendszeres emberi fogyasztásra alkalmas, a fizikai, a kémiai, a bakteriológiai, a toxikológiai és radiológiai határértékeknek megfelelõ víz. Ugyancsak a vízgazdálkodásról szóló törvény határozza meg a vizekkel és vízi létesítményekkel kapcsolatos részletes feladatokat. A törvény a víziközmûvek mûködtetése során végzett vízellátást közüzemi tevékenységnek minõsíti, és meghatározza, hogy a víziközmûvek mûködtetõit a közüzemi tevékenység keretében az ivóvízellátás szolgáltatására szerzõdéskötési kötelezettség terheli.

Az óvodai nevelésrõl, valamint az általános iskolai oktatásról és nevelésrõl való gondoskodást, mint kötelezõ feladatot a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényben meghatározottak szerint kell a települési önkormányzatoknak végezniük. E törvény részletezi a helyi önkormányzatok közoktatási feladat-ellátási kötelezettségét. Az önkormányzatok e feladataikat intézmény létesítésével, fenntartásával, társulásban való részvétellel vagy más önkormányzattal, illetve fenntartóval kötött megállapodás útján láthatják el. Részletesen határozta meg a közoktatási törvény a közoktatási intézményt fenntartó önkormányzatok fenntartói irányítási feladatait is.

Az egészségügyi alapellátás körébe tartozó települési önkormányzati feladatokat az egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV. törvény 152. § (1) bekezdésében a következõk szerint határozza meg a települési önkormányzat az egészségügyi alapellátás körében gondoskodik a háziorvosi, házi gyermekorvosi ellátásról, az alapellátáshoz kapcsolódó ügyeleti ellátásról, a védõnõi ellátásról, az iskola-egészségügyi ellátásról.

A szociális alapellátás körébe tartozó önkormányzati feladatok a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvényben nyertek meghatározást.

A szociális alapellátás két fontos feladatkört foglal magába, melyet a települési önkormányzatoknak el kell látniuk. Ezek a következõk

1. Szociális rászorultságtól függõ pénzbeli ellátási kötelezettség, melynek keretében a jogosult számára idõskorúak járadékát, munkanélküliek jövedelempótló támogatását, rendszeres szociális segélyt, lakásfenntartási támogatást, ápolási díjat, átmeneti segélyt állapít meg az önkormányzat.

2. Személyes gondoskodás keretébe tartozó szociális ellátási kötelezettségek, melynek alapellátási formái az étkeztetés, a házi segítségnyújtás, valamint a családsegítés.

A közvilágításról való gondoskodás a települési önkormányzat számára a Hatásköri törvény értelmében - a külön jogszabály rendelkezéseinek megfelelõen - a közvilágítási berendezés létesítését és üzemeltetését jelenti.

A helyi közutak fogalmát, valamint a helyi közutak fenntartása körébe tartozó települési önkormányzati feladatokat a közutakról szóló 1988. évi I. törvényben találjuk meg. A köztemetõ fenntartása a Hatásköri törvény szerint a köztemetõ létesítésével, bõvítésével, fenntartásával, bezárásával, megszüntetésével, újra használatba vételével, halott ravatalozó létesítésével kapcsolatos kötelezettséget jelent.

E helyen nemcsak kötelezõ közszolgáltatási feladatok megállapításáról rendelkezik a törvény. Kötelezõ önkormányzati feladattá minõsíti a nemzeti és etnikai kisebbségek jogai érvényesülése biztosításának kötelezettségét is a nyolc közszolgáltatási kötelezettség felsorolását követõen. A nemzeti- és etnikai kisebbségek jogairól az Országgyûlés összefoglalóan a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvényben rendelkezett.

 

(5) A települési önkormányzat a feladatai körében támogatja a lakosság önszervezõdõ közösségeinek a tevékenységét, együttmûködik e közösségekkel. A képviselõ-testület a szervezeti és mûködési szabályzatában határozza meg, mely önszervezõdõ közösségek képviselõit illeti meg tevékenységi körében tanácskozási jog a képviselõ-testület és bizottsága ülésein.

A törvény az önkormányzati feladatok körébe vonja a lakosság önszervezõdõ közösségei tevékenységének a támogatását, az e közösségekkel való együttmûködést. E közösségek bevonásával eredményesebben, hatékonyabban oldhatók meg az önkormányzati feladatok. E közösségek is közvetítik a lakossági igényeket, tájékoztatásukkal, a velük való párbeszéddel könnyebben megértethetõk a képviselõ-testületi elképzelések, koncepciók, tervek. A képviselõ-testület építhet e közösségekre, részt vállalhatnak az önkormányzati feladat-megoldásban. A kapcsolattartás rendszeressé tételét, valamint a véleménycserét biztosítja a törvénynek az a rendelkezése, mely szerint az önszervezõdõ közösségek képviselõi részére tanácskozási jogot biztosít. A képviselõ-testület határozza meg, hogy mely szervezetek számára biztosít tanácskozási jogot. Ennek meghatározása - önkormányzati rendeletben - a Szervezeti- és Mûködési Szabályzatban történik. A kiválasztott szervezetek a tanácskozási joggal a törvény elõírása szerint tevékenységi körükben élhetnek. Az önszervezõdõ közösségek vezetõit a bizottságok ülésein megilletõ tanácskozási jogról is a képviselõ-testület dönt az SZMSZ-ben.

A bizottságok fontos szerepet töltenek be a képviselõ-testületi döntések elõkészítésében, ezért a törvény a bizottsági ülésen történõ tanácskozási jog meghatározását is a képviselõ-testület hatáskörébe utalja. A képviselõ-testületek feladataikhoz igazodóan a helyi sajátosságok figyelembevételével döntenek e kérdésben. E szabályozás nem zárja ki, hogy a képviselõ-testületek állandó jelleggel (állandó meghívottként) meghívják azon lakossági önszervezõdõ közösségek vezetõit is a testületi ülésekre, akiknek a tanácskozási jogot tevékenységi körükben nem biztosítják. Eseti döntéssel e szervezetek is részt vehetnek egy-egy napirend testületi megvitatásában.

Meg kell említeni e téma tárgyalásakor azt is, hogy az Országgyûlés megalkotta a helyi önkormányzatok társulásairól és együttmûködésérõl szóló 1997. évi CXXXV. törvényt. E törvény az önkormányzatok és szerveik együttmûködésérõl is rendelkezik. Megállapítja a törvény az együttmûködés kereteit, tartalmát, formáit és célját. A helyi önkormányzatok képviselõ-testületei, bizottságai, polgármesterei, jegyzõi, a képviselõ-testületek intézményei, társulásai feladatkörükben egymással, illetve más jogi személlyel és jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezettel eseti és rendszeres kapcsolatot alakíthatnak ki, tanácskozásokat, közös rendezvényeket szervezhetnek tapasztalataik kölcsönös átadása, a helyi sajátosságoknak megfelelõ szervezeti megoldások, kulturális és egyéb feladataik hatékonyabb, eredményesebb és színvonalasabb ellátása, valamint a lakosság önszervezõdõ közösségeivel, a társadalmi és érdekképviseleti szervekkel való hatékonyabb és szélesebb körû együttmûködés érdekében.

A helyi igényeknek, sajátosságoknak megfelelõen alakítja ki a képviselõ-testület a Szervezeti- és Mûködési Szabályzatban az együttmûködés formáit, kereteit. Ennek egyik területe az önszervezõdõ lakossági közösségekkel való együttmûködés, azok vezetõi részére tanácskozási jog biztosítása a képviselõ-testület üléseire.

BH1998. 360. Az önkormányzat a kommunális feladatok ellátására külön költségvetési szervet hozhat létre, de megoldásukról a polgármesteri hivatal által is gondoskodhat. A hivatalban e feladatok ellátása körében községgazdaként alkalmazott köztisztviselõ ügydöntõ, illetve érdemi feladatokat végez [1990. évi LXV. tv. 8. §, 9/1995. (II. 3.) Korm. r. 1. sz. mell. II/3. pont].

BH1997. 405. A helyi önkormányzatokról szótó törvényben meghatározott szolgáltatási kötelezettség teljesítése a szolgáltatást igénybe vevõk - ezek az adott szolgáltatás más kötelezettjei is lehetnek - és a szolgáltató között polgári jogi jogviszonyt keletkeztet, amelyben a szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyenértékûségének elve érvényesül [1990. évi LXV. tv. 8. § (1)-(4) bek., 43. § (1) bek., Ptk. 198. § (3) bek., 201. § (1) bek.].

BH1997. 214. II. A helyi önkormányzat által létesített és mûködtetett költségvetési intézmények közalkalmazottai tekintetében munkáltató az az intézmény, amelynél a közalkalmazott a munkáját ellátja, annak ellenére, hogy õt a helyi önkormányzat nevezte ki [1990. évi LXV. tv. 8. § (1) bek., 1991. évi XX. tv. 129. § (1) bek., 6/1992. (III. 31.) NM r.].

BH1996. 613. Közalapítvány nem csupán az önkormányzat kötelezõ feladataira hozható létre [Ptk. 74/G. § (1)-(2) bek., 1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 1. §, 6. § (1) bek., 8. § (1) bek.].

BH1996. 126. I. A helyi önkormányzat által létesített és mûködtetett költségvetési intézmények vezetõi és dolgozói tekintetében munkáltató az az intézmény, amelynek keretei között a feladataikat végzik [1990. évi LXV. tv. 8. § (1) bek., 1991. évi XX. tv. 129. § (1) bek., 6/1992. (III. 21.) NM rend.].

BH1995. 549. Ha az önkormányzat egy adott mûvelõdési intézményt költségvetési intézményként tart fenn, csak az és nem az önkormányzat lehet a per alperese a felek között keletkezett jogvita esetén. Ennek a megállapításától függ, hogy a közalkalmazott valóban az ellen az alperes ellen indította-e meg a pert, amellyel szemben az igény érvényesíthetõ [1990. évi LXV. tv. 8. § (1) bek. 1992. évi XXXVIII. tv. 88. § (3) bek., Pp. 64. § (2) bek.].

BH1995. 132. II. Annak vitatása esetén, hogy a fegyelmi eljárást nem a közalkatmazottak jogállására, nem a köztisztviselõkre vonatkozó törvényben szabályozott elõírások szerint kellett volna lefolytatni, annak van döntõ jelentõsége, hogy az önkormányzat az egészségügyi intézményét - az erre a célra elkülönített alapból - költségvetési szervként tartja-e fenn [1952. évi III. tv. (Pp.) 48. §, 1990. évi LXV. tv. 8. § (1) bek., 1991. évi XX. tv. 129. § (1) bek., 6/1992. (III. 31.) NM rend. 1. § (1) bek. a) és b) pont, 1992. évi XXXVIII. tv. 87. § (3) bek., 1992. évi LXXXIV. tv. 21. §].

BH1992. 725. Alapítvány elsõdlegesen gazdasági-vállalkozási célra nem hozható létre [Ptk. 74/A. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. 8. § (1) bek., 9. § (4) bek., 88. § a) pont, KK 2. sz.].

BH1992. 604. III. Az önkormányzatnak alapítvány létesítésére vonatkozó jogosultsága [1990. évi LXV. tv. 8. §, 9. § (4) bek., 88. §].

 

9. § (1) Az önkormányzat jogi személy. Az önkormányzati feladat- és hatáskörök a képviselõ-testületet illetik meg. A képviselõ-testületet a polgármester képviseli.

Az Ötv. az önkormányzatoknak biztosítja a jogi személyiséget, míg az önkormányzati feladat- és hatásköröket a képviselõ-testületre bízza. A helyi önkormányzás joga a település választópolgárainak közösségét illeti meg. Ebbõl eredõen a jogi személyiség az önkormányzatot illeti. A Ptk. szabályai szerint a jogi személy jogképes. Ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik, jogképessége kiterjed mindazokra a jogokra és kötelezettségekre, amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez fûzõdhetnek. Egyértelmûvé tette a bírói gyakorlat is, hogy a képviselõ-testület nem jogi személy, nincs perbeli jogképessége, ennek folytán perben félként nem vehet részt (BH1995. 657.).

Mivel a helyi önkormányzás gyakorlása a képviselõ-testületek útján történik, ezért a feladat- és hatásköröket a képviselõ-testülethez kell telepíteni. A hatáskör a képviselõ-testülettõl nem vonható el. Ezt a törvény itt nem mondja ki, de az önkormányzati alapjogokból és az Alkotmányból levezethetõ. Az Alkotmánybíróság is foglalkozott a kérdéssel és a 31/1991. (VI. 5.) AB határozatában megállapította, hogy a hatáskör-elvonás sérti a helyi választópolgároknak az Alkotmányban biztosított helyi önkormányzáshoz való jogát. Az Alkotmány 44. § (1) bekezdése értelmében a választópolgárok a helyi önkormányzást elsõsorban az általuk választott képviselõ-testület útján gyakorolják, így a képviselõ-testület hatáskörének csorbítása egyben az önkormányzáshoz való jog megsértését is jelenti.

Az Ötv. deklarálja, hogy a képviselõ-testületet a polgármester képviseli. A polgármester tehát a képviselõ-testület törvényes képviselõje. Ebbõl következõen a polgármester a képviseletre külön meghatalmazás nélkül jogosult. Ez azonban nem jelentheti a képviselõ-testület hatásköreinek gyakorlását. Erre több jogerõs bírói döntés is rámutatott. A Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár (BH1995. 138.) döntése tartalmazza pl., hogy az idõszaki lap alapítói és kiadói jogait a képviselõ-testület gyakorolja, a polgármester - a rá át nem ruházott hatáskörökben - csak a testület határozatát képviselheti. A polgármesteri személyes képviseleti jog átruházható. Erre mutatott rá az Alkotmánybíróság 10/1995. (II. 22.) AB határozatában. A polgármester a szerzõdéskötési képviseleti jogkörét más személyre - a Ptk. 222-223. §-ában meghatározott alakszerûségnek eleget tevõ eseti vagy általános - meghatalmazása révén is elláthatja. Erre nyújt lehetõséget a Ptk. 219. § (1) bekezdése általánosságban, közvetlenül pedig a Hatásköri törvény 139. § (1) bekezdés d) pontja, mely szerint a polgármester a helyi önkormányzat nevében kötelezettséget vállalhat, erre más személyt is felhatalmazhat.

 

(2) Az önkormányzati feladatokat a képviselõ-testület és szervei: a polgármester, a képviselõ-testület bizottságai, a részönkormányzat testülete, a képviselõ-testület hivatala látják el.

Az önkormányzati feladatok címzettje a képviselõ-testület, ezért a feladatokat is elsõsorban saját maga látja el. A feladat-ellátásban azonban részt vesznek a képviselõ-testület szervei is. A törvény a képviselõ-testület szerveként négy szervet jelöl meg a polgármestert, a képviselõ-testület bizottságait, a részönkormányzat testületét és a képviselõ-testület hivatalát nevesíti. A képviselõ-testület dönt arról, hogy a szervei milyen feladatokat végezzenek el, milyen önkormányzati feladatot ad számukra. Az állandó jellegû feladatok a Szervezeti- és Mûködési Szabályzatban meghatározásra kerülnek, amely azonban nem zárja ki, hogy eseti döntéssel a képviselõ-testület folyamatosan is bevonja a szerveit az önkormányzati feladatok ellátásába. A képviselõ-testület szervei elsõsorban a döntés-elõkészítésben szervezõ-feltáró, ellenõrzõ és végrehajtási feladatokat látnak el. Segítik a képviselõ-testületet abban, hogy a képviselõ-testületi hatáskörök gyakorlása során megalapozott döntéseket tudjon hozni. A képviselõ-testület utasításai szerint járnak el és a feladatok végrehajtásáról egyedileg vagy folyamatos feladatellátás esetén meghatározott idõszakonként beszámolnak.

Megjegyezzük, hogy szintén önkormányzati feladatot látnak el a képviselõ-testületi feladatkörbe tartozó közszolgáltatások ellátására létrehozható intézmények és más szervezetek - ezekrõl e bekezdésben a törvény nem tesz említést -, így azok nem tartoznak a szorosan vett képviselõ-testületi szervek közé.

(3) A képviselõ-testület egyes hatásköreit a polgármesterre, a bizottságaira, a részönkormányzat testületére, a helyi kisebbségi önkormányzat testületére, törvényben meghatározottak szerint társulására ruházhatja. E hatáskör gyakorlásához utasítást adhat, e hatáskört visszavonhatja. Az átruházott hatáskör tovább nem ruházható.

A feladatok mellett az önkormányzati hatáskörök címzettje is a képviselõ-testület. A képviselõ-testület önállóan dönt a hatáskörei gyakorlásáról. Gyakorolhatja valamennyi hatáskörét saját maga is, de ez a hatáskörök növekvõ száma miatt még a kisebb településeken is azzal jár, hogy a testület gyakran és hosszadalmasan kénytelen ülésezni. Nagyobb településeken a hatáskörök széles köre és mennyisége olyan munkaterhet róna a képviselõ-testületi tagokra, amelynek a társadalmi megbízatású tisztség mellett szinte lehetetlen eleget tenni. Ez indokolja azt, hogy a törvény lehetõvé tette a hatáskör átruházást.

A képviselõ-testületet - a késõbbiekben jelzett korlátozások kivételével - teljes döntési szabadság illeti meg abban a kérdésben, hogy a hatáskört átruházza-e, melyik szervre, milyen idõtartamra, teljesen vagy részlegesen teszi-e meg, illetve mikor vonja vissza, saját maga gyakorolja-e tovább vagy másik szervet jelöl ki és ily módon biztosítja a hatáskörök folyamatos intézését. Hatáskör átruházás esetén nem a képviselõ-testület hoz határozatot, hanem a döntési jogot helyette az a szerv (személy) gyakorolja, amelynek (akinek) ezt a képviselõ-testület átadta. A döntés ugyanolyan értékû, mintha azt a képviselõ-testület hozta volna. A képviselõ-testület továbbra is felelõsséggel tartozik az átruházott hatáskörök gyakorlásáért. Rendszeresen figyelemmel kíséri és ellenõrizheti a hatáskör ellátást. Biztosítja a törvény a képviselõ-testületnek, hogy a hatáskör ellátásához utasítást adjon. Jogában áll a hatáskört visszavonni indokolás nélkül is. A továbbiakra vonatkozóan dönthet úgy, hogy saját maga jár el, de megteheti azt is, hogy másik szervének adja a hatáskört gyakorlásra. Mindezek jelzik, hogy valójában e bekezdésben nem is hatáskör átadásról, hanem a hatáskör gyakorlójának az átruházásáról van szó.

A bekezdés jelenlegi hatályos szövegét az Ötv. egyik módosításáról rendelkezõ 1997. évi CXXXIV. törvény állapította meg. E módosítással bõvült azon szervek köre, amelyek részére a képviselõ-testület egyes hatásköreit átadhatja. Eredetileg a hatáskör-átruházás csak a polgármesterre, az önkormányzati bizottságokra, a részönkormányzat testületére és a helyi kisebbségi önkormányzat testületére történhetett. Ezek közül a polgármester, a bizottságok és a részönkormányzat testülete a 9. § (2) bekezdése szerint a képviselõ-testület szervei, míg a kisebbségi önkormányzat testülete nem saját szerve a települési önkormányzatnak. A kisebbségi önkormányzat önálló jogi személy.

A módosított (3) bekezdés hatályba lépése óta a képviselõ-testület az elõbbieken kívül társulására is átruházhatja a hatásköreinek egy részét. A bekezdésben szereplõ "egyes hatáskörei" kitétel, valamint az utóbb beiktatott társulásoknál a "törvényben meghatározottak szerint" szövegrész már jelzi, hogy a hatáskör-átruházást a képviselõ-testület nem gyakorolhatja szabad belátása szerint, teljesen korlátlanul. Ahhoz, hogy megállapíthassuk, hogy mely szervnek milyen hatásköröket adhat át a testület, e bekezdés elõírásain kívül, meg kell ismerni az Ötv. más rendelkezéseit, valamint egyéb törvények szabályait is. Az átruházható hatásköröket konkrétan nem határozza meg a törvény. Fordított módszert alkalmaz, a 10. § (1) bekezdésében átruházási tilalmat állapít meg (ezekre a 10. § magyarázatánál részletesen kitérünk). Mindezekbõl következõen azok a hatáskörök tehát az átruházható hatáskörök, amelyekre az átruházási tilalom nem vonatkozik. Ez a kisebbségi önkormányzatoknál nem így érvényesül. Esetükben szûkebb körben van ugyanis lehetõség az egyes hatáskörök átadására. Erre nem a bekezdés szövegébõl lehet következtetni, hanem az Ötv. más szakasza alapján lehet megállapítani. Nevezetesen a 102/C. § (2) bekezdése rendelkezésébõl válik egyértelmûvé, hogy hatáskör-átruházásra a kisebbségi önkormányzatok testülete tekintetében kevesebb lehetõség van. Egyértelmûen deklarálja a törvény, hogy a települési önkormányzat hatósági, valamint a közüzemi szolgáltatásokkal összefüggõ feladat- és hatásköre a kisebbségi önkormányzat testülete részére nem adható át. A másik eltérés az átadható egyes hatáskörök tekintetében a társulásoknál jelentkezik, mégpedig - eltérõen a kisebbségi önkormányzatoktól a törvény nem szûkíti, hanem - bõvíti a lehetõséget a hatáskör átadásra. A 10. § (2) bekezdésébõl eredõen olyan hatáskörök is átruházhatók, amelyek más szerv tekintetében át nem ruházható hatáskörnek minõsülnek, nevezetesen a testület törvény által hatáskörébe utalt kinevezés, megbízás és intézmény alapítás is.

Fel kell hívnunk a figyelmet viszont arra is, hogy a hatáskör-átruházás lehetõségét biztosító rendelkezés a társulásoknál a hatáskör-átruházást a "törvényben meghatározottak szerint" megszorító kitétellel teszi lehetõvé. Ilyen kitétel a többi szervnél deklaráltan nincs. A "törvényben meghatározottak szerint" szövegrész figyelmeztet arra, hogy nemcsak az Ötv., hanem más törvény elõírásait is meg kell ismerni. Jelenleg a társulásokra vonatkozóan két sajátos törvényi rendelkezést is találunk. Ezek közül utaltunk már arra, hogy társulásnak olyan hatáskörök is átadhatók, amelyek más szervnek nem. A másik lényeges eltérést a helyi önkormányzatok társulásairól és együttmûködéseirõl szóló 1997. évi CXXXV. törvény tartalmazza. A törvény 20. § (3) bekezdése rendelkezésébõl kiderül, hogy nem minden társulásra lehet az önkormányzati hatáskört átruházni. Míg tehát a többi szervtípus tekintetében (bizottság, részönkormányzat testülete, kisebbségi önkormányzat testülete) azok bármelyikének (így pl. bármelyik bizottságának) adhat át hatáskört a testület, a társulásoknál ez nem így van. Csak meghatározott típusú társulások esetén áll fenn ez a lehetõség, mégpedig két társulási típus esetén, nevezetesen a társulási törvény 9. §-a alapján közös döntéshozó szervvel (a társulási tanáccsal) létrehozott társulások, valamint a társulási törvény 16. §-a alapján jogi személyiséggel rendelkezõ társulások esetén. A hatáskör-átruházás szempontjából a két megnevezett társulási típus között is van eltérés, mivel a képviselõ-testület az intézményalapítási hatáskörét csak a jogi személyiséggel rendelkezõ társulására ruházhatja át. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a törvény egyes önkormányzati típusoknál eltérõ szabályozást hoz. Két hatáskör tekintetében enged eltérést az általános települési önkormányzatokhoz képest a Fõvárosi, valamint a fõvárosi kerületi önkormányzatoknál. A Fõvárosi Közgyûlés a 9. § (4) szerinti intézménye vezetõinek választását, kinevezését, megbízását bizottságára és a fõpolgármesterre átruházhatja. Az Ötv. 10. § l) pontjában foglalt hatáskört (véleménynyilvánítás - az önkormányzat álláspontjának kikérése) pedig a Fõvárosi Közgyûlés és a kerületi képviselõ-testületek is átruházhatják, de csak bizottságaikra. Más képviselõ-testületek tekintetében ezek a hatáskörök át nem ruházható hatáskörök.

A különbözõ rendelkezések összevetésébõl állapítható meg az, hogy mely szervnek milyen hatásköröket adhat át a testület. A hatáskör átruházásánál a képviselõ-testületeknek körültekintéssel kell eljárniuk és kiválasztani azt a szervet, amely a testületi hatáskört a legoptimálisabban tudja ellátni. A polgármester részére történõ egyes hatáskör-átruházást a gyakran nélkülözhetetlen operativitás indokolja; az önkormányzati hatósági ügyekben történõ döntés bizottságokhoz való telepítését viszont a demokratizmus szélesítése igényli. A területi vagy részérdekek, illetve a kisebbségi jogok érvényesítése a részönkormányzat, illetve kisebbségi önkormányzat testületének való hatáskör átadás igényét jelzi. A társulások esetében a feladat-ellátás hatékonysága, önállósága motiválhatja a képviselõ-testületet a hatáskörök átadására.

A hatáskör átruházásnál a képviselõ-testületnek arra is figyelemmel kell lennie, hogy a hatáskör-átruházás a kisebbségi önkormányzat testületére, annak kezdeményezésére történhet. A részönkormányzat kivételével más szerveknél a törvény ilyen rendelkezést nem tartalmaz. A részönkormányzatok tekintetében az Ötv. 55. §-a az általánostól eltérõ rendelkezésével korlátozza a települési képviselõ-testület döntési szabadságát. A testület ugyanis nem tagadhatja meg a kizárólag a településrészt érintõ hatáskör átruházását - a településrész lakóhelyi közösségének kezdeményezésére - az egyesítéssel létrejött településrésztõl, a külterületi lakott helytõl és az olyan üdülõterülettõl, amelynek népessége eléri a település állandó lakosságának egynegyedét.

Utalnunk kell arra is, hogy önkormányzati feladatot a 9. § (2) bekezdése szerint a képviselõ-testület hivatala is kaphat és elláthat, ugyanakkor önkormányzati hatáskört nem gyakorolhat. A jegyzõre és a polgármesteri hivatal ügyintézõjére történõ hatáskör átruházást a törvény tehát kizárja azzal, hogy taxatíve meghatározza azokat a szerveket, amelyek vonatkozásában a testület élhet a képviselõ-testületi hatáskör átadásának lehetõségével. Különösen az önkormányzati ciklus elején több önkormányzati rendelet is tartalmazott olyan rendelkezést, amely képviselõ-testületi hatáskört a jegyzõre ruházott át. Az Alkotmánybíróság több határozatában utalt arra, hogy képviselõ-testületi hatáskör csak a törvényben meghatározott szervekre ruházható át, az ezzel ellentétes rendelkezések jogszerûtlenek. Az Alkotmánybíróság 10/1995. (II. 22.) AB határozatában kifejtette azt is, hogy önkormányzati rendelet nem hatalmazhatja fel hivatalának egyik ügyosztályát sem a testület nevében történõ szerzõdéskötésre annál is inkább, mert a Ptk. 30. § (1) bekezdése értelmében a polgármesteri hivatal belsõ szervezeti egysége nem jogi személy. Az önkormányzati feladatok és hatáskörök a képviselõ-testületet illetik meg. A joggyakorlás természetszerûleg nem jelenti azt, hogy minden konkrét tulajdonosi döntést magának a testületnek kell meghoznia, mivel az Ötv. 80. § (1) bekezdése szerint a tulajdonost megilletõ jogok gyakorlásáról a képviselõ-testület rendelkezik. A 9. § (3) bekezdése bizonyos korlátok között engedi meg a testületi jogok átruházását. Másra - így a polgármesteri hivatal ügyosztályára vagy bármely elnevezésû szervezeti egységére - viszont nem.

Az Ötv. csak részben ad útmutatást a hatáskör-átruházás formáját illetõen. A társulásoknál a törvény által képviselõ-testületi hatáskörbe utalt kinevezés, megbízás és intézményalapítás átruházásánál a törvény elõírja a rendeleti formát. Ebbõl azonban álláspontunk szerint nem vonható le egyértelmûen az a következtetés, hogy a hatáskör-átruházás más esetekben nem igényel rendeletalkotást. Amennyiben az átruházás az állampolgárok jogaival, kötelezettségeivel kapcsolatos hatáskör-gyakorlásra vonatkozik, vagyis ha a címzett jogosult az állampolgárok jogait és kötelezettségeit érintõ döntést hozni, akkor a rendeleti formában történõ átadást az is indokolja, hogy az állampolgárok jogait, kötelezettségeit illetõen csak jogszabályban lehet rendelkezni. Ezt támasztja alá az 1429/H/1992/2. sz. AB határozat is, melyben az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy "a képviselõ-testület a hatáskörébe tartozó hatósági hatáskörét is átruházhatja. A hatósági hatáskör megállapítása (átadása) önkormányzati rendeletben történhet". Más esetekben elég a határozati forma is. A Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár által közzétett legfelsõbb bírósági határozat is alátámasztja ezt a megállapítást (BH1994. 86.). A Legfelsõbb Bíróság álláspontja szerint az önkormányzat képviselõ-testülete egyes hatásköreit határozattal is átruházhatja a polgármesterre.

Fontos szabálya a törvénynek az, hogy az átruházott hatáskör tovább nem ruházható, tehát csak az a szerv járhat el, amely erre a képviselõ-testülettõl a felhatalmazást közvetlenül megkapta. Ha ennek nem tud eleget tenni, vagy a hatáskört nem látja el megfelelõen, a képviselõ-testület a hatáskört visszavonja vagy utasít a megfelelõ hatáskör gyakorlásra.

(4) A képviselõ-testület a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások céljából önkormányzati intézményt, vállalatot, más szervezetet (a továbbiakban együtt: intézmény) alapíthat, kinevezi a vezetõiket. 1993. december 31. napját követõen vállalat már nem létesíthetõ, gazdasági vállalkozás céljára a képviselõ-testület gazdasági társaságot alapíthat, vagy szövetkezet alapítását kezdeményezheti.

Az önkormányzati alapjogokkal összhangban rendelkezik úgy a törvény, hogy a képviselõ-testület a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások céljából önkormányzati intézményt, vállalatot, más szervezetet alapíthat. Ezeket összefoglalóan a továbbiakban a törvény intézménynek nevezi. A képviselõ-testület szervezetalakítási szabadsága érvényesülhet tehát a közszolgáltatási feladatok megoldása során is. Az önkormányzatok mind a kötelezõ, mind az önként vállalt feladataikat teljesíthetik a saját maguk által alapított intézmény útján. A törvényi rendelkezésbõl adódóan 1993. december 31-ét követõen már vállalatot nem létesíthettek az önkormányzatok. A gazdasági vállalkozásaik céljára gazdasági társaságot alapíthatnak vagy szövetkezet alapítását kezdeményezhetik. A korábbi vállalataikat az önkormányzatok gazdasági társaságokká alakították át. Az intézmények többségében költségvetési szervek. A költségvetési szervként mûködõ önkormányzati intézmények túlnyomórészt az önkormányzat egészségügyi, szociális és oktatási, nevelési feladatai ellátásában vesznek részt. A településüzemeltetés, a lakosság közüzemi és kommunális szolgáltatásokkal való folyamatos ellátása is megoldható költségvetési intézmény útján, de e téren már jellemzõk a gazdasági társaságok.

Az intézményalapítás - a jogi személyiségû társulásra történõ átruházás esetét kivéve - a képviselõ-testület át nem ruházható hatáskörébe tartozik. A költségvetési intézményalapítás, valamint a gazdasági társaság létrehozása és más szervezet alapítása is minõsített többségû szavazással történik a 15. § (1) bekezdésében foglaltak szerint. A költségvetési szerv alapításának a szabályait az Áht. határozza meg. A költségvetési szerv alapításáról alapító okiratban, megszüntetésérõl határozatban kell intézkedni. Az alapító okiratnak tartalmaznia kell a költségvetési szerv nevét, székhelyét, állami feladatként ellátandó alaptevékenységét, gazdálkodási jogkörét, felügyeleti szervét, az alapító szerv nevét, a költségvetési szerv vezetõjének kinevezési rendjét, az ellátható vállalkozási tevékenység körét és mértékét. A megszüntetõ okiratnak tartalmaznia kell a költségvetési szerv nevét, székhelyét, felügyeleti szervét, a megszüntetõ szerv nevét, az esetleges jogutódlással kapcsolatos rendelkezéseket, valamint azt a tényt, hogy a költségvetési szerv megszüntetésére e törvény mely rendelkezése alapján került sor. A költségvetési szerv - a Pénzügyminisztérium által vezetett nyilvántartásba történõ bejegyzéssel - az alapító okiratban meghatározott hatállyal - jön létre, és a nyilvántartásból a megszüntetõ okiratban meghatározott hatállyal való törléssel szûnik meg.

Az egyes önkormányzati intézményekkel kapcsolatos fenntartói irányítási feladatokat és hatásköröket, valamint az egyes közszolgáltatások ellátására szolgáló intézmények típusait külön törvények, pl. a közoktatási, szociális igazgatási, egészségügyi törvény tartalmazza.

A gazdasági társaságok alapítása a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény szabályai alapján - a társasági szerzõdéssel - történik. A gazdasági társaság alapítását - a társasági szerzõdés megkötésétõl számított legfeljebb 30 napon belül - bejegyzés és közzététel végett - be kell jelenteni a cégjegyzéket vezetõ megyei (fõvárosi) bíróságnak. Részvénytársaság úgy is alapítható, hogy abban az alapító önkormányzat az egyedüli részvényes. Ilyen esetben a közgyûlés jogait az alapító képviselõ-testület gyakorolja.

Utalnunk kell az intézményalapítás kapcsán az Ötv. 103. § (1) bekezdés c) pontjára is, amely eligazítást tartalmaz arra nézve, hogy az intézmény megszüntetése, átszervezése is a képviselõ-testület hatáskörébe tartozik, és annak során eljárási szempontból az alapítás szabályai szerint kell eljárni.

A külön jogszabályok az alapfeladatokat ellátó intézmények megszüntetéséhez, átszervezéséhez gyakran elõírják az intézményi szolgáltatást igénybevevõk véleményének döntés elõtti megismerését. Ezért a jogszerû eljárás érdekében ezekre a döntés-elõkészítés során különös figyelmet kell fordítani.

A képviselõ-testület hatáskörébe tartozik az intézmény vezetõinek kinevezése, megbízása, amely a 103. § (1) bekezdés a) pontja alapján magába foglalja a vezetõ felmentésének, visszahívásának jogát is, vagyis a visszahívás és felmentés is a képviselõ-testület át nem ruházható hatáskörébe tartozik, melyhez a képviselõ-testület tagjainak minõsített többségû szavazata szükséges. Kivételt jelent ez alól, ha a képviselõ-testület rendeletében az Ötv. 10. § (2) bekezdése alapján a kinevezést és megbízást, továbbá ezzel összefüggõen a visszahívást és felmentést társulására, illetõleg a Fõvárosi Közgyûlés bizottságára átruházza. A vezetõk kinevezése, megbízása intézménytípusonként a külön jogszabályokban foglaltak szerint szigorú eljárási rendben történik, sokszor pályázat alapján, a képesítési elõírások betartásának figyelembevételével.

A Ptk.-ban szabályozott non-profit jellegû intézmények közül a közhasznú társaság és a közalapítvány az, amelyet az önkormányzatok is létrehozhatnak a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátását biztosító feladataik teljesítése céljából.

A közhasznú társaság alapításával kapcsolatos fontos szabály az, hogy a társasági szerzõdésben meg kell határozni a közhasznú társaság által végzett közhasznú tevékenységet és - szükség szerint - az általa folytatott üzletszerû gazdasági tevékenységet. A Ptk. szerint valamely tevékenység akkor minõsül közhasznúnak, ha egyrészt a társadalom közös szükségleteinek kielégítését szolgálja, másrészt nem irányul nyereségre vagy vagyonszerzésre. A közhasznú társaság a társasági szerzõdés alapján történõ cégbejegyzéssel jön létre.

A helyi önkormányzat közalapítvány létrehozására is jogosult a közfeladat ellátásának folyamatos biztosítása céljából. A Ptk. 74/G. §-a alapján közfeladatnak minõsül az állami vagy helyi önkormányzati feladat, amelynek ellátásáról - jogszabály alapján - az államnak vagy az önkormányzatnak kell gondoskodni. További fontos törvényi rendelkezés, hogy a közalapítvány létrehozása nem érinti az önkormányzatnak a feladat ellátására vonatkozó kötelezettségét. Alapvetõ, hogy a helyi önkormányzat (közalapítvány alapítására jogosult szerv) alapítványt csak közalapítványként hozhat létre.

A közalapítványra vonatkozó, eddig ismertetett szabályokkal kapcsolatban több, az alapításnál irányadó legfelsõbb bírósági ítélet is született. Így a Legfelsõbb Bíróság ítélete szerint közalapítvány nem csupán az önkormányzat kötelezõ feladataira [Ötv. 8. § (4)] hozható létre, hanem az Ötv. 8. § (1) bekezdésében meghatározott feladatok mindegyikére. Közalapítvány létrehozási kötelezettsége alól nem mentesíti az önkormányzatot az sem, ha csupán az alapítók egyike az önkormányzat - állapította meg a Legfelsõbb Bíróság másik ítéletében. E szabályból következik az is, hogy az önkormányzat csakis önkormányzati feladat ellátása esetén lehet alapító.

Szükséges megjegyezni azt is, hogy a közalapítványt a Ptk. az alapítvány speciális fajtájaként szabályozza, ennek megfelelõen a közalapítványra vonatkozó rendelkezések között csak az általánostól eltérõ szabályok megállapítására került sor. A közalapítvány alapító okiratára tehát az alapítvány alapító okiratára vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, de azzal a lényeges eltéréssel, hogy közalapítvány létesítése esetén az alapító okiratban a kezelõ szerv megjelölése kötelezõ, vagy ilyen célra külön szervezet - ideértve a kezelõ szerv ellenõrzésére jogosult szervet is - létrehozásáról kell gondoskodni. Az általános szabályok értelmében - s ez a közalapítványra is vonatkozik - nem jelölhetõ ki, illetve nem hozható létre olyan kezelõ szerv (szervezet), amelyben az alapító - közvetlenül vagy közvetve - az alapítvány vagyonának felhasználására meghatározó befolyást gyakorolhat. A közalapítványt alapító önkormányzat nem hozhat létre olyan kezelõ szervet, amelyben a települési képviselõk többségben vannak, mert ezáltal az alapító meghatározó befolyást gyakorolhat a kezelõ szervre.

Törvénysértõ az a megoldás is, amely szerint az alapító megóvhatja a kezelõ szerv (kuratórium) döntéseit.

A Legfelsõbb Bíróság ítéletében ugyanakkor kifejtette azt is, hogy az alapító vagy képviselõje a kezelõ szerv egyik tagja lehet, ez önmagában nem törvénysértõ.

A közalapítvány alapítója önmagát ellenõrzõ szervként nem jelölheti ki - állapította meg a Legfelsõbb Bíróság újabb ítélete. Az ítélet indokolása szerint jogosult az alapító a kezelõ szerv mûködésének ellenõrzésére - enélkül a kezelõ szerv visszahívásával kapcsolatos jogait nem gyakorolhatná -, e jogosultságát azonban nem mint a Ptk. 74/G. §-ának (5) bekezdése alapján megjelölt ellenõrzõ szerv gyakorolja. Az alapító saját magát ellenõrzõ szervként nem jelölheti ki, mivel ezzel értelmét veszítené a külön ellenõrzõ szerv létrehozására vagy megjelölésére vonatkozó rendelkezés.

Megjegyezni kívánjuk, hogy a közalapítvány és közhasznú társaság közhasznú szervezetté minõsíthetõ. A közhasznú szervezetekrõl szóló 1997. évi CLVI. törvény elõírásai szerint a közhasznú szervezeteket a közszolgáltatások terén végzett tevékenységük elõsegítését célzóan különbözõ kedvezmények illetik meg, így a törvényben meghatározott társasági- adó mentesség, helyi adókötelezettséget érintõ kedvezmény, illetékkedvezmény, vámkedvezmény, valamint egyéb - jogszabályban meghatározott - kedvezmény.

BH1995. 657. Az önkormányzat tulajdonosi jogait az egyébként perbeli jogképességgel rendelkezõ polgármesteri hivatal perindítási jogosultság hiányában a bíróság elõtt nem érvényesítheti [Ptk. 36. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. 9. § (1) bek., 80. § (1) bek., Pp. 48. §].

BH1994. 115. A perben fél az lehet, akit a polgári jog szabályai szerint jogok illethetnek meg és kötelezettségek terhelhetnek. Az önkormányzat képviselõ-testülete nem jogi személy, nincs perbeli jogképessége, ennek folytán perben félként nem vehet részt [Pp. 48. §, 1990. évi LXV. tv. 9. § (1), (2) bek.].

BH1993. 701. Az önkormányzat képviselõ-testülete egyes hatásköreit határozattal is átruházhatja a polgármesterre (1990. évi LXV. tv. 9. § (3) bek. és 16. § (1) bek., 1987. évi XI. tv. 10. §].

BH1993. 544. A polgármesteri hivatalok perképessége [Ptk. 28. § (3) bek., 36. § (1) bek., 1979. évi II. tv 38. § (1) és (3) bek., 1990. évi LXV. tv. 9. § (1) bek., 1990. évi LXXXIII. tv 1. § (1) bek., 1992. évi XXXVIII. tv. 66. §].

BH1993. 393. Az önkormányzat tulajdonában álló föld alapítványba utalásához a képviselõ-testület határozata szükséges [Ptk. 74/B. § (1) bek. c) p., 1990. évi LXV. tv. 9. § (1) bek., 10. § d) p., 80. § (1) bek. 88. § a) p.].

BH1993. 292. I. A polgármesteri hivatal jogi személy [1990. évi LXV. tv. 9. §, 1992. évi XXXVIII. tv. 66. §, Ptk. 36. § (1) bek.].

BH1992. 763. I. A polgármesteri hivatal jogi személy [1990. LXV. tv. 9. §, 38. §, 1979. II. tv. 38. §, 1990. CIV. tv. 53. §].

BH1992. 725. Alapítvány elsõdlegesen gazdasági-vállalkozási célra nem hozható létre [Ptk. 74/A. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. 8. § (1) bek., 9. § (4) bek., 88. § a) pont, KK 2. sz.].

BH1992. 604. III. Az önkormányzatnak alapítvány létesítésére vonatkozó jogosultsága [1990. évi LXV. tv. 8. §, 9. § (4) bek., 88. §].

BH1992. 590. Gondnokság alá helyezés iránt gyámhatóság által indítható perben felperesként fellépõ helyi önkormányzati szerv perbeli jogképességének kérdése [Ptké. 8. §, Pp. 48. §, 1990. évi LXV. tv. 9. § (1) bek., 1990. évi LXXXIII. tv. 2. §, 1991. évi XX. tv. 137. §, 22/1992. (I. 28.) Korm. r. 12. § (2) bek.].

BH1992. 348. Önkormányzati képviselõ-testület kinevezési hatáskörét nem ruházhatja át; e kérdésben való döntéshez minõsített többségre van szükség, ennek hiányában nincs határozat [1990. évi LXV. tv. 9. § (4) bek., 10. § b) pont, 15. § (1) bek.].

 

10. § (1) A képviselõ-testület hatáskörébõl nem ruházható át:

a) a rendeletalkotás;

b) szervezetének kialakítása és mûködésének meghatározása, továbbá a törvény által hatáskörébe utalt választás, kinevezés, megbízás;

c) a helyi népszavazás kiírása, az önkormányzati jelképek, kitüntetések és elismerõ címek meghatározása, használatuk szabályozása, díszpolgári cím adományozása;

d) a gazdasági program, a költségvetés megállapítása, döntés a végrehajtásukról szóló beszámoló elfogadásáról, a helyi adó megállapítása, a településrendezési terv jóváhagyása, a képviselõ-testület által meghatározott értékhatár feletti hitelfelvétel, a kötvénykibocsátás, továbbá a közösségi célú alapítvány és alapítványi forrás átvétele, és átadása;

e) önkormányzati társulás létrehozása, társuláshoz, érdekképviseleti szervezethez való csatlakozás;

f) megállapodás külföldi önkormányzattal való együttmûködésrõl, nemzetközi önkormányzati szervezethez való csatlakozás;

g) intézmény alapítása;

h) közterület elnevezése, emlékmû állítás;

i) eljárás kezdeményezése az Alkotmánybíróságnál;

j) a bíróságok népi ülnökeinek a megválasztása;

k) állásfoglalás megyei önkormányzati intézmény átszervezésérõl, megszüntetésérõl, ellátási, szolgáltatási körzeteirõl, ha a szolgáltatás a települést is érinti;

l) véleménynyilvánítás olyan ügyben, amelyben törvény az érdekelt önkormányzat álláspontjának a kikérését írja elõ;

m) amit törvény a képviselõ-testület át nem ruházható hatáskörébe utal.

A 9. § (3) bekezdéséhez fûzött magyarázatban már utaltunk arra, hogy a képviselõ-testület csak egyes hatásköreit ruházhatja át. A törvényhez fûzött indokolás szerint a képviselõ-testület meghatározó szerepének érvényesülése érdekében állapítja meg a törvény azokat az önkormányzati ügyeket, amelyekben kizárólag a képviselõ-testület dönthet, amelyeket nem ruházhat át. Az alapvetõ, az önkormányzás lényegét adó képviselõ-testületi hatásköröket találjuk ezen az átruházási tilalmi listán.

A bekezdésben tizenhárom pont alatt nyertek felsorolást az át nem ruházható hatáskörök. Néhány helyen túlbiztosítás figyelhetõ meg a törvényben, mint pl. a c) pontnál, mivel a költségvetés megállapítása, a helyi adó megállapítása vagy a településrendezési terv jóváhagyása rendeletalkotást igényel, így egyszerûen az (1) bekezdés a) pontja alapján is át nem ruházható hatáskörnek minõsülnek.

Az elsõ tizenkét pontban a helyi hatalomgyakorlás körébe tartozó legfontosabb hatáskörök, a szervezetalakítás kérdései, a személyi kérdésekre vonatkozó és a gazdálkodással összefüggõ kiemelt hatáskörök találhatók. Az utolsó pont arról rendelkezik, hogy a képviselõ-testület át nem ruházható hatásköre az is, amit a törvény a képviselõ-testület át nem ruházható hatáskörébe utal. Ebbõl az következik, hogy az önkormányzati hatáskört megállapító törvényekben az átruházási tilalmat kifejezetten ki kell mondani, ha törvényalkotó ezt akarja. Ha a hatáskört megállapító törvény külön átruházási tilalmat nem mond ki, abból következõen a hatáskör átruházható, kivéve, ha az (1) bekezdésben meghatározott általános körbe tartozik (pl. rendeletalkotás, intézményalapítás). Az itt felsoroltakon kívül már az Ötv. is állapít meg további átruházási tilalmat. A 102. § (2) bekezdésébõl kiderül, hogy a képviselõ-testület hatósági, valamint a közüzemi szolgáltatásokkal összefüggõ feladat- és hatáskörei a kisebbségi önkormányzat testületére nem ruházhatók át. Más törvényekben is találhatók hatáskör-átruházást megtiltó rendelkezések. Ilyen pl. a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 122. §-a. E szabályozás megtiltja a helyi önkormányzat képviselõ-testületének, hogy a szociális ellátási szerzõdés megkötését, a szerzõdés módosítását, illetõleg megszüntetését átruházza.

Problémát okozott a jogalkalmazás során az, hogy az intézmény átszervezése és megszüntetése, valamint a személyi kérdéseknél a felmentés, visszahívás nem szerepelt a felsorolásban, így bizonytalanság volt tapasztalható a tekintetben, hogy ezek a hatáskörök átruházhatók-e. Az Ötv. 1994. évi módosítása 103. §-ában megoldást adott a kérdésre, és így vitathatatlan e hatáskörök tekintetében is az átruházási tilalom.

 

(2) A képviselõ-testület rendeletében a törvény által hatáskörébe utalt kinevezést, megbízást és intézmény alapítását a helyi önkormányzatok társulásairól és együttmûködésérõl szóló törvény szerint társulására ruházhatja.

A törvénynek ez egy új rendelkezése, amely az önkormányzatok társulásairól és együttmûködésérõl szóló törvény megalkotásával egyidejûleg került elfogadásra. Az elõzõ bekezdésben foglaltaktól eltérõ szabályokat állapít meg a társulásokra, mégpedig azzal, hogy lehetõvé teszi a képviselõ-testület számára a hatáskörébe utalt kinevezés, megbízás és intézményalapítás társulásokra történõ átruházását is. Külön kiemeli itt a törvény, hogy az átruházást a képviselõ-testület rendeletben teheti meg. Ebbõl az is következik, hogy a hatáskör visszavonása a rendelet módosításával vagy hatályon kívül helyezésével történhet. Hangsúlyoznunk szükséges, hogy e hatáskörök átruházása a társulásra a helyi önkormányzatok társulásairól és együttmûködésérõl szóló törvény szerint lehetséges. A jelzett törvény korlátozó rendelkezést is tartalmaz, mint ahogy utaltunk már rá, a 9. § (3) bekezdésénél is. A hatáskör-átruházhatóság a most megjelölt három hatáskör tekintetében csak a jogi személyiséggel rendelkezõ társulásokra áll fenn, illetõleg a kinevezés és megbízás tekintetében a közös döntéshozó szervvel létrehozott társulásokra. A társulások más típusaira tehát sem ezek, sem pedig más önkormányzati hatáskörök nem ruházhatók át.

BH1996. 126. II. Az önkormányzatnak, illetve a képviselõ-testületnek át nem ruházható kinevezési joga a költségvetési intézmények vezetõi tekintetében van. Az intézmények beosztott dolgozói felett a munkáltatói jogkört a kinevezett intézményvezetõk gyakorolják [1990. évi LXV. tv. 10. § b) pont].

BH1995. 122. A városi önkormányzat képviselõ-testületének a könyvtárigazgató kinevezése ügyében hozott döntése nem közigazgatási határozat, bírósági felülvizsgálatát csak a köztársasági megbízott kérheti [1990. évi LXV. tv. 10. § b) p., 11. § (3) bek. és 99. § (2) bek. b) p., Pp. 324. § (2) bek. b) pont, 327. § (1) bek.].

BH1993. 393. Az önkormányzat tulajdonában álló föld alapítványba utalásához a képviselõ-testület határozata szükséges [Ptk. 74/B. § (1) bek. c) p., 1990. évi LXV. tv. 9. § (1) bek., 10. § d) p., 80. § (1) bek. 88. § a) p.].

BH1992. 348. Önkormányzati képviselõ-testület kinevezési hatáskörét nem ruházhatja át; e kérdésben való döntéshez minõsített többségre van szükség, ennek hiányában nincs határozat [1990. évi LXV. tv. 9. § (4) bek., 10. § b) pont, 15. § (1) bek.].

 

11. § (1) A képviselõ-testület önkormányzati hatósági ügyben hozott határozata ellen fellebbezésnek nincs helye.

A képviselõ-testület a helyi önkormányzati hatósági ügyek intézésében is eljár. A hatósági ügyek fogalmát a törvény nem határozza meg. Véleményünk szerint e körbe azok az egyedi ügyek tartoznak, amelyekben az önkormányzat képviselõ-testülete a jogszabály érvényesítése érdekében az ügyfelet érintõ jogot vagy kötelezettséget állapít meg, de e meghatározás alapján - törvényi definíció hiányában - nem lehet néhány ügy minõsítését vitathatatlanul elvégezni. Önkormányzati hatósági ügyet törvény vagy önkormányzati rendelet határozhat meg. Így tehát a törvényben vagy önkormányzati rendeletben meghatározott, általában engedélyezésre, illetve támogatásra irányuló ügyeket nevezhetjük önkormányzati hatósági ügyeknek.

Az önkormányzati hatósági határozatokban a képviselõ-testület az ügyfél részére valamilyen jogot biztosít vagy erre irányuló kérelmet utasít el. Pl. címerhasználat engedélyezésérõl dönt, támogatást, tankönyv- és tanszerellátási támogatást nyújt, egészségügyi szolgáltatásért fizetendõ térítési díj, illetve ellátás kifizetésének átvállalásáról határoz. A szociális igazgatás területén a képviselõ-testület önkormányzati hatósági határozattal dönt a munkanélküliek jövedelempótló támogatásáról, a rendszeres és rendkívüli szociális segély megállapításáról, az ápolási díj, az átmeneti segély megállapításáról, a temetési segélyrõl, a közgyógyellátásra való jogosultság megállapításáról, a lakásfenntartási támogatásról. A teljesség igénye nélkül vett néhány példa mutatja, hogy jelentõs az önkormányzat képviselõ-testületének hatósági tevékenysége.

A képviselõ-testület önkormányzati hatósági ügyben folyó eljárására az Ötv. néhány szabályt állapít meg. Ezek sorába tartozik az Ötv. 109. §-a, mely azt tartalmazza, hogy az önkormányzati hatósági ügyben folyó eljárásra - az Ötv.-ben foglalt eltérésekkel - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló - 1981. évi I. törvénnyel módosított - 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban Áe.) kell megfelelõen alkalmazni. Az elsõ eltérõ szabályt ez a bekezdés tartalmazza, amelyben kimondja a törvényalkotó, hogy a képviselõ-testület önkormányzati hatósági ügyben hozott határozata ellen fellebbezésnek nincs helye. A fellebbezési jog kizárása azonban nem jelenti azt, hogy semmilyen jogorvoslatra kerülhetne sor. A bírósági felülvizsgálati lehetõségrõl a 11. § (3) bekezdése rendelkezik. A képviselõ-testület hatósági ügyben hozott határozatának meg kell felelnie az Áe. elõírásainak, különösen elutasító döntés esetén a rendelkezõ részben a bírói felülvizsgálatra való figyelemfelhívást, valamint a kellõ indokolást is tartalmaznia kell.

Az önkormányzati hatósági ügy érdemi elintézési határidejérõl a törvény nem rendelkezik, így az Áe. alapján kell eljárni, az érdemi határozatot 30 napon belül, vagy ha az nem lehetséges, legkésõbb a soron következõ testületi ülésen kell meghozni.

(2) A polgármester (fõpolgármester), valamint a képviselõ-testület bizottságának, részönkormányzat testületének önkormányzati jogkörben hozott hatósági határozata ellen a képviselõ-testülethez lehet fellebbezést benyújtani.

A képviselõ-testület hatósági hatáskörét is - az általános szabályok szerint - átruházhatja. Kivételt jelentenek a kisebbségi önkormányzatok, amelyekre az Ötv. 102/C. § (2) bekezdése alapján hatósági hatáskör nem ruházható át. Ezért itt a polgármester (fõpolgármester), valamint a képviselõ-testület bizottságának és a részönkormányzat testületének önkormányzati jogkörben hozott hatósági határozata ellen biztosít a törvény fellebbezési jogot. A fellebbezést a képviselõ-testület bírálja el. A határozatot a képviselõ-testület helybenhagyhatja, megváltoztathatja vagy hatályon kívül helyezi és új eljárásra utasíthatja az eljáró szervet. A képviselõ-testület a hatósági határozatok ellen benyújtott fellebbezések elbírálását nem ruházhatja pl. a polgármesteri határozatok vonatkozásában bizottságára vagy adott esetben fordítva. Ez következik abból, hogy a törvény a képviselõ-testület határozatával szemben biztosítja a bírósági felülvizsgálati lehetõséget.

(3) A képviselõ-testület (1) és (2) bekezdés alapján hozott határozatának a felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással a bíróságtól lehet kérni a határozat közlésétõl számított harminc napon belül. A pert az önkormányzat ellen kell indítani.

Az önkormányzati hatósági ügyben saját elsõ fokú hatáskörgyakorlás esetén hozott képviselõ-testületi határozat ellen a 11. § (1) bekezdésében a fellebbezési jogot a törvény kizárta. Biztosított azonban e határozatokkal szemben a bírósági felülvizsgálat lehetõsége. Az ügyfél tehát jogszabálysértésre hivatkozva a bíróságtól kérheti a határozat közlésétõl számított 30 napon belül a döntésbírósági felülvizsgálatát. Ugyanígy bírósági felülvizsgálat kezdeményezhetõ a képviselõ-testület olyan határozataival szemben, amelyeket a képviselõ-testület a fellebbezés elbírálását követõen hozott. A pert az önkormányzat ellen kell indítani, mert az önkormányzat a jogi személy, az önkormányzat rendelkezik perbeli jogképességgel, nem a képviselõ-testület. A bírói gyakorlat is egyértelmûvé tette, hogy a perben fél az lehet, akit a polgári jog szabályai szerint jogok illethetnek meg és kötelezettségek terhelhetnek. Az önkormányzat képviselõ-testülete nem jogi személy, nincs perbeli jogképessége, ennek folytán perben félként nem vehet részt. A perben az ügyfél a felperes, az önkormányzat az alperes. A perben a Pp. XX. fejezetének rendelkezéseit kell alkalmazni. A bíróság a képviselõ-testület határozatának csak jogszerûségét bírálhatja felül.

A képviselõ-testület mûködése

BH1998. 186. II. Államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelõsség megállapításához igénybe vett rendes jogorvoslati eljáráson nem az államigazgatási határozatok elleni bírósági felülvizsgálati eljárás értendõ [1957. évi IV. tv. 72. §, 1990. évi LXV. tv. 11. § (1) és (3) bek., PK 43.].

BH1997. 149. A helyi késedelmi adópótlék elengedésére vonatkozó kérelmet méltányossági eljárás keretében kell elbírálni [1990. évi XCI. tv. (Art.) 1. § (6) bek., 82. § (1) és (3) bek., 1991. évi XX. tv. 138. § (3) bek. i) p., 1990. évi LXV. tv. 11. § (3) bek.].

BH1996. 394. Nem hatósági jogkörben, hanem tulajdonosi jogkörben jár el az önkormányzat, amikor határozatával elfogadja egy gazdasági társaság alapító okiratát, és dönt annak vagyonáról [1957. évi IV. tv. 3. § (3) bek., 1990. évi LXV. tv. 11. § (3) bek., 80. §, 99. § (1)-(2) bek., Pp. 324. § (2) bek., 327. § (1) bek.].

BH1993. 464. Az önkormányzat képviselõ-testületének gazdálkodási jogkörben hozott határozata nem tekinthetõ államigazgatási hatósági határozatnak, ezért annak felülvizsgálatát az érdekelt fél a bíróság elõtt nem kérheti [1990. évi LXV. tv. 11. § (1) és (3) bek., 1957. évi IV. tv. 3. § (3) bek., Pp. 324. § (2) bek. a) pont].

 

A képviselõ-testület mûködése

12. § (1) A képviselõ-testület szükség szerint, a szervezeti és mûködési szabályzatban meghatározott számú, de évente legalább hat ülést tart. Az ülést össze kell hívni a települési képviselõk egynegyedének vagy a képviselõ-testület bizottságának az indítványára.

A képviselõ-testület hatásköreit ülésén gyakorolja. A képviselõ-testület mûködésének alapvetõ szabályát állapítja meg a törvény azzal, hogy a képviselõ-testület szükség szerint, a Szervezeti- és Mûködési Szabályzatban meghatározott számú ülést tart. A képviselõ-testületek által elvégzendõ feladatok nem azonosak, más-más idõmennyiséget igényelnek. Befolyásolja ezt a település, a testület nagysága, az önként vállalt feladatok mennyisége, a testület munkamódszere és többek között az is, hogy tehermentesítése céljából hogyan vonja be szerveit a feladatok elõkészítésébe és hogy él-e a hatáskör-átruházás lehetõségével. Mindezek következtében - összhangban azzal az elvvel is, hogy a mûködés részletes szabályait a testület állapítja meg - a feladatoknak és döntési szükségleteknek megfelelõen tartja üléseit a képviselõ-testület. Az ülések számát a szervezeti- és mûködési szabályzatról szóló rendeletben meg kell határozni, természetesen amennyiben a helyzet úgy kívánja, annál több testületi ülés is tartható, illetve köteles a testület több ülést is tartani. Az ülések számának meghatározása történhet úgy is, hogy meghatározott idõszakonként (pl. havonta egy alkalommal) kell ülést tartani. Az ülések idõpontját ilyenkor a képviselõ-testület által elfogadott munkaterv tartalmazza. Bár ennek készítését a törvény nem írja elõ, de a tervszerû, átgondolt munkavégzés érdekében - különösen a megtárgyalandó elõterjesztések nagy száma, valamint az idõhöz kötött döntések miatt - törvényi kötelezettség nélkül is feltétlenül indokolt az elfogadása. A munkatervben ütemezni lehet a feladatokat, így azok kellõ elõkészítése is idõben megtörténhet. A munkaterv a téma tárgyalásának idõpontján kívül kijelöli az elõterjesztõt, az elõterjesztésben közremûködõket, egyeztetési kötelezettséget írhat elõ, tartalmi követelményeket fogalmazhat meg.

Garanciális jelentõségû a törvény azon rendelkezése, amely kimondja, hogy képviselõ-testületeknek évente legalább hat ülést kell tartania. A jogalkotó úgy ítélte meg, hogy a képviselõ-testület széles hatásköre évente legalább hat ülést igényel. Minden településen az üléseknek ez az a minimális száma, amely feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az önkormányzati feladat- és hatáskör ellátása megtörténjen. A munkatervben- esetleg üléstervben - elõre meghatározott idõpontra tervezett - legalább hat ülés - az ún. rendes ülés. Ezeken kívül a képviselõ-testületek rendkívüli üléseket is tarthatnak, ha azt a feladat-ellátás, hatáskör-gyakorlás megkívánja vagy más idõközben felmerülõ ok azt kötelezõen szükségessé teszi.

A hat ülés megtartásának kötelezettségén kívül a törvény az ülés összehívásának további kötelezõ eseteit is megállapítja. Ezekbõl kettõt a törvénynek ez a 12. § (1) bekezdése tartalmazza. E szerint az ülést a képviselõk egynegyedének vagy a képviselõ-testület bizottságának az indítványára össze kell hívni. Ha ennek a kötelezettségének a polgármester 15 napon belül nem tesz eleget, az Ötv. 98. § (2) bekezdése f) pontja rendelkezésébõl eredõen a megyei, fõvárosi közigazgatási hivatal vezetõje hívja össze az ülést. A képviselõ-testület összehívása egy képviselõ javaslatára is történhet, de kötelezettséget a polgármester számára csak akkor jelent, ha az ülés összehívását a képviselõk egynegyede kéri. A bizottság a testületi ülés összehívására vonatkozó indítványát ülésén tárgyalja meg, és arról egyszerû szótöbbséggel hozott határozatában dönt.

(2) A képviselõ-testület elnöke a polgármester, aki összehívja és vezeti a képviselõ-testület ülését.

Megismétli a törvény - az Alkotmány 44/B. § (1) bekezdésével megegyezõen -, hogy a képviselõ-testület elnöke a polgármester. A képviselõ-testület elnökének, a polgármesternek a képviselõ-testület mûködésében meghatározó szerepe van. Ez kitûnik az Ötv.-nek ebbõl a rendelkezésébõl is, amelyben a polgármester feladatává teszi a képviselõ-testület mûködését érintõ két legfontosabb feladatot, nevezetesen a képviselõ-testület ülésének összehívását és a képviselõ-testület ülésének vezetését. Ez alól kivételt képez a képviselõ-testület alakuló ülése, amelyet a legidõsebb települési képviselõ, mint korelnök vezet. Fontos érdek fûzõdik ahhoz, hogy a testület mûködése folyamatosan biztosított legyen, ezért a polgármester távolléte, akadályoztatása esetén helyettesítését az alpolgármester látja el, aki helyettesítõ hatáskörében gondoskodik a képviselõ-testület ülésének összehívásáról és a polgármester távollétében vezeti az ülést. Erre az Ötv. más szakaszánál, a 34. § (1) bekezdésében találunk rendelkezést.

A képviselõ-testület folyamatos mûködését célzóan további biztosítékot is beépített a törvény a polgármesteri és az alpolgármesteri tisztség egyidejû betöltetlensége, illetõleg tartós akadályoztatásuk esetére. Erre az Ötv. 31. §-ában találunk rendelkezést, mely szerint a Szervezeti- és Mûködési Szabályzatban kell rendelkezni a képviselõ-testület összehívásának és vezetésének módjáról az ilyen esetekre figyelemmel. A legcélszerûbb megoldásnak a korelnök kijelölése tûnik, de a képviselõ-testület a helyi viszonyok figyelembevételével határoz a rendeletében e kérdésrõl. Természetesen nincs akadálya annak, hogy a megbízatás idõtartamán belül - a rendelet módosításával - arra alkalmas más személyt jelöljön ki, de csak a települési képviselõk közül teheti. Jegyzõ vagy a hivatal munkatársa e feladatra nem jelölhetõ ki. Az ülés összehívása és vezetése a polgármester komoly felelõssége.

A törvény - a 12-18. §-ához fûzött indokolás szerint - a képviselõ-testület mûködésének, döntéshozatalának alapkérdéseit szabályozza, amelyek a törvényesség, az önkormányzati értékek, a demokratikus mûködés érvényesítését, a nyilvánosságot, a kisebbségi vélemények figyelembe vételét szolgálják. Minden más mûködési, eljárási szabályt a képviselõ-testület maga határoz meg. Az Ötv. keretjellegébõl adódóan tehát kevés a kötelezõ szabály. Így a testületi ülés összehívásának és vezetésének részletes szabályait - a helyi sajátosságoknak megfelelõen - a szervezeti- és mûködési szabályzatról szóló rendeletben a képviselõ-testület állapítja meg.

A Szervezeti- és Mûködési Szabályzatok általában ún. rendes és rendkívüli ülések megtartására elõírásokat tartalmaznak, amelyek betartása - a törvényi rendelkezések mellett - a polgármesterre kötelezõ.

A polgármester az ún. rendes (elõre tervezett) üléseket - a rájuk vonatkozó szabályok szerint - a munkatervnek vagy üléstervnek megfelelõ idõpontra köteles összehívni. A rendkívüli ülések összehívása részben a polgármester saját elhatározásából, saját hatáskörébõl eredõen történik, ha úgy ítéli meg, hogy a testület hatáskörébe tartozó ügyben dönteni kell. Különösen a pénzügyi- és vagyongazdálkodási kérdésekben gyakorta elõfordulhat, hogy szükséges a testület azonnali döntése. Indokolhatja a rendkívüli ülés összehívását az is, ha megnövekedett az elõre nem tervezett döntéshozatali kötelezettség, pl. ha az átruházott hatáskörben hozott polgármesteri, bizottsági döntések ellen jelentõs számú fellebbezés érkezett, amelyet a testületnek kell elbírálni, vagy ha törvény olyan új, határidõhöz kötött feladat ellátására kötelezte a testületet, amely a munkaterv-készítés idõpontjában még nem volt ismert.

Másrészt a rendkívüli ülések összehívását meghatározott feltételek esetén az Ötv. vagy a Szervezeti- és Mûködési Szabályzat kötelezõvé teszi a polgármester számára. Így köteles összehívni a képviselõ-testület ülését - a törvény elõzõ bekezdésében foglalt rendelkezés szerint - a települési képviselõk egynegyedének vagy a képviselõ-testület bizottságának az indítványára. A Szervezeti- és Mûködési Szabályzatok megállapíthatnak olyan feltételeket, amelyek megléte a rendkívüli ülés összehívásának kötelezettségét vonja maga után. Utalni kell arra, hogy a képviselõ-testület eseti határozattal is rendelkezhet rendkívüli ülés megtartásáról. Fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy a fõvárosi és megyei közigazgatási hivatal vezetõjének is biztosít a törvény lehetõséget a képviselõ-testületi ülés összehívásának kezdeményezésére. Ezzel a lehetõséggel akkor élhet, ha a törvénysértés megszüntetésére történõ felhívására - a megadott határidõn belül - intézkedés nem történt. A közigazgatási hivatal vezetõje az ülés összehívását a törvénysértés megszüntetésére és a képviselõ-testület tisztségviselõje felelõsségének megállapítása céljából kezdeményezheti.

Az ülés összehívása általában írásos meghívó megküldésével történik, de fõleg kisebb településeken, valamint a rendkívüli ülések összehívása esetén telefonon vagy személyesen is történhet. A meghívó tartalmazza az ülés helyét, idõpontját a tervezett napirendeket és azok elõadóit. A meghívót a polgármester írja alá. Általában az elõterjesztéseket is csatolják a meghívóhoz. A Szervezeti és Mûködési Szabályzatok meghatározzák, hogy hány nappal elõbb kell a meghívót és az elõterjesztéseket kiküldeni, ezzel biztosítható a képviselõk felkészülése a döntéshozatalra. A polgármester a képviselõ-testület minden ülésére a képviselõket és a Szervezeti- és Mûködési Szabályzatban meghatározott állandó meghívottakat hívja meg, valamint azokat, akiknek a meghívását törvény kötelezõvé teszi számára.Ilyen kötelezettsége ered az Ötv. 12. § (7) bekezdésébõl, mely szerint tanácskozási jog illeti meg a helyi kisebbségi szószólót a képviselõ-testület ülésén, ebbõl eredõen az ülésekre meg kell hívni. Az állandó meghívottak között szerepelnek általában a helyi állami és gazdálkodó szervezetek, valamint a lakossági önszervezõdõ közösségek vezetõi, akik jelenlétére a testület rendszeresen számít és úgy ítéli meg, hogy szükséges. A testület ülésén állandó jelleggel részt vesz a jegyzõ, a jelenlétét a törvényben meghatározott feladatainak ellátása kívánja meg és teszi szükségessé.

Meg kell hívni az ülésre az egyes napirendekhez az elõterjesztõket és azokat, akiknek az adott napirendnél a meghívását törvény vagy az önkormányzati rendelet kötelezõvé teszi. Ilyen kötelezettséget ír elõ a polgármester számára az Ötv. 92/C. § (1) bekezdése, mely szerint a könyvvizsgálót a véleményezési körébe tartozó témákban a képviselõ-testület ülésére meg kell hívni.

A képviselõ-testületi ülés vezetése összetett feladat. Az ülés zökkenõmentes levezetése az elõkészítéstõl is függ. Ebben a munkában a polgármestert a jegyzõ és a hivatal segíti. A polgármesternek az ülés vezetésével kapcsolatban jelentkezõ feladatai vázlatosan a következõk

1 A megjelentek számbavételével a testület határozatképességének a megállapítása, amely az Ötv. 14. § (1) bekezdésében foglaltak alapján történik.

2. Ha a Szervezeti- és Mûködési Szabályzat jegyzõkönyv hitelesítõk választását írja elõ, akkor javaslatot tesz a személyükre, majd megállapítja a szavazás eredményét.

3. Javaslatot tesz a napirend elfogadására, ha szükséges, bejelenti a zárt ülés tartását.

4. A megállapított napirendek sorrendjében levezeti a vitát, megadja a szót a kérdésekre, hozzászólásokra, kiegészítésre. Összefoglalja a vitát. Felteszi szavazásra az indítványokat, majd a határozati javaslatokat. Megállapítja a szavazás eredményét és kihirdeti a döntést. Gondosan ügyelni kell arra, hogy egyes ügyek eldöntéséhez minõsített többségre van szükség. A szavazás eredményét pontosan, számszerûen kell megállapítani és kihirdetni.

5. Fenntartja a rendet a tanácskozás alatt, a felmerülõ ügyrendi kérdéseket szavazásra bocsátja és megállapítja a szavazás eredményét.

6. Tájékoztatja a testületet az idõszerû kérdésekrõl, számot ad a lejárt határidejû önkormányzati határozatok és egyéb önkormányzati döntések végrehajtásáról, melyet általában az SZMSZ ír elõ.

7. Bezárja az ülést és bejelenti a következõ ülés várható idõpontját, továbbá tervezett napirendjét.

Az ülésvezetés kapcsán utalni kell arra, hogy a polgármester - a képviselõ-testület határozata alapján sem - utasíthatja ki a terembõl rendbontás esetén a képviselõ-testület tagját. Az Alkotmánybíróság több határozatában is megállapította, hogy az olyan önkormányzati rendeleti elõírás, amely a települési képviselõt kizárja a képviselõ-testület munkájából, a választópolgárok önkormányzáshoz való alkotmányos jogát sérti. A települési képviselõ kizárása a döntéshozatalból kizárólag az Ötv. 14. § (2) bekezdésében foglaltak szerint történhet. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a képviselõi jogegyenlõség megsértését is jelenti, ha valamely önkormányzati rendeletben meghatározott magatartás tanúsítása esetén a települési képviselõ nem gyakorolhatja képviselõi jogait és nem láthatja el feladatait. Törvényi felhatalmazás hiányában az önkormányzat képviselõ-testülete a képviselõk munkáját korlátozó rendeletet nem alkothat. Alkotmányellenes tehát a "széksértést" elkövetõ önkormányzati képviselõ cselekvésének olyan szankcionálása, amely a képviselõt kizárja a képviselõ-testület munkájából és ezáltal képviselõi jogai gyakorlását korlátozza.

(3) A képviselõ-testület ülése nyilvános.

Az Ötv.-nek ez a rendelkezése fõszabályként kimondja a nyilvánosság elvét, vagyis meghatározza, hogy a képviselõ-testület ülése általában nyilvános. Ez a demokratikus önkormányzati mûködés egyik törvényi garanciája, amely abból ered, hogy az önkormányzás joga a választópolgárok közösségét illeti meg. A választópolgároknak ebbõl eredõen joguk van arra, hogy figyelemmel kísérjék a képviselõ-testület tevékenységét, mûködését. Ez történhet a helyi lapok, helyi televízió tudósítása révén, de lehetõséget biztosít az állampolgároknak arra is, hogy megjelenjenek a testület ülésén, részt vegyenek azon a testületi munka zavarása nélkül. A nyilvánosság a részvétel lehetõségét jelenti, de azt nem foglalja magába, hogy a vitába is bekapcsolódjanak, hozzászóljanak, és fõleg, hogy a szavazásban részt vegyenek. A Szervezeti- és Mûködési Szabályzat tartalmazhat azonban olyan rendelkezést, amely meghatározott esetekben és feltételekkel a testület egyedi döntésével hozzászólási jogot is ad a megjelent, és azt igénylõ állampolgárnak. Errõl a testület - ha a Szervezeti- és Mûködési Szabályzat másként nem rendelkezik - egyszerû szótöbbséggel dönt. Ennek hiányában a képviselõ-testület mûködését hozzászólással, megjegyzéssel, kérdéssel, véleménynyilvánítással a hallgatóság nem zavarhatja. A polgármester ülésvezetõi jogkörébe tartozik a képviselõ-testület ülésein a rendfenntartás és a testületi ülés méltóságának a megóvása. Ennek érdekében a hallgatóság köreibõl kivezettetheti a rendbontó választópolgárokat és a helyi szervezetek képviselõit.

Az ülés nyilvánossága nemcsak azt jelenti, hogy a választópolgárok részt vehetnek az ülésen, hanem ebbõl eredõen a képviselõ-testületi ülés elõterjesztésébe és ülésének a jegyzõkönyvébe is betekinthetnek, melyrõl az Ötv. 17. § (3) bekezdésében rendelkezik. Mind a részvételi jogot, mind pedig a betekintési jogot kizárja azonban a zárt ülés tartása, amelynek szabályait a következõ bekezdésben találjuk meg.

A nyilvánosság elvének gyakorlati érvényesüléséhez feltétlenül szükséges, hogy a kellõ idõben kapjanak tájékoztatást a választópolgárok az ülésekrõl, azok napirendjeirõl és megfelelõ helyet biztosítsanak számukra.

(4) A képviselõ-testület

a) zárt ülést tart választás, kinevezés, felmentés, vezetõi megbízás adása, illetõleg visszavonása, fegyelmi eljárás megindítása, fegyelmi büntetés kiszabása és állásfoglalást igénylõ személyi ügy tárgyalásakor, ha az érintett a nyilvános tárgyalásba nem egyezik bele; továbbá önkormányzati hatósági, összeférhetetlenségi és kitüntetési ügy tárgyalásakor;

b) zárt ülést rendelhet el a vagyonával való rendelkezés és az általa kiírt pályázat tárgyalásakor, ha a nyilvános tárgyalás üzleti érdeket sértene.

Mivel a képviselõ-testület mûködésében a közérdekû adatok nyilvánosságát, illetõleg a személyes adatok védelméhez fûzõdõ jogot és az érintett személyiségi jogait egyaránt biztosítani kell, ezért a zárt ülés tartását a törvény szigorú szabályokhoz köti. Zárt ülés csak kivételesen tartható. A zárt ülés tartásának kötelezõ és mérlegelhetõ eseteit határozza meg a törvény. Az adatvédelemrõl szóló 1992. évi LXIII. törvény rendelkezéseivel összhangban a törvény azokban a tételesen felsorolt tárgykörökben teszi lehetõvé, illetõleg rendeli el kötelezõen a zárt ülést, amely ügyekben felmerül a személyes adatok védelme. A zárt tárgyalások során egyedi határozatokat hoznak. A normatív tartalmú döntéstervezetek megvitatását, amelynek eredményeként a testület pl. a képviselõk tiszteletdíjának és egyéb rendszeres juttatásainak meghatározásáról szóló rendeletet fogad el, ugyanúgy szabálysértõ zárt ülésen megejteni, mint ahogy a rendeletet sem lehet titkosítani vagy csak szûk körben ismertté tenni. Ezt állapította meg az Alkotmánybíróság 17/1997. (II. 28.) AB határozata.

Kötelezõ zárt ülést tartani az a) pontban meghatározott tárgykörökben. Ezen belül 2 csoportot különböztethetünk meg

1. Az ügyek egyik csoportjánál további külön feltételt a törvény nem állapított meg. Ide három ügytípus tartozik, nevezetesen az önkormányzati hatósági, az összeférhetetlenségi és a kitüntetési ügyek. Ha a napirend tárgya jellegénél fogva e három ügytípus valamelyikébe tartozik, akkor annak tárgyalása csak zárt ülésen történhet.

2. A másik csoportba tartozó ügyeknél a törvény feltételt állapít meg a zárt ülés tartására. Az érintett nyilatkozatától függ, hogy zárt vagy nyilvános lesz-e az ülés. Ha az érintett a nyilvános tárgyalásba nem egyezik bele, a képviselõ-testület zárt ülést köteles tartani választás, kinevezés, felmentés, vezetõi megbízás adása, illetõleg visszavonása, fegyelmi eljárás megindítása, fegyelmi büntetés kiszabása és állásfoglalást igénylõ személyi ügy tárgyalásakor.

Természetesen nyilvános ülésen történik a napirend tárgyalása, illetve a napirend azon részének tárgyalása, ahol az érintett a személyes adatokkal való önrendelkezési jog alapján hozzájárult a nyilvános tárgyaláshoz.

E körbe tartozó eljárásokban a testületi ülést megelõzõen, illetve a napirend tárgyalása elõtt az érintettet nyilatkoztatni kell. Az érintett indokolási kötelezettséggel nem tartozik, nyilatkozata kötelezõ a képviselõ-testületre. A hozzájáruló nyilatkozatát a jegyzõkönyvben szerepeltetni kell. Elõfordul, hogy az érintett nincs jelen, nem lehet a nyilatkozatát beszerezni vagy nem nyilatkozik, ilyenkor a képviselõ-testület zárt ülésen köteles tárgyalni a jelzett ügyet, hiszen "az érintett a nyilvános tárgyalásba nem egyezett bele".

Ha a képviselõ-testület az Ötv. 12. § (4) bekezdés a) pontja alapján zárt ülést tart, ezt a törvény erejénél fogva teszi. A zárt ülés elrendelésérõl nem kell szavazni, nem kell határozatot hozni. Az ülést vezetõ polgármester a napirend bejelentésével egyidejûleg hivatkozik a törvényi kötelezettségre.

A törvényalkotó a b) pontban a zárt ülés elrendelésének eseteit állapítja meg. A képviselõ-testület csak két ügykörben dönthet zárt ülés elrendelésérõl, ezeknél is a törvényben meghatározott feltétel megléte esetén. A testület a vagyonával való gazdálkodás és az általa kiírt pályázat tárgyalásakor is csak akkor rendelhet el zárt ülést, ha a nyilvános tárgyalás üzleti érdeket sértene. A törvény az üzleti érdek fogalmát nem határozza meg. Az üzleti érdek fennállhat önkormányzati részrõl, valamint a napirenddel érintett más személynél, szervezetnél is. Az önkormányzat vagyonnal, tulajdonnal rendelkezik, így a piaci élet szereplõje. Mint minden más piaci szereplõnek, az önkormányzatnak is lehetnek üzleti titkai, érdekei. Ezért az önkormányzat és az érintett érdekében teszi lehetõvé a törvény a zárt ülés elrendelését. A zárt ülés elrendelésérõl a képviselõ-testület határozattal dönt. Garanciát nyújt a törvénynek az a rendelkezése, mely szerint a zárt ülés elrendeléséhez minõsített többség szükséges. A zárt ülésrõl külön jegyzõkönyv készül, amelybe a választópolgárok nem tekinthetnek be.

(5) A zárt ülésen a képviselõ-testület tagjai, a kisebbségi szószóló és a jegyzõ, továbbá meghívása esetén az érintett és a szakértõ vesz részt. Törvény elõírhatja, mely esetben kötelezõ az érintett meghívása.

A zárt ülés tartásának célját szolgálóan szûk körben határozza meg a törvény a zárt ülésen résztvevõk körét. A zárt ülésen a képviselõ-testület tagjai, a kisebbségi szószóló és a jegyzõ vesz részt állandó jelleggel, az egyes napirendek tárgyalásánál pedig az érintett és a szakértõ. Az érintett és a szakértõ esetében további feltételként határozza meg a törvény, hogy "meghívása esetén" vehet részt a zárt ülésen. A meghívásról a polgármester gondoskodik. Önállóan dönti el, hogy kit hív meg az ülésre az érintettek közül, illetve szakértõként. A törvény azonban meghatározott tárgykörökben, eljárásokban kötelezõvé teheti az érintett meghívását, ilyenkor a polgármester a meghívásról köteles gondoskodni. Az Ötv. a könyvvizsgálóról szóló utóbb beiktatott rendelkezései között tanácskozási jogot biztosít a könyvvizsgálónak nemcsak a nyilvános üléseken, hanem a zárt üléseken is. E rendelkezésbõl kitûnõen a könyvvizsgálót - a véleményezési körébe tartozó témákban (és ilyen a gazdálkodási, vagyoni kérdésekben zárt ülésen is szerepelhet) - a zárt ülésre is meg kell hívni, más - feladatkörével összefüggõ - ügyek tárgyalására szakértõként meghívható.

A gyakorlatban a kisebbségi önkormányzatok megválasztását (1994. december) követõen gondot és feszültséget okoz a zárt ülésen résztvevõk körének jelenlegi hatályos szabályozása. A törvény ugyanis a kisebbségi szószólónak biztosítja - a 12. § (7) bekezdésével összhangban - a képviselõ-testület zárt ülésen való részvételt, ugyanakkor a nagyobb választópolgári legitimitással rendelkezõ kisebbségi önkormányzatok elnökei részére nem.

(6) A képviselõ-testület a döntéseit (határozat, rendelet) nyílt szavazással hozza. Titkos szavazást tarthat a (4) bekezdésben foglalt ügyekben. A (3)-(5) bekezdésben foglaltak a bizottságra is vonatkoznak.

A képviselõ-testület döntéseit - fõszabályként - nyílt szavazással hozza. A képviselõ-testület döntései a rendeletek és a határozatok. A törvény nem tesz különbséget közöttük a szavazás módja tekintetében. A nyílt szavazás kézfelemeléssel, illetõleg a gépi szavazásnál a megfelelõ gomb megnyomásával történik. Az Ötv. nem állapít meg a nyílt szavazással kapcsolatban további szabályt. Név szerinti szavazást az Ötv. egy esetben ír elõ. A képviselõ-testület a megbízatásának lejárta elõtt név szerinti szavazással - minõsített többségû döntéssel - kimondhatja a feloszlását [Ötv. 8. § (3)]. A testületi mûködés részletes szabályainak megállapítása során a Szervezeti- és Mûködési Szabályzatban a név szerinti szavazás további eseteit határozhatja meg a testület. Elképzelhetõ olyan szabályozás is, hogy a név szerinti szavazásról esetenként döntenek. Ilyenkor a jegyzõkönyvben nemcsak a szavazás számszerû eredményét rögzítik, hanem azt is, hogy a jelenlévõ képviselõk hogyan szavaztak, személy szerint igen vagy nem szavazatot adtak-e le, illetõleg tartózkodtak-e a szavazástól.

Titkos szavazást a testület a normaszövegbõl eredõen "a 12. § (4) bekezdésében foglalt ügyekben" tarthat. E jelzett körbe tartoznak azok a tárgykörök, amelyekben a testület zárt ülést köteles tartani, továbbá azok, amelyekben zárt ülést tarthat. Tehát csak a zárt ülésen tárgyalható ügyekben van lehetõség titkos szavazásra. De ez nem azt jelenti, hogy csak a zárt ülésen lehet titkos szavazást tartani. Nyilvános ülésen is szavazhat tehát a képviselõ-testület titkosan, de csak azokban az ügytípusokban, amelyekben zárt ülést is tarthatna. A titkos szavazással eldönthetõ ügyek körét nem bõvítheti a testület sem a Szervezeti és Mûködési Szabályzatban, sem pedig eseti döntéssel. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy ez nem kötelezettség, csak lehetõség. A képviselõ-testület dönti el, hogy titkos szavazást tart-e. Ez történhet úgy, hogy a Szervezeti- és Mûködési Szabályzatában megjelöli a tárgyköröket, vagy eseti jelleggel határoz a szavazás titkosságáról. Titkos szavazás esetén biztosítani kell a technikai hátteret, amelyrõl vagy a szabályzatban kijelölt vagy az esetenként megválasztott bizottság gondoskodik. A titkos szavazás eredményét a bizottság külön jegyzõkönyvbe foglalja, melyet a képviselõ-testületi ülés jegyzõkönyvéhez kell csatolni.

A titkos szavazásnak kötelezõ esetei is vannak. Erre a törvénynek e szakaszában utalás nincs, más szabályokból derül ki. Ilyen rendelkezést tartalmaz az Ötv. az alpolgármester választására, továbbá a megyei önkormányzat elnökének és alelnökeinek választása során.

Ennél a bekezdésnél rendeli el a törvény, hogy az ülés nyilvánosságának, valamint a zárt ülés tartásának és elrendelésének az elõzõ három bekezdésben foglalt szabályai a bizottságokra is vonatkoznak. A nyílt, illetve a titkos szavazásra itt nincs utalás. Ez nem jelenti azt, hogy ezek a szabályok a bizottságokra nem vonatkoznak. Az Ötv. 23. § (3) bekezdésében rendeli el, hogy a bizottság határozathozatalára a képviselõ-testületre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Így a határozathozatal módjával kapcsolatban itt megállapított szabályok is vonatkoznak a bizottságra.

 

(7) A helyi képviselõk és polgármesterek általános választásán a nemzeti vagy etnikai kisebbség legtöbb szavazatot kapott jelöltje kisebbségének helyi szószólójává válik. Amennyiben nem tagja a képviselõ-testületnek, annak ülésein tanácskozási joggal részt vehet. Egyéb jogosítványait a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény szabályozza.

A nemzeti- és etnikai kisebbségi jogok érvényesülését hivatott elõsegíteni a törvénynek ez a rendelkezése. A helyi képviselõk és polgármesterek általános választásán a nemzeti vagy etnikai kisebbség legtöbb szavazatot kapott jelöltje kisebbségének szószólójává válik. A kisebbségi szószólónak tanácskozási jogot biztosít a törvény akkor is, ha nem választották meg képviselõnek. A kisebbségi szószóló további jogosítványait a nemzeti- és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény szabályozza.

BH1999. 155. A személyhez fûzõdõ jogában megsértett fél igényérvényesítése az önkormányzati tisztségviselõkkel szemben [Ptk. 75. § (1) bek., 78. § (2) bek., 84. § (1) bek. a)-d) pont, 348. §, 1990. évi LXV. tv. 12. § (3) és (4) bek.].

BH1996. 581. A helyi önkormányzat képviselõ-testületének ülésérõl készült jegyzõkönyv nem tekinthetõ olyan dokumentumnak, amely jellegénél fogva kizárólag közérdekû adatokat tartalmaz. A polgármester a jegyzõkönyv egyes részeirõl csak akkor köteles - a költségek egyidejû megtérítése ellenében - másolatot készíttetni és azt kiadni, ha a kérelmezõ határozottan és konkrétan megjelöli az igényét. [1992. LXIII. tv. 2. §, 19. § (1)-(3) bek., 20. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. 2. § (1) bek., 12. § (3) bek., 17. § (3) bek.].

BH1993. 265. Ha a képviselõ-testület akként dönt, hogy a polgármesteri feladatkört fõállású munkaviszony keretében kell ellátni, a polgármester munkaviszonya a megválasztása idõpontjára visszaható hatállyal jön létre. A törvény tételesen sorolja fel a polgármester munkaviszonya megszûnésének eseteit, ezért nincs lehetõség arra, hogy a képviselõ-testület - a szervezeti és mûködési szabályzata utóbb történt módosítására hivatkozva - azon a jogcímen mondja fel a munkaviszonyát, hogy nem vállalta e tisztségének társadalmi megbízatásában történõ ellátását [1990. évi LXV. tv. 12. § (2) bek., 33. § 37. § (1) bek., 1990. évi LXVII. tv. 2. § (1), (2) és (6) bek., 3. §, 4. (3) bek., 7. § (2) bek., 12. §].

BH1992. 661. A polgármester a 10 000 fõnél kisebb lélekszámú településen is az önkormányzati képviselõ-testület tagjának tekintendõ [1990. évi LXV. tv. 12. § (2) bek., 14. § (2) bek., 31. § (2) bek.].

 

13. § A képviselõ-testület évente legalább egyszer, elõre meghirdetett közmeghallgatást tart, amelyen az állampolgárok és a helyben érdekelt szervezetek képviselõi közérdekû kérdést és javaslatot tehetnek.

A törvény lehetõséget adott az állampolgároknak arra, hogy a - zárt ülés kivételével - a testületi üléseken részt vegyenek, az ülés jegyzõkönyvébe és az elõterjesztésbe betekintsenek. Az ülésen való megjelenési jog nem jelenti a választópolgárok számára azt, hogy a napirendek vitájába bekapcsolódjanak, illetve elmondják véleményüket, javaslataikat a képviselõ-testületnek. A törvény a közmeghallgatás intézményesítésével biztosítja a választópolgároknak azt a lehetõséget, hogy közérdekû kérdést és javaslatot tegyenek a képviselõ-testülethez. Ez a jog a helyben érdekelt szervezetek képviselõit is megilleti.

A közmeghallgatás során a választópolgárok és a helyi szervezetek a közérdekû kérdéseiket tehát a képviselõ-testületnek tehetik fel, és mondhatják el javaslataikat. Így azok nem az egyes képviselõk, tisztségviselõk és az apparátus útján jutnak el a testülethez, hanem közvetlenül. A közmeghallgatás nem az egyedi ügyek, egyéni panaszok intézésének fóruma. Természetesen az egyedi ügyek közérdekû tartalommal is bírhatnak.

A képviselõ-testületek az SZMSZ-ben szabályokat állapítanak meg a közmeghallgatás megtartásának elõkészítésére, lebonyolítására. Legalább egy alkalommal kötelezõ a közmeghallgatás, de a helyi elhatározás alapján többször is tartható. Természetesen más lakossági fórum is összehívható, amelyen a választópolgárok és civil szervezeteik a közérdekû kérdéseiket, javaslataikat elmondhatják. Ezektõl a közmeghallgatás annyiban tér el, hogy a közmeghallgatás "testületi ülés keretében történik", vagyis azon a testület tagjainak határozatképes számban meg kell jelenni, és arról jegyzõkönyvet kell készíteni.

Külön hangsúlyozza a törvény, hogy a közmeghallgatást elõre meg kell hirdetni. Ennek módját a Szervezeti- és Mûködési Szabályzatban határozzák meg. A törvény a közmeghallgatáson kötelezõ jelleggel a közérdekû kérdések, javaslatok meghallgatását általában írja elõ. A képviselõ-testület a szabályzatában elõírhatja magára nézve, hogy meghatározott tárgykörökben, kérdésekben (pl. önként vállalt feladatnál) a döntés elõtt a konkrét témában kéri a választópolgárok és szervezeteik javaslatait. Ezáltal a lakosság igényei jobban érvényesülhetnek a feladatvállalás során, másrészt a megvalósítás módját illetõen is hasznos segítséget, ötletet, támogatást kaphat a testület. A konkrét témakörben meghirdetett közmeghallgatás nem pótolja az általános közmeghallgatást, amelyet vagy más idõpontra kell meghirdetni, vagy az adott közmeghallgatás második részében az általános - a lakosság részérõl felmerülõ - közérdekû javaslatok és kérdések megtételére kell lehetõséget biztosítani. A közmeghallgatást, mint testületi ülést a polgármester vezeti. A polgármester adja meg a szót a kérdések, javaslatok elmondására, valamint a válaszadásra. Ha a válasz megadásához vizsgálat szükséges, akkor azt általában írásban vagy a helyi tájékoztatási eszközök útján késõbb adja meg a testület. A testület elõtt kifejtett közérdekû javaslatokról a képviselõ-testület általában nem dönt nyomban, hanem annak megvizsgálását kiadja szerveinek.

 

14. § (1) A képviselõ-testület akkor határozatképes, ha az ülésen a települési képviselõknek több mint a fele jelen van. A javaslat elfogadásához a jelenlevõ települési képviselõk több mint a felének igen szavazata szükséges.

Két olyan fontos szabályt tartalmaz a törvénynek ez a bekezdése, amelyektõl eltérni nem lehet. Az egyik szabály a határozatképességre, a másik pedig a határozathozatalra vonatkozik.

A törvény szerint akkor határozatképes a testület, ha az ülésen a települési képviselõknek több, mint a fele jelen van. Utalnunk kell az Ötv. 32. §-ára, amely szerint a polgármester tagja a képviselõ-testületnek, a képviselõ-testület határozatképessége, döntéshozatala, mûködése szempontjából települési képviselõnek tekintendõ. A képviselõ-testület tagjainak számához a polgármestert hozzá kell számítani. A határozatképesség megállapítása a polgármester ülésvezetési feladatai közé tartozik. A határozatképességnek nemcsak az ülés megnyitásánál kell meglennie, hanem valamennyi döntéshozatalnál, így azt a polgármesternek folyamatosan figyelemmel kell kísérnie. Ha nincs meg a határozatképesség és nem is lehet arra számítani, hogy a hiányzó képviselõk megérkeznek (illetve visszajönnek), a polgármester új idõpontra hívja össze a testületet. A képviselõ-testületi ülésrõl készült jegyzõkönyvben pontosan rögzíteni kell a jelenlévõ képviselõket. Ha az ülés alatt a jelenlévõ képviselõk személyében változás következik be, azt is tartalmaznia kell a jegyzõkönyvnek, mivel csak így állapítható meg folyamatosan, hogy megvan-e a határozatképesség.

A szavazásra vonatkozó korábbi törvényszöveg eltérõ értelmezésre adott lehetõséget, emiatt szükségessé vált a szabályozás módosítása. A hatályos rendelkezés ún. egyszerû többségû és minõsített többséghez kötött döntéshozatalt ismer. Az egyszerû többségû szavazásról a törvény ebben a bekezdésében rendelkezik, mely szerint a javaslat elfogadásához a jelenlévõ települési képviselõk több, mint a felének igen szavazata szükséges. Ha nincs meg a képviselõk több, mint a felének igen szavazata, akkor a képviselõ-testület a javaslatot elutasította. Mindkét esetben születik döntés, amely vagy elfogadó vagy elutasító. A szavazategyenlõségnek jogi jelentõsége a jelenlegi szabályozás mellett nincs. Ha ugyanis egyenlõ számú az igen és a nem szavazatok száma, akkor nincs meg a törvényben megkövetelt igen szavazatokból a többség, így a testület a javaslatot elutasította. Emiatt a szavazategyenlõségre vonatkozó kisegítõ szabályok szükségtelenek, és annak SZMSZ-ben történõ rendezése jogsértõ. A törvénynek a határozat elfogadásához szükséges rendelkezése kogens szabály. A törvény nem tesz különbséget a képviselõ-testület elé terjesztett javaslatok között abból a szempontból, hogy azok érdemi vagy ügyrendi kérdések eldöntésére irányulnak. Ezért bármely javaslat határozattá emeléséhez - ha az ülés egyébként határozatképes - a jelenlévõ települési képviselõk több, mint felének igen szavazata szükséges. A minõsített többséghez szükséges szavazatok számát az Ötv. 15. § (2) bekezdésében ugyancsak kogens módon határozza meg, mely szerint a minõsített többséghez kötött szavazás esetén a határozat érvényességéhez a megválasztott települési képviselõk több, mint felének a szavazata szükséges.

A polgármester teszi fel szavazásra a kérdéseket. Nagyon fontos, hogy a javaslat egyértelmû legyen. A bonyolult kérdésfeltevés megzavarja a képviselõket, tévedést okozhat, értelmezési vitákat eredményezhet, ezáltal a képviselõk szándékától eltérõ eredményre vezethet.

(2) A képviselõ-testület döntéshozatalából kizárható az, akit vagy akinek a hozzátartozóját az ügy személyesen érinti. A települési képviselõ köteles bejelenteni a személyes érintettséget. A kizárásról az érintett települési képviselõ kezdeményezésére vagy bármely települési képviselõ javaslatára a képviselõ-testület dönt. A kizárt települési képviselõt a határozatképesség szempontjából jelenlevõnek kell tekinteni.

A döntéshozatalra vonatkozó fontos szabályt állapít meg e bekezdés, mely szerint a képviselõ-testület döntéshozatalából kizárható az, akit vagy akinek a hozzátartozóját az ügy személyesen érinti. A képviselõ-testület hatáskörébe tartoznak olyan egyedi ügyek is, amelyek a képviselõvel vagy hozzátartozójával kapcsolatosak. A tárgyilagos, objektív döntéshozatal érdekében lehetõvé teszi a törvény az ilyen ügyekben történõ döntéshozatalból az érintett kizárását. Hangsúlyozni kell, hogy itt azokról az ügyekrõl lehet szó, amelyek az egyes képviselõt vagy hozzátartozóját személyesen érintik. Az olyan általános érvényû döntések, amelyek mindenkit, minden képviselõt érintenek (pl. adó-megállapítás, tiszteletdíj-megállapítás), nem tartoznak e körbe. A kizárás nemcsak a képviselõt érintõ, hanem hozzátartozóját személyesen érintõ ügyek szavazásánál is felmerülhet. A törvény e rendelkezésének alkalmazásában a hozzátartozó fogalmát az Ötv. 110. § (1) bekezdése határozza meg, mely szerint hozzátartozó az egyeneságbeli rokon és ennek házastársa, a testvér, a házastárs, az élettárs. A képviselõt a személyét és hozzátartozóját érintõ ügy szavazása elõtt bejelentési kötelezettség terheli. A személyes érintettség bejelentése a képviselõnek törvényi kötelezettsége. A bejelentés elmulasztásához azonban a jogalkotó nem fûz jogkövetkezményeket, nem szankcionálja a kötelezettségszegést. A mulasztásnak a döntés érvényességére sincs kihatása, mivel ebbõl a szempontból sincs jogkövetkezménye.

A kizárási ok megléte, annak bejelentése még nem teszi eleve kizárttá a képviselõt a szavazásból. A kizárás eldöntése a képviselõ-testület hatáskörébe tartozik. A kizárásról az érintett települési képviselõ bejelentése nyomán, annak kezdeményezésére dönt a testület, de bármely települési képviselõ is javaslatot tehet erre, ha az érintettségrõl tudomása van. A képviselõ kizárásához - a 15. § (1) bekezdése alapján - a képviselõ-testület minõsített többségû szavazata szükséges. A kizárás következtében - különösen kisebb településeken - elõfordulhat, hogy a testület határozatképtelenné válna, ha a döntéshozatalból kizárt képviselõt nem lehetne jelenlévõnek tekinteni. Ennek elkerülése érdekében mondja ki a törvény, hogy a kizárt települési képviselõt a határozatképesség szempontjából jelenlévõnek kell tekinteni, és ezért határozathozatalra sor kerülhet.

BH1992. 661. A polgármester a 10 000 fõnél kisebb lélekszámú településen is az önkormányzati képviselõ-testület tagjának tekintendõ [1990. évi LXV. tv. 12. § (2) bek., 14. § (2) bek., 31. § (2) bek.].

 

15. § (1) Minõsített többség szükséges a 10. § a), b), e), f), g) pontban foglalt ügyek, továbbá a szervezeti és mûködési szabályzatban meghatározott ügyek eldöntéséhez, a képviselõ kizárásához [14. § (2) bek.], valamint a 12. § (4) bekezdésének b) pontja szerinti zárt ülés elrendeléséhez.

Meghatározza a törvény azt, hogy mely esetekben szükséges a döntéshozatal során a minõsített többség. Az ide tartozó ügyeket két csoportba sorolhatjuk

a) Az elsõ csoportba azok tartoznak, amelyekben a törvény teszi kötelezõvé a minõsített többséget. Ezek között vannak a 10. § a)-b), e)-g) pontban foglalt ügyek, így a rendeletalkotás, az önkormányzat szervezetének kialakítása és mûködésének meghatározása, a törvény által hatáskörébe utalt választás, kinevezés, megbízás, önkormányzati társulás létrehozása, társuláshoz, érdekképviseleti szervezethez való csatlakozás, megállapodás külföldi önkormányzattal való együttmûködésrõl, nemzetközi önkormányzati szervezethez való csatlakozás, intézmény alapítása, a képviselõ kizárása és a zárt ülés elrendelése. E körbe tartozó néhány területen további kiegészítés szükséges. A rendeletalkotással összefüggésben, a rendelet módosítása és hatályon kívül helyezése is minõsített többséggel történhet. Ugyancsak minõsített többség szükséges a szervezet átszervezéséhez, megszüntetéséhez, mûködési szabályai módosításához, a felmentéshez, megbízás visszavonásához, társulási megállapodások módosításához, kilépéshez. A 10. § g) pontjában jelzett intézményalapításnál figyelemmel kell lenni arra is, hogy a 9. § (4) bekezdésében meghatározottak szerint a törvény az intézmény fogalmát összefoglalóan használja, így tehát a költségvetési intézményen kívül más szervezet, gazdasági társaság alapítását, megszüntetését is minõsített többségû döntéssel határozhatja el a képviselõ-testület.

Az itt felsoroltakon kívül - más szakaszaiban - külön is nevesítve szintén minõsített többségû döntést rendel el az Ötv. a következõ esetekben

1. A képviselõ-testület megbízatása lejárta elõtti feloszlásának kimondásakor [Ötv. 18. § (3)].

2. A polgármester sorozatos törvénysértõ tevékenysége, mulasztása miatt a polgármester tisztségének megszüntetését kérõ képviselõ-testület keresetének benyújtásakor [Ötv. 33/B. § (1)].

3. A körjegyzõ kinevezéséhez (a körjegyzõségekhez tartozó képviselõ-testületek mindegyikének minõsített többséggel hozott egybehangzó döntése szükséges) [Ötv. 40. § (1)].

4. A települési képviselõ-testület minõsített többségû határozattal kezdeményezheti, hogy az Országgyûlés a települést a területével határos másik megye területéhez csatolja át [Ötv. 56. § (3)].

b) A minõsített többséget igénylõ ügyek második csoportját azok alkotják, amelyeket a képviselõ-testület Szervezeti- és Mûködési Szabályzatában meghatároz. E körben a képviselõ-testület saját maga határozza el, hogy milyen ügyek, ügytípusok eldöntéséhez kíván az egyszerû többségnél nagyobb konszenzust a képviselõk körében.

(2) A minõsített többséghez a megválasztott települési képviselõk több mint a felének a szavazata szükséges.

Az Ötv. módosításáról rendelkezõ és 1994. december 11-én hatályba lépõ törvény a minõsített többség fogalmára és alkalmazására új rendelkezéseket állapított meg, amelyeket az SZMSZ-ek felülvizsgálatánál figyelembe kellett venni.

Kogens szabálya a törvénynek a minõsített többséghez szükséges szavazatok számát meghatározó rendelkezése. A hatályos rendelkezés nem engedi meg, hogy a képviselõ-testület a Szervezeti- és Mûködési Szabályzatában a minõsített többség szavazati arányát magasabban vagy alacsonyabban állapítsa meg. Esetileg sem lehet e rendelkezésben foglaltaktól eltérni. Csak ez a minõsített többség a jogszerû. Az Alkotmánybíróság is utalt arra 9/1996. (II. 23.) AB határozatában, hogy a módosítást nyilvánvalóan az indokolhatta, hogy a minõsített többség magas arányának meghatározása döntésképtelenséget eredményezhet, mert rendkívül széles konszenzust és magas megjelenést igényel. A minõsített többséggel eldöntendõ tárgyköröket a képviselõ-testület bõvítheti, de a minõsített döntéshez szükséges szavazatszám tekintetében a törvényben meghatározottaktól nem térhet el. Nevezetesen a minõsített többséget igénylõ ügyekben az érvényes döntéshez a megválasztott települési képviselõk több, mint a felének a szavazata szükséges. Abban különbözik tehát az egyszerû többségtõl, hogy nem a jelenlévõk, hanem a megválasztott képviselõk szavazatához kell viszonyítani az igen szavazatok számát. Figyelmen kívül kell hagyni azt a körülményt, ha valamely okból betöltetlen hely van a képviselõ-testületben.

A rendelkezés szövege itt nem tartalmazza azt, hogy a javaslatot támogató "igen" szavazatok szükségesek, de ez az egyszerû többségû döntéshez hasonlóan értelemszerûen így van. Itt is szükséges hangsúlyozni, hogy ha nincs meg a megválasztott települési képviselõk több, mint felének javaslatot támogató szavazata, akkor elutasító döntés születik, amelyet szintén - sorszámmal ellátva, a szavazás számszerû eredményét is rögzítve - a jegyzõkönyvbe kell foglalni.

 

16. § (1) A képviselõ-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot.

A képviselõ-testület döntései a rendeletek és a határozatok. Az önkormányzati rendelet jogszabály. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény szerint az önkormányzat jogalkotó szerv, az általa alkotott jogszabály az önkormányzati rendelet. Az önkormányzati rendelet hatálya az önkormányzat illetékességi területére terjed ki, mondja ki a jogalkotásról szóló törvényben az Országgyûlés. Az önkormányzati rendeletben pontosan meg kell határozni a hatálybalépés idõpontját. Ez történhet egy meghatározott idõpont megjelölésével vagy olyan rendelkezéssel, mely szerint a norma a kihirdetést követõ meghatározott napon lép hatályba. Az Alkotmány szerint a helyi önkormányzat képviselõ-testülete feladatkörében rendeletet alkothat. Az Ötv. rendelkezése szerint az önkormányzati rendeletalkotásnak két esetköre van. A képviselõ-testület

- a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá

- a törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására alkot rendeletet.

Az elsõ csoportba tartozóan az önkormányzat a helyi igények alapján, saját elhatározásból szabályozhatja a rendezést igénylõ - törvény által nem szabályozott - helyi társadalmi viszonyokat. A 12/1992. (III. 25.) AB határozatában az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy az Ötv. 16. § (1) bekezdésének alkalmazása során "törvény" alatt az alkotmányosan kibocsátott országos szintû jogszabályokat kell érteni. Alkotmányosan kibocsátottnak számít az a jogszabály, amely a megalkotásának idõpontjában szabályozhatta azt a tárgykört, amelyre vonatkozott. Tehát nemcsak törvény, hanem az alkotmányosan kibocsátott országos szintû normával lefedett társadalmi viszonyok sem szabályozhatók önkormányzati rendeletben. Figyelemmel kell lenni e körben azonban arra is, hogy meghatározott tárgykörökben csak törvényben lehet rendelkezni, így körültekintõen kell eljárni akkor is, ha "nincs törvényi szabályozás".

A második csoportba tartozó - törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására - alkotott rendeletek részben kötelezõ feladatként, részben pedig - a felhatalmazás lehetõségével élve - önként alkotott rendeletek. Amennyiben az önkormányzat törvényben meghatározott jogalkotási kötelezettségének nem tesz eleget, mulasztásban megnyilvánuló törvénysértést követ el. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 49. § (1) bekezdése szerint, ha az Alkotmánybíróság hivatalból, illetõleg bárki indítványára azt állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotási feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elõ, - a mulasztást elkövetõ szervet - határidõ megjelölésével felhívja feladatának teljesítésére.

A legtöbb önkormányzati rendelet a törvény felhatalmazása alapján annak végrehajtására születik. Az Ötv. is több önkormányzati rendelet megalkotására ad felhatalmazást, de számos más törvény is állapít meg jogalkotási kötelezettséget vagy ad felhatalmazást a képviselõ testületeknek. Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdésének a) pontja szerint a helyi képviselõ-testület önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és egyedi ügyekben szabadon igazgat. Az Alkotmánybíróság rámutatott azonban arra a 9/1995. (II. 22.) AB határozatában, hogy az önkormányzatnak az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott szabályozási autonómiája nem terjed addig, hogy rendelet megalkotására vonatkozó törvényi kötelezettségét mellõzze. Az önkormányzat a törvény által kötelezõen meghatározott feladat- és hatáskörében köteles eljárni, és ez vonatkozik jogalkotási kötelezettségére is. Fontos - az Alkotmányban meghatározott szabály -, hogy az önkormányzat rendelete nem lehet ellentétes magasabb szintû jogszabállyal. Az Alkotmánybíróság a törvénysértõ önkormányzati rendeletet megsemmisíti.Az Alkotmánybíróság 63/1991. (XI. 30.) AB határozatából is kitûnik, hogy nem minõsül alkotmányellenesnek az olyan tartalmú önkormányzati rendeleti szabályozás, amely magasabb szintû jogszabály által rendezett és bizonyos feltételek mellett lehetõvé tett tevékenységgel szemben körülhatárolt területi kiterjedtséggel megszorító feltételeket állapít meg anélkül, hogy a magasabb jogszabály lehetõséget biztosító rendelkezéseinek érvényesülését általános jelleggel megakadályozná.

A rendeletalkotást a törvények és az SZMSZ rendelkezései alapján kell elõkészíteni és végezni. A rendeletalkotás a képviselõ-testület át nem ruházható hatásköre. A rendelet megalkotása nyilvános ülésen, minõsített többségû szavazással történik. Ezt támasztja alá az Alkotmánybíróság 17/1997. (II. 28.) AB határozata is. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint normatív tartalmú döntéstervezeteket megvitatni zárt ülésen nem lehet, mint ahogy a rendeletet sem lehet titkosítani vagy csak szûk körben ismertté tenni.

A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény elõírásait az önkormányzati rendelet megalkotásánál figyelembe kell venni. Az önkormányzati rendeletet a magyar nyelv szabályainak megfelelõen, világosan és közérthetõen kell megszövegezni. Az Alkotmánybíróság több határozatában is kifejtette, hogy a jogbiztonság elvét sérti valamely jogszabály határozatlansága és többértelmûsége. Rámutatott arra is, hogy az önkormányzati rendeletekben a kötelezõ erejû jogszabályi rendelkezések megismétlése szükségtelen. Emiatt ugyan törvénysértést nem állapít meg, de rámutatott arra, hogy amennyiben önkormányzati rendelet a szabályozásába jogszabályban foglalt taxációt vesz át, abban az esetben annak a jogbiztonság érdekében teljes körûnek kell lennie.

(2) Az önkormányzati rendeletet a képviselõ-testület hivatalos lapjában, illetõleg a helyben szokásos - a szervezeti és mûködési szabályzatban meghatározott - módon ki kell hirdetni.

A jogalkotási törvénnyel összhangban rendelkezik az Ötv. az önkormányzati rendelet kihirdetésérõl. Az önkormányzati rendeletet a képviselõ-testület hivatalos lapjában, illetõleg a helyben szokásos módon kell kihirdetni. Ezt a Szervezeti- és Mûködési Szabályzatban a képviselõ-testület állapítja meg. Az önkormányzat SZMSZ-ében egyértelmûen kell meghatározni az önkormányzati rendelet kihirdetési módját, nem lehet ugyanakkor elõre meghatározni egy-egy rendelet hatálybalépése konkrét idõpontját. A Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár BH1992. 492. sz. határozata szerint a jogszabály hatálybalépésének idõpontját úgy kell meghatározni, hogy kellõ idõ maradjon a jogszabály alkalmazására való felkészülésre.

Az önkormányzati jogalkotásban is alapelv, hogy a rendelet akkor veszti hatályát, ha más jogszabály hatályon kívül helyezi vagy ha a jogszabályban meghatározott határidõ lejárt. A rendelet módosítása és hatályon kívül helyezése is rendeletben történik. A módosítást, hatályon kívül helyezést célzó rendeletet is az általános szabályok szerint kell megalkotni. E rendeleteket szintén ki kell hirdetni.

A kihirdetés célja, hogy a lakosság megismerje a rendelkezéseket. A Szervezeti- és Mûködési Szabályzatok gyakorta rendelkeznek arról, hogy a kihirdetett rendeletet a könyvtárban, közintézményben is el kell helyezni. Fontos szabály, hogy a jogszabály a kihirdetését megelõzõ idõre nem állapíthat meg kötelezettséget és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenesnek.

A kihirdetés a jogszabály érvényességének a kelléke. A testület által elfogadott, de ki nem hirdetett "rendelet" nem jogszabály. Erre mutatott rá az Alkotmánybíróság 32/1993. (V. 26.) AB határozatában. Megállapította, hogy a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény alapján az önkormányzat rendeletét ki kell hirdetni. A kihirdetés elmaradása jogsértést valósít meg, a kihirdetésre kötelezett tisztségviselõ felelõsségét alapozza meg, de nem teszi az elfogadott jogszabályt valódi normává. Kihirdetés nélkül a rendelet nem tekinthetõ jogszabálynak, vagyis a döntés "mint jogszabály" nem létezik.

(3) Az önkormányzati rendeletet a polgármester és a jegyzõ írja alá. Kihirdetésérõl a jegyzõ gondoskodik.

Az önkormányzati rendelet aláírással zárul. A rendeletet a polgármester és a jegyzõ írja alá. Az önkormányzati rendelet kihirdetésérõl az önkormányzat hivatalos lapjában, illetõleg a helyben szokásos - a Szervezeti- és Mûködési Szabályzatban meghatározott módon - a jegyzõ gondoskodik. A kihirdetés idõpontját az önkormányzati rendeletre rá kell vezetni. A kihirdetés elmaradása a jegyzõ felelõsségre vonását vonja maga után. A ki nem hirdetett rendelet nem alkalmazható, annak alapján jogszerûen sem jogok, sem kötelezettségek nem állapíthatók meg.

BH1993. 701. Az önkormányzat képviselõ-testülete egyes hatásköreit határozattal is átruházhatja a polgármesterre (1990. évi LXV. tv. 9. § (3) bek. és 16. § (1) bek., 1987. évi XI. tv. 10. §].

BH1992. 492. Az önkormányzat szervezeti és mûködési szabályzatában egyértelmûen kell meghatározni az önkormányzati rendelet kihirdetésének módját, nem kell ugyanakkor meghatározni a hatálybalépés idõpontját [1990. évi LXV. tv. 16. § (2) bek., 1987. évi XI. tv. 14. § (3) bek.]

 

17. § (1) A képviselõ-testület ülésérõl jegyzõkönyvet kell készíteni, amely a megjelent képviselõk és meghívottak nevét, a tárgyalt napirendi pontokat, a tanácskozás lényegét, a szavazás számszerû eredményét és a hozott döntéseket tartalmazza. A jegyzõkönyv elkészítésérõl a jegyzõ gondoskodik.

Az önkormányzat jegyzõjének kötelességévé teszi a törvény a képviselõ-testület ülésérõl jegyzõkönyv készítését. A zárt ülésrõl külön jegyzõkönyvet kell készíteni. A törvény elõírja, hogy a képviselõ-testületi jegyzõkönyv milyen elemeket tartalmazzon. A helyi szabályzatok további elõírásokat állapíthatnak meg a jegyzõkönyv vezetésével kapcsolatosan. Az Ötv. szerint a jegyzõkönyvnek tartalmaznia kell a megjelent képviselõk és meghívottak nevét, a tárgyalt napirendi pontokat, a tanácskozás lényegét, a szavazás számszerû eredményét és a hozott döntéseket. A jogalkotó szerint ez a minimum, ami szükséges ahhoz, hogy rögzítse a testületi ülésen történteket, másrészt a mûködés jogszerûségének megítéléséhez ezek a tartalmi kellékek elengedhetetlenül fontosak. A megjelent képviselõk nevének és számának rögzítése folyamatosan kell, hogy történjen, mivel a jelenlévõk számának a határozatképesség, valamint a döntéshozatal szempontjából nyilvánvaló jelentõsége van. A meghívottak esetében a zárt ülésen annak is szerepe van, hogy a meghívott milyen minõségben van jelen. A zárt ülésen ugyanis a képviselõ-testület tagjai, a kisebbségi szószóló és a jegyzõ, továbbá meghívása esetén az érintett és a szakértõ vehet részt. Így a meghívottaknál az érintettséget, illetve a szakértõi minõséget fel kell tüntetni. A tárgyalt napirendi pontoknál a napirend tárgyát követõen az elõterjesztõt vagy elõterjesztõket, elõadókat, hozzászólókat is fel kell tüntetni. Meghatározott napirendek elõterjesztõje törvény vagy a helyi rendelet alapján csak a jogszabályban megjelölt személy vagy szerv lehet (pl. a polgármester vagy a pénzügyi bizottság). Az Ötv. csak a tanácskozás lényegét rendeli jegyzõkönyvbe foglalni, a Szervezeti- és Mûködési Szabályzatban a tanácskozás rögzítését illetõen szigorúbb szabályok is megállapíthatók. A szavazás számszerû eredményének pontos rögzítését a törvény elõírja. Szerepelnie kell a polgármester által egyértelmûen megfogalmazott javaslatot követõen, hogy hányan szavaztak a javaslat mellett, ellene és hányan tartózkodtak. Különös jelentõsége a javaslat mellett igennel szavazók számának van, mivel a szavazás eredményét csak ennek pontos ismeretében lehet megállapítani. Név szerinti szavazás esetén az egyes képviselõk nevének feltüntetése mellett kell rögzíteni a képviselõ által leadott szavazatot. Titkos szavazás esetén a kijelölt bizottság számolja össze a szavazatokat és külön jegyzõkönyv is készül a szavazás eredményének a megállapításáról.

A jegyzõkönyv tartalmazza a hozott döntéseket, vagyis a rendeleteket és a határozatokat. A hosszabb rendeletek terjedelmi-technikai okok miatt mellékletként csatolhatók a jegyzõkönyvhöz, ilyenkor a napirendnél a jegyzõkönyvnek utalnia kell arra, hogy a testület a mellékletként csatolt normaszöveg alapján alkotta meg a rendeletét. Ez a módszer csak akkor alkalmazható, ha a tervezet szerint fogadta el a testület a rendeletet vagy olyan kisebb módosításokkal, amelyekre vonatkozó utalás egyértelmûen kiderül a jegyzõkönyvbõl. A jegyzõkönyvhöz csatolni kell a meghívót, a jelenléti ívet, az írásos elõterjesztéseket, a jegyzõkönyvbe nem foglalt rendelet hiteles példányát, azokat a képviselõi indítványokat, hozzászólásokat, interpellációkat, amelyek csatolását a képviselõ-testületi tagok kérték.

(2) A képviselõ-testület ülésének a jegyzõkönyvét a polgármester és a jegyzõ írja alá. A jegyzõkönyvet az ülést követõ tizenöt napon belül a jegyzõ köteles megküldeni a fõvárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetõjének.

A jegyzõkönyv elkészítése a jegyzõ kötelessége. Az elkészített jegyzõkönyv aláírását a polgármester és a jegyzõ feladatává teszi a törvény. Mindketten aláírásukkal igazolják, hogy az abban foglaltak megfelelnek a valóságnak. A helyi szabályzat "ún. hitelesítõk" választását is elõírhatja, ilyenkor a polgármester és a jegyzõ mellett a képviselõk közül választott hitelesítõk is aláírják a jegyzõkönyvet. A jegyzõkönyv egy példányát a mellékletekkel együtt a fõvárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetõjének meg kell küldeni törvényességi ellenõrzés céljából. Ez a jegyzõ kötelessége, melynek az ülést követõ 15 napon belül kell eleget tenni. Az Ötv. eredeti normaszövege 8 napot tartalmazott. Ezt betartani - fõleg ha hitelesítõket is választott a testület - szinte alig lehetett, ezért a törvénymódosítás után a jelenlegi normaszöveg 15 napos határidõt biztosít a jegyzõk részére.

(3) A választópolgárok - a zárt ülés kivételével - betekinthetnek a képviselõ-testület elõterjesztésébe és ülésének a jegyzõkönyvébe. A zárt ülésrõl külön jegyzõkönyvet kell készíteni.

Az Alkotmányból következõen a helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintõ helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása. Nélkülözhetetlen, hogy a választópolgárok az önkormányzat döntéseirõl, mûködésérõl tájékozódhassanak. Ennek lehetõségét biztosítja egyrészt a nyilvános testületi ülés, másrészt a törvénynek ez a - alkotmányos elvekkel összhangban álló - rendelkezése, mely szerint az állampolgárok betekinthetnek a képviselõ-testület elõterjesztésébe és ülésének a jegyzõkönyvébe. Az önkormányzatnak tehát kötelessége gondoskodni arról, hogy az elõterjesztések és jegyzõkönyvek megtekinthetõk legyenek.

A demokratikus mûködés, a nyilvánosság érdekében a fontosabb képviselõ-testületi dokumentumokat (önkormányzati rendelet, költségvetés) például a könyvtárba is indokolt hozzáférhetõvé tenni. Növekvõ szerepet tölthetnek be a képviselõ-testületek hivatalos lapjai, a helyi stúdiók a képviselõ-testületek döntéseinek széles körû ismertetésében. Az Alkotmánybíróság 19/1995. (III. 28.) AB határozatában kifejtette, hogy törvénysértõ az a rendeleti szabályozás, amely szerint a testületi ülésekrõl felvett jegyzõkönyveket csak bizonyos személyek és bizonyos ideig tekinthetik meg, valamint, hogy az üléseken elhangzott személyes megnyilvánulások közzétételéhez bizonyos személy hozzájárulása kell. Határozatában az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy nem törvénysértõ viszont az a rendeleti szabályozás, amely szerint a jegyzõkönyvek anyagát csak hivatali dolgozó jelenlétében lehet megtekinteni, illetõleg jogszerû az az eljárás, hogy a jegyzõkönyv másolatáért az önkormányzat térítést kér.

Fontos szabály, hogy a zárt ülésrõl külön jegyzõkönyvet kell felvenni, amelybe a betekintési jogot nem biztosítja a törvény a választópolgároknak.

BH1996. 581. A helyi önkormányzat képviselõ-testületének ülésérõl készült jegyzõkönyv nem tekinthetõ olyan dokumentumnak, amely jellegénél fogva kizárólag közérdekû adatokat tartalmaz. A polgármester a jegyzõkönyv egyes részeirõl csak akkor köteles - a költségek egyidejû megtérítése ellenében - másolatot készíttetni és azt kiadni, ha a kérelmezõ határozottan és konkrétan megjelöli az igényét. [1992. LXIII. tv. 2. §, 19. § (1)-(3) bek., 20. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. 2. § (1) bek., 12. § (3) bek., 17. § (3) bek.].

 

18. § (1) A képviselõ-testület a mûködésének részletes szabályait a szervezeti és mûködési szabályzatról szóló rendeletében határozza meg.

Az Ötv. az önkormányzatok szervezetére és mûködésére vonatkozó legfontosabb, legalapvetõbb szabályokat állapítja meg. Az önkormányzatok önállóságának teret nyitva lehetõséget biztosít a szervezetalakítás szabadságához és a mûködés helyi szabályozásához. Az önkormányzatok eltérõ adottságai, a kötelezõ és szabadon vállalt feladatok különbözõsége mind a szervezetet, mind mûködését illetõen sajátos szabályozást igényel, amelyhez a törvény a lehetõséget megadja. A törvény a szervezeti és mûködési kérdésekben kevés kötelezõ rendelkezést ír elõ, ezek egy részénél is eltérést enged. A szervezet és mûködés részletes szabályait a Szervezeti- és Mûködési Szabályzatában állapítja meg a képviselõ-testület. A törvény - az 1994. évi módosítása óta - egyértelmûvé teszi, hogy a Szervezeti- és Mûködési Szabályzatot önkormányzati rendeletként kell megalkotni. A szabályzat megalkotása kötelezõ feladat. Az Alkotmánybíróság az 56/1991. (XI. 8.) AB határozatában rámutatott arra, hogy a jogállamiság egyik alapvetõ követelménye, hogy a közhatalommal rendelkezõ szervek a jog által meghatározott szervezeti keretek között, a jog által megállapított mûködési rendben, a jog által a polgárok számára megismerhetõ és kiszámítható módon, szabályozott korlátok között fejtsék ki tevékenységüket. A képviselõ-testületeknek a jogállamiság követelményével összefüggõ kötelessége a Szervezeti- és Mûködési Szabályzat megalkotása. Mindebbõl következõen összeegyeztethetetlen a jogállamiság követelményével, ha az önkormányzat közhatalommal bíró szervei a szükséges jogi szabályozás hiányában, jogi kötöttség nélkül, szabad belátásuk szerint döntenek a feladatkörükbe tartozó ügyekben. Az Alkotmánybíróság e kérdésben azért foglalt állást, mert az Ötv. eredetileg nem állapított meg a Szervezeti- és Mûködési Szabályzat elkészítésére határidõt. Így egyes önkormányzatok - határidõ hiányában - nem készítették el szabályzataikat. Az Ötv. 1994. évi módosításakor a törvény kimondta, hogy a szabályzatokat az alakuló ülést követõ fél éven belül kell felülvizsgálni és megalkotni. A felülvizsgálatot az indokolta, hogy néhány alapkérdésben változott a törvény, amely a Szervezeti- és Mûködési Szabályzatok módosítását igényelte.

A Szervezeti- és Mûködési Szabályzat határozza meg a képviselõ-testület szerveit, azok feladatait, az átruházott hatásköröket, a képviselõ-testület mûködését érintõ részletes szabályokat, a rendes és rendkívüli ülések összehívására, levezetésére vonatkozó szabályokat, a minõsített többséggel eldöntendõ ügyek körét. Az SZMSZ-ben meg kell határozni, hogy mely önszervezõdõ közösségek vezetõit illeti meg tanácskozási jog, továbbá azoknak a fórumoknak a rendjét, amelyek a lakosság, a társadalmi szervezetek közvetlen tájékoztatását, fontosabb döntések elõkészítésébe való bevonását szolgálják. Az Ötv. elõírásai szerint kell az SZMSZ-nek tartalmaznia az ülések számát, a bizottságok által elõterjesztendõ ügyek körét. Szabályozni kell a polgármesteri és az alpolgármesteri tisztség egyidejû betöltetlensége, illetõleg tartós akadályoztatásuk esetére a képviselõ-testület összehívása és az ülés vezetése módját. A szabályzatnak kell rendelkezni a rendeletek kihirdetésének helyben szokásos módjáról.

 

(2) A képviselõ-testület meghatározza azoknak a fórumoknak a rendjét (község-, várospolitikai fórum, városrész tanácskozás, falugyûlés stb.), amelyek a lakosság, a társadalmi szervezetek közvetlen tájékoztatását, a fontosabb döntések elõkészítésébe való bevonását szolgálják. Ezek állásfoglalásáról és az ott felmerült kisebbségi véleményekrõl tájékoztatni kell a képviselõ-testületet.

A képviselõ-testület tevékenységének eredményességéhez nélkülözhetetlen a lakossággal, a pártokkal, a társadalmi szervezetekkel, a lakosság önszervezõdõ közösségeivel való kapcsolatok kialakítása. Ennek rendjét a helyi sajátosságoknak megfelelõen a képviselõ-testületek a Szervezeti- és Mûködési Szabályzatban határozzák meg. E fórumok állásfoglalásairól a kapcsolatot tartó polgármester köteles a testületet tájékoztatni.

 

(3) A képviselõ-testület a megbízatásának lejárta elõtt név szerinti szavazással, minõsített többségû döntéssel kimondhatja a feloszlását. Ebben az esetben hetvenöt napon belüli idõpontra idõközi választást kell kiírni. A képviselõ-testület az új képviselõ-testület alakuló üléséig, a polgármester az új polgármester megválasztásáig ellátja feladatát, gyakorolja hatáskörét. A képviselõ-testület feloszlása nem mondható ki a választást követõ hat hónapon belül, illetõleg a megbízatásának lejártát megelõzõ egy éven belül. Az idõközi választás költségét az önkormányzat viseli.

Az 1994. évi LXVI. törvénnyel módosított Alkotmány lehetõvé teszi a képviselõ-testületnek, hogy megbízatásuk lejárta elõtt kimondhatják feloszlásukat. Az önfeloszlás kimondása az itt meghatározott feltételek szerint történhet. A feltételek egy része a határozathozatal szabályaira nézve állapít meg rendelkezéseket. A feloszlás kimondását név szerinti szavazáshoz, valamint minõsített többségû döntéshez köti, vagyis a megválasztott képviselõk több, mint a felének igen szavazata szükséges. Ezt a hatáskörét - értelemszerûen - át nem ruházhatja a képviselõ-testület. Az önfeloszlásról tehát csak a képviselõ-testület dönthet az elõbb jelzett szigorú szabályok szerint. Erre akkor kerül sor, ha a testület tagjai és a polgármester a képviselõ-testület mûködésképtelenségét más módon orvosolni nem tudja.

A törvény a feloszlás kimondását idõbeli feltételhez köti, ezzel korlátozza a testületet. Két idõpontot is megjelöl a törvény, az egyik a választást követõen, a másik pedig a megbízatás lejártát megelõzõen köti a képviselõ-testületet. Nem mondható ki az önfeloszlás a választást követõ hat hónapon belül. Ennek oka, hogy a rövid idõ alatt még nem dönthetõ el, hogy a mûködésképtelenség nem orvosolható-e. Ilyenkor még lehet remény a konszenzusra. Nem dönthet a képviselõ-testület a feloszlásáról a megbízatásának lejártát megelõzõ egy éven belül sem. Ezt a korlátozást az a gyakorlati megfontolás indokolja, hogy az idõközi választás kiírása, lebonyolítása, illetve az új képviselõ-testület megalakulása olyan hosszú idõt vesz igénybe, hogy az új képviselõ-testület gyakorlatilag érdemi tevékenységet a megbízatása lejártáig már nem tud végezni.

A képviselõ-testület feloszlását követõen intézkedni kell az új testület megválasztására, ezért rendeli el a törvény, hogy a feloszlást követõen 75 napon belüli idõpontra idõközi választást kell kiírni. Az Alkotmány rendelkezése szerint a feloszlás nemcsak a képviselõ-testület tagjainak, hanem a polgármesternek a megbízatását is megszünteti, így az idõközi választáson a települési képviselõk mellett polgármestert is kell választani.

Lényeges szabálya a törvénynek az is, hogy az idõközi választás költségét az önfeloszlás kimondását követõen az önkormányzat viseli. Ezzel is próbálja a törvény a képviselõ-testületeket ösztönözni arra, hogy ilyen, a települést pénzügyileg is hátrányosan érintõ döntést csak a legvégsõ esetben hozzanak.

A települési képviselõ

BH1995. 210. A személyhez fûzõdõ és a közérdekû adatok megismerésére vonatkozó jogok megsértésére alapított igény elbírálásának szempontjai [Ptk. 76. §, 1990. évi LXV. tv. 18. §, 98-99. §, 1992. évi LXIII. tv. 19-21. §, 32/1992. (V. 29.) ÁB hat.].

BH1995. 93. II. A közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló törvény alapján a helyi önkormányzati feladatokat ellátó szervvel szemben érvényesített igény a helyi bíróság hatáskörébe tartozik [1990. évi LXV. tv. 18. § (2) bek., 1992. évi LXIII. tv. 19. § (1) bek., 21. § (5) bek.].

 

A települési képviselõ

19. § (1) A települési képviselõ a település egészéért vállalt felelõsséggel képviseli a választóinak az érdekeit. Részt vehet a képviselõ-testület döntéseinek elõkészítésében, végrehajtásuk szervezésében és ellenõrzésében. A települési képviselõk jogai és kötelességei azonosak. A települési képviselõ az alakuló ülésen, illetve a megválasztását követõ ülésen a 32. § szerint esküt tesz.

A népfelség elvébõl adódóan a helyi önkormányzás joga a választópolgárok közösségét illeti meg. A helyi önkormányzást a választópolgárok az általuk választott képviselõ-testületek útján, illetõleg helyi népszavazással gyakorolják. A helyi önkormányzás tehát döntõen a helyi képviselõ-testületek - benne a helyi képviselõk - feladata.

A törvény meghatározza a települési képviselõk feladatait, alapvetõ kötelességeit, jogait, amelyek szükségesek a képviselõi munka ellátásához. A települési képviselõi jogok közül nem tartalmazza azokat a képviselõi jogokat, amelyek az önkormányzati elvekbõl, az önkormányzat mûködésébõl természetszerûen erednek (pl. a testületi ülésen megjelenés, hozzászólás, szavazás joga).

Elsõ helyen határozza meg a törvény a képviselõi feladatok között a választók érdekeinek a képviseletét. A választók érdekeinek a képviselete a település egészéért vállalt felelõsséggel kell, hogy megvalósuljon. A képviselõ felelõssége a testületi döntések meghozatalánál és a képviselõi tevékenysége során a fentiekbõl ered. A képviselõ a választókerületének vagy a hozzáforduló választók bizonyos csoportjának érdekeit felvállalhatja, de azt mindig a település egészének érdekeit is figyelembe véve kell vennie. A választások során a képviselõ-testület a település egésze érdekeinek képviseletére kap megbízást. A képviselõi jogok gyakorlása a települési képviselõk legfõbb kötelezettsége. A települési képviselõ akkor tudja a választók érdekeit a település egészéért vállalt felelõsséggel képviselni, ha él a részére biztosított jogosítványaival és azokat a közösség érdekében gyakorolja.

A képviselõi kötelezettségek elmulasztásához ma már nem társul visszahívási jog. Bár a visszahívási jog megszûnt, azonban a választók bizalmára minden képviselõnek folyamatosan szüksége van. Nem tud eredményesen munkát végezni, a közösség érdekében tevékenykedni az a testület, amelynek tagjai elvesztették a választók bizalmát.

Az Ötv. nem határoz meg a képviselõk részére beszámolási kötelezettséget, ugyanakkor egyértelmû, hogy a választók érdekeinek, igényeinek a képviseletét, a képviselõi megbízást a képviselõ csak a lakossággal való folyamatos és sokféle kapcsolattartás útján tudja ellátni. A kapcsolattartás célja kettõs egyrészt a lakosság véleményének megismerése, érdekeinek feltárása, másrészt a képviselõ-testületi elképzelések megismertetése. A lakosság bevonását igénylõ önkormányzati feladatok megoldásánál a települési képviselõknek nagy szerepe van.

A törvény lehetõséget biztosít a képviselõknek a részvételre, a döntések és az elõterjesztések elkészítésében, a határozatok végrehajtásának megszervezésében és ellenõrzésében is. Kiemeli a törvény, hogy a képviselõk jogai és kötelezettségei azonosak tekintet nélkül arra, hogy a képviselõt egyéni választókerületben vagy listán választották-e meg. A 43/1992. (VII. 16.) AB határozat is utal arra, hogy a képviselõi jogegyenlõség megsértését is jelenti, ha valamely önkormányzati rendeletben meghatározott magatartás tanúsítása esetén a települési képviselõ nem gyakorolhatja képviselõi jogait és nem láthatja el feladatát.

Feltétlenül szükséges e helyen is hangsúlyozni, hogy a képviselõk jogállásának szabályozása törvényhozási tárgykörbe tartozik.

A települési képviselõ köteles az alakuló ülésen vagy megválasztását követõen esküt tenni. Az eskü szövege tartalmazza az állami és szolgálati titkok megõrzésének kötelezettségét is. Ennek szerepe, jelentõsége a hatáskörök bõvülésével megnövekedett.

(2) A települési képviselõ:

a) a képviselõ-testület ülésén a polgármestertõl (alpolgármestertõl), a jegyzõtõl, a bizottság elnökétõl önkormányzati ügyekben felvilágosítást kérhet, amelyre az ülésen - vagy legkésõbb tizenöt napon belül írásban - érdemi választ kell adni;

b) kérésére az írásban is benyújtott hozzászólását a jegyzõkönyvhöz kell mellékelni; illetõleg kérésére a véleményét rögzíteni kell a jegyzõkönyvben;

c) tanácskozási joggal részt vehet bármely bizottság ülésén. Javasolhatja a bizottság elnökének a bizottság feladatkörébe tartozó ügy megtárgyalását, amelyet a bizottság legközelebbi ülése elé kell terjeszteni és tárgyalására a települési képviselõt meg kell hívni. Kezdeményezheti, hogy a képviselõ-testület vizsgálja felül bizottságának, a polgármesternek, a részönkormányzat testületének, a helyi kisebbségi önkormányzat testületének - a képviselõ-testület által átruházott - önkormányzati ügyben hozott döntését;

d) megbízás alapján képviselheti a képviselõ-testületet;

e) a képviselõ-testület hivatalától igényelheti a képviselõi munkájához szükséges tájékoztatást, ügyviteli közremûködést. Közérdekû ügyben kezdeményezheti a képviselõ-testület hivatalának intézkedését, amelyre a hivatal tizenöt napon belül érdemi választ köteles adni;

f) köteles részt venni a képviselõ-testület munkájában.

A törvénynek ez a bekezdése az 1994. évi módosítást megelõzõen a települési képviselõk néhány képviselõi jogosítványát tartalmazta. A jelenlegi hatályos rendelkezés is fenntartotta a képviselõi jogok vonatkozásában a korábbi rendelkezéseket, de a jogok mellé f) pontban a képviselõ-testület munkájában való részvételi kötelezettséget is törvényi szintre emelte.

A (2) bekezdés a)e) pontjában meghatározott képviselõi jogok olyanok, amelyeket a települési képviselõk önállóan gyakorolhatnak. A törvény más szakaszainál találunk azonban olyan képviselõi jogosítványokat is, amelyek a képviselõk meghatározott csoportját illetik meg. Ilyen, közösen gyakorolható jogosítványt tartalmaz pl. a 12. § (1) bekezdésének második mondata, amely a képviselõk egynegyedének vagy a képviselõ-testület bizottságának indítványára teszi kötelezõvé a képviselõ-testületi ülés összehívását és a 47. § (1) bekezdése, amely alapján a helyi népszavazást a polgármesternél a települési képviselõk legalább egynegyede kezdeményezheti.

A törvényben itt szabályozott egyéni képviselõi jogosítványok közül elsõ - az a) pont alapján - a felvilágosítás kérés joga. Ez lehet egyszerû tájékozódási kérdés, de lehet ún. interpellációs kérdés is. Az elhatárolást a felvilágosítás kéréstõl és annak elfogadására vonatkozó szabályoktól a Szervezeti- és Mûködési Szabályzatban lehet elvégezni. A törvényben meghatározott felvilágosítás-kérést a képviselõ-testület ülésén gyakorolhatja a képviselõ. A kérdést a polgármesterhez, alpolgármesterhez, jegyzõhöz és a bizottsági elnökhöz intézheti. Felvilágosítást önkormányzati ügyekben kérhet. A megkérdezett a törvény alapján az ülésen vagy legkésõbb 15 napon belül írásban érdemi választ köteles adni a képviselõnek.

A képviselõnek joga van arra, hogy az írásban is benyújtott hozzászólását kérésére a jegyzõkönyvhöz csatolják, illetõleg véleményét a jegyzõkönyvben rögzítsék. A választópolgárok - a zárt ülés kivételével - a képviselõ-testület üléseinek a jegyzõkönyveibe betekinthetnek, ezért a képviselõk fontosnak tarthatják, hogy az elhangzott véleményük egyértelmûen, teljes terjedelmében rögzítésre kerüljön a jegyzõkönyvbe vagy csatolják az írásban is beadott hozzászólását.

Az önkormányzati bizottságoknak a képviselõ-testületi döntések elõkészítésében fontos szerepük van. Jelentõs funkciót biztosít a törvény a bizottságoknak azzal is, hogy lehetõvé teszi számukra a képviselõ-testület egyes hatásköreinek átruházását. A hatáskör átruházással a bizottságok döntési jogosítványt kapnak és önállóan járnak el egyes önkormányzati ügyek eldöntésénél. A bizottságoknak ez a megnövekedett szerepe indokolja a települési képviselõk c) pont szerinti jogosítványait. A bizottságok a képviselõ-testülettõl kapják a megbízást, ezért a testület tagjainak joga van részt venni a bizottsági üléseken akkor is, ha nem tagjai a bizottságnak. Így személyesen is figyelemmel kísérhetik az ott folyó tevékenységet. A törvény tanácskozási jogot ad a képviselõnek a bizottsági ülésekre is. Joga van kérdést feltenni, véleményt nyilvánítani, de ha nem bizottsági tag, a bizottság döntésében nem vehet részt, szavazati joga nincs. Joga van javaslatot tenni arra, hogy a bizottság tárgyaljon meg meghatározott ügyet. Erre vonatkozó javaslatát a bizottság elnökéhez kell eljuttatnia. A javaslatot a bizottság legközelebbi ülése elé kell terjeszteni, és a tárgyalására a javaslatot tevõ képviselõt meg kell hívni. Hangsúlyozni kell, hogy a képviselõi javaslattétel csak a bizottság feladatkörébe tartozó ügyre vonatkozhat, és csak ebben a körben jelent a bizottság részére tárgyalási kötelezettséget.

Az átruházott hatáskörben hozott bizottsági döntés felülvizsgálatát is kezdeményezheti a képviselõ-testületnél a képviselõ. Javasolhatja a döntés felülvizsgálatát akkor is, ha az átruházott hatáskörben a polgármester, a részönkormányzat testülete vagy a helyi kisebbségi önkormányzat testülete járt el.

A d) pont szerint a települési képviselõ megbízás alapján képviselheti a képviselõ-testületet. Ezt a megbízást a képviselõ nemcsak a képviselõ-testülettõl kaphatja, hanem a polgármestertõl is. Az Ötv. 9. § (1) bekezdése alapján a képviselõ-testületet a polgármester képviseli, aki meghatározott esetekben megbízhatja maga helyett a képviselõt a képviseletre. A megbízás szólhat rendezvényeken való képviseletre, ügyek intézésére, tájékozódásra. Nagyon fontos, hogy a megbízó pontosan határozza meg azt, hogy mire és meddig terjed a meghatalmazás. A polgármester a szerzõdéskötési képviseleti jogkörét a képviselõre - a Ptk. 222-223. §-ában meghatározott alakszerûségnek eleget tevõ eseti vagy általános - meghatalmazással átruházhatja. Erre lehetõséget nyújt a Ptk. 219. § (1) bekezdése, valamint a Hatásköri törvény 139. § (1) bekezdés d) pontja. A képviselõ saját elhatározásából is eljárhat, tájékozódhat, tájékoztatást adhat, véleményt nyilváníthat, de ha külön megbízást nem kapott, akkor nem léphet fel a képviselõ-testület nevében, csak képviselõi minõségében. A képviselõ fontos feladata, hogy a megbízás teljesítésérõl számot adjon a megbízónak és bejelentse, ha a megbízás teljesítésében akadályoztatva van.

A települési képviselõ részére biztosítani kell a feltételeket is ahhoz, hogy a képviselõi tisztségébõl eredõ kötelezettségeinek eleget tudjon tenni. Ezért rendelkezik úgy a törvény, hogy a képviselõ a képviselõ-testület hivatalától igényelheti a képviselõi munkájához szükséges tájékoztatást, ügyviteli közremûködést. A képviselõk részére biztosítani kell azokat a jogszabályokat, szakmai folyóiratokat, amelyekbõl tájékozódhat. A képviselõ-testületi ülés meghívóit és az elõterjesztéseket kellõ idõben kell megküldeni, hogy a képviselõnek legyen ideje felkészülni, az anyagokat áttanulmányozni, információkat beszerezni, szükség esetén szakértõt igénybe venni, esetleg a helyszínen tájékozódni.

A képviselõ szóbeli és írásbeli tájékoztatást igényelhet a hivataltól, amely hozzásegíti a helyes döntés kialakításához. A hivatal bármely dolgozójánál tájékozódhat, de intézkedést igényelõ kérdésekben a jegyzõt kell megkeresni. A képviselõk munkájának ellátásához szükséges ügyviteli segítséget, adminisztrációt, gépelést a képviselõ-testület hivatala biztosítja. Az önkormányzat legfontosabb dokumentumait, mint pl. a Szervezeti- és Mûködési Szabályzatot, a központi jogszabályok gyûjteményét egy képviselõi munkaszobában célszerû elhelyezni, hogy az mindig a képviselõk rendelkezésére álljon.

A települési képviselõk legfontosabb jogosítványa és egyben kötelezettsége a képviselõ-testület döntéshozatalában való részvétel. A törvény új rendelkezésében határozottan megfogalmazást nyert az, hogy a képviselõ "köteles részt venni a képviselõ-testület munkájában". A testületi munkában való részvétel megjelenési, véleménynyilvánítási, döntéshozatalban való részvételi kötelezettséget és a rábízott feladatok ellátásának kötelezettségét is jelenti. Nem szabad megfeledkezni az eskütételben tett fogadalomról. Ebbõl eredõ kötelezettségei az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok megtartása, az állami és szolgálati titok megõrzése, a megbízatáshoz hû, a település javát szolgáló igyekezet. A választóktól a megbízatást a képviselõ a helyi önkormányzásra, a település lakossága javára a helyi közügyek intézésére kapott. Ennek szem elõtt tartásával kell egész megbízatása alatt tevékenykednie.

Az 1997. évi CXXXV. törvény rendelkezik a képviselõk együttmûködésérõl is. A törvény is kimondja tehát, hogy a települési képviselõk feladatkörükben egymással, illetve más jogi személyekkel és jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetekkel eseti és rendszeres kapcsolatot alakíthatnak ki. A hatékonyabb és szélesebb körû együttmûködés érdekében tanácskozásokat, közös rendezvényeket szervezhetnek.

Az eredményes testületi mûködés megkövetelné, hogy a képviselõk valamennyi ülésen,minden téma tárgyalásánál jelen legyenek. Természetesen ez minden esetben mégsem lehetséges. Elõfordulhat betegség vagy munkahelyi megbízással összefüggõ elfoglaltság, amely miatt a képviselõ a testületi ülésen nem tud megjelenni. A Szervezeti- és Mûködési Szabályzatban elõírható az elõre látható távolmaradás elõzetes bejelentésének kötelezettsége. Ha a települési képviselõ a képviselõ-testület ülésén nem volt jelen, feltétlenül tájékozódnia kell arról, hogy távollétében milyen döntések, határozatok születtek. A felelõsségteljes döntésben való részvétel aktív közremûködést és mindenre kiterjedõ alapos felkészülést követel. A települési képviselõnek a döntéshozatalban való részvételét a képviselõ-testület a törvény alapján a tárgyilagos döntés érdekében megvonhatja, illetve e kötelezettsége alól felmentheti. Az Ötv. 14. § (2) bekezdése alapján a képviselõ-testület döntésébõl kizárható az, akit vagy akinek a hozzátartozóját az ügy személyesen érinti. A kizáráshoz a képviselõ-testület tagjainak minõsített többségû döntése szükséges. A képviselõ egy-egy ügy eldöntésénél tartózkodhat is, ez esetben azonban kellõ önmérsékletet kell tanúsítania, hiszen megbízatásának lényege a döntéshozatalban való részvétel.

A települési képviselõk jogai és kötelezettségei csak törvényben korlátozhatók, ezért a Szervezeti- és Mûködési Szabályzatok megalkotásakor és egyéb képviselõ-testületi döntéseknél erre figyelemmel kell eljárni.

 

20. § (1) A települési képviselõt a testületi munkában való részvételhez szükséges idõtartamra a munkahelyén fel kell menteni a munkavégzés alól. Az emiatt kiesett jövedelmét a képviselõ-testület téríti meg, melynek alapján a települési képviselõ társadalombiztosítási ellátásra is jogosult. A képviselõ-testület átalányt is megállapíthat.

Az önkormányzati rendszerben a települési képviselõk felelõs megbízást kapnak, de a törvényalkotó szerint ez nem teszi szükségessé a függetlenítésüket. Így a képviselõk közéleti tevékenységüket nem fõfoglalkozásban, hanem társadalmi munkában, társadalmi megbízatásként végzik. A képviselõi feladatok többségét a képviselõk munkaidejükön kívül elvégezhetik, de a testületi ülésen való részvétel a legtöbb esetben csak munkaidõben oldható meg. Ezért a testületi munkához szükséges idõtartamra a munkahelyen e rendelkezés alapján felmentést kapnak a munkavégzés alól. Erre a felmentésre a képviselõ-testületi ülésen kívül a bizottsági üléseken való részvétel idejére is jogosultak, ha a bizottsági ülésen megválasztott bizottsági tagként vesznek részt. A felmentés miatt a képviselõ jövedelemtõl esik el a köz érdekében való tevékenysége esetén, ezért rendelkezik úgy a törvény, hogy a kiesõ jövedelmet a képviselõ-testület köteles megtéríteni. Ennek alapján a települési képviselõ társadalombiztosítási ellátásra is jogosult. Az elszámolás módszereit helyileg kell kialakítani. A törvény alapján az eseti elszámolás helyett átalány is megállapítható. Az átalány megállapítása hosszabb idõszak dokumentált adatai figyelembevételével történik. A testületi munkában való részvétel miatt kiesett képviselõi jövedelem személyenként szükségszerûen csak eltérõ összegû lehet. Ennek megállapítása képviselõ-testületi határozatban egyénenként történik. Rendeletben "átalányként" kiesõ jövedelemtérítést egységesen nem lehet megállapítani, mutatott rá az Alkotmánybíróság 17/1997. (II. 28.) AB határozatában. Mindenkinek más ugyanis a munkahelyi jövedelme, sõt a csupán nyugdíjából élõ vagy a munkát, keresõ foglalkozást nem végzõ képviselõnek egyáltalán nincs jövedelem-kiesése. Fogalmilag tehát a minden képviselõre vonatkoztatva azonos összegû jövedelem-kiesési átalány sérti a törvényi elõírást.

(2) A képviselõ-testület a települési képviselõnek, a bizottsági elnöknek, a bizottság tagjának, a tanácsnoknak - törvény keretei között - rendeletében meghatározott tiszteletdíjat, természetbeni juttatást állapíthat meg.

A kiesõ jövedelem megtérítése mellett arról is rendelkezik a törvény, hogy a képviselõnek a képviselõ-testület tiszteletdíjat és természetbeni juttatást is megállapíthat. A képviselõ tevékenységét nemcsak a testületi ülésen fejti ki. Szabadidejében fel kell készülnie, az elõterjesztés elõkészítésében és a döntések végrehajtásában. Ellenõrzési feladatkörében is kaphat olyan feladatot, amelyek elvégezése utánjárást, többlettevékenységet, munkát igényel. Emiatt joggal merülhet fel, hogy a köz érdekében tevékenykedõ képviselõk munkáját tiszteletdíjjal vagy természetbeni juttatással honorálják.

A tiszteletdíj és természetbeni juttatás megállapításának feltételeit és szabályait részben itt az Ötv.-ben állapítja meg a törvény. E rendelkezés szerint a tiszteletdíj és természetbeni juttatás megállapítása a képviselõ-testület hatáskörébe tartozik. A testület errõl rendeletben dönthet, így ez át nem ruházható hatásköre, amely minõsített többségû döntést igényel. Az önkormányzati rendeletben meghatározott tiszteletdíj és természetbeni juttatás a "törvény keretei között" állapítható meg. Ezeket a törvényi kereteket a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseirõl és az önkormányzati képviselõk tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvényben határozta meg az Országgyûlés. A tiszteletdíj felsõ határának a meghatározásánál a polgármester illetménye, illetõleg a tiszteletdíja a viszonyítási alap, ezzel a törvény összhangot kívánt teremteni az adott önkormányzatoknál jelentkezõ önkormányzati teendõk anyagi elismerése körében. A képviselõ-testület a munkateher nagyságának ismeretében, valamint anyagi lehetõségei szerint állapíthatja meg a tiszteletdíjat, de a tiszteletdíj megállapításától el is tekinthet.

A törvény alapján a képviselõ havi tiszteletdíja nem haladhatja meg a polgármester részére megállapított illetmény, illetõleg tiszteletdíj 25%-át (a továbbiakban alapdíj). Ha a képviselõ bizottságnak tagja, a tiszteletdíja az alapdíjon felül - több bizottsági tagság esetén is - legfeljebb az alapdíj 50%-ával növelhetõ. A bizottság nem képviselõ tagja az alapdíj 50%-át meg nem haladó tiszteletdíjban részesíthetõ. A bizottság elnökének, a tanácsnoknak tiszteletdíja az alapdíjon felül - több tisztség, bizottsági tagság esetén is - legfeljebb az alapdíj 100%-ával növelhetõ. A felsõ határ meghatározását a törvény indokolása szerint az tette szükségessé, hogy az összeg ne legyen túlzott mértékû, a közvélemény által is okkal kifogásolhatóan magas, és ne legyen irreális eltérés az ország különbözõ területein. A tiszteletdíj és természetbeni juttatás a képviselõ mellett a bizottsági elnöknek, a bizottság tagjának, a tanácsnoknak is megállapítható. Az önkormányzati bizottságok tagjai, elnökei, a tanácsnokok - a képviselõi tevékenységen túlmenõen - jelentõs többletmunkát végeznek, amely indokolttá teszi ennek az elismerését is. A törvény lehetõséget biztosít a bizottság nem képviselõ tagjai munkája elismerésére is a képviselõ-testületi tagok részére megállapítható tiszteletdíj mértékénél kisebb összegben. A törvény a bizottságok tagjainál, elnökeinél is maximálja a tiszteletdíj mértékét, mégpedig figyelmen kívül hagyva azt, hogy a képviselõ hány bizottságban tevékenykedik. Ez a szabályozás azonban nem jelenti azt, hogy azonos mértékû lehet a tiszteletdíj az egy vagy több bizottságban tevékenykedõnél. A képviselõ-testület természetesen differenciálhat, egy bizottsági tisztség esetén alacsonyabban, több esetén magasabb összegben állapítja meg a mértéket. Mozgásterét csak az korlátozza, hogy több bizottsági tisztség esetén sem lépheti túl a törvényben megállapított felsõ határt.

Az Ötv. módosításával pontosabbá vált a juttatások szabályozása is. Eredetileg a törvény "juttatás" megállapításáról rendelkezett. A hozzáfûzött indokolás szerint a juttatás természetben is megállapítható. Ez elbizonytalanította a jogalkalmazókat, hiszen nehezen volt érthetõ, hogy mi a különbség a tiszteletdíj, valamint a pénzbeli juttatás között. A módosított Ötv. 20. § (2) bekezdése pontosan fogalmaz, amikor a tiszteletdíj mellett természetbeni juttatás megállapításáról rendelkezik. A külön törvény szabályozza a megállapítható természetbeni juttatások körét, ennek megfelelõen a képviselõ-testület a következõ természetbeni juttatásokról rendelkezhet

- az önkormányzat közigazgatási területén a tömegközlekedési eszközök igénybevételére jogosító utazási bérlet, amely a képviselõ választása szerint pénzben is kifizethetõ (ez utóbbit az indokolta, hogy a képviselõk egy része saját személygépkocsival közlekedik, így részükre a bérlet szükségtelen),

- az önkormányzati intézmény által nyújtott szolgáltatás kedvezményes vagy térítésmentes igénybevétele, a közüzemi szolgáltatások kivételével,

- a képviselõi tevékenységet segítõ közlöny, kiadvány, szakfolyóirat elõfizetése.

A természetbeni juttatások elsõdleges célja a képviselõ munkájának a segítése, ezért kaphat utazási bérletet, tevékenységet segítõ, információkat nyújtó folyóiratokat, közlönyöket. Biztosítható részére pl. kedvezményes vagy térítésmentes étkezés az egész napos testületi ülés esetére. A természetbeni juttatások pénzben nem fizethetõk ki, pénzzel nem válthatók meg a már említett egy kivétellel. A képviselõ a bérlet helyett annak árát kaphatja meg, ha egyébként az önkormányzat rendeletében az utazási bérlet juttatásáról rendelkezett.

A polgármester és az alpolgármester külön szabályok szerint - a tisztség betöltése módjától függõen - illetményt, illetve tiszteletdíjat kap, így a képviselõk részére megállapított tiszteletdíjra nem jogosult, a természetbeni juttatásokat azonban megkaphatja. Az összeférhetetlenségi szabályok nem zárják ki azt, hogy a települési képviselõ egyidejûleg a megyei, illetve a fõvárosi közgyûlés tagja is legyen. Az így megválasztott képviselõnek mindkét tisztségével járó feladatait el kell végeznie, így jogosult arra, hogy - ha egyébként mindkét testület rendelkezik a járandóságról - mindkét helyen igénybe vegye azt.

A tiszteletdíj a képviselõ tevékenysége szerény mértékû elismerésére szolgál. Ha azonban a képviselõ a kötelezettségeinek nem tesz eleget (nem vesz részt a képviselõ-testület ülésein, munkájában), nem illeti meg a tiszteletdíj és a juttatás sem. Emiatt rendelkezik úgy a törvény, hogy a tiszteletdíj, juttatás megvonható, mérsékelhetõ. E szankciót kiváltó kötelezettségek, mulasztások körét, azok gyakoriságát a tiszteletdíj megvonásának, mérséklésének mértékét, annak idõtartamát a képviselõ-testület rendeletben határozhatja meg. Rendeleti szabályozás nélkül eseti döntéssel a tiszteletdíj, juttatás nem vonható meg, nem mérsékelhetõ.

Az Ötv. nem rendelkezik a költségtérítésrõl. A képviselõ kaphat feladatokat a testülettõl, e feladatok elvégzése során bizonyos költségek merülhetnek fel. Nem várható el, hogy azokat a képviselõ saját költségére végezze el. Vitathatatlan, hogy ezeket az önkormányzatnak kell viselnie. A költségek kifizetésérõl, megtérítésérõl a külön törvény (1994. évi LXIV. törvény) rendelkezik. A költségek kifizetése számla alapján történhet, a polgármester engedélyével. Költségtérítésként a képviselõi tevékenységgel szorosan összefüggõ, ténylegesen felmerült kiadás téríthetõ meg számla alapján. A költségtérítés összegérõl, annak átalányként való kifizetésérõl rendeletben nem lehet rendelkezni. A külön törvény pontosan meghatározza, hogy milyen esetekben lehet a költséget kifizetni és meghatározza azt is, hogy ennek engedélyezése a polgármester hatáskörébe tartozik. A polgármester ítéli meg, hogy a felmerülõ kiadás valóban a képviselõi tevékenységgel összefüggõ kiadás-e. Annak tényleges összegét a számla igazolja.

 

21. § A képviselõ-testület a polgármesternek, bármely települési képviselõnek a javaslatára a települési képviselõk közül tanácsnokokat választhat. A tanácsnok felügyeli a képviselõ-testület által meghatározott önkormányzati feladatkörök ellátását.

A törvény keretjelleggel, csak röviden utal a tanácsnok megválasztásának a lehetõségére, tág teret ad ezáltal a részletesebb helyi szabályozás számára. A tanácsnoki tisztség a Szervezeti- és Mûködési Szabályzatban hozható létre, amelyben meghatározzák a tanácsnokok számát és azokat az ügyköröket, amelyeket a tanácsnok felügyel. A tanácsnok a képviselõ-testület által többletfeladatokat ellátó települési képviselõ. A törvény lehetõvé teszi a tanácsnokok részére is a tiszteletdíj, a természetbeni juttatás megállapítását. A tanácsnokot a képviselõ-testület minõsített többségû döntéssel választja a képviselõk közül. Javaslatot a polgármester vagy bármelyik képviselõ is tehet. A tanácsnoki tisztséget a képviselõk a testület megbízatásának idõtartamára hozzák létre, választják. A szabályozás nem zárja ki a rövidebb idõre, meghatározott feladat felügyeletére létrehozott tisztséget sem. A tanácsnoki tisztségre adott megbízás visszavonható. Ez a következtetés az Ötv. 103. § (1) bekezdés a) pontja rendelkezésébõl vonható le, mely szerint a képviselõ-testület hatáskörébe tartozó választás, kinevezés, vezetõi megbízás joga - az alpolgármester, fõpolgármester-helyettes, megyei közgyûlés elnöke, alelnöke választásának kivételével - magába foglalja a felmentés, a megbízás visszavonásának a jogát. Hangsúlyozni szükséges, hogy a tanácsnok részére képviselõ-testületi hatáskör nem ruházható át, tanácsnok képviselõ-testületi hatáskört nem gyakorolhat.

A képviselõ-testület bizottságai

 

A képviselõ-testület bizottságai

22. § (1) A képviselõ-testület határozza meg bizottsági szervezetét, és választja meg bizottságait. A képviselõ-testület a kétezernél több lakosú településen pénzügyi bizottságot választ. Törvény más bizottság megalakítását is elrendelheti.

(2) A képviselõ-testület a kisebbségi jelöltként mandátumot nyert tagjai kezdeményezésére kisebbségek ügyeivel foglalkozó bizottságot hoz létre.

A képviselõ-testület a törvény keretei között önállóan alakítja ki szervezetét, határozza meg a szervei közötti munkamegosztást. Erre alapozva deklarálja a törvény, hogy a képviselõ-testület rendelkezik bizottsági szervezetérõl és választja meg bizottságait. Így mind a bizottsági szervezet, mind pedig a bizottságok feladat- és hatásköre településenként eltérõ lehet, a helyi feltételekhez, sajátosságokhoz, igényekhez igazodóan. A bizottságok kiemelt helyet foglalnak el az önkormányzat szervezetében, az Ötv. 9. § (3) bekezdése szerint a képviselõ-testület szervei közé tartoznak. A bizottságok a képviselõ-testület felhatalmazása alapján részt vesznek az önkormányzati döntéshozatalban. A képviselõ-testület egyes hatásköreinek gyakorlását bizottságaira átruházhatja. A képviselõ-testület a bizottságokat önkormányzati feladatainak eredményesebb ellátása érdekében hozza létre. A képviselõ-testület kizárólagos jogosítványa a bizottsági tevékenység fõ irányvonalának, mûködése kereteinek meghatározása. A bizottsági szervezet meghatározása a Szervezeti- és Mûködési Szabályzatban történik. Az önkormányzati statútum tartalmazza a bizottságok számát, a bizottságok elnevezését, tagjainak számát, feladatait, a bizottságokra átruházott hatásköröket. Nagyobb településeken a feladatokhoz igazodóan több bizottságot hoznak létre.

A bizottság megalakításának kötelezõ esetei is vannak. A törvénynek e bekezdése két feltételt állapít meg, amely az önkormányzat bizottsági szervezetkialakítási szabadságát korlátozza. Kötelezõvé teszi a törvény a kétezernél több lakosú településen a pénzügyi bizottság választását. A törvényhez fûzött indokolás szerint az önkormányzat gazdasági önállósága - a kisebb községek kivételével - szükségessé teszi a pénzügyi bizottság választását. A törvény a pénzügyi bizottság kötelezõ feladatait is meghatározza. A kötelezõ ellenõrzési feladatokat az Ötv. 92. § (3) bekezdése tartalmazza. Az önkormányzat Szervezeti- és Mûködési Szabályzatában további feladatokat állapíthat meg a pénzügyi bizottságának. Az Ötv. még egy kötelezõ bizottság létrehozását rendeli el, melyet külön, a (2) bekezdésben nevesít. A kisebbségek ügyeivel foglalkozó bizottságot a képviselõ-testületnek meg kell alakítani, ha a testület kisebbségi jelöltként mandátumot nyert tagjai azt kezdeményezik. A kisebbségi bizottság létrehozása tehát sajátos kötelezettséget jelent, akkor kell csak létrehozni, ha ezt a képviselõ-testület nemzeti-, etnikai kisebbséget képviselõ tagjai kezdeményezik. Ez a bizottság segítheti a képviselõ-testület 8. § (4) bekezdésében meghatározott azon feladatát, mely szerint köteles biztosítani a nemzeti- és etnikai kisebbségek jogainak érvényesülését.

Még egy fontos szabályt állapít meg ez a rendelkezés, nevezetesen törvény más bizottság megalakítását is elrendelheti. E kötelezettség az önkormányzat számára csak törvényben írható elõ. A kötelezõen megalakítandó bizottságok feladatait a létrehozásukat elõíró jogszabályok meghatározzák. Kötelezõ bizottság megalakítása pl. a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény alapján. E szerint, ha a fenntartó három vagy annál több nevelési-oktatási intézményt mûködtet, köteles közoktatási ügyekkel foglalkozó bizottságot létesíteni és mûködtetni. Ugyancsak kötelezõ bizottság létrehozása a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseirõl és az önkormányzati képviselõk tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény alapján a polgármesteri illetményemelési javaslat kidolgozására a száznál kevesebb lakosú község kivételével, ha nem már meglévõ bizottságot bíz meg a testület a feladat ellátásával.

A bizottságot a képviselõ-testület megbízatása egész idõtartamára hozza létre. Nem zárja ki a törvény azonban a rövidebb idõre létrehozott bizottság lehetõségét sem. Mivel a törvény nem tartalmaz az állandó, valamint az ideiglenes bizottságra megkülönböztetést, ezért az önkormányzati bizottságok létrehozására vonatkozó szabályok azonosak. Nincs akadálya annak, hogy a képviselõ-testület a feladatai ellátása során a bizottságok mellett egy-egy munkacsoportot, elõkészítõ bizottságot hozzon létre egy-egy feladat elvégzésére. Ezek az ún. ad-hoc bizottságok, melyek összetételére, mûködésére nem vonatkoznak a képviselõ-testület szerveként mûködõ bizottságokra megállapított szabályok. Emellett nem rendelkeznek azokkal a jogosítványokkal, amelyekkel a bizottságok. Így ezekre önkormányzati hatáskör nem ruházható át, és tagjai tiszteletdíjban, juttatásban sem részesülnek.

 

23. § (1) A bizottság - a feladatkörében - elõkészíti a képviselõ-testület döntéseit, szervezi és ellenõrzi a döntések végrehajtását. A képviselõ-testület határozza meg azokat az elõterjesztéseket, amelyeket bizottság nyújt be, továbbá amely elõterjesztések a bizottság állásfoglalásával nyújthatók be a képviselõ-testületnek.

A bizottságok legfontosabb alapfeladatát határozza meg a törvénynek ez a rendelkezése. Minden bizottság abban a feladatkörében jár el, amelyet a képviselõ-testület a Szervezeti- és Mûködési Szabályzatban meghatároz számára. E körben törvénybõl eredõ kötelezettsége elõkészíteni a képviselõ-testület döntéseit, majd szervezni és ellenõrizni a döntések végrehajtását. A bizottságok feladatkörébe tartozó témákban az elõterjesztéseket, javaslatokat a bizottságok elõzetesen megtárgyalják és véleményükrõl tájékoztatják a döntéshozatalt megelõzõen a képviselõ-testületet. A bizottságok kezdeményezhetik, hogy a testület tárgyaljon meg témákat. Konkrét elõterjesztéseket készíthetnek, a képviselõ-testület ennek bármelyikét kötelezõ feladatként is elõírhatja. A képviselõ-testület meghatározhatja azokat az elõterjesztéseket, amelyeket a bizottság nyújt be. Ezeknél az elõterjesztéseknél a bizottság elnöke vagy a bizottság által kijelölt bizottsági tag lesz a testületi ülésen az elõterjesztés (beszámoló) elõadója, aki tolmácsolja a testületi ülésen a bizottság véleményét. A képviselõ-testületet felhatalmazza a törvény arra is, hogy határozza meg, mely elõterjesztések benyújtásához melyik bizottság állásfoglalása szükséges. A megjelölt elõterjesztéseket a testület csak akkor tárgyalja, ha a bizottság ezeket már véleményezte, kialakította állásfoglalását. Ez utóbbi körben nem a bizottság készíti az elõterjesztést, hanem csak véleményezi, a döntéstervezettel kapcsolatos javaslatát fogalmazza meg, elõbbi esetben az elõterjesztést a bizottság készíti el. A bizottság munkacsoportot létrehozhat az elõterjesztés megfogalmazására, de bizottsági elõterjesztéssé csak akkor válik, ha arról a bizottság szavazással dönt. A bizottság által benyújtandó, valamint a bizottság állásfoglalását igénylõ tárgyköröket a Szervezeti- és Mûködési Szabályzat határozza meg. A konkrét elõterjesztések tekintetében pedig a munkaterv jelöli meg az egyes bizottságok feladatait.

A testület jogosult meghatározni a bizottságok szervezõ, ellenõrzõ feladatait is.

(2) A képviselõ-testület döntési jogot adhat bizottságainak és a bizottság döntését felülvizsgálhatja, önkormányzati rendeletben hatósági hatáskört állapíthat meg bizottságának.

A bizottság lényeges szerephez jut az önkormányzati munkában, ha a képviselõ-testület döntési jogot biztosít számára. A törvénynek ez a rendelkezése szinkronban van azzal, hogy a bizottság a képviselõ-testület felhatalmazása alapján önkormányzati döntést hozhat, a képviselõ-testület bizottságára átruházhat hatáskört. A képviselõ-testület meghatározó szerepét erõsíti és biztosítja az, hogy itt is kimondja törvény "a képviselõ-testület a bizottság döntését felülvizsgálhatja". Fontos képviselõi jogosítvány a bizottsági döntés képviselõ-testületi felülvizsgálatának a kezdeményezése. A bizottság nem önálló feladat- és hatáskörben jár el, ezért a testületnek joga van arra, hogy saját szerve által a döntést felülvizsgálja.

Az önkormányzati ügyek jelentõs részét teszik ki az önkormányzati hatósági ügyek. A testület hatáskörébe tartozó önkormányzati hatósági ügyben is adhat döntési jogot a képviselõ-testület a bizottságának a hatáskör átruházásával, de önálló szabályozási jogkörében eljárva is állapíthat meg rendeletében bizottság részére hatósági hatáskört. Az elsõ esetben a törvényben megállapított képviselõ-testületi hatáskör átruházásáról, a második esetben eredeti hatáskör-megállapítás történik az önkormányzati rendeletben. Mindkét esetben azonos eljárási szabályok vonatkoznak a bizottsági döntéshozatalra.

(3) A bizottság határozatképességére és határozathozatalára a képviselõ-testületre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

A bizottság mûködésére vonatkozóan önálló szabályokat a törvény nem állapít meg. Kiemeli a mûködés körébe tartozó két legfontosabb kérdést, a határozatképesség és döntéshozatal szabályozását. Ezekrõl kimondja, hogy a bizottság határozatképességére és a határozathozatalára a képviselõ-testületre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A képviselõ-testület határozatképességére vonatkozó 14. § (1) bekezdése figyelembevételével a bizottság akkor határozatképes, ha az ülésen a bizottsági tagoknak több, mint a fele jelen van. A képviselõ-testület döntéshozatalára több szabályt is megállapít a törvény. Ezeket a bizottsági döntéshozatalnál alkalmazni kell. Fontos szabály, hogy a bizottság a döntéseit szintén egyszerû és minõsített többséggel hozza. A bizottsági döntés érvényességéhez egyszerû többség esetén a jelenlévõ bizottsági tagok több, mint felének szavazata, minõsített többség esetén a megválasztott bizottsági tagok több, mint a felének a szavazata szükséges. Minõsített többségû döntés szükséges mindazokban az ügyekben, amelyeket a képviselõ-testület is minõsített többséggel dönt el. A döntés nyílt szavazással történik, titkos szavazást a bizottság is azokban az ügytípusokban tarthat, amelyeket zárt ülésen döntenek el vagy amelyekben zárt ülés rendelhetõ el. A bizottság elnöke teszi meg a javaslatot a szavazásra, állapítja meg a szavazás eredményét. A bizottság nem képviselõ tagjai is szavaznak. A határozatképességet és a döntés érvényességét nem befolyásolja az, ha a bizottság nem képviselõ-testületi tagjai vannak többségben jelen a bizottsági ülésen, illetve, ha a támogató javaslatok többségét nem képviselõ-testületi tagok adták le. A szavazás lehet támogató (igen), elutasító (nem) és tartózkodó. A bizottsági döntéshozatalból való kizárásról a törvény 26. §-ában külön is rendelkezik. A szavazás számszerû eredményét a jegyzõkönyvbe kell foglalni. A jegyzõkönyvet a bizottság elnöke és egy tagja írja alá. A jegyzõkönyvet az ülést követõ 15 napon belül a jegyzõ köteles a fõvárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetõjének megküldeni.

 

24. § (1) A bizottság elnökét és tagjainak több mint a felét a települési képviselõk közül kell választani. A polgármester, az alpolgármester, a képviselõ-testület hivatalának dolgozója nem lehet a bizottság elnöke, tagja.

A bizottság összetételére vonatkozó szabályokat állapítja meg ez a rendelkezés. A bizottság képviselõ-testületi tagokból és más személyekbõl is választható. A bizottságok szakszerû és eredményes munkáját segíti a bizottság ilyen összetétele. Törvényi elõírás, hogy a bizottság elnöke csak települési képviselõ lehet. Ugyancsak települési képviselõkbõl kell megválasztani a bizottság tagjainak több, mint a felét. A képviselõ-testületi tagoknak az elnökkel együtt számolva kell a testület több, mint felét alkotnia. A bizottság a képviselõ-testület szerve, átruházott jogkörben önkormányzati döntéseket hoz, önkormányzati feladatok végrehajtásában vesz részt. Ezért garanciális ez a szabály, amely elõírja a bizottsági testületen belül a választott önkormányzati képviselõk többségét. E törvényi rendelkezés csak a bizottság létrehozására vonatkozik. Megválasztásuk után a bizottsági tagok azonos jogokkal rendelkeznek a testületen belül. A bizottság törvényes mûködésének nem akadálya, ha adott ülésein a nem képviselõ tagok többen vannak jelen, mint a képviselõ-testületi tagok. Kizárja törvény azt, hogy a polgármester, az alpolgármester, a képviselõ-testület hivatalának dolgozója (így a jegyzõ sem) a bizottság elnöke és tagja legyen. Ezt az önálló bizottsági munka indokolja. Elõbbiek beválasztása a saját feladataik elõtérbe helyezését vonná maga után. Eredményesebb, hatékonyabb önkormányzati feladatmegoldás várható, ha a bizottságok szerepkörüket betöltve önállóan tevékenykednek a polgármester és a hivatal mellett. A polgármester törvényi kizárását indokolja az is, hogy a polgármester a bizottságok tevékenységével kapcsolatosan több fontos, önálló hatáskört kapott, amelyet bizottsági tagsága esetén nem tudna objektíven, elfogulatlanul gyakorolni. A hivatal tekintetében pedig a bizottságnak van a testületi döntések elõkészítésére, illetve végrehajtására irányuló munkáját illetõen ellenõrzési hatásköre, amely szintén azt igényli, hogy tagként hivatali dolgozó ne legyen bevonható.

(2) A bizottságba indokolt beválasztani a feladatköre szerinti területen szolgáltatást nyújtó jelentõsebb szervezet képviselõjét, társadalmi szervezet küldöttjét, a szolgáltatást igénybe vevõ más választópolgárt.

A képviselõ-testületek élhetnek azzal a lehetõséggel, hogy a bizottságaikba ne csak képviselõ-testületi tagokat válasszanak. Indokoltnak tartja a törvény, hogy a bizottságba a feladatköre szerinti területen szolgáltatást nyújtó jelentõsebb szervezet képviselõjét, társadalmi szervezet küldöttjét, a szolgáltatást igénybe vevõ más választópolgárt a képviselõ-testület válasszon. E szervezetek körét a bizottság létrehozásakor a képviselõ-testület meghatározza. Ezek a szervezetek, személyek közvetítik a lakossági igényeket, véleményeket, amelyek megalapozzák a bizottsági döntéseket és javaslatokat.

 

25. § (1) A bizottságot a polgármester indítványára össze kell hívni.

 

(2) A polgármester felfüggesztheti a bizottság, a részönkormányzat testülete döntésének a végrehajtását, ha az ellentétes a képviselõ-testület határozatával, vagy sérti az önkormányzat érdekeit. A felfüggesztett döntésrõl a képviselõ-testület a következõ ülésén határoz.

A polgármesternek a törvény a bizottságok mûködését érintõen két jelentõs jogosítványt állapít meg. A bizottságot a bizottság elnöke hívja össze, de a törvény a polgármesternek is lehetõséget ad arra, hogy indítványozza a bizottság összehívását. A polgármesteri indítvány a bizottság elnökére kötelezõ. A törvény megfogalmazása szerint a bizottságot a polgármester indítványára össze kell hívni. A polgármesternek ez a jogosítványa részben abból ered, hogy az önkormányzati munka egészére nagyobb rálátása van, amelybõl eredõen szükségesnek ítélheti meg a bizottság összehívását. Így a bizottság összehívására okot adhat az, hogy a bizottság hatáskörébe tartozó ügyben sürgõsen dönteni kell, vagy a polgármester a bizottság állásfoglalására tart igényt, véleményére kíváncsi. Másrészt a polgármester ellenõrzési jogosítványából eredõen indítványozhatja az ülés összehívását, ha azt tapasztalja, hogy a bizottság nem tesz eleget kötelezettségeinek, nem ülésezik, a bizottság elnöke elmulasztja a testület összehívását.

Fontos jogosítványa a polgármesternek a bizottsági döntés végrehajtásának a felfüggesztése. A polgármester akkor élhet ezzel a jogosítvánnyal, ha a bizottság döntése ellentétes a képviselõ-testület határozatával vagy sérti az önkormányzat érdekeit. Az átruházott hatáskör gyakorlásához a képviselõ-testület utasítást adhat, ezzel az utasítással ellentétes döntés esetén is jogosult a bizottsági döntés végrehajtását kezdeményezni. Ha a polgármester a bizottság döntését felfüggeszti, akkor az a képviselõ-testület döntéséig nem hajtható végre. A képviselõ-testület köteles a következõ ülésen napirendre tûzni és a felfüggesztett döntésrõl határozni. Hangsúlyozni szükséges, hogy a polgármester a bizottsági határozatot nem változtathatja meg, csak a meghatározott két feltétel esetén a végrehajtás felfüggesztésérõl dönthet. Ha a végrehajtás felfüggesztésének feltételei nem állnak fenn, akkor csak javaslattal élhet a bizottsághoz vagy a képviselõ-testülethez, de ez már egyik testületre nézve sem jelent kötelezettséget.

 

26. § A bizottsági döntéshozatalból kizárható az, akit vagy akinek a hozzátartozóját személyesen érinti az ügy. A személyes érintettséget az érdekelt köteles bejelenteni. A kizárásról az elnök esetén a polgármester, bizottsági tag esetén a bizottság dönt.

Fontosságára tekintettel, külön is szabályozza a törvény a bizottsági döntéshozatalból kizárás eseteit és módját. A bizottsági döntéshozatalnál is meg kell teremteni az objektivitást. Kimondja a törvény, hogy kizárható a bizottsági döntéshozatalból az, akit vagy akinek a hozzátartozóját személyesen érinti az ügy. Ez a rendelkezés megegyezik a képviselõ kizárására vonatkozó szabályozással. A bizottsági döntéshozatalnál is csak lehetõség a kizárás. Ugyanúgy a saját és a hozzátartozó ügyhöz kötõdõ személyes érintettsége alapozza meg, mint a képviselõnél. A hozzátartozó e körben is az Ötv. 110. §-a alapján az egyeneságbeli rokon és ennek a házastársa, a testvér, a házastárs, az élettárs. A személyes érintettség bejelentése itt is kötelezõ, de elmulasztásához sem fûz jogkövetkezményt a törvény. Eltérés mutatkozik azonban a kizárásról történõ döntés tekintetében. Más az eljárás a bizottság elnökénél és más a bizottság tagjánál. Bizottság elnökének a kizárásáról a polgármester dönt. A bizottsági tag kizárása a bizottság hatáskörébe tartozik. A bizottság határozatképességére és a határozathozatalra a képviselõ-testületre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ezek figyelembevételével a kizárt bizottsági tag a határozatképesség szempontjából jelenlévõnek minõsül. A bizottság a kizárásról minõsített többséggel dönt, vagyis a bizottsági tag kizárásához a megválasztott bizottsági tagok több, mint a felének igen szavazata szükséges.

 

27. § A bizottság a feladatkörében ellenõrzi a képviselõ-testület hivatalának a képviselõ-testület döntéseinek az elõkészítésére, illetõleg végrehajtására irányuló munkáját. Ha a bizottság a hivatal tevékenységében a képviselõ-testület álláspontjától, céljaitól való eltérést, az önkormányzati érdek sérelmét, vagy a szükséges intézkedés elmulasztását észleli, a polgármester intézkedését kezdeményezheti.

A bizottságok fõ feladata a képviselõ-testületi döntések elõkészítése, valamint a döntések végrehajtásának szervezése és ellenõrzése. Az önkormányzati döntések elõkészítésében és végrehajtásában a képviselõ-testület szerveként mûködõ képviselõ-testületi hivatalnak is jelentõs feladatai vannak. A törvénynek ez a 27. §-ban meghatározott rendelkezése utal a képviselõ-testület két szervének egymás közötti hierarchiájára. A bizottság feladata a hivatalnak az önkormányzati döntések elõkészítésére, illetõleg végrehajtására irányuló munkájának az ellenõrzése. Korlátot szab a törvény ennek az ellenõrzésnek több tekintetben is. Elsõként meghatározza, hogy a bizottság feladatkörében ellenõriz, tehát csak a Szervezeti- és Mûködési Szabályzatban megjelölt feladatkör tekintetében. Fontos hangsúlyozni, hogy az ellenõrzés a hivatal munkájának egészére nem terjed ki. A bizottság a hivatalnak csak a képviselõ-testület döntéseinek az elõkészítésére, illetõleg végrehajtására irányuló munkáját ellenõrizheti. Az ellenõrzés nem terjedhet ki a hivatalnak az államigazgatási ügyek döntésre való elõkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos feladatok ellátására. A törvény vagy kormányrendelet az államigazgatási feladatot, hatósági hatáskört alapvetõen a jegyzõnek állapítja meg, így a hivatal ezirányú tevékenységét a jegyzõ ellenõrzi.

A bizottságnak az elõbbiekben meghatározott körben és területeken csak ellenõrzési jogosítványa van. Intézkedést nem tehet, közvetlen utasítást a hivatal részére nem adhat, nem irányíthatja a polgármesteri hivatalt. A bizottságok nem vonhatják el a polgármestertõl a hivatal irányításának jogát és nem korlátozhatják a jegyzõ hivatalvezetõi jogosítványait. Ha a hivatal tevékenységében a képviselõ-testület álláspontjától, céljaitól való eltérést, az önkormányzati érdek sérelmét vagy a szükséges intézkedés elmulasztását észleli a bizottság, a polgármester intézkedését kezdeményezheti. A polgármester a képviselõ-testület döntései szerint és saját önkormányzati jogkörében irányítja a hivatalt, melynek keretében a szükséges intézkedést megteszi.

 

28. § (1) A képviselõ-testület - szervezeti és mûködési szabályzatában - településrészi önkormányzatot hozhat létre települési képviselõkbõl, más választópolgárokból. A településrészi önkormányzati testület vezetõje települési képviselõ.

(2) A képviselõ-testület a településrészt érintõ ügyekben egyes hatásköreit átruházhatja a településrészi önkormányzatra, anyagi eszközöket adhat számára.

A törvény felhatalmazza a települési önkormányzati képviselõ-testületeket arra, hogy elkülönült vagy sajátos érdekû településrészeire a körülmények mérlegelése alapján, belátása szerint, általa meghatározott hatáskörrel részönkormányzatot hozzon létre. Létrehozásáról a Szervezeti- és Mûködési Szabályzatban kell rendelkezni, így ez a képviselõ-testület át nem ruházható hatásköre, melyben nyilvános ülésen minõsített többségû szavazással dönt.

Az Ötv. 9. § (2) bekezdése szerint a részönkormányzat a képviselõ-testület szerve, amely önkormányzati feladatokat lát el. Az Ötv. 9. § (3) bekezdése figyelembevételével a részönkormányzat testületére egyes hatásköreit a képviselõ-testület átruházhatja. Az Ötv. 55. §-a az általánostól eltérõ rendelkezésével korlátozza a képviselõ-testület döntési szabadságát. A testület ugyanis nem tagadhatja meg a törvényben meghatározott esetekben a kizárólag a településrészt érintõ hatáskörök átadását. Ez viszont - mint ahogy az Alkotmánybíróság 54/1997. (X. 31.) AB határozatában rámutatott - a részönkormányzat megalakításának kötelezettségét jelenti. A "meg nem tagadható hatáskör átruházás" csak részönkormányzat létesítésével valósulhat meg, amelyet a Szervezeti- és Mûködési Szabályzatban rögzíteni kell. Rámutatott határozatában az Alkotmánybíróság arra is, hogy döntésében a testület csupán azt mérlegelheti, melyek az önkormányzati jogok és anyagi eszközök, amelyek a "kizárólag a településrészt érintõ ügyekben" megadhatók.

A településrészi önkormányzat testületének létszámát a Szervezeti- és Mûködési Szabályzatban állapítja meg a képviselõ-testület. A részönkormányzat testületének tagjai a települési képviselõkön kívül más választópolgárok is lehetnek. A részönkormányzat létrehozása módjáról a törvény nem rendelkezik. Abból következõen, hogy a részönkormányzatiság a bizottsági fejezetben nyert szabályozást levezethetõ, hogy tagjait a képviselõ-testület választja. A részönkormányzat elnöke csak települési képviselõ lehet, a tagok többségére vonatkozóan ez már nem írható elõ, mert akkor sok helyen nem is lehetne létrehozni részönkormányzatot.

A részönkormányzat feladatait és hatáskörét a Szervezeti- és Mûködési Szabályzatban kell meghatározni. A polgármesternek a részönkormányzatok döntései tekintetében is fennáll a döntés végrehajtását célzó felfüggesztési joga. A polgármester tehát felfüggesztheti a részönkormányzat testülete döntésének végrehajtását, ha az ellentétes a képviselõ-testület határozatával vagy sérti az önkormányzat érdekeit. A felfüggesztett döntésrõl a képviselõ-testület a következõ ülésén határoz.

Utalnunk kell arra a képviselõi jogosítványra is, mely szerint a képviselõ kezdeményezheti, hogy a képviselõ-testület vizsgálja felül a részönkormányzat testületének - a képviselõ-testület által átruházott - önkormányzati ügyben hozott döntését.

A részönkormányzati testület önállóan mûködik. A képviselõ-testület a településrészt érintõ feladatok ellátására anyagi eszközöket adhat számára. Ügyviteli teendõit a polgármesteri hivatal látja el. Az ülésekrõl jegyzõkönyvet kell készíteni, melyet a jegyzõ az ülést követõ 15 napon belül köteles a fõvárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetõjének megküldeni.

 

29. § A bizottságok mûködésének ügyviteli feladatait a képviselõ-testület hivatala látja el. A településrészi önkormányzati testület munkájának segítésére a képviselõ-testület hivatali kirendeltségeket hozhat létre, amelyek egyben a lakossági ügyintézésben ügyfélszolgálati teendõket is elláthatnak.

Egyértelmûvé teszi a törvény a bizottságok mûködésének ügyviteli teendõi ellátását. Ezt a feladatot a képviselõ-testület hivatala látja el. A jegyzõ a hivatal vezetõje, az operatív teendõk ellátásáról, a leírásról, az egyéb ügyviteli teendõkrõl gondoskodik. A településrészi önkormányzat ügyviteli teendõinek megszervezése is a jegyzõ feladata, ennek ellátásáról a képviselõ-testület hivatalának kell gondoskodni. A részönkormányzati testület munkáját úgy is lehet segíteni, hogy hivatali kirendeltséget hoznak létre, amely egyben a lakossági ügyintézésben, ügyfélszolgálati teendõk ellátásában is részt vesz. Errõl a képviselõ-testület dönt.

A polgármester, az alpolgármester, a jegyzõ

 

A polgármester, az alpolgármester, a jegyzõ

30. § A képviselõ-testület az alakuló ülését a választást követõ tizenöt napon belül tartja meg. Az alakuló ülést a legidõsebb települési képviselõ, mint korelnök vezeti.

Az újonnan megválasztott képviselõ-testület elsõ ülése az alakuló ülés. Az alakuló ülést a választást követõ 15 napon belül kell megtartani. Rövid határidõt ad a törvény annak érdekében, hogy az önkormányzati feladatok ellátása minél elõbb megkezdõdhessen.

Az alakuló ülést a megválasztott polgármester hívja össze. Az ülés levezetése a polgármester eskütételéig a legidõsebb települési képviselõ, mint korelnök feladata. Ez ünnepélyes külsõségek között zajlik. Az ülés kötelezõ napirendje a polgármester és a megválasztott képviselõk eskütétele. Az eskü szövege "Én ... esküszöm, hogy hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz, annak népéhez hû leszek, az Alkotmányt és az alkotmányos jogszabályokat megtartom; az állami és szolgálati titkot megõrzöm; megbízatásomhoz híven, pártatlanul, lelkiismeretesen járok el és a legjobb tudásom szerint, minden igyekezetemmel ... (település neve) javát szolgálom". Itt történik az alpolgármester vagy alpolgármesterek megválasztása, a pénzügyi bizottság kötelezõ megválasztása, a Szervezeti- és Mûködési Szabályzat felülvizsgálata.

Az alakuló ülésen állapítja meg a testület a polgármester illetményét, a társadalmi megbízatású polgármester tiszteletdíját. Valamennyi, a szervezetalakítás és mûködés terén jelentkezõ kötelezõ feladatát a testület az alakuló ülésen nem tudja végrehajtani. Általában elõkészítõ bizottságokat állítanak fel az egyes feladatok elõkészítésére. Elfogadott munkaprogramja is elsõsorban deklaratív, amely a késõbbi üléseken kerülhet kibontásra. Fontos hangsúlyozni, hogy a korelnök nem helyettesíti a polgármestert, nem gyakorolhat polgármesteri hatásköröket. Megbízatása kizárólag arra szól, hogy összehívja és vezeti az alakuló ülést. A polgármester eskütételét követõen a polgármester gyakorolja az ülésvezetési feladatot.

BH1994. 112. I. A polgármester választással létrejövõ sajátos jogviszonyban áll az önkormányzattal. A személye vonatkozásában a munkáltatói jogkört - annak lényeges elemeit tekintve - a képviselõ-testület gyakorolja. A polgármester az önkormányzat képviselõ-testületének akaratát végrehajtó, a köz szolgálatában álló, de nem köztisztviselõnek minõsülõ személy, sajátos jogállása az államhatalmi ágak szétválasztásának elvébõl következik (1990. évi LXVII. tv., 1990. évi LXV. tv., 30-35. §-ok.).

 

31. § A polgármesteri és az alpolgármesteri tisztség egyidejû betöltetlensége, illetõleg tartós akadályoztatásuk esetére a szervezeti és mûködési szabályzat rendelkezik a képviselõ-testület összehívásának, vezetésének a módjáról.

A képviselõ-testület hatásköreinek folyamatos és rendszeres gyakorlásához, a képviselõ-testület mûködéséhez fontos érdek fûzõdik. Ezért rendelkezik külön a törvény arról, hogy a képviselõ-testület ülésének összehívása és az ülés vezetése minden helyzetre biztosított legyen. Az ülés összehívása és vezetése a polgármester feladata. A polgármester helyettesítését az alpolgármester végzi, így akadályoztatása esetén az ülés összehívása és vezetése az alpolgármester feladata. Elõfordulhat olyan eset, hogy sem a polgármester, sem az alpolgármester nem tudja ellátni ezt a feladatot. A polgármesteri és az alpolgármesteri tisztség egyidejû betöltetlensége, illetõleg tartós akadályoztatásuk is okozhat fennakadást a képviselõ-testület mûködésében. Ezt elkerülendõ, garanciális szabályként írja elõ a törvény, hogy ezekre az esetekre határozza meg a képviselõ-testület a Szervezeti- és Mûködési Szabályzatban az ülés összehívásának és vezetésének a módját, például a legnagyobb létszámú képviselõcsoport vezetõje is lehet a feladattal megbízott személy.

BH1994. 112. I. A polgármester választással létrejövõ sajátos jogviszonyban áll az önkormányzattal. A személye vonatkozásában a munkáltatói jogkört - annak lényeges elemeit tekintve - a képviselõ-testület gyakorolja. A polgármester az önkormányzat képviselõ-testületének akaratát végrehajtó, a köz szolgálatában álló, de nem köztisztviselõnek minõsülõ személy, sajátos jogállása az államhatalmi ágak szétválasztásának elvébõl következik (1990. évi LXVII. tv., 1990. évi LXV. tv., 30-35. §-ok.).

BH1992. 661. A polgármester a 10 000 fõnél kisebb lélekszámú településen is az önkormányzati képviselõ-testület tagjának tekintendõ [1990. évi LXV. tv. 12. § (2) bek., 14. § (2) bek., 31. § (2) bek.].

 

32. § A polgármester tagja a képviselõ-testületnek, a képviselõ-testület határozatképessége, döntéshozatala, mûködése szempontjából települési képviselõnek tekintendõ. A polgármester a megválasztását követõen esküt tesz a képviselõ-testület elõtt.

Az önkormányzat egész mûködése szempontjából meghatározó az, hogy megfelelõ munkakapcsolat legyen a polgármester és a képviselõ-testület között. Mind a polgármester, mind pedig a képviselõ-testület tagjai együtt munkálkodnak esküjüknek megfelelõen, a település javát szolgálóan a helyi közügyek megoldásában. Természetes, hogy a polgármester tagja a képviselõ-testületnek, a képviselõ-testületet a polgármester képviseli. Ezt a törvény azért mondja ki külön is ebben a §-ában, hogy egyértelmûvé tegye az Ötv.-nek a határozatképességre és határozathozatalra vonatkozó szabályainak alkalmazásánál azt, hogy a polgármestert a képviselõk közé kell számítani mind a megjelenés, mind a szavazás tekintetében.

BH1996. 445. Kisebbségi települési önkormányzattá nyilvánítás feltételei [1993. évi LXXVII. tv. 21. § (2) bek., 22. § (1) bek., 1990. évi LXIV. tv. 27. §, 42. § (7) bek., 47. §, 50/B. §, 1990. évi LXV. tv. 32. §].

BH1994. 112. I. A polgármester választással létrejövõ sajátos jogviszonyban áll az önkormányzattal. A személye vonatkozásában a munkáltatói jogkört - annak lényeges elemeit tekintve - a képviselõ-testület gyakorolja. A polgármester az önkormányzat képviselõ-testületének akaratát végrehajtó, a köz szolgálatában álló, de nem köztisztviselõnek minõsülõ személy, sajátos jogállása az államhatalmi ágak szétválasztásának elvébõl következik (1990. évi LXVII. tv., 1990. évi LXV. tv., 30-35. §-ok.).

 

33. § A polgármester tekintetében a képviselõ-testület gyakorolja a munkáltatói jogokat, munkabérét a jogszabály keretei között határozza meg. A polgármester az államigazgatási tevékenységéért a közszolgálati szabályok szerint felelõs.

A polgármester a képviselõ-testület vezetõje, az önkormányzat egész mûködéséért felelõs. A polgármesteri tisztség speciális jellegébõl, választott politikai funkciójából adódóan sajátos szabályozást igényel. A polgármester a köz szolgálatában álló, de nem köztisztviselõnek minõsülõ személy, hanem sajátos foglalkoztatási viszonnyal bír. A polgármester jogállására vonatkozóan az Alkotmány, az Ötv., valamint a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseirõl és az önkormányzati képviselõk tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény tartalmazza az alapvetõ rendelkezéseket.

A polgármester jogállását tekintve jelentõs tartalmi változást hozott az, hogy a helyi önkormányzás alkotmányos garanciáinak bõvítése érdekében az Alkotmány általánossá tette a települési polgármesterek közvetlen választását. A polgármester fõállásban vagy társadalmi megbízatásban látja el a feladatait. A fõállású polgármesterség sajátos jogviszony. A külön törvény szerint a polgármester foglalkoztatási jogviszonya sajátos közszolgálati viszony, amely általában a választással jön létre és meghatározott idõre, a polgármesteri megbízatás idejére szól. A választás egyidejûleg a törvény alapján, a törvény erejénél fogva létrehozza a polgármester sajátos közszolgálati jogviszonyát. Szûk kivétel csak az, amikor a háromezernél kevesebb lakosú önkormányzatnál a megválasztott polgármester társadalmi megbízatású, és ezt a társadalmi megbízatást utóbb a képviselõ-testület a polgármesterrel egyetértésben (többnyire éppen a polgármester kezdeményezésére) fõállásúra változtatja. Ekkor tehát nem közvetlenül a választás, hanem ez a közös döntés keletkezteti a polgármester sajátos közszolgálati jogviszonyát. A foglalkoztatási jogviszony a képviselõ-testület és a polgármester között jön létre. A külön törvény határozza meg a polgármesteri foglalkoztatási jogviszony keletkezésén kívül a tisztség megszûnésére, a díjazásra, a pihenõidõre, a fegyelmi és kártérítési felelõsségre vonatkozó szabályokat, valamint a társadalmi megbízatású polgármesterekre vonatkozó sajátos rendelkezéseket.

Az Ötv. ebben a 33. §-ában kimondja, hogy a polgármester tekintetében a képviselõ-testület gyakorolja a munkáltatói jogokat, illetményét a jogszabály keretei között határozza meg.

A megoldandó polgármesteri feladatok nagysága, összetettsége alapvetõen összefügg a település lakosságszámával, emiatt a képviselõ-testület által megállapítható polgármesteri illetmény kereteit az 1994. évi LXIV. törvény a lakosságszámhoz igazodó településkategóriák szerint, a vezetõi pótlék nélkül számított miniszteri illetmény 35-100%-a között állapítja meg.

A fõállású polgármesteri tisztség nem összeférhetetlen az országgyûlési képviselõi tisztséggel. Ha a fõállású polgármester országgyûlési képviselõ, e feladatának is maradéktalanul eleget kell tennie. Ezért az országgyûlési képviselõi tiszteletdíjra jogosult. A polgármesteri feladatoknak ilyen esetben csak részben tud eleget tenni, ezért részére a megállapított illetményének csak felét lehet kifizetni.

A társadalmi megbízatásban tevékenykedõ polgármesternek nem munkáltatója a képviselõ-testület. Részére nem illetmény, hanem tiszteletdíj állapítható meg a törvényben foglalt keretek között.

A fõállású polgármesteri illetmény és a társadalmi polgármesteri tiszteletdíj megállapítása határozatban történik, azt összegszerûen kell megállapítani, nem pedig a vezetõi pótlék nélküli miniszteri illetmény százalékában (ez utóbbi a kiszámítás módját segíti).

Tekintettel arra, hogy a polgármestert törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet kivételesen államigazgatási hatósági hatáskörrel ruházhatja fel, továbbá a törvényben vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendeletben elõírt esetekben az államigazgatási feladatok helyi irányításában is részt vesz [Ötv. 7. § (12)], rendelkezett a törvény arról, hogy a polgármester az államigazgatási tevékenységéért a közszolgálati szabályok szerint felelõs.

BH1994. 112. I. A polgármester választással létrejövõ sajátos jogviszonyban áll az önkormányzattal. A személye vonatkozásában a munkáltatói jogkört - annak lényeges elemeit tekintve - a képviselõ-testület gyakorolja. A polgármester az önkormányzat képviselõ-testületének akaratát végrehajtó, a köz szolgálatában álló, de nem köztisztviselõnek minõsülõ személy, sajátos jogállása az államhatalmi ágak szétválasztásának elvébõl következik (1990. évi LXVII. tv., 1990. évi LXV. tv., 30-35. §-ok.).

BH1993. 265. Ha a képviselõ-testület akként dönt, hogy a polgármesteri feladatkört fõállású munkaviszony keretében kell ellátni, a polgármester munkaviszonya a megválasztása idõpontjára visszaható hatállyal jön létre. A törvény tételesen sorolja fel a polgármester munkaviszonya megszûnésének eseteit, ezért nincs lehetõség arra, hogy a képviselõ-testület - a szervezeti és mûködési szabályzata utóbb történt módosítására hivatkozva - azon a jogcímen mondja fel a munkaviszonyát, hogy nem vállalta e tisztségének társadalmi megbízatásában történõ ellátását [1990. évi LXV. tv. 12. § (2) bek., 33. § 37. § (1) bek., 1990. évi LXVII. tv. 2. § (1), (2) és (6) bek., 3. §, 4. (3) bek., 7. § (2) bek., 12. §].

 

33/A. § (1) A polgármester nem lehet: köztársasági elnök; az Alkotmánybíróság tagja, az állampolgári jogok országgyûlési biztosa; a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyûlési biztosa; az Állami Számvevõszék elnöke, elnökhelyettese és számvevõje; a kormány tagja; államtitkár, helyettes államtitkár; a fõvárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetõje és köztisztviselõje; az Állami Vagyonügynökség ügyvezetõ igazgatója és más alkalmazottja; bíró, ügyész, közjegyzõ, bírósági végrehajtó; a fegyveres erõk, a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagja; közigazgatási szerv olyan köztisztviselõje, akinek feladatkörébe az adott önkormányzatot érintõ ügyek tartoznak; más önkormányzatnál polgármester, alpolgármester vagy más települési önkormányzat képviselõ-testületének tagja; ugyanannál az önkormányzatnál intézményvezetõ, illetve az a közalkalmazott, aki a vezetõi megbízást a képviselõ-testülettõl kapja.

A polgármesteri tisztségre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok az Ötv. 1994. decemberi módosításakor kerültek be a törvénybe. Korábban ezeket a szabályokat a polgármesteri tisztség ellátásáról rendelkezõ 1990. évi LXVII. törvény tartalmazta. Garanciális jelentõsége van annak, hogy a törvényalkotó a kétharmados többségû szavazáshoz kötött Ötv.-be emelte be a polgármesteri összeférhetetlenség eseteit, egyes részeiben pontosabbá tette, kibõvítette, és a gazdasági tevékenység vonatkozásában számottevõen szigorította. A szigorú szabályozás célja egyrészt az államhatalmi ágak szétválasztásának következetes érvényesítése, másrészt a polgármesteri tisztség támadhatatlanságának, mûködése törvényességének biztosítása.

Az összeférhetetlenségi szabályok egy része minden polgármesterre vonatkozik, más része csak a fõállású polgármesterre jelent összeférhetetlenséget.

Az (1) bekezdés az államhatalmi ágak szétválasztásából eredõ összeférhetetlenségi eseteket tartalmazza. Ezek minden polgármesterre kötelezõ rendelkezések. Az itt felsorolt - minden polgármesterre vonatkozó - összeférhetetlenségi esetek egy része konkrét tisztségek betöltését tiltja. Így nem lehet a polgármester köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság tagja, az állampolgári jogok országgyûlési biztosa, a nemzeti- és etnikai kisebbségi jogok országgyûlési biztosa, az Állami Számvevõszék elnöke, elnökhelyettese és számvevõje, a kormány tagja, államtitkár, helyettes államtitkár, a fõvárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetõje és köztisztviselõje, az Állami Vagyonügynökség ügyvezetõ igazgatója és más alkalmazottja. A másik csoportot a meghatározott hivatást, foglalkozásokat gyakorlók alkotják, így összeférhetetlen a polgármesteri tisztséggel a bírói, ügyészi, közjegyzõi, bírósági végrehajtói pálya, valamint nem lehet a fegyveres erõk, rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagja.

A köztisztviselõi jogviszony nem teljes körûen és feltétel nélkül összeférhetetlen a polgármesteri megbízatással, csak abban az esetben, ha a szóban forgó köztisztviselõ feladatkörébe az adott önkormányzatot érintõ ügyek tartoznak. Ez csak az adott szerv belsõ munkamegosztása, a köztisztviselõ munkaköre, munkaköri leírása alapján ítélhetõ meg. Kizárja a törvény a más önkormányzatnál a polgármesteri, alpolgármesteri tisztséget vagy más önkormányzatnál a települési képviselõ-testületi tagságot. Ebbõl a szabályból következõen kizárt, hogy valaki két helyi önkormányzat polgármestere, alpolgármestere legyen, vagy egyik helyen polgármester, a másik helyen alpolgármester vagy települési képviselõ legyen. Nem összeférhetetlen azonban a polgármesteri megbízatással a megyei közgyûlési tagság, mivel az nem települési, hanem területi képviselõi tisztség. Ennek a rendelkezésnek a további értelmezéséhez figyelembe kell venni az Ötv. 103. § (2) bekezdését is, mely viszont kimondja, hogy fõvárosi kerületi polgármester a fõvárosi közgyûlés tagja lehet. Erre a kisegítõ rendelkezésre azért volt szükség, mert az általános szabály szerint a települési képviselõi tisztség kizártsága - eltérõ rendelkezés hiányában - a fõvárosi közgyûlési tagságra is vonatkozna, ez pedig nem állt a jogalkotó szándékában.

Kizárja az (1) bekezdés rendelkezése továbbá azt, hogy a polgármester ugyanannál az önkormányzatnál intézményvezetõ, illetve olyan közalkalmazott legyen, aki a vezetõi megbízást a képviselõ-testülettõl kapja.

A törvény 103. § (2) bekezdésébõl következõen a 33/A. §-ban foglalt összeférhetetlenségi elõírások az alpolgármesterre, a megyei közgyûlés elnökére, alelnökére, a fõpolgármesterre és a fõpolgármester helyetteseire is vonatkoznak.

(2) A polgármester és hozzátartozója nem lehet tagja, vezetõ tisztségviselõje annak a gazdasági társaságnak, szövetkezetnek, amelynek a helyi önkormányzat, illetõleg a helyi önkormányzat által alapított költségvetési vagy gazdálkodó szervezet tagja.

Itt az ún. gazdasági összeférhetetlenségi szabályokat találjuk. Külön figyelmet érdemel, hogy a törvény itt nemcsak a polgármesterre, hanem hozzátartozójára vonatkozóan is rendelkezik. A polgármester hozzátartozóján a 110. § (1) bekezdése szerint az egyeneságbeli rokont és annak házastársát, a testvért, a házastársat, továbbá az élettársat kell érteni. Az itt felsorolt esetek valamennyi polgármesterre vonatkoznak függetlenül attól, hogy a tisztséget fõállásban vagy társadalmi megbízatásban tölti be. Szigorú szabályokat állapít meg a törvény e körben. Sem tagja, sem vezetõ tisztségviselõje nem lehet a polgármester és a hozzátartozója annak a gazdasági társaságnak, szövetkezetnek, amelynek a helyi önkormányzat, illetõleg a helyi önkormányzat által alapított költségvetési vagy gazdálkodó szervezet tagja. A gazdasági társasági tagság nem, de a vezetõ tisztségviselõ további értelmezést igényel a jogalkalmazás során. A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény határozza meg a gazdasági társaságok vezetõ tisztségviselõi körét, nevezetesen a közkereseti és a betéti társaságnál az üzletvezetésre jogosult tag, a közös vállalatnál az igazgató, korlátolt felelõsségû társaságnál az ügyvezetõk, részvénytársaságnál az igazgatóság tagjai. Mivel a törvény a felügyelõ bizottság tagjait nem sorolja a vezetõ tisztségviselõk körébe, így a (2) bekezdés alapján nem összeférhetetlen a polgármesteri tisztséggel a felügyelõ-bizottsági tagság annál a gazdasági társaságnál sem, amelyben tagként az önkormányzat, illetõleg a helyi önkormányzat által alapított költségvetési vagy gazdálkodó szervezet részt vesz. Ez azonban - a következõ (3) bekezdésben foglalt rendelkezések miatt - csak a társadalmi megbízatású polgármesterre igaz. A fõállású polgármesterre szigorúbb összeférhetetlenségi szabályokat írt elõ a törvény.

(3) A fõállású polgármester

a) a tudományos, oktatói, lektori, szerkesztõi, mûvészeti és jogi oltalom alá esõ szellemi tevékenység kivételével egyéb, munkavégzésre irányuló jogviszonyt - az országgyûlési képviselõi megbízatás kivételével - nem létesíthet;

b) a képviselõ-testület hozzájárulása nélkül nem lehet felügyelõ bizottság, igazgatótanács tagja, gazdasági társaság vezetõ tisztségviselõje, szövetkezet tisztségviselõje, alapítvány kezelõ szervezetének tagja, tisztségviselõje.

Tovább szigorítja ez a rendelkezés a fõállású polgármesterek tekintetében az összeférhetetlenségi eseteket. Két eltérést kell figyelembe venni a társadalmi megbízatású polgármesterekhez képest. Az a) pontban foglalt rendelkezés szerint a fõállású polgármester a képviselõ-testülettel fennálló foglalkoztatási jogviszonyán kívül egyéb, munkavégzésre irányuló jogviszonyt nem létesíthet. Ez alól két körben állapít meg kivételt, mégpedig a tudományos, oktatói, lektori, szakértõi, mûvészeti és jogi oltalom alá esõ szellemi tevékenységek tekintetében, másrészt megengedi az országgyûlési képviselõi megbízatás egyidejû ellátását.

A b) pontban foglaltak azért szigorúbb szabályok a társadalmi megbízatású polgármesterhez képest, mert a fõállású polgármester az itt felsorolt tisztségeket csak a képviselõ-testület hozzájárulásával töltheti be. Társadalmi megbízatású polgármester képviselõ-testületi hozzájárulás nélkül lehet bármely felügyelõbizottság, igazgatótanács tagja és annak a gazdasági társaságnak vezetõ tisztségviselõje, szövetkezet tisztségviselõje, amelynek az önkormányzat, illetõleg a helyi önkormányzat által alapított költségvetési vagy gazdálkodó szervezet nem tagja. A fõállású polgármester ilyen tisztséget a képviselõ-testület hozzájárulásával tölthet be. Ugyancsak megköveteli a törvény a fõállású polgármester esetén a képviselõ-testület hozzájárulását alapítvány kezelõ szervezetének tagságához, tisztségviseléséhez.

(4) A polgármester az összeférhetetlenségi okot a megválasztásától, illetve az összeférhetetlenségi ok felmerülésétõl számított harminc napon belül köteles megszüntetni.

A törvény a polgármester kötelezettségévé teszi a választásakor meglévõ vagy késõbb felmerült összeférhetetlenségi ok megszüntetését. Erre határidõt is megállapít. A összeférhetetlenségi okot a polgármesteri tisztségre történõ megválasztástól harminc napon belül meg kell szüntetni. Ha az összeférhetetlenségi ok késõbb keletkezik, akkor megszüntetésérõl a polgármester az ok felmerülésétõl számított harminc napon belül köteles gondoskodni. Ha az összeférhetetlenséget kiváltó helyzetet nem kívánja felszámolni, akkor a polgármesteri tisztségtõl kell megválnia. Ilyenkor polgármesteri tisztségérõl lemondhat.

(5) Ha a polgármester a (4) bekezdésben foglalt kötelezettségének nem tesz eleget, bármely képviselõ indítványára - a száznál kevesebb lakosú község kivételével a képviselõk közül választott háromtagú bizottság javaslata alapján - a képviselõ-testület megállapítja az összeférhetetlenség alapjául szolgáló körülmények fennállását, és kimondja az összeférhetetlenséget, illetõleg dönthet a hozzájárulás megadásáról, ha e törvény ezt lehetõvé teszi.

A törvény szabályozza a követendõ eljárást, ha a polgármester az összeférhetetlenség megszüntetését elmulasztja. A képviselõ-testület bármely képviselõ indítványára köteles megvizsgálni az összeférhetetlenség alapjául szolgáló körülmények fennállását. A száznál kevesebb lakosú község kivételével a képviselõk közül választott három tagú bizottság javaslata alapján dönt a testület. Az összeférhetetlenségi ok alapjául szolgáló körülmények fennállása esetén két lehetõsége van a testületnek. Kimondja az összeférhetetlenséget, melyrõl zárt ülésen dönt. A polgármester a szavazásból - személyes érintettsége miatt - kizárható. Dönthet a testület úgy is, hogy megadja a hozzájárulást a tisztség betöltéséhez, de csak ha a törvény ezt lehetõvé teszi, vagyis a (3) bekezdés b) pontja körébe tartozó tisztségek esetén.

Az összeférhetetlenség kimondásával a polgármester tisztsége az 1994. évi LXIV. törvény 2. § (1) bekezdése szerint megszûnik, ami maga után vonja a fõállású polgármester foglalkoztatási jogviszonyának megszûnését a tisztség megszûnése napján.

BH1997. 455. A kisebbségi önkormányzat elnöke - a polgármesteri tisztség megszüntetésére vonatkozó rendelkezés alkalmazásában - nem minõsül polgármesternek [1990. évi LXV. tv. 33/A. §, 33/B. §, 103. § (1) bek. a) pont, (2) bek].

 

33/B. § (1) A polgármester sorozatos törvénysértõ tevékenysége, mulasztása miatt a képviselõ-testület - minõsített többséggel hozott határozata alapján - keresetet nyújthat be a polgármester ellen a helyi önkormányzat székhelye szerint illetékes megyei, fõvárosi bírósághoz a polgármester tisztségének megszüntetése érdekében. Egyidejûleg kérheti a polgármesternek e tisztségébõl történõ felfüggesztését is. A bíróság a keresetet soron kívül bírálja el.

(2) A bíróság eljárása során a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a perben viszontkeresetnek, szünetelésnek és egyezségnek nincs helye.

Ez a szakasz az Ötv. 1994. évi módosításakor került be a törvénybe. A korábbi szabályozás alapján nem volt törvényes lehetõség a sorozatos törvénysértést elkövetõ polgármester eltávolítására. Szükségessé vált, hogy amikor az Ötv. megerõsíti a polgármestert önkormányzati szerepében - a kívánatos egyensúly érdekében -, a sorozatosan törvénysértõ polgármesterrel szembeni fellépést is lehetõvé tegye. Ezt biztosítja a törvénynek ez a rendelkezése.

A képviselõ-testület intézkedését a polgármester sorozatos törvénysértõ tevékenysége vagy sorozatos mulasztása válthatja ki. A törvény nem definiálja a sorozatos törvénysértõ tevékenység, mulasztás fogalmát. A Legfelsõbb Bíróság elmúlt években meghozott ítéletei támpontot jelenthetnek. Egyik ítéletében a Legfelsõbb Bíróság elvi éllel mutatott rá arra, hogy az önkormányzati jogok védelme érdekében a bíróságnak meg kell szüntetnie az olyan polgármester tisztségét, aki az önkormányzati feladat- és hatásköröket ellátó képviselõ-testület határozataival szembehelyezkedve végzi tevékenységét, és nem képes a képviselõ-testülettel együttmûködni. Ez olyan sorozatos törvénysértés, mulasztás, amely megalapozza a tisztség megszüntetését. (Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár 1996. 194.) A Legfelsõbb Bíróság álláspontja szerint a polgármesteri tisztség megszüntetésére - a képviselõ-testület által benyújtott kereset alapján - alapul szolgál, ha állampapírnak nem minõsülõ nagy összegû értékpapírt hosszabb idõn át vásárol a képviselõ-testület hozzájárulása nélkül (Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár 1997. 48.). A Legfelsõbb Bíróság (Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár 1997. 236. határozatában) utalt rá, hogy a legsúlyosabb szankció (a tisztség megszüntetése) alkalmazására akkor kerülhet sor, ha a polgármester tevékenysége vagy mulasztása sorozatosan törvénysértõ és ezen felül olyan következményekkel is jár, melyek az önkormányzat terhére komoly hátrányt jelentenek. Amennyiben a polgármester munkájával kapcsolatban kifogások merülnek fel, a képviselõ-testület fegyelmi felelõsségre vonást alkalmazhat. Erre a fõállású és társadalmi megbízatású polgármester esetén is lehetõség van. A polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseirõl és az önkormányzati képviselõk tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény szerint fegyelmi vétséget követ el a polgármester, ha tisztségébõl, illetõleg foglalkoztatási jogviszonyából eredõ kötelezettségét vétkesen megszegi. Szabályozza a törvény a kiszabható fegyelmi büntetéseket és a fegyelmi eljárás lefolytatásának a szabályait. Rámutatott a Legfelsõbb Bíróság, hogy a kereset benyújtására csak a legvégsõ esetben kerülhet sor, továbbá, hogy a tisztség megszüntetése iránt indított perben csak a tisztség létrejötte utáni cselekmények vehetõk figyelembe.

A képviselõ-testület a polgármesteri tisztséget nem szüntetheti meg. Ezt csak a bíróság jogerõs ítélete mondhatja ki, ezért a képviselõ-testületnek keresetet kell benyújtani a bírósághoz. A rendelkezés fontos eleme, hogy olyan feltételeket ír elõ a kereset benyújtásához, amelyek egyúttal védelmet is jelentenek a feladatait megfelelõen ellátó polgármesterrel szemben. A keresetet minõsített többséggel, vagyis a megválasztott képviselõk több, mint felének igen szavazatával támogatott döntésével nyújthatja be a képviselõ-testület.

A polgármesteri tisztség megszûntetésérõl az önkormányzat székhelye szerint illetékes megyei, fõvárosi bíróság dönt. Az újabb törvénysértések elkerülését célzóan biztosítja a törvény a képviselõ-testületnek, hogy kérheti a kereset benyújtásával egyidejûleg a polgármester tisztségének felfüggesztését a jogerõs ítélet megszületéséig. A bíróság a keresetet soron kívül bírálja el, és eljárása során a Pp. rendelkezéseit alkalmazza. Kimondja azonban a törvény, hogy a perben viszontkeresetnek, szünetelésnek és egyezségnek nincs helye.

E szakasz értelmezésénél figyelembe kell venni az Ötv. 103. § (2) bekezdésében foglaltakat is. E rendelkezés szerint a 33/B. §-ok alkalmazásában a polgármesteren az alpolgármestert, a megyei közgyûlés elnökét, alelnökét, a fõpolgármestert, a fõpolgármester helyettesét is érteni kell. Az itt felsoroltak tekintetében sorozatos törvénysértõ tevékenység és mulasztás miatt a képviselõ-testület, illetõleg a fõvárosi, megyei közgyûlés az ismertetett feltételek között a bíróságtól kérheti a tisztség megszüntetését.

A polgármester tisztsége - a polgármester sorozatos törvénysértõ tevékenysége, mulasztása miatti - jogi felelõsségének jogerõs bírósági ítéletben történõ megállapításával megszûnik. Ez maga után vonja a fõállású polgármester foglalkoztatási jogviszonyának a tisztség megszûnésével egyidejû megszûnését a törvény alapján.

BH1997. 455. A kisebbségi önkormányzat elnöke - a polgármesteri tisztség megszüntetésére vonatkozó rendelkezés alkalmazásában - nem minõsül polgármesternek [1990. évi LXV. tv. 33/A. §, 33/B. §, 103. § (1) bek. a) pont, (2) bek].

 

34. § (1) A képviselõ-testület - a saját tagjai közül a polgármester javaslatára, titkos szavazással a képviselõ-testület megbízatásának idõtartamára - a polgármester helyettesítésére, munkájának a segítésére alpolgármestert választ, alpolgármestereket választhat.

(2) Az alpolgármester a polgármester irányításával látja el feladatait.

A törvénynek ez a rendelkezése az alpolgármester választására tartalmaz rendelkezéseket. Új eleme a törvénynek, hogy egy alpolgármester választását kötelezõvé teszi az önkormányzati testületi munka folyamatos biztosítása érdekében. Több alpolgármester is választható. Nyilvánvaló, hogy a nagyobb, a több feladatra kötelezett önkormányzatok választanak meg több alpolgármestert. Az alpolgármesteri tisztséget is be lehet tölteni fõállásban és társadalmi megbízatásban. Fõállású alpolgármester azonban csak a háromezernél több lakosú önkormányzatnál választható.

Az alpolgármester választásánál a lebonyolítás módjára kogens rendelkezéseket ír elõ a törvény. Az alpolgármester csak megválasztott települési képviselõ lehet, mivel a törvény azt írja elõ, hogy a képviselõ-testület saját tagjai közül választja az alpolgármestert. A törvény kizárólagos jogot ad a polgármesternek arra, hogy javaslatot tegyen az alpolgármester, illetõleg alpolgármesterek személyére. Fontos eljárási szabályt is rögzít a törvény a döntéshozatal módjára. A választáshoz minõsített többséggel hozott határozat szükséges, amely biztosítja mind a polgármester, mind pedig az alpolgármester testületi támogatottságát.

Meghatározza a törvény az alpolgármesteri megbízatás idõtartamát is azzal, hogy a választás a "képviselõ-testület megbízatásának idõtartamára" szól. Így, ha az alpolgármestert a képviselõ-testület alakuló ülésén választják, a megbízatása 4 évig tart. Az alpolgármesteri tisztség megüresedése esetén, vagy ha más okból választanak késõbb alpolgármestert, akkor a megbízatás rövidebb idejû, mert csak a képviselõ-testület megbízatásáig még hátralévõ idõre szól.

Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az alpolgármester megválasztásának joga nem foglalja magába a visszahívás jogát. Az alpolgármestert a képviselõ-testület nem hívhatja vissza. Ez az Ötv. 103. § (1) bekezdése a) pontjának rendelkezésébõl következik.

Az alpolgármesterre képviselõ-testületi hatáskör nem ruházható át. A törvény rendelkezése utal az alpolgármesteri tisztség tartalmára, az alpolgármester feladataira. Az alpolgármester két területen lát el fontos feladatot. Az egyik feladata a polgármester helyettesítése, a másik a polgármester munkájának a segítése. A polgármesteri tisztség megüresedésekor vagy a polgármester távollétében, tartós akadályoztatása esetén az alpolgármester ellátja a polgármester valamennyi feladatát, gyakorolja hatásköreit. Az alpolgármester a polgármester helyettese. A polgármester határozza meg az alpolgármester feladatait, több alpolgármester esetén kijelöli az õt helyettesítõ személyt. Az alpolgármestert a képviselõ-testület választja, fõállású alpolgármester esetén megállapítja illetményét, társadalmi megbízatás esetén tiszteletdíját. A foglalkoztatási jogviszonnyal, fegyelmi és kártérítési felelõsséggel kapcsolatos rendelkezések a polgármesterre vonatkozó szabályok szerint az alpolgármesterre is alkalmazandók. Az egyéb munkáltatói jogkört a polgármester gyakorolja az alpolgármester felett. Az Ötv. 103. § (1) bekezdés b) pontja kisegítõ szabályt tartalmaz az "egyéb munkáltatói jog" meghatározására. E rendelkezés szerint egyéb munkáltatói jogon a kinevezés, vezetõi megbízás, felmentés, vezetõi megbízás visszavonása, az összeférhetetlenség megállapítása, fegyelmi eljárás megindítása, fegyelmi büntetés kiszabása kivételével minden más munkáltatói jogot kell érteni.

BH1994. 112. I. A polgármester választással létrejövõ sajátos jogviszonyban áll az önkormányzattal. A személye vonatkozásában a munkáltatói jogkört - annak lényeges elemeit tekintve - a képviselõ-testület gyakorolja. A polgármester az önkormányzat képviselõ-testületének akaratát végrehajtó, a köz szolgálatában álló, de nem köztisztviselõnek minõsülõ személy, sajátos jogállása az államhatalmi ágak szétválasztásának elvébõl következik (1990. évi LXVII. tv., 1990. évi LXV. tv., 30-35. §-ok.).

 

35. § (1) A polgármester az önkormányzati, valamint az államigazgatási feladatait, hatásköreit [7. § (1) és (2) bek.] a képviselõ-testület hivatalának közremûködésével látja el.

A polgármester számos önkormányzati feladatot lát el, ezek egy része kapcsolódik a képviselõ-testület mûködéséhez. A polgármester hívja össze és vezeti a képviselõ-testület ülését, képviseli a testületet. A képviselõ-testület felhatalmazása alapján átruházott önkormányzati hatásköröket gyakorol, a képviselõ-testülettõl sok önkormányzati feladat ellátására kap megbízást. A törvény kivételesen önkormányzati feladat- és hatáskört a polgármesternek is megállapíthat. Törvény által vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet kivételesen államigazgatási hatósági hatáskörrel is felruházhatja (Ötv.7. § (1) bekezdés). Törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendeletben elõírt esetekben honvédelmi, polgári védelmi, katasztrófa-elhárítási ügyekben részt vesz az államigazgatási feladatok helyi irányításában és végrehajtásában is (Ötv. 7. § (2) bekezdés). Nyilvánvaló, hogy a polgármester sokirányú feladatait önmaga egyszemélyben ellátni nem tudja, ezért rendelkezik a törvény arról, hogy a feladatait a képviselõ-testület hivatalának közremûködésével látja el. A képviselõ-testület hivatala a képviselõ-testület szerve, amelyet a képviselõ-testület hoz létre, önállóan alakítja ki szervezeti és mûködési rendjét. A szakmai hivatali apparátus a jegyzõ vezetésével segíti a polgármester munkáját. A képviselõ-testület hivatala döntéselõkészítõ munkát végez, elkészíti a polgármesternek a határozat-tervezeteket és szakmai ügyviteli segítséget nyújt.

 

(2) A polgármester a képviselõ-testület döntései szerint és saját önkormányzati jogkörében irányítja a hivatalt. A polgármester

a) a jegyzõ javaslatainak figyelembevételével meghatározza a hivatal feladatait az önkormányzat munkájának a szervezésében, a döntések elõkészítésében és végrehajtásában,

b) dönt a jogszabály által hatáskörébe utalt államigazgatási ügyekben, hatósági jogkörökben, egyes hatásköreinek a gyakorlását átruházhatja,

c) a jegyzõ javaslatára elõterjesztést nyújt be a képviselõ-testületnek a hivatal belsõ szervezeti tagozódásának, munkarendjének, valamint ügyfélfogadási rendjének meghatározására,

d) a hatáskörébe tartozó ügyekben szabályozza a kiadmányozás rendjét,

e) gyakorolja az egyéb munkáltatói jogokat az alpolgármester, a jegyzõ és az önkormányzati intézményvezetõk tekintetében.

A polgármester a képviselõ-testület elnöke, vezetõje, akinek egyik kiemelt feladata a képviselõ-testület szervének, a képviselõ-testület hivatalának az irányítása. A törvény pontosan meghatározza e körben a polgármesteri feladatokat, amit különösen szükségessé tesz az, hogy a képviselõ-testület hivatalának vezetõje a jegyzõ. A polgármester gondoskodik arról, hogy a hivatal rendeltetésszerûen mûködjön. Meggyõzõdik arról, hogy a testületi határozatok végrehajtása milyen színvonalon történik meg. Tájékozódik az ügyintézés általános helyzetérõl. A polgármester elsõsorban az eredményesség és a társadalmi hatás nézõpontjából értékeli a hivatal tevékenységét. Az ügyintézés fõ irányait, tartalmát és kulturáltságát, a település sajátosságaihoz való alkalmazkodás-készségét vizsgálja abból a szempontból, hogy mindezek miképpen felelnek meg az önkormányzat reális és jogszerû igényeinek. A polgármester irányító munkája a hivatali szakapparátus tekintetében nem közvetlenül jelenik meg, hanem a jegyzõ közremûködésével, hiszen a jegyzõ a hivatal vezetõje. A polgármester a hivatallal szembeni elvárásokat a jegyzõ közvetítésével juttatja el a hivatal dolgozóihoz. A munkavégzésre vonatkozó utasításokat a hivatal operatív vezetõje, a jegyzõ adja ki a köztisztviselõknek.

Fontos szabály, hogy az irányítás a képviselõ-testület döntései szerint és saját önkormányzati jogkörben történik. A hivatal irányítása elsõsorban feladatainak meghatározását jelenti, mégpedig a jegyzõ javaslatainak figyelembevételével. A jegyzõ javaslatai alapján határozza meg a polgármester azt, hogy az önkormányzat munkájának a szervezésében, a döntések elõkészítésében és végrehajtásában a hivatal hogyan vesz részt, milyen feladatokat lát el. Ez a jogkör azonban nem jelentheti a jegyzõ hatáskörébe tartozó államigazgatási feladatokba, hatósági jogkörökbe való beavatkozást. Azokat a jegyzõ önállóan gyakorolja, miként a polgármester is a részére megállapított hatásköröket. Az önkormányzat egészének mûködése, de különösen a hivatal tevékenysége szempontjából alapvetõen fontos a polgármester és a jegyzõ közötti kollegiális viszony és az önkormányzat, a település lakossága érdekének szolgálatára irányuló együttmûködési szándék.

A polgármester kivételesen kaphat államigazgatási hatósági jogköröket. Ezek elõkészítését a hivatal végzi és a döntést a polgármester hozza. Különösen a nagyobb településeken a célszerû munkamegosztás érdekében lehetõséget biztosít a törvény e hatáskörök átruházására. Az átruházás a jegyzõre történhet és a jegyzõ dönt azokban a hatósági ügyekben, amelyeket a polgármester átad. Azoknak az ügyeknek a körét, amelyekben a hatáskört a polgármester átadja, maga állapítja meg. Úgyszintén azokat a feltételeket is, amikor a hatáskört visszaveszi, illetõleg meghatározza azokat a munkaszervezési megoldásokat, amelyek révén ellenõrzést gyakorol az átruházott hatáskörök gyakorlása felett.

A képviselõ-testület hivatalának a kialakítása a képviselõ-testület feladata. A hivatal belsõ szervezeti tagozódásának, munkarendjének, valamint ügyfélfogadási rendjének meghatározására a polgármester tesz javaslatot. Az elõterjesztést a jegyzõ javaslata alapján készíti el. Az ügyfélfogadási rendre teendõ javaslat során a lakossági érdekeket fokozottan figyelembe kell venni különösen, ha a lakosság egésze vagy nagy része jellegzetes napi idõbeosztással rendelkezik. Ez a helyzet például olyan települések esetén, ahol az aktív lakosság a szomszédos városban tölti munkaidejét. Ajánlott a mindennapos ügyfélfogadás megszervezése is. A nagyobb lakosságszámú településeken pedig célszerû ügyfélszolgálati irodák felállítása. A hivatal létrehozásának elõkészítésénél az önkormányzatok által ellátandó feladatokat, valamint a hivatal szervezetének a kialakítását befolyásoló tényezõket kell figyelembe venni (pl. a település nagysága és szerepköre, a népesség száma, összetétele, a település ellátottsági, adottsági mutatói).

A képviselõ-testület egységes hivatalt hoz létre, de az ésszerû munkamegosztásra a belsõ tagozódás kialakításával szükség van. A hivatal munkarendjének kialakításánál tekintettel kell lenni a helyi sajátosságokra. A polgármester a saját hatáskörébe tartozó ügyekben szabályozza a kiadmányozás rendjét. A korábbi szabályozáshoz képest ez szûkebb körû, mert eredetileg a kiadmányozás rendjét a jegyzõ hatáskörébe tartozó ügyekben is a polgármester állapította meg. A módosítás feloldotta az ellentmondást, az új szabály szerint a polgármester csak a saját hatáskörébe tartozó ügyekben rendelkezhet a kiadmányozás rendjérõl. A jegyzõ hatáskörébe tartozó ügyekben a jegyzõ dönt a kiadmányozási jogról.

A polgármester jelentõs munkáltatói jogköröket gyakorol az alpolgármester, a jegyzõ és az önkormányzati intézményvezetõk tekintetében. Bár ez nem jelent teljes munkáltatói jogkör gyakorlást. A törvény e rendelkezése csak az ún. "egyéb munkáltatói jogokat" utalja a polgármester hatáskörébe. Az egyéb munkáltatói jogkör az Ötv. 103. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti jogkörgyakorlást jelenti, vagyis minden munkáltatói jogot kell érteni alatta, a kinevezés, vezetõi megbízás, felmentés, vezetõi megbízás visszavonása, az összeférhetetlenség megállapítása, fegyelmi eljárás megindítása és a fegyelmi büntetés kiszabása kivételével. Természetesen az alpolgármesterek esetében az egyéb munkáltatói jogkörgyakorlás csak a fõállású alpolgármesterek vonatkozásában áll fenn. A társadalmi megbízatású alpolgármesternek nem munkáltatója a képviselõ-testület, így egyéb munkáltatói jogot sem gyakorolhat értelemszerûen a polgármester.

(3) A polgármester, ha a képviselõ-testület döntését az önkormányzat érdekeit sértõnek tartja, ugyanazon ügyben egy alkalommal kezdeményezheti a döntés ismételt megtárgyalását. A kezdeményezést az ülést követõ három napon belül nyújthatja be, a képviselõ-testület a benyújtás napjától számított tizenöt napon belül dönt.

Az Ötv. 1994. évi módosításánál a törvényalkotó újrafogalmazta a polgármester szerepét. Általánossá tette a polgármester közvetlen választását, szigorította az összeférhetetlenségi eseteket, erõsítette a polgármester önkormányzati szerepkörét hatásköreinek bõvítésével is. Ezek sorába tartozik a polgármesternek itt szabályozott az a hatásköre, mely szerint ha a képviselõ-testület döntését az önkormányzat érdekeit sértõnek tartja, kezdeményezheti a döntés ismételt megtárgyalását. Ez egy kivételes eszköz, mellyel a polgármester ugyanazon ügyben egy alkalommal élhet. Az ismételt felülvizsgálatot három napon belül kezdeményezheti. A kezdeményezés egyben a képviselõ-testületi ülés összehívását jelenti az ismételt tárgyalásra utaló napirenddel. A polgármesteri kezdeményezés a képviselõ-testületi döntésre halasztó hatályú, azt nem lehet végrehajtani. Az önkormányzat elfogadott rendeletére is vonatkozhat az újratárgyalás kezdeményezése, hiszen a törvény szerint a "döntés" ismételt tárgyalása kezdeményezhetõ. Az önkormányzati döntés pedig lehet rendelet vagy határozat. A rendelet kihirdetésére is halasztó hatálya van a polgármesteri kezdeményezésnek, így azt a jegyzõ nem hirdetheti ki.

A polgármestert nemcsak az ülést követõ három nap köti az ismételt tárgyalás kezdeményezésénél. A törvény azt is kimondja, hogy a képviselõ-testület a benyújtás napjától számított tizenöt napon belül dönt. Ez az elõírás szintén köti a polgármestert. Az ülés összehívásánál erre a határidõre tekintettel kell lennie. A képviselõ-testület köteles megtárgyalni a polgármesteri kezdeményezést, de nem köteles elfogadni. Ismételten szavazni kell a vitát követõen, az érvek, indokok alapján azonban a képviselõk szabadon döntenek. A szavazás eredményeként ugyanaz a döntés is születhet. E döntés már végrehajtható, rendelet esetében kihirdethetõ. További újratárgyalási kezdeményezés a polgármester részérõl képviselõ-testületi újratárgyalási kötelezettséggel már nem bír.

BH1997. 464. I. A helyi önkormányzatokról szóló törvény nem zárja ki a polgármesternek azt a jogosultságát, hogy az önkormányzati intézményvezetõk tekintetében meghatározott munkáltatói jogkörök gyakorlását a jegyzõ hatáskörébe utalja [1990. évi LXV. tv. 35. § (2) bek. a) és e) pont, 1992. évi XXIII. tv. 6. § (1) bek.].

BH1994. 112. I. A polgármester választással létrejövõ sajátos jogviszonyban áll az önkormányzattal. A személye vonatkozásában a munkáltatói jogkört - annak lényeges elemeit tekintve - a képviselõ-testület gyakorolja. A polgármester az önkormányzat képviselõ-testületének akaratát végrehajtó, a köz szolgálatában álló, de nem köztisztviselõnek minõsülõ személy, sajátos jogállása az államhatalmi ágak szétválasztásának elvébõl következik (1990. évi LXVII. tv., 1990. évi LXV. tv., 30-35. §-ok.).

 

36. § (1) A képviselõ-testület - pályázat alapján - a jogszabályban megállapított képesítési követelményeknek megfelelõ jegyzõt nevez ki. A képviselõ-testület a jegyzõ, a fõjegyzõ javaslatára - a jegyzõre vonatkozó szabályok szerint - községben kinevezhet, más önkormányzatnál kinevez aljegyzõt a jegyzõ helyettesítésére, a jegyzõ által meghatározott feladatok ellátására. A kinevezés határozatlan idõre szól.

A jegyzõ az önkormányzat közigazgatási-szakmai vezetõje. Jelentõs érdek fûzõdik ahhoz, hogy a jegyzõ szakmailag képzett, közigazgatási gyakorlattal rendelkezõ vezetõ legyen. A jegyzõ megbízatása - mivel a funkció szakmai és nem politikai jellegû - nem igazodik az önkormányzati választási ciklusokhoz. A jegyzõ ennek megfelelõen nem választás, hanem kinevezés útján nyeri el munkakörét, a kinevezés határozatlan idõre szól. Tekintettel arra, hogy a jegyzõi teendõk kifejezetten igazgatásszervezõi, jogalkalmazói szakmai tartalmúak, a törvény biztosítékot teremtett ahhoz, hogy a választott önkormányzati vezetõ, a képviselõ-testületi tagok választási ciklusonkénti cserélõdése mellett, a független szakmai hivatali szervezet és annak vezetõje változatlan maradjon. Garanciát jelent ez az idõszakonkénti vezetõi változások után is a szakapparátus stabilizálására, az igazgatási munka folyamatos, szakszerû ellátására. Az Ötv. a jegyzõ kinevezésének jogát a képviselõ-testület számára biztosítja, az a képviselõ-testület hatáskörébõl át nem ruházható hatáskör.

A köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban Ktv.) szerint a jegyzõ köztisztviselõ, s ebbõl eredõen közszolgálati jogviszonyban áll. A jegyzõ kinevezése elõtt a kisebb településeken a képviselõ-testületnek döntenie kell arról, hogy az önkormányzat önálló jegyzõt kíván-e foglalkoztatni vagy körjegyzõséghez csatlakozik. Az önálló hivatal létrehozása melletti állásfoglalás egyúttal kötelezettséget is ró a képviselõ-testületre, nevezetesen a jegyzõ kinevezésének kötelezettségét. A törvény ide vonatkozó szabálya ugyanis kogens jellegû, a jegyzõ kinevezését nem csupán jogként, de kötelezettségként is megfogalmazza. A képviselõ-testület tehát nem mérlegelheti, hogy kinevez-e jegyzõt vagy sem. Ennek nem csupán elvi, de gyakorlati jelentõsége is van. Az önkormányzati mûködésnek ugyanis elõfeltétele, hogy a képviselõ-testület hivatali szervezetét is kialakítsák, és az a szakapparátus vezetésére felkészült jegyzõvel rendelkezzen.

A törvény a jegyzõ kinevezésére irányuló kötelezettség teljesítését nem köti határidõhöz. Nyilvánvaló azonban, hogy a törvény elõírt határidõ nélkül is kötelezettséget jelent, tehát törvénysértõ a nem teljesítése vagy a teljesítésének alapos indok nélküli többszöri elhalasztása. A törvényi kötelezettséget az általában ésszerûnek, elvárhatónak tartott idõn belül teljesíteni kell. Amennyiben pedig a képviselõ-testület saját hibáján kívüli okból nem tudja a jegyzõi munkakört betölteni (pl. nincs pályázó), arról kell döntenie, hogy körjegyzõséghez csatlakozik.

Egyes köztisztviselõi állások betöltésétõl eltérõen a jegyzõ esetében a pályázat kiírása kötelezõ. Ennek széles körben történõ nyilvánosságra hozatalát segíti elõ az, hogy a fizetett sajtóközlemény mellett a Belügyminisztérium hivatalos lapja (Belügyi Közlöny) díjmentesen közli az önkormányzatok által meghirdetett pályázati kiírásokat, de azok más módon is gondoskodhatnak a felhívás közreadásáról. Elõfordulhat, hogy a pályázók egyikét sem tartja a testület alkalmasnak, vagy a pályázati felhívásra nincs jelentkezõ. Ez esetben ismételt pályázati felhívást kell közzétenni az elvárható legrövidebb idõn belül, hiszen a jegyzõ kinevezése, a polgármesteri hivatal szakmai vezetésének biztosítása a képviselõ-testület kötelessége. Az alkalmazási és képesítési követelményeket a jegyzõk esetében a Ktv. határozta meg. Ennek megfelelõen általános alkalmazási feltétel a büntetlen elõélet, a cselekvõképesség és magyar állampolgárság. Képesítési feltételként a törvény meghatározza, hogy jegyzõvé, körjegyzõvé, aljegyzõvé az nevezhetõ ki, aki igazgatásszervezõi vagy állam- és jogtudományi doktori képesítéssel rendelkezik és legalább kétévi közigazgatási gyakorlatot szerzett. A fõjegyzõi kinevezéshez jogi vagy közgazdasági egyetemi diploma szükséges. A magas szintû képesítési követelmény elõírásait azt tette szükségessé, hogy a jegyzõnek az önkormányzati közigazgatás szakszerûségének és eredményességének biztosításában meghatározó szerepe van. Felmentést a képesítési elõírások alól csak a községi önkormányzati képviselõ-testület adhat annak a személynek, aki az elõírt képesítés megszerzésére irányuló tanulmányait megkezdte [Ktv. 8. § (2)]. Ez azt jelenti, hogy az érintettnek folytatnia kell tanulmányait az Államigazgatási Fõiskolán vagy valamelyik egyetem állam- és jogtudományi karán. Az így adható felmentés idõtartama egyébként nem haladhatja meg a képesítés megszerzéséhez szükséges idõtartamot. A felmentés lehetõségére csak községben van mód, ott is csak akkor, ha biztosítottnak látszik a képesítési követelmények viszonylag rövid határidõn belüli (rendes tanulmányi szorgalmi idõ) teljesítése. A Ktv. rendelkezései e felmentést a körjegyzõ és az ötezernél több lakosú község jegyzõje esetében kizárják. A Ktv. a felmentés idõtartamának eredménytelen elteltéhez kapcsolódó eljárást is szabályozza, s úgy rendelkezik, hogy ilyen esetben a jegyzõ közszolgálati jogviszonya megszûnik [Ktv. 8. § (2)]. Így tehát mindenoldalúan biztosítékot teremt a törvény arra, hogy a jegyzõi munkakört olyan személy töltse be, aki az igazgatási ismereteket biztosító egyetemi, fõiskolai végzettséget megszerezte. Az Állam- és Jogtudományi Karon vagy az Államigazgatási Fõiskolán szerzett diploma megléte szükséges, de egyúttal elegendõ is a jegyzõi munkakör betöltéséhez. Ha a pályázó az egyetemi (fõiskolai) képzés valamennyi félévének sikeres befejezését tanúsító igazolással (abszolutórium) rendelkezik, úgy végzettsége a jogszabályi követelményeknek nem felel meg.

Fontos szabálya a köztisztviselõk jogállásáról szóló törvénynek az, hogy köztisztviselõ nem lehet helyi önkormányzati képviselõ annál az önkormányzatnál, amely az õt alkalmazó közigazgatási szerv illetékességi területén mûködik. Így a képviselõnek esetleges jegyzõi kinevezésekor az összeférhetetlenséget meg kell szüntetnie, a képviselõi tisztségrõl le kell mondania.

A képesítés elõírása mellett a Ktv. a jegyzõi kinevezés elõfeltételeként elõírja azt is, hogy a pályázó legalább kétéves szakmai gyakorlattal rendelkezzen. Ez az elõírás azt célozza, hogy a pályázó az egyetemen, fõiskolán elsajátítható elméleti ismeretek mellett, szerezzen gyakorlati tapasztalatokat is, legyen áttekintése az igazgatási munkáról, ismerje meg legalább az e rövid idõ alatt elsajátítható szakmai fortélyokat, tehát legyen felvértezve az igazgatás gyakorlati ismereteivel is. Az önkormányzati hivatalnál, a központi igazgatás szakapparátusában eltöltött szakmai gyakorlat hozhat leginkább a jegyzõi munkakörben hasznosítható tapasztalatokat de ide sorolható más jogi, igazgatásszervezõi munkakör (pl. ügyész, bíró, ügyvéd, rendészeti igazgatás), és elfogadható más jogalkalmazási területen (pl. jogtanácsos) eltöltött szakmai gyakorlati idõ is.

A kisebb településekre jellemzõ kedvezõtlen szakember-ellátási körülmények indokolták a gyakorlati idõ csökkentésének lehetõségét, illetve elengedésének kivételes biztosítását is. A községi önkormányzat képviselõ-testülete indokolt esetben a két évnél rövidebb gyakorlati idõvel bíró vagy gyakorlati idõvel egyáltalán nem rendelkezõ pályázó jegyzõ kinevezése mellett is dönthet. A képviselõ-testület kinevezési joga egyúttal a közszolgálati viszony megszüntetésének a jogát is magába foglalja. Az Ötv. 103. § (1) bekezdésének a) pontja nem sorolja fel a jegyzõt a kivételek sorában, így a képviselõ-testület hatáskörébe tartozik a felmentés is. A jegyzõ felett az egyéb munkáltatói jogokat a polgármester gyakorolja.

Elõfordulhat, hogy a kinevezett jegyzõ esetenként nem tudja ellátni a feladatát, ilyenkor is gondoskodni kell a jegyzõi feladatok elvégzésérõl. Ezt biztosítja az aljegyzõi kinevezés. Városban, kerületben, a fõvárosi önkormányzat és a megyei önkormányzat hivatalánál kötelezõ az aljegyzõ kinevezése, községekben csak lehetõség. Az aljegyzõ kinevezésérõl a képviselõ-testület dönt, a javaslattétel a jegyzõt illeti meg. A törvényszöveg tartalmazza azt is, hogy a kinevezés a jegyzõre vonatkozó szabályok szerint történik. Így a kinevezéshez pályázat szükséges, továbbá csak a képesítési követelménynek megfelelõ személyek pályázhatnak. A döntés minõsített többséget igényel. A kinevezés határozatlan idõre szól.

(2) A jegyzõ vezeti a képviselõ-testület hivatalát. A jegyzõ

a) gondoskodik az önkormányzat mûködésével kapcsolatos feladatok ellátásáról;

b) a hatáskörébe tartozó ügyekben szabályozza a kiadmányozás rendjét; gyakorolja a munkáltatói jogokat a képviselõ-testület hivatalának köztisztviselõi tekintetében. A kinevezéshez, vezetõi megbízáshoz, felmentéshez, a vezetõi megbízás visszavonásához, jutalmazáshoz - a polgármester által meghatározott körben - a polgármester egyetértése szükséges.

c) döntésre elõkészíti a polgármester hatáskörébe tartozó államigazgatási ügyeket;

d) dönt azokban a hatósági ügyekben, amelyeket a polgármester ad át;

e) tanácskozási joggal vesz részt a képviselõ-testület, a képviselõ-testület bizottságának ülésén;

f) dönt a hatáskörébe utalt ügyekben.

Egyértelmûen rögzíti a törvény, hogy a képviselõ-testület hivatalát a jegyzõ vezeti, és ebbõl következõen a konkrét munkaszervezési utasításokat, feladatokat a jegyzõ adja ki a hivatal dolgozóinak.

A feladatok sorában elsõként az önkormányzat mûködésével kapcsolatos teendõk ellátását emeli ki a törvény.

A képviselõ-testület mûködésével kapcsolatban a jegyzõ feladata - a polgármester feladat-meghatározásait figyelembe véve - az ülések adminisztratív elõkészítésének megszervezése (testületi meghívók elkészíttetése, azok idõbeni kiküldése, az ülésterem elõkészítése), a napirendek tartalmi és formai elõkészítése, az elõterjesztések eljuttatása a címzettekhez. A képviselõ-testület döntéseinek szakmai megalapozása a jegyzõ tevékenységi körének egyik legfontosabb területe. Biztosítani kell az elõterjesztések igazgatási-szakmai színvonalát, a szükséges információk begyûjtését és feldolgozását. Különös gonddal kell elõkészíteni a határozati javaslatokat, a rendelet-tervezeteket. A döntések törvényességéért a jegyzõt önálló felelõsség terheli.

A képviselõ-testület és a bizottságok mûködésével kapcsolatban a jegyzõnek feladata az is, hogy figyelemmel kísérje az ülés vezetését és jelezze, ha az ülésvezetés eltér a Szervezeti és Mûködési Szabályzat vagy más jogszabály elõírásaitól. A képviselõ-testület ülésérõl a jegyzõ készíttet jegyzõkönyvet, felelõsség terheli a jegyzõkönyv tartalmi hitelességéért. A jegyzõkönyv hitelessége nem csupán a formai elõírásoknak való megfelelést jelenti, hanem köteles a jegyzõ arra ügyelni, hogy a jegyzõkönyv tartalmilag hûen tükrözze az ülésen elhangzottakat. Ha a Szervezeti- és Mûködési Szabályzat a jegyzõkönyvre vonatkozóan részletesebb szabályokat is megállapít (pl. szó szerinti jegyzõkönyv, hangfelvétel készítése), ezeket is érvényesíteni kell.

A jegyzõnek alapvetõ feladatai vannak a képviselõ-testület, a bizottságok üléseinek elõkészítésével, az elõterjesztések szakmai megalapozásával, az ülések lebonyolításával és a határozatok meghozatalával, a törvényesség megtartásával kapcsolatban. A törvény biztosítja számára a képviselõ-testület és a bizottságok ülésén való részvétel jogát. A jegyzõ tanácskozási joggal vehet részt ezeken az üléseken függetlenül attól, hogy az ülés nyilvános vagy kivételesen zárt. A jegyzõ köteles gondoskodni a bizottságok mûködési feltételeirõl. Ennek keretében - a polgármester irányítása, a Szervezeti- és Mûködési Szabályzat elõírásai alapján - megszervezi a bizottságok üléseinek adminisztratív kiszolgálását (meghívók, ülésterem biztosítása, jegyzõkönyvezés), segíti döntéseik szakmai elõkészítését. A jegyzõ feladata a képviselõ-testület tagjai munkájához szükséges operatív intézkedések szervezése. Kiemelkedõen fontos a jegyzõ elõkészítõ tevékenysége a Szervezeti- és Mûködési Szabályzat és más rendeletek megalkotásánál.

Új hatásköre a jegyzõnek, hogy gyakorolja a munkáltatói jogokat a képviselõ-testület hivatalának köztisztviselõi tekintetében. Ezt a jogosítványát a polgármester korlátozhatja. A törvény úgy rendelkezik, hogy a polgármester által meghatározott körben a polgármester egyetértése szükséges egyes munkáltatói jogkörök gyakorlásához. Ezek körébe vonja a törvény a kinevezést, vezetõi megbízást, felmentést, a vezetõi megbízás visszavonását és a jutalmazást. A polgármester határozza meg tehát, hogy az egyetértési jogot milyen körben, kikre vonatkozóan kívánja gyakorolni. Hangsúlyozni kell, hogy a munkáltatói jog a jegyzõé, azt nem vonhatja el a polgármester, csak egyetértési jogát gyakorolhatja.

A jegyzõ alapvetõ feladata, hogy a képviselõ-testület és a polgármester által meghatározott önkormányzati feladatok teljesítésén kívül megszervezze az állampolgárok államigazgatási ügyeinek szakszerû intézését. E téren feladatot jelent számára a saját hatáskörébe tartozó ügyeknek az intézése, dönt azokban a hatósági ügyekben, amelyeket a polgármester ad, át és döntésre elõkészíti a polgármester hatáskörébe tartozó államigazgatási ügyeket.

(3) A jegyzõ köteles jelezni a képviselõ-testületnek, a bizottságnak és a polgármesternek, ha a döntésüknél jogszabálysértést észlel.

A törvényesség belsõ, önkormányzaton belüli biztosítékainak alapvetõ jelentõségük van. Ha ez a rendszer mind pozícióját, mind eszközeit illetõen kiépített, akkor a külsõ ellenõrzés ugyan nélkülözhetetlen, de összességében inkább iránymutató, orientáló és alapvetõen szubszidiárius jellegû. Ha viszont a belsõ törvényességi mechanizmus a szervezeti szabályozás vagy személyi okok miatt nem hatékonyan mûködik, úgy nem vagy csupán aránytalanul nagy és költségigényes szervezetek folyamatos mûködtetésével lehetséges az önkormányzatok tevékenysége törvényességének biztosítása.

Az a törvényi elõírás, mely szerint a jegyzõ köteles jelezni a képviselõ-testületnek, a bizottságnak és a polgármesternek, ha a döntéseiknél jogszabálysértést észlel, kulcsfontosságú a jegyzõ feladatellátását illetõen. Az e rendelkezésben megfogalmazott kötelezettségek a meghatározott feltételek beállta esetén automatikusan terhelik a jegyzõt. A jegyzõ köteles a jogszabálysértést jelezni. Nincs mérlegelési joga a jogsértés súlyát, elkövetése motívumait illetõen. Ha észlelte a jogszabálysértést, kötelessége a jelzés megtétele.

A jegyzõ a testületi, bizottsági, polgármesteri döntések elõkészítésében vagy közvetlenül közremûködik, vagy a hivatal ügyintézõje munkájának ellenõrzése keretében tájékozódik a döntések tervezeteirõl. Általában ismeri a döntéshozatali folyamatban felmerülõ körülményeket, mérlegeli a testületi tagok álláspontját. Feltárul elõtte, hogy a jogszabálysértõnek vélt javaslatoknak és döntéseknek milyen indítékai voltak. Ismeri ezeknek az indokoknak a súlyát, valódiságát, mérlegelni tudja a döntés meghozatalának vagy a határozati javaslat elutasításának következményeit. Nem ritkán kifejezetten elvárják a jegyzõtõl, hogy a döntéshez találja meg a kielégítõ jogi megoldást. Mindezek mellett is hangsúlyozandó a törvény nem bízza a jegyzõ belátására, mérlegelésére a törvényességi észrevétel megtételét. Egyetlen feltétel található a törvényben, ami a jegyzõnek támpontot ad "ha jogszabálysértést észlel". A jogszabálysértés-észleléssel beáll a jelzés kötelezettsége.

A jogszabálysértés jelzésének többféle módja lehet. A törvény nem írja elõ, hogy a jegyzõ azt milyen formában tegye meg. Leghelyesebb, ha a jegyzõ a napirend vitájában azonnal kifejti álláspontját, és ennek meggyõzõ erejével gyakorol hatást a döntést hozó képviselõkre.

A jegyzõ jelzési, észrevételezési kötelezettsége jogszabálysértés észlelése esetén keletkezik. A jogszabálysértés alatt a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 1. § (1) bekezdésében felsorolt jogszabályokba ütközõ döntés értendõ. Jelzési kötelezettséget keletkeztet eszerint, ha a döntés törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet, továbbá önkormányzati rendelet rendelkezését sérti.

A jegyzõnek a törvényesség érdekében kifejtett tevékenysége elsõsorban a döntés jogsértésének megelõzésére kell, hogy irányuljon. Rendkívül fontos, hogy a jegyzõ a polgármesterrel, a bizottságok elnökeivel, valamennyi képviselõvel jó együttmûködést alakítson ki és minél ritkábban kényszerüljön elfogadott döntés észrevételezésére.

A jegyzõ a tudomására jutott jogszabálysértés elhárítására, feltárására köteles. Nem kötelessége az, hogy a hivatali szervezeten belül vagy a testület mûködése körében "nyomozó" munkát folytasson a latens jogszabálysértések felkutatására. A hivatali mûködése körén kívül esõ jogsértések általában nem jutnak a tudomására, így azokkal kapcsolatosan észrevételt sem tehet. Az ilyen jogsértések esetén a közvetlen felelõsség azt terheli, aki ügykörében az intézkedést meghozta.

(4) A községi körjegyzõségnél a körjegyzõ a polgármesterek egyetértésével nevezi ki, menti fel és jutalmazza a hivatal dolgozóit, és gyakorolja a munkáltatói jogokat. A polgármesterek megállapodhatnak az egyetértési jog gyakorlásáról. Ha nem tudnak megállapodni, akkor a képviselõ-testületek együttes ülése jelöli ki az egyetértési jogot gyakorló polgármestert.

A körjegyzõ a törvényesség biztosítása érdekében a jegyzõvel azonos feladatokat lát el. A törvény kötelezi a körjegyzõt arra, hogy legalább hetente - a Szervezeti- és Mûködési Szabályzatban meghatározott rendszerességgel - személyesen vagy megbízottja útján ügyfélfogadást tartson a körjegyzõséghez tartozó községekben. A körjegyzõ szoros kapcsolatot kell tartson a hivatali szervezet minden dolgozójával. A hivatalban dolgozók feladatainak meghatározása, felettük a munkáltatói jogok gyakorlása a körjegyzõ hatásköre.

A körjegyzõség alakításakor a képviselõ-testületek a községek igazgatási feladatainak együttes ellátásában állapodnak meg. A körjegyzõséghez tartozó képviselõ-testületek mindegyikének minõsített többséggel hozott egybehangzó döntése szükséges a körjegyzõ kinevezéséhez. A körjegyzõség munkájával kapcsolatos kérdésben szükség szerint a képviselõ-testület együttes ülésén határoznak [Ötv. 40. § (1)]. A körjegyzõség mûködésének ellenõrzését, a feladatok egyeztetését az érdekelt községek polgármesterei együttesen végzik [Ötv. 40. § (6)]. Mindezek biztosítékot nyújtanak ahhoz, hogy a képviselõ-testületek, a polgármesterek befolyásolják a körjegyzõség munkáját. A hivatali szervezet ütõképes vezetése azonban csak úgy lehetséges, ha azt egy személy - a körjegyzõ - végzi. A körjegyzõ van folyamatos munkakapcsolatban a hivatal dolgozóival, az egyes községek polgármestereinek már csak a székhelytõl való viszonylagos távolsága miatt sem lehet teljes körû ismerete a hivatal dolgozóiról. Ezért a törvény a körjegyzõségi hivatal dolgozóinak kinevezési jogát, valamint a munkáltatói jogok gyakorlását a körjegyzõ hatáskörébe adja. A polgármesterek egyetértésével gyakorolhatja a körjegyzõ akár a kinevezési, akár a munkáltatói jogait a körjegyzõségi hivatal dolgozói felett. Az egyetértési jog lényegileg vétójogot jelent, vagyis nem nevezhetõ ki a hivatalba az a jelölt, akinek alkalmazásával akár egyetlen - a körjegyzõségben érintett - polgármester nem ért egyet. Erõs garanciát jelent ez arra, hogy a polgármester által alkalmasnak nem tartott dolgozó ne kerüljön a hivatal alkalmazásába.

(5)

 

37. § (1) A háromezernél kevesebb lakosú községben a polgármesteri tisztség társadalmi megbízatásban is betölthetõ. Fõállású a polgármester, ha fõállású polgármesterként választották meg.

A polgármesteri tisztség fõállásban és társadalmi megbízatásban is betölthetõ, ennek azonban feltételei vannak. A háromezernél több lakosú településen a polgármesteri tisztség csak fõállásban tölthetõ be. A törvényalkotó úgy ítélte meg, hogy a polgármesteri feladatok ezeken a településeken olyan mennyiségben jelentkeznek, hogy azok már csak fõállásban, teljes munkaidõben láthatók el. A költségvetés nagysága, az önkormányzati intézmények száma, a közszolgáltatások széles köre, az önkormányzati tulajdonnal való önálló rendelkezés, a pályázatokkal elnyerhetõ támogatások lehetõségeinek kihasználása már a háromezernél több lakosú községi önkormányzatoknál fõállású polgármestert igényelnek, ezért a korábbi ötezer helyett a jogalkotó itt alacsonyabban húzta meg az új határvonalat. A háromezernél kevesebb lakosú községben a tisztség társadalmi megbízatásban is betölthetõ, de itt is lehetõség van a tisztség fõállásban történõ betöltésére. A törvényalkotó a választópolgárok közösségére bízza a döntést. A háromezernél kevesebb lakosú községekben a polgármester-jelöltek nyilatkoznak arról, hogy megválasztásuk esetén a polgármesteri tisztséget fõállásban vagy társadalmi megbízatásban kívánják ellátni. Így azután, amikor a választópolgárok polgármestert választanak, egyidejûleg döntenek a tisztség betöltésének módjáról is.

A fõállású polgármester jogi helyzete kettõs a választás alkotmányjogi viszonyt eredményez, a polgármester az önkormányzat vezetõjévé válik, a törvény alapján a képviselõ-testület elnöke. Ugyanakkor a választás egy sajátos közszolgálati jogviszonyt is eredményez a fõállású polgármester és a képviselõ-testület között. A polgármester foglalkoztatási jogviszonya a megválasztással jön létre a háromezer vagy annál több lakosú helyi önkormányzatnál, továbbá a háromezernél kevesebb lakosú községi önkormányzatnál, ha fõállású polgármesterként választották meg.

A fõállású polgármester munkáltatója a képviselõ-testület, amely gyakorolja a polgármester tekintetében a munkáltatót megilletõ jogköröket.

A társadalmi megbízatású polgármester választása csak alkotmányjogi viszonyt eredményez az önkormányzat és a polgármester között, foglakoztatási jogviszonyt nem keletkeztet.

(2) A polgármesteri tisztség betöltésének módját a képviselõ-testület a megbízatás idõtartamán belül egy esetben a polgármester egyetértésével változtathatja meg.

A törvény lehetõséget biztosít arra, hogy a polgármesteri tisztség betöltésének módját megváltoztassák. Hangsúlyozni szükséges, hogy ez csak a háromezer lakos alatti településen - ahol a tisztség társadalmi megbízatásként is ellátható - lehetséges. Fontos törvényi garancia, hogy a megbízatás idõtartama alatt csak egy esetben lehet megváltoztatni a polgármesteri tisztség betöltésének módját. További feltétel, hogy a polgármester egyetértése szükséges a képviselõ-testületi döntéshez.

(3) Fõállású alpolgármester a háromezernél több lakosú önkormányzatnál választható.

Az alpolgármesteri tisztség is betölthetõ fõállásban és társadalmi megbízatásban is. Fontos szabály azonban, hogy fõállású alpolgármester csak a háromezernél több lakosú önkormányzatnál választható. Háromezer lakos alatti településen az alpolgármester csak társadalmi megbízatású lehet függetlenül attól, hogy a polgármester a tisztségét fõállásban vagy társadalmi megbízatásban tölti-e be.

BH1993. 265. Ha a képviselõ-testület akként dönt, hogy a polgármesteri feladatkört fõállású munkaviszony keretében kell ellátni, a polgármester munkaviszonya a megválasztása idõpontjára visszaható hatállyal jön létre. A törvény tételesen sorolja fel a polgármester munkaviszonya megszûnésének eseteit, ezért nincs lehetõség arra, hogy a képviselõ-testület - a szervezeti és mûködési szabályzata utóbb történt módosítására hivatkozva - azon a jogcímen mondja fel a munkaviszonyát, hogy nem vállalta e tisztségének társadalmi megbízatásában történõ ellátását [1990. évi LXV. tv. 12. § (2) bek., 33. § 37. § (1) bek., 1990. évi LXVII. tv. 2. § (1), (2) és (6) bek., 3. §, 4. (3) bek., 7. § (2) bek., 12. §].

 

A képviselõ-testület hivatala

38. § (1) A képviselõ-testület egységes hivatalt hoz létre - polgármesteri hivatal elnevezéssel - az önkormányzat mûködésével, valamint az államigazgatási ügyek döntésre való elõkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos feladatok ellátására.

(2) A körjegyzõséghez tartozó községekben a polgármesteri hivatal feladatkörét - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - a körjegyzõség látja el.

(3) Ha a körjegyzõség székhelye nagyközség vagy város a körjegyzõi feladatokat a nagyközségi, városi jegyzõ a polgármesteri hivatal bevonásával látja el.

Az önkormányzati rendszer lényegébõl adódóan az önkormányzati feladatok és hatáskörök a választott képviselõ-testületet illetik meg. A feladatokat a képviselõ-testület és szervei végzik. A képviselõ-testület szervei a polgármester, a képviselõ-testület bizottságai, a részönkormányzat testülete, valamint a képviselõ-testület hivatala. Az önkormányzati rendszer legfontosabb szereplõi mellett feladatot kap tehát a hivatal és annak operatív vezetõje, a jegyzõ is. A hivatásos szakapparátus elnevezése polgármesteri hivatal. Rendeltetése az önkormányzat mûködésének segítése, az államigazgatási ügyek döntésre való szakszerû elõkészítése és a döntések végrehajtásával kapcsolatos feladatok ellátása. Kifejezetten polgármesteri hivatal elnevezéssel az önálló települési önkormányzat hivatala mûködik. Ugyanígy a képviselõ-testület hivatalának tekintendõ azonban - még ha elnevezése értelemszerûen módosul - a megyei közgyûlés hivatala, s úgyszintén a körjegyzõség és a társult képviselõ-testület hivatala is. Ez a kör - a polgármesteri hivatallal együtt - adja a képviselõ-testület hivatalát, amit - a kifejtettek értelmében - gyûjtõfogalomként használ a törvény.

A helyi önkormányzatiság lényege a törvény által biztosított függetlenség. Ennek egyik jelentõs megnyilvánulása a szervezeti keretek önálló kialakításának a lehetõsége [Ötv. 1. § (6) a)]. Relatív korlátot pusztán az jelent, hogy az önkormányzatok - a hivatal szakmai közremûködésével - a rájuk háruló feladatok teljesítésére kötelesek, és azért felelõsséggel is tartoznak. A felelõsség a törvényességi ellenõrzés gyakorlása révén és a közvélemény értékítélete útján érvényesíthetõ.

A polgármesteri hivatal alapvetõ teendõi a következõk

- Ellátja az önkormányzati testületi szervekhez (képviselõ-testület, bizottság) kapcsolódó adminisztrációs feladatokat, az önkormányzati képviselõk munkájának segítését, a vezetést segítõ törzskari funkciókat, valamint a belsõ munkaszervezési igazgatási teendõket.

- Elõkészíti és végrehajtja a testületi szervek önkormányzati döntéseit, a polgármester irányítása és a jegyzõ operatív vezetése mellett.

- Ellátja a központi állami szervek megbízásából az önkormányzat számára hatáskört megállapító jogszabályok végrehajtásaként az államigazgatási feladatokat, vagyis elõkészíti döntésre az államigazgatási ügyeket és gondoskodik e döntések végrehajtásának megszervezésérõl.

Az Ötv. szerint jogi személynek az önkormányzat minõsül [Ötv. 9. § (1)]. Így jogi személyiséggel önállóan sem a képviselõ-testület, sem a polgármesteri hivatal nem rendelkezik. Ez az önkormányzatot, mint a választójogosultsággal bíró állampolgárok közösségét illeti meg. A helyi önkormányzatot illetik meg mindazok a jogok és terhelik mindazok a kötelezettségek, amelyek a tulajdonost megilletik, illetõleg terhelik. E jogok gyakorlásáról a képviselõ-testület rendelkezik [Ötv. 80. § (1)].

Az Áht. 66. §-a kimondja, hogy a helyi önkormányzat gazdálkodásának végrehajtó szerve a költségvetési szervként mûködõ megyei önkormányzati hivatal, polgármesteri hivatal, körjegyzõség, illetve a társult képviselõ-testület hivatala. Ugyanezen törvény a 87. § (1) bekezdése szerint pedig a költségvetési szerv jogi személy. Tekintettel arra, hogy az Ötv. szerint valamennyi tulajdonosi és gazdálkodási jog, illetve az önkormányzati vagyonnal való rendelkezési jog a képviselõ-testületet illeti, a hivatal jogi személyiségének terjedelmét gyakorlatilag ezen alapvetõ korlátozással együtt lehet csak értelmezni, vagyis a polgármesteri hivatal jogi személyisége az önkormányzati gazdálkodás végrehajtása körében állapítható meg, tehát csak a feladatkörében az önkormányzati gazdálkodás végrehajtásának tekintetében jogi személy a polgármesteri hivatal. Ezt támasztja alá a Közigazgatási- Gazdasági Döntvénytár 1995. 657. határozata. Az önkormányzat tulajdonosi jogait az egyébként perbeli jogképességgel rendelkezõ polgármesteri hivatal perindítási jogosultság hiányában a bíróság elõtt nem érvényesítheti. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy más a helyzet a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatánál. A Pp. 327. § (4) bekezdése értelmében a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata során félként (alperesként) az a közigazgatási szerv jár el, amely a felülvizsgálatra irányuló határozatot hozta. A felülvizsgálati perben nincs jelentõsége annak, hogy a közigazgatási szerv jogi személyiséggel (perbeli jogképességgel) rendelkezik-e, ugyanis a Pp. 327. § (4) bekezdése szerint a perben fél lehet az a közigazgatási szerv is, amelynek a 48. § értelmében egyébként nincs perbeli jogképessége.

A polgármesteri hivatal egységes szakapparátusként mûködik. Ez következik abból a szabályozási ténybõl, hogy a hivatal saját jogon hatásköröket nem gyakorol, tehát hatásköri szempontból nem is tagozódhat, elkülönülést nem mutathat. A hivatal egységes szakmai szempontú mûködésének követelménye azonban nem jelenti azt, hogy a munkamegosztás természetes rendjében - munkaszervezési megfontolásként - meghatározott rendezõ elvek szerint a képviselõ-testület - a polgármester és a jegyzõ javaslatára - ne alakíthasson ki több belsõ szervezeti egységet a hivatalon belül. Különösen városi szinttõl kezdõdõen szükség van a hivatal belsõ tagolására, noha a hivatal ekkor is egységes munkaszervezet. Az egységes hivatal belsõ szervezeti egységei jellemzõen az önkormányzati gazdálkodás, az infrastruktúra fejlesztés, az intézményirányítás, az államigazgatási hatósági ügyintézés, valamint a titkársági feladatok köré szervezõdnek. Elnevezésük változatos, a törvény e tekintetben is szabad döntési lehetõséget biztosít a képviselõ-testületnek, amely az e szabályozást többnyire a Szervezeti- és Mûködési Szabályzatban rögzíti. A belsõ szervezeti egységek megnevezése körében találkozunk osztály, fõosztály, ügyosztály, csoport, iroda, referens megnevezésekkel. A jelzett egységek vezetõi természetesen nem önálló hatáskörgyakorlók, hanem munkaszervezetük operatív vezetõi.

A fõ funkciók szerint a polgármesteri hivatal tagolható önkormányzati (közszolgáltatási és önkormányzati hatósági) és államigazgatási (hatósági) feladatokra. A hivatal belsõ szervezete ezen belül alapozható az önkormányzati részfunkciókra, esetleg igazodhat az önkormányzati bizottsági struktúrához is.

A hivatali feladatok osztályozásának többféle szempontja ismert, így azok lehetnek funkcionális jellegûek, ágazatiak és tevékenységfajta szerintiek. Funkcionális jellegûek a költségvetés és a zárszámadás elkészítése, a nemzetközi kapcsolatok szervezése, az önkormányzati testületek mûködéséhez kapcsolódó tevékenység, a vezetés munkáját közvetlenül segítõ szervezõ munka. Ágazatiak lehetnek pl. a közszolgáltatások szervezése, a településfejlesztés és kommunális ügyek elõkészítése. Tevékenységfajta szerintiek gazdaság és vállalkozásszervezés, intézményirányítás, hatósági ügyintézés.

A hivatal szervezetének kialakításában szerepet játszó tényezõk egzakt módon hiánytalanul nem sorolhatók fel. Körvonalazhatók azonban azok a fontosabb szervezetalakító kritériumok, amelyek befolyásolják a képviselõ-testületet a polgármesteri hivatal felépítésében. Ezek közül a következõk figyelembevételét tartjuk indokoltnak

1. A település (különösképpen a város) kistérségi vonzáskörzete. Ide értjük a foglalkoztatási helyzet, a szolgáltatásokkal való ellátottság, az önkormányzati közszolgáltatások (oktatás, közmûvelõdés, egészségügy, szociális ellátás) elemzését, a környezõ településekkel való környezeti kapcsolatokat, a szabadidõ eltöltésének lehetõségeit, az idegenforgalom esetleges hatásait.

2. A népesség száma és összetétele abból a szempontból lényeges, hogy az életkor, a foglalkozás befolyásolja az önkormányzati munka fõbb irányait, ehhez mérten természetesen a hivatali kiszolgáló struktúrát. E körben indokolt elemezni a demográfiai adatokat is (a település elnéptelenedése, stagnálása, a lakosságszám emelkedése várható-e).

3. A település jellege a sajátos feladat elõtérbe állítására adhat választ (ipari fejlesztés vagy visszafejlõdés várható-e, az üdülõhelyi jelleg perspektívát nyújt-e, a mezõgazdasági és kézmûipari hagyományok elterjedtek-e és fejlesztésükre kedvezõek-e a kilátások).

4. A település mûszaki ellátottsága, az épületállomány összetétele (a tulajdonjogi arányok), az épületek hasznosításának lehetõségei, a közmûellátottság (ivóvíz, szennyvízhálózat, gáz, hõ- és villamos energia), a közterületek nagysága és kiépítettsége (terek, parkok), a helyi közlekedés szervezésének módja.

5. Az intézményhálózat összetétele (általános iskola, napközi otthon, középiskola, kollégium, óvoda, bölcsõde, körzeti- és szakorvosi ellátás, gyógyszertár, mûvelõdési ház, szociális otthon, színház, mozi, könyvtár, múzeum, levéltár, kórház, stb.).

6. Az önkormányzat anyagi eszközei, költségvetésének, bevételeinek (helyi adók) és tulajdonának nagysága (törzsvagyon és vállalkozói vagyon) befolyásolhatja vállalkozói készségét, az ennek alátámasztására szolgáló szakértõi bázist.

7. A civil szervezõdések aktivitása, az önkormányzati közéleti fórumok iránti igények figyelembe veendõ információt adnak a lakossági tájékoztatás megszervezéséhez, az érdekmechanizmusok mûködtetéséhez.

A hivatali szervezet létrehozatalának fõbb szakaszai az alábbiakban jelölhetõk meg

- A feladat- és a hatáskörök számbavétele révén a munkakörök kialakítása, a feladatok és az azokat ellátó személyek összekapcsolása.

- A hivatalon belüli kapcsolatrendszerek (vezetési szintek, ellenõrzési pontok) kialakítása.

A polgármesteri hivatal dolgozói köztisztviselõk. Ez azt jelenti, hogy közszolgálati jogviszonyban állnak az önkormányzattal, melyben mindkét felet sajátos kötelezettségek terhelik és jogok illetik meg. A polgármesteri hivatal dolgozói tekintetében a Ktv.-t kell alkalmazni. E törvény a helyi önkormányzat önállóságát tiszteletben tartva lehetõséget nyújt arra, hogy az önkormányzati köztisztviselõk számára a képviselõ-testület az illetményalap kötelezõ megállapításán túlmenõen a munkavégzésre, a munka- és pihenõidõre, valamint az egyéb juttatásokra a Ktv.-ben foglaltaktól eltérõ, kedvezõbb szabályokat állapíthasson meg.

Megjegyezni kívánjuk, hogy Ktv.-t módosító 1997. évi LVI. törvény kiterjesztette a törvény hatályát. Így a hatályos szabályozás alapján a közalkalmazotti törvény hatálya alá tartoznak az állami és önkormányzati költségvetési szerveknél foglalkoztatottakon kívül a helyi önkormányzat által a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztatottak is. Különösen a kistelepüléseken gyakori, hogy közszolgáltatás ellátására a képviselõ-testület intézményt nem alapított, hanem közvetlenül alkalmazza a közszolgáltatási feladatot ellátó személyeket. Az ily módon alkalmazott személyek közszolgálati státusa nem volt tisztázott. Gyakorta elõfordult, hogy köztisztviselõként sorolták be õket. A törvény módosítása egyértelmûvé tette közalkalmazottkénti foglalkoztatásukat intézményi szervezeti keretek nélkül is.

BH1992. 763. I. A polgármesteri hivatal jogi személy [1990. LXV. tv. 9. §, 38. §, 1979. II. tv. 38. §, 1990. CIV. tv. 53. §].

 

Körjegyzõség

39. § (1) Az ezernél kevesebb lakosú, a megyén belül egymással határos községek az igazgatási feladataik ellátására körjegyzõséget alakítanak és tartanak fenn. Ezernél több, de kétezernél kevesebb lakosú község is részt vehet körjegyzõségben, körjegyzõség székhelye kétezernél több lakosú település is lehet. A körjegyzõség fenntartásának költségeihez az érdekelt képviselõ-testületek - eltérõ megállapodás hiányában - a településük lakosságszámának arányában járulnak hozzá.

(2) Az ezernél kevesebb lakosú község képviselõ-testülete is létrehozhat önálló hivatalt, ha a képesítési követelményeknek megfelelõ jegyzõt nevez ki.

(3) A körjegyzõséghez csatlakozni, abból kiválni a naptári év elsõ napjával lehet. A döntést a kiválásról és a csatlakozásról legalább hat hónappal korábban kell meghozni.

A helyi önkormányzás a helyi közügyek önálló, demokratikus intézését jelenti. A helyi közügyek a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához, a közhatalom önkormányzati típusú helyi gyakorlásához, valamint mindezek szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek megteremtéséhez kapcsolódnak. A helyi önkormányzat mûködése, az önkormányzati ügyek és az államigazgatási feladatok, hatáskörök ellátása érdekében minden képviselõ-testület hivatalt hoz létre. Az Alkotmánybíróság a 2099/E/1991/2. AB határozatában külön kiemelte "A helyi önkormányzatok - mint közhatalommal rendelkezõ szervek - az Alkotmány és az Ötv. elõírásai alapján (törvényben megállapított határidõ hiányában is) - ésszerûen szükséges idõtartam alatt kötelesek a jogállamiság követelményeinek megfelelõ szervezeti és mûködési keretek meghatározására, az önkormányzati tevékenységhez szükséges személyi és hivatali feltételek megteremtésére." Következésképpen a községi képviselõ-testület is köteles hivatalt létrehozni az önkormányzati és államigazgatási feladatok ellátására.

Az önkormányzati rendszert megelõzõ tanácsrendszerben a községek kétharmada az ún. községi közös tanácsokhoz tartozott. A közös tanácsi szervezeti forma azt jelentette, hogy két vagy több községnek (kivételesen városnak) egy testülete, egy költségvetése, egy tanácselnöke, egy közös apparátusa volt. Az önkormányzati rendszerre való áttérés azt (is) jelentette, hogy minden községnek saját képviselõ-testülete, saját polgármestere, önálló költségvetése, saját vagyona van. Sem gazdasági, sem szakmai indokok nem teszik viszont lehetõvé, hogy minden községnek önálló hivatala legyen. Részletes elemzések, gyakorlati tapasztalatok bizonyítják, hogy a feladatokat megfelelõ színvonalon ellátni képes községi hivatalhoz legalább 5-6 köztisztviselõ szükséges. Ennek fenntartására pedig a néhány száz lakosú községek nem képesek. Ezért teszi lehetõvé, kifejezetten ajánlja az Ötv., hogy az ezernél kevesebb lakosú községek közös hivatalt, körjegyzõséget tartsanak fenn.

A központi költségvetés számottevõ mértékben támogatja a körjegyzõségek fenntartását, s ezzel ösztönzi a körjegyzõségek létrehozását. A központi költségvetési támogatás két elembõl áll alaptámogatás minden körjegyzõséget (ide értve a körjegyzõi feladatot ellátó városi, nagyközségi önkormányzatot is) megillet, továbbá részletes differenciált ösztönzõ támogatást tartalmaz.

A körjegyzõség létrehozásának több együttes feltétele van. A fõ szabály, hogy az ezernél kevesebb lakosú községek hozzanak létre körjegyzõséget. Feltétel, hogy a megyén belül egymással határos községek alakíthatják meg a körjegyzõséget. A körjegyzõséget egyes önkormányzati és az államigazgatási feladatok közös ellátását szolgáló legátfogóbb társulásnak tekintjük. Az egyetlen önkormányzati társulás, amelynél korlát a megyehatár. Minden más önkormányzati társulásnál természetesen át lehet lépni a megyehatárt. A körjegyzõségnél a korlátot az államigazgatási ügyek indokolják, mivel a jogorvoslatok elbírálása más-más megyéhez való tartozás esetén bonyolult helyzetet eredményezhetne, miután a körjegyzõségnél mindenfajta ügytípus megjelenik.

A törvény a körjegyzõség alakításának feltételeként írja elõ, hogy a községek egymással határosak legyenek. Ezzel a községek polgárainak érdekeit kívánja védeni, hogy az ügyintézés ne kerüljön túl távolra a községi polgártól.

A körjegyzõség székhelye bármely település lehet. Városi, vagy nagyközségi székhely esetén a jegyzõ kinevezése tér el az általános körjegyzõségi rendtõl, a jegyzõt ugyanis a városi, illetõleg a nagyközségi képviselõ-testület nevezi ki.

Fontos szabály, hogy az ezernél több, de kétezernél kevesebb lakosú község is részt vehet a körjegyzõségben. A törvény rendelkezésébõl egyértelmûen következik, hogy a törvényalkotó álláspontja szerint a kétezernél több lakosú község székhelye lehet körjegyzõségnek, de nem székhelyként nem vehet részt körjegyzõségben. Amennyiben nem székhelye körjegyzõségnek, akkor önálló polgármesteri hivatalt kell fenntartania.

Az ezernél kevesebb lakosú községnek sem kötelezõ részt venni körjegyzõségben. Az Ötv. lehetõséget ad arra, hogy az ezernél kevesebb lakosú község képviselõ-testülete önálló hivatalt tartson fenn, ha a képesítési követelményeknek megfelelõ jegyzõt nevez ki. Helyenként - tévesen - úgy értelmezik e törvényi rendelkezést, hogy elégséges, ha jegyzõt neveznek ki és mellette egy-két ügyintézõt. A törvény ugyan nem határozza meg az önálló hivatal kritériumait, de a községre háruló és a hivatal által ellátandó önkormányzati, államigazgatási feladatok, hatáskörök tételes számbavétele, a gyakorlati tapasztalatok alapján a mûködõképes hivatal létszáma 5-6 fõ. A törvény abban is egyértelmû, hogy önálló hivatalt kell kiépíteni és jegyzõt kell kinevezni. Jegyzõ tehát önálló hivatal esetén nevezhetõ ki az ezernél kevesebb lakosú község önkormányzatánál. Önálló hivatalnak pedig olyan tartalom tulajdonítható, hogy annak alkalmasnak kell lenni az államigazgatási, a költségvetési, adóügyi, intézmény-fenntartási, önkormányzati igazgatási stb. feladatok színvonalas ellátására. Ehhez elengedhetetlen egy minimális szakosodás (specializáció) a hivatal dolgozói között, az egymás szükséges mértékû helyettesítése, s mindezekhez szükséges nyilvántartás.

A törvényhely tartalmánál még a következõ összefüggés érdemel figyelmet. Körjegyzõséghez tartozó község elhatározhatja kiválását a körjegyzõségbõl. A körjegyzõségbõl való kiválás ténylegesen akkor történik meg, ha a képviselõ-testület létrehozza az önálló hivatalt és január 1. napjával kinevezi a jegyzõt. Amennyiben nem tud jegyzõt kinevezni (pl. nincs is pályázó), akkor a község változatlanul a körjegyzõségben marad.

A körjegyzõségi megoldás nem változatlan. Körjegyzõség megszûnhet, új körjegyzõség alakulhat. Sem a körjegyzõség megszüntetésének, sem új körjegyzõség alakulásának idõbeli korlátja nincs. A körjegyzõséghez való csatlakozás, körjegyzõségbõl való kiválás viszont a naptári év elsõ napjával történhet. Ennek a törvényi korlátozásnak döntõen költségvetési okai vannak. Törvényi feltétel, hogy a döntést a kiválásról, illetõleg a csatlakozásról legalább hat hónappal korábban kell meghozni. A hivatalok átrendezése, a köztisztviselõk közszolgálati viszonyának rendezése, irodahelyiség, felszerelés biztosítása mind-mind idõt igényel. A jegyzõi pályázatot is ki kell írni, el kell bírálni. A féléves idõtartamban az esetleges viták megoldásának, továbbá az esetleges kijelölésnek is bele kell férni.

BH1994. 109. Az önkormányzatok és az államigazgatási szervek közötti jogviszonyban kibocsátott kötelezõ erejû határozatok nem minõsülnek belsõ igazgatási aktusnak; a köztársasági megbízottnak az érdekeltek megállapodásának hiányában hozott - a körjegyzõséghez tartozó községeket kijelölõ, jogerõs határozatát a bíróság felülvizsgálhatja [1957. évi IV. tv. 72. §, 1990. évi LXV. tv. 39. §, 40. § (1) bek., 96. §, 98. § c) pont, 105. §].

 

40. § (1) Körjegyzõség alakításáról az érdekelt települések képviselõ-testületei állapodnak meg. A körjegyzõt a képviselõ-testületek együttes ülése nevezi ki. A körjegyzõ kinevezéséhez a körjegyzõséghez tartozó képviselõ-testületek mindegyikének minõsített többséggel hozott egybehangzó döntése szükséges. A körjegyzõség munkájával kapcsolatos kérdésekben szükség szerint a képviselõ-testületek együttes ülésen határoznak.

(2) A körjegyzõ ellátja a képviselõ-testületek, a bizottságok és a települési képviselõk mûködésével kapcsolatos igazgatási feladatokat, a polgármesterek hatáskörébe tartozó államigazgatási döntések elõkészítését és végrehajtását.

(3) A körjegyzõ vagy megbízottja köteles mindegyik képviselõ-testület ülésén részt venni és ott a szükséges tájékoztatást megadni.

(4) A körjegyzõ évente beszámol minden képviselõ-testületnek a körjegyzõség munkájáról.

(5) A körjegyzõ vagy megbízottja a képviselõ-testületek - egyeztetett - szervezeti és mûködési szabályzatában meghatározott gyakorisággal, hetente legalább egy napon köteles minden községben ügyfélfogadást tartani.

(6) A körjegyzõség mûködésének ellenõrzését, a feladatok egyeztetését az érdekelt községek polgármesterei együttesen végzik.

A körjegyzõség megalakulásáról az érintett képviselõ-testületek állapodnak meg. A megállapodást a polgármesterek (jegyzõk) készítik elõ, írásba foglalják és az a célszerû, ha a képviselõ-testületek együttes ülésen vitatják meg és hagyják jóvá. Természetesen tárgyalható külön-külön üléseken is.

A megállapodás tartalmazza a megállapodást kötõ önkormányzatok megnevezését, az elhatározást a körjegyzõség létrehozásáról, a körjegyzõség székhelyét, a körjegyzõség elnevezését, a körjegyzõség fenntartásához való hozzájárulást. A megállapodás a fenntartáshoz való hozzájárulást célszerûen%-ban állapítja meg, és a költségvetés készítésekor a körjegyzõség költségvetéséhez való hozzájárulást összegszerûen ennek az aránynak megfelelõen lehet kiszámítani.

A megállapodás részletezi a munkáltatói jogok gyakorlásának a rendjét. A megállapodásban kell rögzíteni községenként a helyszíni ügyfélfogadás napját (napjait), idõtartamát. Célszerû, ha a megállapodás részletezi a körjegyzõ fõbb feladatait, kötelességeit. Indokolt kitérni a helyettesítésének a megoldására.

Bevált az a megoldás, hogy megegyeznek a képviselõ-testületek együttes üléseinek a rendjében. Évente minimálisan két együttes ülés szükséges az egyik a körjegyzõség költségvetésének a megállapítására, a másik a zárszámadás elfogadására. A körjegyzõ köteles beszámolnia körjegyzõség munkájáról minden képviselõ-testületnek. Célszerûen összekapcsolható ez a beszámoló a költségvetés tárgyalásával. Meg lehet állapodni abban, hogy meghatározott idõnként tartanak együttes ülést, s például rögzíthetõ, hogy az együttes ülést bármelyik képviselõ-testület kezdeményezésére össze kell hívni. Ilyen esetben a kezdeményezõ képviselõ-testület gondoskodik (a polgármester és a körjegyzõ útján) a téma, az elõterjesztés elõkészítésérõl.

A körjegyzõség az érdekelt képviselõ-testületek közös hivatala. Megegyezés szükséges ezért abban, hogy a közös hivatal, a körjegyzõség ügyrendjét, munkarendjét, a munkaköröket stb. külön határozzák meg és a megállapodáshoz mellékelik.

A képviselõ-testületek a körjegyzõség munkájával kapcsolatos kérdésekben szükség szerint együttes ülésen határoznak. Következésképpen célszerû megállapodni az együttes döntéshozatal módjában, megegyezhetnek akár abban is, hogy ilyenkor úgy járjanak el, mintha társult képviselõ-testületek volnának.

A körjegyzõt a képviselõ-testületek együttes ülése nevezi ki, mégpedig olyan módon, hogy a körjegyzõ kinevezéséhez a körjegyzõséghez tartozó képviselõ-testületek mindegyikének többséggel hozott egybehangzó döntése szükséges. A körjegyzõ személyében való megállapodás széles konszenzust kíván, a pályázónak minden testületben meg kell kapnia a képviselõk több mint felének a támogatását.

A körjegyzõ kinevezésének a feltételeit a köztisztviselõk jogállásáról szóló törvény határozza meg. Körjegyzõvé az nevezhetõ ki, aki

- igazgatásszervezõi vagy állam- és jogtudományi doktori képesítéssel rendelkezik és

- legalább két évi közigazgatási gyakorlatot szerzett.

A körjegyzõnek nem adható felmentés e feltételek alól. Fontos figyelemmel lenni az együtt-alkalmazási tilalomra. Arra, hogy nem létesíthetõ közszolgálati jogviszony, ha a köztisztviselõ ezáltal hozzátartozójával irányítási (felügyeleti) ellenõrzési vagy elszámolási kapcsolatba kerülne. A községi önkormányzat képviselõ-testülete e tilalom alól - különösen indokolt esetben - felmentést adhat. Körjegyzõség esetén ezt a felmentést, ha felmerül és különösen indokolt, mindegyik képviselõ-testületnek meg kell adni.

A körjegyzõ kinevezésérõl az érintett képviselõ-testületek együttes ülése dönt. A köztisztviselõk jogállásáról szóló törvény szerint ugyancsak együttes ülés dönthet a körjegyzõ felmentésérõl, az összeférhetetlenség megállapításáról, a fegyelmi eljárás megindításáról, a fegyelmi büntetés kiszabásáról.

A köztisztviselõk jogállásáról szóló törvény alapján a körjegyzõ, a körjegyzõi feladatot ellátó nagyközségi, városi, megyei jogú városi jegyzõ vezetõi illetménypótlékra jogosult.

A körjegyzõ ugyanazokat a feladatokat látja el, ugyanazokat a hatásköröket gyakorolja, mint a jegyzõ A jegyzõre vonatkozó általános szabályokat nem ismételjük meg, a sajátosságokra térünk ki. A jegyzõ és a körjegyzõ közötti lényegi különbség az, hogy a körjegyzõnek több képviselõ-testülete, több polgármestere van.

A körjegyzõ ellátja azokat az államigazgatási feladatokat és hatásköröket, amelyeket törvény, kormányrendelet a jegyzõnek ad, továbbá ellátja mindegyik képviselõ-testület, polgármester mûködésével kapcsolatos teendõket.

A körjegyzõ vagy megbízottja köteles minden képviselõ-testületi ülésen részt venni. A kötelezettség elsõsorban a körjegyzõ kötelezettsége, 3-4 vagy több község esetén azonban ennek a kötelezettségének személyesen már nem mindig tud eleget tenni, ilyenkor megbízottja vesz részt a testületi ülésen. Ehhez természetesen jól össze kell hangolni a testületi ülések idejét, fõként a költségvetés készítésekor.

A körjegyzõt évenkénti beszámolási kötelezettség terheli mindegyik képviselõ-testület elõtt. Ezt a beszámolót a körjegyzõ nem engedheti át megbízottjának.

A községek érdekeit az a garanciális szabály védi, hogy a körjegyzõ vagy megbízottja a képviselõ-testületek - egyeztetett - szervezeti és mûködési szabályzatában meghatározott gyakorisággal, hetente legalább egy napon köteles minden községben helyszíni ügyfélfogadást tartani. A körjegyzõséghez tartozó községek polgárainak jogos igénye az, hogy minél kevesebb utánjárással, utazással, lehetõség szerint helyben intézhessék államigazgatási, önkormányzati-hatósági ügyeiket. A helyszíni ügyfélfogadás törvényi elõírása ezt szolgálja. Az ügyfélfogadás idõpontját, helyét a helyben szokásos módon nyilvánossá kell tenni. Jó módszer az,ha a polgármester és a körjegyzõ együtt tartja az ügyfélfogadást.

A község nagyságától, a jelentkezõfeladatoktól függõen sok helyen kevés a hetenkénti helyszíni ügyfélfogadás. A körjegyzõséghez tartozó egyes községekben van igény arra,hogy egy köztisztviselõ esetleg teljes munkaidõben (vagy nem minden nap, de a hét 2-3 napján) a községben dolgozzon. Az ilyen dolgozó a körjegyzõség köztisztviselõje, aki a községben jelentkezõ ügyekben általános ismeretekkel rendelkezik. Szakmai munkájáért a körjegyzõ a felelõs. Az ilyen köztisztviselõ munkájának lényege, hogy állandó ügyfélfogadást tart, intézi, illetve intézésre átveszi az ügyeket, s így a község polgárait hátrány nem éri a körjegyzõség miatt. A köztisztviselõ kaphat kiadmányozási jogot. Az ügyintézés mellett ellátja a képviselõ-testület, a polgármester, a bizottság munkájának a segítését.

Miután a körjegyzõség több község önkormányzatának közös hivatala, ezért a körjegyzõség mûködésének ellenõrzését, a feladatok egyeztetését az érdekelt polgármesterek együttesen végzik. A polgármesterek egyenjogúak és egyenrangúak, vagyis a székhely önkormányzat polgármesterét nem illeti több jog, mint a többi polgármestert. További részletes törvényi szabály hiányában a kapcsolat, az együttmûködés rendjét az érdekelt polgármestereknek közösen kell, konszenzussal kialakítaniuk. Városi, vagy nagyközségi községi körjegyzõségi székhely esetén a hivatal a városi, illetõleg a nagyközségi képviselõ-testület hivatala, s a jegyzõ e hivatal bevonásával látja el a körjegyzõi feladatokat. Itt is fontos, hogy a polgármesterek közösen alakítsák ki kapcsolatuk rendjét.

BH1994. 109. Az önkormányzatok és az államigazgatási szervek közötti jogviszonyban kibocsátott kötelezõ erejû határozatok nem minõsülnek belsõ igazgatási aktusnak; a köztársasági megbízottnak az érdekeltek megállapodásának hiányában hozott - a körjegyzõséghez tartozó községeket kijelölõ, jogerõs határozatát a bíróság felülvizsgálhatja [1957. évi IV. tv. 72. §, 1990. évi LXV. tv. 39. §, 40. § (1) bek., 96. §, 98. § c) pont, 105. §].

 III. fejezet

A TELEPÜLÉSI ÖNKORMÁNYZATOK TÁRSULÁSAI

41. § (1) A települési önkormányzatok képviselõ-testületei feladataik hatékonyabb, célszerûbb megoldására szabadon társulhatnak. A társulásnak a 42-44. §-ban foglaltakon kívül más formái is lehetnek. A központi költségvetés pénzügyi kedvezményekkel ösztönözheti társulás létesítését és mûködését.

(2) A társulás nem sértheti az abban résztvevõk önkormányzati jogait.

(3) Törvény a társulási megállapodás egyes feltételeit meghatározhatja.

(4) A települési önkormányzatok képviselõ-testületei között a társulások mûködése során felmerülõ vitás kérdésekben a bíróság dönt. A társuló képviselõ-testületek megállapodhatnak abban, hogy a vitás kérdésben bármelyik képviselõ-testület kérheti a megállapodásban megjelölt önkormányzati érdekszövetség által felkért tagokból álló egyeztetõ bizottság állásfoglalását, továbbá abban, hogy a kereset benyújtása elõtt a képviselõ-testület kéri az egyeztetõ bizottság állásfoglalását.

Az Alkotmány 44/A. § a helyi önkormányzatok szabad társulásának elvét állapítja meg, ezzel kizárja a helyi önkormányzatok kötelezõ társulásának elrendelését. Az önkéntes és szabad társulás a helyi önkormányzatok alkotmányos alapjoga.

A helyi önkormányzatokról szóló törvény megalkotásakor a törvényjavaslat indokolása kiemelte, hogy célja a nagyobb átfogó község társulások kialakulása. Ez azonban hosszabb folyamat eredménye lehet, fokozatosan a társadalmi, gazdasági feltételek (a fejlettebb infrastruktúra) megteremtésével jöhet létre. Külön hangsúlyozta községeinknek elõbb valóságos önkormányzatokká kell válniuk ahhoz, hogy saját felismerésük alapján keressék az egyes közszolgáltatások célszerûbb, gazdaságosabb, magasabb színvonalú biztosításának társulásos fejlesztését az európai önkormányzatokhoz hasonlóan.

A fejezet címe a települési önkormányzatok társulásairól szól, az önkormányzati törvény szerkezetébõl, rendszerébõl azonban egyenesen következik, hogy nemcsak a települési önkormányzatok társulhatnak egymással, hanem a megyei önkormányzatok is. Társulásra lehetõség van települési és megyei önkormányzatok között is. Ezt a tételt külön megerõsíti a 6. § (3) bekezdése, amely szerint a megyei és a települési önkormányzatok között nincs függõségi viszony, a kölcsönös érdekek alapján együttmûködnek.

A választópolgárok az önkormányzatuktól különösen a település üzemeltetését, fejlesztését, az életkörülmények javítását, az egészséges környezethez való joguk biztosítását, a közszolgáltatások színvonalának az emelését várják. Az önkormányzatoknak a törvényekben elõírt és az önként vállalt feladataikat növekvõ színvonalon kell ellátniuk. Ennek érdekében minden önkormányzat eldöntheti (el kell döntse), hogy mely feladatait látja el a település határain belül saját maga, önállóan.

Tiszteletben tartva a társulási szabadságot, az errõl való döntés önkéntességét és szabadságát a 41. § arra hívja fel az önkormányzatok figyelmét, hogy feladataik hatékonyabb és célszerûbb megoldására társuljanak. A hatékonyságnak és célszerûségnek sokféle összetevõje van jelent gazdaságosságot, gazdasági hatékonyságot, jelent társadalmi hatékonyságot - ami az érintett választópolgárok megelégedettségét mutatja -, lényeges eleme a szakmai hatékonyság, a szakmai színvonal, és a célszerûség mindezekkel összefüggésben vizsgálandó.

Maga az önkormányzati törvény meghatároz társulási formákat, de a társulási szabadság alkotmányos elvének érvényesítése végett hangsúlyozza, hogy az általa meghatározottakon kívül a társulásoknak más formái is lehetnek, amelyeket az önkormányzatok alakítanak ki.

A törvényhozó az általános elvek között rögzíti, hogy a központi költségvetés pénzügyi kedvezményekkel ösztönözheti a társulás létesítését és mûködését. Ezek a kedvezmények a költségvetési törvényben és egyes szaktörvényekben találhatók meg.

A társulásról, a megállapodás tartalmáról az érintett önkormányzatok szabad, önkéntes elhatározással döntenek, tartalmát egyetértésben állapítják meg. A törvény egyetlen tilalmat állít fel, nevezetesen a társulás nem sértheti az abban résztvevõk önkormányzati jogait. A törvény a gyengébb önkormányzatot védi az erõfölényben lévõ önkormányzattal szemben, mivel a törvénysértõ (valamely önkormányzat jogát sértõ) megállapodás semmis.

Az általános elvi tételek között szükséges hangsúlyozni, hogy más az önkormányzatok társulása és más az önkormányzatok együttmûködése. Az együttmûködés az átfogó, az általános fogalom, a társulás viszont az önkormányzatok kapcsolatainak intézményesült módja meghatározott feladatok megoldására.

Alkotmányos alapértéknek és megõrizendõnek tekintjük a választó- polgárok közösségének jogát a helyi önkormányzáshoz, a helyi közügyek önálló, demokratikus intézéséhez. Ugyanakkor valóságos ellentmondás önkormányzati rendszerünkben a sok kis önkormányzat. Az önkormányzatok több mint 90%-a a községi önkormányzat, a községek nagyobb részének - több mint 1700-nak - a lakosságszáma nem éri el az ezer fõt. Nyilvánvaló tehát, hogy a községek nagyobb része a közszolgáltatások jelentõs részét önállóan egyedül nem képes biztosítani a polgárainak.

Önkormányzati rendszerünk továbbfejlesztésének fõ útja ezért a szélesebb körû, átfogó társulási rendszer kialakítása.

Egyetlen település sincs önmagában, minden település valamely térségben helyezkedik el. Az átfogó társulási rendszer több síkú és több rétegû

- Általános együttmûködési keretet adnak a térségfejlesztési társulások. Ebben a keretben kidolgozható, egyeztethetõ az adott térség fejlesztésének programja, pályázatok alapján anyagi eszközök nyerhetõk az elmaradottság csökkentéséhez, a térségi feladatok megoldására.

- Fontos követelmény, hogy a városok mind szorosabb kapcsolatot építsenek ki az agglomerációjukkal. Ez a városok és agglomerációs községeik kölcsönös érdeke és haszna, megvalósulásához a térségi rendezési tervek, fejlesztések intézményes formáira van szükség.

- Kistérség központi mozgató ereje nemcsak város, de nagyközség is lehet.

- Az ország társulási térképén a legjellemzõbb minták, motívumok a község-község kapcsolatok. Elsõsorban a szomszédos községeknek kell szövetkezniök, különösen az olyan alapszolgáltatásokban, mint az oktatás, nevelés, egészségügyi ellátás, szociális gondoskodás.

Hangsúlyozni indokolt, hogy a társuló partnerek szolgáltatásonként eltérõek is lehetnek. A városok köré is különbözõ szolgáltatási körök rajzolhatók, amelyek csak részben fedik egymást. Más-más térségre terjednek ki egyes település-üzemeltetési feladatok, vagy az intézményes szemétgyûjtés, szállítás, elhelyezés, feldolgozás közös ellátása; megint más a víznyerõ terület, víziközmû közös fenntartása, esetleg a szennyvíztisztítás. Mindezektõl eltérõek (is) lehetnek az igazgatási körzetek.

A helyi önkormányzatok társulási rendszerének a továbbfejlesztése érdekében az Országgyûlés 1997-ben módosította az önkormányzati törvényt (1997. évi CXXXIV. törvény) és külön törvényt alkotott a helyi önkormányzatok társulásairól és együttmûködésérõl (1997. évi CXXXV. törvény).

A helyi önkormányzatokról szóló törvény módosítása elvi jelentõségû és közvetlen gyakorlati hatású változtatásokat eredményezhet.

1990. óta az Ötv. 41. § (3) bekezdés szerint a társulás jogi személy. A gyakorlati tapasztalatok egyértelmûen cáfolták ennek a tételnek a helyességét. Minden társulás jogi személlyé nyilvánítása kifejezetten gátolta a társulások megalakulását. A feladatok közös megoldása ugyanis túlnyomó többségében nem igényli a társulás külön jogi személyiségét. A gyakorlatban az volt a kivétel, amikor jogi személyiségû társulás alakult. Ezért az Országgyûlés hatályon kívül helyezte az Ötv. 41. § (3) bekezdését, új bekezdéssel váltva azt fel. E bekezdés helyébe lépõ új bekezdés - ugyancsak fontos elvi tételként - kimondja, hogy törvény a társulási megállapodás egyes feltételeit meghatározhatja. Erre a "felhatalmazásra" épül a külön törvény a helyi önkormányzatok társulásairól és együttmûködésérõl.

Természetesen a törvényalkotó nem kívánt az ellenkezõ végletbe fordulni. Nem minden társulás jogi személy, de az említett külön törvény lehetõvé teszi, hogy a helyi önkormányzatok jogi személyiségû társulást létrehozzanak.

A másik, elvi jelentõségû változás az, hogy az Ötv. módosítás lehetõvé teszi önkormányzati hatáskör átruházását társulásra. Ennek érdekében

- kiegészült az Ötv. 2. §-ának (2) bekezdése, az önkormányzati döntést hozók között szerepel a társulás;

- az Ötv. 9. § új (3) bekezdése kimondja, hogy a képviselõ-testület egyes hatásköreit törvényben meghatározottak szerint társulására ruházhatja;

- az Ötv. 10. §-ának korábbi szövege (1) bekezdésre változott és a § új (2) bekezdéssel egészül ki. Ennek értelmében a képviselõ-testület rendeletében a törvény által hatáskörébe utalt kinevezést, megbízást és intézmény alapítását a helyi önkormányzatok társulásairól és együttmûködéseirõl szóló törvény szerint társulására ruházhatja. Ez a bekezdés feloldott egy átruházási tilalmat, s a felsorolt hatáskörök átruházását a megnevezett külön törvény - vagyis nem bármely törvény - szerint tette lehetõvé.

Az önkormányzati törvény említett módosításai a társulások érdemi munkájának a korábbiaknál kedvezõbb feltételeit kívánják megteremteni.

Az önkormányzati törvény megalkotása óta él az a szabály, amely szerint a települési önkormányzatok képviselõ-testületei között a társulások mûködése során felmerülõ vitás kérdésekben a bíróság dönt.

A gyakorlatban ilyen tartalmú bírósági döntésekre elvétve került sor. A vitázó képviselõ-testületek általában nem fordulnak a bírósághoz, hiszen többnyire hosszú idõbe telik mire bírói úton lezárul a vita. A vélemény- különbségek természetesen nem tûnnek el, így inkább megszûnik a társulás, megszakad az együttmûködés.

Hosszabb távon indokolt kidolgozni a helyi önkormányzatok közötti viták rendezésére a választott bírósági eljárást. Ez azonban több idõt igényel, részletes szabályozást kíván a választott bírák kiválasztása, személyük kifogásolása, az eljárás, a költségek viselése.

Addig is fontos döntést hozott a törvényalkotó, amit gyakorlati tapasztalatból is merített. Eddig az Országgyûlés egyetlen önkormányzati képviselõ-testületet oszlatott fel alkotmányellenes (nem) mûködése miatt. Az elõterjesztést véleményezték az országos önkormányzati szövetségek. Ezek egyike "jószolgálati" küldöttséget küldött a községbe. A küldöttségben az ottani helyzetnek megfelelõ (orvos, pedagógus) polgármesterek, szakértõk vettek részt. A küldetés majdnem eredménnyel járt, s jelezte, hogy helye lehet vitás kérdésekben ilyen típusú közvetítésnek. Feltehetõen nemcsak önkormányzaton belüli, hanem önkormányzatok közötti vitáknál is eredményes közvetítés képzelhetõ el.

Az Ötv. módosítása

- fenntartja azt az alapvetõ tételt, amely szerint a települési önkormányzatok képviselõ-testületei között a társulások mûködése során felmerülõ vitás kérdésekben a bíróság dönt,

- új lehetõséget ad viszont a társuló képviselõ-testületek megállapodhatnak abban, hogy a vitás kérdésben bármelyik képviselõ-testület kérheti a megállapodásban megjelölt önkormányzati érdekszövetség által felkért tagokból álló egyeztetõ bizottság állásfoglalását,

- s akár abban is, hogy a kereset benyújtása elõtt a képviselõ-testület kéri (vagyis köteles kérni) az egyeztetõ bizottság állásfoglalását.

Az elõterjesztés egyeztetésekor valamennyi országos önkormányzati érdekszövetség egyetértett a tervezettel, ezzel vállalta a feladatot.

A törvény nem jelölhet meg egyetlen önkormányzati szövetséget, mivel jelenleg még hét országos szövetség van, továbbá a helyi önkormányzatok fele egyik szövetségnek sem tagja.

Az élet számos területen mutatja, hogy a viták élezõdése elvezet oda, amikor a vitázó felek már nem is hisznek egymásnak. A külsõ és pártatlan személyek bekapcsolódása, a külsõ pártatlan, szakértõi vélemény elõsegítheti a megállapodást a vitás kérdésekben.

Az önkormányzati országos érdekszövetségek új funkcióval gazdagodtak. Fontos, hogy az egyeztetõ bizottság kiküldetése, felkérése elõtt ismerjék meg a vita fõ kérdéseit, a vitázó önkormányzatokat, az ellenérdekû feleket. Ezek ismeretében célszerûen állítható össze az egyeztetõ bizottság, mivel a jó összetétel az eredményes közremûködés lényeges elõfeltétele. Az egyeztetõ bizottságok közremûködésével feloldhatók a nézeteltérések, rendezhetõk a viták, s nem kerülnek bíróság elé. Végsõ megoldásként a bírói út változatlanul igénybe vehetõ.

A helyi önkormányzati társulások létrehozásának jogi feltételeit bõvítette az Országgyûlés a külön törvény megalkotásával. Az Országgyûlést az a cél vezette, hogy segítse elõ a helyi önkormányzatok társulási alkotmányos alapjogának gyakorlati érvényesítését, a helyi önkormányzatok együttmûködésének a bõvítését, a közös érdekû feladataik célszerûbb, gazdaságosabb és hatékonyabb megvalósítását, a polgároknak nyújtott közszolgáltatásaik színvonalának a javítását, a térségi kapcsolatok elmélyítését, a társulások általánosabbá és tartósabbá tételét.

A külön törvény hangsúlyozza, hogy rendelkezéseit akkor kell alkalmazni a helyi önkormányzatok közös feladatellátására, társulására, ha törvény másként nem rendelkezik. Az Országgyûlés ugyanis fontosnak tartja, hogy az egyes ágazati törvények jelöljék meg az adott ágazatban azokat az önkormányzati feladatokat, amelyeket célszerû társulásban megoldani és ezekhez az ágazati, illetõleg a költségvetési törvény adjon külön ösztönzést, támogatást.

Elvi jelentõsége van a helyi önkormányzati társulások alapelvei törvénybe iktatásának. Az alapelvek a következõk

- önkéntesség, szabad elhatározás,

- az egyenjogúság tiszteletben tartása,

- kölcsönös elõnyök,

- arányos teherviselés.

Az alapelveknek kell áthatni a társulási megállapodások tartalmát, és iránymutató a szerepük a felmerülõ vitás kérdések megoldásánál.

A feladatellátás biztonsága érdekében a társulási megállapodásoknál kötelezõ az írásbeliség.

Társulni mind önkormányzati, mind államigazgatási feladat, hatáskör ellátására lehet.

A társulási megállapodást a polgármesterek írják alá, amikor azonban államigazgatási feladat, hatáskör társulásos ellátásáról állapodnak meg, akkor a jegyzõ is aláírja, miután a feladat, hatáskör címzettje.

Elvi éllel hangsúlyozza a törvény, hogy a társulás létrehozása nem érinti a helyi önkormányzat feladatellátási kötelezettségét. Ha a társulás valamely okból nem látja el a feladatot, nem hivatkozhat a helyi önkormányzat arra, hogy mentesült a feladatellátása alól, mivel annak ellátására társulást hozott létre. A társulás esetleges eredménytelenségekor belép az önkormányzat közvetlen feladatellátási kötelezettsége.

A külön törvény minõsített többséget ír elõ a társulási megállapodás jóváhagyásához, módosításához, megszüntetéséhez, év közben történõ felmondásához. Rendezi a felmondás határidõit.

Speciális rendelkezés a társulásból való kizárás, amelyre fontos okból és akkor kerülhet sor, ha valamelyik társult önkormányzat a megállapodásba foglalt kötelezettségének ismételt felhívásra határidõben nem tett eleget.

A törvény meghatározza a társulás megszüntetésének eseteit, a társulás tagjai által végzett ellenõrzést.

Amíg az önkormányzati törvény a társulási formákat állapítja meg, addig a külön törvény a társulási típusok tartalmi, formai kellékeit rendezi. Négy alaptípusról rendelkezik.

A legegyszerûbb típus a megbízásos társulás, amikor a képviselõ-testület megállapodik más képviselõ-testülettel abban, hogy annak szerve, intézménye, más szervezete meghatározott feladatot, hatáskört, szolgáltatást ellát a megbízó önkormányzat számára. Ebben a társulásban mindig két önkormányzat szerepel a megbízó és a megbízott önkormányzat.

Az ún. intézményfenntartó társulásnak két válfaja lehet.

- Az egyik változatban két vagy több képviselõ-testület megállapodik intézmény vagy más szervezet közös fenntartásában, egyes alapítói jogok közös gyakorlásában, munkavállaló közös foglalkoztatásában azzal, hogy a közös fenntartással, illetve a közös foglalkoztatással kapcsolatos feladat- és hatásköröket a megállapodásban meghatározott képviselõ-testület, illetve annak szerve gyakorolja. Ennél a társulásnál a döntési jogkörök a meghatározott önkormányzatnál maradnak, de a megbízás, kinevezés, felmentés elõtt kérni kell a társult önkormányzatok véleményét, és minden döntésrõl tájékoztatni kell a képviselõ-testületeket. Lényeges szabály, hogy a megállapodásban meghatározott költségvetést érintõ döntéshez a képviselõ-testületek egyetértése szükséges. A megállapodás tartalmát a felek szabadon állapítják meg, de a törvény elõírja a megállapodás minimális tárgyköreit.

- Az ún. intézményfenntartó társulás másik változata az elõzõtõl abban tér el, hogy a döntéseket nem valamelyik önkormányzat hozza, hanem arra a képviselõ-testületek döntéshozó szervet hoznak létre, ez a társulási tanács.

A társulási tanács összetételérõl a képviselõ-testületek állapodnak meg és többféle megoldás közül választhatnak. Közösen dönthetnek úgy, hogy a társulási tanács a megállapodásban meghatározott számú önkormányzati képviselõbõl áll. Megállapodhatnak abban is, hogy a társulási tanácsot a polgármestereik alkotják. Ebben az esetben a polgármesterek a költségvetési hozzájárulás arányában rendelkeznek szavazati joggal. Lehetséges olyan összetétel is, hogy a költségvetési hozzájárulás arányában választanak a társulási tanácsba önkormányzati képviselõket.

Törvényi feltétel viszont, hogy egyik társulási tag sem rendelkezhet a társulási tanácsban a szavazatok több mint a felével. Ez utóbbi esetben ugyanis érdemében nem lenne társulás, mivel a társulás egy tagja mindent saját maga eldönthetne. Ilyen helyzetben más típust indokolt választani.

- A negyedik társulási megállapodási típus az, amikor a képviselõ-testületek jogi személyiségû társulást hoznak létre. A jogi személyiségû társulás költségvetési szerv, létrehozásához alapító okirat szükséges.

BH1997. 446. Egyes települési önkormányzatoknak közös intézmények közös fenntartására vonatkozó megállapodása - amennyiben önkormányzati társulást erre a célra nem alapítanak - a polgári jogi szerzõdésekre vonatkozó általános szabályok szerint ítélendõ meg. A közös fenntartást megszüntetni kívánó önkormányzat a bírósághoz fordulhat [1990. évi LXV. tv. 41. § (1)-(2) és (4) bek., 42-44. §-ai, Ptk. 7. §, 198. § (1) bek., 240. § (1) bek., 241. §].

BH1994. 341. Az önkormányzat nem vehet részt olyan hatósági ügyek intézésére létrehozott társulásban, amely ügyek nem tartoznak feladatkörébe [1990. évi LXV. tv. 41. § (1) bek. ;1991. évi XX. tv. 98. § (2) bek.].

 

Hatósági igazgatási társulás

42. § (1) A képviselõ-testületek megállapodással egyes államigazgatási hatósági ügyfajták szakszerû intézésére hatósági igazgatási társulást hozhatnak létre.

(2) A megállapodásnak tartalmaznia kell:

a) a társulás résztvevõinek nevét, székhelyét,

b) a társulásban intézendõ ügyek megjelölését,

c) a társulás vezetõjének és alkalmazottainak kinevezési módját, a munkáltatói jogok gyakorlásának a rendjét, a költségek viselésének arányát,

d) a társulásba való belépés, illetõleg a kiválás szabályait,

e) a társulás mûködési területén a helyszíni ügyintézés rendjét.

(3) A megállapodást meg kell küldeni a fõvárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetõjének, aki tizenöt napon belül tehet törvényességi észrevételt.

Az önkormányzati törvény alapján az államigazgatási feladatok, hatáskörök, hatósági jogkörök túlnyomó többségének a címzettje a települési önkormányzat jegyzõje. A hatáskörök telepítésének vezérlõ szempontja az, hogy az ügyintézés lehetõség szerint minél közelebb kerüljön az állampolgárokhoz, a jogi személyekhez. Az államigazgatási ügyek nagy részénél megoldható, hogy a szükséges feltételeket megteremtse a települési önkormányzat, az ügyintézés személyi és tárgyi feltételei biztosíthatók minden polgármesteri hivatalban, ideértve természetesen a körjegyzõségeket is. Vannak azonban bonyolultabb hatósági ügyek, amelyek intézése már nagyobb, speciális szakértelmet, gyakorlati tapasztalatot igényel. A városokban természetesen ezek feltételeit is meg lehet és kell teremteni, más önkormányzatoknál viszont az nem mindig lehetséges. Ilyenkor alapvetõen két megoldás között van választási lehetõség az egyik szerint maga a jogalkotó kizárólag a városnak adja a hatáskört azzal, hogy a város azt községekre is kiterjedõen látja el, a másik lehetõség az, hogy minden jegyzõ megkapja a hatáskört és amelyik önkormányzat a hatáskör gyakorlásához szükséges feltételeket megteremteni nem képes, az a hatósági igazgatási társulást választja.

A választópolgárok azt várják a közigazgatástól, hogy az gyorsan, szakszerûen, törvényesen, kulturáltan intézze ügyeiket. A polgár lakóhelyén kell gondoskodni a gyakran, nagyobb számban elõforduló ügyek helyi intézésérõl. A bonyolultabb, nagyobb szakismereteket igénylõ ügyeknél kevésbé a helyben történõ ügyintézés a fontos, hanem a törvényesség, szakszerûség, gyorsaság. Ez pedig hatósági igazgatási társulásban is biztosítható és még mindig közel a polgár lakóhelyéhez.

A hatósági igazgatási társulásról is kizárólag a képviselõ testületek dönthetnek. Egyes hatósági ügyfajták szakszerû intézését szolgálja a hatósági igazgatási társulás.

A törvény megállapítja a megállapodás kötelezõ tartalmi kellékeit, az ügyfajtákról és a további kérdésekrõl az érintett önkormányzatok szabadon állapodnak meg.

Olyan önkormányzatok társulhatnak, amelyek rendelkeznek a társulásban ellátandó feladat- és hatáskörrel. A helyi önkormányzat a feladat- és hatáskörébe tartozó ügyekben járhat el, így a feladat- és hatáskörébe tartozó ügyekben választhat az önálló eljárás, illetõleg a társulás útján történõ feladat megvalósítás között. Nem vehet részt a hatósági igazgatási társulásban az az önkormányzat, amelyik a kérdés eldöntésére hatósági jogkörrel nem rendelkezik. A bíróság elvi éllel mutatott rá, hogy az önkormányzat nem vehet részt olyan hatósági ügyek intézésére létrehozott társulásban, amely ügyek nem tartoznak a feladatkörébe (BH1993. 341).

A gyakorlatban általában az igazgatási társulások két fajtája jött létre

- Az egyiknél a társulás elõkészíti, ténybelileg, szakmailag, jogilag megalapozza a döntést, tervezetet készít az egyedi hatósági ügy elbírálására, ám magát a döntést a települési önkormányzat jegyzõje hozza meg.

- A másik fajta társulásnál az elõkészítés és a döntés is a társulásban történik, a döntést hozó a hatósági jogkör gyakorlása során a kiadmányozási joggal a társulási megállapodásban megbízott települési önkormányzat (többnyire a székhely) jegyzõje. Ez utóbbi fajtánál a döntés tervezetét egyeztetik az ügyfél települési önkormányzatának a jegyzõjével.

A hatósági igazgatási társulás létrejöhet egyfajta hatósági ügycsoport intézésére, de alakítható több ügyfajtára is.

A hatósági igazgatási társulás a gyakorlatban a társulásban részt vevõ polgármesteri hivatalok egyikének szervezeti részeként mûködik.

A hatósági igazgatási társulásról szóló megállapodást meg kell küldeni a fõvárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetõjének. A hivatalvezetõ jogköre ebben is a törvényességi ellenõrzés, egyetlen kivételként a hivatalvezetõnek tizenöt nap áll rendelkezésre az esetleges törvényességi észrevétel megtételére. A törvény külön nem rendelkezik arról, hogy ki küldje meg a társulási megállapodást a hivatalvezetõnek, a rendszertani értelmezés alapján lehet arra a következtetésre jutni, hogy a megállapodás megküldésének a kötelezettsége a társulás székhelye szerinti település önkormányzatának a jegyzõjét terheli. A törvényességi észrevétel megtételére megállapított határidõ pedig azt szolgálja, hogy ne maradjanak bizonytalanságban a megállapodó önkormányzatok, s meghozzák a szükséges költségvetési, személyi, szervezeti döntéseket a társulás mûködéséhez.

 

Intézményi társulás

43. § (1) Az érdekelt képviselõ-testületek megállapodhatnak két vagy több községet, illetõleg várost és községet ellátó egy vagy több intézmény közös alapításában, fenntartásában és fejlesztésében. Eltérõ megállapodás hiányában a közös intézmények fenntartásához az érdekelt képviselõ-testületek a településük lakosságszámának arányában járulnak hozzá.

(2) A megállapodásban meg kell határozni:

a) a közös intézmény tevékenységi és ellátási körét,

b) az egyes képviselõ-testületek pénzügyi hozzájárulásának arányát,

c) az intézmény fenntartásával kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket, valamint azok gyakorlásának a módját,

d) a megállapodás felmondásának a feltételeit.

(3)-(4)

Az intézményfenntartó társulásokra irányuló rendelkezések is lényegesen változtak 1998-ban. Az 1990. évet követõ ágazati törvényalkotás egyértelmûvé tette, hogy a helyi önkormányzatok, így értelemszerûen az általuk létrehozott társulások nem irányítják, hanem fenntartják az intézményeket. Fél évtized gyakorlati tapasztalatai arra mutattak, hogy nem váltak be a közös intézménnyel kapcsolatos feladatokra létrehozott bizottságok. Emiatt indokolt volt a róluk szóló rendelkezések hatályon kívül helyezése.

Az intézményi társulások szükségképpen jöttek létre a községi közös tanácsok megszûnése miatt. A megszûnt közös tanácsok által fenntartott közös intézmények jó része természetben nem volt megosztható, s így a továbbiakban is közösen tartják fenn az érintett önkormányzatok, továbbá új intézményi társulások is létrejöttek fõként a közoktatási törvény új rendelkezései és a költségvetési támogatás következtében.

A viszonylag kis községekben is jelentõsége van annak, hogy egyes kötelezõ alapszolgáltatásokat helyi, saját intézménnyel nyújtsanak. Az önálló intézmény megtartása, vagy megszüntetése nem pusztán gazdasági, költségvetési kérdés, hanem a helyi társadalom igénye, helyi munkahely biztosítása, szociológiai és más tényezõk együttes mérlegelését kívánja meg.

 

Társult képviselõ-testület

44. § (1) A települési képviselõ-testület más települési képviselõ-testülettel társult képviselõ-testületet alakíthat.

(2) Társult képviselõ-testület alakítása esetén a képviselõ-testületek részben vagy egészben egyesítik a költségvetésüket, közös hivatalt tartanak fenn és intézményeiket közösen mûködtetik.

(3) Azokban az ügyekben, amelyek kizárólag az adott települést érintik, az egyes települések képviselõ-testülete önállóan dönt.

(4) A társult képviselõ-testület alakuló ülésén határozatba foglalja a megalakulását, a székhelyét, a hozzá tartozó települések felsorolását. A társult képviselõ-testület dönt a szervezetérõl, mûködési rendjérõl. A társult képviselõ-testület ülését össze kell hívni bármely résztvevõ település polgármesterének a kezdeményezésére.

(5) Társult testület alakítható úgy is, hogy az érdekelt települési képviselõ-testületek a települések lakosságszámának arányában választják meg a tagjait a települési képviselõk közül.

(6) A társult képviselõ-testület, ha megfelel a 69. § (2)-(4) bekezdésben foglalt feltételeknek, e szabályok szerint körzeti jellegû közszolgáltatás megszervezését vállalhatja.

A települési önkormányzatok legátfogóbb társulási formája a társult képviselõ-testület. Társult képviselõ-testületet két vagy több települési képviselõ-testület hozhat létre szabad elhatározásából. Utalni kell arra, hogy ilyen ügyben a 46. § (1) bekezdés c) pontja alapján helyi népszavazást kell tartani.

A gyakorlatban kevés társult képviselõ-testület alakult. Ennek esetenként az az oka, hogy ezt a formát tévesen rokonítják a volt községi közös tanáccsal, holott attól alapvetõen eltér

- A községi közös tanácsnál két vagy több településnek egy közös tanácsa, egy közös képviselõ-testülete volt. Ezzel szemben a társult képviselõ-testületeknél minden érintett településnek van, megmarad a saját, önálló képviselõ-testülete.

- A községi közös tanácsnak egy tanácselnöke volt. Ezzel szemben a társult képviselõ-testületnél minden érintett településnek van, megmarad a saját, közvetlenül választott polgármestere.

- A községi közös tanácsnak egyetlen költségvetése volt, a közös tanács költségvetése. Társult képviselõ-testületek esetén mindegyik képviselõ-testületnek van saját költségvetése.

- A községi közös tanácsnak nem volt tulajdona, de mindegyik vagyontárgynak a közös tanács (szerve, intézménye) volt a kezelõje. Ezzel szemben a társult képviselõ-testületeknél minden vagyon az érdekelt település saját, önálló, külön vagyona, amirõl önállóan rendelkezik.

- A községi közös tanácsoknál egyetlen közös apparátus volt, a vb. titkár által vezetett szakigazgatási szerv. A társult képviselõ-testületek önállóan döntenek a szervezetükrõl, létrehozhatnak közös hivatalt, amit körjegyzõségként mûködtethetnek, de az egyes önkormányzatoknál külön polgármesteri hivatal is mûködhet.

A társult képviselõ-testület arra kínál lehetõséget, hogy a települési önkormányzatok a feladataik jelentõs részét integráltan, gazdaságilag, szakmailag a leghatékonyabban lássák el, minden intézményük közös fenntartásával. Emellett gazdasági, szakmai érvek egyaránt szólnak. Ugyanakkor a kizárólag az adott települést érintõ ügyekben a település saját képviselõ-testülete dönt önállóan.

Az érdekeltek szabad elhatározásán múlik az, hogy a költségvetésüket milyen mértékig egyesítik, ez a minimális hozzájárulástól a teljes egyesítésig terjedhet.

A társult képviselõ-testület kétféleképpen állhat össze. Az egyik változatban a társult képviselõ-testületet az érintett települések képviselõ-testületei együtt alkotják. A másik változat szerint abban állapodnak meg, hogy lakosságarányosan küldenek képviselõket a saját testületükbõl. Kézenfekvõ, hogy a polgármesterek mindig tagjai a társult képviselõ-testületnek.

A társult képviselõ-testület egyesítheti az önkormányzatok anyagi erejét. Külön-külön egyik község sem lenne képes egyes fejlesztések önálló végrehajtására, együtt megfelelõ sorrendben való megállapodással több fejlesztés valósítható meg. Feltétel természetesen, hogy az érintett települések hosszabb távon legyenek képesek az együttmûködésre.

A társult képviselõ-testületek mûködésére a képviselõ-testületek mûködésére irányadó szabályok vonatkoznak.

A társult képviselõ-testület körzeti jellegû közszolgáltatás megszervezését is vállalhatja. Az önkéntes vállalásnak több feltétele van. Az egyik feltétel az, hogy a megelõzõ négy év átlagában a társulás körzetének állandó lakosai közül kerüljön ki az intézményi szolgáltatást igénybe vevõk köre. A másik feltétel az, hogy a társult képviselõ-testület önként vállalt új körzeti szolgáltatás nyújtását határozza el és ehhez új körzeti intézményrendszert hozzon létre. A társult képviselõ-testület sem utasíthatja el az általa mûködtetett közszolgáltatás iránt nem a körzetében jelentkezõ igények kielégítését. Mindezek mellett a társult képviselõ-testület sem igényelhet az állami költségvetésbõl átengedett bevételi támogatáson túl más kiegészítõ állami vagy megyei támogatást.

 IV. fejezet

HELYI NÉPSZAVAZÁS, NÉPI KEZDEMÉNYEZÉS

45. § (1) A helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben az vehet részt, aki a helyi önkormányzati választáson választójogosult.

(2) A helyi népszavazás

a) érvényes, ha a választópolgárok több mint a fele szavazott, és

b) eredményes, ha a szavazóknak több mint a fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott.

(3)-(5)

Az Alkotmány 44. § (1) bekezdése szerint a választópolgárok a helyi önkormányzást az általuk választott képviselõ-testület útján, illetõleg helyi népszavazással gyakorolják. A helyi önkormányzás gyakorlásának közvetett módjához a választópolgárok képviselõ-testületet hoznak létre, a helyi önkormányzás közvetlen gyakorlásakor a választópolgárok közössége közvetlenül dönt, nyilvánít véleményt. Miután a helyi önkormányzás jogai a választópolgárok közösségét illetik meg, így a helyi önkormányzás mindkét formájánál az alanyi kör azonos, ugyanaz a választási közösség hozza létre, mint amelyik helyi népszavazással dönt helyi közügyekben.

Az alanyi kör vizsgálata körében figyelemmel kell lenni arra, hogy az Alkotmány 70. § (1) bekezdése alapján a Magyar Köztársaság területén élõ minden nagykorú állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyûlési és a helyi önkormányzati, továbbá a kisebbségi önkormányzati választásokon választható és - ha választás, illetõleg a népszavazás napján az ország területén tartózkodik - választó legyen, valamint az országos vagy helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen. A (2) bekezdés szerint pedig a helyi önkormányzati képviselõi és polgármester választásnál a választás joga, valamint a helyi népszavazásban és a helyi népi kezdeményezésben a részvétel joga - külön törvény szerint - megilleti a Magyar Köztársaság területén bevándoroltként élõ nem magyar állampolgárt is, ha a választás, illetõleg a népszavazás napján az ország területén tartózkodik. [Az Alkotmány 70. § (3) bekezdése állapítja meg azt a kört, akiknek nincs választójoga.)

Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy az önkormányzati választáson (helyi népszavazásban) a választójog a Magyarországra bevándorolt nem magyar állampolgárt akkor illeti meg, ha az a magyar jog szerint nagykorú. [1990. évi LXIV. törvény 2. § (1)].

A helyi önkormányzás gyakorlása általában a képviselõ-testület útján történik. Ehhez képest kivételes az, amikor a választópolgárok közössége közvetlenül dönt, alakít ki véleményt helyi közügyekben. A gyakorlati tapasztalatok egyértelmûen bizonyítják a helyi népszavazás kivételes jellegét, mivel évente 30-50 helyi népszavazást tartanak. A helyi népszavazás a helyi önkormányzásnak költséges, hosszabb eljárást igénylõ formája. Ellene szól az is, hogy a helyi népszavazásnál már kompromisszumos megoldás nem található, miután igennel vagy nemmel lehet válaszolni. Ugyanakkor a helyi népszavazás a helyi önkormányzás rendkívül erõteljes formája.

1990-ben a helyi önkormányzatokról szóló törvény a helyi népszavazás érvényessége és eredményessége feltételeinek a megállapítását az önkormányzati rendeletalkotásra bízta. Az Alkotmánybíróság a helyi önkormányzáshoz való jogot az önkormányzati jogok anyajogának minõsítette, kifejtve, hogy az önkormányzati jogok alapjogi védelemben részesülnek. Ennek következtében viszont az ilyen alapjogok törvényi szabályozást igényelnek. Az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a jogbiztonság és a helyi önkormányzás helyi népszavazás útján történõ, korlátozástól mentes gyakorlása érdekében elengedhetetlen, hogy a helyi önkormányzáshoz való jog, mint alapjog gyakorlásával összefüggõ garanciális rendelkezéseket törvény állapítsa meg. Az alkotmánybírósági döntésre, indokolásra figyelemmel az Országgyûlés 1994-ben az önkormányzati törvényben határozta meg a helyi népszavazás érvényességének és eredményességének a feltételeit. Garanciális jelentõsége ugyanis mindenekelõtt annak van, hogy mikor érvényes és mikor eredményes a helyi népszavazás. Az Alkotmánybíróság a magas feltételeket szabó önkormányzati rendeleti elõírások megsemmisítése kapcsán több esetben fejtette ki azt az elvet, hogy olyan feltételeket lehet alkotmányosan megállapítani, melyek révén érvényre juthat a választópolgárok egyszerû többségének az akarata. Az Országgyûlés az akkor hatályos országos népszavazás megoldását követte. Ezért iktatta törvénybe, hogy a helyi népszavazás akkor érvényes, ha azon a választópolgároknak több mint a fele szavazott és akkor eredményes, ha a szavazóknak több mint a fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott.

A helyi népszavazás és népi kezdeményezés eljárási szabályait 1997. november 6. napjától a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény szabályozza. Az 1997. évi C. törvény szerint a helyi népszavazás kezdeményezésénél az aláírásgyûjtõ ívek egy példányát az aláírásgyûjtés megkezdése elõtt - hitelesítés céljából - be kell nyújtani a helyi választási iroda vezetõjének (aki a települési önkormányzat jegyzõje), megyei, fõvárosi ügyben a területi választási iroda vezetõjéhez (a fõjegyzõhöz).

A helyi, illetõleg a területi választási iroda vezetõje a jogszabályi feltételeknek megfelelõ aláírást gyûjtõ ívet a benyújtástól számított tizenöt napon belül hitelesíti. Meg kell tagadni az aláírásgyûjtõ ív hitelesítését, ha

- a kérdés nem tartozik a képviselõ-testület, illetõleg a közgyûlés hatáskörébe,

- a kérdésben nem lehet helyi népszavazást tartani,

- ugyanabban a kérdésben egy éven belül népszavazást tartottak,

- nem felel meg az aláírásgyûjtõ ív a törvényben írt követelményeknek.

Az 1997. évi C. törvény az aláírásgyûjtõ ív tekintetében a következõ követelményeket tartalmazza. Valamennyi aláírásgyûjtõ ívet a népszavazásra javasolt kérdéssel kell kezdeni. Az aláírásoknak a kérdéssel azonos oldalon kell szerepelniük. Az aláírásgyûjtõ íveken a saját kezû aláírás hitelességének ellenõrzése céljából - fel kell tüntetni a kezdeményezõ olvasható családi és utónevét, lakcímét, valamint személyi azonosítóját. Az aláírásgyûjtõ ívet az aláírást gyûjtõ polgár az aláírásával látja el.

A helyi, illetõleg a területi választási iroda vezetõjének a népszavazás-kezdeményezés aláírásgyûjtõ íveinek hitelesítésével kapcsolatos döntése ellen a helyi bírósághoz, Budapesten a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz lehet kifogást benyújtani.

A helyi népszavazás kitûzésére irányuló állampolgári kezdeményezést az aláírásgyûjtõ ív hitelesítését követõ egy hónapon belül egyszer lehet benyújtani a polgármesterhez, illetõleg a közgyûlés elnökéhez. A pótlólag benyújtott, a kezdeményezést kiegészítõ aláírások érvénytelenek. A határidõ elmulasztása esetén a helyi, illetõleg a területi választási bizottság az aláírásokat nem ellenõrzi.

Az aláírások ellenõrzésérõl a helyi, illetõleg a területi választási bizottság gondoskodik.

Fontos szabály az is, ha az aláírások ellenõrzése során alapos gyanú merül fel meghatározott aláírások eredetiségét illetõen, és az ilyen aláírások érvényessége vagy érvénytelensége befolyásolja a kezdeményezés érvényességét, akkor a helyi, illetõleg a területi választási bizottság a személyiadat- és lakcímnyilvántartás, illetõleg a helyi választási iroda vezetõje útján a személyazonosságot is ellenõrizheti. Ilyen ellenõrzés azzal jár, hogy - az ellenõrzés végrehajtása érdekében - az aláírások ellenõrzésének a határideje harminc nappal meghosszabbodik.

A helyi, illetõleg a területi választási bizottság elnöke az aláírások ellenõrzésének az eredményérõl haladéktalanul tájékoztatja a polgármestert, a közgyûlés elnökét. Az aláírásgyûjtõ íveket az aláírások ellenõrzését, illetve a jogorvoslati eljárások befejezését követõ harminc nap elteltével meg kell semmisíteni.

A helyi népszavazás esetén az alábbi választási bizottságok mûködnek

- szavazatszámláló bizottság,

- helyi választási bizottság,

- területi választási bizottság,

- fõvárosi, megyei ügyben az Országos Választási Bizottság is.

A helyi népszavazáson az alábbi választási irodák mûködnek

- helyi választási iroda,

- országgyûlési egyéni választókerületi iroda,

- területi választási iroda,

- fõvárosi, megyei ügyben az Országos Választási Iroda is.

A szavazatszámláló bizottságba és a helyi, illetõleg fõvárosi vagy megyei ügyben a területi választási bizottságba kezdeményezést benyújtók választási bizottságonként egy közös megbízottat, továbbá a kezdeményezés benyújtásában részt nem vevõ, de a képviselõ-testületben képviselõ-csoporttal rendelkezõ jelölõ szervezetek egy-egy megbízottat delegálhatnak.

A népszavazási eredményt a szavazatszámláló bizottságok jegyzõkönyvei alapján a helyi, illetõleg fõvárosi, vagy megyei ügy esetén a területi választási bizottság állapítja meg. A helyi népszavazáson nem kell adatlapot kiállítani.

Az egységes választási eljárási törvény azzal az elõnnyel is jár, hogy az eljárás jogorvoslati rendje is az 1997. évi C. törvény szerint alakul. Ez lehetõvé tette a korábban az Ötv.-ben szereplõ eljárási szabályok hatályon kívül helyezését. Tovább már nem volt indokolt az Ötv. 57. §-ában foglalt külön alkotmánybírósági panasz fenntartása sem, ezért azt az 1997. évi C. törvény hatályon kívül helyezte.

 

46. § (1) A képviselõ-testület helyi népszavazást köteles kiírni a következõ kérdésekben:

a) a községegyesítésnek és a községegyesítés megszüntetésének kezdeményezése,

b) új község alakításának kezdeményezése,

c) társult képviselõ-testület alakítása, a társult képviselõ-testületbõl való kiválás, továbbá

d) abban az ügyben, amelyet az önkormányzati rendelet meghatároz.

(2) Az (1) bekezdés a)-c) pontjában foglalt esetekben a helyi népszavazásban az érintett településrész, község választópolgárai vehetnek részt.

(3) A képviselõ-testület helyi népszavazást rendelhet el:

a) a képviselõ-testület hatáskörébe tartozó ügyben,

b) az önkormányzati rendelet megerõsítésére.

(4) Nem rendelhetõ el helyi népszavazás:

a) a költségvetésrõl való döntésre,

b) a helyi adónemeket, illetõleg mértéküket megállapító rendelet tárgyában,

c) a képviselõ-testület hatáskörébe tartozó szervezeti, mûködési, személyi kérdésekben, a képviselõ-testület feloszlásának a kimondásáról.

A helyi népszavazás nézõpontjából a helyi közügyeket három nagy csoportba sorolja az önkormányzati törvény, vannak ügyek

- amelyekben a törvény erejénél fogva, illetõleg törvényi felhatalmazás nyomán az önkormányzat rendelete alapján kötelezõ helyi népszavazást tartani, illetõleg

- olyanok, amelyekben tilos helyi népszavazást tartani.

A helyi népszavazás törvény alapján kötelezõ esetei területszervezési ügyek, illetõleg a helyi önkormányzás gyakorlásának a módját érintik.

Kötelezõ helyi népszavazást tartani, ha olyan kezdeményezés indul, amely arra irányul, hogy

- az adott községet egyesítsék más községgel vagy várossal,

- szüntessék meg a korábbi községegyesítést,

- meghatározott településrészbõl alakítsanak új községet.

Az önkormányzati törvény részletesen rendezi ezen területszervezési ügyek kezdeményezésének a feltételeit, az eljárást, a döntés pedig a köztársasági elnök hatáskörébe tartozik. Ebbõl következik, hogy a fenti ügyekben tartott helyi népszavazás véleménynyilvánító népszavazás. A helyi népszavazás a kezdeményezés érvényesülésének szükséges, de nem elégséges feltétele, mivel vannak tartalmi törvényi feltételek. A helyi népszavazás lehet érvényes és eredményes, ám ha a kezdeményezés tartalmilag nem felel meg a többi törvényi feltételnek, akkor a javasolt döntést nem lehet meghozni.

Amennyiben a kezdeményezés minden más törvényi feltételnek megfelel, akkor is a döntés feltétele, hogy azt valóban az érintett választópolgárok meghatározott aránya támogatja és nem egy kisebbség javaslata csupán. Ezért kötelezõ ilyen ügyekben a helyi népszavazás. A választópolgárok meghatározott többségi akarata szükséges ugyanis ahhoz, hogy megszûnjön az adott község önkormányzata (egyesítéssel beleolvad egy másikba), vagy adott településrész önállóan kívánja intézni helyi közügyeit.

A közös képviselõ-testület alakítása, illetõleg az abból való kiválás hasonlóképpen alapvetõen érinti a helyi önkormányzás módját. A választópolgárok közössége ugyanis az egyik esetben önálló képviselõ-testületet hozott létre, a másik esetben úgy döntött, hogy legyen közös képviselõ-testület. Ezen a választópolgárok közössége változtathat, emiatt kötelezõ a helyi népszavazás.

A fent említett ügyekben a helyi népszavazásban az érintett településrész, község választópolgárai vehetnek részt. Kézenfekvõ ez, amikor valamely község egyesítésének a kezdeményezése, vagy közös képviselõ-testület alakítása (abból való kiválás) merül fel. Község egyesítése azt eredményezi, hogy megszûnik a saját, önálló helyi önkormányzata az adott választópolgári közösségnek. Az ilyen kezdeményezés támogatásáról tehát e választópolgári közösségnek magának kell dönteni, akkor is, ha ez az érdemi döntés szempontjából véleménynyilvánító népszavazás. A községegyesítés esetén sem szûnik meg a választópolgárok joga a helyi önkormányzáshoz, de ez egy másik önkormányzat részeként történik az egyesítést követõen. Ezek a választópolgárok egy másik választópolgári közösség részeivé, alkotó elemeivé válnak.

Amennyiben egy településrészbõl, amelyik soha nem volt község, akár korábbi egyesítés megszüntetésével - a település egésze nem vehet részt a helyi népszavazásban. Ennek az az oka, hogy a kezdeményezõ terület választói az egész településhez képest kisebbségben vannak (pl. a városokkal egyesített volt községek), aminek következtében a helyi népszavazás vagy nem lenne érvényes (a többség el sem menne a helyi népszavazásra) vagy nem lenne eredményes (a többség leszavazhatja a kisebbséget), tehát gyakorlatilag nem lehetne új községet alakítani.

Elõfordul vita arról, hogy új község alakítására irányuló kezdeményezésrõl milyen területre kell kiírni a helyi népszavazást. Az Alkotmánybíróság állásfoglalása szerint új község alakításának kezdeményezésére irányuló helyi népszavazásban annak a településrésznek a választópolgárai vehetnek részt, amelyre a helyi népszavazást kezdeményezõ választópolgárok az új község alakításának kezdeményezésére irányuló helyi népszavazásban annak a településrésznek a választópolgárai vehetnek részt, amelyre a helyi népszavazás kezdeményezõ választópolgárok az új község alakításának kezdeményezésére irányuló népszavazás elrendelését kezdeményezték [26/1996. (VII. 3.) AB határozat]. Az egyik község önkormányzata rendeletében meghatározta a település településrészeit. Azért tette ezt, mert kezdeményezést tettek új község alakítására és az önkormányzati rendelet behatárolta, hogy mely településrészre irányulhat az új község alakításának a kezdeményezése. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a településrész területének ilyen, a népszavazásra bocsátott kérdéstõl és a választópolgárok népszavazási kezdeményezésétõl független, normatív meghatározása ellentétes az Ötv.-nek a helyi népszavazásra vonatkozó szabályaival. Rámutatott arra, hogy a képviselõ-testület új község alakításának kezdeményezésére, illetõleg lakott településrész átadására irányuló népszavazási kezdeményezés esetén is arra a területre köteles kiírni a népszavazást, amelyre a népszavazást kezdeményezõ választópolgárok akarata irányult [27/1996. (VII. 3.) AB határozat].

A fakultatív helyi népszavazások - a törvényi tilalmak kivételével - a képviselõ-testület hatáskörébe tartozó ügyek, illetõleg az önkormányzati rendelet megerõsítése.

A képviselõ-testület hatáskörébe tartozó ügyeken alapvetõen azokat a helyi érdekû közügyeket értjük, amelyekben a képviselõ-testület dönthet. Ez következik abból, hogy a helyi népszavazás a helyi önkormányzás közvetlen formája. A képviselõ-testületnek azonban nemcsak döntési jogosítványai vannak, hanem széles körû kezdeményezési, felterjesztési jogköre is van. Szélesebb értelemben a helyi népszavazás lehetõsége ezekre is kiterjed. A gyakorlatban viszont esetenként tartanak helyi népszavazást olyan ügyekben is, amelyek szorosabb értelemben nem helyi közügyek.

Az ügyek harmadik csoportjába azok tartoznak, amelyekben tilos helyi népszavazást tartani. A költségvetés, a helyi adónemek, azok mértéke olyan önkormányzati ügy, amelyben a képviselõ-testületnek kell dönteni, ha errõl helyi népszavazást tartanának, akkor nagy valószínûséggel nem lenne az önkormányzatnak költségvetése, helyi adót sem tudnak kivetni. A választópolgárok véleményét ilyen ügyekben is célszerû megfelelõ fórumokon kikérni, de dönteni a képviselõ-testületnek kell. A részvételi demokrácia pedig számos lehetõséget kínál arra, hogy a választópolgárok ráhatással legyenek a képviselõ-testület ilyen döntéseire is.

Helyi népszavazással nem lehet elvonni a képviselõ-testület hatáskörét a szervezeti, mûködési, személyi kérdésekben sem, továbbá nem tartható helyi népszavazás a képviselõ-testület önfeloszlásáról. Mindezekben kizárólag a képviselõ-testület dönthet.

BH1993. 117. Az önkormányzat képviselõ-testületének hatáskörébe nem tartozó ügyekben ha törvény eltérõen nem rendelkezik - nem lehet népszavazást kiírni [1990. évi LXV. tv. 46. §, 47. §, 93. § (4) bek., 1991. évi XXIV. tv. 3. §, 17/1991. (XII. 17) ö. r. 6. § (1) bek.].

 

47. § (1) A helyi népszavazást a polgármesternél kezdeményezheti:

 

a) a települési képviselõk legalább egynegyede,

b) a képviselõ-testület bizottsága,

c) a helyi társadalmi szervezet vezetõ testülete,

d) az önkormányzati rendeletben meghatározott számú választópolgár, ami nem lehet kevesebb a választópolgárok tíz százalékánál, és nem lehet több a választópolgárok huszonöt százalékánál.

 

(2) A képviselõ-testület köteles kitûzni a helyi népszavazást, ha azt az önkormányzati rendeletében meghatározott számú választópolgár kezdeményezte.

(3)

(4) A képviselõ-testület az ötszáz lakoson aluli községben a helyi népszavazást a falugyûlés hatáskörébe utalhatja, azzal a feltétellel, hogy a falugyûlés döntése abban az esetben számít népszavazási döntésnek, ha a falugyûlésen a választópolgároknak több mint a fele jelen van.

Helyi népszavazás kiírására természetesen bármelyik önkormányzati képviselõ javaslatot tehet. A törvény azonban kezdeményezési jogot is ad, ami több a javaslattételnél, legalább azzal, hogy a kezdeményezést a képviselõ-testület érdemben tárgyalja meg. Ilyen értelmû kezdeményzési joga van a képviselõk legalább egynegyedének, a képviselõ-testület bizottságának. Ezzel a kezdeményezéssel szoros tartalmi összefüggésben van a 12. § (1) bekezdés azon rendelkezése, amely szerint a képviselõ-testület ülését össze kell hívni a képviselõk egynegyedének vagy a képviselõ-testület bizottságának az indítványára. Kezdeményezési joga van a helyi társadalmi szervezet vezetõ testületének, valamint az önkormányzat rendeletében meghatározott számú választópolgárnak. Ennek kereteit megállapítja a törvény nem lehet kevesebb a választópolgárok huszonöt százalékánál. Ez utóbbi keretek között az önkormányzat a rendeletében meghatározhatja a választópolgárok azon számát, amely esetben ki kell tûzni a helyi népszavazást.

A polgármester joga és kötelessége, hogy az arra jogosulttól a törvényben meghatározott tárgykörökre vonatkozó helyi népszavazási kezdeményezést átvegye. Joga és kötelessége viszont az is, hogy a kezdeményezésnek nem minõsülõ beadványt visszautasítsa. Erre pedig akkor kerülhet sor, ha a kezdeményezést arra nem jogosultak nyújtják be, amely esetekben már az aláírásgyûjtõ ív hitelesítését meg kellett volna tagadni. A polgármesternek a helyi népszavazásra irányuló, kezdeményezésnek nem minõsülõ beadványt visszautasító döntése önkormányzati jogkörben hozott hatósági határozatnak minõsül, amely ellen a 11. § (2) bekezdése szerint a képviselõ-testülethez fellebbezést lehet benyújtani [56/1992. (XI. 4.) AB határozat].

A polgármester, a közgyûlés elnöke a helyi, illetõleg a területi választási bizottság elnökétõl az aláírások ellenõrzésének eredményérõl kapott tájékoztatás kézhezvételét, nem állampolgári kezdeményezés esetén a benyújtását követõ legközelebbi ülésnapon bejelenti a képviselõ-testületnek, illetõleg a közgyûlésnek. A népszavazás elrendelésére irányuló kezdeményezésrõl a polgármester bejelentését követõ harminc napon belül dönteni kell.

Az 1997. évi C. törvény lehetõséget ad arra, hogy a törvényben meghatározott esetben a polgármester elutasítsa a kezdeményezést. Ezt a polgármester akkor teszi, ha a népszavazás elrendelésére irányuló állampolgári kezdeményezést késve nyújtják be, vagy az aláírások ellenõrzésének eredményeként a helyi, illetõleg a területi választási bizottság azt állapította meg, hogy az érvényes aláírások száma nem éri el az önkormányzati rendeletben meghatározott számot.

A népszavazás idõpontját a képviselõ-testület a népszavazás elrendelésével egyidejûleg tûzi ki. Garanciális szabály, hogy a népszavazás elrendelésérõl és a népszavazás idõpontjának a kitûzésérõl szóló határozatot az önkormányzat hivatalos lapjában, illetve a lapban szokásos módon közzé kell tenni.

Az önkormányzat képviselõ-testületének hatáskörébe nem tartozó ügyekben - ha törvény eltérõen nem rendelkezik - nem lehet népszavazást kiírni (BH1993. 117.).

A kis községekben nem kötelezõ a választásoknak megfelelõ urnás szavazás. Az ötszáznál kevesebb lakosú községek önkormányzatainak lehetõséget ad a törvény arra, hogy a helyi népszavazást a falugyûlés hatáskörébe utalják. Általában a lakosság mintegy kétharmada választójogosult, a kis községekben ennél valamivel nagyobb is lehet az arány. Törvényi feltétel viszont, hogy a falugyûlés döntése abban az esetben számít népszavazási döntésnek, ha a falugyûlésen a választópolgároknak több mint a fele megjelent. Az ilyen kis községekben ez a megjelenési arány könnyen elérhetõ, megállapítható. Ha a falugyûlésen a választópolgárok több mint a fele megjelent, akkor már érvényes a helyi népszavazás. Az eredményességhez pedig az általános feltételnek kell teljesülni, vagyis akkor eredményes a népszavazás, ha a falugyûlésen a választópolgároknak több mint a fele megjelent és szavazó választópolgároknak több mint a fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott. A törvényességet jól szolgálja, ha a falugyûlésen szavazatszámláló bizottságot választanak. A szavazatszámláló bizottság ellenõrzi és megállapítja a szavazás eredményét, errõl jegyzõkönyvet vesz fel, s ezt a tagok az aláírásukkal hitelesítik.

BH1993. 117. Az önkormányzat képviselõ-testületének hatáskörébe nem tartozó ügyekben ha törvény eltérõen nem rendelkezik - nem lehet népszavazást kiírni [1990. évi LXV. tv. 46. §, 47. §, 93. § (4) bek., 1991. évi XXIV. tv. 3. §, 17/1991. (XII. 17) ö. r. 6. § (1) bek.].

 

48. § A népszavazás eredménye kötelezõ a képviselõ-testületre. Eredménytelen helyi népszavazás esetén a népszavazásra bocsátott kérdésben a képviselõ-testület dönthet. Ugyanabban a kérdésben helyi népszavazást egy éven belül nem lehet kitûzni, akkor sem, ha a helyi népszavazás eredménytelen volt.

A helyi közügyekben való döntés legerõteljesebb formája az, amikor a választópolgárok közössége közvetlenül, helyi népszavazással dönt, alakít ki véleményt. Amikor a választópolgárok közössége közvetlenül gyakorolja az önkormányzás jogát az ebbõl következõen kötelezõ a képviselõ-testületre. A képviselõ-testület a helyi népszavazás eredménye szerint köteles eljárni, azzal ellentétes, vagy attól eltérõ döntést nem hozhat törvényesen. Ha azonban eredménytelen a helyi népszavazás, akár érvénytelen volt, akár azért eredménytelen, mert a szavazók nem elégséges számban adtak le azonos szavazatokat. Ilyenkor a döntés joga átszáll a képviselõ-testületre. A képviselõ-testület természetesen figyelembe veszi a helyi népszavazás számszerû eredményét, de szabadon mérlegel. Az ügy természetétõl függõen elõfordulhat, hogy érdemi döntést nem is kell hozni, ezért a törvény szerint a képviselõ-testület dönthet, de nem feltétlenül szükséges, hogy döntsön.

Helyi népszavazást fontos, helyi érdekû közügyben helyes, indokolt tartani, de amikor érvénytelen vagy eredménytelen, az mutatja a polgárok érdektelenségét, megosztottságát. Éppen ezért egy éven belül ugyanabban az ügyben nem lehet ismét helyi népszavazást tartani, akkor sem, ha az eredménytelen volt.

 

49. § (1) Népi kezdeményezés útján a képviselõ-testület elé terjeszthetõ minden olyan ügy, amelynek eldöntése a képviselõ-testület hatáskörébe tartozik.

(2) A képviselõ-testület önkormányzati rendeletében meghatározott - a választópolgárok öt százalékánál nem kevesebb és tíz százalékánál nem nagyobb - számú választópolgár a népi kezdeményezést a polgármesternek nyújthatja be. A képviselõ-testület köteles megtárgyalni azt a népi kezdeményezést, melyet a képviselõ-testület által meghatározott számú választópolgár indítványozott.

A népi kezdeményezés lényege az, hogy a választópolgárok a képviselõ-testület elé vihetik valamely olyan ügy megtárgyalását, amelynek eldöntése egyébként is a képviselõ-testület hatáskörébe tartozik, de a testület valamilyen okból nem tûzte napirendre az adott kérdést, a lakosság viszont igényli annak megtárgyalását, igényli abban a testület döntését. A gyakorlatban a népi kezdeményezés igazán kivételes forma, mivel a választópolgároknak több lehetõsége van arra, hogy javaslatot tegyenek a képviselõ-testületnek valamely ügy megtárgyalására egyénileg is fordulhatnak a polgármesterhez, fordulhatnak a képviselõkhöz, javaslatot tehetnek közvetlen lakossági fórumokon, közmeghallgatáson, falugyûlésen. Ha mindezek a formák nem vezetnek eredményre, akkor a népi kezdeményezés mintegy kikényszeríti az ügy megtárgyalását. Kötelezõ ugyanis a népi kezdeményezést megtárgyalni, ha azt az önkormányzat rendeletében meghatározott számú választópolgár aláírta, indítványozta.

Népi kezdeményezésnél a helyi, illetõleg a területi választási iroda vezetõje akkor tagadja meg az aláírásgyûjtõ ív hitelesítését, ha

- a kérdés nem tartozik a képviselõ-testület hatáskörébe (ebben az esetben a hatáskört indokolt szélesebb körûen értelmezni, a döntési hatáskör mellett ide érthetõ a kezdeményezési, felterjesztési jog is),

- az aláírásgyûjtõ ív nem felel meg az 1997. évi C. törvény 118. §-ában foglalt követelményeknek.

A gyakorlatban a megfelelõ számú aláírás esetén népi kezdeményezés nem pusztán arra irányul, hogy valamely kérdést tárgyaljon meg a képviselõ-testület, hanem többnyire a döntés tartalmára is javaslatot fogalmaz meg. A képviselõ-testület a megfelelõ számú aláírás esetén az ügyet megtárgyalni köteles, de nem köteles olyan döntést hozni, amelyet a kezdeményezõk indítványoznak.

 

50. § (1)

(2) A képviselõ-testület önkormányzati rendeletben szabályozza a helyi népszavazás és népi kezdeményezés további feltételeit, az eljárás rendjét.

A helyi népszavazás és népi kezdeményezés garanciális szabályait az alapjog érvényesülése végett törvény állapítja meg. Ezen túl felhatalmazást kaptak az önkormányzatok arra, hogy a helyi népszavazás és népi kezdeményezés további feltételeit, az eljárás rendjét rendeletben szabályozzák. Itt természetesen ma már csak részkérdések merülhetnek fel.

Az Alkotmánybíróság 56/1991. (XI. 8.) AB határozatában megállapította, hogy a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló önkormányzati rendelet megalkotásának elmulasztása alkotmányellenes. (Ekkor még nem határozta meg a törvény az érvényesség, eredményesség feltételeit sem, hanem azokat az önkormányzat rendeletében kell megállapítani.) Az Alkotmánybíróság a következõket emelte ki. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése kimondja, hogy "A Magyar Köztársaság független demokratikus jogállam". Az Alkotmány 42. §-a alapján a helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét illeti. A választópolgárok az önkormányzáshoz való jogukat - az Alkotmány 44. § (1) bekezdése szerint - az általuk választott képviselõ-testület útján, illetõleg helyi népszavazással gyakorolják. Az önkormányzati törvény keretszabályokat tartalmaz. Ilyen törvényi szabályozás mellett a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló önkormányzati rendelet hiánya alkalmas arra, hogy a választópolgárokat alkotmányos jogaik gyakorlásában korlátozza, megakadályozza, hogy önkormányzáshoz való jogukat népszavazás útján gyakorolják.

Az önkormányzati törvény egyes népszavazási feltételek kereteit, alsó, illetõleg felsõ határait állapítja meg. Következésképpen az önkormányzati rendelet a helyi népszavazásról a kezdeményezést a választópolgárok nem kevesebb mint tíz százalékában és nem több mint huszonöt százalékában határozhatja meg. Az önkormányzati rendelet lényege e keretek között megvonni a határt és azt is megállapítani, hogy milyen számú (arányú, százalékú) aláírás esetén kötelezõ kitûzni a helyi népszavazást. Ennél kevesebb aláírás esetén a képviselõ-testület mérlegelheti, hogy kiírja-e "a helyi népszavazást". A népi kezdeményezésnél a választópolgárok öt százalékánál nem kevesebb és tíz százalékánál nem nagyobb számot határozhat meg az önkormányzati rendelet. Az önkormányzati rendeletben meghatározott számú (arányú) választópolgár aláírása esetén az adott ügyet kötelezõ megtárgyalni a képviselõ-testület ülésén. A törvény több helyen százalékot ír, ez azonban adott településen, adott idõpontban mindig pontosan meghatározott (meghatározható) számot jelent.

Nem minõsül alkotmányellenesnek az a megoldás, amely esetben a helyi népszavazásra és népi kezdeményezésre vonatkozó elõírásokat az önkormányzati rendeletbe foglalt szervezeti és mûködési szabályzat tartalmazza. Ez a megoldás inkább a kis önkormányzatoknál választható, nagyobb önkormányzatoknál, fõként a városokban indokolt külön rendeletet alkotni a helyi népszavazás és népi kezdeményezés helyi szabályairól, eljárásának egyes kérdéseirõl. Szükséges felhívni a figyelmet arra, hogy 1997. november 6-ától a helyi népszavazás eljárási, lebonyolítási, szervezeti szabályait a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény állapítja meg. Ezzel megszûnt az a nehezen áttekinthetõ, ellentmondásos helyzet, hogy külön-külön törvények vonatkoztak az országgyûlési képviselõi, illetõleg az önkormányzati képviselõk a kisebbségi képviselõk választási eljárására, valamint az országos és a helyi népszavazásokra. Mindegyik választásnál, illetõleg mindegyik népszavazásnál egységes eljárási törvény alkalmazandó.

A helyi népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyûjtõ ívek tartalmazzák a helyi népszavazáson megválaszolást (döntést) igénylõ kérdést (kérdéseket). Az Alkotmánybíróság állásfoglalása szerint nem törvénysértõ az az önkormányzati rendeleti elõírás, amely szerint a népszavazáson szereplõ kérdés megfogalmazásába a képviselõ-testület tagjain kívül a helyi választási bizottságot és a kezdeményezõk által választott bizottságot is be kell vonni. Nagyon fontos ugyanis, hogy a szavazólapon a kérdés világos, egyértelmûen megválaszolható legyen, ebben pedig érdekeltek a kezdeményezõk, érdekelt a választási bizottság is.

A helyi népszavazásra irányuló kezdeményezésrõl a képviselõ-testület dönt és ennek alapján át nem ruházható hatáskörében kitûzi a népszavazást. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a népszavazás kitûzése nemcsak a népszavazás idõpontját, helyszínének a meghatározását, hanem a feltett kérdés szakszerû, pontos, egyértelmûen megválaszolható megfogalmazását is jelenti. Ennek kell szerepelni a szavazólapon. Az esetek túlnyomó többségében ez teljesen azonos azzal, ami az aláírásgyûjtõ íven szerepel. Esetenként azonban a kérdés megfogalmazását szakszerûbbé, pontosabbá, egyértelmûen megválaszolhatóvá kell tenni. A szavazólap tartalmában, érdemében természetesen nem térhet el attól, ami az aláírásgyûjtõ íveken szerepelt. Ezért semmiképpen nem törvénysértõ az olyan önkormányzati rendeleti elõírás, amely úgy rendelkezik, hogy a helyi népszavazáson feltett kérdés megfogalmazásába a jogszerû lebonyolításáért felelõs képviselõ-testület tagjait, illetve a helyi választási bizottság és kezdeményezõk által választott bizottság tagjait is be kell vonni [56/1992. (XI. 4.) AB határozat].

A helyi szabályozás körébe tartozhat helyi népszavazás esetén a választópolgárok megnyugtató tájékoztatási rendjének a kialakítása. A helyi népszavazást a képviselõ-testület határozatával írja ki. Célszerû, ha ilyenkor a képviselõ-testület rendelkezik arról, hogy a helyi népszavazásra feltett kérdés részleteirõl, a figyelembe veendõ tényekrõl, összefüggésekrõl, a döntés mellett és ellene szóló érvekrõl miként, milyen fórumokon történjen meg a választópolgárok alapos és hiteles tájékoztatása. A helyi népszavazás akkor demokratikus forma, ha a választópolgárok ismerik a döntés várható hatását, eredményét, következményeit és mindezek ismeretében szavaznak igennel vagy nemmel.

Az önkormányzat rendelete elõírhatja, hogy népszavazás, népi kezdeményezés esetén az aláírásgyûjtõ ív hitelesítésekor a választási iroda vezetõje az ívre írja rá, hány aláírás esetén lesz kötelezõ a helyi népszavazás kiírása, illetõleg a népi kezdeményezés tárgyalása.

 

51. §

V. fejezet

A KÖZSÉG, A VÁROS ÉS TERÜLETÜK

52. § (1) A helyi választópolgárok kezdeményezésére új község alakítható az olyan elkülönült, legalább háromszáz lakosú lakott településrészbõl, amely feltételei alapján képes az önkormányzati jogok gyakorlására, a 8. § (4) bekezdésében meghatározott feladatok teljesítésére a szolgáltatások színvonalának csökkenése nélkül.

(2) Új község alakításának a kezdeményezése esetén a falugyûlés legalább háromtagú elõkészítõ bizottságot választ a településrészen lakó települési képviselõkbõl, ha nincs elég települési képviselõ, vagy azok a megbízatást nem vállalják, akkor más választópolgárokból. Az elõkészítõ bizottság javaslatot tesz az új község területére, szakértõi vélemény alapján a község elnevezésére, a vagyon, valamint a vagyoni jogok és kötelezettségek megosztására, a költségek viselésére. A javaslat elkészítéséhez - az elõkészítõ bizottság felkérésére - a megyei közigazgatási hivatal vezetõje szakmai segítségat ad, más szerv pedig szakmai segítséget adhat.

(3) Az elõkészítõ bizottság a javaslatát ismerteti a lakossággal. Az elõkészítõ bizottság javaslatára a képviselõ-testület határozatába foglalja az új község alakításának a kezdeményezését. Az esetleg eltérõ kisebbségi véleményt is tartalmazó községalakítási kezdeményezésrõl a köztársasági elnök dönt.

(4) Az új község külterülete a belterülethez kapcsolódó, egybefüggõ terület. Eltérõ megállapodás hiányában a település külterületét a belterületi népességgel arányosan kell megosztani.

Az önkormányzati rendszerben a község közjogi kategória, nem azonos a földrajzi értelemben használt község, település, falu fogalommal. A helyi önkormányzati rendszerben a község olyan település, amelyet közjogi eljárás keretében, meghatározott szerv községgé nyilvánít, s amelyet ennek alapján és ezt követõen megillet a helyi önkormányzás joga. A községgé nyilvánításról a belügyminiszter elõterjesztésére a köztársasági elnök dönt. Az Alkotmány értelmében a község választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga.

Az ország településszerkezete nem merev, nem állandó, hanem átalakuló, változó. Természetes az, hogy új község keletkezhet, s elõfordulhat az is, hogy elnéptelenedés miatt egy-egy község megszûnik.

Az 52. § a községgé nyilvánítás feltételeit, eljárási rendjét szabályozza. Új község alakulhat olyan településrészbõl, amely még soha nem volt község, és új község alakulhat úgy is, hogy megszüntetik a korábbi községegyesítést. Ez utóbbi esetben az új község a történelem során már volt önálló község, az egyesítés megszüntetésével voltaképpen ezt a korábbi önállóságát nyeri vissza.

Új község alakításának törvényi feltételei alapvetõen azt szolgálják, hogy a megalakuló új önkormányzat képes legyen önkormányzásra, feladatainak ellátására. Az önkormányzati törvény a községgé nyilvánítás több együttes feltételét határozza meg, ezeket egymással összefüggésben kell szemlélni.

Új község alakításának együttes feltételeit indokolt részletesebben vizsgálni. Az egyik feltétel a jól meghatározott terület, amellyel szemben követelmény, hogy elkülönült településrész legyen, önálló, saját községarculattal, az arra járó számára is világosan kitûnjön, hogy másik községbe érkezett. Az elkülönült terület, az önálló arculat mellett a második lényeges elem a lakosság, a törvény legalább háromszáz lakost kíván meg. A helyi önkormányzás alanya ugyanis a választópolgárok közössége, amely önállóan intézi a helyi közügyeket. A községgé nyilvánítás kezdeményezésének többnyire fõ oka éppen az, hogy az adott településrészen élõk a maguk dolgairól maguk akarnak dönteni. A gyakorlatban ez többnyire úgy jelenik meg, hogy az érintett választópolgárok elhanyagoltnak tekintik ezt a részt, ahol élnek. Esetleg nincs is helyben lakó települési képviselõ, s úgy vélik, hogy a képviselõ-testület nem törõdik velük.

Az új község megalakításának a kezdeményezése általában úgy indul, hogy többen megfogalmazzák, felvetik a javaslatot. Az új község alakításának kezdeményezése esetén a falugyûlés legalább három tagú elõkészítõ bizottságot választ a településrészben lakó települési képviselõkbõl, ha nincs elég települési képviselõ, vagy azok a megbízást nem vállalják, akkor más választópolgárokból.

Az elõkészítõ bizottság javaslatot tesz az új község területére, szakértõi vélemény alapján a község elnevezésére, a vagyon, valamint a vagyoni jogok és kötelezettségek megosztására, a költségek viselésére. A javaslat elkészítéséhez - az elõkészítõ bizottság felkérésére - a megyei közigazgatási hivatal vagy más szerv segítséget nyújt.

Az elõkészítõ bizottság részletesen kidolgozott javaslatának egyértelmû választ kell adni arra, hogy a kezdeményezés megfelel-e a törvényben írt feltételeknek. A község elnevezésére tett javaslatról a Földmûvelésügyi Minisztérium mellett mûködõ Földrajzinév Bizottság ad szakmai véleményt figyelemmel a történeti helynevekre, a földrajzi nevekre, a nyelvhelyességi követelményekre is.

Pontos és szakszerû javaslatot kell kidolgozni, ezért indokolt, hogy az elõkészítõ bizottság kérjen szakmai segítséget, a gyakorlatban a legkézenfekvõbb a megyei közigazgatási hivatalhoz fordulni, de szakmai segítség kérhetõ tudományos intézettõl, más szakértõktõl.

Törvényi követelmény, hogy a mûködés pénzügyi feltételeinek meg kell lenni mind az új, mind a megmaradó önkormányzatnál pótlólagos támogatás nélkül. Az ugyanis nem járható, hogy egy gazdaságilag is mûködõképes önkormányzatból kettõ alakuljon, de azok egyike (akár az új, akár az, amelyikbõl kivált az új) gazdaságilag mûködõképtelen legyen. E törvényi feltétel teljesítésére világos választ akkor lehet kapni, ha elkészítik mind az új, mind a megmaradó önkormányzat költségvetését. Ennek elõfeltétele természetesen a terület meghatározása, a vagyonmegosztás, a vagyoni jogok és kötelezettségek (pl. felvett hitelek) megosztása.

A terület megosztása tekintetében arról rendelkezik a törvény, hogy az új község külterülete a belterülethez kapcsolódó, egybefüggõ terület. Az önkormányzati törvény lehetõség szerint mindig az érintett önkormányzatok megállapodására bízza a felmerülõ kérdések rendezését, eltérõ megállapodás hiányában a település külterületét a belterületi népességgel arányosan kell megosztani.

Az elõkészítõ bizottság felelõssége az, ha a kidolgozott javaslatából megállapíthatóan a kezdeményezés nem felel meg a törvényi feltételnek és mégis továbbviszi a kezdeményezést, helyi népszavazást tûznek ki és mégsem alakítható meg az új község, mivel nem teljesítik a törvényi követelményeket. Ilyenkor az elõkészítõ bizottság feladata tájékoztatni a lakosságot az elkövetett hibákról.

Az elõkészítõ bizottság javaslatát ismerteti a lakossággal. Az Ötv. 46. § (1) bekezdése alapján a képviselõ-testület helyi népszavazást köteles kiírni új község alakításának kezdeményezése, községegyesítés megszüntetésének kezdeményezése esetén. A lakosság aláírásgyûjtéssel kezdeményezi a helyi népszavazás kiírását és az önkormányzati rendeletben elõírt számú aláírás esetén a képviselõ-testület kiírja a helyi népszavazást.

Hangsúlyozni kell, hogy ebben az ügyben a helyi népszavazás véleménynyilvánító népszavazás, mivel a döntés a községgé nyilvánításról a köztársasági elnök hatáskörébe tartozik. Ha pedig a kezdeményezés nem felel meg bármelyik törvényi feltételnek, akkor a belügyminiszter nem tehet javaslatot a településrész községgé nyilvánítására. A helyi népszavazás - bár véleménynyilvánító - elengedhetetlen. Egyértelmû válasz szükséges a döntéshozónak arról, hogy egy kis csoport, vagy valóban az érintett választópolgárok meghatározó része igényli a helyi önkormányzáshoz való jog megszerzését. Az elsõ önkormányzati ciklusban a felvetett javaslatok egyharmada nem vált kezdeményezéssé, mivel az érintett választópolgárok töredéke támogatta azt. Akkor ilyen értelemben van döntõ szerepe ebben az ügyben a helyi népszavazásnak, ha ugyanis a választópolgárok nem támogatják a javaslatot, az nem válik kezdeményezéssé.

A képviselõ-testület nem dönthet úgy, hogy nem tûzi ki a helyi népszavazást, arra hivatkozva, hogy véleménye szerint nincsenek meg az új község alakításának a feltételei. A helyi népszavazást - amennyiben az megfelel a jogszabályi követelményeknek - ki kell tûzni, mert nem a képviselõ-testület hatáskörébe tartozik annak elbírálása, hogy az adott településrész megfelel vagy nem a községgé nyilvánítás feltételeinek. Természetesen, amikor a képviselõ-testület felterjeszti a kezdeményezést, akkor határozatában felhívhatja a figyelmet arra, hogy - álláspontja szerint - a településrész nem felel meg a községgé nyilvánítás feltételeinek.

Nagyon fontos, hogy az elõkészítõ bizottság a részletesen kidolgozott javaslatról tájékoztassa a választópolgárokat. A helyi népszavazás is csak akkor demokratikus, ha a választópolgárok pontosan tudják mirõl döntenek.

A helyi népszavazást követõen a képviselõ-testület megtárgyalja a kezdeményezést, határozatába foglalja azt. Ilyenkor állást foglal a terület megosztásában, a vagyon megosztásában, egyes intézmények esetleges közös fenntartásában Kifejezheti eltérõ véleményét is.

A képviselõ-testület állásfoglalása után a polgármester a kezdeményezést - a dokumentumokat is mellékelve - a megyei közigazgatási hivatal útján felterjeszti a belügyminiszternek. Itt megtörténik a kezdeményezés szembesítése a törvényi elõírásokkal. A törvényi feltételeknek megfelelõ kezdeményezést a belügyminiszter a köztársasági elnök elé terjeszti, aki a belügyminiszter ellenjegyzésével dönt a községgé nyilvánításról.

 

53. § Községegyesítés megszüntetése esetén - eltérõ megállapodás hiányában - a községek területe azonos a községegyesítést megelõzõ területükkel. Községegyesítés megszüntetésének a kezdeményezése az 52. §-ban foglalt feltételekkel és eljárással történhet. Eltérõ megállapodásnak különösen akkor van helye, ha a községegyesítést megelõzõ terület meghatározása az érintett település mûködõképessége szempontjából aránytalanul nagy hátrányt jelentene.

Az 52. § az új község alakításának feltételeit és eljárását szabályozza. Itt tehát olyan településrészrõl van szó, amelyik a történelem során még nem volt önálló község, az 53. § viszont a községegyesítés megszüntetésérõl rendelkezik.

A korábbi évtizedekben vagy akár száz évre is visszatekintve sok községet egyesítettek szomszédos községgel, vagy várossal. Nem egyszer az egyesítés éppen azért történt, hogy az ilyen módon egyesített település városi rangot kapjon. A korábban egyesített község választópolgárai is kezdeményezhetik önálló községük visszaállítását, ilyen értelemben új község alakítását. Nevezhetjük ezt községegyesítés megszüntetésének.

Mind a községgé nyilvánítás feltételei, mind eljárása azonos az 52. §-ba foglaltakkal. Nincs ugyanis indok arra, hogy például a feltételek eltérõek legyenek.

Új község alakítása esetén, mint a polgári életben a válásnál, természetesen sok vita jellemzi az eljárást. Ez lehet kulturált, esetenként kulturálatlan. Általában a terület és a vagyon megosztása az, amiben nehezen jön létre megállapodás, mivel az érdekek ellentétesek. Az 52. §-ához képest az egyetlen eltérõ szabály, amikor megállapodás hiánya esetén a törvény ad megoldást, azzal, hogy ilyenkor - tehát eltérõ megállapodás hiányában - a községek területe azonos a községegyesítést megelõzõ területükkel.

 

54. § (1) Helyi népszavazás alapján az érintett képviselõ-testületek határozatukkal kezdeményezik az egybeépült községek, illetõleg város és község egyesítését, egyidejûleg javaslatot tesznek az új település nevére. A megszûnt község a nevét településrésznévként megtartja.

(2) Az egyesülés során a községek valamennyi joga és kötelezettsége az új községre, illetõleg a városra száll át.

Települések szétválása mellett az önkormányzati törvény lehetõséget ad települések egyesítésére is. Ez sem történhet "hivatalból", hanem csak helyi kezdeményezésre. A településegyesítésnek is több törvényi feltétele van

- helyi népszavazás alapján az érintett képviselõ-testületek határozatukkal kezdeményezhetik,

- az egybeépült községek, illetõleg város és község egyesítése kezdeményezhetõ,

- egyidejûleg javaslatot kell tenni az új település nevére.

Kézenfekvõ, ha község várossal egyesül, akkor a város neve nem változik. Két község egyesülése esetén elõzetesen meg kell egyezni az új község nevében. Az egyesítésnél lényeges szabály, hogy a megszûnt község a nevét megtartja településrésznévként Az ott élõk számára ugyanis fontos, hogy a községük neve megmaradjon.

 

55. § A képviselõ-testület a településrész lakóhelyi közösségének - kezdeményezésére - kizárólag a településrészt érintõ ügyekben önkormányzati jogokat adhat. Nem tagadhatja meg a kizárólag a településrészt érintõ hatáskör átruházását:

a) az egyesítéssel létrejött településrésztõl,

b) a külterületi lakott helytõl,

c) az olyan üdülõterülettõl, amelynek népessége eléri a település állandó lakosságának egynegyedét.

A településrészi önkormányzat megalakításáról a képviselõ-testület a 28. § szerint dönt, a részönkormányzás általános elveivel részleteiben ott foglalkozunk. Fontos hangsúlyozni, hogy ott a képviselõ-testület szabadon mérlegeli, hogy létrehoz-e részönkormányzatot. Az 55. §-ba foglalt esetben megfelelõ törvényes kezdeményezés esetén kötelezõ a részönkormányzat megalakítása.

Az Alkotmánybíróság a következõkre mutatott rá. Az Ötv. 28. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés általános érvénnyel azt mondja ki, hogy "A képviselõ-testület - szervezeti és mûködési szabályzatában - településrészi önkormányzatot hozhat létre települési képviselõkbõl, más választópolgárokból." Ez a szabály minden települési önkormányzati képviselõ-testületet felhatalmaz arra, hogy elkülönült vagy sajátos érdekû településrészeire - a körülmények mérlegelése alapján, belátása szerint, általa meghatározott hatáskörrel - részönkormányzatot hozzon vagy ne hozzon létre.

Az Ötv. 55. §-a - meghatározott esetekben - az általánostól eltérõ rendelkezésével korlátozza a települési képviselõ-testület döntési szabadságát. Az 55. § a)-c) pontjaiba foglalt esetekben nem tagadható meg a hatáskör átruházása. Kezdeményezésre nem tagadható meg a kizárólag a település-részt érintõ hatáskör átruházása csak részönkormányzat létesítésével valósítható meg. Az 55. §-ba foglalt esetekben kezdeményezésre nem tagadható meg a részönkormányzat létrehozása [54/1997. (X. 31.) AB határozat].

Az 55. § azokat a településrészeket határozza meg, amelyek területére át kell ruházni a kizárólag a településrészt érintõ hatáskört. Ezek tételesen központilag nem sorolhatók fel, mivel a helyi feltételek szerint eltérõek lehetnek. Természetesen a kötelezõken túl további hatáskörök is átruházhatók, anyagi eszközök adhatók át a részönkormányzatnak.

Elõfordul, hogy korábban egyesített község kíván elválni, de hiányoznak a községgé nyilvánítás feltételei. Itt különösen indokolt a részönkormányzat megalakítása, megfelelõ anyagi támogatással, hatáskörök átruházásával, a helyi ügyek ott helyben dönthetõek el. A részönkormányzás is önkormányzás, önkormányzati jogok gyakorlása, s hosszabb távon is ez lehet a kedvezõ megoldás az ott élõ választópolgároknak.

Más helyeken részönkormányzatot hoznak létre és folyamatosan, tudatosan megteremtik a községgé alakítás feltételeit. Ez a folyamatosság még azzal az elõnnyel is jár, hogy a közösség tapasztalatokat szerez az önkormányzáshoz, a közügyek önálló intézéséhez.

Célszerû módszer, ha maga a részönkormányzat testülete teszi a javaslatot arra, hogy a képviselõ-testület mely hatásköröket ruházza rá a részönkormányzat testületére. Az éves költségvetés tárgyalásakor lehet áttekinteni azt, hogy az adott évben a településrészen milyen feladatok megoldása szükséges, milyen összegû anyagi eszközt ad a képviselõ-testület a településrésznek, a részönkormányzatnak.

Kezdeményezés esetén üdülõterületen különösen jelentõs szerephez juthat a részönkormányzat. A törvényben írt arány esetén - kezdeményezésre - a megalakítás kötelezõ, egyébként az üdülõtulajdonosok támogatásával célszerû. Jó forma az is, ha az üdülõtulajdonosok egyesületet alakítanak, s azzal mûködik együtt az önkormányzat. Az önkormányzatnak jó együttmûködés kialakítására célszerû törekedni az üdülõingatlanok tulajdonosaival, és ehhez a helyileg legcélszerûbb formát indokolt alkalmazni.

 

56. § (1) Az érintett képviselõ-testületek megállapodhatnak területrész átadásáról, átvételérõl, vagy cseréjérõl.

(2) Lakott területrész átadása esetén az ott lakó választópolgárok - falugyûlésen vagy helyi népszavazással kinyilvánított - többségi támogatása szükséges a megállapodáshoz. Lakott területrész átadása nem tagadható meg, ha azt az ott lakó választópolgárok többsége helyi népszavazással kezdeményezi.

(3) A települési képviselõ-testület minõsített többségû határozattal kezdeményezheti, hogy az Országgyûlés a települést a területével határos másik megye területéhez csatolja át. Más megyéhez csatlakozni kívánó település fogadásáról az érintett megye képviselõ-testülete állást foglal.

Önkormányzati rendszerükben a települési önkormányzatok közigazgatási területe az érintett képviselõ-testületek döntése, megállapodása alapján változhat. Más megközelítésben ez azt jelenti, hogy nincs hivatalból történõ területátcsatolás, nincs felsõbb szervnek hatásköre arra, hogy külterületeket, közigazgatási területeket átcsatoljon egyik településtõl másik településhez. Fogalmilag minden községi, városi önkormányzatnak van belterülete és külterülete. A közjogi értelemben használt község, város fogalmához mind a belterület, mind a külterület hozzátartozik. (Közigazgatási hiba folytán kivételesen van néhány község, amelynek nincs külterülete, s van olyan, ahol a szétválás után még nem állapodtak meg a külterület megosztásában.)

A külterület megváltoztatásában, területrész átadásában, átvételében, cseréjében a képviselõ-testületek állapodhatnak meg. A községi közös tanácsok idején egyes helyeken volt törekvés arra, hogy a községek egybe épüljenek, egybeépítsék majd egyesítsék a községeket. Így kialakult olyan helyzet is, hogy a belterületek is találkozhatnak, emiatt belterületi részek átcsatolása is felmerülhet.

Lakott területrész esetén az ott lakó választópolgárok többségi támogatása szükséges a területrész átcsatolásához. Az önkormányzati törvény ebben is a választópolgárok akaratát tekinti a meghatározónak, amibõl következik, hogy a képviselõ-testületnek is ezt kell meghatározónak tekinteni. A törvény azt tekinti természetesnek, hogy a képviselõ-testület az adott területen lakók többségi akaratát tiszteletben tartja, s ha azok a másik önkormányzathoz kívánnak tartozni, akkor átadja a területet. A gyakorlatban azonban az elvi követelmény kisebb-nagyobb feszültségekkel, néha huzavonával történik.

Lakott területrész átcsatolását kezdeményezheti a képviselõ-testület és kezdeményezhetik az ott lakó választópolgárok. Ha a testület kezdeményezi, akkor a testület köteles kérni az ott lakó választópolgárok véleményét és csak azok többségi támogatása esetén dönthet az átcsatolásról. Ha az ott lakó választópolgárok kezdeményezik az átcsatolást, és többségük állásfoglalása támogatja a kezdeményezést, akkor nem tagadható meg a területrész átadása. Ebben az esetben a helyi népszavazás érdemben eldönti az ügyet, ezért az Ötv. külön és magas törvényi feltételt állapít meg a helyi népszavazás eredményességéhez a választópolgárok többségének (több mint a felének) az igen szavazata szükséges.

Az átadásról, átvételrõl a két képviselõ-testület állapodik meg. A megállapodáshoz el kell készíteni a pontos területleírást, térképvázlatot. A megállapodásnak ez, továbbá az átcsatolás idõpontja a fõ tartalma. A földhivatal a megállapodás, a testületi határozatok alapján jegyzi be a területváltozást. A megállapodásnak lehetnek további részei is. Elõfordulhat például az, hogy éppen közmûfejlesztés történik az adott területen, így a képviselõ-testületek megállapodása szükséges a költségek viselésérõl is. Egyes közszolgáltatások rendezése is igényelheti a képviselõ-testületek megállapodását.

A Magyar Köztársaság területi beosztásáról az Országgyûlés dönt, a megyehatárok megváltoztatása az Országgyûlés hatáskörébe tartozik. Az önkormányzati törvény lehetõséget ad arra, hogy a települési önkormányzat képviselõ-testülete minõsített többségû határozattal kezdeményezze a településnek a területével határos másik megyéhez való átcsatolását. A képviselõ-testület kezdeményezése a lakosság akaratát fejezi ki, a lakosság valamilyen formában megismert véleményét, javaslatát kell hogy tükrözze. Elõfordul, hogy helyi népszavazást írnak ki a másik megyéhez való csatlakozásról. Hangsúlyozni kell, hogy ez a helyi népszavazás a döntést tekintve véleménynyilvánító és nem ügydöntõ. A döntést az Országgyûlés hozza és arra nem kötelezõ a helyi népszavazás. Abban az értelemben döntheti el a helyi népszavazás a javaslatot, hogy azt felterjessze a képviselõ-testület,vagy sem. A helyi népszavazás megállíthatja a javaslatot, vagy erõsíti a kezdeményezést, ami a képviselõ-testületre nézve kötelezõ, de az nyilvánvalóan nem kötelezõ a hatáskört gyakorló Országgyûlésre.

A képviselõ-testületi kezdeményezésben az ügy jellegébõl következõen és az elõterjesztõ, a döntést hozó meggyõzése érdekében részletesen indokolni kell az átcsatolás kezdeményezését, az érveket, az indokokat. Bizonyítani szükséges, hogy a másik megyéhez való átcsatolás egyértelmûen kedvezõbb a település egészének, a lakosság többségének. Az állami területi beosztás ugyanis ötletszerûen nem változtatható, annak stabilnak kell lenni. Minden megyei szerv kapacitása adott megyei területre, népességszámra méretezett. Megyék közötti átcsatolás jelentõs költségekkel jár. Ettõl még természetesen nem megváltoztathatatlanok a megyehatárok, 1990 óta több község átcsatolása történt. Az átcsatolásnak mindezekhez mérten indokoltnak, a kezdeményezésnek megalapozottnak kell lenni.

A kezdeményezõ képviselõ-testület a befogadó megye közgyûléséhez fordul és kéri annak állásfoglalását. A befogadó megye közgyûlésének állásfoglalása azért szükséges, mert az átcsatolást követõen a megyei önkormányzat egyes megyei önkormányzati közszolgáltatásokról (pl. megyei kórházi ellátás) gondoskodni tartozik az átcsatolt község, város tekintetében is. A befogadó megye közgyûlésének állásfoglalását, a kezdeményezés irataival a megyei közigazgatási hivatal vezetõje terjeszti fel a belügyminiszternek. Ehhez mellékelni indokolt 150 000 vagy 125 000 méretarányú térképvázlatot, amely mutatja - döntés esetén - a megyehatár megváltozását, a régi, illetõleg az új határvonalat.

Az önkormányzati törvény külön nem írja elõ, hogy annak a megyei önkormányzatnak a véleményét is kérni kell, ahonnan az átcsatolás történik. Az elõterjesztõ az egyébként is szükséges egyeztetés keretében kéri az érintett megye közgyûlésének az állásfoglalását is.

A költségvetési törvény a lakosságszámot a megyei normatív támogatásnál a tárgyévet megelõzõ év január 1-jei lakosságszám alapján állapítja meg, tehát egy évvel követi. A kétéves eltolódás megelõzése érdekében célszerû, hogy a megyehatárok változása a naptári év elsõ napjával történjen. Ennek érdekében az Országgyûlés úgy határozott, hogy településnek megyék közötti átcsatolására irányuló kezdeményezést évente egy alkalommal - több kezdeményezés esetén együtt - tárgyal. Felkérte ezért a települési önkormányzatokat, hogy esetleges ilyen kezdeményezésüket június 30-áig terjesszék fel a belügyminiszternek.

 

57. § A területváltozás költségeit az a község, város viseli, amelynek javára történt a területátcsatolás.

Területváltozásnál költségek jelentkeznek az elõkészítésnél, helyi népszavazásnál, terület-kimutatás és térképvázlat elkészíttetésénél. Bonyolultabb esetben szakértõt is fel lehet kérni, emiatt szakértõi díj is felmerülhet. Mindezeket a költségeket az a község, város viseli, amelynek a javára történt a területátcsatolás. Részben a költségvetési összefüggések, részben a statisztikai adatszolgáltatás, megfigyelés miatt a területváltozás a naptári év elsõ napjával lép hatályba.

 

58. § A község, a város nevét úgy kell megállapítani, hogy ne lehessen összetéveszteni az országban levõ más helység nevével. Községegyesítés megszüntetését követõen a község általában az egyesítés elõtti nevét használja. Új községnévrõl a lakossági állásfoglalás elõtt kérni kell a földrajzi nevekben illetékes szerv szakmai véleményét.

A település neve nemcsak elnevezést, az azonosítást, a más településtõl való megkülönböztetést jelenti, de történelmi értékek hordozója is. A település nevét úgy kell megállapítani, hogy az alkalmas legyen az azonosításra, ne legyen összetéveszthetõ az országban lévõ más település nevével. Nyilvánvalóan nem lehet azonos más település nevével. A korábbi évtizedek egyik hibája, hogy községegyesítések következtében megszûntek önálló községnevek, amelyek pedig történelmünk részei. A községnév pedig az ott élõknek ennél is többet jelent, nem túlzás, hogy gyakran a hazát. A községegyesítések megszüntetésének éppen ezért sokszor az egyetlen valóságos oka az, hogy a régi községnevet szeretnék visszakapni. Célszerûbb lett volna az egyesítés helyett olyan közigazgatási kapcsolat, amelyben a közösség a települési önállósága egyik kifejezõdését, legalább a községnevét megtartotta volna. Éppen ezért mondja ki a törvény, hogy községegyesítés megszüntetését követõen a község általában az egyesítés elõtti nevét használja. Nem minden esetben és nem feltétlenül. Például Nógrádverõcét és Kismarost annak idején Verõcemaros néven egyesítették. Amikor viszont szétváltak, akkor már nem Nógrádverõce néven akartak ismét önálló község lenni, hanem Verõce néven, miután ekkor már Pest megyéhez (és nem Nógrád megyéhez) tartoztak.

A településnévnek állandónak kell lenni. Ez nem jelenti azt, hogy a településnév megváltoztathatatlan, de a megváltoztatáshoz alapos indokra van szükség. A névváltoztatásnál kívánatos elkerülni a divatot, az átpolitizálást. Az 52. §-ához kapcsolódva már volt szó arról, hogy új községnévrõl elõzetes szakmai véleményt kell kérni. Ez a szakmai vélemény nemcsak a történelmi, földrajzi értékek védelmét szolgálja, de segít a nyelvhelyesség, a helyes írásmód érvényesülésében is. A nyelvtani, nyelvhelyességi kérdésekben ugyanis ne helyi népszavazás döntsön, hanem a tudomány (éspedig több tudományág) lehet (legyen) az irányadó. A gyakorlat igazolja, hogy a Földrajzinév Bizottság szakmai véleményét a lakosság, a képviselõ-testület is elfogadja. A véleményt a helyi népszavazás elõtt kell kérni, s arról a lakosságot tájékoztatni szükséges.

Az egyesülés során a községek valamennyi joga és kötelezettsége az új községre, illetõleg a városra száll át.

Két település egyesülése esetén lényegét tekintve megszûnik két önkormányzat és az új településen új önkormányzat alakul. Új választási, választópolgári közösség hozza létre a maga önkormányzatát.

 

59. § A nagyközség a várossá nyilvánítását kezdeményezheti, ha a városi cím használatát fejlettsége, térségi szerepe indokolja. A képviselõ-testület a kezdeményezését a belügyminiszter útján terjeszti a köztársasági elnök elé.

Önkormányzati rendszerünkben az önkormányzatok alapjogai egyenlõek, nem függnek attól, hogy a település község, vagy város. Az önkormányzati feladatok, hatáskörök megállapítása sem azon az alapon lehet eltérõ, hogy városról, vagy községrõl van szó. Törvény a települési önkormányzatoknak a település nagyságától, a lakosságszámtól - a teljesítõképességtõl - függõen állapít meg eltérõ feladatokat, hatásköröket. A helyben maradó személyi jövedelemadó kiegészítésénél van eltérés község, illetõleg város között. A város tehát nem külön jog, hanem cím, rang.

A törvény a várossá nyilvánítás általános feltételrendszerét keretjelleggel határozza meg. Ennek lényegében három alapkritériuma van

- nagyközség kezdeményezheti, ha

- fejlettsége,

- térségi szerepe indokolja a városi cím használatát.

A várossá nyilvánítás elõkészítése pályázat keretében történik. Pályázatot benyújtani március 31-éig lehet. Ennek az a praktikus oka, hogy így a köztársasági elnök júniusig meghozhatja döntését. A döntés alapján pedig a következõ év állami költségvetése már figyelembe veheti az új városokat.

A várossá nyilvánítási pályázatok elbírálása súlyozott pontrendszer alapján történik. A pályázatok értékelésénél a következõ fõbb tényezõket veszik figyelembe.

- A nagyközség helye az ország településhálózatában, kapcsolódása a közlekedésforgalmi rendszerekhez. A nagyközség múltja, történeti értékei, a korábbi városi, mezõvárosi, igazgatási szerepköre, ennek ma is bizonyítható továbbélése, hagyományai.

- A nagyközség népességének alakulása, társadalmi szerkezete. A népmozgalom adatai (természetes és tényleges szaporodás, vándorlás, stb.). Fontos tényezõ a gazdasági aktivitás, a foglalkoztatottság, az ingázás, a képzettségi jellemzõk.

- A nagyközség gazdasági fejlõdése, a település és a térség lakosságát is foglalkoztató gazdálkodó szervezetek, gazdasági társulások, fõbb intézmények jellemzõi.

- A nagyközséget, illetve térségét ellátó középfokú intézmények bemutatása, melyek közül kiemelten fontos az oktatási, kulturális, illetve az egészségügyi, szociális intézmények ismertetése. Lényeges továbbá a helyi, térségi illetõségû állami, igazgatási rendészeti szervek (pl. bíróság, földhivatal, rendõrség, ügyészség), térségi feladatot ellátó önkormányzati tûzoltóság, valamint a mûszaki infrastrukturális szolgáltatók (pl. áramszolgáltató, kommunális) jellemzése.

- A nagyközség kereskedelmi és bevásárló központ szerepe, szolgáltató egységei (áruházak, bevásárló centrumok, kiskereskedelmi forgalom, ezen belül iparcikk forgalom, stb.).

- A nagyközség idegenforgalmi jellege, intézményei, férõhelyei (szálloda, panzió, kereskedelmi szálláshely stb.), a környezeti kultúra.

- A nagyközség mûszaki infrastruktúra ellátottsága, a villany-gázellátás, a közmûves vízellátás, a szennyvízelvezetõ csatornahálózat kiépítettsége, a szennyvízkezelés mértéke, a rendszeres szemétgyûjtés és lerakás megoldottsága, úthálózat kiépítettsége, hírközlés helyzete.

- A tömegközlekedés rendszere, módja.

- A nagyközség szellemi vonzása, kisugárzása, kulturális színvonalának fõbb mutatói. Az öntevékeny szervezetek, civil szervezõdés (egyesületek, társaságok, alkotó- és más közösségek, stb.) bemutatása, tevékenysége.

- Az önkormányzati gazdálkodás jellemzõi, a tárgyév költségvetésének fõbb adatai, mérlege. A fejlesztések ismertetése.

- A nagyközség városias arculatának jellemzõi rendezettsége, központjának városiassága, épületeinek, épület-együtteseinek megjelenése, mûemlékei, környezeti állapota. Fejlesztési elgondolásai, tervei, a településrendezési terv, az épített környezet védelmére tett és tervezett intézkedések.

- A nagyközség térségi szerepe és súlya (gazdasági, foglalkoztatási, az intézmények szervezõ és vonzó hatása, társulások, stb.).

 

60. § A városban mûködõ, községekre is kiterjedõ illetékességû állami szervek illetékességi területét összehangoltan, a lakosság számára kedvezõ módon kell meghatározni.

Évszázadokon át a járás volt az egyik állami területi beosztási forma. A járási tagozódást rövid idõre a városkörnyéki beosztás vette át. Mindkettõ azt is jelentette, hogy a járásszékhelyen mûködõ, községekre is kiterjedõ illetékességû állami szervek illetékessége a járásra (városkörnyékre) terjedt ki. Egyes szervek illetékessége alkalmasint több járást vagy városkörnyéket fogott át.

Önkormányzati rendszerünkben nincs ilyen vagy ehhez hasonló állami területi beosztás. Nem változott azonban az, hogy a városokban több olyan állami szerv (bíróság, ügyészség, rendõrség, földhivatal stb.) van, amelynek illetékessége a községekre is kiterjed. A felgyorsult várossá nyilvánítás miatt városaink mintegy felében nincs bíróság, ügyészség, rendõrség, földhivatal stb., így a városok mintegy fele nemcsak községekre, de más városokra is kiterjedõ illetékességgel bír. Hozzá tartozik ehhez még, hogy ezeknek az állami szerveknek az illetékességi területét más-más központi szerv határozza meg.

Ebben a helyzetben nagyon fontos törvényi alapelv az, hogy a városokban mûködõ, községekre is kiterjedõ illetékességû állami szervek illetékességi területét összehangoltan,a lakosság számára kedvezõ módon kell meghatározni. Ne forduljon elõ az, hogy amikor a községi állampolgár az ügyét intézni akarja, akkor esetleg három városba is el kell mennie. Fontosak természetesen az egyes szervek szakmai, gazdaságossági szempontjai, nem lehet például minden városban bíróság, ügyészség. (Ennek sem személyi, sem tárgyi feltételei nem teremthetõk meg.) A törvénynek viszont alapvetõ követelménye, hogy hangolják össze, egyeztessék a különbözõ szervek illetékességi területét, s amikor többféle lehetõség van, akkor a lakosság számára kedvezõ megoldást kövessék.

A legutóbbi hatáskörtelepítések még fokozottabban állítják elõtérbe az összehangolás igényét. A szaktörvények egyes gyámügyi, illetõleg építéshatósági hatásköröket a városoknak (jegyzõnek, ügyintézõnek) úgy adtak, hogy azokat a városokon kívül, a Kormány által kijelölt területen, a községekre kiterjedõ illetékességgel látnak el. Ezeket az illetékességi területeket az elõzõekkel is összehangoltan, a lakosság számára kedvezõen szükséges megállapítani.

 VI. fejezet

A MEGYEI JOGÚ VÁROS

61. § (1) Az Országgyûlés - a képviselõ-testület kérelmére - az ötvenezernél nagyobb lakosságszámú várost megyei jogú várossá nyilváníthatja. A megyeszékhely város megyei jogú. A megyei jogú város települési önkormányzat, és területén - megfelelõ eltérésekkel - saját hatásköreként ellátja a megyei önkormányzati feladat- és hatásköröket is.

(2) A megyei jogú város képviselõ-testülete a közgyûlés.

(3) A megyei jogú városban a közgyûlés kerületeket alakíthat, és kerületi hivatalokat hozhat létre.

(4) A megyei jogú város kerületi hivatalának vezetõje az elöljáró, aki a megyei jogú város polgármesterének a felhatalmazása alapján gyakorolja a polgármestert megilletõ egyes hatósági jogköröket.

(5) A megyei jogú város közgyûlése kinevezi a kerületi hivatalok vezetõit, továbbá a kerület területén megválasztott képviselõkbõl kerületi képviselõ-testületet hozhat létre.

61/A. § A megyei jogú városi és a megyei közgyûlés egyeztetõ bizottságot hoz létre a közös feladatokban való együttmûködés elõkészítésére és összehangolására. A bizottság tíztagú, a tagokat fele-fele arányban a megyei jogú városi, illetõleg a megyei közgyûlés választja. A bizottság megállapítja szervezetének és mûködésének részletes szabályait. A bizottság elnöki tisztségét - megállapodás szerint - felváltva a megyei jogú város polgármestere, illetve a megyei közgyûlés elnöke látja el. Az egyeztetõ bizottság a munkájába más érintett megyék képviselõit is bevonhatja. Bármelyik fél napirendet is tartalmazó javaslatára az egyeztetõ bizottságot 15 napon belül össze kell hívni.

1. Az 1990-ben elsõ ízben megállapított törvényi feltételek alapján az ötvenezernél több lakosú városok kérelmére az Országgyûlés húsz várost megyei jogú várossá nyilvánított. Ezek két kivétellel a megyeszékhelyek, rajtuk kívül pedig Dunaújváros, Hódmezõvásárhely, Nagykanizsa és Sopron. Két megyeszékhely város (Salgótarján, Szekszárd) akkor - a csekélyebb lakosságszáma miatt - nem kaphatott megyei jogot. A megyeszékhely városok szerepe, intézményhálózata alapján azonban az elsõ önkormányzati ciklus után indokolttá vált, hogy - kiterjedt térségi funkciójukra tekintettel - kapja meg valamennyi megyeszékhely a megyei városi jogot. Így Salgótarján és Szekszárd, mint megyeszékhelyek 1994. október 30-ai hatállyal a törvény erejénél fogva megyei jogú városi címet nyertek el.

Az 1994. évi Ötv. módosítás kiegészítõ szabálya tehát az, hogy minden megyeszékhely város - ex lege - megyei jogú. További törvényi feltétel a nem megyeszékhely városok tekintetében az ötvenezernél nagyobb lakosságszám. Az ilyen adottságú városoknál az is követelmény, hogy a megyei jogú várossá nyilvánítást a képviselõ-testület kérelmezze, végezetül pedig még az, hogy az ötvenezernél nagyobb lakosságszámú várost - a képviselõ-testület kérelmére - az Országgyûlés megyei jogú várossá nyilvánítsa.

A mérlegelési lehetõség a kérelem elõterjesztése tekintetében az érintett város oldalán, a mérlegelési jog pedig a döntéshozatalt illetõen az Országgyûlés oldalán áll fenn. A nem megyeszékhely város, amelynek a lakosságszáma meghaladta az ötvenezret képviselõ-testülete útján mérlegeli, rendelkezésre állnak-e azok az intézményi feltételek, amelyek alkalmassá teszik a várost arra, hogy területén ellássa - saját hatáskörként - a megyei önkormányzati feladat- és hatásköröket is. Ez felöleli a megyék által biztosított magasabb szintû körzeti közszolgáltatásokat, amelyeket a megyei jogú városi címre pályázók maguk lesznek kötelesek ellátni. A cím birtokában már nem igényelhetik a megyétõl azt, hogy helyettük mégis a megyei önkormányzat teljesítsen közszolgáltatást, mert esetleg késõbb kiderül, hogy rosszul mérték fel teherbíró képességüket. A megyei jogú városi cím tehát elsõsorban a kötelességteljesítés tekintetében jelent többletet, hiszen e városnak önmagának kell gondoskodnia például a középfokú oktatási intézmények fenntartásáról, a könyvtári szolgáltatásról, a levéltár mûködésérõl, a társadalombiztosítás finanszírozása mellett a kórházi és a rendelõintézeti szakellátásról, a szociális és egyes gyermekvédelmi feladatok ellátásáról. Természetesen a megyei önkormányzattal megállapodhat a feladat megosztásában is.

Másrészt ugyanezeket a szempontokat mérlegelnie kell az Országgyûlésnek is. Meg kell ítélnie ugyanis azt, hogy a megyei jogú városi címet kérelmezõ város rendelkezik-e térségi vonzóerõvel, képes-e teljesíteni a saját területén a középfokú közszolgáltatásokat. Csak, ha minderrõl meggyõzõdött a parlament, akkor nyilvánítja a kérelmezõ várost megyei jogú várossá, ellenkezõ esetben joga van a kérelmet elutasítani.

Mindezeket az elõfeltételeket természetesen a belügyminiszternek is vizsgálnia kell a döntés-elõkészítés szakaszában. A belügyminiszter készíti elõ az Országgyûlés és a köztársasági elnök döntési hatáskörébe tartozó elõterjesztéseket (Ötv. 96. § a./ pont), így javaslatában ki kell térnie a jelzett intézményi feltételekre, a szükséges pénzügyi helyi erõforrások megteremtésének lehetõségére.

A megyei jogú városoknak városonként nem azonos tárgykörben és mélységben ugyan, de jellemzõen - a megyei közgyûléssel is együttmûködve - a következõ feladatok teljesítésével kell számolniuk

- a középfokú oktatás (helyenként több országos beiskolázású oktatási intézmény fenntartása is) mûködtetése és fejlesztése,

- a nemzetiségi nyelvû középiskolai oktatás,

- a diákotthoni ellátás,

- a felnõttek alap- és középfokú oktatása,

- a mûvészeti oktatás,

- a könyvtári és a levéltári szolgáltatás,

- esetenként a színház, a szabadtéri játékok, szimfonikus zenekar fenntartása,

- közmûvelõdési intézmény, ifjúsági- és gyermekház mûködtetése,

- sportlétesítmények fenntartása, a testedzési igények kielégítése, a testnevelés, a diáksport, a szabadidõ-, a verseny-, és az élsport, a természetjárás, a turizmus feltételeinek biztosítása,

- a távhõszolgáltatás, a kéményseprõi szolgáltatások, a közfürdõk mûködtetése,

- kórház-rendelõintézet mûködtetése, drogcentrum szervezése,

- nevelõotthonok, csecsemõotthonok, speciális szociális otthonok szervezése.

2. A megyei jogú város közgyûlése dönthet kerületek alakításáról (1994. évi változás a törvényben, hogy e kerületek nem önálló jogi személyek) és azokban a polgármestert megilletõ egyes államigazgatási hatáskörök gyakorlására kerületi hivatalokat hozhat létre. Ez egyelõre csak elvi törvényi lehetõség. A kerületben egyébiránt a településrészi önkormányzathoz hasonlítható képviselõ-testület mûködhet, amely a kerület területén megválasztott képviselõkbõl tevõdik össze.

A kerületi hivatal (hivatalok) vezetõje - az elöljáró - kinevezése a megyei jogú városi közgyûlés hatáskörébe tartozik. Miután az elöljáró funkcióit a törvény a polgármesteri államigazgatási (szûk körû) hatósági jogkörök gyakorlásához köti, ebbõl az következik, hogy elöljáró csak választott kerületi képviselõ lehet. Úgy véljük, elvileg nincs akadálya annak sem, hogy a megyei jogú városi jegyzõ által gyakorolható hatósági hatásköröket a kerületi hivatal megkapja, így az ügyintézés az állampolgárokhoz közelebb kerüljön és a kerületi hivatalhoz kihelyezett köztisztviselõ meghatározott körben a jegyzõtõl származtatott kiadmányozás jogot kapjon.

Szükséges volt - különösen a két önkormányzati szint (megyei-megyei jogú városi) közötti közjogi kapcsolat 1990-1994. között hiánya miatt - a törvényalkotás útján - intézményesíteni a megyei jogú városok és a megyei önkormányzatok együttmûködését az egymást kölcsönösen érintõ feladatok teljesítésének elõmozdítására. Az együttmûködés biztosítékaként törvény elõírta egyeztetõ bizottság megalakítását. Eszerint a megyei jogú város és a megyei közgyûlés egyeztetõ bizottságot köteles létrehozni a közös feladatokban való együttmûködés elõkészítésére és összehangolására. A bizottság tíz tagú, a tagokat fele-fele arányban a megyei jogú város, illetõleg a megyei közgyûlés választja meg. A bizottság maga állapítja meg szervezetének és mûködésének részletes szabályait. A bizottság elnöki tisztét felváltva a megyei jogú város polgármestere, illetve a megyei közgyûlés elnöke látja el. Önállóan állapodnak meg az elnöklés sorrendjében, a váltási periódusban. Azokban a megyékben, amelyek illetékességi területén két megyei jogú város van, két egyeztetõ bizottságot hoznak létre, hiszen más-más azoknak a feladatoknak a jellege, témaköre és tartalma, amelyekben a megyei közgyûléssel kölcsönös együttmûködést alakítanak ki.

Az egyeztetõ bizottság a munkájába más, a közös feladattal érintett megyék képviselõit is bevonhatja. Az egyeztetõ bizottság szervezete és mûködése önállóságát korlátozó egyedüli törvényi szabály az egyeztetõ bizottságot kötelezõ összehívni 15 napon belül, ha arra bármelyik fél a napirendet is tartalmazó javaslatokat tesz. Egyes ágazati törvények az egyeztetõ bizottságnak külön feladatokat adhatnak. Ilyen például a települési önkormányzatokkal egyeztetett környezetvédelmi program elkészítése, elõzetes véleménynyilvánítás a települési önkormányzati környezetvédelmi programokról, illetve azok megalkotásának kezdeményezése [1995. évi LIII. törvény 46. § (3)].

A megyei- és a megyei jogú városi közgyûlésnek gyakorlati együttmûködése érdekében - különösen amiatt, hogy a megyei jogú városoknak nincs képviseletük a megyei közgyûlésben - indokolt olyan keret-megállapodásokat kötni, amelyek az együttmûködés céljait határozzák meg.

Ágazati tartalmú együttmûködési területek lehetnek különösen

- a tudományos, mûvészeti, kulturális élet támogatásával kapcsolatos együttmûködés megvalósítása, közös rendezvények összehangolás, kölcsönös támogatása (pl. nemzetiségi napok, megyei diáknapok);

- nemzetközi kapcsolatok összehangolása, a delegációk fogadásáról, programjairól történõ kölcsönös megállapodás;

- nemzeti ünnepek alkalmával tartandó megemlékezések egyeztetése, közös pályázatok elkészítése;

- munkahelyteremtõ és vállalkozási lehetõségek feltárása, a nemzetközi kapcsolatokból fakadó vállalkozói együttmûködések hasznosítása;

- az új szolgáltatási formák bevezetésének elterjesztése, speciális szolgáltató szervek létrehozása és fejlesztése;

- az épített és természeti környezet védelmével összefüggõ regionális koncepciók egyeztetése, a feladatok végrehajtásának koordinálása;

- a turizmussal összefüggõ szervezõ és propaganda tevékenység egyeztetése, a terület idegenforgalmi lehetõségeinek feltárása és hasznosítása;

- a közigazgatási informatika területén történõ együttmûködés megvalósítása.

Az együttmûködés megvalósításának formájaként a következõk ajánlhatók

- az önkormányzatok képviselõ-testületei (közgyûlései) évente egy alkalommal, illetve szükség szerint együttes testületi ülést tartanak;

- testületi üléseken kölcsönös részvételi lehetõséget biztosítanak tanácskozási joggal, a kölcsönös érdeklõdésre számot tartó napirendeket egyeztetik;

- bizottságok együttmûködése, egyes feladatokra közös vagy eseti bizottságok létrehozása;

- az önkormányzatok tisztségviselõi és az önkormányzati hivatalok vezetõi között szakmai információk és tapasztalatcserék, valamint az együttmûködés helyzetének és a további feladatok meghatározásának rendszeres áttekintése.

Általános rendelkezések

VII. fejezet

A FÕVÁROS

Általános rendelkezések

62. § (1) A fõváros önkormányzatára - a fõvárosnak az országban betöltött különleges szerepére és sajátos helyzetére figyelemmel - e törvény rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A fõváros kétszintû önkormányzata (a továbbiakban: a fõváros önkormányzati rendszere) a fõváros és kerületei önkormányzataiból áll.

(3) A fõváros képviselõ-testülete a fõvárosi közgyûlés.

(4) A fõvárosi közgyûlés ülésén a fõvárosi közgyûlés szervezeti és mûködési szabályzatában meghatározott módon, tanácskozási joggal vesz részt a kerületi képviselõ-testület által megbízott kerületi küldött.

(5) A kerületben polgármestert, a fõvárosban fõpolgármestert választanak. A fõvárosi közgyûlés - tagjai sorából titkos szavazással - fõpolgármester-helyetteseket választhat.

A fõváros önkormányzati rendszere kétszintû a fõváros és kerületei önkormányzataiból áll. A fõvárosi és kerületi önkormányzatok - az Ötv. 6. §-ára is figyelemmel - települési önkormányzatok. A települési önkormányzatokra vonatkozó alapvetõ szabályokat a törvény II. fejezete tartalmazza. A fõvárosnak az országban betöltött különleges szerepe és sajátos helyzete, a település nagyságából adódó kétszintû önkormányzati rendszere az általánostól eltérõ szabályozást igényel. Az eltérõ szabályokat a törvénynek a VII. fejezete tartalmazza. Erre utal a törvénynek az a rendelkezése, mely szerint a fõváros önkormányzatára az Ötv. rendelkezéseit a VII. fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A törvénynek a fõváros kétszintû önkormányzatként történõ meghatározása nem jelent hierarchikus viszonyt, nem jelent alá- és fölérendeltséget. Mind a fõvárosi, mind pedig a kerületi önkormányzatok alapjogaik tekintetében egyformák, az Alkotmányban és törvényben meghatározott alapjogaik egyenlõk. Feladat- és hatásköreik tekintetében van közöttük eltérés. A fõváros kiterjedése és lakosságszáma miatt indokolt, hogy kerületekben lássák el a lakosság alapszükségleteinek kielégítését, valamint a hivatali szervezet által a lakosságot közvetlenül érintõ hatósági feladatokat. Budapest közigazgatási területérõl és kerületi beosztásáról szóló 1994. évi XLIII. törvény szerint a fõváros 23 kerületre tagolt. E törvény megállapítja az egyes kerületek számát és közigazgatási határait. A fõvárosi kerületi képviselõ-testületek a Szervezeti- és Mûködési Szabályzatban határozzák meg a kerület elnevezését. Minden kerület választópolgárait megilleti az önkormányzáshoz való jog, amelyet az általuk választott képviselõ-testület útján gyakorolnak. Az eltérõ sajátosságok és a két szint indokolja, hogy a törvény megkülönböztetést tegyen az egyes önkormányzati szervek megnevezését illetõen. Meghatározza az Ötv., hogy a fõváros képviselõ-testülete a Fõvárosi Közgyûlés. A kerületek vonatkozásában eltérést nem jelez a törvény, ezért az általános szabályok szerint a kerületi önkormányzati feladatokat - más települési önkormányzatokhoz hasonlóan - a képviselõ-testület látja el.

A fõváros önkormányzati rendszerében meghatározó szerepe van a Fõvárosi Közgyûlésnek mind a település mûködõképességének biztosításában, mind a nagyvárosi funkciók ellátásában. A Fõvárosi Közgyûlés tagjainak választásáról a helyi önkormányzati képviselõk és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény rendelkezik. E törvény szerint Budapest Fõváros Közgyûlésének 66 tagját a választópolgárok közvetlenül, listákon választják. A Fõvárosi Közgyûlés ülésein a közgyûlés tagjain kívül a törvény rendelkezése alapján tanácskozási joggal vesznek részt a kerületi képviselõ-testület által megbízott kerületi küldöttek. A kerületi küldötteket a kerületi képviselõ-testületek választják. A törvény külön rendelkezése hiányában nem képviselõ-testületi tag is választható, de a feladat-ellátást - a kerületi önkormányzati érdekképviseletet - a települési képviselõ jobban tudja képviselni.

A Fõvárosi Közgyûlés elnöke a fõpolgármester, akit a fõváros választópolgárai közvetlenül választanak. Fõpolgármesternek megválasztható minden magyar állampolgár, akinek választójoga van és nincs olyan tisztsége, ami a polgármesteri megbízatással összeférhetetlen. Fõpolgármester az a jelölt lesz, aki a választópolgároktól a legtöbb érvényes szavazatot kapta. A fõpolgármester fõállásban tölti be a tisztséget. A fõpolgármester foglalkoztatási jogviszonya a Fõvárosi Közgyûlés és a fõpolgármester között választással létrejövõ, sajátos közszolgálati viszony, melyre vonatkozó szabályokat a díjazásra, valamint a fegyelmi és kártérítési felelõsségre vonatkozó rendelkezésekkel együtt a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseirõl és az önkormányzati képviselõk tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény tartalmazza. A fõpolgármester munkájának a segítésére a Fõvárosi Közgyûlés a fõpolgármester javaslatára fõpolgármester-helyetteseket választ. A törvény rendelkezése alapján a fõpolgármester-helyetteseket - az alpolgármesterhez hasonlóan - a testület saját tagjai sorából választja. Kötelezõ rendelkezés a titkos szavazás, - és az általános szabályokból következõen - a választáshoz minõsített többség szükséges. Utalnunk kell az Ötv. 103. § (1) bekezdés a) pontjára, melybõl következõen a fõpolgármester-helyettesek vonatkozásában, hasonlóan az alpolgármesterekhez, a megyei közgyûlés elnökéhez és alelnökeihez, a választás joga nem foglalja magába a visszahívás jogát. Így a fõpolgármester-helyettesek sem hívhatók vissza, megbízatásuk a Fõvárosi Közgyûlés megbízatásának idejére szól.

A fõpolgármesterre és helyetteseire is alkalmazni kell a polgármesterre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályokat. Ugyancsak azonos eljárással, keresetben kérhetõ a bíróságon a sorozatos törvénysértõ tevékenységet folytató vagy mulasztó fõpolgármester, illetve fõpolgármester-helyettesek tisztségének megszüntetése. Erre az Ötv. 103. § (2) bekezdésében foglalt utalásból következtethetünk.

A kerületi képviselõ-testület hivatala a polgármesteri hivatal, melyet a jegyzõ vezet, a Fõvárosi Közgyûlés Hivatalát (a Fõpolgármesteri Hivatalt) a fõjegyzõ vezeti. Helyettesítésére, munkájának segítésére a Közgyûlés aljegyzõt nevez ki. Eltérést jelent a települési önkormányzatokra vonatkozó általános szabálytól, hogy a Fõvárosi Közgyûlés több aljegyzõt is kinevezhet. Ezt a feladatok összetettsége, nagysága, a Fõpolgármesteri Hivatal létszáma indokolja. Fõjegyzõvé - valamint a fõjegyzõ helyettesítésére aljegyzõvé - az nevezhetõ ki, aki az általános köztisztviselõi alkalmazási feltételeken kívül állam- és jogtudományi doktori vagy okleveles közgazda képesítéssel rendelkezik és közigazgatási szervnél legalább kétévi közigazgatási gyakorlatot szerzett. Ez a képesítési elõírás a jegyzõi, körjegyzõi képesítési elõírásokhoz képest két eltérést is tartalmaz. Lehetõvé teszi a Közgyûlésnek az okleveles közgazda képesítéssel rendelkezõ pályázó kinevezését is, amely a jegyzõi kinevezéshez nem jelent megfelelõ képesítést. Ugyanakkor csak az állam- és jogtudományi doktori oklevéllel rendelkezõ pályázó minõsül képesítettnek. Fõjegyzõvé ugyanis nem nevezhetõ ki az igazgatásszervezõi diplomával rendelkezõ Államigazgatási Fõiskolát végzett pályázó. A jegyzõi kinevezésre megállapított eljárási szabályokat itt is érvényesíteni kell. A kinevezés pályázat alapján történik, a határozathozatalhoz minõsített többség szükséges.

Az általánostól eltérõ rendelkezés vonatkozik a városrészi önkormányzatok létrehozására, amelyek egyébként az Ötv. 28. §-ában foglaltak szerint hozhatók létre. Városrészi önkormányzatot a kerületi önkormányzat képviselõ-testülete alakíthat. A Fõvárosi Közgyûlésnek ilyen hatásköre nincs. Fõvárosi sajátosság, hogy nemcsak egy képviselõ-testület hozhat létre a kerületen belül kialakítva, hanem több kerületi képviselõ-testület közösen is létrehozhat városrészi önkormányzatot. Kötelezettséget is megfogalmaz a kerületi képviselõ-testületek részére a törvény a városrészi önkormányzatok létrehozását illetõen e §-ban meghatározott feltételek megléte esetén.

Az általános rendelkezésektõl eltérõ szabályt állapít meg a törvény a Fõvárosi Önkormányzatra a hatáskörök átruházása tekintetében is. Az eltérés két hatáskört illetõen mutatkozik meg. Nevezetesen a 9. § (4) bekezdése szerinti intézmények vezetõinek választását, kinevezését, megbízását, valamint a 10. § l) pontjában foglalt hatáskört illetõen. Az intézmények vezetõinek választását, kinevezését, megbízását a Fõvárosi Közgyûlés átruházhatja, tehát ez a Fõvárosi Közgyûlésnél nem minõsül át nem ruházható hatáskörnek. Lényeges szempont, hogy az átruházás rendeletben történhet. Ugyancsak figyelmet érdemel, hogy a hatáskört a bizottságoknak, valamint a fõpolgármesternek adhatja át a Közgyûlés. A hatáskör átruházhatóságának indoka, hogy a Fõvárosi Közgyûlés olyan sok intézményt tart fenn és mûködtet, hogy a vezetõi megbízással járó munkáltatói jogkörök gyakorlása a Közgyûlésnél formális lenne, ezért egyszerûbb az ágazatilag illetékes bizottságokra e hatásköröket átruházni. A fõvárosi önkormányzati rendszert érintõ másik eltérés a 10. § l) pontban foglalt hatáskört érinti. A véleménynyilvánítást olyan ügyben, amelyben a törvény az érdekelt önkormányzat álláspontjának a kikérését írja elõ, mind a Fõvárosi Közgyûlés, mind pedig a kerületi képviselõ-testületek átruházhatják. Ez más települési önkormányzatnál a képviselõ-testület át nem ruházható hatásköre. A hatáskör-átadás csak bizottság részére történhet és a rendeleti formát a szabályozásra a törvény kimondja.

(6) A fõvárosi kerületi képviselõ-testület hivatalát a jegyzõ, a fõvárosi közgyûlés hivatalát (a fõpolgármesteri hivatalt) a fõjegyzõ vezeti. A fõvárosi közgyûlés - a 36. § (1) bekezdésében foglalt szabályok szerint - több aljegyzõt is kinevezhet.

(7) A kerületi képviselõ-testület a 28. § szabályai szerint városrészi önkormányzatot hozhat létre. Több kerületi képviselõ-testület közösen is létrehozhat városrészi önkormányzatot. A fõvárossal 1950. január 1-jén egyesített, korábban önálló településen kötelezõ a városrészi önkormányzat létrehozása, ha az érintett választópolgároknak a helyi népszavazás szabályai szerint érvényes és eredményes népszavazása a városrészi önkormányzat létrehozása mellett foglalt állást.

(8) A fõvárosi közgyûlés rendeletével átruházhatja bizottságára, a fõpolgármesterre a 9. § (4) bekezdés szerinti intézménye vezetõinek választását, kinevezését, megbízását [10. § b) pontja]; a fõvárosi közgyûlés és a kerületi képviselõ-testület bizottságára átruházhatja a 10. § l) pontjában foglalt hatáskörét.

 

A helyi önkormányzati feladat- és hatásköröknek
a fõvárosi és a kerületi önkormányzatok közötti
megosztása

63. § (1) A fõváros és a fõvárosi kerület törvényben meghatározott önálló feladat- és hatáskörû települési önkormányzat. A fõvárosi kerületi önkormányzat - törvény keretei között - önállóan gyakorolja a települési önkormányzatokat megilletõ feladat- és hatásköröket. A kerületi önkormányzat mûködési területén köteles gondoskodni az óvodai nevelésrõl, az általános iskolai nevelésrõl és oktatásról, egészségügyi és a szociális alapellátásról, valamint feladatkörében az egészséges ivóvízellátásról, a helyi közutak fenntartásáról, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak érvényesülésérõl.

(2) A fõvárosi önkormányzat ellátja azokat a kötelezõ és önként vállalt helyi, települési önkormányzati feladat- és hatásköröket, melyek a fõváros egészét vagy egy kerületet meghaladó részét érintik, valamint amelyek a fõvárosnak az országban betöltött különleges szerepköréhez kapcsolódnak, e körben rendeletalkotási jog illeti meg. Az önkormányzati feladat- és hatáskört megállapító törvény - az (1) bekezdésnek megfelelõen - meghatározza, hogy az a fõvárosban a fõvárosi, illetve a kerületi önkormányzat feladata, hatásköre.

(3) A kerületi képviselõ-testület a mûködési területén, illetve a kerületi képviselõ-testületek egyike vagy a képviselõ-testületek társulása több kerületre kiterjedõen - az érintett képviselõ-testületekkel és a fõvárosi közgyûléssel kötött megállapodás alapján - átvállalhatja a fõvárosi önkormányzat feladat- és hatáskörébe tartozó közszolgáltatás szervezését.

(4) A közgyûlés saját feladat- és hatáskörében megállapodás alapján feladat- és hatásköröket adhat át a kerületi önkormányzatnak. A közgyûlés az átadott feladat- és hatáskörök arányában az ellátásukhoz szükséges anyagi feltételeket köteles a kerületi önkormányzatnak, illetve azok társulásainak biztosítani.

(5) A feladat átadás-átvétel feltételeit és kezdõ idõpontját megállapodásban kell rögzíteni; a megállapodás határozott idõtartamra is vonatkozhat.

63/A. § A fõvárosi önkormányzat feladat- és hatásköre különösen

a) meghatározza a fõváros városfejlesztési és városrehabilitációs programját, valamint általános rendezési tervét, megalkotja Budapest városrendezési szabályzatát; rendeletében védetté nyilvánítja a fõváros városképe, történelme szempontjából meghatározó épített környezetét, különös tekintettel a világörökség részévé nyilvánított épületekre, építményekre és területekre, szabályozza ezen védett értékek fenntartásának, felújításának, karbantartásának feltételeit;

b) ellátja a lakásgazdálkodással kapcsolatos feladatokat, ennek keretében: elkészíti a lakásépítési és lakásrehabilitációs tervet és összehangolja megvalósítását; meghatározza a lakásépítés támogatásának rendszerét, létrehozza az önkormányzati tulajdonú lakásokra vonatkozó lakbérövezeteket, dönt a lakbérmegállapítás és a lakásfenntartási támogatás elveirõl, szabályozza az önkormányzati lakáshoz jutás és az önkormányzati tulajdonú lakások cseréjének feltételeit;

c) gondoskodik a katasztrófamegelõzés és -elhárítás önkormányzati feladatainak ellátásáról;

d) gondoskodik az egy kerületet meghaladó víz-, egészséges ivóvíz-, gáz-, távhõszolgáltatási, vízrendezési, szenny- és csapadék-vízelvezetési, szennyvíztisztítási feladatokról, közremûködik a fõváros energiaellátásának, közvilágításának biztosításában; gondoskodik a fõváros ár- és belvízvédelmérõl, ennek körében különösen a fõváros ár- és belvízvédelmi létesítményei fenntartásáról, fejlesztésérõl;

e) gondoskodik a hulladékártalmatlanítás önkormányzati feladatainak ellátásáról; biztosítja a településtisztaságot, gondoskodik a települési kommunális szilárd és folyékony hulladék gyûjtésérõl, elhelyezésérõl, ártalmatlanításáról és hasznosításáról, kijelöli az elhelyezéshez szükséges lerakóhely területét;

f) kijelöli a köztemetõk létesítésére, bõvítésére alkalmas területet, gondoskodik a tulajdonát képezõ köztemetõk fenntartásáról, üzemeltetésérõl;

g) ellátja a fõváros tömegközlekedési és forgalomtechnikai feladatait, kijelöli a fõútvonalakat, a tömegközlekedés által igénybe vett útvonalakat, ellátja Budapest területén a fõvárosi önkormányzat tulajdonában levõ országos közutak, közúti hidak, alul- és felüljárók - az autópályák és autóutak kivételével - üzemeltetését, fenntartását és fejlesztését, valamint a kerületi önkormányzatok tulajdonában levõ tömegközlekedés által igénybe vett utak üzemeltetését, fenntartását és fejlesztését;

h) rendeletében szabályozza a fõváros parkolási és parkolásgazdálkodási rendszerét, a kiemelten védett és védett parkolási övezeteket, az alkalmazható várakozási díjak megállapítását, a közterülethasználatot és a közterület rendjét, a közterületfelügyelet szervezetét és feladatait;

i) megállapítja a fõváros idegenforgalmi koncepcióját, a feladatok ellátása érdekében létrehozza és mûködteti turisztikai szervezetét;

j) közremûködik a fogyasztóvédelmi feladatok ellátásában; kijelöli a vásárcsarnokok és piacok létesítésére megfelelõ területeket, rendeletében szabályozza és ellátja a tulajdonában lévõ (résztulajdonában lévõ) piacok és vásárcsarnokok fenntartásával, fejlesztésével és mûködtetésével kapcsolatos feladatokat;

k) a kerületi képviselõ-testületek véleményének kikérésével elnevezi a városrészeket, a több kerületet érintõ, valamint a személynevet viselõ közterületeket, közterület nevében személynevet határoz meg, az ilyen közterület nevét megváltoztathatja, utcanevet védetté nyilvánít;

l) ellátja az önkormányzati levegõtisztaság-, vízminõség-védelmi feladatokat, kijelöli, fejleszti és fenntartja a rendeletében meghatározott módon a fõváros városképe szempontjából védendõ természeti környezetet, közcélú zöldterületet;

m) közremûködik a foglalkoztatási gondok megoldásában;

n) gondoskodik az egynél több kerületet, illetõleg a fõváros területét is meghaladó ellátási kötelezettség körében: a középiskolai, a szakiskolai és a kollégiumi ellátásról, ha a feladat ellátását a kerületi önkormányzat nem vállalja; a mûvészeti, közmûvelõdési, a közgyûjteményi feladatok ellátásáról; az alapellátást meghaladó egészségügyi szakellátásról és szakosított szociális ellátásról; a gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenység biztosításáról, fejlesztésérõl; a testnevelési, sportszervezési és ifjúsági feladatokról; részt vesz az egynél több kerületet érintõ közoktatási, közmûvelõdési, tudományos, mûvészeti, sport-, valamint gyermek- és ifjúsági tevékenység összehangolásában;

o) gondoskodik az egynél több kerületet, illetõleg a fõváros területét meghaladó, a nemzeti és etnikai kisebbségi oktatási, nevelési és kulturális feladatok ellátásáról;

p) fõvárosi információs rendszert mûködtet.

A törvénynek a 63-63/A. §-a a helyi önkormányzati feladat- és hatásköröknek a fõvárosi és a kerületi önkormányzatok közötti megosztását tartalmazza. Erre azért van szükség, mert mindkét önkormányzat települési önkormányzat, így az általános szabályozás a sajátosságokra tekintettel nem alkalmazható.

Az Ötv. e fejezetében foglaltak alapján a feladat- és hatásköröknek a Fõvárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti megosztása alapvetõen eltér a települési önkormányzatok és a megyei önkormányzatok közötti feladat- és hatáskör megosztástól. Ebbõl következõen a fõvárosi és a kerületi önkormányzatok jogállása is különbözik más helyi önkormányzatok jogállásától. Ez a jogállásbeli különbségtétel a fõvárosnak az országban betöltött különleges helyzetébõl, valamint abból a ténybõl következik, hogy a fõváros egésze alkot egy természetes földrajzi egységet, egy települést. A fõvárosnak ez a sajátos helyzete tükrözõdik az Alkotmányt 42. §-ában is, amely a helyi önkormányzáshoz való jog meghatározása során a települések között és egy egységhez tartozóként említi a fõvárost és kerületeit. A fõváros egy település, amelyen belül - a település nagyságára, funkciójára tekintettel - több önkormányzat, kétszintû önkormányzati rendszer mûködik, amelyre a települési és megyei önkormányzatok közötti feladat- és hatáskör-megállapítás elveit analóg módon alkalmazni nem lehet. Vannak ugyanis olyan települési önkormányzati feladat- és hatáskörök, amelyek amiatt, mert a fõváros egészét, illetõleg több kerületet érintenek, nem utalhatók a kerületi önkormányzatok feladat- és hatáskörébe, ezért a törvény a más települések esetén, a települési önkormányzatot megilletõ feladat- és hatásköröket is meg kell, hogy ossza a fõváros és a kerületi önkormányzatok között. Erre tekintettel az Ötv. 63. §-ának (1) bekezdésében mind a fõvárosi, mind kerületi önkormányzatokat települési önkormányzatként határozza meg.

Az Alkotmánybíróság több határozatában vizsgálta az Alkotmányban szabályozott önkormányzati alapjogok természetét. Az 56/1996. (XII. 12.) AB határozatban is rámutatott arra, hogy az önkormányzatokat az egyes alapjogok körében megilletõ autonómia nem feltétlen és korlátlan. A törvényhozót az Alkotmányban szabályozott önkormányzati alapjogok annyiban korlátozzák, hogy azokat nem vonhatja el, nem állapíthat meg olyan mértékû korlátozásokat, amelyek valamely önkormányzati alapjog tartalmának kiüresedéséhez, tényleges elvonásához vezetnek. Az Alkotmány kimondja, hogy az önkormányzatok az Alkotmány 44/A. §-ában szabályozott alapjogai egyenlõek, a kötelezettségeik azonban eltérõek lehetnek, és ezzel maga ad lehetõséget arra, hogy a helyi önkormányzatok egyes típusai esetén a törvény eltérõen rendelkezzen a helyi önkormányzás körébe tartozó feladat- és hatáskörök megosztásáról.

A törvény 63. § (1) bekezdésében konkrétan meghatározza azokat az alapfeladatokat, amelyek biztosítása a kerületi önkormányzatok feladata. A kerületi önkormányzat mûködési területén köteles gondoskodni az óvodai nevelésrõl, az általános iskolai nevelésrõl és oktatásról, egészségügyi és szociális alapellátásról, valamint feladatkörében az egészséges ivóvízellátásról, a helyi közutak fenntartásáról, továbbá a nemzeti- és etnikai kisebbségek jogainak érvényesülésérõl. Az elsõ három feladatkör teljes egészében a kerületé, míg az utóbbi három feladatkör vonatkozásában megoszlik a feladat-ellátási kötelezettség a kerületi képviselõ-testület, valamint a Fõvárosi Közgyûlés között.

Az egészségügyi alapellátás körében a kerületi önkormányzat gondoskodik a háziorvosi, házi gyermekorvosi ellátásról, a fogorvosi alapellátásról, az alapellátáshoz kapcsolódó ügyeleti ellátásról, védõnõi ellátásról és az iskola-egészségügyi ellátásról. A szociális alapellátás körében a kerületi önkormányzat szociális rászorultság esetén a jogosult számára idõkorúak járadékát, munkanélküliek jövedelempótló támogatását, rendszeres szociális segélyt, lakásfenntartási támogatást, ápolási díjat, átmeneti segélyt állapít meg. A szociális alapellátás körébe tartozó személyes gondoskodás keretében a kerületi önkormányzat gondoskodik az étkeztetés, házi segítségnyújtás és családsegítés feladatai megoldásáról. Nem tartozik - a minden települési önkormányzat kötelezõ feladatától eltérõen - a köztemetõ fenntartása és a közvilágítás biztosítása a kerületi önkormányzatok hatáskörébe, ezekrõl a Fõvárosi Önkormányzat gondoskodik.

A törvény 63. §-a (2) bekezdése rendezõ elvként rögzíti, hogy a Fõvárosi Önkormányzat látja el azokat a kötelezõ és önként vállalt helyi települési önkormányzati feladatokat és hatásköröket, amelyek a fõváros egészét vagy egy kerületet meghaladó részét érintik. Ugyancsak a Fõvárosi Önkormányzat látja el azokat a feladatokat, amelyek a fõvárosnak az országban betöltött különleges szerepköréhez kapcsolódnak. Kimondja a törvény, hogy feladat- és hatáskör megállapításnál a jogalkotó köteles meghatározni, hogy azt a fõvárosi, illetve a kerületi önkormányzatnak kell-e ellátnia. A törvény biztosítja a kerületi képviselõ-testületeknek, hogy a Fõvárosi Önkormányzattól a közszolgáltatás szervezését mûködési területére vonatkozóan átvállalják. Ez megállapodás megkötésével történik, tehát a kerületi képviselõ-testület, illetve képviselõ-testületek szabad elhatározásból, önálló partnerként vesznek részt a megállapodás megkötésénél. Ugyancsak biztosítja az elõbbivel összhangban a Fõvárosi Közgyûlésnek a törvény azt a jogot, hogy feladat- és hatásköröket megállapodás alapján átadjon. Rendelkezik arról egyidejûleg a törvény, hogy az átadott feladat- és hatáskörök ellátásához, gyakorlásához az anyagi feltételeket biztosítani kell. Ennek hiányában a feladat- és hatáskör nem látható el megfelelõ színvonalon.

Az elõzõ szakasz hatáskör-telepítési elveivel összhangban rögzíti a törvény a Fõvárosi Önkormányzat feladat- és hatáskörét. A törvényszövegben szereplõ "különösen" kitétel itt is utal arra, hogy a felsorolás nem taxatív jellegû. Csak a fõbb feladatcsoportok szerepelnek e szakaszban. A feladatok részletezése, valamint a további feladatok az ágazati és egyéb törvényekben találhatók meg mindig meghatározva, hogy a hatáskör gazdája a Fõvárosi Önkormányzat vagy a kerületi képviselõ-testület.

A Fõvárosi Közgyûlés feladat- és hatáskörébe tartozik a városfejlesztés és városrehabilitációs program meghatározása, az általános rendezési terv és városrendezési szabályzat megalkotása. Ezek a feladatok az egységes városkép-városfejlesztés érdekében csak a Fõvárosi Közgyûlés hatáskörébe tartozhatnak. Különösen nagy szerepe van a Fõvárosi Önkormányzatnak a lakosok közszolgáltatásokkal való ellátásának biztosításában. Kiemeli a törvény a lakásgazdálkodás, a közüzemi kommunális szolgáltatások feladatait. Önálló blokkot képez a feladatcsoportokon belül a tömegközlekedési, forgalomtechnikai, a fõvárosi úthálózat fenntartásával, valamint a parkolási, parkolásgazdálkodási rendszer kialakításával kapcsolatos feladatkör. Pontos felsorolást ad e § a Fõvárosi Önkormányzat közoktatási feladatairól. A Fõvárosi Önkormányzat gondoskodik mindazon feladat ellátásáról a fõváros területén, amelyet a törvény a megyei önkormányzatok hatáskörébe utal. Továbbá a Fõvárosi Önkormányzat hatáskörét állapítja meg a törvény két olyan területen, amelyet a települési önkormányzatok kötelezõ feladatává tett az Ötv. Ezek közül az elsõ az f) pontban megjelölt feladat, nevezetesen a Fõvárosi Önkormányzat jelöli ki a köztemetõk létesítésére, bõvítésére alkalmas területeket és gondoskodik a tulajdonát képezõ köztemetõk fenntartásáról, üzemeltetésérõl. A d) pontban történik utalás a fõváros energiaellátásának, közvilágításának biztosításában való közremûködésrõl. A feladatcsoporthoz tartozó konkrét hatásköröket meghatározó ágazati és más törvények számos esetben rendeletalkotási kötelezettséget írnak elõ a Fõvárosi Közgyûlés számára.

 

A fõvárosi önkormányzatok társulásai

63/B. § (1) A fõvárosi kerületi önkormányzatok és a fõvárosi önkormányzat szabadon társulhatnak egymással vagy más, fõvároson kívüli helyi önkormányzattal.

(2) A fõvárosi önkormányzat és az érintett kerületi önkormányzatok a fõvároson kívüli helyi önkormányzatokkal fõváros környéki (agglomerációs) társulást hozhatnak létre, különösen a fõváros környéki tervek elkészítésére, a tömegközlekedés összehangolására, a vízgazdálkodásra, a szenny- és csapadék-vízelvezetési, szennyvíztisztítási feladatokra, a katasztrófa-elhárításra, az épített és természeti környezet értékeinek megóvására, az energiaellátási feladatok megoldásában való közremûködésre, a közcélú és kommunális célú beruházások összehangolására, és a fõváros környéki szolgáltatást biztosító oktatási, egészségügyi és szociális ellátás megszervezésére.

(3) A társulás létrehozását, mûködésére, a költségek viselésére vonatkozó rendelkezéseket megállapodásban kell rögzíteni.

Az önkormányzati alapjogokkal egyezõen állapítja meg a törvény, hogy a kerületi önkormányzatok és a Fõvárosi Önkormányzat szabadon társulhatnak egymással vagy más, fõvároson kívüli önkormányzattal. A törvény (2) bekezdésében külön is utalást tesz azokra a területekre, amelyekre a fõvárosi önkormányzatok a környékbeli önkormányzatokkal fõvároskörnyéki (agglomerációs) társulást hozhatnak létre. Ennek keretében oldható meg néhány nevesített feladat is a fõváros és környékének lakossága ellátása érdekében.

A társulási formák az általános szabályok szerint a fõvárosi önkormányzati rendszerre is adottak. Az Ötv. III. fejezete tartalmazza a települési önkormányzatok társulásaira vonatkozó szabályokat, melynek figyelembevételével társulásokat hozhatnak létre. Külön törvény is rendelkezik a helyi önkormányzatok társulásairól és együttmûködéseirõl. Ez a törvény az 1997. évi CXXXV. törvény, amely a Fõvárosi és fõvárosi kerületi önkormányzatok társulásaira is megfelelõen alkalmazandó. E törvény határozza meg, milyen formában jöhetnek létre a társulások. A megállapodásoknak milyen feltételei vannak, továbbá e törvény utal arra is, hogy a társulások mely formáira lehet önkormányzati hatáskört átruházni.

Az Ötv. külön is utal a VII. fejezetben arra, hogy törvény vagy kormányrendelet felhatalmazása alapján a Közgyûlés rendeletében több kerületre, illetõleg a fõváros egészére kiterjedõ társulás létrehozását kötelezõvé teheti egyes államigazgatási hatósági ügyfajták intézésére.

 

A fõvárosi településrendezés szabályai

63/C. § (1) A közgyûlés a fõváros egységes településpolitikájának biztosítása érdekében - a Kormány és a kerületi képviselõ-testületek véleményének kikérésével - meghatározza a fõváros általános rendezési tervét, a fõváros városfejlesztési és városrehabilitációs programját. A fõváros általános rendezési tervében kijelölhetõ a fõváros több kerületének ellátását biztosító közszolgáltatás területe, létesítmény helyszíne, nyomvonalai. Az ilyen kijelölt területeken, nyomvonalakon, illetve a közszolgáltatást nyújtó létesítmények tekintetében a jegyzõi hatáskört a fõvárosi közigazgatási hivatal vezetõje gyakorolja.

(2) A kerületi képviselõ-testület - a fõváros általános rendezési terve szerint, annak keretei között - a kerület egészére meghatározza a kerület részletes fejlesztési programját, a kerületi alaptervet, a kerület részletes rendezési tervét és azok szabályozási elõírásait.

(3) A közgyûlés rendeletében szabályozza a fõváros általános rendezési terve, a kerületi alaptervek és a részletes rendezési tervek összhangjához szükséges követelményeket. Ebben meghatározza, hogy a tervezési folyamatban a kerületi és a fõvárosi önkormányzatot mely esetekben illeti meg véleményezési, egyetértési jog, és mely esetekben kötelezõ a kölcsönös tájékoztatási, illetve tervezési együttmûködés.

Az Ötv. 63/A. §-ában is kiemelt, elsõ helyen sorolja fel a Fõvárosi Közgyûlés feladatai körében a városfejlesztési, városrehabilitációs programjának, valamint általános rendezési tervének, városrendezési szabályzatának meghatározását. A most tárgyalt jelen § jelentõségére tekintettel ismét meghatározza és tovább részletezi a fõváros településrendezési szabályait. A hatáskörök megosztását indokolva kiemeli a törvény, hogy a Fõvárosi Közgyûlés a fõváros egységes településpolitikájának biztosítása érdekében gyakorolja a 63/A. §-ban meghatározott hatásköröket. Meghatározza a törvény, hogy a Kormány és a kerületi képviselõ-testületek véleményének kikérésével dönthet a Közgyûlés e jelentõs tervek, koncepciók megalkotása, megállapítása során. Felhatalmazza a törvény a Fõvárosi Közgyûlést arra is, hogy rendeletben a fõvárosi rendezési tervek, valamint a kerületi alaptervek és részletes rendezési tervek összhangjának követelményeit is meghatározza. Erre rendeletalkotási kötelezettséget ír elõ. A területi érdekek és az egységes településpolitikai célok összhangjának biztosításához szükségesnek látja a törvényalkotó, hogy a kölcsönös véleményezési, egyetértési, tájékoztatási, illetve tervezési együttmûködés kereteinek a meghatározását a Fõvárosi Közgyûlés rendeletében szabályozza.

Kiemeli a törvény azt is, hogy a kerület részletes fejlesztési programjának a kerületi alaptervek, a kerület részletes rendezési tervének és azok szabályozási elõírásainak a meghatározása a kerületi képviselõ-testületek hatáskörébe tartozik, de azokat a képviselõ-testületek a fõváros általános rendezési terve szerint és annak keretei között határozhatják meg. A tervek közötti hierarchia, az egységes városfejlesztés, az egységes településpolitika biztosítása érdekében szükséges és alapvetõ fontosságú. Az Ötv.-ben meghatározott rendezõ elvekkel összhangban jelöli meg az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló 1997. évi LXXVIII. törvény a Fõvárosi és a kerületi önkormányzatok és szerveik építésügyi feladatait, ezen belül a településrendezési feladatokat is, a különbözõ rendezési tervek új elnevezéseit. A településrendezés célja a terület felhasználásának és infrastruktúra hálózatának kialakítása, az építés helyi rendjének szabályozása, a környezet természeti, táji és épített értékeinek fejlesztése és védelme, továbbá az országos, a térségi, a települési és a jogos magánérdekek összhangjának megteremtése. A településrendezés eszközei a településfejlesztési koncepció, a településszerkezeti terv, a helyi építési szabályzat és a szabályozási terv. A településfejlesztési koncepciót és a településszerkezeti tervet határozattal, a helyi építési szabályzatot és a szabályozási tervet rendeletben kell megállapítani.

 

A fõváros és a kerületi önkormányzatok
gazdálkodása

64. § (1) Az önkormányzati bevételek a fõvárosi és a kerületi önkormányzat által ténylegesen gyakorolt feladat- és hatáskör arányában illetik meg a fõvárosi, illetve a kerületi önkormányzatokat.

 

(2) Amennyiben törvény a fõvárosi önkormányzatot a fõváros érdekkörét vagy gazdasági lehetõségeit meghaladó regionális, illetve országos feladatok ellátására kötelezi, az Országgyûlés biztosítja az ellátásukhoz szükséges anyagi feltételeket, dönt a központi hozzájárulás mértékérõl és módjáról.

(3) A fõvárosi önkormányzatot, illetve a kerületi önkormányzatokat önállóan és közvetlenül megilletik az alábbi bevételek:

a) a feladat ellátáshoz kapcsolódó normatív központi hozzájárulás;

b) a címzett és céltámogatások;

c) a saját tevékenységbõl, vállalkozásból és az önkormányzati vagyon hozadékából származó nyereség, osztalék, kamat és bérleti díj;

d) az átvett pénzeszközök;

e) a tulajdonában levõ közterületek hasznosítása után járó díj.

(4) A fõvárosi önkormányzatot és a kerületi önkormányzatot osztottan megilletõ bevételek:

a) a magánszemélyek jövedelemadójából az állami költségvetésrõl szóló törvény alapján a települési önkormányzatokat megilletõ rész;

b) az egyéb központi adó;

c) az állandó népességhez kapcsolódó központi hozzájárulás, kivéve a 64/B. § a) pontban foglaltakat;

d) a helyi adókból származó bevételek.

(5) A (4) bekezdésben felsorolt bevételeknek a fõvárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti megosztását a fõvárosi közgyûlés rendeletében, a kerületi képviselõ-testületek véleményének kikérésével határozza meg. A véleményadásra legalább tíz napot kell biztosítani.

(6) A közgyûlés rendeletében a kerületek részére cél- és címzett támogatási rendszert vezethet be. A közgyûlés rendeletében határozhatja meg azokat a fejlesztési célokat, amelyek megvalósításához a kerületi képviselõ-testületek a közgyûléstõl cél- és címzett támogatást igényelhetnek.

(7) A fõvárosi és a kerületi önkormányzatok saját vagyonukkal önállóan gazdálkodnak, annak kezelésével más szervet is megbízhatnak.

 

64/A. § A kerületi önkormányzat kizárólagos bevétele a szabálysértési bírság letiltás útján befolyó összege.

A kerületi önkormányzatok az õket - feladat- és hatáskör arányában - önállóan megilletõ bevételek mellett a Fõvárosi Önkormányzat rendeletében meghatározott megosztott bevételbõl a kerületi önkormányzatokat megilletõ bevételekkel rendelkeznek. A törvénynek ez a rendelkezése a kerületi önkormányzatokat kizárólagosan megilletõ bevételt is biztosít. Ez jelenleg a szabálysértési bírság letiltás útján befolyó összege.

 

64/B. § A fõvárosi önkormányzat kizárólagos bevételei:

a) a normatív központi hozzájárulás igazgatási és közmûvelõdési feladatokra;

b) az önkormányzatot megilletõ vadászati jog haszonbérbe adásából származó bevétel, az érintett települések önkormányzataival kötött megállapodás szerint, területarányosan meghatározott része;

c) a fõvárosi önkormányzat részére törvényben megállapított körben a befolyt környezetvédelmi és mûemlékvédelmi bírság;

d) az illetékek a külön törvényben meghatározottak szerint;

e) a 64. § (2) bekezdése alapján járó központi támogatás.

A kerületi önkormányzatokat kizárólagosan megilletõ bevételhez hasonlóan a törvény önálló §-ban rendelkezik a Fõvárosi Önkormányzatot kizárólagosan megilletõ bevételekrõl. Öt pontba foglalva sorolja fel ezeket a forrásokat. Ide tartozik az igazgatási és közmûvelõdési feladatokra meghatározott normatív központi hozzájárulás, a vadászati jog haszonbérbe adásából az önkormányzatot megilletõ bevétel, a Fõvárosi Önkormányzat részére törvényben megállapított körben a befolyt környezetvédelmi és mûemlékvédelmi bírság és illeték, valamint az országos feladatok ellátására adott központi hozzájárulás.

 

64/C. § (1) A fõvárosi közgyûlés és a kerületi képviselõ-testület saját éves költségvetést határoz meg az államháztartásról szóló törvény szabályai szerint.

(2) Mindaddig, amíg a fõvárosi közgyûlés az érintett forrásoknak a fõvárosi önkormányzatok közötti megosztásáról nem dönt, az állandó népességszám egészéhez kapcsolódó - kivéve a 64/B. § a) pontját - normatív központi hozzájárulások és az átengedett központi adókból az önkormányzatokat megilletõ részt a Magyar Államkincstár - a felmerülõ személyi jellegû juttatásokat és egyéb kifizetéseket terhelõ levonások, járulékok teljesítését és elszámolását követõen - a fõvárosi önkormányzatnak utalja át. A fõvárosi önkormányzat gondoskodik annak továbbutalásáról.

A fõvárosi önkormányzatok gazdálkodására - a két szintbõl adódó sajátosságok miatt - külön szabályokat is meg kell állapítania a törvényalkotónak. Ezeket találjuk meg az Ötv. 64-64/C. §-aiban.

Ebben a §-ban fontos rendezõ elvet állapít meg a törvény az önkormányzati gazdálkodás alapját képezõ bevételeket illetõen. Deklarálja, hogy a bevételek a ténylegesen gyakorolt feladat- és hatáskör arányában illetik meg a Fõvárosi, illetve a kerületi önkormányzatokat. Fontos garanciális rendelkezést is tartalmaz a Fõvárosi Önkormányzat számára az, hogy amennyiben törvény a Fõvárosi Önkormányzatot regionális, illetve országos feladatok ellátásra kötelezi, akkor az Országgyûlés biztosítja az ellátásukhoz szükséges anyagi feltételeket, dönt a központi hozzájárulás mértékérõl és módjáról.

A törvény rendelkezése alapján a fõvárosi önkormányzatok differenciáltan részesülnek az önkormányzati bevételekbõl. Az önkormányzati bevételeknek három csoportját alakítja ki a törvény, attól függõen, hogy ki jogosult a bevételre.

A bevételek elsõ csoportját alkotják azok a bevételek, amelyek a Fõvárosi Önkormányzatot és valamennyi kerületi önkormányzatot is önállóan és közvetlenül megilletik. E körbe tartozó bevételeket a 64. § (3) bekezdése sorolja fel. A fõvárosi önkormányzatokat önállóan és közvetlenül megilletõ bevételek a feladatellátáshoz kapcsolódó normatív központi hozzájárulás, a címzett és céltámogatások, a saját tevékenységbõl, vállalkozásból és az önkormányzati vagyon hozadékából származó nyereség, osztalék, kamat és bérleti díj, az átvett pénzeszközök, továbbá a tulajdonában lévõ közterületek hasznosítása után járó díj. A normatív központi hozzájárulások jogcímeit és fajlagos összegét minden évben az Országgyûlés a Magyar Köztársaság költségvetésérõl szóló törvényben állapítja meg. Az önkormányzatok a költségvetési év végét követõen kötelesek a tényleges mutatók alapján elszámolni a normatív költségvetési hozzájárulásokkal, a címzett és céltámogatásokkal, illetve az államháztartás más alrendszerétõl kapott egyéb támogatásokkal. A jogtalanul igénybe vett összeget törvényben meghatározott módon teljes egészében vissza kell fizetni.

A bevételek másik csoportját az osztott bevételek képezik. Ezek részben a Fõvárosi Önkormányzatot, részben pedig a kerületi önkormányzatot illetik meg. A megosztás a Fõvárosi Közgyûlés hatáskörébe tartozik. A döntés elõtt köteles a Közgyûlés a kerületi képviselõ-testületek véleményét kikérni. Kötelezi a törvény a Fõvárosi Önkormányzatot, hogy a véleményadásra legalább tíz napot biztosítson. A túl rövid határidõ miatt a képviselõ-testületek véleménynyilvánítási jogukkal nem tudnának élni, ezért a törvény a legalább tíz nap biztosítását kötelezõen elrendeli. A fõvárosi önkormányzatokat osztottan megilletõ bevételek csoportjába tartozik a magánszemélyek jövedelemadójából az önkormányzatokat megilletõ rész, egyéb központi adók (pl. gépjármûadó), az állandó népességhez kapcsolódó központi hozzájárulás, kivéve ebbõl az igazgatási és közmûvelõdési feladatokra meghatározott központi hozzájárulást. Ugyancsak osztott bevételnek minõsül a helyi adókból származó bevétel.

A bevételek harmadik csoportját képezik a kerületi és a Fõvárosi Önkormányzatot kizárólagosan megilletõ bevételek. A kerületi önkormányzatokat kizárólagosan megilletõ bevétel - az Ötv. 64/A. §-a alapján - a szabálysértési bírság letiltás útján befolyó összege. A Fõvárosi Önkormányzatot kizárólagosan megilletõ bevételeket az Ötv. 64/B. §-a határozza meg.

A törvény felhatalmazza a Fõvárosi Közgyûlést arra is, hogy a kerületek részére cél- és címzett támogatási rendszert vezessen be. Ez a Közgyûlés által elfogadott rendeletben történhet, amelynek tartalmára vonatkozóan szabályokat állapít meg a törvény. A Közgyûlés a rendeletében meghatározhat olyan fejlesztési célokat, amelyekhez a képviselõ-testületek - általában pályázat útján - saját pénzeszközeik kiegészítése céljából juthatnak. A rendeletben kell meghatározni azt, hogy milyen feltételekkel lehet az adott cél- vagy címzett támogatáshoz hozzájutni.

Kimondja a törvény, hogy a Fõvárosi és a kerületi önkormányzatok önálló költségvetésbõl gazdálkodnak, így a Fõvárosi Közgyûlés és a kerületi képviselõ-testületek saját éves költségvetést készítenek. A költségvetést rendeletben fogadják el. Az Áht. határozza meg részletesen a közpénzekkel való hatékony és ellenõrizhetõ gazdálkodás garanciáinak biztosítását célzóan a költségvetés készítésének, tartalmának alapvetõ szabályait.

A törvény kimondja, hogy a költségvetési év megegyezik a naptári évvel. A helyi önkormányzat az év folyamán költségvetésébõl finanszírozza és látja el az Ötv.-ben és más törvényben meghatározott kötelezõ feladatokat, valamint önként vállalt feladatait. A költségvetést a költségvetési törvény elfogadását követõen, annak elõírásai, követelményei, a központi hozzájárulásnak az önkormányzatot megilletõ normatívái szerint kell megállapítani. Az önkormányzat költségvetési rendeletének tartalmaznia kell a mûködési és felhalmozási célú bevételeket és kiadásokat, ezen belül költségvetési szervenként a személyi jellegû kiadásokat, a munkaadókat terhelõ járulékokat, a dologi jellegû kiadásokat, az ellátottak pénzbeli juttatásait, a speciális célú támogatásokat, a költségvetési létszámkeretet és a kijelölt felhalmozások elõirányzatait.

Az önkormányzatok az elfogadott költségvetésrõl a költségvetési törvény kihirdetését követõ két hónapon belül az államháztartási információs és mérlegrendszernek megfelelõen kötelesek a Kormányt tájékoztatni.

Az Ötv. 1994. évi módosításakor került a törvénybe az a technikai rendelkezés, mely szerint amíg a forrásmegosztásról szóló rendeletet a Fõvárosi Közgyûlés nem fogadta el, addig a normatív központi hozzájárulásból és az átengedett adókból az önkormányzatokat megilletõ részt a Magyar Államkincstár a Fõvárosi Önkormányzatnak utalja át, és a Fõvárosi Önkormányzat gondoskodik a kerületek felé történõ átadásról.

 

A fõvárosi és a kerületi önkormányzatok
érdekvédelmének alapvetõ elvei

65. § (1) A fõvárosi önkormányzat képviseli a fõváros egészének érdekeit. A kerületi struktúrát érintõ kérdésekben a kerületek véleményét is ki kell kérni. A fõvárosi önkormányzat álláspontjának kialakítása elõtt a fõpolgármester kikéri az érintett kerületi önkormányzatok véleményét, arról a közgyûlést és a döntéshozó szervet tájékoztatja. A kerületi véleményadásra csak rendkívül indokolt esetben biztosítható tíz napnál rövidebb határidõ.

(2) A fõvárosi és a kerületi önkormányzatok gazdasági alapjait, feladat- és hatáskörét érintõ jogszabály, kormányzati döntés elõkészítésébe a fõvárosi önkormányzatot megfelelõ határidõ biztosításával be kell vonni.

A törvény a fõvárosi és kerületi önkormányzatok érdekvédelmének alapvetõ elveit is meghatározza a fõvárosra vonatkozó külön fejezetben. Kimondja a törvény, hogy a fõváros egészének érdekeit a Fõvárosi Önkormányzat képviseli. Az érintett kerületek véleményét azonban ki kell kérni, amely a fõpolgármester feladata. A Fõvárosi Önkormányzat döntését megelõzõen a kerületek véleményét ismertetni kell a Közgyûlés tagjaival. Itt is elõírja a törvény, hogy a kerületi véleményadásra tíz napnál rövidebb határidõ nem biztosítható. A törvény nem határozza meg, hogy mi tartozik a kerületi struktúrát érintõ körbe. A törvény szövegébõl kitûnik az a kölcsönös, mellérendeltségen alapuló, együttmûködést feltételezõ viszony, amely az érintett közjogi alanyok (Fõvárosi és kerületi önkormányzatok) tájékoztatási, egyeztetési, koordinációs kötelezettségében nyilvánul meg. A speciális jogállású (fõvárosi) egységekben az önkormányzati funkciók, feladat- és hatáskörök úgy oszlanak meg a két szint között, hogy megvalósulhasson egyrészt az egységes városigazgatás és mûködtetés, másrészt a lakosság ellátásának és képviseletének a polgárokhoz közel esõ "helyi" szintû önkormányzatokhoz való telepítés elõnye. A fõvárosban (mint önkormányzati egységen belül) a nagyváros méretei miatt feltétlenül szükség van a kerületi szintû alapegységekre is. Ezek szerepkörét funkcionálisan el kell határolni a Fõvárosi Önkormányzatétól. Amellett, hogy a kerületek a törvényben meghatározott alapellátásokért felelõsek, jogilag méltányolható igényük lehet arra, hogy a Fõvárosi Önkormányzat döntési kompetenciájába tartozó, a fõváros egészét vagy több kerületét érintõ kérdések eldöntésében valamilyen módon részt vállaljanak. Ennek egyik megvalósítási formáját fogalmazza meg az Ötv. 65. § (1) bekezdése, amely kötelezõen írja elõ a fõpolgármester számára a kerületek elõzetes véleményének kikérését a kerületi struktúrát érintõ kérdésekben. Arról van szó ugyanis, hogy a Közgyûlést olyan helyzetbe kell hozni, hogy minden oldalról informálódjon az elõkészületekrõl, ismerje meg döntésének várható fogadtatását, hatását. Az önkormányzati demokratizmus megkívánja az ugyanolyan jogállású, de a funkciók tekintetében eltérõ önkormányzatok együttmûködését. Így hozható a választópolgárok által is elfogadható, a képviselõ-testület (közgyûlés) által vállalható döntés. Más kérdés természetesen az, hogy milyen lépés tehetõ akkor, ha adott ügyben az említett véleménykérés mellõzésével születik meg a közgyûlési döntés. Utólagosan -a már meghozott döntés - aligha kifogásolható eredménnyel, hiszen a bíróság - feltehetõen - nem fogja megsemmisíteni a véleménynyilvánítás hiányában hozott közgyûlési határozatot. A szóban lévõ esetkörben ugyanis nem osztott hatáskör gyakorlásáról van szó, ami az egyetértési jogkör tekintetében a döntéshozatali kompetenciával bíró szervet köti, hanem pusztán véleménynyilvánításról. Az e körbe tartozó konkrét ügyek egzakt módon nem határozhatók meg, kimerítõ felsorolásukat a jogalkotó sem tartotta indokoltnak. Nem lehet eltekinteni a vélemény kikérésétõl azokban az ügyekben, amelyek következményeként egy-egy kerület lakosságának (oktatási, egészségügyi, szociális, infrastrukturális) ellátottsága megváltozna, különös tekintettel akkor, ha ez korlátozással járna együtt. Mindig az adott ügy jellegét kell megvizsgálni abból a szempontból, hogy a változás milyen kihatással lesz az érintett területre.

Az önkormányzati jellegû mûködés - különösen fõvárosi viszonylatban - egyik alapvetõ követelménye a lokális érdekek érvényesítése amellett, hogy természetesen a kerületi álláspont nem vezethet fõvárosi szintû tényleges mûködési zavarokhoz, nem veszélyeztetheti Budapest üzemeltethetõségét. Mivel azonban a kerületen "túllépõ" kérdésekben a döntés joga a Közgyûlésé, erre nem is kerülhet sor. Az egyeztetésben való részvételre feljogosított szerv (jelen esetben a kerületi képviselõ-testület) véleményének a kikérése és a döntéshozatalnál való mérlegelése azonban az Alkotmány 44/A. § g) pontjából levezethetõ alkotmányos követelmény. A fõvárosban a véleménycsere eredményeként olyan döntéseket kell hozni, amelyek mind a fõváros egésze, mind a kerületek érdekeire tekintettel vannak. Ezért szabályozza az Ötv. a döntéshozatali folyamatban résztvevõk körét, jogaikat és ezek gyakorlásának módját, mindez pedig nem csorbítja a Közgyûlés döntési autonómiáját.

A fõvárosi önkormányzatoknak az ország életében betöltött kiemelkedõ helyzetébõl adódóan kötelezõen elõírja a törvény, hogy a fõvárosi önkormányzatok gazdasági alapjait, feladat- és hatáskörét érintõ jogszabályok, kormányzati döntések elõkészítésébe a Fõvárosi Önkormányzatot be kell vonni. Arra is utal a törvény, hogy megfelelõ idõt kell biztosítani a véleményadásra.

 

A fõvárosi közgyûlés és a kerületi képviselõ-testületek rendeletalkotása

65/A. § (1) Törvény határozza meg, hogy rendelkezései végrehajtására a közgyûlés, illetve a kerületi képviselõ-testület alkothat rendeletet.

(2) A közgyûlés feladatkörében alkotott rendelete végrehajtása érdekében felhatalmazást adhat kerületi képviselõ-testületnek rendeletalkotásra. Az e tárgykörben alkotott kerületi rendelet nem terjeszkedhet túl a fõvárosi közgyûlés rendeletében foglalt felhatalmazáson. A kerületi képviselõ-testület rendelete nem lehet ellentétes a közgyûlés rendeletével.

(3) A fõpolgármester a fõvárosi közgyûlés rendelettervezeteit tájékoztatásul megküldi a kerületi polgármestereknek. A kerületi polgármester a kerületi képviselõ-testület rendelettervezeteit tájékoztatásul megküldi a fõpolgármesternek.

(4) A kerületi képviselõ-testület rendeletét - amennyiben azt nem az önkormányzat hivatalos lapjában hirdették ki - a kihirdetés után meg kell küldeni tájékoztatásul a fõpolgármesternek. A megküldésrõl a polgármester gondoskodik.

Az általános szabályok szerint a települési önkormányzatok képviselõ-testületei a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján annak végrehajtására alkothatnak, illetve alkotnak rendeletet. Törvényi felhatalmazás esetén a fõvárosi kétszintû önkormányzatra tekintettel, pontosan meg kell határozni a törvényalkotónak, hogy a felhatalmazást a rendelkezései végrehajtására a Fõvárosi Közgyûlésnek vagy a kerületi képviselõ-testületeknek biztosítja-e.

Az Ötv. biztosítja a Fõvárosi Közgyûlésnek azt a jogát, hogy a feladatkörében alkotott rendelete végrehajtása érdekében felhatalmazást adjon a kerületi képviselõ-testületnek rendeletalkotásra. Ilyenkor a fõvárosi rendelet keretszabályozást tartalmaz, de megengedi, hogy a kerületek a saját lehetõségeik és adottságaik figyelembevételével a kereteken belül eltérjenek.

Fontos garanciális szabály, hogy a kerületi rendeletek csak a kereteken belül szabályozhatnak, nem terjeszkedhetnek túl a fõvárosi rendelet felhatalmazásán és ellentétes rendelkezéseket sem tartalmazhatnak. A törvény kötelezi a fõpolgármestert és a polgármestereket is rendelet-tervezeteik és rendeleteik egymásnak való megküldésére.

 

A kerületi tagozódás megváltoztatása

66. § (1) A fõváros határán belül a kerületi tagozódás megváltoztatását bármelyik területileg közvetlenül érintett kerületi önkormányzat képviselõ-testülete vagy a fõvárosi önkormányzat közgyûlése kezdeményezheti az Országgyûlésnél.

(2) A kerületi önkormányzat képviselõ-testülete vagy a fõvárosi önkormányzat közgyûlése az Országgyûléshez kezdeményezést csak a változásban érintett többi kerületi képviselõ-testület, illetve a fõvárosi közgyûlés véleményével nyújthatja be.

(3) A kerületi tagozódás megváltoztatásának kezdeményezése esetén az érintett kerületi önkormányzat képviselõ-testülete a kerületi tagozódás megváltoztatása kérdésében helyi népszavazást köteles kitûzni.

(4) Amennyiben a kerületi tagozódás megváltoztatásának kezdeményezõje a fõváros közgyûlése, a helyi népszavazást a tervezett területi változással érintett kerületekben a kerületi képviselõ-testület köteles kitûzni. Ebben az esetben a helyi népszavazás költségeit a fõvárosi önkormányzat viseli.

(5) Fõvárosi kerület területrészének más kerülethez való csatolását az érintett kerületi önkormányzatok képviselõ-testületei - a fõvárosi közgyûlés állásfoglalásával - kezdeményezhetik az Országgyûlésnél.

66/A. § (1) A fõváros határával közvetlenül érintkezõ fõvárosi kerület képviselõ-testülete helyi népszavazással kezdeményezheti a kerületnek vagy városrészi önkormányzatának a fõvárosból való kiválását és önálló önkormányzattá nyilvánítását.

(2) A fõvároshoz csatlakozni kívánó, vele határos települési önkormányzat képviselõ-testülete a csatlakozás kérdésében saját településén helyi népszavazást köteles kitûzni.

66/B. § Amennyiben az új kerületi tagozódás a fõváros közigazgatási határát is érinti, a kezdeményezés a helyi népszavazás eredményével az Országgyûléshez csak a fõvárosi közgyûlés, az érintett települési önkormányzat képviselõ-testülete, valamint a változással érintett határos megye közgyûlésének véleményével nyújtható be.

66/C. § A 66., 66/A. és 66/B. §-ban megjelölt kezdeményezési jogosultság a Kormányt is megilleti. Ilyen esetben a helyi népszavazást a tervezett területi változtatással közvetlenül érintett települési önkormányzat köteles kiírni. A népszavazás költségét a Kormány viseli.

 

66/D. §

Az Alkotmány 41. §-a szerint a fõváros kerületekre tagozódik. Az Ötv. 93. § (4) bekezdése alapján az Országgyûlés dönt a fõvárosi kerületek kialakításáról. Budapest közigazgatási területérõl és kerületi beosztásáról szóló 1994. évi XLIII. törvény szerint a fõváros 23 kerületre tagolt. A törvény pontosan megjelöli az egyes kerületek közigazgatási határait.

A kerületi tagozódás megváltoztatását a területileg közvetlenül érintett önkormányzat képviselõ-testülete vagy a Fõvárosi Önkormányzat Közgyûlése kezdeményezheti. A kerületi tagozódás megváltoztatása, a kerületek határainak megváltoztatása a jelzett törvény módosításával az Országgyûlés hatáskörébe tartozik.

Fontos szabály, hogy a kerületi tagozódás megváltoztatásának kezdeményezésével együtt a változásban érintett többi kerület véleményét is csatolni kell. Kerületi kezdeményezés esetén a Fõvárosi Közgyûlés véleményét minden esetben ki kell kérni és mellékelni kell az elõterjesztéshez.

Ugyancsak az elõkészítés szakaszában, a tervezett változtatással érintett kerületben - a törvényben szabályozottak szerint - helyi népszavazást kell tartani.

Biztosítja a törvény egyes kerületeknek, illetõleg egyes városrészi önkormányzatoknak a fõvárosból való kiválás lehetõségét és önálló önkormányzattá nyilvánítását. Ez a lehetõség azonban értelemszerûen csak a fõváros közigazgatási határával közvetlenül érintkezõ kerületet vagy a kerületnek a fõváros határával érintkezõ területén lévõ városrészi önkormányzatot illeti meg. A belsõ kerületek kiválása kizárt. A kiválással ellentétben lehetõséget ad a törvény a fõvároshoz csatlakozáshoz is. A fõvárossal közvetlenül határos települési önkormányzatok lehetõsége ez. A csatlakozás kérdésében a települési önkormányzat népszavazást köteles kiírni.

A kerületi tagozódás megváltoztatásának, a fõvárosból történõ kiválásnak, illetve a fõvároshoz csatlakozásnak az Országgyûlésnél való kezdeményezési joga a Kormányt is megilleti.

Fontos szabály, hogy az új kerületi tagozódást és a kerületi határok megváltoztatását az önkormányzati képviselõ-testület megbízásának lejártát megelõzõ tizenkét hónapon belül nem kezdeményezheti.

 

A fõvárosi fõpolgármester és a fõvárosi kerület polgármestere, valamint a fõvárosi fõjegyzõ
és a kerületi jegyzõ államigazgatási feladatainak
és hatásköreinek gyakorlásáról

67. § (1) A fõváros sajátos helyzetére figyelemmel törvény vagy kormányrendelet egyes államigazgatási hatósági ügyeket a fõvárosi kerületi polgármester helyett a fõpolgármester hatáskörébe utalhat, egyes államigazgatási hatósági ügyekben a fõjegyzõt elsõ fokú hatósági jogkörrel ruházhatja fel az egész országra vagy a fõváros egészére kiterjedõ illetékességgel.

 

(2) A fõvárosi kerületi képviselõ-testületek megállapodhatnak abban, hogy egyes államigazgatási hatósági ügyfajtákat több kerületre, illetõleg a fõváros egészére kiterjedõ társulásban látnak el.

(3) Törvény vagy kormányrendelet felhatalmazása alapján a közgyûlés rendeletében több kerületre, illetõleg a fõváros egészére kiterjedõ társulás létrehozását kötelezõvé teheti egyes államigazgatási hatósági ügyfajták intézésére; elrendelheti egyes hivatali szolgáltatások (pl. ügyfélszolgálati irodák, egymenetes és rövidített határidejû ügyintézés) egységes és összehangolt ellátását.

Az Ötv. 7. §-a alapján törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet a polgármestert, fõpolgármestert, megyei közgyûlés elnökét államigazgatási hatósági hatáskörrel ruházhatja fel. Az államigazgatási hatósági hatásköröket azonban ezek az önkormányzati tisztségviselõk csak kivételes esetben kaphatnak. A fõváros sajátos helyzetére tekintettel az Ötv.-nek ez a rendelkezése az általános szabályoktól eltérõ hatáskör-telepítésre is lehetõséget ad. Törvény vagy kormányrendelet a fõvárosban a fõpolgármester hatáskörébe utalhatja olyan hatáskörök gyakorlását, amelyet más településen a polgármester gyakorol. Ezekben - a kivételesen - fõpolgármesterhez telepített ügyekben a fõpolgármester jár el Budapest egész területén. A hatáskör-telepítés kivételes jellege teszi lehetõvé és indokolttá, hogy a fõvárosban ezekben az ügyekben csak egy hatáskörgyakorló legyen, amelyet a törvény vagy kormányrendelet meghatároz.

Hasonló elvek figyelembevételével teszi lehetõvé a törvény a fõjegyzõ felhatalmazását a fõváros egész területére vagy az egész országra kiterjedõ illetékességgel egyes államigazgatási hatósági jogkörök gyakorlására. Elsõsorban a ritkán elõforduló és speciális eljárást igénylõ hatósági hatáskörök esetén rendelkezik a törvény vagy kormányrendelet a fõjegyzõ kijelölésérõl. Megjegyezni kívánjuk, hogy az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 6. § (2) bekezdésében általános illetékesként jelöli meg a fõvárosi fõjegyzõt azokban az államigazgatási hatósági eljárásokban, amelyekben az ügyfél külföldön van vagy tartózkodási helye ismeretlen és az utolsó hazai lakóhelye nem állapítható meg.

A fõvárosi önkormányzatok a más települési önkormányzatokhoz hasonlóan az Ötv. és a helyi önkormányzatok társulásairól és együttmûködéseirõl szóló 1997. évi CXXXV. törvény alapján társulhatnak. Társulhatnak más fõvároson kívüli önkormányzat képviselõ-testületével vagy a fõváros más kerületi önkormányzata képviselõ-testületével is. A törvénynek ez a §-a a fõvárosi kerületek egymás közötti társulási megállapodásaira utal, amelynek a célja az, hogy egyes államigazgatási ügyfajtákat több kerületre, illetõleg a fõváros egészére kiterjedõen közösen lássanak el a fõvárosban.

A törvény felhatalmazást ad a Fõvárosi Önkormányzat Közgyûlésének arra, hogy elrendelje kötelezõ hatósági igazgatás társulás létrehozását. Ez történhet több kerületre vagy a fõváros egészére kiterjedõ illetékességgel, ha az óriási mennyiségben jelentkezõ hatósági államigazgatási ügyek egységes, gyors intézése társulásban hatékonyabban biztosítható. Ehhez a kerületi képviselõ-testületek véleményét ki kell kérni. További fontos szabály, hogy a Fõvárosi Közgyûlés a kötelezõ igazgatási társulás elrendelését rendeletében teheti kötelezõvé, de csak azokban az esetekben, ha erre törvény vagy kormányrendelet felhatalmazást ad.

A Fõvárosi Közgyûlés ügyfélszolgálati irodák egymenetes és rövidített határidejû ügyintézés elrendelését is elhatározhatja. A törvényszövegben példálózó jelleggel felsoroltakon kívül más egységes és összehangolt ügyintézési elõírások is elrendelhetõk azokban az ügykörökben, ahol erre a törvény vagy kormányrendelet a Közgyûlést felhatalmazza. A rendeleti szabályozással egységes igazgatási és eljárási szemlélet alakítható ki, valamennyi fõvárosi ügyfél azonos gyors és kulturált kiszolgálásban részesülhet az államigazgatási hatósági ügyintézése során.

 

A fõvárosi önkormányzatok tulajdonára vonatkozó szabályok

68. § (1) Az alapfokú közszolgáltatást (alapellátást) nyújtó intézményhez tartozó - a 107. § (2) bekezdése alapján a fõvárosi önkormányzat tulajdonába került - vagyont (vagyonrészt) a fõvárosi önkormányzat köteles az illetékes kerületi önkormányzat használatába átadni, kivéve, ha a kerületi önkormányzat a közszolgáltatást nem vállalhatja, vagy ha a közszolgáltatás a fõvárosi közgyûlés feladat-, illetve hatáskörébe tartozik.

(2) A nem alapfokú közszolgáltatást (nem alapellátást) nyújtó intézményhez tartozó - a 107. § (2) bekezdése alapján a fõvárosi önkormányzat tulajdonába került - vagyont (vagyonrészt) a fõvárosi önkormányzat köteles a kerületi önkormányzat használatába átadni, ha

a) a kerületi önkormányzat a 63. § (3) bekezdése alapján vállalja az intézményhez kapcsolódó nem alapfokú szolgáltatás ellátását;

b) az önkormányzati feladat- és hatáskör gyakorlását a fõvárosi önkormányzat a kerületi önkormányzatnak a 63. § (4) bekezdése alapján átadja,

c) az intézményben végzett közszolgáltatás a kerületi önkormányzat kötelezõ feladata.

(3) A feladatot a fõvárosi önkormányzat akkor köteles ismételten ellátni, ha az átadott vagy az azt helyettesítõ - az átadott vagyon eredeti rendeltetési céljának megfelelõ - vagyont (vagyonrészt) a kerületi önkormányzat a fõvárosi önkormányzat használatába adja.

(4) A 107. § (2) bekezdése alapján a kerületi önkormányzat tulajdonába került kötelezõ közszolgáltatás céljára szolgáló vagyont (vagyonrészt) a fõvárosi önkormányzat részére használatra át kell adni, ha a tulajdonos kerületi önkormányzat a közszolgáltatást nem vállalja vagy nem vállalhatja, vagy ha a közszolgáltatás a fõvárosi önkormányzat feladat-, illetve hatáskörébe tartozik.

(5) A tulajdonos kerületi önkormányzat által nem vállalt közszolgáltatás gyakorlásához szükséges vagyon (vagyonrész) esetében a (4) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni, ha a fõvárosi önkormányzat a közszolgáltatást el kívánja látni.

68/A. § (1) A 107. § alapján a fõvárosi önkormányzatok tulajdonában levõ azt a vagyont (vagyonrészt), amely nem a fõvárosi önkormányzatok törvényben meghatározott feladat- és hatáskörének gyakorlását, illetve nem a fõpolgármester, a polgármester, a fõjegyzõ, a jegyzõ, a képviselõ-testület hivatala ügyintézõje számára törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott feladat- és hatáskör gyakorlását szolgálja - ha az más szerv jogszabályban elõírt feladatának ellátásához szükséges - miniszter kérelmére a feladatot ellátó szerv használatába kell átadni.

(2) A miniszter a 107. § (2) bekezdésében említett szervek, illetve jogutód szerveik feladatait ellátó centrális alárendeltségû államigazgatási szervek, állami intézmények mûködéséhez szükséges vagyon (vagyonrész) használatba adását kérheti.

A Fõvárosi Önkormányzat a 107. § alapján tulajdonába került vagyont nemcsak a kerületi önkormányzatok részére köteles használatba adni, ha abban nem saját feladat- és hatáskörét látja el, hanem más szervnek is, ha az feladatai ellátásához szükséges. Ilyenkor az ágazatilag illetékes miniszter kérelme alapján adja át a vagyont a Fõvárosi Önkormányzat a feladatot ellátó szerv részére.

A miniszter kezdeményezési joga nem korlátlan. Azoknak a feladatoknak az ellátásához kérheti csak a vagyon átadást, amelyek a volt tanács és szervei, valamint intézményeitõl kerültek a centrális alárendeltségû államigazgatási szervek vagy állami intézmények hatáskörébe.

 

68/B. § (1) A 68. és 68/A. § alapján a tulajdonos önkormányzat térítés nélkül köteles a használati jogot átadni.

(2) A használatra való átadásról vita esetén a fõvárosi vagyonátadó bizottság dönt.

(3) A vagyont eredeti rendeltetési céljára kell használatba átadni.

(4) A vagyon eredeti rendeltetési céljának azt a közszolgáltatást kell tekinteni, amelynek ellátásához 1991. július 10-én a vagyon feltételül szolgált.

Fontos garanciális szabálya a törvénynek, amely kimondja, hogy mind az önkormányzatok, mind pedig a centrális alárendeltségû államigazgatási szervek és állami intézmények részére történõ használatba adás ingyenes. A térítés nélküli használatba adás annak következménye, hogy ezt a vagyont a Fõvárosi Önkormányzat az Ötv. 107. §-a alapján szintén térítésmentesen kapta az államtól.

Meghatározza a törvény azt is, hogy a vagyon átadásnál csak az "eredeti céljára történõ használatba adásról" van szól. Eredeti rendeltetési cél meghatározott idõpontjához kötött. Nevezetesen azt tekinti a vagyon eredeti rendeltetési céljának, amely közszolgáltatás ellátásának feltételéül 1991. július 10-én szolgált.

Rendelkezést tartalmaz a törvény arra az esetre, ha az átadás kérdésében vita merülne fel. A vita eldöntését a Fõvárosi Vagyonátadó Bizottság hatáskörébe utalja.

 

68/C. § (1) A fõvárosi és a fõvárosi kerületi önkormányzatokról szóló 1991. évi XXIV. törvény alapján használati jogot szerzõ önkormányzat a használatba átadott vagyon eredeti rendeltetését a tulajdonos önkormányzat hozzájárulásával változtathatja meg. A hozzájárulás nem tagadható meg, ha a használó önkormányzat a vagyon eredeti rendeltetési céljának megfelelõ közszolgáltatást biztosítja.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit értelemszerûen alkalmazni kell, ha a vagyont (vagyonrészt) törvény alapján a 68/A. § (2) bekezdésében említett szerv használja.

A fõvárosi és fõvárosi kerületi önkormányzatok közötti feladat-ellátáshoz kötött vagyon használatba adásáról rendelkezõ 68-68/B. § rendelkezési alapvetõen a fõvárosi és a fõvárosi kerületi önkormányzatokról szóló 1991. évi XXIV. törvény rendelkezései voltak, így a térítésmentes vagyon használatba adása már e törvény hatálybalépését követõen megtörtént. Ezért hivatkozik az Ötv. e rendelkezésében az 1991. évi XXIV. törvény alapján szerzett használatra. Az Ötv. e §-ában a használó államigazgatási szerv, állami intézmény kötelezettségévé teszi a használatba átvett vagyon eredeti rendeltetésének a megváltoztatása elõtt a tulajdonos hozzájárulásának a kikérését.

 

68/D. § A fõvárosban a helyi közutak és mûtárgyaik, a terek, parkok tulajdonjogát a fõvárosi és a kerületi önkormányzatok egymásra átruházhatják.

Az Ötv. 107. § (2) bekezdése alapján az állam tulajdonából a kezelõi jog alapján a Fõvárosi Önkormányzat tulajdonába kerültek olyan intézmények, amelyek alapfokú közszolgáltatást végeztek. Az Ötv. 1994. évi módosítása tartalmazza, hogy a Fõvárosi Önkormányzat köteles az államtól kapott azon vagyont, illetõleg vagyonrészt az illetékes kerületi önkormányzat használatába adni, amely az alapfokú közszolgáltatást biztosító intézményhez tartozott. Ez alól a kötelezettség alól mentesül a Fõvárosi Önkormányzat, ha a kerületi önkormányzat a feladat ellátását nem vállalja, vagy ha a közszolgáltatás törvény rendelkezése alapján a Fõvárosi Közgyûlés feladat- és hatáskörébe tartozik.

A nem alapfokú közszolgáltatást nyújtó intézmények vagyonát szintén köteles a Fõvárosi Önkormányzat a kerületek használatába átadni, ha a kerület a nem alapfokú szolgáltatás ellátását önként vállalja, megállapodás alapján a Fõvárosi Önkormányzattól átvette. Ez a kötelezettség természetesen akkor is fennáll azon fõvárosi tulajdon esetén is, amely a kerület részére törvényben elõírt kötelezõ közszolgáltatás céljára szolgál.

Rendelkezik a törvény arról is, hogy kerületi önkormányzat a vagyont köteles visszaadni, ha a feladatot nem vállalja továbbra. A Fõvárosi Önkormányzat ellátási kötelezettsége csak akkor jelentkezik ismételten, ha a vagyon visszaadása megtörténik.

Az Ötv. 79. § (2) bekezdés a) pontja alapján az önkormányzati törzsvagyon körébe tartozó helyi közutak és mûtárgyaik, a terek, parkok - a 68/D. §-ban foglalt kivétellel - forgalomképtelenek. A jelzett kivételt alapozza meg a törvénynek ez a rendelkezése, amely biztosítja e vagyon tekintetében a fõvárosi, valamint kerületi önkormányzatok egymás közötti átruházását. Az általánostól eltérõ szabályozás a fõváros sajátos helyzetébõl adódik. A helyi közutak, parkok, terek tulajdonjoga nem minden esetben egységes, egyes esetekben a tulajdonjog megoszlik a fõvárosi és a kerületi önkormányzatok között. Ennek fenntartása nem mindig célszerû, ezért a törvény lehetõséget ad arra, hogy az önkormányzatok megállapodásuk alapján

a tulajdonjogot egymásnak átadják. Ez a lehetõség csak fõvárosi, illetõleg kerületi önkormányzatok közötti átadásra áll fenn, más jogalanyok tekintetében nem átruházható, így azok a forgalomképtelen törzsvagyon részei.

Az elmúlt években (elsõ és második önkormányzati ciklus) a megyei önkormányzat feladatkörét nem sikerült megfelelõen kialakítani. Sok volt a politikai és a koncepcionális vita, a szabályozási bizonytalanság, a középszintû szervek közötti rivalizálás, az álláspontok különbözõségébõl eredõ presztízsharc. Az önkormányzati feladatok és hatáskörök lényegében három szervezeti formában valósulnak meg, úgymint a települési önkormányzatokban, a települések között létrejövõ önkéntes társulásokban, valamint a területi önkormányzatokban. A viták lényege az, hogy az állam helyesen ítéli-e meg a települések mit akarnak és mit képesek önállóan maguk ellátni a feladatokból, mit kell területi önkormányzatoknak, s mit az állam területi szerveinek elvégezni.

Az Alkotmány 41. § (1) bekezdése kimondja "A Magyar Köztársaság területe, fõvárosra, megyékre, városokra és községekre tagozódik." Az Alkotmány 42. §-ának elõírása szerint e körben a választópolgárok közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga.

Az Ötv. 1. § (1) bekezdése deklarálja a község, a város, a fõváros és kerületei, valamint a megye önkormányzata a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi érdekû közügyekben önállóan jár el. Ebbõl következik, hogy a helyi önkormányzat, így a megye is - a törvény keretei között - önállóan szabályozhatja, illetõleg egyedi ügyekben szabadon igazgathatja a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi közügyeket (1. § (3) bekezdése.)

A magyar törvényi szabályozás az Európai Önkormányzati Karta elõírását követi. A Karta 3. cikkelye a települési és a regionális önkormányzatokra egyaránt érvényesen kimondja, hogy a helyi önkormányzás a helyi igazgatási szervek jogszabályi kereteken belüli jogát, valóságos lehetõségeit jelenti a közügyek jelentõs részének saját hatáskörében és a lakosság érdekében történõ szabályozása és igazgatása terén.

Az Ötv. egyik alapelve, hogy a jogállást tekintve egyenjogú megyei és a települési önkormányzatok között nincs függõségi (alá-fölérendeltségi) viszony. A törvény megszüntette a megyék korábbi pénzelosztó szerepét, de erõsítette közszolgáltatási funkcióikat.

 VIII. fejezet

A MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT

A megyei önkormányzat feladata és hatásköre

69. § (1) A megyei önkormányzat, területi önkormányzat, köteles ellátni azokat a törvényben elõírt feladatokat, amelyek megoldására települési önkormányzat nem kötelezhetõ. Törvény a megyei önkormányzat kötelezõ feladatává teheti az olyan körzeti jellegû közszolgáltatás biztosítását, amely a megye egész területére vagy nagy részére kiterjed. Törvény kötelezõ megyei feladatként írhatja elõ az olyan körzeti jellegû közszolgáltatás megszervezését, ahol a szolgáltatást igénybe vevõk többsége nem a szolgáltatást nyújtó intézmény székhelye szerinti települési önkormányzat területén lakik.

A törvény elvi jelentõséggel deklarálja, hogy a megyei önkormányzat (közvetlen választás útján létrejövõ) területi önkormányzat. E meghatározás nem hierarchikus viszonyt fejez ki. A törvény azzal, hogy a megyei önkormányzatot területi önkormányzatként határozta meg, alapot teremtett a megyei, illetõleg a települési önkormányzati típusok, szintek közötti funkcióbeli különbségek megjelenítésére. A megyei és a települési önkormányzatok egyaránt helyi önkormányzatok, de részben eltérõ - a törvényekben differenciáltan megjelölt - feladatokat teljesítenek.

A megye alapvetõ rendeltetése az, hogy kiegészítõ, kisegítõ (szubszidiárius) jelleggel mindazokat a közszolgáltatásokat biztosítsa, amelyeknek ellátására a települések gazdasági helyzetükbõl adódóan, valamint a települési társulások esetlegességei miatt nem képesek.

Kötelezõen ellátandó feladatot a megyei önkormányzatnak is csak törvény állapíthat meg. A kötelezõ feladatokra vonatkozó szabályozás többlépcsõs. Ennek az Ötv. csupán elsõ szintjét jelenti, mivel a második szintet az ún. hatásköri törvény (1991. évi XX. törvény) adja. A harmadik szint a további ágazati, szakmai törvények lehetnek, amelyek újabb kötelezõ feladatok elõírásával bõvíthetik a megye feladat- és hatásköreit, ezekre az egyes közszolgáltatások érintésekor konkrétan is utalnak.

A megyei önkormányzatnak a törvény kétféle további kötelezõ közszolgáltatási feladatot adhat. Elõször törvény megyei kötelezõ feladattá teheti az olyan körzeti közszolgáltatás biztosítását, amely a megye egészére, vagy nagy részére kiterjed. A második esetben a törvény megyei kötelezõ feladattá nyilváníthatja a megyén belüli kisebb körzetre kiterjedõ közszolgáltatás megszervezését, ahol a szolgáltatást igénybe vevõk többsége nem a szolgáltatást nyújtó intézmény székhelye szerinti települési önkormányzat területén lakik. A székhelytelepülést - elsõsorban a körzeti érdekeket szolgáló - közszolgáltatás fenntartására és fejlesztésére nem lenne méltányos törvényileg kötelezni, ugyanakkor a fontos körzeti közszolgáltatást a választott megyei önkormányzat el tudja látni szubszidiárius jellege folytán.

A megyei önkormányzati feladat- és hatáskörök tartalma és terjedelme függ

- a törvényalkotó akaratától, milyen mértékben és tartalommal növeli a megyei önkormányzatok feladat- és hatáskörét;

- a települési önkormányzatok fakultatív feladatvállalásától;

- a megyei önkormányzatok fakultatív feladatvállalásának aktivitásától.

A megye fõbb közszolgáltató feladatai különösen az alábbiak

- térségi közszolgáltatás és intézményfenntartás (e körben részben a városok kisegítése);

- a települési önkormányzatokkal közös vállalkozások, társulások létrehozása;

- érdekösszehangolás, különösen az önkormányzati infrastruktúra, az idegenforgalom, a munkaerõ-gazdálkodás, a környezet- és természetvédelem, a területi információs rendszer kialakítása tekintetében;

- a nemzetközi kapcsolatok szervezése;

- együttmûködés más köztestületekkel, civil szervezetekkel, egyházakkal, nemzetiségi és etnikai kisebbségek szervezeteivel;

- minden olyan szolgáltatás, vállalkozás szervezése, amelyhez a települések a megye közremûködését igénylik.

(2) A körzeti jellegû közszolgáltatást biztosító megyei intézmény székhelye szerinti település önkormányzata - a megyei önkormányzat egyetértésével - az intézmény fenntartását, fejlesztését és irányítását a megyei önkormányzattól átvállalhatja.

(3) A megyei önkormányzat a körzeti közszolgáltatást biztosító megyei intézmény székhelye szerinti települési önkormányzat kérésére az intézmény fenntartását, fejlesztését és irányítását a települési önkormányzatnak - legalább hároméves idõtartamra - átadja, ha a megelõzõ négy év átlagában a településen lakóhellyel rendelkezõ lakosok közül került ki az intézményi szolgáltatást igénybe vevõk többsége.

(4) A közszolgáltatási feladatot ellátó intézmény átadását, átvételét megállapodásba kell foglalni.

 

(5) A törvényben kötelezõ megyei feladatként elõírt közszolgáltatások körében a települési önkormányzat - saját maga vagy társulásával közösen - önként vállalt önkormányzati feladatként új körzeti intézményt hozhat létre, új körzeti szolgáltatást szervezhet meg.

(6) A (2)-(3) bekezdésben szabályozott esetekben a települési önkormányzat - az átvett vagy átvállalt feladatokkal arányos - bevételi támogatásban részesül. A székhelytelepülés megyei önkormányzattól, illetve az állami költségvetésbõl átengedett bevételi támogatáson túl nem igényelhet más kiegészítõ állami vagy megyei támogatást, és nem utasíthatja el az általa mûködtetett közszolgáltatás iránt nem helyben jelentkezõ igények kielégítését.

A törvény biztosítja, hogy az érintett települési önkormányzatok és a megyei önkormányzat között, indokolt igény esetén - megállapodáson alapuló - feladatátadás-átvétel jöjjön létre. A törvény megteremti a lehetõséget arra, hogy a körzeti jellegû közszolgáltatást biztosító megyei önkormányzattól annak egyetértésével, a megyei intézmény székhelye szerinti települési önkormányzat átvállalhassa az intézmény fenntartását, fejlesztését és irányítását. A körzeti kötelezõ közszolgáltatást nyújtó intézményeknek a települési önkormányzat által történõ átvételét adott esetben ugyanis több tényezõ indokolttá teheti. Így például a körzeti ellátásban résztvevõ önkormányzatok anyagi teherbíró-képessége, az intézmény mûködési adottságai, a korábban kialakult és jól mûködõ hagyományok.

A megyei önkormányzat a körzeti közszolgáltatást biztosító megyei intézmény székhelye szerinti települési önkormányzat kérésére, az intézmény fenntartását, fejlesztését és irányítását átadja (átadhatja) a települési önkormányzatnak. Ehhez azonban a törvény feltételeket is támaszt. Egyrészt a települési önkormányzatnak azt kell - tapasztalati adatok alapján - igazolnia, hogy a megelõzõ négy év átlagában a településen lakóhellyel rendelkezõk közül került ki az intézményi szolgáltatást igénybe vevõk többsége. Másrészt pedig a törvény egy minimális idõtartamot - legalább három évet - jelöl meg, az intézményirányítás viszonylagos stabilizálása érdekében az átadásra és a feladatteljesítésre.

Az esetleges közös (megye-település) feladatellátás, intézményfenntartás, fejlesztés és irányítás tartalmára (például kórház-járóbeteg-szakellátás; gimnázium-szakközépiskola) az érintettek megállapodást kötnek, társulást hozhatnak létre. A törvény e helyütt nem részletezi a megállapodás tartalmát, az esetleges kötelezõ törvényi elemeit sem sorolja fel, mert az önkormányzatokra bízza a szükséges és elégséges átadási-átvételi feltételek - megegyezésen alapuló - kimunkálását és rögzítését a kölcsönös érdekekre alapozva. Az önkormányzatok közötti társulások részletes szabályait a helyi önkormányzatok társulásairól és együttmûködéseirõl szóló 1997. évi CXXXV. törvény tartalmazza.

A törvény gondoskodik arról is, hogy a települési önkormányzat - amely a megyei önkormányzat feladatkörébe tartozó közszolgáltatás átvételét határozza el a megyétõl - többletigényeket ne támaszthasson sem a megyei-, sem pedig az állami költségvetés felé. Kimondja, hogy a megyei feladatot átvállaló települési önkormányzatot illeti meg az átvállalt feladattal arányban álló bevételi támogatás, de ezen túlmenõen nem formálhat jogszerû igényt más kiegészítõ állami vagy megyei többlet-támogatásra. Fontos garancia a környezõ települések számára még az, hogy a közszolgáltatást átvállaló települési önkormányzat nem utasíthatja el az általa mûködtetett közszolgáltatás iránt a nem helyben jelentkezõ igényeket. Nem teheti meg tehát a feladatot átvállaló települési önkormányzat, hogy a megyétõl átveszi a közszolgáltatást, majd pedig leépíti azt és csak a saját területén élõ polgárok ellátásáról gondoskodik, nem törõdve a körzetben levõ települések lakóival, akik ellátását a megyei közgyûlés korábban biztosította.

 

70. § (1) A megyei önkormányzat kötelezõ feladatként gondoskodik különösen

a) a középiskolai, szakiskolai és kollégiumi ellátásról, amennyiben azt a külön törvény szerint ellátást biztosító települési önkormányzat nem vállalja; a természet és a társadalom megyében levõ kulturális javainak, valamint a történeti iratoknak a gyûjtésérõl, õrzésérõl, tudományos feldolgozásáról; továbbá a megyei könyvtári szolgáltatásokról, a pedagógiai és közmûvelõdési szakmai tanácsadásról és szolgáltatásokról; a megyei testnevelési-, sportszervezési, valamint a gyermek- és ifjúsági jogok érvényesítésével kapcsolatos feladatokról;

b) az egészségügyi intézményekben tartós gyógykezelés alatt álló gyermekek oktatásáról, a többi tanulóval együtt nem foglalkoztatható fogyatékos gyermekek oktatásáról, nevelésérõl, gondozásáról; az alapellátást meghaladó egészségügyi szakellátásról, amennyiben azt a külön törvény szerint ellátásra kötelezett települési önkormányzat nem vállalja, valamint a gyermek- és ifjúságvédelmi szakellátásról; a szakosított szociális szolgáltatások területi összehangolásáról; továbbá gondoskodik egyes, szakosított ellátás körébe tartozó feladatokról;

c) az épített és természeti környezet védelmével, a térségi területrendezéssel kapcsolatos feladatok összehangolásáról, a megyei idegenforgalmi értékek feltárásáról, a megyei idegenforgalmi célkitûzések meghatározásáról, a teljesítésükben részt vevõk tevékenységének összehangolásáról; továbbá közremûködik a térségi foglalkoztatási feladatok és a szakképzés összehangolásában, valamint részt vesz a területi információs rendszer kialakításában.

(2) Ha az (1) bekezdés a)-b) pontjában meghatározott feladatot ellátó megyei intézmény a települési önkormányzat kötelezõ feladat- és hatáskörébe tartozó, vagy általa önként vállalt közszolgáltatást is biztosít, az intézmény székhelye szerinti települési önkormányzat kezdeményezésére, a megyei önkormányzat az intézmény közös fenntartására, fejlesztésére és irányítására megállapodást köt, vagy társulást hozhat létre.

A megyei önkormányzat kötelezõ közszolgáltatási feladatai sokrétûek, s leginkább az intézményfenntartás körében lelhetõk fel. A körzeti intézményi szolgáltatás és intézményfenntartás a megyei önkormányzati tevékenység egyik meghatározó része. A településekhez kötött, valamint a megyei intézményrendszer (közmûvelõdési, közgyûjteményi, mûvészeti, oktatási egészségügyi, szociális ellátási) nem választható el az országos rendszerektõl. Legtöbb esetben azok egymásra épülnek és egymást kiegészítik.

A megyei önkormányzat és a települési önkormányzat közötti munkamegosztásban az jut kifejezésre, hogy - érdekeltségüktõl és a teljesítõképességüktõl függõen - elsõsorban a települési önkormányzatok látják el a helyi közügyeket. A megye változatlanul kisegítõ, kiegészítõ jelleggel végzi a területén a kistérségi, körzeti önkormányzati közszolgáltatásokat.

A törvény a megyei önkormányzat közszolgáltatási feladat- és hatásköreinek viszonylagos stabilitására törekszik. Szûk körben bõvítette a megyei önkormányzat kötelezõ feladat- és hatásköreit a több településre kiterjedõ, a települési érdekeken túlmutató önkormányzati szolgáltatások ellátása tekintetében.

A megyei önkormányzati kötelezõ feladatként - a közoktatási és a közmûvelõdési ágazatban - a középiskolai és szakiskolai, valamint a kollégiumi ellátásról abban az esetben gondoskodik, ha azt külön törvény szerint ellátást nyújtó települési önkormányzat nem vállalja.

Az "ügy ura" ilyenkor a települési önkormányzat marad. Maga dönti el, hogy önállóan kíván-e gondoskodni (saját intézményével, szerzõdéses megállapodás révén, a szolgáltatás megvásárlásával, társulás útján stb.) a jelzett közszolgáltatásokról, avagy a feladat teljesítését nem vállalja, s ez esetben nyilatkozatot tesz a megyei önkormányzatnak, amelynek pedig ezáltal a kötelességévé válik az ellátás megszervezése, mûködtetése.

A megyei önkormányzat köteles gondoskodni viszont a kollégiumi és a nemzeti és etnikai kisebbségi kollégiumi ellátásról, a középiskolai és a szakiskolai ellátásról, a felsõoktatásról, az alapfokú mûvészetoktatásról, a pályaválasztási tanácsadásról, a nevelési tanácsadásról, a logopédiai szolgáltatásról, a gyógytestnevelésrõl abban az esetben, ha a települési önkormányzat a feladat ellátását nem vállalja. A megyei önkormányzat a fentieken túl oktatási szolgáltatásokat is nyújt (pl. a középiskolai és a szakiskolai felvételekrõl szóló tájékoztatók, a testi, érzékszervi, értelmi, beszéd- vagy más fogyatékos gyermekek, tanulók óvodai, iskolai, továbbá kollégiumi ellátása, a gyógypedagógiai szolgáltatás, a konduktív pedagógiai ellátás). A megyei önkormányzat ajánlás formájában adja ki a megyei intézményhálózat mûködtetési fejlesztési tervet, továbbá együttmûködési megállapodás megkötését kezdeményezi a megye területén mûködõ önkormányzatokkal a közoktatással összefüggõ szolgáltatások megszervezésére. [Lásd 1993. évi LXXIX. törvény 86. § (3), 87. § (1), 89. §.]

A természet és a társadalom megyében lévõ muzeális emlékeinek, valamint a történeti iratoknak a gyûjtésérõl, õrzésérõl, tudományos feldolgozásáról a megyei önkormányzat gondoskodik. A törvényben külön hangsúlyt kapott a megyei könyvtári szolgáltatásokról, továbbá a pedagógiai és a közmûvelõdési szakmai tanácsadásról és szolgáltatásokról való gondoskodás kötelezettsége. (Lásd 1997. évi CXL. törvény.) E törvény szerint például a megyei önkormányzat feladata gondoskodni a kulturális javak gyûjtésérõl, õrzésérõl, tudományos feldolgozásáról és bemutatásáról, a régészeti örökség védelmérõl múzeumi szervezet fenntartásával gondoskodni [1997. évi CXL. törvény 45. § (1)-(4)], továbbá megyei feladat a megyei könyvtár fenntartása, a települési könyvtárak együttmûködésének szervezése, a tevékenységüket segítõ szolgáltatások nyújtása (1997. évi CXL. törvény 66. §).

Megyei önkormányzati kötelezõ feladattá vált a megyei testnevelési- és sportszervezési, valamint a gyermek és ifjúsági jogok érvényesítésével kapcsolatos feladatok teljesítése is. A megyei önkormányzat a testnevelési és sportszervezési feladatai körében segíti a versenyrendszerek kialakítását, a sportrendezvények szervezését, közremûködik a sportszakemberek alapfokú képzésében és továbbképzésében, részt vesz a nemzetközi testnevelési és sportkapcsolatokban, gondoskodik - a sportági szakszövetségekkel együttmûködve - a játékvezetõk, versenybírók, túravezetõk képzésérõl és továbbképzésérõl, segíti a megye területén mûködõ testnevelési, diák-, szabadidõ és versenysport, valamint a természetjárási szervezetek tevékenységét, biztosítja a szakszövetségek mûködésének alapvetõ feltételeit, összeállítja és közreadja az éves megyei versenynaptárt és szabadidõs naptárt, ellátja az állami sportinformációs adatszolgáltatási feladatokat, a hatáskörébe utalt ellenõrzési, pénzügyi és gazdasági feladatokat. [A sportról szóló 1997. évi CXLVI. törvénnyel módosított 1996. évi LXIV. törvény 3. §-a szerint.]

A megyei önkormányzat kötelezõ feladata - az egészségügyi és a szociális ágazatban - a fentiekhez hasonló feladat- és hatáskör-telepítõ logikát követ. Eszerint az alapellátást meghaladó egészségügyi szakellátásáról (így különösen kórházak, járóbeteg-szakrendelések), amennyiben azt a külön törvény szerint (az egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV. törvény) ellátásra kötelezett települési önkormányzat nem vállalja, a megyei önkormányzat gondoskodik. A megyei önkormányzat gondoskodik azoknak a szakosított szociális ellátásoknak a megszervezésérõl, amelyek biztosítására a települési önkormányzat nem köteles, továbbá ellát módszertani feladatokat, megbíz e teendõkkel ápolást, gondozást nyújtó vagy rehabilitációs intézményt. A szociális szolgáltatások területi összehangolását, az egyes szakosított szolgáltatások ellátása körébe tartozó teendõket - részben új feladatként - a megyei önkormányzat teljesíti (a szociális igazgatásról és a szociális ellátásról szóló módosított 1993. évi III. törvény szerint).

A megyei önkormányzat ellátja az épített és természeti környezet védelmével összefüggõ teendõk egy részét. A megyei idegenforgalmi értékek feltárásával, ezen célkitûzések meghatározásával kapcsolatos feladatokat is végez. Az utóbbi kört érintõen bõvültek teendõi, hiszen jogkört kapott az országos jelentõségû idegenforgalmi értékek hasznosításában közremûködõk tevékenységének összehangolására is.

A megyei önkormányzat az épített és természeti környezet védelmével kapcsolatos feladatainak ellátása érdekében környezetvédelmi programot készít (a települési önkormányzatokkal egyeztetve), a megyei jogú városok tekintetében az egyeztetõ bizottság (Ötv. 61/A. §) keretében. Elõzetes véleményt nyilvánít a települési önkormányzatok környezetvédelmi programjáról, kezdeményezheti azok megosztását, állást foglal a környezetvédelmi rendeletek tervezeteivel kapcsolatban [1995. évi LIII. törvény 46. § (2)]. A megyei önkormányzat feladata még a megye arculatát befolyásoló, több települést érintõ táji, természeti és épített környezet védelme és alakítása, a települési önkormányzatok arra irányuló tevékenységének segítése. (Errõl bõvebben az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló 1997. évi LXXVIII. törvény rendelkezik.)

Új megyei önkormányzati feladat a térségi területrendezés koordinációja, valamint a térségi foglalkoztatási feladatok és a szakképzés összehangolása, végezetül pedig a területi információs rendszer kialakításában való közremûködés. A térségi területrendezés tartalmát és a megyei önkormányzat feladatait az 1996. évi XXI. törvény 11. §-a tartalmazza. Eszerint a megyei önkormányzat a megye területére vagy térségére területfejlesztési tervet készít. A hosszú távú elõrejelzések alapján területileg összehangolja különösen az oktatási, a közmûvelõdési, az egészségügyi, a szociális, az épített és természeti környezet védelmével kapcsolatos, valamint az idegenforgalmi feladatait. Biztosítja azok összhangját a megyei gazdaságfejlesztési és foglalkoztatáspolitikai koncepciókkal.

Koordinálja a megye települési önkormányzatai felkérése alapján a települések fejlesztési tevékenységét. Együttmûködik a megye gazdasági szereplõivel. A települési önkormányzatok felkérése alapján elõsegíti a helyi önkormányzatok területfejlesztési társulásainak szervezõdését.

Feltétlenül szükséges szólni arról a nagy jelentõségû határozatról, amelyet az Alkotmánybíróság a megyei területrendezési terv elkészítésével kapcsolatban hozott az alkotmányos követelmények meghatározásáról [3/1997. (I. 22.) AB határozat]. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a területfejlesztésrõl és a területrendezésrõl szóló 1996. évi XXI. törvény 11. § (3) bekezdése és 27. § (2) bekezdésének a) pontja alkotmányellenes, ezért e rendelkezéseket megsemmisítette. A hivatkozott törvény 11. § (3) bekezdése a következõképpen szól "A megyei önkormányzat közgyûlése a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott területrendezési tervet megállapító rendeletben a más jogszabályoknál elõírtaknál nagyobb mértékben korlátozó terület-felhasználási szabályokat határozhat meg." Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy ez a felhatalmazás "mind a korlátozások jellegét, mind azok mértékét illetõen teljesen szabad kezet ad a megyei önkormányzat közgyûlése számára, s tartalmát tekintve nem egyéb, mint az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében az országgyûlés számára fenntartott szabályozási jogkör átruházása a megyei önkormányzatra".

Ugyanennek a törvénynek a 27. § (2) bekezdés a) pontja pedig a minisztert hatalmazta fel arra, hogy rendeletben állapítsa meg a terület- felhasználás és tájhasznosítás, a terület- és tájrendezés országos, illetve térségi szabályait. Ennek kapcsán az Alkotmánybíróság a következõket szögezte le "Amit a törvény elmulasztott, azt miniszteri rendelet nem pótolhatja. Alapvetõ jogot sem a kormány-, sem miniszteri rendelet nem korlátozhat. A törvény 27. § (2) bekezdésének a) pontjában a tulajdonviszonyokat is érintõ terület-felhasználási és tájhasznosítási terület- és tájrendezési szabályozás jogkörében a miniszternek adott felhatalmazást tehát ugyanúgy sérti az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének és 13. § (1) bekezdésének elõírásait, mint a megyei önkormányzatoknak biztosított behatárolatlan szabályozási jogosítvány."

Ugyanennek a törvénynek a 11. § (2) bekezdés b) pontja akként rendelkezett, hogy a megyei önkormányzat közgyûlése fogadja el - az érintett települési önkormányzatok véleményeinek figyelembevételével - a megyei területrendezési terveket. Ezen rendelkezés alkalmazását illetõen az Alkotmánybíróság megállapította, hogy "a megyei területrendezési terv egyeztetésében érintett valamennyi települési önkormányzat - és a területfejlesztési koncepciók és programok, valamint a területrendezési tervek egyeztetésének és elfogadásának rendjérõl szóló 184/1996. (XII. 11.) Korm. rendelettel az egyeztetésben való részvételre feljogosított egyéb szerv, vagy szervezet - véleményének kikérése és figyelembevétele, azaz a döntéshozatalnál való mérlegelése az Alkotmány 44/A. §-ból eredõ olyan alkotmányos követelmény, melynek elmulasztása alapul szolgál a területrendezési tervet megállapító rendelet megsemmisítésére."

Más témára térve a térségi foglalkoztatási feladatok és az ezekkel szervesen összekapcsolódó szakképzés összehangolása a területi munkaügyi központokkal való szoros együttmûködést jelent, esetleg egyes feladatköröknek, pénzügyi alapoknak a megyei közgyûléshez történõ átadásával.

A testületi információs rendszer kialakítása pedig minimálisan két szálon fut. Indokolt relatíve különválasztani, mégis egységként kezelni az önkormányzati (belsõ) és az állami (külsõ) adatgyûjtési, feldolgozási és felhasználási rendet.

(3) A területfejlesztési feladatok, illetõleg a kormányzati területi fejlesztési programok összehangolását - a külön törvényben megállapított feladatkörben és szervezetben - a megyei területfejlesztési tanács végzi.

A területfejlesztés az állam és az önkormányzatok közös feladata. Új típusú intézményként határozta el a törvény a megyei területfejlesztési tanács felállítását, valamint a megyehatárokon túlterjedõ egyes területfejlesztési feladatokra a megyei területfejlesztési tanácsok által létrehozható regionális fejlesztési tanácsot.

A településfejlesztési feladatok, illetõleg a kormányzati területi fejlesztési programok összehangolását - a területfejlesztési és területrendezési törvényben megállapított feladatkörben és szervezetben - a megyei területfejlesztési tanács végzi. A megyei területfejlesztési tanácsok megalakulására 1996 nyarán került sor. A tanácsok sajátos jogállású szervezõdések. A tanácsban az államot a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter képviselõje képviseli. A gazdaság képviselõi a kamarák (az agrár, az ipari és kereskedelmi, valamint a kézmûves), valamint a megyei munkaügyi tanács munkaadói és munkavállalói oldala. Az önkormányzatok képviselõi a megyei közgyûlés elnöke, a megyei jogú város polgármestere, továbbá statisztikai kistérségenként az önkormányzati társulások képviselõi.

A megyei területfejlesztési tanácsok saját bevétellel nem rendelkeznek, fõ feladatuk a központi alapból biztosított - a kormányrendeletekben meghatározott elosztási elvek és szabályok szerint - a források pályázati úton történõ elosztása, a térségi kiegyenlítés, illetve fejlesztési célok megvalósítása.

A tanács elnöke a törvény erejénél fogva a megyei közgyûlés elnöke, melynek következtében a két testület mûködése közötti összhang biztosítható. A megyei területfejlesztési tanácsok létrehozatalával áttörés következett be a központi alapok decentralizálása tekintetében még akkor is, ha ezen a csatornán az összes térségfejlesztésre fordítható összegnek csupán alig egytizede kerül felhasználásra. A megyei területfejlesztési tanácsok a térségfejlesztési feladatok hatékonyabb ellátása érdekében szoros együttmûködésre törekszenek a megyei munkaügyi tanácsokkal, valamint a megyei vállalkozási központokkal, továbbá a térségfejlesztésben szerepet betöltõ megyei szervezetekkel.

(4) A megyei önkormányzat a törvényi kötelezettségeinek teljesítésén túl szabadon vállalhat olyan közfeladatokat, amelyeket törvény nem utalt más szerv kizárólagos feladat- és hatáskörébe, illetve amelynek gyakorlása nem sérti a megyében levõ községek és városok érdekeit.

A kötelezõ feladatok mellett a megye önként is vállalhat olyan közfeladatokat, (pl. színház, uszoda mûködtetése, fenntartása) amelyeket jogszabályok nem utaltak más szerv kizárólagos feladat- és hatáskörébe. A megye nem vállalhatja azonban a megyében lévõ község és város területére kiterjedõ azon fakultatív feladatok teljesítését, amelyeket az adott település önkormányzata maga kíván megoldani, vagy amely feladat megyei szintû megvalósítását a település saját érdekeivel ellentétesnek tartja. Önként vállalt önkormányzati feladatként új körzeti intézmény is létrehozható, új körzeti szolgáltatás szervezhetõ meg.

A fakultatíve vállalt feladatoknál azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy ne szenvedjen csorbát a törvényekben kötelezõen meghatározott települési feladatok megvalósítása. A megyei önkormányzat önként vállalt feladatai jellemzõen a következõk lehetnek

- a megye települési önkormányzatai - a térség helyzetébõl adódóan - érdekeinek megjelenítése, érvényre juttatása,

- részvétel önkormányzati társulásokban, a helyi igények alapján új társulások kezdeményezése,

- szorgalmazza a települési önkormányzatok közös gazdasági alapjának létrehozását, amiben saját eszközeivel részt vehet,

- kisegíti a vállalkozásbarát környezet kialakítását, biztosítja a megye gazdasági szereplõinek tájékoztatását szolgáltatások, együttmûködési formák kidolgozásával,

- vállalkozói alapítványok útján piaci információt biztosít, közremûködik források feltárásában, vállalkozási tevékenységet végez, közremûködik a megye szellemi életének serkentésében és a tudomány támogatásában,

- az egészséges életmód szélesebb körû elterjesztése érdekében pályázatok kiírásával, sportcélú alapítvány létrehozásával támogatja a sportot, a turizmust és a természetjárást, eredményességi és eseti támogatással ösztönzi a verseny- és élsportot.

A megyei önkormányzat által ellátandó feladatok megyénként eltérhetnek és döntõen függnek a települési önkormányzatok feladatvállalásától. A megyei közgyûlések programjai a felsorolt közszolgáltatási feladatokat maguk sem tekintik lezártnak. A fakultatív feladatellátás köre 1990-1997 között folyamatosan bõvült, néhány konkrét területen különösen aktív volt. A távbeszélõ ellátás fejlesztését szolgáló térségi koordinációban, az útépítési programok megvalósításában és szervezésében, az autópályák elõkészítõ munkáinak megyei szintû koordinálásában, az egészséges vízellátási és a vízminõséget javító programok végrehajtásában, a szennyvíztisztítás, a kommunális hulladék elhelyezésének körzeti szervezésében különösen számottevõk az elmúlt két önkormányzati ciklusban az országos eredmények.

 

71. § (1) A megyei önkormányzat a saját terve és költségvetése alapján bevételeivel szabadon gazdálkodik, rendelkezik a törvényben meghatározott megyei önkormányzati tulajdonnal és vállalkozási tevékenységet folytathat. Feladatainak eredményesebb ellátása érdekében szabadon társulhat más megye és bármely település önkormányzatával.

A helyi (megyei és települési) önkormányzatok alapjogai egyenlõek, hierarchikus viszonyokat nem érvényesíthetnek. A megyei önkormányzat is autonóm testület. Saját költségvetése van, bevételeivel szabadon gazdálkodik, önállóan rendelkezik a törvényben meghatározott megyei önkormányzati tulajdonnal és vállalkozási tevékenységet is folytathat. Szabadon társulhat más megyei és települési önkormányzattal (illetékességi korlátok nélkül). Döntéseit a feladatainak minél eredményesebb ellátása motiválja.

 

(2) A megyei önkormányzat közgyûlése saját feladatkörében rendeletet alkothat, a döntési hatáskörébe tartozó ügyekben megyei népszavazást rendelhet el.

A törvény a megyei önkormányzat rendeletalkotási tárgyköreit kizárólag saját feladat- és hatásköréhez igazítva állapította meg. A népszavazás elrendelését csak a megyei közgyûlés döntési hatáskörében teszi lehetõvé. A települési önkormányzatokéhoz képest a szabályozási kör szûkítése a megyei feladat- és hatáskörök sajátosságából fakadt. A törvény által nem rendezett helyi társadalmi viszonyok megyei szabályozása azonban nem sértheti a települési önkormányzatok önálló szabályozási jogosultságát. A megyei közgyûlés a saját feladatkörében, illetõleg saját döntési hatáskörében - az általános szabályok szerint - hozhat rendeletet, rendelhet el népszavazást.

A megyei önkormányzatok rendeletalkotási tárgyai különösen az alábbiak lehetnek

- a körzeti jellegû szolgáltatásokkal, az intézményrendszerek mûködésével,

- a megyei önkormányzati tulajdonnal,

- a szabadon vállalt közfeladatok ellátásával,

- a megyei önkormányzat szervezeti rendjével, mûködésével,

- a megyei szimbólumokkal, címek, elismerések, kitüntetések adományozásával

kapcsolatos szabályozás.

 

A megyei önkormányzat szervezete

72. § A megyei önkormányzat jogi személy. Feladatait és hatáskörét a közgyûlés látja el. A megyei önkormányzatot a közgyûlés elnöke képviseli.

A megyei önkormányzati feladat- és hatáskörök címzettje a megyei közgyûlés. A közgyûlés azonban egyes hatásköreit választott szerveire (bizottság, társulás, közgyûlés elnöke) ruházhatja, ilyen módon biztosítja az ügyek folyamatos intézését. A képviselõ-testület (közgyûlés) meghatározó szerepe a megyei önkormányzatnál is érvényesül.

A közgyûlés feladat- és hatáskörében szabadon dönthet. A közgyûlés felelõs vezetõje a közgyûlés elnöke. Az elnök

- elõkészíti, összehívja és vezeti a közgyûlés ülését, biztosítja széleskörû nyilvánosságát, demokratikus mûködését,

- a közgyûlés feladat- és hatáskörében hozott döntései végrehajtásával gondoskodik a körzeti (területi) közszolgáltatások mûködtetésérõl,

- irányítja, szervezi, koordinálja a megyei önkormányzat költségvetése elkészítését végrehajtását, a megyei önkormányzati vagyonkezeléssel, valamint a vállalkozásokkal kapcsolatos tevékenységet,

- koordinálja a megyei önkormányzat által fenntartott intézmények mûködését és fejlesztését, e szervek önkormányzati ellenõrzését, szervezi a területi és nemzetközi kapcsolatokat, e kapcsolatokban képviseli az önkormányzatot.

A megyei önkormányzatot a közgyûlés elnöke képviseli, aki a törvény erejénél fogva jogosult a megyei közgyûlés képviseletére. A megyei közgyûlés képviseletével meg lehet bízni más tisztségviselõt is (alelnök, tanácsnok, bizottsági elnök), vagy képviselõ-testületi tagot, illetõleg a megyei közgyûlés hivatala dolgozóját (fõjegyzõ), de szükség esetén a jogtanácsost is.

BH1994. 460. A helyi önkormányzatokról szóló törvény értelmében a megyei önkormányzat jogi személy. A képviselõ-testület (a megyei közgyûlés) látja el a feladatait és gyakorolja a hatáskörét, azonban nem jogi személy, ezért nincs perbeli jogképessége [1990. évi LXV. tv. 72. § (1) bek., Pp. 48. §].

 

73. § A megyei közgyûlés elnökét a megyei közgyûlés - saját tagjai sorából - titkos szavazással választja a megbízatásának idõtartamára.

Összhangban az Európai Önkormányzati Chartának a közvetlen választásokra vonatkozó kritériumaival a megyei közgyûlés tagjait a választópolgárok (kivéve a megyei jogú város választópolgárait) közvetlenül, listán választják. A jelölõ szervezet egy megyében két listát állíthatott az 1994. évi önkormányzati választáson a megyei közgyûlési tagok választására egyet a 10 000 vagy ennél kevesebb lakos települések számára, egyet a 10 000-nél több lakosú települések számára (1994. évi LXII. törvény 46/A. §). A listák a leadott szavazatok arányában jutnak mandátumhoz. A közgyûlés tagjainak száma jórészt a lakosságszám függvényében változik, 13 megyében 40 fõ, s csak 2 megyében haladja meg az 50-et (Borsod-Abaúj-Zemplén - 59 fõ; Pest megye - 80 fõ).

A helyi önkormányzati képviselõk és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvényt az Országgyûlés több ízben (1992., 1993., 1994., 1996.) módosította. A legutóbbi módosítás az 1997. évi törvénnyel módosított szöveg. Eszerint is (46./A. § (1) bekezdés), a jelölõ szervezet egy megyében két listát állíthat a megyei közgyûlési tagok választására. Egyet a 10 000 vagy ennél kevesebb lakosú települések számára, egyet a 10 000-nél több lakosú települések számára. Módosított szövegrész az, hogy ha a megyei listáról megválasztott képviselõ kiesik, helyére az eredetileg bejelentett listáról a jelölõ szervezet által bejelentett jelölt lép (53. § (3) bekezdés).

A megyei közgyûlés elnökét a megyei közgyûlés a saját tagjai sorából választja a közgyûlés megbízatásának idõtartamára. Eltörölte az 1994. évi törvénymódosítás a tisztségviselõ-választás kétharmados szavazati többségét, fenntartotta viszont a titkosságot, s lehetõvé tette több megyei közgyûlési alelnök választását a közgyûlési tagok sorából. (A választási eljárás új szabályait az 1997. évi C. törvény tartalmazza, amely 1997. november 6-án lépett hatályba.)

Törvény vagy felhatalmazása alapján kormányrendelet kivételesen a polgármester mellett a megyei közgyûlés elnökét is felruházhatja államigazgatási hatáskörrel [Ötv. 7. § (1)]. A honvédelmi, polgári védelmi, katasztrófa-elhárítási ügyekben a megyei közgyûlés elnöke részt vesz az országos államigazgatási feladatok helyi irányításában és végrehajtásában [Ötv. 7. § (2)]. Ez azt jelenti, hogy a megyei védelmi bizottság irányítása a megyei közgyûlés elnökének feladatköre. E döntések ugyanis társadalompolitikai kihatásúak. Helyes, ha azokat szakemberek elõkészítésében ugyan, de a politikai felelõsséggel bíró közjogi testület, választott tisztségviselõ (nem pedig köztisztviselõ) hozza meg.

 

74. § (1) A megyei közgyûlés tisztségviselõi: az elnök, a saját tagjai közül választott alelnök (alelnökök), akiket a közgyûlés titkos szavazással választ.

(2) A megyei közgyûlés köteles megalakítani a pénzügyi bizottságát. Emellett a megyei közgyûlés meghatározott feladatainak eredményesebb ellátása érdekében - a tanácsnoknak választott megyei képviselõk és más megyei képviselõk tagsági többségét biztosítva - szabadon alakíthat bizottságokat. A megyei közgyûlés a bizottság további tagjait a szolgáltatást nyújtók és igénybe vevõk, valamint a szolgáltatásban más módon érdekeltek képviselõibõl választja meg. A bizottság elnöke megyei tanácsnok.

A megyei közgyûlés alelnöke (alelnökei) helyettesíti(k) a közgyûlés elnökét, segíti munkáját. A közgyûlés tisztségviselõi az elnök és az alelnökök. A tisztségviselõket a közgyûlés a saját tagjai sorából titkos szavazással választja meg.

A közgyûlés az Ötv. szabályait figyelembe véve bizottságokat hozhat létre. A bizottság elnöke megyei tanácsnok. A közgyûlés a pénzügyi bizottságot kötelezõen alakítja meg.

A bizottságoknak tükrözniük indokolt a feladat- és hatáskörök struktúráját. Különösképpen kifejezésre jut ez az állandó bizottságok esetében (pl. igazgatási-ügyrendi, mûvelõdési-oktatási, egészségügyi-szociális, gazdasági bizottság).

Lehetõség van a terület sajátosságától függõ albizottságok létrehozására is. Ilyen albizottságok pl. a nemzetiségi, ifjúsági, etnikai ügyekkel foglalkozó munkacsoportok.

Gyakorlattá vált, hogy az esetenként jelentkezõ feladatok megoldására a közgyûlés ideiglenes bizottságot alakít pl. jelentõs napirend közgyûlési elõkészítésére, társulások szervezésére, vállalat és intézmény létrehozásának megalapozására, ad hoc vizsgálatok lefolytatására.

A megyei közgyûlés a megyei képviselõk mellett a bizottság további tagjait a szolgáltatást nyújtók és igénybe vevõk, valamint a szolgáltatásban más módon érdekeltek képviselõibõl választja meg. A bizottsági tagok többségét megyei képviselõk közül kell kiválasztani. A megyei közgyûlés által meghatározott, körzeti közszolgáltatással foglalkozó bizottságba a törvényben írt körbõl, továbbá az érintett területekrõl indokolt bizottsági tagokat választani.

 

75. § (1) A megyei testületek és tisztségviselõk munkáját megyei önkormányzati hivatal segíti, melynek feladata a döntések szakmai elõkészítése, valamint a döntések végrehajtásának szervezése és ellenõrzése.

(2) A hivatal vezetõjét: a megyei fõjegyzõt a megyei közgyûlés nevezi ki határozatlan idõre.

(3) A megyei közgyûlés meghatározza a hivatal belsõ szervezetét és mûködésének szabályait, biztosítja a hivatal mûködésének dologi feltételeit.

A megyei testületek és tisztségviselõk munkáját a megyei önkormányzati hivatal segíti, melynek feladata a döntések szakmai elõkészítése, valamint a döntések végrehajtásának szervezése és ellenõrzése. A megyei hivatal egységes szakmai szervezet, a közgyûlés elnöke irányítja, a fõjegyzõ vezeti.

A közgyûlés elnökének irányító funkciója nem jelentheti az operatív munkaszervezés átvételét, hiszen a hivatal napi vezetését a fõjegyzõ végzi. A közgyûlés elnöke a fõjegyzõn keresztül irányítja a hivatalt, a hivatal operatív vezetését pedig a fõjegyzõ látja el és gyakorolja a hivatal köztisztviselõi körében - a megyei közgyûlés elnökét megilletõ egyetértési jog mellett - a munkáltatói jogokat.

 

76. § A megyei önkormányzat szervezetére és mûködésére a 69-75. §-ban nem szabályozott kérdésekben a települési önkormányzatokra elõírtakat megfelelõen alkalmazni kell.

A települési képviselõ-testület szervezetének és mûködésének szabályai (a képviselõ-testületi ülések száma, a döntéshozatalhoz szükséges szavazás módja, az ülések nyilvánossága, a zárt ülések tartásának esetei stb.) a települési és a megyei önkormányzatoknál lényegében azonos tartalmúak. Ezért általános szabályokat a megyei önkormányzatok szervezeténél és mûködésénél is értelemszerûen alkalmazni kell. A megyei önkormányzatnak csak néhány szervezeti és mûködési szabálya (pl. a rendeletalkotás, a tisztségviselõk megválasztásának módja és elnevezése) tér el a települési önkormányzatokra vonatkozó szabályozástól.

 IX. fejezet

AZ ÖNKORMÁNYZATOK GAZDASÁGI ALAPJAI

77. § (1) Az önkormányzat közszolgáltatásokat nyújt. Saját tulajdonnal rendelkezik és költségvetési bevételeivel, kiadásaival önállóan gazdálkodik.

Az önkormányzati közszolgáltatások igen sokrétûek [Ötv. 8. § (1)].

Ide sorolhatók például, egészségügyi ellátás (fekvõ- és járóbeteg-ellátás, egészségügyi gondozó-tevékenység), a bölcsõdei ellátás, a szociális ellátás (a ráutalt személyek pénzbeni és természetbeni ellátása, a hajléktalanokról gondoskodás, komplex családgondozás), továbbá a nevelés, oktatás (óvodai ellátás, alsó fokú és középfokú oktatás, diákotthoni ellátás, nevelési tanácsadás; nemzeti és etnikai kisebbségek óvodai, alsó- és középfokú iskolai ellátása), a közmûvelõdési, közgyûjteményi, mûvészeti tevékenység, testnevelés és sport (közösségi tér biztosítása mûvelõdési intézmények mûködtetése; könyvtár, színház, múzeum, levéltár, sportintézmények fenntartása; a testnevelési, a diáksport, a verseny- és élsport, a szabadidõsport, a természetjárás feltételeinek biztosítása). A kommunális feladatok körében különösen a köztemetõk létesítése, bõvítése, fenntartása, a kéményseprõ-ipari tevékenység, a települési folyékony hulladék leeresztõ helyének kijelölése, valamint közcélú ártalmatlanító telep létesítése, a közterület tisztántartása, lomtalanítás. A közszolgáltatások teljes köre taxatíve nem sorolható fel. A fentieken túl számos közlekedési, vízügyi, területfejlesztési, környezetvédelmi feladat is okkal megemlíthetõ lenne.

Az önkormányzati tulajdon nem új tulajdoni forma. Az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába átadott vagyon nem általában az önkormányzatoké, hanem minden vagyontárgy egyes helyi önkormányzat tulajdonába került. Az önkormányzás jogát az Alkotmány és az Ötv. az egyes települések és a megyék választópolgárai közössége számára biztosítja. Nincs arról szó, hogy az önkormányzat pl. népszavazás vagy a képviselõ-testület útján csupán a tulajdonosi jogokat gyakorolná, s nem maga volna a tulajdonos. A települési, megyei önkormányzatra a Polgári Törvénykönyvnek ugyanazok a szabályai vonatkoznak, mint bármely más tulajdonosra. A Ptk.-t módosító 1991. évi XIV. törvény a Ptk. hatályát "az önkormányzati... szervezetekre és vagyoni viszonyaira is" kiterjesztette.

Az önkormányzatok ugyanolyan tulajdonosok, mint a gazdasági élet más szereplõi. A gazdasági vállalkozásokban való részvételüket azonban korlátozza, hogy nem veszélyeztethetik a kötelezõ feladataik ellátását. Szerezhetnek azonban ingatlant, vásárolhatnak értékpapírokat, teljes vagy résztulajdonosai lehetnek vállalkozásoknak, gazdasági társaságoknak.

Az Alkotmánybíróság a 4/1993. (II. 12.) AB határozatában - az önkormányzatok tulajdonára vonatkozó szabályozás alkotmányosságának kérdései körében - abból indult ki, hogy az Alkotmány 44/C. §-a értelmében a helyi önkormányzatok alapjogai a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazatával elfogadott törvényben korlátozhatók. Az önkormányzatok alapjogait a 44/A. § határozza meg. A 44/A. § (1) bekezdés b) pontja szerint a helyi képviselõ-testület gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megilletõ jogokat, az önkormányzat bevételével önállóan gazdálkodik, saját felelõsségére vállalkozhat. A 12. § (2) bekezdés kimondja, hogy az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonjogát. A 9. § (1) bekezdése szerint a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlõ védelemben részesül.

Ez az alapjog az önkormányzatok tulajdonosi jogállását, s így autonómiáját biztosítja, különös tekintettel arra, hogy az önkormányzatok tulajdonát az önkormányzatok megalakulásával egy idõben az Alkotmány, illetve az Ötv. hozta létre, a tanácsok korábbi (állami tulajdont) kezelõi joga helyett. Az Ötv. megfogalmazása kifejezi az alapjog lényegét "... önkormányzati tulajdonával önállóan rendelkezik" [Ötv. 1. § (6) b)]. Az Alkotmány 12. § (2) bekezdésének is - "az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát" - ez ad értelemet. Az alapjog tehát a tulajdonosi jogállás teljességére irányul, de nem az önkormányzati tulajdonnak ad kiemelt védelmet. Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése szerint minden tulajdoni forma egyenjogú és egyenlõ védelmet élvez. Helyes értelmezéssel tehát az alapjog korlátozása csak akkor valósul meg, ha az az önkormányzat tulajdonosi jogállására irányul.

A 324/B/1991. AB határozat szerint - az önkormányzati alapjogokról idõközben kialakított alkotmánybírósági értelmezéssel összhangban - az Alkotmány "a helyi önkormányzat számára tulajdonjoga gyakorlása tekintetében ugyanolyan mértékû autonómiát biztosít, és ugyanolyan alkotmányos védelemben részesíti, mint ami minden más tulajdonost és gazdálkodó szervezetet megillet".

Egy másik alkotmánybírósági döntés, amely mértékadó "Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlõ védelemben részesül. Ez a rendelkezés azonban nem tekinthetõ a tulajdoni formák felsorolásának, mint amelyek valamelyikébe való besorolhatóság az alkotmányos védelem feltétele. Az Alkotmány nem tulajdonformák között különböztet, hanem ellenkezõleg a tulajdon bármely formájára nézve éppen diszkrimináció-tilalmat fogalmaz meg. A 9. § (1) bekezdése ennek megfelelõen az Alkotmány 70/A. (1) bekezdése jogegyenlõségi tételének, valamint a 9. § (2) bekezdésbe foglalt vállalkozási jog és a verseny szabadsága által tételének a tulajdonhoz való jogra vonatkoztatott kifejtése." [21/1990. (X. 4.) AB határozat]

 

(2) Az önkormányzatok költségvetése az államháztartás része, ahhoz teljes pénzforgalmával kapcsolódik. Az önkormányzati költségvetés az állami költségvetéstõl elkülönül, ahhoz az állami támogatásokkal és más költségvetési kapcsolatokkal kötõdik.

Az önkormányzatok költségvetése az államháztartás szerves részét képezi. Az állami költségvetéstõl elkülönül szerkezetileg, ahhoz azonban az állami támogatásokkal és a költségvetési kapcsolatok révén szorosan kötõdik. Az idevonatkozó legfontosabb keretszabályokat az Áht. tartalmazza. E törvény az évek folyamán mintegy 18 törvényi módosításon ment keresztül, a legutolsó (1997. évi CXLVI. törvény) 1998. január elsején lépett hatályba.

Az Áht. V. fejezete [Áht. 62-83. §] foglalkozik a helyi önkormányzatok költségvetésével. Az Áht. módosított 71. § (1) bekezdése értelmében a jegyzõ által elkészített költségvetési rendelettervezetet a polgármester február 15-éig nyújtja be a képviselõ-testületnek. Ha a költségvetési törvény kihirdetésére a költségvetési évben kerül sor, a benyújtási határidõ a költségvetési törvény kihirdetését követõ 45-dik nap. A helyi önkormányzat az elfogadott költségvetésérõl az imént említett benyújtási határidõtõl számított 30 napon belül, az államháztartási információs és mérlegrendszernek megfelelõen tájékoztatja a kormányt [Áht. 72. §]. A képviselõ-testület által jóváhagyott elõirányzatok és költségvetési létszámkeretek között átcsoportosítást a képviselõ-testület engedélyezhet, az átcsoportosítás jogát azonban az általa meghatározott keretek között a bizottságaira és a polgármesterre átruházhatja.

Ha a központi költségvetésbõl folyósított források a nettósítás során beszámítandó közterhekre nem nyújtanak fedezetet, akkor a különbözetet a Kincstár a helyi önkormányzatok részére átmenetileg megelõlegezi és éven belül a következõ hónapokban kiutalandó nettó összegbõl levonja. Ha három egymást követõ hónapban, vagy legkésõbb november 30-áig a különbözet levonása nem teljesült, akkor a Kincstár azonnali beszedési megbízást nyújthat be a helyi önkormányzat ellen. Amennyiben pedig a decemberi nettó finanszírozás után is marad fenn megelõlegezett összeg, akkor annak erejéig a Kincstár azonnali beszedési megbízást nyújt be a helyi önkormányzat ellen.

A 225/1997. (XII. 8.) Korm. rendelet módosította a költségvetés alapján gazdálkodó szervek beszámolási és könyvelési kötelezettségérõl szóló 54/1996. (IV. 12.) Korm. rendeletet. Eszerint a polgármester az önkormányzat és intézményi adatait összevontan tartalmazó, a jegyzõ által elkészített és könyvvizsgálói záradékkal ellátott egyszerûsített beszámolót köteles a képviselõ-testület elé terjeszteni a tárgyévet követõ április 30-áig. A testület által elfogadott beszámolót június 30-áig kell közzétenni és egyidejûleg az Állami Számvevõszéknek megküldeni.

 

Az önkormányzat vagyona

78. § (1) A helyi önkormányzat vagyona a tulajdonából és a helyi önkormányzatot megilletõ vagyoni értékû jogokból áll, amelyek az önkormányzati célok megvalósítását szolgálják.

Az önkormányzatok vagyonát a törvény két összetevõre bontja. Egyrészt a helyi önkormányzat tulajdonára, másrészt a helyi önkormányzatot megilletõ vagyoni értékû jogokra. A meghatározás elsõ eleme kifejezi, hogy az önkormányzat vagyonába azok a dolgok tartoznak, amelyeken az önkormányzat tulajdonjogot szerzett. Tárgyi oldalról megerõsíti az Ötv. 80. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat, amely szerint "a helyi önkormányzatot e törvényben meghatározott eltérésekkel megilletik mindazok a jogok és terhelik mindazok a kötelezettségek, amelyek a tulajdonost megilletik, illetõleg terhelik". Ha ugyanis az önkormányzat mint tulajdonos és a többi jogalany között a tulajdonjog tartalma szempontjából nincs különbség, értelemszerûen mindazon dolgok tulajdonként tartozhatnak az önkormányzatok vagyonához is, mint a más jogalanyok vagyonához.

Az önkormányzatok mindazoknak az ingóknak és ingatlanoknak a tulajdonosai lehetnek, amelyeken tulajdonjog szerezhetõ. A Ptk. 94. §-ának (2) bekezdésébõl és az Ötv. 107. §-ának (2) bekezdésébõl következõen rendelkezhetnek pénz- és értékpapír-tulajdonnal. Ezek a dolgok a vagyoni értékû jogokkal együtt az önkormányzat vagyonának részét képezik.

Az önkormányzatok vagyonát azoknak a közszolgáltatásoknak a biztosítása érdekében kell hasznosítani, amelyeket az önkormányzatoknak törvény alapján nyújtaniuk kell. Mindent megelõz a kötelezõ közszolgáltatások teljesítése. Az önként vállalt feladatok céljára vagyonfelhasználásra akkor kerülhet sor, ha az önkormányzat a vagyonával a törvényen alapuló közszolgáltatásokat is teljesíti.

Az, hogy a törvény szerint az önkormányzatok vagyonának az önkormányzati célok megvalósítását kell szolgálnia, korlátokat szab az önkormányzatok vállalkozási szabadságának. Vagyis a vállalkozásokat is az önkormányzati feladatok szolgálatába kell állítani. Ez pedig azt jelenti, hogy az önkormányzatoknak törekedniük kell a lehetõségek kihasználására, de nem rendezkedhetnek be arra, hogy saját vállalkozásokból tartsák el magukat. Az a közvagyon, amely a rendelkezésükre áll nem kockáztatható úgy, mint más tulajdon. A közösséget szolgáló vagyont csak több nemzedékre gondolva, a közösség hasznára szabad gyarapítani.

(2) Az önkormányzati vagyon külön része a törzsvagyon (79. §), amelyet a többi vagyontárgytól elkülönítve kell nyilvántartani. A vagyonállapotot az éves zárszámadáshoz csatolt leltárban kell kimutatni.

 

79. § (1) Törzsvagyonnak az az önkormányzati tulajdon nyilvánítható, amely közvetlenül kötelezõ önkormányzati feladat- és hatáskör ellátását vagy a közhatalom gyakorlását szolgálja.

Az Ötv. módosított szabálya pontosan meghatározza a törzsvagyon fogalmát. Az az önkormányzati tulajdon nyilvánítható törzsvagyonnak, amely közvetlenül szolgálja kötelezõ önkormányzati feladat- és hatáskör ellátását, vagy a közhatalom gyakorlását. A törvény pontosításra a gyakorlatban elõfordult viták miatt volt szükség.

Az önkormányzatoknak a helyi rendeletalkotásnál a törvényi rendelkezést figyelembe kell venniük és felelõsen kell gazdálkodniuk a törzsvagyonnal, amely vagy forgalomképtelen, vagy pedig korlátozottan forgalomképes. A szabályozás célja annak megakadályozása, hogy az önkormányzatok a saját vagyonuknak a törzsvagyoni részét feléljék. Olyan vagyonról van szó, amely az önkormányzatiság lényegével van összefüggésben és amely vagy a kötelezõen ellátandó közszolgáltatásokat biztosítják, vagy pedig a közhatalom gyakorlását szolgálják.

E bekezdéséhez kapcsolódik az Ötv. 68/D. §, amely kizárólag a fõvárost érinti. Eszerint a helyi közutak és mûtárgyaik, a terek, a parkok tulajdonjogát a fõvárosi és a kerületi önkormányzatok egymásra átruházhatják ugyan, de ezáltal a törzsvagyon forgalomképtelen jellege nem változik. A fõvárosi és a kerületi önkormányzatok közötti átruházás lehetõségét - megállapodásban - a gyakorlatban felmerült igények tették szükségessé.

Az egyes állami tulajdonban lévõ vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény 42. §-a elõírja, hogy az önkormányzat a vagyonát jogszabályban meghatározott módon köteles nyilvántartani, értékelni és teljesíteni az elõírt adatszolgáltatást. Az önkormányzatok tulajdonában lévõ ingatlanvagyon nyilvántartási és adatszolgáltatási rendjérõl a 147/1992. (XI. 6.) Korm. rendelet tartalmaz szabályokat. A rendelet bevezeti az önkormányzati ingatlanvagyon katasztert.

A vagyonkataszter az önkormányzati ingatlanvagyon felmérését és a változások folyamatos nyomon követését szabályozza. Elsõdlegesen mûszaki információkra épül, statisztikai adatokat, valamint az értékre és a használat módjára vonatkozóan is adatot tartalmaz.

Az ingatlan-nyilvántartás és a közmûnyilvántartás együttesen képezi az önkormányzati vagyonkataszter alapját. Az elõbbi a földkönyv, az ingatlan-nyilvántartási térkép és a jogokat, korlátozásokat tartalmazó tulajdoni lap egységeit tartalmazza. A közmûnyilvántartás a felszín alatti közmûvezetékek és az alapközmûvek technológiai jellemzõit írja le.

A kataszter tartalmazza - a törzsvagyon és az egyéb vagyon szerint - az ingatlanra vonatkozó fõbb adatokat, s az ingatlan számviteli nyilvántartás szerinti bruttó értékét, értékbecslés esetén a becsült értéket.

A katasztert a fõjegyzõ, illetve a jegyzõ fekteti fel és gondoskodik a folyamatos vezetésérõl. A Korm. rendelet szabályozza a változások átvezetésének módját és a kataszterbõl történõ adatszolgáltatás rendjét.

A Ptk. módosított 173. §-ának szövege szerint forgalomképtelenek a kizárólag állami tulajdonban álló dolgok (Ptk. 172. §), valamint törvényben meghatározott más dolgok. Ez utóbbi körbe tartoznak azok az önkormányzat tulajdonában lévõ vagyontárgyak, melyeket az Ötv. (helyi közutak, közterek, parkok) és a vagyontörvény megjelölnek.

A vagyontörvény a következõ vagyontárgyakat nyilvánítja forgalomképtelen önkormányzati tulajdonnak

ä- Az önkormányzati tulajdonba kerülõ vizek és közcélú vízi létesítmények az önkormányzati törzsvagyonba tartoznak és forgalomképtelenek [1991. évi XXXIII. törvény 18. § (1)].

- A levéltári anyagok is forgalomképtelenek [1991. évi XXXIII. törvény 23. § (2)].

A forgalomképtelenségbõl következik, hogy az ilyen vagyontárgy nem terhelhetõ meg, nem köthetõ le, nem lehet követelés biztosítéka, tartozás fedezete és végrehajtás sem vezethetõ rá.

E szabály a korlátozottan forgalomképes önkormányzati tulajdonú vagyoni körbe sorolja a közmûveket, az intézményeket, a közterületeket. Felhatalmazza a helyi önkormányzatot, hogy további önkormányzati tulajdonú dolgokat (ingatlanok, ingók) is korlátozottan fogalomképessé nyilvánítson.

A korlátozott forgalomképesség az önkormányzatot mint tulajdonost korlátozza rendelkezési joga gyakorlásában. Ez azt jelenti, hogy a törvény valamennyi tulajdonosi rendelkezési jogosítvány gyakorlásához állapíthat meg elõírásokat, s az önkormányzatnak rendeletében szabályoznia kell a rendelkezési jog minden elemét. Ha az önkormányzat rendeletében nem határozza meg, hogy milyen feltételekkel szabad az önkormányzat korlátozottan forgalomképes törzsvagyonához tartozó dolgot használatra adni, akkor a tulajdonosi jogokat gyakorló képviselõ-testület nem tehet érvényes jognyilatkozatot.

A Ptk. 114. §-ának (1) bekezdése értelmében a rendelkezés jogának korlátozása jogszabállyal lehetséges. A korlátozással ellentétes rendelkezés semmis. Ez azt jelenti, hogy bármilyen tulajdonosi részjogosítvány érvényes gyakorlásához szükség van önkormányzati rendeletre. A tulajdonosi jogokat gyakorló önkormányzat is csak a rendeletben foglaltak szerint tehet nyilatkozatokat.

A vagyontörvény fontosabb szabályai az Ötv. szabályaihoz képest következõk

- Az önkormányzat tulajdonába kerülõ mûemlék épület korlátozottan forgalomképes. Elidegenítéséhez, megterheléséhez, kezelõi joga átruházásához, használati vagy bérleti joga gazdasági társaságba való beviteléhez a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter hozzájárulása is szükséges [1991. évi XXXIII. törvény 3. § (4)].

- Az önkormányzat tulajdonába kerülõ védett természeti terület korlátozottan forgalomképes. Elidegenítéséhez, használati jogának átadásához a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter engedélye is szükséges [1991. évi XXXIII. törvény 7. § (4)].

- A vízi közmûvek az önkormányzati törzsvagyon körébe tartoznak és korlátozottan forgalomképesek, csak közszolgáltatási célra hasznosíthatók [1991. évi XXXIII. törvény 20. § (2)].

- Az önkormányzat tulajdonában lévõ muzeális emlék korlátozottan forgalomképes, elidegenítéséhez a mûvelõdési és közoktatási miniszter hozzájárulása szükséges (22. § (6) bekezdése).

(2) A törzsvagyon körébe tartozó tulajdon vagy forgalomképtelen, vagy korlátozottan forgalomképes:

a) forgalomképtelenek a helyi közutak és mûtárgyaik, a terek, parkok - a 68/D. §-ban foglalt kivétellel - és minden más ingatlan és ingó dolog, amelyet törvény vagy a helyi önkormányzat forgalomképtelennek nyilvánít;

b) korlátozottan forgalomképesek a közmûvek, intézmények és középületek, továbbá a helyi önkormányzat által meghatározott ingatlanok és ingók. A törzsvagyon korlátozottan forgalomképes tárgyairól törvény vagy a helyi önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek szerint lehet rendelkezni.

 

80. § (1) A helyi önkormányzatot - e törvényben meghatározott eltérésekkel - megilletik mindazok a jogok és terhelik mindazok a kötelezettségek, amelyek a tulajdonost megilletik, illetõleg terhelik. A tulajdonost megilletõ jogok gyakorlásáról a képviselõ-testület rendelkezik.

Az önkormányzati tulajdongyakorlásra a képviselõ-testület rendelkezik hatáskörrel (Alkotmány 44/A. § (1) b)]. Az Alkotmánynak e rendelkezése értelmében a helyi képviselõ-testület gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megilletõ jogokat. A tulajdonosi joggal való rendelkezés azt jelenti, hogy a tulajdonjogból fakadó rendelkezési részjogosítványokat a képviselõ-testület gyakorolhatja. A képviselõ-testület - a korlátozottan forgalomképes törzsvagyon esetén rendeletben, az egyéb vagyon esetén pedig határozatban - a tulajdonnal való rendelkezés módjára és feltételeire felhatalmazást adhat a polgármesternek, az önkormányzat bizottságának, a polgármesteri hivatalnak, az önkormányzat költségvetési szervének vagy az önkormányzat gazdasági társaságának.

 

(2) A helyi önkormányzat meghatározott vagyontárgy vagy vagyonrész elidegenítését, megterhelését, vállalkozásba való bevitelét, illetõleg más célú hasznosítását önkormányzati rendeletben helyi népszavazáshoz kötheti.

Az önkormányzati vagyonról történõ rendelkezés kivételes formája a helyi népszavazás, melyrõl az önkormányzatnak rendeletben kell döntenie. A rendeleti szabályozásra nem csak akkor van lehetõség, amikor a vagyonnal való rendelkezés idõszerûvé válik. A képviselõ-testület a vagyonrendelet megalkotása során is kikötheti az adott vagyontárgyakról való népszavazást. Ilyen közjogi aktusra különösen nagy értékû, a település közszolgáltatását lényegesen befolyásoló vagy a település közvéleményét különösen érdeklõ vagyon esetében lehet szükség.

(3) A helyi önkormányzat vállalkozása a kötelezõ feladatainak ellátását nem veszélyeztetheti. Az önkormányzat olyan vállalkozásban vehet részt, amelyben felelõssége nem haladja meg vagyoni hozzájárulásának mértékét.

(4) Amennyiben törvény másképp nem rendelkezik, a helyi önkormányzat társulásba bevitt vagyonát a társuló helyi önkormányzat vagyonaként kell nyilvántartani, a vagyonszaporulat a társult helyi önkormányzatok közös vagyona, és arra a Polgári Törvénykönyv közös tulajdonra vonatkozó szabályait kell alkalmazni.

Az Ötv. 80. §-ának (3) bekezdése az önkormányzat vállalkozásával szemben korlátokat állít fel. Egyrészt összhangban a 78. § (1) bekezdésében foglaltakkal, amely szerint az önkormányzat vagyonának az önkormányzati célok megvalósítását kell szolgálnia - a kötelezõ közfeladat ellátásának a védelmét helyezi elõtérbe. Másrészt a felelõsségvállalás mértékével kapcsolatosan kimondja, hogy az önkormányzat helytállási kötelezettségének mértéke nem haladhatja meg a vagyoni hozzájárulásának mértékét.

Az Ötv. 80. §-ának (3) bekezdése és 9. § (4) bekezdésének alapján a képviselõ-testület a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások céljából önkormányzati intézményt, gazdasági társaságot alapíthat.

Az Ötv. 80. §-ának (4) bekezdése világosan megfogalmazza, hogy a helyi önkormányzat társulásba bevitt vagyona nem válik a társulás tulajdonává. A vagyonszaporulatra nézve a Ptk. közös tulajdonra vonatkozó szabályait kell alkalmazni. A vagyonszaporulat sem képezi a társulás tulajdonát, hanem azon a társulásban részt vevõ önkormányzatok szereznek tulajdonjogot.

A vagyongazdálkodási szervezeti megoldások különbözõek lehetnek. Községi szinten a vagyongazdálkodás egy hivatali ügyintézõ részfeladatát képezi, a feladatok nem igényelnek önálló munkakört. Városi szinten létrejöttek a vagyongazdálkodási irodák, illetve önálló ügyintézõk foglalkoznak az önkormányzati tulajdonnal. A nagyvárosokra jellemzõ megoldás, hogy önkormányzati többségi tulajdonú gazdasági társaság kapja meg a vagyongazdálkodási feladatokat.

A vagyongazdálkodó szervezetnek a tulajdon hatékony mûködtetését kell biztosítania. Ezek a szempontok általában eltérnek az ellátási, szolgáltatási rendszer által diktált követelményektõl. A vagyongazdálkodó szervezet felelõssége a szolgáltatási szerzõdések kidolgozása és az ehhez szükséges pályázati rendszer mûködtetése. A koncessziós megállapodások és a vagyongazdálkodási részleg feladatkörébe tartoznak. Teendõik közé tartozik a tulajdonosi döntések elõkészítése, az eszközértékesítés, a bérlet, a hasznosítási formák kidolgozása és végrehajtása. Mindezek nem választhatók el a szakmai ellátási ügyektõl, de erõteljes tulajdonosi szemléletet igényelnek.

A vagyongazdálkodási funkciók nem követelik meg a saját szervezet létrehozását. Sok részfeladat kiadható külsõ szervezeteknek. Az ingatlanértékesítés, hasznosítás, a portfoliókezelés megoldható megbízásos alapon is. A külsõ szervezet érdekeltsége is megteremthetõ, az alapdíjakhoz kapcsolódva részesedést, vagy korrekt sikerdíjat állapíthat meg az önkormányzat. A végrehajtásában azonban az önkormányzatnak, a polgármesteri hivatalnak részt kell vennie.

BH1998. 599. I. Az egyik önkormányzat tulajdonából - pl. adásvétel útján - a másik önkormányzat tulajdonába kerülõ ingatlanra nézve fennálló - jogszabályon alapuló - elõvásárlási jogok. közül annak van elsõbbsége, amelyet a korábbi tulajdonos önkormányzat határozatában megjelölt, ha ezt a határozatot az arra jogosultak nem támadták meg [Ptk. 5. § (1) bek., 200. § (2) bek., 1990. évi LXXXIII. tv. 13. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. 80. § (1) bek., 107. § (2) bek., 1991. évi XXXIII. tv. 39. § (1) bek., 1993. évi LXXVIII. tv. 45-60 §-ai, 1. sz. mell. IV. pont, 3211969. (IX. 30.) Korm. r., 16/1969. (IX. 30.) ÉVM-MÉM-PM r. ].

BH1996. 394. Nem hatósági jogkörben, hanem tulajdonosi jogkörben jár el az önkormányzat, amikor határozatával elfogadja egy gazdasági társaság alapító okiratát, és dönt annak vagyonáról [1957. évi IV. tv. 3. § (3) bek., 1990. évi LXV. tv. 11. § (3) bek., 80. §, 99. § (1)-(2) bek., Pp. 324. § (2) bek., 327. § (1) bek.].

BH1995. 657. Az önkormányzat tulajdonosi jogait az egyébként perbeli jogképességgel rendelkezõ polgármesteri hivatal perindítási jogosultság hiányában a bíróság elõtt nem érvényesítheti [Ptk. 36. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. 9. § (1) bek., 80. § (1) bek., Pp. 48. §].

 

Az önkormányzat bevételei

81. § (1) Az önkormányzat a helyi lakosság szükségleteibõl és a jogszabályokból adódó feladatait saját költségvetési szerv útján, más gazdálkodó szervezet támogatásával, szolgáltatások vásárlásával, illetve egyéb módon látja el. Az önkormányzat feladataihoz igazodóan választja meg a gazdálkodás formáit és a pénzügyi elõírások keretei között önállóan alakítja ki az érdekeltségi szabályokat.

(2) Az önkormányzat a feladatai ellátásának feltételeit saját bevételekbõl, átengedett központi adókból, más gazdálkodó szervektõl átvett bevételekbõl, központi költségvetési normatív hozzájárulásokból, valamint támogatásokból teremti meg.

Az önkormányzatok által végzett feladatok jellemzõje, hogy azok közösségi célokat szolgálnak. A helyi szolgáltatások bárki számára hozzáférhetõk, az önkormányzat szolgáltatásaiból senki nem rekeszthetõ ki. A szolgáltatások igénybevétele együttesen történik a közösségi jelleg miatt.

Az önkormányzat feladatai közé tartozó alapfokú oktatás, nevelés, a vízellátás, szennyvíztisztítás, a tûzvédelem olyan helyi szolgáltatások, amelyek mindenkinek egyformán járnak és az egyik igénybevevõ nem zárja ki a másikat, ugyanakkor közösséginek tekinthetõk például a köztisztasági, környezetvédelmi, polgári védelmi feladatok, hiszen ezek egyéni fogyasztóhoz közvetlenül nem kötõdnek.

A sokrétû lakossági szolgáltatásokat az önkormányzatoknak nem feltétlenül saját intézményeikkel kell ellátniuk, szabadon dönthetnek afelõl, hogy a feladataikat saját intézménnyel, más gazdálkodó szervezet támogatásával, a szolgáltatások megvásárlásával, vagy egyéb módon látja el.

A gyakorlatban a feladatok nagyobb részét az önkormányzatok saját intézményeik útján teljesítik, de más formák is népszerûek.

A szerzõdéses megbízások az önkormányzati szolgáltatások körében nagyon elterjedtek. A városüzemeltetés különbözõ feladatait, a karbantartási, javítási feladatokat, a szállítást, közüzemi szolgáltatásokat vagy oktatási, egészségügyi alapellátási feladatokat is végeznek szerzõdés alapján. A megbízott szervezetek között lehetnek nem nyereségérdekeltségû szolgáltató szervezetek, amelyek rendszeresen végzik a feladatokat. Nagy számban önkéntességi alapon vállalnak át helyi feladatokat, rendszerint a szociális ellátás, oktatás, kultúra, egészségügy területén, amelyekhez az állam - a közigazgatási hivatalok közremûködésével - támogatást nyújt.

A koncesszió fejlesztési és üzemeltetési célokra kötött hosszú távú megállapodás. Ilyen eset pl. az, amikor az önkormányzat nem feltétlenül beruházással járó feladat kizárólagos ellátásával bíz meg társaságot és a díjbeszedési jogosítványokat is átadja a szerzõdõ félnek. A koncessziós forma elsõdlegesen a közmûvek területén gyakori, de más szolgáltatásoknál is (pl. hulladékgazdálkodás, parkoló, sportlétesítmény üzemeltetése) elõfordul.

A kötelezõ önkormányzati feladatok a társadalom által általánosan elismert lakossági szükségleteknek helyben történõ kielégítését jelentik. Ez a decentralizáció, vagyis állami feladatnak az önkormányzathoz való telepítése. A törvényileg meghatározott, kötelezõ önkormányzati feladatok ellátásához az Országgyûlés gondoskodik - az éves költségvetési törvényben - az önkormányzatok számára a szükséges pénzeszközökrõl (Ötv. 1. § (5) bekezdés).

A kötelezõ feladatokon túl az önkormányzatok vállalkozhatnak további, a helyi lakosság által meghatározott és a helyi érdekeket kifejezõ feladatok elvégzésére is. Az önként vállalt feladatok körét és ellátásuk módját, a helyi igények ismeretében az önkormányzat a pénzügyi lehetõségeinek határai között saját maga jelölheti meg. Ez azt is jelenti, hogy az önként vállalt feladatok köre és a teljesítés módja önkormányzatonként is változhat annak függvényében, hogy a helyi lakosság igényei és az önkormányzat pénzügyi lehetõségei miként alakulnak. Az önkormányzatok a további lakossági szolgáltatások teljesítésére többnyire a többletbevételeikbõl vállalkozhatnak.

Az önkormányzatok bevételeikhez több forrásból juthatnak. Fõ bevételi forrásaik a helyben keletkezõ bevételek, az átengedett központi adók, a normatív központi hozzájárulások és az állami támogatások. E bevételek az önkormányzatok egységes költségvetésének a bevételi oldalát alkotják.

Az önkormányzati törvény a pénzügyi szabályozás rendszerét határozza meg. A mindenkori éves költségvetési törvények foglalják magukba a központi támogatás, hozzájárulás jogcímeit, mértékeit, a feltételeket. Az önkormányzatok ugyanakkor az államháztartás részei, és támogatásokon keresztül kapcsolódnak az állami költségvetéshez. Ezért az önkormányzati költségvetés összeállításánál az államháztartás szabályai a meghatározóak.

Alapvetõ elvet rögzít az Alkotmánybíróság a jogbiztonságot illetõen "A költségvetési gazdálkodásnak az a jogbiztonsági minimumkövetelménye, hogy az állam a költségvetési év tartalma alatt ellentételezés nélkül, az önkormányzatokra nézve hátrányos módon ne változtassa meg az önkormányzati költségvetések forrásszerkezetét, így egyebek között a szabadon felhasználható bevételeket ne minõsítse át célhozkötött bevételekké, illetõleg a korábban is célhozkötött bevételek felhasználási céljait ne szûkítse.

E jogbiztonsági minimum hiányában - ha tehát a költségvetési év tartama alatt az állam korlátozás nélkül és a forrásszerkezetre is kiható módon avatkozhat be az önkormányzatok költségvetésében - az önkormányzatok gazdasági önállósága gyakorlatilag megszûnne, emellett az állami beavatkozás korlátlansága összeegyeztethetetlen lenne az önkormányzatoknak az Alkotmány IX. fejezetében meghatározott alkotmányjogi helyzetével." [57/1994. (XI. 17.) AB határozat]

 

82. § (1) Saját bevételek:

a) törvényben rögzített módon a települési önkormányzatok által megállapított és kivetett helyi adók;

b) saját tevékenységbõl, vállalkozásból és az önkormányzati vagyon hozadékából származó nyereség, osztalék kamat és bérleti díj;

c) illetékek a külön törvényben meghatározottak szerint;

d) átvett pénzeszközök;

e) az önkormányzat területén kiszabott és onnan befolyt környezetvédelmi és mûemlékvédelmi bírság külön jogszabályban megállapított hányada;

f) az önkormányzatot megilletõ vadászati jog haszonbérbe adásából származó bevétel;

g) a helyi önkormányzat egyéb bevételei.

(2) Saját bevételnek minõsül a tanácsok által alapított és a tanácsok felügyelete alatt állt, nem közüzemi vállalatoknak az Állami Vagyonügynökség által történt értékesítésébõl származó összeg külön törvényben meghatározott része.

a) A települési önkormányzatok saját bevételei között meghatározó szerepe a helyi adóbevételeknek van (kellene legyen).

Az önkormányzati önállósággal összhangban lévõ új típusú helyi adók rendszere 1991-ben lépett hatályba (1990. évi C. törvény), amelyet azóta csaknem minden évben módosított a parlament).

Az önkormányzat autonóm módon dönt arról, hogy gazdálkodási feladatainak teljesítése és az ehhez szükséges forrásképzés érdekében él-e, és milyen mértékben - a törvény keretei között - a helyi adóztatás eszközével.

Maga az 1990. évi C. törvény meghatározza az önkormányzatok által megállapítható adófajtákat, részletezve az adóalanyokat és az adótárgyakat. Tartalmazza továbbá az egyes adókra vonatkozóan az adó mértékét, az önkormányzatok által megállapítható adómaximumot.

Az önkormányzat a kötöttségek mellett szabadon dönti el, hogy a törvényi keretek között állapít-e meg helyi adót, és ha igen, akkor melyiket.

Az 1990. évi C. törvény 5. §-a alapján az önkormányzat képviselõ-testülete - rendeletével - a következõ adók bevezetésére jogosult

- vagyoni típusú adók,

- kommunális jellegû adók,

- helyi iparûzési adó.

Az adóigazgatás sajátosságából adódóan biztosítani kell, hogy valamennyi helyi adóról szóló önkormányzati rendelet egyértelmûen tartalmazza az adókötelezettséget, az adó alanyt, az adómentesség esetét, az adókötelezettség keletkezése és megszûnése eseteit, az adó alapját, az adó mértékét. A felsorolt elemek csak a rendeleti minimumot jelentik. Célszerû ha az önkormányzati rendelet további elemeket is tartalmaz, mégpedig a helyi sajátosságokra alapozva pl. a méltányossági elemeket.

b) A beszedett illetékbõl az önkormányzatok törvény szerinti megosztásban részesednek. A megosztás módjáról az éves költségvetési törvény dönt.

A megyei illetékhivatalok által beszedett illetékbõl a megyei közgyûlés, illetve a megyeszékhely város önkormányzata és az állami költségvetés részesedik. A Fõvárosi Illetékhivatal által beszedett illeték a fõvárosi önkormányzatot illeti meg.

A megyei jogú város legkésõbb 1998. február végéig megállapodik a megyei önkormányzattal a területén beszedett illetékekkel kapcsolatban felmerült költségek viselésérõl [1997. évi CXLVI. törvény 17. § (2)]

c) Az önkormányzatok pénzeszközöket vehetnek át az államháztartás rendszerén belüli alrendszerektõl (pl. elkülönített állami pénzalapokból, Társadalombiztosítási Alapból, minisztériumoktól). Legfontosabb a Társadalombiztosítási Alaptól átvett pénzeszköz, ami részben finanszírozza a gyógyító-megelõzõ ellátás mûködési költségeit. Az önkormányzatok megállapodást kötnek a társadalombiztosítással. A gyógyító-megelõzõ ellátást biztosító intézmények felújítását, fejlesztését az alap nem finanszírozza. Ezt az önkormányzat költségvetésébõl és/vagy központi támogatásból kell megvalósítani.

A vadászati jog haszonbérbe adásából származó bevétel alatt azon területek vadászati jogának hasznosításából származó bevételt - haszonbérleti díjat - kell érteni, amely területeket az állam a jogszabály szerint bérbeadásra jelölt ki.

Az önkormányzatok a vadászati jogot nem gyakorolhatják. A jogszabályok a vadásztársaságokat, illetve egyes állami szerveket jogosítottak fel a vadászati jog gyakorlására, amelyet saját jogon haszonbérleti szerzõdés alapján gyakorolnak (lásd 1996. évi LV. törvény). A haszonbérbe adásból az önkormányzatoknak is jövedelmük lehet.

d) A mûködési, ár- és díjbevételek, valamint az egyéb (mûködési és fejlesztési célra) átvett pénzeszközök nagysága dinamikusan növekszik, most az önkormányzatok intézményei igyekeznek a piacosodó gazdasághoz igazodni.

Az önkormányzatokat az intézmények többcélú hasznosítására, a vállalkozásra a gazdasági környezet készteti. Törvényi garancia van arra, hogy ez az ár- és díjbevétel az intézménytõl nem vonható el, és a támogatásba sem számítható be.

Önkormányzati bevétel a vállalkozásból és az önkormányzati vagyon hozadékából származó nyereség, osztalék, kamat is. E bevételi források közé tartozik az önkormányzat területén kiszabott és onnan befolyt környezetvédelmi bírság teljes összege, ha azt a települési önkormányzat szabta ki. Önkormányzati bevételnek számít az ÁPV Rt. (jogutódja az Állami Vagyonügynökség), által a volt tanácsi vállalatok értékesítésébõl származó bevétel tetemes aránya, amely az évek folyamán 50-20% között változott, az 1998. évi költségvetésrõl szóló 1997. évi CXLVI. törvény 22. §-a szerint 50%.

BH1998. 529. Vadászati jog hasznosításából származó - más szerzõdõ felek között létrejött szerzõdés alapján járó - haszonbérleti díj átengedését az önkormányzat nem igényelheti [1961. évi VII. tv. 32. §, 1990. évi LXV. tv. (Otv.) 82. § (1) bek. f) pont, 43/1993. (VII. 2.) AB sz. határozat].

 

83. § Az Országgyûlés által külön törvényben átengedett központi adók:

a) a magánszemélyek jövedelemadójának meghatározott része,

b) az egyéb megosztott adók.

Az önkormányzati törvény szerint a települési önkormányzat bevétele a magánszemélyek jövedelemadója meghatározott mérték szerint átengedett hányada. 1990-ben a személyi jövedelemadó 100%-a maradt az önkormányzatoknál. 1991-ben és 1992-ben ez a mérték 50% volt. A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetésérõl szóló 1997. évi CXLVI. törvény 21. §-a rendelkezik az átengedett megosztott bevételek körében a személyi jövedelemadóról is. Eszerint a helyi önkormányzatokat együttesen az állandó lakosok által az 1996-évre bevallott személyi jövedelemadó 40%-a illeti meg. Minden települési önkormányzatot megilleti az állandó lakosok által bevallott és településenként kimutatott Szja 20%-a. Azoknál a települési önkormányzatoknál, amelyeknél az Szja nem éri el a községek esetében a 8000 Ft-ot, a városok esetében a 9800 Ft-ot, a bevétel e szintig kiegészül. Az elmaradottnak minõsített, valamint súlyos foglalkoztatási gondokkal küzdõ települések önkormányzatai hátrányos helyzetük mérséklésére az Szja-ból az 1997. január 1-jei állandó népességszámuk alapján 1695 Ft/fõ mértékben részesednek. A megyei önkormányzatokat az Szja-ból megilleti összesen 9,5 milliárd forint, ebbõl 210 millió Ft-ot egységesen kapnak meg, a további kiegészítés pedig a lakosságtól (450 Ft/fõ) és a megyei intézményekben ellátottak számától (10 800 Ft/fõ) függ.

Az egyéb megosztott adók úgy alakulnak 1998-ban, hogy a települési önkormányzat által a belföldi gépjármûvek után beszedett adóból az alsó adótétellel számított összeg 50%-a az önkormányzatot illeti meg. Ha a képviselõtestület az alsó tételnél magasabb mértéket állapít meg, a különbözetbõl származó bevétel 100%-ban az önkormányzatot illeti meg [1997. évi CXLVI. törvény 21. § (1)].

A termõföld bérbeadásából származó - a települési önkormányzat által beszedett adó 100%-a a földterület fekvése szerinti települési önkormányzatot illeti meg [1997. évi CXLVI. törvény 21. § (2)].

 

84. § (1) Az Országgyûlés normatív költségvetési hozzájárulást állapít meg a települések lakosságszámával, egyes korcsoportokkal, intézményi ellátottakkal arányosan és egyéb mutatók alapján.

(2) A központi költségvetésben meghatározott összeg felhasználásra vonatkozó kötöttség nélkül - az önkormányzatnál felmerülõ személyi jellegû juttatásokat és egyéb kifizetéseket terhelõ levonások, járulékok teljesítését és elszámolását követõen -, közvetlenül megilleti a helyi önkormányzatokat, illetõleg a törvény által meghatározott körben a feladatot ellátó önkormányzatot.

A pénzügyi szabályozás alapvetõ jellemzõje, hogy az állami támogatás döntõ hányada (közel 70%-a) alanyi jogon normatív módon illeti meg az önkormányzatokat. Ez egyelõre az önkormányzatok esélyegyenlõségének egyik fõ biztosítéka. Az önkormányzatok ezt a bevételi forrást elõre kiszámíthatják, azzal évrõl- évre kalkulálhatnak.

A normatív központi hozzájárulás két módon illeti meg az önkormányzatokat. Az egyik a településre jellemzõ mutatók alapján (pl. népességszám) jár. Ezzel a normatív központi hozzájárulási csoporttal az állam az igazgatási feladatinak a helyi végrehajtási költségeihez kíván hozzájárulni.

A normatív központi hozzájárulások másik csoportjába tartozó mutatók valamely feladat ellátásához kapcsolódnak és alapvetõen egy fõ ellátott létszámhoz kötöttek. A normatív központi hozzájárulásnak ez a fajtája a feladatot ellátó önkormányzatot illeti meg.

A normatív központi hozzájárulás azonban nem feladatot és nem intézményt finanszíroz, hanem csupán a központi támogatás (hozzájárulás) elosztásának az eszköze.

Az Országgyûlés a helyi és a helyi kisebbségi önkormányzatok számára a normatív állami hozzájárulások jogcímeit és fajlagos összegeit a költségvetési törvényben állapítja meg. Az 1998. évi költségvetési évre vonatkozóan ezekrõl az 1997. évi CXLVI. törvény 3. számú melléklete rendelkezik. Megmaradt a községek általános támogatása, amelynek összege községenként 2 millió forint. A települési igazgatási, kommunális és sportfeladatok normatív állami hozzájárulásának összege az 1997. január 1-jei állandó népességszám alapján 1200 Ft/fõ. A körzeti igazgatási feladatok ellátására a helyi önkormányzatok egységesen 4 millió forintot kapnak, valamint 200 Ft-ot még lakosonként, végül pedig a kormány által kijelölt települések önkormányzatait további 70 Ft/fõ normatív állami hozzájárulás is megilleti. Pénzbeni és természetbeni szociális és gyermekjóléti ellátások összege 2500-12 500 Ft/fõ állandó népesség után számítandó. Gyermek- és ifjúságvédelemre 400 Ft/ellátott állami támogatást kapnak az önkormányzatok. Bölcsõdei ellátásra 161 000 Ft, óvodai ellátásra 67 000 Ft, az iskolai oktatás 1-6 évfolyamaira 72 000 Ft, a 7-8 évfolyamokra 75 000 Ft/fõ jut. Sorra veszi a törvény a közmûvelõdési, a szakképzési, a kollégiumi stb. feladatok ellátásának normatív állami hozzájárulásai jogcímeit és összegeit is.

Az elõbbi példákból látható, hogy az Ötv. keretszabályozásaihoz igazodva az Országgyûlés az éves költségvetési törvényben valóban a települések lakosságszámával, az egyes korcsoportokkal, az intézményi ellátottakkal arányosan állapítja meg a normatív költségvetési hozzájárulás összegét. A központi költségvetésben meghatározott összeg felhasználásra vonatkozó kötöttség nélkül közvetlenül megilleti a helyi önkormányzatokat (a feladatot ellátó helyi önkormányzatokat). Természetesen a támogatásból az önkormányzatnál felmerülõ személyi jellegû juttatásokat, a kifizetéseket terhelõ levonásokat, járulékokat teljesíteni kell.

 

85. § (1) Az Országgyûlés meghatározza a társadalmilag kiemelt célokat. A célonkénti támogatások mértékét és feltételeit törvény tartalmazza.

(2) A helyi önkormányzatok egyedileg és közösen is igényelhetnek céltámogatást. A feltételeknek megfelelõ önkormányzat a céltámogatásra jogosult.

(3) A céltámogatás kizárólag az adott célra használható fel.

Az önkormányzati bevételek között nagy súllyal szereplõ, a központi költségvetésbõl származó pénzeszközök elosztása normatív módon történik. Ez az elosztási rendszer nem tudja kezelni az átlagostól való eltéréseket.

A magyar szabályozásban három kiegészítõ támogatási rendszer van.

Az elsõ az önkormányzati beruházásokat, rekonstrukciókat segítõ címzett és céltámogatási rendszer. A támogatott célok kiválasztásával és a támogatási arányok differenciálásával motiválni lehet az önkormányzati döntéseket. Az önkormányzatok ugyanis érdekeltté válnak, olyan beruházások megvalósítására használják saját eszközeiket, amelyekhez központi támogatást is kaphatnak.

A második az önhibáján kívül hátrányos pénzügyi helyzetben lévõ települések mûködõképességét helyreállító, megõrzõ külön pénzalap, ami az önkormányzati alapfunkció - a mûködés - pénzügyi feltételeit hivatott azon településeken biztosítani, amelyek erre önerõbõl képtelenek.

A harmadik a központosított elõirányzatok rendszere. Ez különösen fontos önkormányzati feladatokhoz kötõdik. A tervezés idõszakában a felhasználók vagy az igénybevétel feltételei nem ismertek, emiatt központosított.

A céltámogatás keretében támogatható ügyek körét és rangsorát a költségvetési törvény állapítja meg. A támogatható célok felsorolása az 1998. évre az 1997. évi CXLVI. törvény 17. § (1) bekezdésében történt meg. A helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszerérõl részleteiben azonban - a módosított - 1992. évi LXXXIX. törvény rendelkezik. A parlament az 1998. évre a támogatható célok körét és rangsorát akként állapította meg, hogy a települési szilárdhulladék lerakó építését, az életveszélyessé vált általános iskolai tanterem kiváltását, valamint a mûködõ kórházak és szakrendelõk gép- és mûszerbeszerzéseit sorolta az elsõ helyekre.

A feltételeknek megfelelõ önkormányzat a céltámogatásra jogosult. Amennyiben az adott évben támogatásban önkormányzat nem részesül, igényét a késõbbi években - az akkor érvényes feltételekkel - újra benyújthatja. Ha az önkormányzat a támogatást tévesen, jogtalanul, vagy a tervezettet meghaladó mértékben vette igénybe, azt nem a megjelölt feladatra használja fel, illetve a törvényben rögzített arányt meghaladó mértékû támogatást vesz igénybe, esetleg valótlan adatot szolgáltatott, akkor azt évközben haladéktalanul, de legkésõbb a külön jogszabályban megjelölt határidõre köteles a támogatást visszafizetni és az igénybevett napokra számítva a költségvetési évet megelõzõ év átlagos jegybanki alapkamata kétszeresének megfelelõ mértékû kamatot fizetni a központi költségvetés javára.

 

86. § (1) Az Országgyûlés egyes nagy költségigényû beruházási feladatok megvalósítására meghatározott helyi önkormányzatoknak címzett támogatást nyújthat.

(2) A címzett támogatás kizárólag a meghatározott célra fordítható.

A címzett támogatás a nagy költségigényû beruházási feladatok megvalósításához kapcsolódik. Ezt a helyi önkormányzat számára az Országgyûlés biztosítja (a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszerérõl a többször módosított 1992. évi LXXXIX. törvény rendelkezik). Ennek legutóbbi módosításai az 1997. évi VII. törvény, valamint az 1997. évi CXXXI. törvény. Ezek szerint céltámogatás igényelhetõ pl. az 1997-98. évekre a szennyvíz elvezetésre és tisztításra, a hulladék-gazdálkodásra, a mûködõ kórházak és szakrendelõk gép- mûszerbeszerzéseire stb. Az Országgyûlés már az 1999-2001. évekre támogatható célokat is megjelölte, nagyjából az elõbb felsoroltakkal azonos tartalommal. Céltámogatás nyújtása a szakminisztériumok által kidolgozott, évenként felülvizsgált fajlagos költségek alapján történik, kivéve a mûködõ kórházak és szakrendelõk orvosi gép- mûszerbeszerzéseit [1992. évi LXXXIX. törvény 4. § (2)].

Címzett és céltámogatás az alapfunkció ellátását szolgáló, mûszaki- pénzügyi- gazdasági szempontból elõkészített, önkormányzati feladat hatékony ellátásához szükséges beruházáshoz igényelhetõ [1992. évi LXXXIX. törvény 10. § (1)].

 

87. § (1) Önállósága és mûködõképessége védelme érdekében kiegészítõ állami támogatás illeti meg az önhibáján kívül hátrányos helyzetben levõ települési önkormányzatot. A támogatás feltételérõl és mértékérõl az Országgyûlés az állami költségvetési törvényben dönt.

(2) Új önkormányzati feladat megállapítása esetén az Országgyûlés egyidejûleg biztosítja az ellátáshoz szükséges pénzügyi fedezetet.

(3) A 84. §-ban megjelölt állami támogatások összege a költségvetési év során nem mérsékelhetõ.

Az éves költségvetési törvények a helyi önkormányzatok számára központosított elõirányzatokból is átengednek bevételi forrásokat, felhasználási kötöttséggel. Az éves költségvetési törvény szabályozza a kiegészítõ támogatás igénybevételének feltételeit, valamint az egyes támogatandó jogcímek keretösszegét.

Ezek a pénzforrások többségükben az önkormányzati gazdálkodás konkrét feladataihoz nyújtanak segítséget.

A kötelezõ szolgáltatások, az alapvetõ közellátás minden állampolgárnak alanyi jogon jár. Nem vonható meg a lakosság egy részétõl ez a járandósága azért, mert a település gazdasági lehetõségei az átlagnál rosszabbak. Ezért az átlagos feltételeknél kedvezõtlenebb körülmények között gazdálkodó önkormányzatok pénzügyi gondjainak rendezéséhez kiegészítõ támogatási rendszert kell mûködtetni.

Az önhibáján kívül hátrányos helyzetben levõ (forráshiányos) önkormányzat, valamint a tartósan fizetésképtelen helyi önkormányzat kiegészítõ támogatást igényelhet az 1998. évi költségvetési törvény 6. számú mellékletében foglalt feltételek szerint. E támogatást csak az az önkormányzat igényelheti, amely a normatívan képzõdõ forrásokon túl a saját források maximális feltárására (helyi adóztatás - különösen az iparûzési adó alapjának csökkenése miatti adómérték emelése -, vagyonhasznosításból származó jövedelmek, pénzeszköz - átvétel stb.) és a kiadások lehetséges csökkentésére tett intézkedések (pl. intézmények társulása és mûködése, körjegyzõség, hatósági feladatok társulás útján való ellátása) mellett sem képes a kötelezõ önkormányzati feladatok ellátására, valamint az 1990. december 31-e elõtti hitel-, kötvénykötelezettség és azok 1998. évben esedékes kamatai teljesítésére. Nem igényelhet támogatást ezen a címen pl. az a helyi önkormányzat, amely nem döntött a helyi adó bevezetésérõl, a tárgyévi összes felhalmozási célú bevételein túl tervezi a felhalmozási célú kiadásait, intézményeit is ideértve három hónapra, vagy ennél hosszabb idõre lekötött tartós bankbetéttel rendelkezik, közintézményeinek kihasználtsága az 50%-ot nem éri el stb.

 

Az önkormányzat gazdálkodása

88. § (1) A helyi önkormányzat:

 

a) alapítványt hozhat létre és közérdekû kötelezettségvállalást tehet;

b) hitelt vehet fel és kötvényt bocsáthat ki; ennek fedezetéül az önkormányzati törzsvagyon és - a likvid hitel kivételével - a normatív állami hozzájárulás, az állami támogatás, a személyi jövedelemadó, valamint az államháztartáson belülrõl mûködési célra átvett bevételei nem használhatók fel;

c) dönt a célhoz nem kötött forrásai betétként történõ elhelyezésérõl, az állami hozzájárulás kivételével;

d) dönt egyéb banki szolgáltatások igénybevételérõl.

Az Ötv. lehetõséget ad arra, hogy a helyi önkormányzat alapítványt hozzon létre. Az alapítvány jogi személy, amely rendelkezik a tartós közérdekû cél megvalósításához szükséges vagyonnal. Közérdeknek minõsül a cél, ha a társadalom, illetve az egyének szélesebb körének érdekeit szolgálja.

Az alapítványt a székhely szerinti megyei bíróság veszi nyilvántartásba (Budapesten a Fõvárosi Bíróság). A kérelmet a bírósághoz az alapító önkormányzat nyújtja be. A bíróság soron kívül, nem peres eljárásban határoz.

Az alapító okiratban meg kell jelölni az alapítvány nevét, célját, a céljára rendelt vagyont és felhasználási módját, székhelyét és rendelkezni lehet a csatlakozás lehetõségérõl.

A helyi önkormányzat közszolgáltatások nyújtásával kapcsolatos feladatainak ellátására alapítványt nem hozhat létre, ennek megítélésében a bírói gyakorlat egységes.

Az alapítvány mûködése felett az ügyészség gyakorol felügyeletet.

Az alapítvány megszûnik ha a cél megvalósult, meghatározott idõ eltelt, feltétel bekövetkezett, a bíróság megszünteti, ha a céljának megvalósítása lehetetlen.

A helyi önkormányzat hitelt vehet fel és kötvényt bocsáthat ki. Ennek fedezeteként azonban az állami hozzájárulás és az önkormányzatok törzsvagyona nem használható fel.

A hitelfelvétel egyik formája a kötvénykibocsátás. A kötvény olyan értékpapír, amellyel a kibocsátója az önkormányzat kötelezi magát, hogy a kötvény birtokosának megfizeti a kölcsön összegét, illetve meghatározott kamatát. A kötvény lejárta után a követelés nem évül el. A bemutatóra és a névre szóló kötvény is szabadon átruházható megfelelõ szerzõdés, illetve átruházó nyilatkozat esetén.

A banki kölcsönfelvétellel szemben az önkormányzati kötvénykibocsátás elõnye, hogy megkötöttségek nélkül, elõre egy összegben megkapja az önkormányzat a hitelt, aminek rendszerint kedvezõbb a futamideje, mint a bankhitelnek. Hátránya viszont, hogy a kibocsátáshoz kapcsolódó lebonyolítási költségek megdrágítják ezt a hitelformát és a kötvények elhelyezése is nehéz, az állampapírok keresettebbek.

A kötvények esetében vizsgálandó kérdés a futamidõ és a kamatfeltételek. A kötvények lejáratának meghatározásakor a kibocsátó önkormányzatnak alkalmazkodnia kell a befektetési piac általános jellemzõihez. A kamat lehet fix, ami a futamidõ alatt évenként változhat. A lebegõ kamat esetében a jegybanki alapkamathoz, vagy az állami kibocsátású értékpapír kamatához igazítják a kötvényét. A tõke törlesztése általában a lejárat végén egy összegben történik.

Az önkormányzati kötvénykibocsátásra vonatkozó szabályokat a Polgári Törvénykönyv, a kötvényekrõl szóló módosított 1982. évi 28. tvr. és az értékpapír forgalmazásáról szóló módosított 1996. évi CX. törvény tartalmazza.

A hitelek döntõ többsége az önkormányzatoknál a likviditási gondok enyhítésére szolgál. A hitelek felvételével kapcsolatos döntések körültekintõ gazdasági mérlegelést igényelnek mindaddig, amíg a hitelek kamatlába magas.

Az önkormányzatok rövid vagy hosszabb idõszakra szabad pénzeszközeiket - az önkormányzati törvény felhatalmazása alapján - betétként pénzintézetnél elhelyezhetik. Ez alól az állami támogatás, a normatív hozzájárulás az Szja, az átvett bevételek kivételt jelentenek. Az önkormányzatok számára - az 1990-es évek magas betéti kamatai mellett, amit az inflációs ráta alakulása kényszerített ki - a legegyszerûbb pénzforrási forma az, ha az ideiglenesen felszabaduló pénzeket akár éven belüli, néhány hónapos idõtartamra is lekötik. Ez ugyanis csak többletbevételt eredményez, minden kockázattól mentesen.

(2) A helyi önkormányzat adósságot keletkeztetõ éves kötelezettségvállalásának (hitelfelvételének és járulékainak, valamint kötvénykibocsátásának, garancia- és kezességvállalásának, lízingjének) felsõ határa a korrigált saját folyó bevétel.

(3) A korrigált saját folyó bevétel: a rövid lejáratú kötelezettségek (tõke- és kamattörlesztés, lízingdíj) adott évre esõ részével csökkentett saját folyó bevétel éves elõirányzatának 70%-a.

(4) A likvid-hitel nem esik a (2)-(3) bekezdés szerinti korlátozás alá.

(5) E § alkalmazásában saját folyó bevétel: a helyi adók, a helyi önkormányzat illetékbevétele, a kamatbevétel, a környezetvédelmi bírság, valamint az önkormányzat egyéb sajátos bevételei.

(6) E § alkalmazásában rövid lejáratú kötelezettség: az 1 évet meg nem haladó lejáratra kapott kölcsön, hitel, továbbá a több év alatt törlesztendõ kötelezettség adott évben esedékes összege, ide nem értve a Kormány kezességvállalásával biztosított kötelezettségeket.

(7) E § alkalmazásában likvid-hitel az éven belül felvett és visszafizetett, a közszolgáltatási és államigazgatási feladatok folyamatos mûködtetéséhez felvett hitel.

Ezeket a szabályokat az 1997. évi CXXI. törvény 77. § (3) bekezdése építette be az Ötv.-be, azok 1996. január 1-jétõl hatályosak. Eszerint a helyi önkormányzat adósságot keletkeztetõ éves kötelezettség-vállalásának felsõ határa a korrigált saját folyó bevétel lehet. A korrigált saját folyó bevétel pedig nem más, mint a rövid lejáratú kötelezettségek (az egy évet meg nem haladó lejáratú kölcsön, hitel, továbbá a több év alatt törlesztendõ kötelezettség adott évben esedékes összege) adott évre esõ részével csökkentett saját bevétel (helyi adók, illetékbevételek, kamatbevétel, környezetvédelmi bírság stb.) éves elõirányzatának 70%-a. A likvid hitel (a közszolgáltatási feladatok folyamatos mûködtetéséhez az éven belül felvett és visszafizetett hitel) nem esik az elõbbiekben említett korlátozás alá.

BH1992. 725. Alapítvány elsõdlegesen gazdasági-vállalkozási célra nem hozható létre [Ptk. 74/A. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. 8. § (1) bek., 9. § (4) bek., 88. § a) pont, KK 2. sz.].

BH1992. 604. III. Az önkormányzatnak alapítvány létesítésére vonatkozó jogosultsága [1990. évi LXV. tv. 8. §, 9. § (4) bek., 88. §].

 

89. § (1) A helyi önkormányzat az intézményét támogatásban részesíti. Nem vonhatja el és a támogatásba nem számíthatja be az intézménynek a kötelezõ térítési díjon kívüli bevételeit.

(2) Az intézmény a támogatást és saját bevételeit önállóan használja fel, a használatában levõ ingatlanokat és ingókat - az alapfeladata sérelme nélkül - bevételei növelésére fordíthatja.

(3) A helyi önkormányzat a más által fenntartott intézmények mûködéséhez támogatást nyújthat.

Az Áht. 66. §-a szerint az önkormányzat intézményei költségvetési szervként mûködnek. Így költségvetési szerv a megyei önkormányzati hivatal, a fõpolgármesteri hivatal, a polgármesteri hivatal, a körjegyzõség, valamint a közös képviselõ testület hivatala is.

Költségvetési szervet alapíthat minden helyi önkormányzat, sõt több helyi önkormányzat együttesen is. A költségvetési szerv alapításáról és megszüntetésérõl jogszabályban (önkormányzati rendeletben) vagy határozatban (alapító okirat) kell intézkedni. Ennek tartalmaznia kell a költségvetési szerv nevét és székhelyét, állami feladatként ellátandó alaptevékenységét, gazdálkodási jogkörét, felügyeleti szervét, az alapító szerv nevét, a költségvetési szerv vezetõjének kinevezési rendjét, az ellátandó vállalkozási tevékenység körét és mértékét.

A költségvetési szerv a Pénzügyminisztérium által vezetett nyilvántartásba történõ bejegyzéssel jön létre, és a nyilvántartásból való törléssel szûnik meg.

A költségvetési szerv vezetõje felelõs a kezelésében lévõ vagyon rendeltetésszerû használatáért, az alapító okiratban elõírt tevékenységek törvényes ellátásáért, a költségvetési szerv gazdálkodásáért, a tervezési, beszámolási és információszolgáltatási kötelezettség teljesítéséért, a számviteli rendért, valamint a belsõ ellenõrzés megszervezéséért és mûködéséért.

A költségvetési szervek, azok szervezeti egységei az elõirányzatok feletti rendelkezési jogosultság szempontjából lehetnek teljes jogkörrel vagy részjogkörrel rendelkezõ költségvetési szervek (a felügyeleti szerv döntése alapján).

A költségvetési szerv fogalmát és feladatai csoportosítását, továbbá az éves költségvetés összeállítását, a költségvetési elõirányzatok változtatását, a kötelezettségvállalás, utalványozás, érvényesítés rendjét stb. a költségvetési szervek tervezésének, gazdálkodásának, beszámoltatásának rendszerérõl szóló módosított 156/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet tartalmazza.

A helyi önkormányzatok és költségvetési szerveik viszonyát a gazdálkodás tekintetében a következõk jellemzik

- A helyi önkormányzatok éves költségvetése tartalmazza költségvetési szerveik költségvetését. A helyi önkormányzat dönt az általa létrehozott és fenntartott költségvetési szervek éves költségvetésérõl, valamint mindazoknak a közösségi szolgáltatásoknak a támogatásáról, amelyeket nem helyi önkormányzati szervek teljesítenek.

- A helyi önkormányzatok gondoskodnak a költségvetési szerveik pénzellátásáról. A gyógyító-megelõzõ ellátás mûködtetése közvetlen intézményi finanszírozással a Társadalombiztosítási Alapból történik.

A helyi önkormányzatok a költségvetési szerveiket támogatásban részesítik. A költségvetési szerveknek a kötelezõ térítési díjon felüli bevételeit az önkormányzat nem vonhatja el és a támogatásba sem számíthatja bele. A költségvetési szerv a támogatást és a saját bevételeit önállóan használja fel, természetesen az önkormányzat éves költségvetésében meghatározott célokra és módon.

 

90. § (1) A helyi önkormányzat gazdálkodásának biztonságáért a képviselõ-testület, a gazdálkodás szabályszerûségéért a polgármester felelõs.

(2) A veszteséges gazdálkodás következményei az önkormányzatot terhelik, kötelezettségeiért az állami költségvetés nem tartozik felelõsséggel.

(3) A helyi önkormányzat adósságrendezési eljárásáról külön törvény rendelkezik.

(4) A fizetõképesség helyreállítása érdekében az önkormányzat köteles felfüggeszteni - a hatósági és az alapvetõ lakossági szolgáltatások kivételével - a feladatok finanszírozását.

A helyi önkormányzatok gazdálkodása akkor kiegyensúlyozott, ha hosszabb idõszak alatt is összhang van a bevételei és a kiadásai között.

Ennek kialakításában és megtartásában elsõdleges felelõssége van a képviselõ-testületnek. Feladata a kiegyensúlyozott gazdálkodás feltételeinek alakítására vonatkozó döntések meghozatala.

A gazdálkodással összefüggõ döntések a költségvetési rendeletben összpontosulnak.

A polgármester felelõssége a gazdálkodás szabályszerûségére vonatkozik. A szabályszerû gazdálkodás biztosítása alapvetõen a polgármesteri hivatal és a jegyzõ feladata. E tekintetben követelmény az, hogy a szakértõi gárda irányítsa az önkormányzat gazdálkodását.

Az önkormányzat gazdálkodásának következményeit nem vállalja magára az állam. Az önkormányzati széles körû önállóság viszont azt is jelenti, hogy a jogosultsággal azonos területeken a felelõsség is az önkormányzaté. Az anyagi és személyi konzekvenciákat az adott önkormányzatnak kell viselnie. Ez természetesen csak akkor igaz, ha az önkormányzat saját döntésein alapuló tevékenysége miatt válik mûködésképtelenné. Amennyiben az önkormányzat gazdálkodása önhibáján kívül álló gazdasági, társadalmi ok következtében válik egy-egy évben pénzügyileg hiányossá, akkor annak terheit a központi költségvetés külön támogatás nyújtásával átvállalja.

Ha az önkormányzat több alkalommal hoz olyan - lehetõleg hosszú távra ható - döntéseket, illetve olyan a végrehajtó apparátusa, hogy a feladatainak ellátása során folyamatosan túlköltekezik, és azt idõben nem tárják föl és nem intézkednek a megszüntetésére, akkor az önkormányzat fizetésképtelenné is válhat.

A helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról az 1996. évi XXV. törvény rendelkezik. Ennek módosítása az 1997. évi CXLVI. törvénnyel történt meg. Az adósságrendezési eljárás megindítása keretében a polgármester a pénzügyi bizottságot haladéktalanul tájékoztatja a kialakult helyzetrõl, és a képviselõ-testületet pedig 8 napon belül összehívja. A képviselõ-testület a fizetési kötelezettségek rendezésére határozatot hoz, vagy felhatalmazza a polgármestert az adósságrendezési eljárás azonnali kezdeményezésére. Az adósságrendezési eljárás kezdeményezésére akkor kerülhet sor, ha a helyi önkormányzat, vagy az önkormányzati költségvetési szerv a hitelezõ által megküldött számlát, vagy fizetési felszólítást az átvételt (esedékességet) követõ 60 napon belül nem vitatta és nem fizette ki, elismert tartozását az esedékességet követõ 60 napon belül nem fizette ki, jogerõs és végrehajtható bírósági (hatósági) határozatban foglalt fizetési kötelezettségét nem teljesítette, fizetési kötelezettségét a korábban lefolytatott adósságrendezési eljárásban lefolytatott egyezség ellenére nem teljesítette (1996. évi XXV. 4-5. §).

Az adósságrendezési eljárásban ha a bíróság megállapítja, hogy az elõbbiekben felsoroltak közül bármelyik feltétel fennáll, végzésben elrendeli az adósságrendezés megindítását és kijelöli a pénzügyi gondnokot. Ezután 30 napon belül a polgármester átadja a pénzügyi gondnoknak a vagyonleltárt, az elõírt feladat és hatáskör teljesítéséhez szükséges, valamint a hitelezõk kielégítéséhez felhasználható vagyont, a válság-költségvetési rendelettervezet és minden olyan információt, amelyek az önkormányzat gazdasági helyzetének megítéléséhez szükségesek.

A pénzügyi gondnok számos feladatai közül kiemelendõ, hogy a képviselõ-testületi ülésre készült költségvetést érintõ elõterjesztésekhez a véleményét csatolni kell, kötelezettség vállalások és kifizetések csak a pénzügyi gondnok ellenjegyzésével teljesíthetõk.

Az adósságrendezési eljárásban a vagyon bírósági felosztásának folytatásáról a bíróság rendelkezik. Az alapvetõ lakossági szolgáltatások (köztemetõ fenntartása, közterület tisztántartása, vízellátás, a közvilágítás üzemeltetése stb.) teljesítése az adott településen nem szûnhet meg.

 

Tervezés, számvitel, információ

91. § (1) Az önkormányzat meghatározza gazdasági programját és költségvetését.

(2) A költségvetés összeállításának részletes szabályait az államháztartásról szóló törvény, a finanszírozás rendjét és az állami hozzájárulás mértékét az állami költségvetési törvény határozza meg.

(3) Az állami költségvetési tervezés önkormányzatokat érintõ feladatait a Pénzügyminisztérium és a Belügyminisztérium végzi.

(4) Az országgyûlési költségvetési döntéseket az önkormányzati érdekszövetségekkel lefolytatott egyeztetés után, a véleményük figyelembevételével kell meghozni.

Az Áht. elvei a pénzügyi egyensúly elõsegítése, a közpénzekkel való hatékony és ellenõrizhetõ gazdálkodás garanciáinak megteremtése, a teljesség, a részletesség, a valódiság, az egységesség, az áttekinthetõség és a nyilvánosság. Ezek az alapelvek az államháztartás egészére, így a helyi önkormányzatokra is vonatkoznak.

Az Áht. 2. §-a szerint az államháztartást a központi kormányzat, az ún. elkülönített állami pénzalapok, a társadalombiztosítás és helyi önkormányzatok költségvetései alkotják. E négy tényezõt nevezi a törvény az államháztartás alrendszereinek. A helyi önkormányzat költségvetése pedig az államháztartás helyi szintje (Áht. 5. §).

A törvényen belül önálló fejezet foglalkozik a helyi önkormányzatok költségvetésével. Az Áht. 31. §-a szerint az Országgyûlés határozza meg (mégpedig a költségvetési törvényben) a helyi önkormányzatok központilag szabályozott adókból és illetékekbõl származó részesedését, továbbá a normatív központi hozzájárulások címeit és összegét, valamint a címzett és céltámogatások keretét. Végül az Országgyûlés dönt tételesen az ún. címzett támogatásokról.

A Kormány a helyi önkormányzatok központi költségvetésbõl származó hozzájárulásával összefüggésben elõkészítõ, koordináló és végrehajtó feladatokat lát el [Áht. 43. § (1)]. Ugyanezen törvényhely (2)-(3) bekezdése szerint a helyi önkormányzat augusztus 31-ig kapja meg a Kormánytól a költségvetési irányelveket, valamint az önkormányzati pénzügyi szabályozás elõzetes elgondolásait. A költségvetési törvényjavaslat benyújtásával egyidejûleg pedig a Kormány a helyi önkormányzatok rendelkezésére bocsátja a rájuk vonatkozó adatokat és szabályozási elgondolásokat.

A helyi önkormányzat költségvetése összeállításának technikájával, a rendelettervezet szerkezetével a jegyzõ és a polgármester feladataival az elõkészítésben, a képviselõtestület döntéshozatali teendõivel a költségvetési szervek tervezésének, gazdálkodásának, beszámolásának rendszerérõl szóló 156/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet rendelkezik.

A költségvetési törvény elfogadását követõen - annak elõírásait, követelményeit, a központi hozzájárulásnak az önkormányzatot megilletõ normatíváit, valamint az átengedett adók mértékét figyelembe véve - minden önkormányzat a saját költségvetését maga állapítja meg. A költségvetésrõl a képviselõ-testület rendeletet alkot, mely tartalmazza a bevételeket jogcímenként, a kiadásokat önállóan gazdálkodó intézményenként, ezen belül elkülönítetten a bér, a társadalombiztosítási járulék, a dologi kiadások, a célfeladatok, a beruházások, a felújítások elõirányzatait.

Jelentõs mozzanat a tervezõmunkában a bevételek számbavétele, a források jellege szerint. Az ehhez szükséges információk saját tapasztalatból és a - TÁKISZ-on keresztül - a Belügyminisztériumtól és a Pénzügyminisztériumtól származnak. Az átengedett adók, bevételek és a központi költségvetési támogatások jogcímeit és mértékeit a költségvetési törvény állapítja meg.

A saját bevételeket el kell különíteni aszerint, hogy alap- vagy vállalkozási tevékenységbõl származnak. E mûvelethez elengedhetetlen az intézménynél az alapító okirat (a polgármesteri hivatal esetében a Szervezeti és Mûködési Szabályzat) áttekintése, amely tartalmazza a költségvetési szerv tevékenységeinek e szempontok szerinti minõsítését.

Az alaptevékenységhez kapcsolódó, a lakosság terhére elõírt, beszedett bevételek egyes jogcímeinek tervezésénél meghatározó szerepe van az elõrejelezhetõ demográfiai folyamatoknak (pl. iskolás korúak száma) és a jogszabályi változásoknak (pl. étkezési hozzájárulásnál a beszedhetõ díj mértéke, az érvényesítendõ kedvezmények köre). Az alaptevékenységen kívüli, rendszeresen ellenértékért végzett vállalkozási tevékenységbõl származó eredmény sorában pontosan kell kimutatni a ráfordítást, s a képzõdött bevételt is.

Külön kezelendõk az ún. átvett pénzeszközök.

A tervezés folyamatossága érdekében tisztázandó, hogy egyszeri jellegû vagy évente ismétlõdõ-e az átvétel, és terheli-e kiadással is járó kötelezettség; ha igen, milyen mértékben.

Az államháztartás pénzügyi információs rendszere alatt értjük az államháztartás egészének és az államháztartás költségvetésével kapcsolatba kerülõ szervezetek (természetes és jogi személyek) információs kapcsolatára kiterjedõ

- adminisztratív azonosítási jellegû adatokat és információkat,

- költségvetési, pénzügyi, számviteli adatokat és információkat,

- a naturális mutatószámokat gyûjtõ, nyilvántartó, feldolgozó és szolgáltató rendszert.

Az államháztartás pénzügyi információs rendszerének részét képezi

- az államháztartás alrendszereihez tartozó szervek törzskönyvi nyilvántartási rendszere,

- az államháztartáson kívüli szervek (természetes és jogi személyek) államháztartási kapcsolatára kiterjedõ egyedi azonosítók (adószám, társadalombiztosítási szám) nyilvántartási rendszere,

- a költségvetés tervezéséhez kapcsolódó elõirányzatok, az egyéb információkat tartalmazó tervezési rendszer,

- a költségvetés végrehajtásához kapcsolódó beszámolási rendszer,

- az államháztartáson kívüli szervek (természetes és jogi személyek) államháztartási kapcsolatára kiterjedõ nyilvántartások rendszere (pl. folyószámla-, adós-, hitelezõ-vevõ nyilvántartások).

Az államháztartás pénzügyi információs rendszerérõl szóló 158/1995. (XII. 26.) Korm. rendeletet módosító 255/1997. (XII. 21.) Korm. rendelet új feladatot írt elõ a polgármesteri hivatalok számára. Eszerint a polgármesteri hivatal az önkormányzatnak és költségvetési szerveinek költségvetését a rendelet-tervezet képviselõ-testület elé terjesztésétõl számított 30 napon belül a TÁKISZ-ához nyújtja be.

 

Ellenõrzés

92. § (1) A helyi önkormányzatok gazdálkodását az Állami Számvevõszék ellenõrzi.

(2) A saját intézmények pénzügyi ellenõrzését a helyi önkormányzat látja el. A helyi önkormányzat gondoskodik gazdálkodásának belsõ ellenõrzésérõl jogszabályban meghatározott képesítésû ellenõr útján.

(3) A pénzügyi bizottság - egyebek között - az önkormányzatnál és intézményeinél:

a) véleményezi az éves költségvetési javaslatot és a végrehajtásáról szóló féléves, éves beszámoló tervezeteit;

b) figyelemmel kíséri a költségvetési bevételek alakulását, különös tekintettel a saját bevételekre, a vagyonváltozás (vagyonnövekedés, -csökkenés) alakulását, értékeli az azt elõidézõ okokat;

c) vizsgálja a hitelfelvétel indokait és gazdasági megalapozottságát, ellenõrizheti a pénzkezelési szabályzat megtartását, a bizonylati rend és a bizonylati fegyelem érvényesítését.

(4) A pénzügyi bizottság vizsgálati megállapításait a képviselõ-testülettel haladéktalanul közli. Ha a képviselõ-testület a vizsgálati megállapításokkal nem ért egyet, a vizsgálati jegyzõkönyvet az észrevételeivel együtt megküldi az Állami Számvevõszéknek.

92/A. § (1) A megyei, a megyei jogú városi, a fõvárosi és a fõvárosi kerületi önkormányzat képviselõ-testülete köteles könyvvizsgálót megbízni, továbbá a pénzügyminiszter és a belügyminiszter által meghatározott egyszerûsített tartalmú - a helyi önkormányzat és intézményei adatait összevontan tartalmazó - éves pénzforgalmi jelentését, könyvviteli mérlegét, továbbá pénzmaradvány- és eredménykimutatását a Belügyi Közlönyben és a Cégközlönyben közzétenni. A képviselõ-testület e rendelkezés hatálybalépésétõl számított 60 napon belül köteles - szakmai szempontok szerint - a pályázatot kiírni, azt elbírálni és a polgármester a könyvvizsgáló számára a megbízást kiadni.

(2) A helyi önkormányzat, ha az elõzõ évben a teljesített kiadásainak összege meghaladta a 100 millió forintot és hitelállománnyal rendelkezik, vagy hitelt vesz fel, köteles az (1) bekezdésben foglaltakat a hitelfelvétel évétõl a hiteltörlesztés utolsó évéig bezárólag évente könyvvizsgálóval felülvizsgáltatni és közzétenni.

Az Állami Számvevõszék a magas színvonalú szakmai munka ellenére képtelen átfogni az önkormányzati rendszer egészét. A gazdálkodás ellenõrzéséért a törvény szerint az ÁSZ a felelõs, ténylegesen csak a töredékét képes áttekinteni az önkormányzatoknak. A hatályos szabályozás az ÁSZ vizsgálatai alapján alig teszi lehetõvé a megállapítások realizálását. A legsúlyosabb pénzügyi-gazdálkodási szabálytalanságok megállapítását is csak elvétve követi komoly szankció.

Az ellenõrzéssel kapcsolatos rendelkezésekbõl az Ötv. 1994. évi módosítása során változást hozott, hogy a helyi önkormányzat köteles gondoskodni a gazdálkodásának a belsõ ellenõrzésérõl, mégpedig a jogszabályban meghatározott képesítésû ellenõr útján. A törvényben említett "meghatározott képesítésû ellenõr" olyan revizor, akinek a foglalkoztatása elsõsorban az önkormányzat nagysága és gazdasági ereje, valamint az intézmények számának a figyelembevételével történhet. A hatékony belsõ ellenõrzés nagymértékben segíti az önkormányzatot, ezen belül elsõsorban a költségvetés végrehajtása és a gazdálkodás jogszerûsége szempontjából alapvetõ felelõsséggel rendelkezõ polgármestert. A realitás a legtöbb helyen a társulásos alkalmazást feltételezi, hiszen egy magasan kvalifikált szakember önálló alkalmazása minden önkormányzatnál felesleges. Több község esetében ésszerû megoldásnak a társulásos formát tartjuk, a belsõ ellenõr alkalmazásának a költségei is jelentõsen megoszlanak és kisebb anyagi tehertételt jelentenek az alkalmazó önkormányzatok számára.

Érdemi változást hozhat az ellenõrzés terén a pénzügyi bizottságra vonatkozó néhány új, konkrét rendelkezés.

A korábbi szabályozás az elsõ önkormányzati ciklusban egyetlen kötelezõen létrehozandó bizottságként nevesítette az ún. pénzügyi ellenõrzõ bizottságokat, de ezeket is csak a 2000 lakosnál nagyobb községek önkormányzatának kellett megalakítania. A pénzügyi ellenõrzõ bizottságok mûködése számos helyen formális volt. Ez adódhatott abból, hogy a költségvetési pénzügyek speciális szakismeretet igényelnek, amellyel a képviselõk közül kevesen rendelkeztek. Ilyen szakemberek elsõsorban a nagyobb városokban és a fõvárosi kerületekben voltak. Ugyanakkor a szakismeretek elsajátításához szükséges segítséget sok helyen nem tudta megadni sem a polgármester, sem a jegyzõ - éppen az ismeretek speciális volta miatt. Az is beigazolódott, hogy maga az elnevezés (pénzügyi-ellenõrzési) is helytelen volt, hiszen ezek a bizottságok ténylegesen a legkülönbözõbb pénzügyi funkciókat látták el és tevékenységüknek csak egy kis része irányult konkrét ellenõrzésekre. Ennek a felismerésnek a jegyében született az a törvényi rendelkezés, amely a bizottságnak a feladatkörét már sokkal szélesebben határozza meg. Így a pénzügyi bizottság funkciója különösen

- az éves költségvetési javaslat, illetve a végrehajtásáról szóló féléves és éves beszámolók tervezeteinek a véleményezése. Ez átfogja egy-egy önkormányzat mûködésének legfontosabb elemeit;

- a különbözõ költségvetési bevételek alakulásának figyelemmel kísérése. Ezek közül is kiemelkedõk a saját bevételek, a vagyonváltozás alakulásának rendszeres, értékelése, akár vagyonnövekedésrõl, akár vagyoncsökkenésrõl van szó. A törvény megkívánja a vagyonváltozás alakulását elõidézõ okoknak az elemzését is;

- vizsgálja a hitelfelvétel indokait, azok gazdasági megalapozottságát. Célszerû, ha a bizottság rendszeresen ellenõrzi az operatív gazdálkodást. Ennek megfelelõen ellenõrizheti mind a pénzkezelési szabályzat megtartását, mind pedig a bizonylati rend és a bizonylati fegyelem érvényesülését.

Az új törvényi rendelkezésekkel összhangban a jogalkotó nagy súlyt helyez a pénzügyi bizottság vizsgálati megállapításainak a realizálására. A pénzügyi bizottságnak a megállapításait haladéktalanul közölnie kell a képviselõ-testülettel. Ha a képviselõ-testület nem ért egyet a vizsgálati megállapítással, akkor a vizsgálati jegyzõkönyvet az észrevételével együtt meg kell küldenie az Állami Számvevõszéknek. Ha elõfordul olyan helyzet, hogy feloldhatatlan véleménykülönbség alakul ki a képviselõ-testület és a bizottság között, akkor végül az Állami Számvevõszék az ügyben a szakmai vitát eldöntõ szervezet.

Belsõ ellenõrzésként kell megszervezni az önkormányzat hivatalában és az intézményekben folyó gazdálkodás ellenõrzését, amely magába foglalja

- a vezetõk ellenõrzési kötelezettségét;

- a különbözõ gazdálkodási folyamatokba beépített ellenõrzést;

- a függetlenített, vagy osztott munkakörben alkalmazott belsõ ellenõr tevékenységét.

Az önállóan gazdálkodó intézmények felügyeleti jellegû költségvetési ellenõrzésének formája a tulajdonosi funkcióval összefüggõ átfogó vagy általános "külsõ ellenõrzés", amely kiterjed

- az intézmény szervezetére, általános mûködésére, az alapító határozat szerinti tevékenység értékelésére;

- a gazdálkodási tevékenység vitelére;

- az eszközökkel való gazdálkodás hatékonyságának és szabályszerûségének vizsgálatára és értékelésére.

Az önkormányzat az ellenõrzési feladatait a következõ szervezetek útján, illetõleg közremûködésével láthatja el a fentiekben kifejtettek után most már modellszerûen összefoglalva

a) az önkormányzati hivatalnál (a vezetõi és munkafolyamatba épített ellenõrzésen túl)

- a pénzügyi bizottság,

- a függetlenített - vagy osztott munkakörben alkalmazott belsõ ellenõr,

- alkalmi szakértõi csoportok,

- társulásos formában,

- külsõ szakértõ közremûködésével.

b) az intézményeknél folytatott külsõ ellenõrzés

- pénzügyi bizottság,

- fõállású ellenõr (ellenõrzési csoport) alkalmazása az önkormányzati hivatalnál,

- társulásos formában,

- felkért külsõ szakértõ útján.

Az önkormányzat önállóan dönthet, hogy ellenõrzési feladatait milyen szervezettel látja el, illetõleg milyen megoldást választ. Az ellenõrzés rendjét az önkormányzatoknak a Szervezeti és Mûködési Szabályzat mellett Ellenõrzési Szabályzatban is rögzíteni kell.

Az önkormányzatok egy részénél az önkormányzati törvény könyvvizsgálói kötelezettséget ír elõ

- a megyei, a megyei jogú városi, a fõvárosi kerületi önkormányzat képviselõ-testülete köteles könyvvizsgálót megbízni az önkormányzat és intézményei adatait összevontan tartalmazó beszámoló felülvizsgálatára, valamint a gazdasági, pénzügyi tevékenység folyamatos figyelemmel kísérésére (állandó könyvvizsgálati feladat);

- azok a helyi önkormányzatok, amelyeknél az elõzõ évben teljesített kiadások összege meghaladja a 100 millió forintot és hitelállománnyal rendelkeznek, vagy hitelt vesznek fel, kötelesek az önkormányzat és intézményei adatait összevontan tartalmazó beszámolót évente felülvizsgáltatni, mégpedig a hitelfelvétel évétõl a hiteltörlesztés utolsó évéig bezárólag (eseti könyvvizsgálat).

A könyvvizsgálat célja a számviteli törvény (az 1998-ig a tíz alkalommal módosított 1991. évi XVIII. törvény) elõírásaival összhangban, annak megállapítása, hogy az önkormányzat által összeállított beszámoló a számviteli - és az államháztartási törvény, továbbá a vonatkozó kormányrendeletek elõírásai szerint készült-e, valamint megbízható és valós képet ad-e a vagyoni és pénzügyi helyzetrõl, az önkormányzati mûködés eredményeirõl.

Az állandó könyvvizsgálatra kötelezettek körében az auditálás kiterjed

a) a beszámoló

- a mérleg

- az éves pénzforgalmi jelentés,

- a pénzmaradvány, illetve az eredmény-kimutatás hitelesítésére.

b) a költségvetés és a zárszámadási rendelettervezet véleményezésére

c) az önkormányzat pénzügyi, vagyoni helyzetének elemzésére.

Az Ötv.-nek a könyvvizsgálatra vonatkozó módosító szabálya 1995. október 15-én lépett hatályba, a felülvizsgálat és a hitelesítés elsõ alkalommal az 1995. évi beszámolóra vonatkozott. Eseti könyvvizsgálatot 1996. évben kellett elsõ ízben végezni, ahol az 1994. év költségvetés kiadási összege meghaladta a 100 millió Ft-ot és hitelállománnyal rendelkezik az önkormányzat. Az auditálás az 1995. évi beszámolóra vonatkozott elõször.

A könyvvizsgálatnak az önkormányzati területre történõ részleges kiterjesztése nem teszi feleslegessé a külsõ ellenõrzést. Az Állami Számvevõszék kiemelt ellenõrzési feladata az önkormányzatok támogatási rendszerének a vizsgálata.

 

92/B. § (1) A könyvvizsgálattal, a költségvetési beszámoló felülvizsgálatával a Magyar Könyvvizsgálói Kamara által vezetett könyvvizsgálói névjegyzékben szereplõ "költségvetési" minõsítésû könyvvizsgáló bízható meg.

(2) Nem lehet könyvvizsgáló a helyi önkormányzat polgármestere, képviselõ-testületének tagja, költségvetési szervének dolgozója és ezek közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont], e minõsége fennállása alatt, illetve annak megszûnésétõl számított három évig.

(3) A könyvvizsgálói feladatot ilyen tevékenység folytatására jogosult, a Magyar Könyvvizsgálói Kamara által a társaságokról vezetett névjegyzékben szereplõ szervezet is elláthatja. A könyvvizsgálói szervezet megbízásakor a könyvvizsgálatot elvégzõ természetes személyt (bejegyzett könyvvizsgálót) is meg kell nevezni. Ebben az esetben az (1) és (2) bekezdésekben meghatározott elõírások a bejegyzett természetes személyre (bejegyzett könyvvizsgálóra) vonatkoznak.

A könyvvizsgálattal, a költségvetési beszámoló felülvizsgálatával, magasan kvalifikált "költségvetési" minõsítésû, a könyvvizsgálói névjegyzékben (a Magyar Könyvvizsgálói Kamara vezeti) szereplõ könyvvizsgáló bízható meg. Nem lehet könyvvizsgáló az, akinek a személye összeférhetetlenségi helyzetet teremtene az önkormányzattal (legalább 3 évig, amíg e minõsége fenn áll), így a polgármester, a képviselõ-testületi tag, a költségvetési szerv dolgozója és ezek közeli hozzátartozója. A könyvvizsgálói feladatot gazdasági társaság is elláthatja, ilyen esetben is meg kell jelölni a könyvvizsgálói tevékenységet ténylegesen elvégzõ könyvvizsgáló személyét.

 

92/C. § (1) A könyvvizsgáló betekinthet a helyi önkormányzat könyveibe, a polgármestertõl és az önkormányzat költségvetési szerveinek dolgozóitól felvilágosítást kérhet. Feladata különösen a helyi önkormányzat befektetett eszközeinek, készletállományának, pénzeszközeinek, követeléseinek és kötelezettségeinek, pénzmaradványának és eredményének vizsgálata. A könyvvizsgáló tanácskozási joggal vehet részt a képviselõ-testület nyilvános és zárt ülésén. A könyvvizsgálót a véleményezési körébe tartozó témákban a képviselõ-testület ülésére a polgármester köteles meghívni.

(2) A 92/A. § (1) bekezdésében foglalt helyi önkormányzatok körében a könyvvizsgáló köteles megvizsgálni a képviselõ-testület elé terjesztett költségvetési és zárszámadási rendelettervezeteket abból a szempontból, hogy azok valós adatokat tartalmaznak-e, illetve megfelelnek-e a jogszabályok elõírásainak, továbbá a pénzügyi helyzetet elemezni, különösen az adósságot keletkeztetõ kötelezettségvállalások tekintetében.

 

(3) A képviselõ-testület a könyvvizsgálóval kötött külön szerzõdésben más - gazdasági kihatású - elõterjesztés könyvvizsgálói véleményezését is kérheti.

(4) A könyvvizsgáló véleményérõl írásban köteles tájékoztatni a képviselõ-testületet.

(5) A könyvvizsgálói véleményezés körébe tartozó elõterjesztésrõl a könyvvizsgáló írásos véleménye nélkül érvényes döntés nem hozható.

(6) Ha a könyvvizsgáló tudomást szerez az önkormányzat vagyonának várható jelentõs csökkenésérõl és más olyan tényrõl, amely önkormányzati tisztségviselõ törvényben meghatározott felelõsségre vonását vonhatja maga után, köteles a képviselõ-testület összehívását kérni a polgármestertõl. Ha a polgármester a képviselõ-testület ülését nem hívja össze, a könyvvizsgáló kezdeményezésére a fõvárosi, a megyei közigazgatási hivatal vezetõje az ülést összehívja. Ha a képviselõ-testület a szükséges döntéseket nem hozza meg, a könyvvizsgáló errõl a fõvárosi, a megyei közigazgatási hivatal vezetõjét értesíti.

A könyvvizsgálót az önkormányzatnak olyan helyzetbe kell hozni, hogy teljes képet kapjon a gazdasági helyzetrõl. A törvény ezért mondja ki, hogy a könyvvizsgáló betekinthet az önkormányzat dokumentumaiba, felvilágosítást kérhet a polgármestertõl, a költségvetési szervek dolgozóitól. Részt vehet tanácskozási joggal a testület ülésein, a véleményezési körébe tartozó ügyekben meghívása a képviselõ-testületi ülésre kötelezõ. A könyvvizsgáló véleményérõl köteles tájékoztatni a képviselõ-testületet. Egyes elõterjesztések ügyében a könyvvizsgálói véleményezés hiányában érvényes döntést a képviselõ-testület nem hozhat. Ha a könyvvizsgáló olyan ismeretek birtokába jut, amelyek az önkormányzat vagyonának jelentõs csökkenésére utalnak köteles a polgármestertõl a képviselõ-testület összehívását kérni. Ha a polgármester a képviselõ-testület ülését nem hívja össze, a könyvvizsgáló kezdeményezésére azt a közigazgatási hivatal teszi meg. Úgyszintén a közigazgatási hivatalt értesíti a könyvvizsgáló arról is, ha a képviselõ-testület a szükséges döntéseket nem hozza meg. A fenti szabályokat az 1995. évi XLVIII. törvény 120. § (2) bekezdése iktatta be - 1995. június 30-ától - az Ötv.-be.

Az Alkotmánybíróság a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény 120. § (2) bekezdésével kiegészített Ötv. szabályok alkotmányellenességének megállapítása iránti indítvány elbírálása kapcsán rámutatott arra, hogy "a könyvvizsgáló - meghatározott önkormányzati körben való - kötelezõ megbízásának és az önkormányzati gazdálkodás vizsgálatára vonatkozó feladatainak és jogosítványainak 1995. évi XLVIII. törvényben megfogalmazott szabályai, bár kapcsolódnak az önkormányzatoknak az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés b) pontjában megállapított alapjogához nem tartalmaznak olyan rendelkezéseket, amelyek az alapjog érvényesítésének és védelmének irányát határozzák meg. Az új szabályok csak olyan vizsgálati, javaslati, kezdeményezési és jelentési határidõket állapítanak meg, amelyek nem sértik az önkormányzatok önállóságát." [53/1995. (IX. 15.) AB határozat]

 

92/D. § (1) Ha a könyvvizsgáló a 92/A. § (1)-(2) bekezdésében, illetve a 92/C. § (2)-(3) bekezdésében meghatározott feladatát a megbízási szerzõdésben rögzített határidõre elõreláthatólag nem tudja teljesíteni, köteles ezt a határidõ lejárta elõtt legalább 30 nappal - illetve, ha az akadályozó körülmény késõbb keletkezett, akkor ennek bekövetkeztétõl számított 3 munkanapon belül - a helyi önkormányzatnak írásban bejelenteni. Ezt követõen a helyi önkormányzat képviselõ-testülete - a körülményeket mérlegelve - vagy határidõt szab az utólagos teljesítésre, vagy haladéktalanul - pályázati eljárás nélkül - új könyvvizsgálót bíz meg.

(2) Ha a könyvvizsgáló a bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget, és feladatát a szerzõdésben rögzített határidõben nem teljesíti, a helyi önkormányzat képviselõ-testülete a határidõ lejártakor - a mulasztó könyvvizsgáló költségére - az (1) bekezdésben foglaltak szerint jár el. Ezzel egyidejûleg a bejelentési kötelezettségét, illetõleg a szerzõdés teljesítését menthetõ ok nélkül elmulasztó könyvvizsgálóval szemben

a) az ebbõl eredõ kártérítési igényét érvényesíti a polgári jogi felelõsség általános szabályai szerint, és

b) a 92/B. § (1) bekezdésében foglalt könyvvizsgálói névjegyzékbõl a "költségvetési" minõsítésének törlését kezdeményezi.

(3) Ha a helyi önkormányzat az (1)-(2) bekezdésben foglalt kötelezettségének eleget tesz, az esetleges késedelem miatt vele szemben nem alkalmazhatók a költségvetési törvényben meghatározott normatív állami hozzájárulás finanszírozása feltételeinek elmulasztásához kapcsolódó jogkövetkezmények.

Ez az új szabály (az 1996. évi L. törvény 2. §-a iktatta be az Ötv.-be, hatályos 1996. június 27-étõl) a könyvvizsgáló feladatteljesítésének egyes eljárási kérdéseit tartalmazza. Így ha a könyvvizsgáló a megbízási szerzõdésben rögzített határidõre elõreláthatólag nem tudja teljesíteni feladatát, köteles azt haladéktalanul, de legalább a határidõ lejárta elõtt 30 nappal a helyi önkormányzatnak írásban bejelenteni. A képviselõ-testület a törvényeket mérlegelve új határidõt szabhat, vagy új könyvvizsgálót bízhat meg. Ha pedig a könyvvizsgáló a feladatát a szerzõdésben rögzített határidõn belül nem teljesíti a helyi önkormányzat képviselõ-testülete a mulasztó könyvvizsgáló költségére pótoltatja azokat, illetõleg a mulasztó könyvvizsgálóval szemben kártérítési igénnyel léphet fel és kezdeményezheti a könyvvizsgálói névjegyzékbõl "a költségvetési" minõsítésének törlését.

 X. fejezet

A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK ÉS A KÖZPONTI ÁLLAMI SZERVEK, AZ ÖNKORMÁNYZATI JOGOK VÉDELME

A központi állami szerveknek a helyi önkormányzatokkal kapcsolatos feladata és hatásköre

93. § (1) Az Országgyûlés törvényben szabályozza:

a) a helyi önkormányzatok jogállását, kizárólagos feladat- és hatáskörét, a kötelezõen ellátandó feladatait, kötelezõ szervtípusait, mûködésének garanciáit, anyagi eszközeit és gazdálkodásának alapvetõ szabályait;

b) a helyi önkormányzati képviselõk jogállását, megválasztásuk rendjét, jogait és kötelezettségeit.

Az Európai Önkormányzati Karta I/2. cikkelye szerint az önkormányzati jogokat az Alkotmányban is el kell ismerni. Ezt az Országgyûlés az 1990. évi LXVIII. számú törvénnyel meg is tette. Az Alkotmány IX. fejezet 41-44/B. §-ai tartalmazzák a helyi önkormányzatok mûködésének alapvetõ szabályait.

Az Országgyûlés az Ötv. 93. § (1) bekezdésében megfogalmazott feladatkörét teljesítette, formailag (a szabályozás átfogja az önkormányzatok szervezetét, mûködését, gazdálkodását és védelmét) és tartalmilag (az Alkotmányban és az Ötv.-ben az önkormányzatok mûködését több garanciális szabállyal erõsítette meg).

Mind magának az Alkotmánynak (ahol az önkormányzati jogok az európai átlagnál részletesebb szabályozást kapnak), mind pedig az önkormányzati törvénynek a megalkotásához, illetve megváltoztatásához minõsített többségre (2/3-os) van szükség [Alkotmány 24. § (3), 44. § c)], ami pedig garantálja önkormányzati rendszerünk stabilitását.

A rendszerváltást követõen a parlament számos - az önkormányzatokkal kapcsolatos - alapvetõ törvényt alkotott a helyi önkormányzatokról és a helyi választásokról szóló ( 1990. évi LXV. törvény, 1990. évi LXIV. törvény) törvényeken túlmenõen is, így pl. az 1990. évi LXVII. törvény a polgármesterekrõl, az 1991. évi XX. törvény a hatáskörökrõl, az 1991. évi XXXIII. törvény az önkormányzati tulajdonról, ide értve még az ágazati törvényeket is. A törvényhozói munka alapján ma a jogi szabályozás oldaláról csaknem teljesnek mondható az Országgyûlés törvényalkotói szerepe.

(2) Az Országgyûlés a Kormánynak - az Alkotmánybíróság véleményének kikérése után elõterjesztett - javaslatára feloszlatja azt a helyi képviselõ-testületet, amelynek mûködése az Alkotmánnyal ellentétes [Alkotmány 19. § (3) bek. 1. pont]. Ha az Országgyûlés az önkormányzati képviselõ-testületet feloszlatja, egyidejûleg 60 napon belüli idõpontra kitûzi az idõközi választást.

(3) Az Országgyûlés a feloszlatásról a soron következõ ülésén határoz. E napirend tárgyalására meg kell hívni az érintett önkormányzat polgármesterét. A polgármester jogosult a feloszlatásra vonatkozó javaslattal kapcsolatban a képviselõ-testület álláspontját a határozathozatal elõtt ismertetni.

Az Ötv. által szabályozott széles felelõsségû önkormányzati rendszerünk mûködésének egyik leglényegesebb garanciális eleme az alkotmányellenes helyi önkormányzat feloszlatásának a joga. Az Alkotmány 19. § (3) bekezdésében meghatározott eljárás fontos sorrendet állít fel a különbözõ állami szervek közt. Az önkormányzatok mûködésének törvényességi ellenõrzését a közigazgatási hivatalvezetõ látja el (Ötv. 98. §). Alkotmányellenesnek vélt önkormányzati mûködés esetén tehát az elsõ lépést a korrekcióra a hivatalnak kell megtenni.

A hivatalok mûködését a belügyminiszter irányítja (Ötv. 96. §), aki a törvényességi jelzése alapján "kezdeményezi a kormánynál az Alkotmánnyal ellentétesen mûködõ helyi képviselõ-testület feloszlatására vonatkozó országgyûlési elõterjesztés benyújtását" [Ötv. 96. § b)].

A kormány javaslata alapján az Alkotmánybíróság véleményt nyilvánít a helyi képviselõ-testület mûködésének alkotmányellenességérõl (Ötv. 114. §). Az Országgyûlés csak ezt követõen dönt a Kormány javaslatáról, mégpedig sürgõsséggel, soron következõ ülésén, hiszen a helyi közügyek intézésére hivatott önkormányzati testület alkotmányellenes mûködésének fenntartása nem veszélyeztetheti a lakosság érdekeit.

Az önkormányzati képviselõ-testület egy-egy jogellenes döntése, melyet bírósági döntés alapján utóbb kiigazít, semmiképpen sem elégséges feltétel a feloszlatás kezdeményezéséhez. Ugyanakkor lehet egyetlen képviselõ-testületi döntés is a feloszlatás alapja, ha azt alkotmányellenes mûködés követi. Az alkotmányellenességnél nemcsak egy konkrét alkotmányos rendelkezés megsértését kell vizsgálni, hanem az alkotmányban rögzített alapvetõ rendelkezések érvényesülését is.

Az önkormányzat mûködésének alkotmányellenessége egyebek közt akkor következik be, ha a képviselõ-testület mûködésképtelenné válik. Ennek általános megnyilvánulása az, hogy tartósan nem teljesíti a törvényben megjelölt feladat- és hatásköreit.

Egzakt módon nem határozható meg az az esetcsoport, amely a mûködésképtelenséget bizonyítja. Az önkormányzati testület mûködésképtelensége azonban leginkább az alábbiakkal jellemezhetõ.

- A képviselõ-testület nem teljesíti kötelezettségeit. Ilyen eset pl., hogy a szervezeti és mûködési szabályzat megalkotása elmulasztása mellett nem hozza meg költségvetési rendeletét, ezáltal a település és annak intézményrendszere nem rendelkezik költségvetéssel, pénzellátással, így az intézményrendszer gazdálkodása ellehetetlenül.

- A képviselõ-testület ismételten törvénysértést követ el, amelyet közigazgatási hivatalvezetõ jelzése nyomán indult alkotmánybírósági, bírósági kötelezés ellenére sem szüntet meg.

- Elmulasztja meghozni a fontos személyi, szociális döntéseket, például nem nevezi ki az intézmények vezetõit (irányítás hiányában pedig azok mûködõképessége veszélybe kerül), elmulasztja a szociális segélykérelmek elbírálását.

- Elõfordulhat az is, hogy a képviselõ-testületi tagok többsége az ülésekrõl rendszeresen távol marad. Ilyen esettel akkor találkozunk, amikor a képviselõ-testület nem tud együtt dolgozni a polgármesterrel, és annak érdekében, hogy a polgármestert lemondásra kényszerítse "obstrukcióhoz" folyamodik, s ezzel a testület határozatképességét szándékosan meghiúsítja. A testületi határozatképesség meghiúsítása a törvény szándékaival ellentétes magatartás, alkotmányellenes joggyakorlást fejez ki.

Az önkormányzati képviselõ-testület feloszlatásának a rendeltetése az, hogy az önkormányzati mûködés lehetetlenné válása esetén, a központi beavatkozás révén ismételten mûködõképessé tehetõ legyen az önkormányzat, s annak a választásokkal megújított képviselõ-testülete.

Ha az Országgyûlés az önkormányzati képviselõ-testületet feloszlatja, egyidejûleg 60 napon belüli idõpontra kitûzi az idõközi választást. A tárgyalt § (3) bekezdése elõírja, hogy "Az Országgyûlés a feloszlatásról a soron következõ ülésen határoz. E napirend tárgyalására meg kell hívni az érintett önkormányzat polgármesterét. A polgármester jogosult a feloszlatásra vonatkozó javaslattal kapcsolatban a képviselõ-testület álláspontját a határozathozatal elõtt ismertetni."

Az Alkotmánybíróság a tiszaderzsi önkormányzat feloszlatására irányuló (AB 1220/h/1992/3. számú) ügyben kifejtette, hogy az Ötv. 114. §-ában megállapított feladatát alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban láthatja el. Ezért nem vizsgálja felül a Kormány javaslatában rögzített állításokat és nem tekinti feladatának, hogy saját ténymegállapításokat tegyen. Ezért az Alkotmánybíróság a konkrét ügyben csak arról a jogi kérdésrõl nyilatkozott, hogy az önkormányzati képviselõ-testület mûködésének hiánya lehet e alkotmánnyal ellentétes.

Az Alkotmánybíróság elvi véleményét azzal támasztotta alá, hogy az Alkotmány 42. §-a értelmében "a község, a város, a fõváros és kerületei, valamint a megye választó polgárai közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga". Az önkormányzati képviselõ-testület mûködésének hiánya, a törvénynek megfelelõ mûködés tartós mellõzése, a mûködõképesség helyreállításának, a mûködés folytatásának kilátástalansága ellentétes az Alkotmánnyal. Sérti a választópolgároknak a helyi önkormányzáshoz való jogát, valamint azt a jogot, hogy a helyi önkormányzást az általuk választott képviselõ-testület útján gyakorolják (Alkotmány 44. § (1) bekezdése). A képviselõ-testület mûködésének elmaradása ellentétes azzal a rendelkezéssel is, mely szerint az Alkotmány és a törvények feladatokat és kötelezettségeket állapítanak meg a képviselõ-testületnek (Alkotmány 44/A. §). Erre tekintettel tehát alkotmánysértõ mulasztás az, ha a képviselõ-testület alkotmányos jogait és kötelezettségeit huzamos ideig nem gyakorolja.

A folyamatos önkormányzati mûködést az új önkormányzati képviselõtestület megválasztásáig a köztársasági elnök által kinevezett köztársasági biztos gyakorolja [Ötv. 94. § d)]. Ez a szabály az átmenet viszonylagos javaslattalanságát célozza.

 

(4) Az Országgyûlés dönt az állam területi tagozódásáról, továbbá - az érintett önkormányzatok véleményének kikérése után - a megyék összevonásáról, szétválasztásáról, határainak megváltoztatásáról, elnevezésérõl és székhelyérõl, a megyei jogú várossá nyilvánításról, valamint a fõvárosi kerületek kialakításáról.

Az Alkotmány 41. §-a határozza meg az ország alapvetõ területi tagozódását. Ezek közül a legfontosabb elemek változtatásához (fõváros, megyék, megyei jogú városok, fõvárosi kerületek) az Ötv. is az Országgyûlés döntését igényli.

Kiemelkedik ezek közül a megyék összevonásának, szétválasztásának, határainak és székhelyeinek megváltoztatása, mely gondos mérlegelést és országgyûlési döntést igényel.

Ugyanilyen - a települési kapcsolatokat radikálisan befolyásoló - jellegû a fõvárosi kerületek kialakításának kérdése is.

BH1993. 117. Az önkormányzat képviselõ-testületének hatáskörébe nem tartozó ügyekben ha törvény eltérõen nem rendelkezik - nem lehet népszavazást kiírni [1990. évi LXV. tv. 46. §, 47. §, 93. § (4) bek., 1991. évi XXIV. tv. 3. §, 17/1991. (XII. 17) ö. r. 6. § (1) bek.].

 

94. § A köztársasági elnök:

a)

b) az érintett önkormányzatok kezdeményezésére dönt a városi cím adományozásáról, továbbá a község alakításáról, egyesítésérõl, a községegyesítés megszüntetésérõl, a város, község elnevezésérõl;

A köztársasági elnök a városi cím adományozásakor, a községalakítás, illetve egyesítés megszüntetés, város és község elnevezése tárgykörében hozott döntésekor a belügyminiszter által elõkészített anyagokra támaszkodik. A belügyminiszter az elõkészítési eljárással a köztársasági elnök jogkörét nem korlátozza, hanem szakmailag alapozza meg. Erre azért van szükség, mert az Ötv. komoly feltételeket támaszt. A szóban forgó területszervezési döntésekkel szemben meghatározza az új község alakításának feltételeit (Ötv. 52. §, hatályos 1994. december 11-tõl), a községegyesítés megszüntetését (Ötv. 53. §), illetve a községek egyesítését (Ötv. 54. §), illetve a városi cím elnyerésének feltételeit (Ötv. 59. §), de iránymutatást ad a községek és városok nevének megállapításához is (Ötv. 58. §). Az itt említett szabályokat (különösen az 52. §-t és az 53. §-t) érintette az Alkotmánybíróság 18/1993. (III. 19.) AB határozata.

A köztársasági elnök nem rendelkezik olyan szakapparátussal, amelyik a döntés-elõkészítés folyamatában a maguk komplexitásában tudná vizsgálni az említett törvényi feltételek meglétét. Az önkormányzatok legfontosabb területszervezési kérdéseiben a köztársasági elnök az érintett önkormányzatok kezdeményezésére dönt.

Az elõkészítõ eljárásban a belügyminiszter minden esetben részt vesz. A község várossá nyilvánítása esetében csak a belügyminiszter útján kerülhet a képviselõ-testület kezdeményezése a köztársasági elnök elé (Ötv. 59. §), hiszen ennél a döntésnél kell a legtöbb feltétel meglétét vizsgálni, amelyeket a Belügyminisztérium dolgozott ki.

Az önkormányzati jogok minden helyi önkormányzat tekintetében egyenlõek. A települések önkormányzati jogai nem térnek el attól függõen, hogy a település község vagy város. Törvény a települési önkormányzatoknak a település nagyságától, a lakosságszámtól és egyéb feltételektõl függõen eltérõ feladatokat, hatásköröket, kötelezettségeket állapíthat meg. A különbségtétel nem a községi vagy városi címen alapul, hanem a teljesítõképességtõl függ.

A városi cím kifejezi a település fejlettségének színvonalát és térségi szerepét. A település városias megjelenését pedig kulturált városközpontja mutatja. Hozzá tartozik a települési infrastruktúra, a közmûhálózat kiépítettsége, a közvilágítás, az út-járda minõsége. A közmûellátottság fõtt mutatóiban és összességében feleljen meg a hasonló városokénak a település városszerkezete, városi megjelenése legyen korszerû, õrizze meg történelmi értékeit, hangulatát.

A városoktól elvárható, hogy nemcsak a saját lakosságuknak, de a térségükben élõknek is munkalehetõséget adnak, és fõként közszolgáltatást nyújtanak. A térségi szerepben kifejezõdik a földrajzi fekvés, a jó közlekedési összeköttetés a környékével. A térségi szerep alkotó eleme, hogy a település rendelkezik középfokú (oktatási, egészségügyi) intézményekkel, olyan közszolgáltatásokat nyújt, melyeket a térsége is igénybe vesz. A város térségére kisugárzó erõvel bír, katalizátori szerepet tölt be, együttmûködik a vonzáskörzetébe tartozó önkormányzatokkal.

c)

d) köztársasági biztost nevez ki meghatározott önkormányzati, továbbá az államigazgatási feladatok ellátásának irányítására - az új képviselõ-testület megválasztásáig terjedõ idõre -, ha az Országgyûlés a helyi képviselõ-testületet feloszlatja.

Köztársasági biztost akkor nevez ki a köztársasági elnök, ha az Országgyûlés feloszlatja az alkotmányellenesen mûködõ önkormányzat képviselõ-testületét és egyidejûleg 60 napra kitûzi az idõközi választásokat.

Az új képviselõ-testület megalakulásáig, illetve a polgármester megválasztásáig a köztársasági biztos köteles gondoskodni a folyamatos ügyvitelrõl. A köztársasági biztos megbízatásának idõtartama alatt gyakorolja azokat a feladat- és hatásköröket, amelyeket a jogszabály a polgármesternek állapít meg, továbbá halaszthatatlan esetben dönthet olyan ügyekben, melyek a képviselõ-testület átruházható jogkörei (Ötv. 9-10. §). A köztársasági biztosnak ezenfelül konkrét feladatkör is megállapítható.

 

95. § A Kormány:

a) a belügyminiszter közremûködésével, a fõvárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetõje útján biztosítja a helyi önkormányzatok törvényességi ellenõrzését;

b) javaslatot terjeszt az Országgyûléshez az Alkotmánnyal ellentétesen mûködõ helyi képviselõ-testület feloszlatására;

A kormánynak a helyi önkormányzatokkal kapcsolatos hatásköre többnyire indirekt eszközökbõl áll. A legjelentõsebb jogosítvány a törvényességi ellenõrzés, melyet - a belügyminiszter közremûködésével a közigazgatási hivatalokon keresztül - közvetett módon gyakorol és mely utólagos törvényességi normakontrollt jelent a bíróság elõtti keresetindítás lehetõségével.

A törvényességi ellenõrzés a kormányt mint az államigazgatás vezetõ testületét illeti meg az önkormányzatok mûködése felett.

A polgári demokráciák közigazgatási rendszereiben mindenütt meglevõ jogosítvány a törvényességi ellenõrzés vagy felügyelet. A közigazgatás mûködésének egységét a központi államigazgatási szervek által gyakorolt törvényességi ellenõrzés biztosítja.

A Helyi Önkormányzatok Európai Kartája (8. §) - melyhez az Ötv. elfogadását követõen Magyarország hivatalosan is csatlakozott - a következõképpen szabályozza az államigazgatás önkormányzatok feletti törvényességi ellenõrzési lehetõségeit

- A helyi önkormányzati szervek államigazgatási ellenõrzését csak az Alkotmányban vagy a törvényben meghatározott esetekben és eljárás szerint lehet gyakorolni.

- A helyi önkormányzati szervek tevékenységének államigazgatási ellenõrzése általában csak a tevékenység törvényességének és az Alkotmány elveivel való összhangjának vizsgálatára irányulhat.

- A helyi önkormányzatok államigazgatási ellenõrzését olyan módon kell gyakorolni, hogy az azt megvalósító ellenõrzõ hatóság beavatkozása arányban legyen a védeni szándékolt érdekek fontosságával.

A Kormány törvényességi ellenõrzési jogköre európai értékekre építõ megoldás, mely azonban eszközeiben gyenge, intézkedési jogot nem tartalmaz, és az önkormányzatok számára bírói jogvédelmet nyújt.

A törvényességi ellenõrzés során alkotmányellenes mûködés megállapítása esetén sem tehet mást a Kormány, mint javasolhatja az Országgyûlésnek a helyi képviselõ-testület feloszlatását. Errõl az Ötv. 93. § (2) és (3) bekezdéséhez fûzött magyarázatok között bõvebben írtunk.

c) rendeletben határozza meg a helyi közszolgálat képesítési elõírásait;

A Kormány az önkormányzatok számára nem állapíthat meg feladat- és hatáskört, mivel azt csak törvény teheti meg [Ötv. 1. § (5), 6. § (1)-(2)]. A törvények kezdeményezési joga a Kormányt is megilleti és a parlamentáris demokráciáknak megfelelõen többnyire az is kezdeményezi, de maga a törvényhozói jogkör kizárólag az országgyûlést illeti meg (Alkotmány 25. §).

A Kormány törvénykezdeményezési jogkörének nem akadálya az az alkotmányos elõírás (Alkotmány 44. § c)], miszerint az önkormányzati törvényhez, illetve az önkormányzati alapjogok korlátozásához minõsített országgyûlési többség szükséges. A nem minõsített törvények vonatkozásában is meghatározza a kormány törvénykezdeményezési jogkörének kereteit az Ötv. 6. § (2) bekezdése, mely szerint helyi közügyet csak kivételesen lehet más (nem önkormányzati) szerv hatáskörébe utalni. Az említett korlátok azonban csak az önkormányzatok saját feladat- és hatásköreire vonatkoznak.

Közvetlen kormányzati befolyást tesz lehetõvé a Kormány azon jogköre, hogy rendeletben határozhatja meg a helyi közszolgálat képesítési elõírásait. Országos érdek fûzõdik ahhoz, hogy a közfeladatokat megfelelõen képzett, pártatlan köztisztviselõk intézzék, akik szakmai, végzettségük, képzettségük alapján látják el közfeladataikat. A Kormány rendelkezik azzal a lehetõséggel, hogy átfogóan képes áttekinteni a különbözõ ágazatok munkaköri szükségleteit, illetve a munkakör betöltéséhez szükséges szakmai képesítési minimumokat meg tudja határozni. E szabályozási jogkörrel élve azonban a Kormány nem sértheti az önkormányzatok szabad szervezetalakítási jogkörét.

d) irányítja az államigazgatási feladatok ellátását és gondoskodik végrehajtásuk feltételeirõl;

Az önkormányzati szervek (polgármester) kivételesen kaphatnak államigazgatási feladat- és hatáskört is, [Ötv. 7. § (1)], illetve az önkormányzatoknál alkalmazott jegyzõk (ügyintézõk) általános államigazgatási, hatósági elsõ fokú hatóságok.

Az államigazgatási hatáskörök gyakorlásánál a polgármester, illetve a jegyzõ nem önkormányzati minõségében jár el, hanem lényegében államigazgatási hatóságként. Az állampolgárokhoz közeli ügyintézés elve ugyanis azokban az esetekben is megköveteli a helyi hatáskör-telepítést, ha nem önkormányzati (helyi, közszolgáltatások) ügyek intézésérõl van szó.

Hiba lenne párhuzamos hatóságok kiépítése helyi szinten. Azon túlmenõen, hogy ennek nem is lennének meg a személyi és tárgyi feltételei, a közigazgatás két nagy alrendszere (államigazgatás és önkormányzati igazgatás) mûködésében elszakadna egymástól. Éppen ezért az Ötv. nem önkormányzati hatáskörként adja meg a helyi szervekre történõ államigazgatási hatáskör-telepítés lehetõségét. E feladatok ellátásának irányítási joga az államigazgatás vezetõ szervét, a Kormányt illeti meg.

e) dönt az államigazgatási szerv és a helyi önkormányzat között keletkezõ - jogilag szabályozott más eljárás keretébe nem tartozó - vitában.

A Kormány dönt az államigazgatási szerv és az önkormányzatok közt keletkezett hatásköri vitában, ha az nem tartozik más jogilag szabályozott útra. E rendelkezés lényegében kisegítõ szabályként értelmezhetõ.

Az önkormányzatok alapvetõ jogai így saját feladat- és hatáskörei is bírósági védelemben részesülnek [Alkotmány 43. § (2)]. Elõfordulhat, hogy sem a bíróság, sem pedig az Alkotmánybíróság nem tud eljárni az adott ügyben, mert például nincs elõterjesztetett kereset vagy alkotmányossági panasz az ügyben. Ilyen lehet a negatív hatásköri összeütközés, amikor az egyik szervtípus (önkormányzati, államigazgatási) sem akar eljárni, tehát nincs megtámadható döntés. A Kormány ilyen esetben utasíthatja az államigazgatási szervet eljárásra, mely eredményeképpen hozott döntést meg lehet támadni a bírói fórumok elõtt is.

 

96. § A belügyminiszter:

a) elõkészíti az Országgyûlés és a köztársasági elnök hatáskörébe tartozó területszervezési döntéseket;

b) kezdeményezi a Kormánynál az Alkotmánnyal ellentétesen mûködõ helyi képviselõ-testület feloszlatására vonatkozó országgyûlési elõterjesztés benyújtását;

c) közremûködik a helyi önkormányzatok feladatát és hatáskörét, a polgármester, a fõpolgármester, a fõvárosi, megyei közigazgatási hivatal tevékenységét érintõ jogszabályok, állami irányítás egyéb jogi eszközei és egyedi állami döntések tervezeteinek elõkészítésében;

d) összehangolja a helyi önkormányzatok mûködésével összefüggõ településfejlesztés, valamint a megyei önkormányzatok mûködésével összefüggõ fejlesztés, tervezés és gazdálkodás kormányzati feladatait;

e)

A belügyminiszter mint a Kormány tagja az önkormányzatok felé csak azokkal a lehetõségekkel élhet, mellyel maga a Kormány rendelkezik és melyeket az Országgyûlés vagy a Kormány megállapít. Önálló döntési jogköre önkormányzati ügyekben a belügyminiszternek nincs. Azokban az esetekben, amikor döntési jogkört is magában foglaló összehangoló vagy irányítási feladata van a belügyminiszternek, az nem az önkormányzatokra, hanem az azokkal kapcsolatban álló más államigazgatási szervekre vonatkozik.

A belügyminiszter szerepe mégis kiemelkedõen fontos, hiszen

- a választási jogi szabályozás elõkészítése,

- a választások lebonyolításának irányítása,

- a központi és helyi közigazgatási szervek rendszerének, mûködésének és továbbfejlesztésének kimunkálása,

- a hatósági eljárási szabályok kidolgozása,

- az országos közigazgatási területi tagozódásával kapcsolatos jogszabályok elõkészítése

a feladatkörébe tartozik.

A Belügyminisztérium lényegileg közigazgatási minisztérium is. Az önkormányzatokkal kapcsolatos feladatköre jóval szélesebb, mint amit a különbözõ szintû jogszabályok konkrétan megjelölnek. Az önkormányzati helyi igazgatási rendszer létrejöttével a minisztérium és az önkormányzatok kapcsolatának jellege a korábbi hierarchikus típusúból mellérendeltségi lett. A tárca szakmai szolgáltató tevékenységet is végez. A folyamatos tanácsadás fóruma pl. a BM Önkormányzati Tájékoztató, a nemzetközi segélykoordinációs iroda, az önkormányzati vagy közszolgálati "forró drót". A BM az önkormányzati szövetségekkel való folyamatos egyeztetés alapján képes a sajátos önkormányzati érdekek kormányzati képviseletére is.

Az Országgyûlés és a köztársasági elnök önkormányzatokat érintõ hatásköre tárgyalásánál szó volt arról, hogy a szakmai döntések elõkészítése kormányzati feladat. Az Ötv. 96. §-a ezeket részletezi, amikor megjelöli, hogy a területszervezési kérdések elõkészítése a belügyminiszter feladatköre [Ötv. 96. § a) pont].

Hasonló a helyzet az önkormányzatokat érintõ legsúlyosabb intézkedés, az alkotmányellenesen mûködõ helyi képviselõ-testület feloszlatására irányuló országgyûlési elõterjesztés benyújtásának elõkészítõ eljárásában is [Ötv. 96. § b) pont].

Az önkormányzatokat érintõ törvényi szabályozásra egyebek közt a Kormánynak van kezdeményezési joga. Az e körbe tartozó törvényjavaslatok túlnyomó többségét a belügyminiszter készíti elõ [Ötv. 96. § c) pont].

Mivel az önkormányzatok feladat- és hatáskörét, valamint mûködését csak törvényi szintû jogszabályban lehet rendezni, így a kormányrendeletek, illetve a belügyminiszteri rendeletek elõkészítésével, illetve megalkotásával kapcsolatos belügyi ágazati munka is kihat az önkormányzatok mûködési feltételeire.

A belügyminiszter önkormányzatokkal kapcsolatos településfejlesztési feladatköre keretében a kormányzati településfejlesztési politikai által meghatározott feladatokat látja el. [Ötv. 96. § d) pont] Ennek során - más érdekelt miniszterekkel együtt, de különösen a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel - kidolgozzák az állami fejlesztési támogatások rendszerét és eszközeit. Ugyancsak részt vesz a belügyminiszter a településtervezéssel és a településfejlesztéssel kapcsolatos ágazati szabályozásban. A hátrányos helyzetû és speciális adottságú települések (területek) fejlesztési programjai kidolgozásában pedig a belügyminiszternek meghatározó szerepe van.

Az önkormányzatok gazdálkodásával kapcsolatosan konkrét szabályozási jogköre nincs a belügyminiszternek, de feladata a gazdálkodás folyamatos elemzése és szükség esetén a jogi szabályozás megváltoztatásának kezdeményezése. Szerepet vállal továbbá az állami költségvetés önkormányzatokat érintõ rendelkezéseinek kidolgozásában.

Az önkormányzatok gazdálkodásával kapcsolatos fontos feladata a pénzügyminiszternek és a belügyminiszternek a normatív költségvetési hozzájárulás mértékének meghatározásában, illetve a központi adókból való részesedésük mértékének megállapításában való részvétel. Az önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszerének folyamatos mûködtetése, évente több ezer pályázat elbírálásában való részvétel, illetve a parlamenti döntésre való elõkészítése különösen jelentõs feladat.

A területi államigazgatási és közigazgatási információs szolgálatokon keresztül a belügyminiszter támogatja az önkormányzatok költségvetési tervezési és zárszámadási munkáját, összehangolja a helyi önkormányzatok informatikai és ügyvitel-fejlesztési, korszerûsítési tevékenységét.

Fontos a belügyminiszter közigazgatási személyzeti (humánpolitikai) feladatköre. Ennek keretében nemcsak a köztisztviselõkre vonatkozó jogi szabályozás elõkészítõje, hanem a képzési, továbbképzési és vezetõképzési tevékenységéért is felelõs.

BH1994. 109. Az önkormányzatok és az államigazgatási szervek közötti jogviszonyban kibocsátott kötelezõ erejû határozatok nem minõsülnek belsõ igazgatási aktusnak; a köztársasági megbízottnak az érdekeltek megállapodásának hiányában hozott - a körjegyzõséghez tartozó községeket kijelölõ, jogerõs határozatát a bíróság felülvizsgálhatja [1957. évi IV. tv. 72. §, 1990. évi LXV. tv. 39. §, 40. § (1) bek., 96. §, 98. § c) pont, 105. §].

 

97. § A miniszter:

a) rendeletben határozza meg a polgármester, a fõpolgármester, a megyei közgyûlés elnöke, a jegyzõ, a fõjegyzõ, a fõvárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetõje államigazgatási feladatai ellátásának szakmai szabályait, és ellenõrzi azok érvényesülését;

b) rendeletben szabályozza a helyi önkormányzatok által fenntartott intézmények mûködésének szakmai követelményeit, az intézmények dolgozóinak képesítési elõírásait, ellenõrzi az elõírások érvényesülését;

c) az a) és b) pontban említett ellenõrzés eredményérõl tájékoztatja a helyi önkormányzatot, javaslatot tesz a hiányosságok megszüntetésére, kezdeményezheti, hogy a képviselõ-testület tárgyalja meg az ellenõrzés tapasztalatait, törvénysértés esetén tájékoztatja a törvényességi ellenõrzést ellátó szervet;

d) tájékoztatja a helyi önkormányzatot a központi ágazatpolitikai célokról, a szabályozási eszközökrõl, és biztosítja számukra az ágazati feladatok ellátásához szükséges információt;

e) a helyi önkormányzatoktól - ágazati feladatai körében - adatokat és tájékoztatást kérhet, amelyet az önkormányzat köteles teljesíteni;

f) az állami költségvetésrõl szóló törvényben meghatározott címen és feltételekkel a helyi önkormányzat részére pénzügyi támogatást nyújthat.

Az ágazati miniszternek szabályozási joga csak a polgármester, illetve a közigazgatási hivatalok államigazgatási feladatainak ellátására, illetve ellenõrzésére van [Ötv. 97. § a) pont]. A polgármester azonban csak kivételesen lát el ilyen feladatokat, így ez a jogkör nem túl széles befolyásolási lehetõségeket ad az önkormányzatok mûködésére.

Lényeges a szakmai követelmények meghatározása és ellenõrzése, illetve a közalkalmazottak (intézményi dolgozók) képesítési elõírásainak meghatározásának joga [Ötv. 97. § b) pont].

A közszolgáltatások biztosítása olyan közösségi érdek, mely nem lehet területileg eltérõ. Biztosítása össznemzeti érdek az állampolgári jogegyenlõség elve alapján. Ez az országos érdek az, amely a miniszter szabályozási és ellenõrzési jogát megalapozza, és amely a közszolgáltatásokat igénybevevõ polgárok érdekeit védi. Az, hogy az általános iskolai oktatásnak vagy az egészségügyi ellátásnak milyen szakmai alapelõírásai legyenek az országos közügy, melynek színvonalát nemcsak a négyévente esedékes önkormányzati választások alkalmával kell szakmailag értékelni, hanem folyamatosan.

A miniszter tájékoztatja az önkormányzatokat az ágazati célokról, illetve tájékoztatást kérhet azok helyi megvalósításáról. [Ötv. 97. § c)-d)] Az ellenõrzés során feltárt hiányosság alapján azonban közvetlen kötelezõ érvényû intézkedési joga nincs, de felhívhat a hiányosságok megszüntetésére, kérheti az ügy képviselõ-testületi megtárgyalását. Amennyiben az ellenõrzés törvénysértést tár fel, úgy a törvényességi ellenõrzést végzõ közigazgatási hivatalhoz kell fordulnia.

 

A fõvárosi, megyei közigazgatási hivatal

98. § (1) A fõvárosi, megyei közigazgatási hivatal (továbbiakban: közigazgatási hivatal) államigazgatási feladatokat ellátó költségvetési szerv. A közigazgatási hivatal mûködésének költségeit az Országgyûlés a költségvetési törvény "Belügyminisztérium" fejezetében, elkülönítetten biztosítja.

Az Ötv. 1994. évi módosítása az 1990-ben létrehozott köztársasági megbízotti jogintézményt megszüntette. Kimondta, hogy a fõvárosi, megyei közigazgatási hivatal a köztársasági megbízott és hivatala jogutódja [Ötv. 103. § (3)]. A megszûnõ köztársasági megbízotti jogintézmény helyett a fõvárosban és a megyékben államigazgatási feladatot ellátó költségvetési szervként 1995. január 1-jétõl közigazgatási hivatalok mûködnek. A hivatalok mûködési költségeit az országgyûlés biztosítja a költségvetési törvényben a "Belügyminisztérium" fejezetében elkülönítetten.

 

(2) A közigazgatási hivatal vezetõje a fõvárosban és a megyében

a) ellátja a helyi önkormányzatok, a helyi kisebbségi, valamint a kisebbségi települési önkormányzatok törvényességi ellenõrzését, a mérlegeléssel hozott önkormányzati döntésnek kizárólag a jogszerûségét vizsgálhatja;

b)

c) ellátja a törvényben megállapított, továbbá a Kormány által hatáskörébe utalt államigazgatási feladatokat, hatásköröket, hatósági jogköröket;

d)

e) a törvényességi ellenõrzés során szerzett tapasztalatai alapján az önkormányzat gazdálkodását érintõ vizsgálat lefolytatását kezdeményezheti az Állami Számvevõszéknél;

f) összehívja a képviselõ-testület ülését, ha a 12. § (1) bekezdése szerint tett indítványnak a polgármester tizenöt napon belül nem tesz eleget;

g) a feladat- és hatáskörébe tartozó ügyben az önkormányzat kérésére szakmai segítséget nyújt.

A közigazgatási hivatal vezetõjét a kormány elnöke bízza meg. A hivatalvezetõi megbízás pályázat alapján nyerhetõ el. A közigazgatási hivatal vezetõje munkakörre a külön jogszabály [191/1996. (XII. 17.) Korm. rendelet] által elõírt képesítési feltételekkel (állam- és jogtudományi egyetemi végzettség, jogi szakvizsga, legalább 5 éves közigazgatási gyakorlat) rendelkezõk pályázhatnak. A hivatal vezetõjének - aki minisztériumi helyettes államtitkári jogállású köztisztviselõ - szakmai tevékenységét a belügyminiszter irányítja és gyakorolja felette azokat a munkáltatói jogokat, amelyek nem a Kormány elnökét illetik meg. A területi kormányhivatalként mûködõ hivatalt a közigazgatási hivatal vezetõje vezeti, õ a hivatal dolgozói feletti munkáltatói jogok gyakorlója. A hivatalba integrált államigazgatási szervek (1997 végéig egyelõre a Gyámhivatal és a Fogyasztóvédelmi Felügyelõség) köztisztviselõi felett a munkáltatói jogukat az adott szervek vezetõi gyakorolják, míg e vezetõk felett a hivatalvezetõ. A közigazgatási hivatal ugyan a Belügyminisztérium - mint a közigazgatásért elsõdlegesen felelõs tárca - általános irányítása alatt mûködik, de szakmai tevékenységét, a saját feladat- és hatáskörükben az ágazati minisztériumok is irányítják.

Az Ötv. rendelkezéseiben a közigazgatási hivatal vezetõje jogállásáról az alábbiakat találjuk

ä- A 95. § a) pontja értelmében a Kormány a belügyminiszter közremûködésével, a közigazgatási hivatal vezetõje útján biztosítja a helyi önkormányzatok törvényességi ellenõrzését.

ä- A 98. § (2)-(5) bekezdése felsorolja a közigazgatási hivatal vezetõje alapvetõ feladatait, és rögzíti, hogy a fõvárosban, valamint a megyékben fejti ki a tevékenységét.

ä- Az Ötv. 99. §-a megállapítja a közigazgatási hivatal vezetõje jogait és kötelezettségeit a törvényességi ellenõrzés gyakorlása körében.

ä- Az 191/1996. (XII. 17.) Korm. rendelet rögzíti a közigazgatási hivatal jogállását, a belügyminiszter irányítási jogait, a hivatal létrehozatalának jogi alapjait, a hivatalvezetõ munkáltatói jogkörét a kormányhivatali státuszból eredõ koordinációs, ellenõrzési és képzési (továbbképzési) feladatokat, amelyeket a hivatal a területi államigazgatási szerveknél fejt ki.

A közigazgatási hivatal vezetõjének a feladatai közül kiemelkedik a helyi önkormányzatok törvényességi ellenõrzése. Ez azt célozza, hogy az önkormányzati szervezetrendszer a jogszabályoknak megfelelõen mûködjön. A törvényességi ellenõrzés az önkormányzati környezet, maga az önkormányzat, vagyis a választójogosultak közössége érdekeit szolgálja. Értelme az, hogy a hatályos törvények keretei között mûködjenek az önkormányzatok, ideértve a képviselõ-testületek szervezetét, mûködését, döntéshozatali eljárása jogszerûségét, továbbá a döntések (rendelete, határozata) törvényességét, valamint annak vizsgálatát, hogy az önkormányzat bizottsága, a részönkormányzat, a társulás, a kisebbségi önkormányzat, a kisebbségi települési önkormányzat, végezetül pedig a polgármester, a fõpolgármester, a megyei közgyûlés elnöke által hozott önkormányzati határozat megfelel-e a jogszabályoknak.

A közigazgatási hivatal vezetõje közvetlenül maga nem függesztheti fel a törvénysértõnek tartott önkormányzati rendelet vagy határozat végrehajtását. Nem helyezheti hatályon kívül, nem semmisítheti meg az önkormányzat döntését. Törvényességi ellenõrzési jogköre nem a döntés elõkészítésének jogszerûségére, hanem a már megszületett döntésre terjed ki (utólagos - a posteriori), és kizárólag figyelemfelhívásra, vagy annak eredménytelensége esetén bírósági keresetindításra szorítkozik. Azt, hogy az önkormányzati rendelet vagy határozat törvénysértõ-e vagy sem, végül az Alkotmánybíróság, illetõleg a bíróságok döntik el. A hivatal törvényességi vizsgálata a mérlegeléssel hozott önkormányzati döntésnél is kizárólag a jogszerûségre irányulhat. Ez kizárja a határozat célszerûségére vonatkozó véleménynyilvánítást. Az ilyen szempontok mérlegelése a képviselõ-testületre, közvetett módon pedig a választópolgárok megítélésére tartozik. Ha jogszabály mérlegelési szempontokat állapít meg, a döntés csak akkor válik törvénysértõvé, ha a döntéshozatali folyamatban mellõzték e szempontok figyelembevételét.

A közigazgatási hivatalvezetõ jelentõs hatásköre az államigazgatási feladatok, hatáskörök és hatósági jogkörök gyakorlása. Az Ötv. meghatározza azt a jogszabályi szintet, amelyben a közigazgatási hivatalvezetõnek ilyen hatáskör megállapítható, ez pedig csak törvényben vagy kormányrendeletben történhet meg.

A közigazgatási hivatalok elsõ fokú hatósági jogkörébe tartozó ügyek közös jellemzõje, hogy nagy szakértelmet igénylõ, ritkán elõforduló, továbbá esetenként az önkormányzatot közvetlenül érintõ ügyek. Nem volna célszerû a polgármesteri hivatalokat kiképezni az ilyen ügyek intézésére, hiszen esetleg évekig sem fordul elõ e tárgykörbe esõ ügy. Másrészt pedig ezek az ügyek összetettek, elintézésük több jogág (polgári jog, családjog, földjog) alapos ismeretét tételezi fel. Elegendõ tehát, ha megyénként foglalkoztatnak felkészült ügyintézõt az említett (a példák között alább jelzett) hatósági jogkörök szakszerû gyakorlására.

A kisajátítási eljárásban a kérelem alapján a közigazgatási hivatal elbírálja, hogy a kisajátítás közérdeket szolgál-e, a közérdekû célt a kisajátítani kért ingatlanon indokolt-e megvalósítani és fennállnak-e kisajátítás egyéb feltételei. A közigazgatási hivatalhoz történt hatáskör-telepítés magyarázata az, hogy ha az önkormányzat szerve az illetékességi területén maga folytatná le a kisajátítási eljárást ez azt jelentené, hogy saját maga számára az önkormányzati tulajdon gyarapítására hozna más tulajdonostól tulajdonjogot megvonó, önmaga javára kisajátítást megállapító határozatot, ami önmagában is összeférhetetlenségi helyzetet teremt.

Szûk azoknak az ügyeknek a köre, amelyek esetében a közigazgatási hivatal gyakorolja az elsõ fokú hatósági igazgatási jogköröket. Ez a kör természetesen változhat, bõvíthetõ és szûkíthetõ is. 1997. végén ilyen ügyek pl. a külföldiek ingatlanszerzésének engedélyezése, külföldiek egyes anyakönyvi ügyei, a polgári szolgálat-tétel engedélyezése, súlyos mozgáskorlátozottak gépjármû támogatásának ügyei.

Az önkormányzati törvény szerint a közigazgatási hivatal másodfokú jogorvoslati fórumként is eljár. Ha az elsõ fokú államigazgatási határozatot a polgármester, a fõpolgármester, a megyei közgyûlés elnöke, a megyei jogú város kerületi hivatalának vezetõje, illetõleg a jegyzõ, körjegyzõ, ügyintézõ hozta - és a jogorvoslat keretében való elbírálás nem tartozik valamely centrális alárendeltségû államigazgatási szerv hatáskörébe -, akkor a közigazgatási hivatal vezetõje a másodfokú szerv. Elbírálja például a szabálysértési, az illeték, az építési igazgatási ügyekben az elsõ fokon hozott határozatok elleni fellebbezéseket. A másodfokú jogorvoslati fórumként való eljárás tömeges ügyintézési munkaterhet jelent. Csaknem általános, hogy az elsõ fokú államigazgatási határozatokat a jegyzõ, esetleg a polgármester, a hivatal ügyintézõje hozza, jogorvoslat esetén másodfokon a közigazgatási hivatal dönt. Ez alól kivételt azok az ügyek képeznek, melyeknél a jogszabály más dekoncentrált államigazgatási szerv hatáskörébe utalja a jogorvoslati kérelem elbírálását (példák a vízügyi, közlekedési, útügyi igazgatás körébõl meríthetõk).

Az államigazgatási hatósági feladatok sorában - összhangban az Áe. szabályaival - a közigazgatási hivatal vezetõje a jegyzõk felettes szervének minõsül, e körben ellenõrzést is folytathat [191/1996. (XII. 17.) Korm. rendelet]. Azokban az ügyekben tehát, amelyekben a polgármester, fõpolgármester, a megyei közgyûlés elnöke vagy a megyei jogú város kerületi hivatalának vezetõje, illetõleg a jegyzõ (ügyintézõ) vagy a fõjegyzõ járt el - ha a jogorvoslati eljárás nem valamely centrális államigazgatási hivatal vezetõje a felettes szerv a közigazgatási hivatal vezetõje [Áe. 94. § (2)].

Az említetteken felül az Áe. szerint a felettes szerv fõbb jogosítványai a következõk

- kérelemre vagy hivatalból eljárás lefolytatására utasíthatja az elsõ fokú szervet, esetleg magához vonhatja az ügyet elintézésre [Áe. 4. § (1)],

- illetékességi összeütközés esetén kijelöli az eljáró szervet [Áe. 8. § (2) a)],

- utasítást adhat az eljárás megindítására vagy lefolytatására [Áe. 13. § (1)],

- dönt a kizárás ügyében [Áe. 19. § (5)],

- külön intézkedést tehet (Áe. 92. §), ha az eljárás során jogszabálysértés történt.

A közigazgatási hivatal vezetõje a törvényben vagy törvényi felhatalmazás alapján kormányrendeletben a hatáskörébe utalt államigazgatási feladatokat is ellátja. Nem tartozik az Ötv. módosítás következtében e körbe a honvédelmi igazgatás, a polgári védelem a katasztrófaelhárítás, amelyek irányítója a fõvárosi, megyei közgyûlés elnöke. A közremûködés a népszavazási, a közjogi választási feladatok lebonyolításában, - a megyei (fõvárosi) fõjegyzõ feladatkörébe került.

A közigazgatási hivatal hatáskörébe utalt egyéb államigazgatási feladatok közé olyan speciális ügyek tartoznak, amelyek folyamatos állami felügyeletet, esetenként késedelem nélküli beavatkozást igényelnek.

Az e körbe tartozó fontosabb hivatali hatáskörök a hatásköri törvény (1991. évi XX. törvény) szerint például

a) felügyeletet gyakorol az anyakönyvvezetõ tevékenysége felett;

b) felügyeletet gyakorol a helyi népesség-nyilvántartási tevékenység felett;

c) az épített környezet védelmét szolgáló építésügyi hatósági és építés-felügyeleti ellenõrzõ tevékenységet végez.

d) a nem állami, nem önkormányzati szociális, gyermekvédelmi és oktatási intézmények finanszírozását látja el és ellenõrzi a rendeltetésszerû pénzfelhasználást.

Az önkormányzatok gazdálkodásának ellenõrzését ugyan az Állami Számvevõszék végzi, de világos az is, hogy a közigazgatási hivatal vezetõje törvényességi ellenõrzési jogkörében eljárva számos, a gazdálkodás jogszerûségére vonatkozó adat, következtetés birtokába jut, a képviselõ-testületek jegyzõkönyveinek vizsgálata alkalmával. A törvénymódosítás ezért feljogosítja a közigazgatási hivatal vezetõjét, hogy ha a törvényességi ellenõrzés során az önkormányzat gazdálkodását érintõ mulasztást vagy jogszabálysértés gyanúját észleli, felkérje az Állami Számvevõszéket vizsgálat lefolytatására és a szükséges intézkedések megtételére. Az Ötv. beiktatta szabályai közé a szakmai segítségnyújtás kötelezettségét, amely az önkormányzat kérésére a saját feladatkörében illeti meg a közigazgatási hivatalvezetõt. Ez a törvényi lehetõség nem változtatja meg azt az elvet, mely szerint a törvényességi ellenõrzés utólagos, az önkormányzatok önálló felelõsséget viselnek döntéseikért, de új munkastílus kialakítására - kollegiális, szakmai konzultatív kapcsolat kiépítésére - ösztönzi a hivatalokat.

Az Ötv. 12. § (1) bekezdése alapján a polgármester köteles összehívni a képviselõ-testület ülését a települési képviselõk egynegyedének vagy a képviselõ-testület bizottságának indítványára. Amennyiben a polgármester vagy tartós akadályoztatása esetén az alpolgármester nem tesz eleget a fenti kötelezettségének, a közigazgatási hivatal vezetõje hívja össze a képviselõ-testület ülését. A rendelkezés törvénybe iktatása a polgármester esetleges jogsértõ mulasztását rövid idõn belül orvosolhatóvá teszi, így a képviselõ-testület a szükséges intézkedéseket meghozhatja, mûködése újra folyamatossá válhat. A törvény csak ebben az egyetlen esetben ismeri el a közigazgatási hivatal vezetõjének az "elmaradt döntés" pótlására vonatkozó jogát.

(3) A közigazgatási hivatal vezetõje törvényességi ellenõrzési jogkörében vizsgálja, hogy a helyi önkormányzat, a helyi kisebbségi, valamint kisebbségi települési önkormányzat

a) szervezete, mûködése, döntéshozatali eljárása,

b) döntései (rendelete, határozata),

c) bizottsága, részönkormányzata, polgármestere, fõpolgármestere, megyei közgyûlés elnöke, társulása által hozott önkormányzati határozat megfelel-e a jogszabályoknak.

A törvényességi ellenõrzés körébe tartozó döntések az önkormányzati rendeletek, a határozatok. Önkormányzati rendeletet csak a képviselõ-testület alkothat. A határozathozatal joga is jellemzõen a képviselõ-testületé, határozatot azonban - a képviselõ-testület által átruházott hatáskörben - a képviselõ-testület bizottsága és a polgármester, továbbá a részönkormányzat, a társulás és a kisebbségi önkormányzat testülete is hozhat. A törvényességi ellenõrzés az Ötv. módosítása révén kiterjed még a helyi kisebbségi, a kisebbségi települési önkormányzat, valamint a társulás, a részönkormányzat, a polgármester, a fõpolgármester, a megyei közgyûlés elnöke által hozott határozatokra is.

Az ellenõrzés átfogja a helyi önkormányzat szervezete, mûködése, döntéshozatali eljárása törvényességét. Itt említjük elsõdlegesen az SZMSZ-t, amelynek az elemzése révén többnyire megállapítható az önkormányzat szervezetalakításának jogszerûsége.

Nem csak a rendeleteket, a határozatokat és a szabályzatokat kell a jogszabállyal összevetni, hanem a ténylegesen mûködõ szervezeteket és azok mûködési jellemzõit is folyamatosan értékelni szükséges a jogszerûség szempontjából.

A törvényességi ellenõrzésnek értékelnie kell a vizsgált döntés viszonyát a törvények, egyéb jogszabályok elõírásaihoz, továbbá az önkormányzat belsõ szabályzataihoz. Elemezni kell, hogy az adott döntést az önkormányzat a hatáskörében hozta-e. A törvényességi ellenõrzés kiterjed a hatásköröket megállapító jogszabályok érvényesülésének vizsgálatára is. Jogszabályok alatt nem kizárólag törvényeket értünk annak ellenére sem, hogy az önkormányzatok számára feladat- és hatáskört csak törvények állapíthatnak meg. A jogforrási hierarchia minden szintjének alkalmazását és érvényesülését ellenõriznie kell a közigazgatási hivatalvezetõnek.

(4) Nem terjed ki a közigazgatási hivatal vezetõjének törvényességi ellenõrzési jogköre - az (5) bekezdésben foglalt kivétellel - azokra a helyi önkormányzat, helyi kisebbségi, valamint kisebbségi települési önkormányzat, illetve szerveik által hozott határozatokra, amelyek alapján

a) munkaügyi vitának, illetve közszolgálati jogviszonyból származó vitának,

b) külön jogszabályban meghatározott bírósági vagy államigazgatási eljárásnak van helye.

(5) A közigazgatási hivatal vezetõjének törvényességi ellenõrzési jogköre kiterjed a (4) bekezdésben felsorolt határozatokra is a (3) bekezdés a) pontjában meghatározott körben, továbbá a (4) bekezdés a) pontja esetében, ha a határozat a munkavállaló javára történõ jogszabálysértést tartalmaz.

Nem terjed ki a törvényességi ellenõrzési jogkör azokra az önkormányzati határozatokra, amelyekben munkaügyi, illetve közszolgálati jogviszonyból származó vitának, továbbá külön jogszabályban meghatározott bírósági, államigazgatási eljárásnak van helye.

E felsorolásból külön kommentárt igényel azoknak az ügyeknek a köre, amelyekben munkaügyi vitának van helye.

A munkaügyi vita mellett - a törvény szerint - nem indokolt párhuzamosan közigazgatási hivatali törvényességi eljárást is lefolytatni. Az ilyen ügyekben az önkormányzati szervek hoznak döntéseket, s e döntéseket illetõen általában bírósági munkaügyi vitának van helye. A közigazgatási hivatal ezért a döntések munkajogi (anyagi jogszabályok betartására vonatkozó) tartalmát nem ellenõrizheti. E döntések azonban az önkormányzati szervek mûködésének eredményeképpen születnek meg. E mûködés a jogilag szabályozott eljárási rend keretei között valósul meg. A mûködés eljárási szabályainak a betartását a közigazgatási hivatal vezetõjének akkor is ellenõriznie kell, ha az anyagi jogszabályok érvényre jutását, a munkaügyi bíróság vizsgálja meg a külön szabályozott eljárási rendben.

A törvényességi ellenõrzés joga kiterjed pl. annak vizsgálatára, hogy a testület rendelkezett-e a döntéshozatalhoz szükséges hatáskörrel, határozatképes volt-e, betartották-e a döntéshozatalhoz elõírt törvényi, vagy a saját szervezeti és mûködési szabályzatbeli elõírásokat, az ülés nyilvánosságához fûzõdõ követelményeket érvényesítették-e; ha a képviselõ-testület átruházta hatáskörét, arra volt-e törvényes lehetõsége, az átruházott hatáskörben hozott döntés elõkészítése s maga a döntés jogszerû volt-e.

A kifejtettek értelemszerûen vonatkoznak a képviselõ-testületnek az intézményvezetõk megbízásával kapcsolatban hozott döntéseire. Vagyis a közigazgatási hivatal vezetõje nem a döntések munkajogi tartalmát, hanem a döntés-elõkészítés közigazgatási vetületének jogi megalapozottságát ellenõrzi.

A törvény a felsoroltakon túlmenõen még egy tételesen megállapított esetet tartalmaz, amikor kifejezetten a közigazgatási hivatal kötelességévé teszi a törvényességi ellenõrzési jogkör gyakorlását. Ez pedig az az eset, amikor ugyan az önkormányzati döntéssel szemben munkaügyi vitának volna helye, azonban a határozat a munkavállaló javára történõ jogszabálysértést tartalmaz. Ilyen esetben ugyanis valószínûsíthetõ, hogy az ügy nem kerülne a munkaügyi bíróság elé, hiszen nincs olyan személy, akinek azt odatárni közvetlenül az érdekében állna. Ha például a képviselõ-testület helyett egy intézmény vezetõjét magas illetménnyel az önkormányzat bizottsága nevez ki, a döntés a hatáskör hiánya miatt törvénysértõ [Ötv. 10. § b)], de nem valószínû, hogy az bíróságra kerül. Az intézményvezetõnek ugyanis a változtatás nem érdeke, a képviselõ-testület tagjai pedig esetleg tájékozatlanok a törvényi eljárásokról. A rejtett törvénysértések az új szabállyal reparálhatók.

Nem terjed ki a közigazgatási hivatal vezetõjének a törvényességi ellenõrzési jogköre azokra a döntésekre sem, amelyekre külön jogszabályban meghatározott eljárásnak van helye. Ilyen például az önkormányzatok gazdálkodásának ellenõrzése, ami az Állami Számvevõszék feladatkörébe tartozik [Ötv. 92. § (1)]. A Számvevõszék az önkormányzati gazdálkodást mind törvényességi, mind gazdaságossági, mind célszerûségi szempontból vizsgálhatja. Az önkormányzat mûködésre és a döntéshozatali mechanizmusra vonatkozó szabályok betartását a közigazgatási hivatal vezetõje értelemszerûen e körben is ellenõrizheti (így pl. a képviselõ-testület minõsített szótöbbséggel fogadta-e el a költségvetésrõl szóló rendeletet, elõterjesztették-e a zárszámadást.)

BH1995. 210. A személyhez fûzõdõ és a közérdekû adatok megismerésére vonatkozó jogok megsértésére alapított igény elbírálásának szempontjai [Ptk. 76. §, 1990. évi LXV. tv. 18. §, 98-99. §, 1992. évi LXIII. tv. 19-21. §, 32/1992. (V. 29.) ÁB hat.].

BH1994. 109. Az önkormányzatok és az államigazgatási szervek közötti jogviszonyban kibocsátott kötelezõ erejû határozatok nem minõsülnek belsõ igazgatási aktusnak; a köztársasági megbízottnak az érdekeltek megállapodásának hiányában hozott - a körjegyzõséghez tartozó községeket kijelölõ, jogerõs határozatát a bíróság felülvizsgálhatja [1957. évi IV. tv. 72. §, 1990. évi LXV. tv. 39. §, 40. § (1) bek., 96. §, 98. § c) pont, 105. §].

 

99. § (1) A közigazgatási hivatal vezetõje a törvényességi ellenõrzés körében - határidõ tûzésével - felhívja az érintettet a törvénysértés megszüntetésére. Az érintett a felhívásban foglaltakat köteles megvizsgálni és a megadott határidõn belül az annak alapján tett intézkedésrõl vagy egyet nem értésérõl a közigazgatási hivatal vezetõjét tájékoztatni.

(2) Ha a megadott határidõn belül intézkedés nem történt, a közigazgatási hivatal vezetõje kezdeményezheti:

a) az Alkotmánybíróságnál a törvénysértõ önkormányzati rendelet felülvizsgálatát és megsemmisítését;

b) a törvénysértõ határozat bírósági felülvizsgálatát;

c) a képviselõ-testület összehívását a törvénysértés megszüntetésére, a képviselõ-testület tisztségviselõje felelõsségének megállapítását.

(3) A jogszabálysértés megszüntetésére a pert a helyi önkormányzat, a helyi kisebbségi, valamint kisebbségi települési önkormányzat, illetve a polgármester ellen a megadott határidõ lejártától számított harminc napon belül lehet megindítani. A kereset benyújtásának a döntés végrehajtására halasztó hatálya nincs, de a végrehajtás felfüggesztését a bíróságtól lehet kérni. Ha a jogszabálysértõ döntés végrehajtása a közérdek súlyos sérelmével vagy elháríthatatlan kárral járna, a végrehajtás felfüggesztését - az érintett egyidejû értesítésével - kérni kell a bíróságtól.

Ha a közigazgatási hivatal vezetõje azt észleli, hogy az önkormányzati döntés jogszabálysértõ, akkor határidõ kitûzésével felhívja az érintett önkormányzati szervet a törvénysértés megszüntetésére. A jelzés nyomán az önkormányzat rendeletét, határozatát nem köteles nyomban visszavonni, megváltoztatni, de ha a jelzéssel egyetért, azt megteszi. A felhívás eljárási kötelezettséget annyiban jelent, hogy a címzett köteles a törvényességi felhívást megvizsgálni. Lehetõsége van határozatának változatlan tartalmú fenntartására, a véleménykülönbség kifejezésre juttatásával az észrevétel elvetésére. Az önkormányzatok a törvényességi jelzést tehát el is utasíthatják, egyetértésük esetén azonban a törvénysértést maguk kiküszöbölik.

A közigazgatási hivatal és az önkormányzat kölcsönös bizalmon megerõsödõ viszonya javíthatja a kapcsolatokat. A túlzottan aprólékos munkastílus helyett, az egyedi sajátosságokat figyelembe vevõ törvényességi ellenõrzési munkamódszer alakítandó ki, ami a jogszabályi célokat is hatékonyan szolgálja. A kollegiális egyeztetõ szerep bírósági jogvitákat megelõzhet, hozzájárulhat a jogalkalmazás egységesítéséhez, s különösen hasznos lehet az új jogszabályok megjelenésekor.

A törvény nem állapít meg jogvesztõ határidõt, amelynek eltelte után a közigazgatási hivatal a törvényességi ellenõrzési jogait már nem gyakorolhatja (kivétel ez alól a társulási megállapodás, ahol 15 (hatósági-igazgatási), illetõleg 30 napos az észrevételezési törvényi határidõ). Jogos elvárás, azonban, hogy a közigazgatási hivatal a törvényességi ellenõrzési feladatának a legrövidebb idõn belül eleget tegyen. Káros következményekkel járhat, ha a közigazgatási hivatal vezetõje a törvényességi jelzést csak jelentõs késedelemmel teszi meg. Elõfordulhat például, hogy esetleg a törvénysértõ önkormányzati rendeletbe foglalt rendezési programra alapozott építési engedély alapján a beruházás megindul. Ha a közigazgatási hivatal késve tárja fel a törvénysértést, ezzel nehezen megoldható élethelyzeteket teremthet (aminek persze az elsõdleges okozója a törvénysértõ intézkedést hozó testület). Megeshet az is, hogy az önkormányzattal szemben a vállalkozó üzleti partner tetemes kárigényt támaszt, és akár az államigazgatási jogkörben való károkozás ténye is megállapíthatóvá válik.

A jegyzõ köteles jelezni a képviselõ-testületnek, a bizottságnak és a polgármesternek, ha döntésüknél jogszabálysértést észlel. A jegyzõkönyv 15 napon belüli megküldésével az önkormányzat jegyzõje eleget tesz a kötelezettségének. (191/1996. (XII.17.) Korm. rendelet). Természetesen a helyes gyakorlat az, hogy a jegyzõ a jegyzõkönyvvel együtt megküldi az írásos elõterjesztéseket is. Ennek hiányában a közigazgatási hivatal kérésére a kitûzött határidõre minden irat megküldendõ, így a rendelet szövege és indoklása, a határozat és annak elõiratai. Csak így van mód a döntés összefüggéseinek megismerésére és jogszerûségének minõsítésére. Hiányos iratmegküldés esetén a hivatal az önkormányzathoz fordulhat és kérheti azon kiegészítõ iratok, adatok, információk rendelkezésre bocsátását, amelyek a szóban forgó döntés törvényességének megállapítását lehetõvé teszik. A pótlólagos okiratkiegészítés meghosszabbítja a hivatal rendelkezésére álló perindítási határidõt.

Az Ötv. viszonylag szûk körre (Ötv. 10. §) korlátozza a képviselõ-testületi hatáskörbe tartozó döntések átruházásának tilalmát. A hatáskör átruházásának következtében a testület bizottsága, a polgármester, a kisebbségi önkormányzat, a társulás, a részönkormányzat válik a hatáskör gyakorlójává. Az önkormányzati hatósági jogkörben hozott döntés esetén az ügyfél jogorvoslati kérelemmel a testülethez, majd pedig a bírósághoz fordulhat, az ügy felülvizsgálata ezáltal biztosított. [Ötv. 11. § (2)-(3)]. Ha azonban a testület nem önkormányzati hatósági hatáskör gyakorlását ruházza át, akkor elõfordulhatna, hogy a nem képviselõ-testületi döntések (amelyek a jegyzõkönyvbõl nyomon nem követhetõk) kikerülnének a törvényességi ellenõrzés körébõl. A fentebb kormányrendelet elõírja, hogy a jegyzõ, a fõjegyzõ, a képviselõ-testület bizottsága és a polgármester, fõpolgármester, valamint a társulás, a kisebbségi önkormányzat, a részönkormányzat önkormányzati ügyben hozott határozatát is köteles a döntés meghozatalától számított 15 napon belül a közigazgatási hivatalhoz megküldeni [Ötv. 17. § (2)].

A közigazgatási hivatal vezetõje önkormányzati ügyben törvénysértés észlelése esetén határidõ kitûzésével a képviselõ-testülethez fordulhat. Kérheti a testületi döntés ismételt megvizsgálását, felhívást adhat a törvénysértés megszüntetésére, kezdeményezheti a képviselõ-testület tisztségviselõi felelõsségének megállapítását. A határidõtûzés intervallumára a törvény nem ad elõírást. Ennek oka az, hogy az ügyek jellege más-más határidõ megállapítását igényelheti. Ezért a határidõ megállapítás a közigazgatási hivatalvezetõ mérlegelési jogkörébe tartozik. Nyilvánvaló, hogy a gyakorlatban ez általában az 1-2 hónapos idõtartamot nem haladhatja meg, hiszen ez idõ alatt a kifogásolt döntés felülvizsgálata elõkészíthetõ. Ha a közigazgatási hivatal felhívása nyomán az önkormányzat nem kíván a törvénysértõnek minõsített rendeleten, határozaton változtatni, vagyis nem küszöböli ki a jelzett törvénysértést, akkor a közigazgatási hivatal vezetõje az említett aktusok ellen 30 napon belül keresetet nyújthat be a bírósághoz. Erre akkor kerül sor, ha a képviselõ-testületi döntést változatlanul törvénybe ütközõnek ítéli. A 30 napos perindítási határidõ a törvénysértés megszüntetésére megadott határidõ lejártától számít.

A bíróság eljárása során (az Ötv. 33/B. § kivételével) a Pp.-nek az államigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára vonatkozó szabályait (XX. fejezet) alkalmazza (Ötv. 11. §). Ha a jogszabály másként nem rendelkezik, akkor a bíróság a képviselõ-testület jogszabálysértõ határozatát hatályon kívül helyezi és a képviselõ-testületet új eljárás lefolytatására kötelezi.

Ha a közigazgatási hivatal vezetõje a bírósághoz fordul, indítványozhatja az önkormányzati döntés végrehajtásának felfüggesztését is. A kérelmet a bíróság általában akkor teljesíti, ha a kifogásolt döntés közérdeket vagy nyomós egyéni jogot sért, vagy ha a közigazgatási hivatalvezetõ indítványában szereplõ jogi érvek alapján valószínûsíthetõnek látszik a bírói eljárás eredménye folytán a határozat megsemmisítése.

Ha pedig a jogszabálysértõ önkormányzati döntés végrehajtása a közérdek súlyos sérelmével vagy elháríthatatlan kárral járna (amit a közigazgatási hivatal vezetõje a képviselõ-testület jegyzõkönyvébõl, a számára kézbesített döntésbõl vagy egyéb információk alapján képes megállapítani), akkor a döntés végrehajtásának felfüggesztését kérnie kell a bíróságtól. Ebben az esetben a bíróság a Pp. 330. § (3) bekezdése alapján 8 napon belül dönt a végrehajtás felfüggesztésérõl.

Az alkotmánybírósági eljárás kezdeményezése az önkormányzati rendelet törvénysértõ rendelkezésének a kiküszöbölésére indul. Ha az Alkotmánybíróság megállapítja a rendelet alkotmányellenességét, akkor a rendelet egészét vagy törvénysértõ rendelkezéseit megsemmisíti. Ilyen esetben az alkotmányellenes rendelet az Alkotmánybíróság határozatának közzététele napján (esetleg az Alkotmánybíróság határozatában megjelölt más határnapon) hatályát veszti.

Végezetül újra felhívjuk a figyelmet a 191/1996. (XII. 17.) Korm. rendeletre, amely részletesen tartalmazza azokat a szakmai kérdéseket, amelyek biztosítják a törvényességi ellenõrzési munka, valamint a hatósági hatáskörök (elsõ- és másodfokú) gyakorlását. A hivatal jogosultságai szakmai értekezletet tarthat, a helyszínen tájékozódhat, ellenõrzést végezhet, felhívja az ügyben ellenõrzésre jogosult szerv figyelmét a jogszabálysértésre. A rendelet tartalmazza azokat az ügyköröket is, amelyekben a hivatalvezetõ közremûködik a belügyminiszter feladatai teljesítésében, ezek például a képzés, továbbképzés, a menekültügyi igazgatás, továbbá a közremûködés a kormányprogramok megvalósítása szervezésében, a területi államigazgatási szervek tevékenységének összehangolásában és ellenõrzésében, köztisztviselõinek képzésében és továbbképzésében. A közigazgatási hivatal és a dekoncentrált szervek együttmûködésének 1997. július 1-étõl történt elõírása azt célozza, hogy a közigazgatási hivatal és az illetékességi területén mûködõ más államigazgatási szervek tevékenysége között kialakuljon az ügyfeleket szolgáló összhang, pl. az ügyfélfogadás rendjének az ügyfelek igényeihez igazítása, a szükséges hatósági információk kölcsönös biztosítása.

A centrális alárendeltségû államigazgatási szervek tevékenységét érintõen nem rendelkezik döntési joggal a közigazgatási hivatal. Véleményez, tájékozódik, figyelemmel kísér meghatározott igazgatási tevékenységet.

Nyilvánvaló, hogy a centrális alárendeltségû államigazgatási szervek szakmai irányítását továbbra is az ágazati minisztériumok (országos hatáskörû szervek) végzik, szakmai önállóságuk nem sérthetõ meg. Szükség van azonban a sokrétû igazgatás-szervezési feladatok összehangolására, részben néhány tevékenységfajta - így különösen az ügyfélfogadás ideje, rendje, a képzés, a továbbképzés, az informatikai tevékenység - hatékonyabb ellátására.

BH1996. 394. Nem hatósági jogkörben, hanem tulajdonosi jogkörben jár el az önkormányzat, amikor határozatával elfogadja egy gazdasági társaság alapító okiratát, és dönt annak vagyonáról [1957. évi IV. tv. 3. § (3) bek., 1990. évi LXV. tv. 11. § (3) bek., 80. §, 99. § (1)-(2) bek., Pp. 324. § (2) bek., 327. § (1) bek.].

BH1995. 210. A személyhez fûzõdõ és a közérdekû adatok megismerésére vonatkozó jogok megsértésére alapított igény elbírálásának szempontjai [Ptk. 76. §, 1990. évi LXV. tv. 18. §, 98-99. §, 1992. évi LXIII. tv. 19-21. §, 32/1992. (V. 29.) ÁB hat.].

BH1995. 182. A köztársasági megbízott csak olyan okból kérheti az önkormányzat döntésének felülvizsgálatát, amelyet törvényességi felhívása is tartalmazott (1990. évi LXV. tv. 99. §).

BH1994. 285. Az önkormányzat képviselõ-testületének nemtevésre irányuló akaratelhatározását kifejezésre juttató bármely döntése ellen a köztársasági megbízott pert indíthat [Pp. 324. § (2) bek. b) p., 1990. évi LXV. tv. 99. § (2) bek. b) p.].

 

100. §

A felterjesztési jog

101. § (1) A képviselõ-testület az önkormányzati jogokat, illetõleg a helyi önkormányzat feladat- és hatáskörét érintõ bármely kérdésben - közvetlenül vagy érdekképviseleti szervezete útján - az adott kérdésben hatáskörrel rendelkezõ állami szerv vezetõjéhez fordulhat, és

a) tájékoztatást, adatot, szakmai és jogértelmezési kérdésben állásfoglalást (a továbbiakban együtt: tájékoztatás) kérhet;

b) javaslatot tehet, intézkedés megtételét kezdeményezheti;

c) az általa irányított szerv mûködésével, illetõleg az általa kibocsátott jogszabállyal, jogi irányítási eszközzel és egyéb döntésével kapcsolatban véleményt nyilváníthat, kifogással élhet, kezdeményezheti annak megváltoztatását vagy visszavonását.

(2) A megkeresett szerv a megkeresésre harminc napon belül köteles érdemben válaszolni.

(3) Ha a tájékoztatás, illetõleg a válaszadás vagy az intézkedés nem a megkeresett szerv hatáskörébe tartozik, az köteles a megkeresést három napon belül áttenni a hatáskörrel rendelkezõ szervhez, és errõl a megkeresõ helyi önkormányzatot egyidejûleg tájékoztatni.

Az Ötv. az önkormányzati képviselõ-testületnek széles körû felterjesztési (petíciós) jogot biztosít. Az önkormányzati érdekek védelme érdekében arra nyújt lehetõséget, hogy az önkormányzatot érintõ bármely ügyben az adott kérdésben hatáskörrel rendelkezõ állami szerv vezetõjéhez fordulhat közvetlenül az önkormányzat képviselõ-testülete, vagy az érdekképviselet szerve. A megkeresett állami szervtõl tájékoztatást, adatot, szakmai és jogértelmezési kérdés megválaszolását kérdheti. Kifogással élhet, véleményt mondhat konkrét döntésekkel, egyes szervezetek mûködésével, jogszabályok érvényesülésével, jogi irányítási eszközökkel kapcsolatban. Kezdeményezheti jogszabályok megváltozatását, vagy visszavonását. Javaslatot tehet, intézkedés megtételét kezdeményezheti az önkormányzatokat érintõ ügyekben.

Garanciális értékû az a szabály, hogy a megkeresett szerv köteles 30 napon belül a felterjesztésre érdemi, vagyis a felterjesztéssel megkeresett szerv hatáskörébe esõ minden jogszerû intézkedés megtételérõl számot adó választ adni. Ha pedig a felvetés elintézése nem tartozik a címzett állami szerv hatáskörébe, akkor köteles 3 napon belül azt áttenni a válaszadásra jogosult szervhez és errõl egyidejûleg köteles értesíteni a kezdeményezõ önkormányzatot (érdek-képviseleti szervezetét)

 

A helyi önkormányzatok érdekképviselete

102. § (1) A helyi önkormányzatok az önkormányzati jogok és érdekek kollektív képviseletének, védelmének és érvényesülésének elõmozdítása, valamint az önkormányzati mûködés fejlesztése céljából érdekképviseleti szervezeteket hozhatnak létre.

(2) Az országos önkormányzati érdekképviseleti szervezetek véleményét ki kell kérni az önkormányzatokat érintõ jogszabályok és más állami döntések tervezeteivel kapcsolatban. Az érdekképviseleti szervek álláspontjáról a központi döntést hozó szervet tájékoztatni kell.

A helyi önkormányzatok egyik alapjoga, hogy közös érdekeik kollektív képviseletére, védelmére, illetõleg érdekeik érvényesülésének elõmozdítása céljából országos, területi érdek-képviseleti szerveket hozhatnak létre [Alkotmány 44/A. § (1) b)]. Az érdek-képviseleti megállapodások létrejöhetnek hasonló teherbíró képességû, azonos típusú (községek, kisvárosok, nagyvárosok, fõvárosi kerületek, megyék), vagy eltérõ típusú, nagyságú önkormányzatok között (község-város-megye). A törvény az érdek-képviseleti szervezõdés módjára nézve korlátozást nem tartalmaz.

Az érdekszövetségi strukturálódásnál részben az egységesítés, másrészt a tagozódás jelenségét kísérhettük figyelemmel az elõzõ két önkormányzati ciklusban. Az önkormányzati típusok, méretek eredményeztek csoportosulási kritériumot az önkormányzati érdekszövetségek kialakulásában. A cél és betöltött funkció oldaláról közelítve az érdekszövetségek részben a klasszikusnak számító érdek-képviseletet folytatnak a tagönkormányzat javára. Ez széles skálán mozoghat (pl. a törvényhozás munkájának befolyásolása, rendszeres konzultációk az államigazgatás központi szerveivel). Másrészt a közigazgatás és a közszolgáltatások bonyolultabbá válása következtében fejlõdhet ki a szolgáltató tevékenység. Ez kiterjedhet a tagönkormányzatok különféle információkkal történõ ellátására, önkormányzati szakmai módszertani kiadványok megjelentetésére, számviteli és informatikai szolgáltatások nyújtására, jogi tanácsadásra és konzultációra, az önkormányzati továbbképzési igények kielégítésére.

Az önkormányzati érdekszövetségek száma 1998 januárjában 30 körüli volt, közöttük 8 országos a továbbiak pedig regionális, kistérségi, tájegységi szinten dolgoznak. A törvény a kormányzat számára a jogszabályok és a fontosabb állami döntések tervezeteinek országos érdekszövetségi véleményeztetését kötelezõvé teszi. A kezdeti - 1991-1992 közötti bizonytalanság (érdekszövetségek cégbejegyzésének elhúzódása, az egyeztetési kötelezettség esetenként okkal kifogásolt kormányzati elmulasztása) után csaknem hiánytalan gyakorlattá vált, hogy a kormányzati szervek az országos érdekszövetségeket bevonják az önkormányzatokat érintõ általános, az országrészi érdekszövetségeket pedig a térséget érintõ jogszabályok elõkészítésébe, illetõleg a fontosabb állami döntések kimunkálásába.

Az önkormányzati érdekszövetségek irányt vettek arra is, hogy közremûködjenek néhány szakmai szolgáltatás megszervezésében. A kistérségi érdekszövetségek törekednek segítséget nyújtani a munkahely-telepítési körzetek kialakításához, a körzeti intézmények fenntartásának megszervezéséhez, a számítógépek vásárlásához, vételárkedvezményt eredményezõ közös beszerzéséhez, a javítások megszervezéséhez. Az érdekszövetségek mûködésének fõ elemei, megnyilvánulási formái azonban az érdekszövetségek véleménynyilvánítási jogában, illetõleg az állami szervek válaszadási kötelezettségében fejezõdnek ki. Az önkormányzatokat érintõ fontosabb szabály vagy egyéb állami döntés tervezetét a központi jogalkotó vagy a döntésre jogosult szerv köteles eljuttatni valamennyi országos önkormányzati érdek-képviseleti szervezetnek. Az önkormányzati érdekszövetségek véleménye nem köti a jogalkotót vagy a döntésre hatáskörrel bíró szervet, azonban az érdek-képviseleti álláspont mellõzése esetén elmaradhatatlan az ellentétes vagy eltérõ álláspontok megindokolása.

 X/A. fejezet

A KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT

102/A. § E törvény rendelkezéseit a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: Nek. tv.) alapján létrejött helyi kisebbségi önkormányzat mûködésére az ebben a fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló - 1994-ben és 1995-ben módosított - 1993. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban Nek tv.) 1993. október 20-án lépett hatályba. A törvényben biztosított kisebbségi önkormányzás joga általános jelleggel az 1994. december 11-ei önkormányzati választásokat követõen valósult meg.

A Nek tv. 24. §-a szerint "A kisebbségi települési önkormányzatokra, valamint a helyi kisebbségi önkormányzatokra - ha e törvény másként nem rendelkezik - a helyi önkormányzatokról szóló törvény rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni." Ezt a szabályt konkretizálja a fenti §, amelynek értelmében az Ötv. rendelkezéseit a Nek tv. alapján létrejött helyi kisebbségi önkormányzat mûködésére az ebben (X/A.) a fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. E fejezet célja tehát az, hogy elõsegítse az Ötv., valamint a Nek tv. együttes alkalmazását. A két törvény között szoros az összefonódás. Hasonló testületi formában mûködnek ugyanis a kisebbségi önkormányzatok és a települési önkormányzatok.

Fontosnak tartjuk kiemelni azt a Nek tv.-beli rendelkezést, amelynek értelmében egy nemzeti vagy etnikai kisebbség egy településen csak egy kisebbségi önkormányzatot hozhat létre, mégpedig a következõk szerinti sorrendben. Elsõdlegesen kisebbségi települési önkormányzatot - amennyiben ennek feltételei adottak -, ennek hiányában közvetett módon létrejövõ helyi kisebbségi önkormányzatot, s csak az elõbbi kettõ hiányában lehetséges a közvetlen módon létrejövõ helyi kisebbségi önkormányzat megalakítása.

BH1995. 366. A törvény nem teszi lehetõvé a helyi kisebbségi önkormányzat tagjai számára a perindítást a kisebbségi önkormányzat vezetõinek megválasztásával kapcsolatban (1990. évi LXV. tv. 102/A-E §).

 

102/B. § (1) A települési önkormányzat képviselõ-testülete alakuló ülésén dönt a Nek. tv. 22. §-a alapján a kisebbségi önkormányzattá nyilvánításról, illetve a kisebbségi képviselõk az alakuló üléstõl számított három napon belül döntenek a közvetett módon létrejövõ helyi kisebbségi önkormányzat megalakításáról.

(2) A helyi kisebbségi települési önkormányzattá nyilvánításhoz a kisebbségi képviselõk több mint a felének igen szavazata is szükséges.

(3) A közvetett módon létrejövõ, illetve ennek hiányában a közvetlen módon megválasztott helyi kisebbségi önkormányzat testülete alakuló ülését a települési önkormányzat képviselõ-testülete alakuló ülését követõ tizenöt napon belül össze kell hívni. Az alakuló ülést a helyi kisebbségi önkormányzat korelnöke, illetve a közvetlenül megválasztott helyi kisebbségi önkormányzat esetében a választási bizottság elnöke hívja össze.

(4) Ha a helyi kisebbségi önkormányzat kezdeményezi, a települési önkormányzat képviselõ-testülete a Nek. tv. 27. § (1) bekezdése alapján megalkotandó - a kisebbségi önkormányzat önállóságát nem sértõ - rendeletet a kezdeményezéstõl számított kilencven napon belül köteles elfogadni.

Az (1) bekezdés rendelkezik a települési önkormányzat képviselõ-testületének alakuló ülésén kötelezõen meghozandó döntésekrõl. A helyi kisebbségi önkormányzat alakuló ülését a választást követõ 15 napon belül tartja meg, mivel a Nek tv. 21. § (1) bekezdése (az 1994. évi LXII. törvény 47. § (1) bekezdésével kiegészített szöveg) vagylagos szabályozást vezet be azzal, hogy az egyes kisebbségek - "kisebbségi települési önkormányzatokat, vagy közvetett, vagy közvetlen módon létrejövõ helyi kisebbségi önkormányzatokat hozhatnak létre". Eszerint az alakuló ülés összehívása speciálisan alakul.

Minden esetben a helyi települési önkormányzat alakuló ülésének összehívása az elsõ lépés. Az alakuló ülésen dönt a helyi önkormányzat arról, hogy - amennyiben a jogszabályi feltételek fennállnak - kisebbségi települési önkormányzattá nyilvánítja-e magát.

Amennyiben a helyi képviselõ-testület képviselõinek kevesebb mint a felét választották meg az egy nemzeti vagy etnikai kisebbség jelöltjei közül, úgy a fenti döntésre - értelemszerûen - nem kerülhet sor.

A következõ döntés lehet a közvetett módon létrejövõ helyi kisebbségi önkormányzat létrehozása. Ha a helyi képviselõ-testület legalább 30%-át egyazon kisebbség jelöltjeként választották meg, akkor e képviselõk legalább 3 fõs helyi kisebbségi önkormányzatot alakíthatnak. (Elképzelhetõ, hogy olyan településen, ahol több kisebbség él együtt, lehetõsége lesz az egyik kisebbségnek kisebbségi települési önkormányzatot, míg a másiknak helyi kisebbségi önkormányzatot létrehozni.)

E döntések meghozására lehetõség van a települési önkormányzat alakuló ülésétõl számított 3 napon belül külön ülésen, illetõleg a 15 napon belül megtartandó alakuló ülésen. Az alakuló ülésrõl készülõ jegyzõkönyvben rögzíteni lehet, hogy a közvetett módon megalakuló helyi kisebbségi önkormányzat, mikor tartja meg a saját alakuló ülését.

Ha sem kisebbségi települési önkormányzat, sem közvetett módon létrejövõ önkormányzat nem alakítható, akkor csupán e tényt lehet a települési önkormányzat alakuló ülésén megállapítani. A közvetlen módon létrejövõ helyi kisebbségi önkormányzat alakuló ülésének összehívására a települési önkormányzat alakuló ülésétõl számított 15 napon belül kell sort keríteni. Az alakuló ülést a legidõsebb képviselõ, mint korelnök vezeti. A közvetlenül választott kisebbségi önkormányzat alakuló ülését a választási bizottság hívja össze.

A törvény 90 napos határidõt állapít meg a helyi kisebbségi önkormányzat mûködését elõsegítõ, a Nek tv. 27. § (1) bekezdésében megjelölt, kötelezõen megalkotandó rendelet elfogadására, ha ezt a kisebbségi önkormányzat kezdeményezi. A képviselõ-testületnek azonban e rendeletet - külön kezdeményezés hiányában is - meg kell alkotnia.

A kisebbségi települési önkormányzattá nyilvánítás feltételeit taglalja - a Nek tv., az Ötv., valamint az önkormányzati választásokra vonatkozó törvény vonatkozó rendelkezéseinek összevetésével - a Legfelsõbb Bíróság Ktv. III.27.031/1996. számú határozata (BH1996. 445.)

 

102/C. § (1) A helyi kisebbségi önkormányzati feladat- és hatáskörök a helyi kisebbségi önkormányzat testületét illetik meg. A testület a hatáskörét az elnökre, a bizottságra átruházhatja.

(2) A települési önkormányzat képviselõ-testülete feladat- és hatáskörét - a hatósági, valamint a közüzemi szolgáltatásokkal összefüggõ feladat- és hatáskörök kivételével - a helyi kisebbségi önkormányzat testületére, annak kezdeményezésére átruházhatja.

(3) A helyi kisebbségi önkormányzat testülete ülését az elnök hívja össze és vezeti. A testület döntését határozati formában hozza.

A helyi közügyek ellátását a törvény egyértelmûen a települési önkormányzatok feladat- és hatáskörébe utalja. A helyi közügy az egész település lakosságát érinti, a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához, a közhatalom helyi típusú gyakorlásához kapcsolódik. Nem szakítható ki belõle helyi kisebbségi közügy, ugyanis a "lakosság" fogalmába a településen élõ kisebbség is beletartozik.

Mindezekbõl következik, hogy a kisebbségi önkormányzat feladatköre a Nek tv. rendelkezéseihez kötött. Nem vállalkozhat ezen önkormányzat olyan helyi közügy megoldására, amelyet törvény más szerv hatáskörébe utal.

A Nek tv. nem hatalmazza fel a helyi kisebbségi önkormányzatot a közszolgáltatások összlakosságra kiterjedõ ellátásának, illetve közhatalom általános gyakorlásának feladat- és hatáskörével, így fel sem merülhet, hogy a kisebbségi önkormányzat komplex közigazgatási feladatokat ellátó önkormányzást valósítson meg. Amennyiben a kisebbségi önkormányzat ellátatlan helyi közügyrõl, feladatról szerez tudomást, akkor - a Nek tv.-bõl fakadóan - javaslatot tehet, intézkedést kezdeményezhet a helyi közügy ellátására hivatott közigazgatási szerv vezetõjénél [Nek tv. 26. § (1)].

Mivel a Nek tv. 7. § (1) bekezdése kimondja, hogy a kisebbségi csoporthoz való tartozás kérdésében nyilatkozatra senki sem kötelezhetõ, ezért szûkített értelemben helyi kisebbségi népszavazás tartása - a regisztrálás kizártsága folytán - nem lehetséges. Természetesen helyi népszavazás kisebbséget érintõ témában elõfordulhat. Ezen a település lakossága vehet részt, s nyilváníthat véleményt az általános törvényi szabályok szerint.

A helyi kisebbségi önkormányzatoknak nincs államigazgatási hatósági jogkörük. Az Ötv. 7. §-a - összhangban az Ötv. 102/C. § (2) bekezdésével - szigorú törvényi elõírás, mely rögzíti, hogy mi módon lehet, s kinek a számára megállapítani hatósági hatáskört, illetve államigazgatási feladatot. Ez kizárja, hogy a helyi települési önkormányzat hatósági hatáskört átadjon a helyi kisebbségi önkormányzatnak, azaz a hatáskör a közigazgatás általános szervezeti rendszerébõl kikerüljön.

Az egyesületekrõl, egyházakról, a többi autonóm formában mûködõ testületrõl szóló törvények meghatározzák a testület vezetõinek elnevezését. A Nek tv. hallgat errõl, azonban az Ötv. módosítás eldönti, hogy a helyi kisebbségi önkormányzat vezetõje a polgármesteri címet nem viselheti. A lakosság könnyebb eligazodásának elõsegítése érdekében a kisebbségi önkormányzati rendszerben a "helyi kisebbségi önkormányzat elnöke", a "helyi kisebbségi önkormányzat testülete", valamint a "helyi kisebbségi önkormányzat testületének tagja" elnevezéseket indokolt használni.

A helyi kisebbségi önkormányzati feladatokat a helyi kisebbségi önkormányzati testület és az elnök látja el. A helyi kisebbségi önkormányzat saját hivatallal általában nem rendelkezik, a polgármesteri hivatal szolgálja ki.

A törvénymódosítás kitér a települési önkormányzat testülete feladat- és hatáskörei átruházásának lehetõségére és körére is. Ennek alapján a települési önkormányzat, ha a helyi kisebbségi önkormányzat kezdeményezik, átruházhatja egyes hatáskörét a helyi kisebbségi önkormányzat testületére. A hatósági és a közüzemi szolgáltatásokkal összefüggõ feladat- és hatáskörök gyakorlatát, valamint az Ötv. 10. §-ában felsorolt kizárólagos képviselõ-testületi hatáskörök gyakorlását azonban nem ruházhatja át a kisebbségi önkormányzat testületére.

A helyi kisebbségi feladat- és hatáskörök elsõdleges címzettje a helyi kisebbségi önkormányzat testülete. A testület a hatáskörét az elnökre és saját bizottságára átruházhatja. Ha a helyi kisebbségi önkormányzat élni kíván a hatáskör-átruházás jogával, akkor az Ötv. 10. §-ban megfogalmazottak - jóllehet azok a települési önkormányzatok feladat- és hatáskörén alapulnak - a Nek tv. 27. §-ában rögzített feladat- és hatáskörök tekintetében alkalmazni indokolt az alábbiak szerinti praktikus tanácsok megfontolása mellett

- a szervezeti és mûködési rend meghatározása (nem ruházható át);

- a költségvetés, zárszámadás elkészítése (nem ruházható át);

- az önkormányzat által rendelkezésre bocsátott források felhasználása (a helyi kisebbségi önkormányzat döntésén múlik az átruházása);

- a települési önkormányzat vagyonán belül a részére elkülönített vagyon használata (az átruházásról dönthet a helyi kisebbségi önkormányzat);

- a kisebbségi jelkép megállapítása (nem ruházható át);

- a kitüntetések és ezek odaítélése feltételeinek és szabályainak meghatározása (nem ruházható át);

- kisebbségi helyi ünnepeinek megállapítása (a helyi kisebbségi önkormányzat döntésétõl függõen átruházható);

- a jogszabályok keretei között a védett mûemlékek és emlékhelyek köre, valamint ezek védelme helyi szabályainak megállapítása (nem ruházható át);

- intézmény alapítása és fenntartása (nem ruházható át);

- pályázatok kiírása, ösztöndíjak alapítása (átruházható).

A helyi kisebbségi önkormányzat testülete szükség szerint a szervezeti és mûködési szabályzatban meghatározott számú, de évente legalább 6 ülést tart. Az ülést össze kell hívni a helyi kisebbségi önkormányzat bizottságának indítványára is. Nem célszerû rögzíteni a testület 1/4-ének ülésösszehívási jogát, ugyanis a csekély létszámú testületek esetében ennek gyakorlati kivihetõsége gondot okozna (esetenként redukálná az 1/4 arányt akár 1-2 fõre).

A helyi kisebbségi önkormányzat akkor határozatképes, ha az ülésen a helyi kisebbségi önkormányzat testülete tagjainak több mint a fele jelen van. A határozathozatalhoz a jelen lévõ tagok több mint a felének a javaslatot támogató szavazata szükséges. A testület határozattal kell állást foglaljon azokban az ügyekben, amelyekben a kisebbségi önkormányzatot véleményezési, egyetértési jog illeti meg. Érvényes az az Ötv.-beli általános szabály is, hogy ha a testület döntését a kisebbségi önkormányzat érdekeit sértõnek tartja az elnök, akkor ugyanazon ügyben, egy alkalommal kezdeményezheti a döntés ismételt megtárgyalását. A kezdeményezést az elnök az ülést követõ három napon belül nyújtja be, a kisebbségi önkormányzat testülete pedig ettõl számított 15 napon belül újra dönt.

(4) Minõsített többség [15. § (2) bek.] szükséges a helyi kisebbségi önkormányzat

a) szervezeti és mûködési szabályzatának megalkotásához;

b) a települési önkormányzat által rendelkezésére bocsátott források tervezésérõl és felhasználásáról szóló döntéséhez;

c) a települési önkormányzat vagyonán belül a részére elkülönített vagyon használatáról szóló döntéséhez;

d) intézményalapításról, helyi kisebbségi önkormányzati társulás létrehozásáról szóló döntéséhez;

e) érdekképviseleti szervhez történõ csatlakozásához, külföldi önkormányzattal való együttmûködési megállapodás megkötéséhez;

f) elnökének, elnökhelyettesének megválasztásához.

(5) A helyi kisebbségi önkormányzat testülete ülésérõl jegyzõkönyvet kell készíteni, amelyet az elnök és a testület által kijelölt jegyzõkönyv-hitelesítõ ír alá.

(6) A helyi kisebbségi önkormányzat szervezeti és mûködési rendjét szabályozó határozatában dönt

a) szervezetének és mûködésének részletes szabályairól;

b) a helyi kisebbségi önkormányzat részére elkülönített vagyon használatáról;

c) a helyi kisebbségi önkormányzati társulás létrehozásáról.

(7) A helyi kisebbségi önkormányzat szervezeti és mûködési rendjét szabályozó határozatot a helyben szokásos módon ki kell hirdetni. A kihirdetésrõl a jegyzõ gondoskodik.

A helyi kisebbségi önkormányzat testületének döntései (csak határozatok lehetnek, rendeletek nem) közül a minõsített többséghez kötötteket a törvény külön megjelöli, melyek a következõk

- a szervezeti és mûködési szabályzat megalkotása;

- a települési önkormányzat által rendelkezésre bocsátott források tervezésérõl és felhasználásáról szóló döntés;

- a települési önkormányzat vagyonán belül a részére elkülönített vagyon használatáról szóló döntés;

- az érdek-képviseleti szervhez történõ csatlakozás, a külföldi önkormányzathoz való együttmûködési megállapodás megkötése;

- az elnök, az elnökhelyettes megválasztása.

A helyi kisebbségi önkormányzat a szervezeti és mûködési szabályzatában dönt a szervezetének és mûködésének részletes szabályairól, a saját részére elkülönített vagyon használatáról, a helyi kisebbségi önkormányzati társulás létrehozásáról. A kisebbségi önkormányzat SZMSZ-a határozati formában jelenik meg, de azt a megismerhetõség érdekében - a jegyzõ útján - ki kell hirdetni.

Fontos, hogy a testületi ülések általános szabályai szerint a kisebbségi önkormányzat testületének ülései is nyilvánosak. Helyes, ha az elnök az ülés helyérõl, idõpontjáról és napirendjérõl a helyben szokásos módon tájékoztatja az érdeklõdõket. A közhírré tételhez az elnök igényelheti a polgármesteri hivatal közremûködését is.

A kisebbségi önkormányzat testületének ülésére tanácskozási joggal indokolt meghívni azokat a szerveket és személyeket, amelyek és akik a kisebbségi önkormányzat ügyét elõmozdíthatják. Ilyenek a választókerület országgyûlési képviselõje, a települési önkormányzat polgármestere, a megyei közgyûlés adott körzetet képviselõ tagja, a helyi társadalmi szervek, civil szervezõdések képviselõi. A nyilvános ülésen bárki részt vehet. A hallgatóság az ülésterem kijelölt helyein foglalhat helyet és az ülés rendjét nem zavarhatja.

A kisebbségi önkormányzat testületének ülésein szükségtelen formaságok érvényesítésére törekedni nem kell. Helyes azonban, ha néhány fontosabb elõterjesztés írásban készül el. Ilyenek lehetnek különösen a szervezeti és mûködési szabályzat tervezete, a költségvetési javaslat, a zárszámadás, az intézményalapítási, a társulásokkal kapcsolatos döntések tervezete. Helyes, ha az elõterjesztéseket 5-8 nappal az ülés elõtt eljuttatja az elnök a testület tagjaihoz. Elõterjesztés az ülésen szóban is elõadható. Az írásbeli és a szóbeli elõterjesztések tárgyalása akkor lehetséges, ha a testület azokat az ülés napirendjére teszi.

 

102/D. § (1) A helyi kisebbségi önkormányzat testületének tagja a kisebbségi ügyekben az adott helyi kisebbség érdekeit képviseli. A helyi kisebbségi önkormányzat tagjainak jogai, kötelességei azonosak.

(2) A kisebbségi önkormányzatok bizottságot (bizottságokat) hozhatnak létre.

(3) A bizottságot a helyi kisebbségi önkormányzat elnökének indítványára össze kell hívni.

A helyi kisebbségi önkormányzati testület tagja a település egészét érintõ kérdésekben elsõsorban a helyi kisebbség érdekeit képviseli. Részt vehet a helyi kisebbségi önkormányzat döntéseinek elõkészítésében, végrehajtásuk szervezésében és ellenõrzésében. A helyi kisebbségi önkormányzat tagjainak jogai és kötelezettségei azonosak.

A helyi kisebbségi önkormányzat tagja a helyi kisebbségi önkormányzat ülésén az elnöktõl (elnökhelyettestõl), az önkormányzat jegyzõjétõl (ha az SZMSZ alapján részt vesz az ülésen), a bizottság elnökétõl helyi kisebbségi önkormányzati ügyekben felvilágosítást kérhet, amelyre az érintett az ülésen - vagy legkésõbb tizenöt napon belül írásban - köteles érdemi választ adni. A helyi kisebbségi önkormányzat tagja kérésére, írásban is benyújtott hozzászólását a jegyzõkönyvhöz kell mellékelni, illetõleg kérésre véleményét rögzíteni kell a jegyzõkönyvben.

A helyi kisebbségi önkormányzat tagja tanácskozási joggal részt vehet bármely helyi kisebbségi önkormányzati bizottság ülésén. Javasolhatja a bizottság elnökének a bizottság feladatkörébe tartozó ügy megtárgyalását, amelyet a bizottság legközelebbi ülése elé kell terjeszteni és tárgyalására a helyi kisebbségi önkormányzat tagját meg kell hívni. Kezdeményezheti, hogy a helyi kisebbségi önkormányzat testülete vizsgálja felül a bizottság döntését.

A helyi kisebbségi önkormányzat tagja megbízás alapján képviselheti a helyi kisebbségi önkormányzatot. Az általános képviseletre az elnök jogosult.

A helyi kisebbségi önkormányzati képviselõt a helyi kisebbségi önkormányzat munkájában való részvételhez szükséges idõtartamra munkahelyén fel kell menteni a munkavégzés alól. Az emiatt kiesett jövedelmét meg kell téríteni, melynek alapján a helyi kisebbségi önkormányzat tagjai társadalombiztosítási ellátásra is jogosultak.

A települési önkormányzat rendeletében megállapíthat kereteket, amelyek között a helyi kisebbségi önkormányzat jogosult saját képviselõi részére juttatást, illetve tiszteletdíjat megállapítani. A települési önkormányzat nem köteles ilyen keretet meghatározni, illetve a keret megállapítása a helyi kisebbségi önkormányzat javára szóló lehetõség.

A helyi kisebbségi önkormányzatnak lehetõsége van bizottság létrehozására. Maga határozza meg bizottsági szervezetét és választja meg bizottságait. Helyes, ha a települési önkormányzat az SZMSZ-ában rögzíti a helyi kisebbségi önkormányzati bizottság felállítását.

A bizottság - feladatkörében - elõkészíti a helyi kisebbségi önkormányzat döntéseit, szervezi és ellenõrzi a döntések végrehajtását. A helyi kisebbségi önkormányzat határozza meg azokat az elõterjesztéseket, amelyeket bizottság nyújt be, továbbá, amely elõterjesztések a bizottság állásfoglalásával nyújthatók be.

A helyi kisebbségi önkormányzat bizottságának elnökét és tagjainak több mint felét a kisebbségi önkormányzati képviselõk közül kell választani. A helyi képviselõ-testület hivatalának dolgozója nem lehet a bizottság elnöke, tagja. A bizottságba indokolt beválasztani a kisebbség szempontjából a településen fontos szolgáltatást nyújtó jelentõsebb szervezet képviselõjét, társadalmi szervezet küldöttjét, a szolgáltatást igénybe vevõ más választópolgárt. A bizottságot, a helyi kisebbségi önkormányzat elnökének indítványára össze kell hívni. A helyi kisebbségi önkormányzat elnöke felfüggesztheti a bizottság döntésének végrehajtását, ha az ellentétes a helyi kisebbségi önkormányzat határozatával, vagy sérti az önkormányzat érdekeit. A felfüggesztett döntésrõl a helyi kisebbségi önkormányzat a következõ ülésén dönt.

A Nek tv. 28. §-ával összhangban a helyi kisebbségi önkormányzat bizottsága a saját SZMSZ-ában meghatározott módon ellenõrzi a helyi kisebbségi önkormányzat döntéseinek elõkészítését, illetve a végrehajtásra irányuló munkáját. A helyi kisebbségi önkormányzat bizottsága, ha intézkedés elmulasztását észleli, közvetlenül vagy a helyi kisebbségi önkormányzat elnökén keresztül fordulhat a polgármesterhez az intézkedés megtétele céljából.

 

102/E. § A helyi kisebbségi önkormányzat tagjai közül társadalmi megbízatású elnököt és az elnök helyettesítésére, munkájának segítésére elnökhelyettest választ. Az elnök képviseli a helyi kisebbségi önkormányzatot, tanácskozási joggal részt vehet a települési önkormányzat képviselõ-testülete ülésén.

A kisebbségi önkormányzat társadalmi megbízatású elnökének a fõbb feladatai a következõk

- gondoskodás a kisebbségi önkormányzat mûködéséhez szükséges feltételek megteremtésérõl, a települési önkormányzattal való kiegyensúlyozott együttmûködésrõl, a polgármesteri hivatal adminisztrációs közremûködési szakértelmének igénylésérõl, az SZMSZ elõkészítésérõl,

- a nyilvánosság megteremtése, a helyi fórumok megszervezése, a kisebbséghez tartozó választópolgárok álláspontjának megismerése, a realitásokkal történõ megismertetése,

- a helyi pártokkal, egyesületekkel, önszervezõdõ közösségekkel való kapcsolattartás,

- a rendszeres egyeztetõ megbeszélések kezdeményezése a települési önkormányzat polgármesterével, a jegyzõvel minden olyan kérdésben, amelyben a kisebbségi önkormányzatot véleményezési, egyetértési jog illeti meg, továbbá, amelyekben a kisebbség érdekei megalapozottan kimutathatók.

A kisebbségi önkormányzat elnöke - a polgármesteri tisztség megszüntetésére vonatkozó rendelkezések [Ötv. 33/B. § (1)] alkalmazásában nem minõsül polgármesternek - állapította meg a Legfelsõbb Bíróság Kp.kf. III. 28.809/1996. számú határozata (BH1997. 455.)

A bíróság határozatát arra alapította, hogy a kisebbségi önkormányzat elnöke nem szerepel az Ötv. 103. § (2) bekezdése szerinti taxatív felsorolásban, amely arról szól, hogy a 33/A. és a 33/B. §-ok alkalmazásában kit kell polgármesternek tekinteni.

A helyi kisebbségi önkormányzat döntéshozatalából kizárható az, akit vagy akinek a hozzátartozóját az ügy személyesen érinti. A kizárásról az érintett testületi tag kezdeményezésére, vagy bármely helyi kisebbségi önkormányzati testületi tag javaslatára a helyi kisebbségi önkormányzat dönt. A helyi kisebbségi önkormányzat ülésérõl jegyzõkönyvet kell készíteni, amely a megjelent helyi kisebbségi önkormányzati tagok és meghívottak nevét, a tárgyalt napirendi pontokat, a tanácskozás lényegét és a hozott határozatokat tartalmazza. A Nek tv. 28. §-a kimondja a polgármesteri hivatal feladata - a szervezeti és mûködési szabályzatban meghatározott módon - a helyi kisebbségi önkormányzat munkájának segítése. A törvény nem fejti ki bõvebben e rendelet tartalmát. A jegyzõkönyv elkészítése tekintetében a hivatal az adminisztrációs feladatokat végzi el, ha erre kisebbségi önkormányzati igény van. A jegyzõkönyvet a kisebbségi önkormányzat elnöke és a testület által kijelölt jegyzõkönyv-hitelesítõ írja alá.

 

102/F. § (1) A kisebbségi önkormányzat feladatai hatékonyabb ellátására szabadon társulhat más önkormányzattal. A társulás feltételeit megállapodásban kell rögzíteni.

 

(2) Közös kisebbségi testület létrehozása esetén az érintett szomszédos települési önkormányzatok képviselõ-testületei - a közös kisebbségi testület véleményét figyelembe véve - megállapodás alapján szabályozzák, hogy melyik polgármesteri hivatal segíti a közös kisebbségi testület ügyvitelét.

A helyi kisebbségi önkormányzatok a Nek tv.-ben megfogalmazott feladataik hatékonyabb, célszerûbb ellátására szabadon társulhatnak. Így mód van arra, hogy több településen élõ, azonos nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozó helyi kisebbségi önkormányzatok hozzanak létre társulást, de nem kizárt, hogy azonos településen mûködõ, különbözõ nemzetiséghez tartozó helyi kisebbségi önkormányzatok létesítenek pl. intézményi társulást. A társulás nem sértheti az abban részt vevõk önkormányzati jogait. A társulás székhelyérõl és képviseletérõl a társulást létrehozó megállapodás rendelkezik. A helyi kisebbségi önkormányzatok között a társulások mûködése során felmerülõ vitás kérdésekben a bíróság dönt.

Mivel a helyi kisebbségi önkormányzatnak nincs hatósági jogköre, nem hozhat létre hatósági igazgatási társulást. Az érdekelt helyi kisebbségi önkormányzatok azonban megállapodhatnak két vagy több községet, illetõleg várost és községet ellátó (egy vagy több) intézmény közös alapításában, fenntartásában, fejlesztésében.

Meg kell állapodniuk egymással - s az adott helyi települési önkormányzattal -, hogy a (Nek tv. 8. §-a az Ötv. 102/F. § (2) bekezdése értelmében) melyik helyi önkormányzat polgármesteri hivatal segíti munkájukat. A kijelölt polgármesteri hivatal többletköltségeinek finanszírozásáról a települési önkormányzatoknak is meg kell állapodniuk egymás között.

 XI. fejezet

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

103. § (1) E törvény alkalmazásában:

a) a képviselõ-testület hatáskörébe tartozó választás, kinevezés, vezetõi megbízás joga - az alpolgármester, fõpolgármester-helyettes, megyei közgyûlés elnöke, alelnöke választásának kivételével - magában foglalja a felmentés, a megbízás visszavonásának jogát;

b) az egyéb munkáltatói jogon a kinevezés, vezetõi megbízás, felmentés, vezetõi megbízás visszavonása, az összeférhetetlenség megállapítása, fegyelmi eljárás megindítása, a fegyelmi büntetés kiszabása kivételével minden más munkáltatói jogot kell érteni;

c) az intézmény alapításának joga magában foglalja az intézmény megszüntetésének, átszervezésének jogát;

d) a 36. § (2) bekezdés b) pontjában említett munkáltatói jog magába foglalja a képviselõ-testület hivatala ügykezelõ és fizikai alkalmazottai feletti munkáltatói jogot is.

(2) A 33/A. és 33/B. §-ok alkalmazásában a polgármesteren az alpolgármestert, a megyei közgyûlés elnökét, alelnökét, a fõpolgármestert, a fõpolgármester helyettesét is érteni kell, azzal az eltéréssel, hogy a fõvárosi kerületi polgármester a fõvárosi közgyûlés tagja lehet.

(3) A fõvárosi, megyei közigazgatási hivatal a köztársasági megbízott és hivatala jogutódja.

(4) A megszûnõ tanács és szervei jogutóda a helyi önkormányzat.

Az önkormányzati törvény a helyi önkormányzatok tekintetében alaptörvény. Mint alaptörvény az alapvetõ önkormányzati feladatokat és hatásköröket állapítja meg, az egyes hatáskörök részhatásköreit külön törvények határozzák meg.

Az Ötv. 10. §-a a képviselõ-testület át nem ruházható hatásköreként állapítja meg a törvény által hatáskörébe utalt választást, kinevezést, megbízást. 1990-ben a kodifikáció azt az értelmezési elvet vette alapul, hogy valamely hatáskör mindig magában foglalja az ellentétes hatáskört is, ezért elégséges azok egyikét szabályozni vagyis a választás magában foglalja a felmentést, a kinevezés magában foglalja a felmentést, a megbízás a megbízás visszavonását. Egyfelõl azonban a gyakorlat tételes rendelkezés hiányában nem köteles elfogadni az értelmezést, másfelõl az említett értelmezés nem ad lehetõséget differenciált következtetésre, s a helyzet is összetettebb. Ezért az Ötv. 1994. évi módosítása pontosabb és differenciáltabb rendelkezést hozott. A módosítás a korábbi értelmezést tételes szabályba foglalta, kimondta, hogy e törvény alkalmazásában a választás, kinevezés, vezetõi megbízás joga magába foglalja azok ellentetjét, tehát a választás, a kinevezés esetén a felmentést, a vezetõi megbízás joga magában foglalja a megbízás visszavonásának a jogát is. Ezek a rendelkezések azonban nem alkalmazhatók az alpolgármester, a fõpolgármester-helyettes, a megyei közgyûlés elnöke, alelnöke választásánál. Választási rendszerünk, mint általában a polgári társadalmak választási rendszere nem fogadja el az országgyûlési képviselõk, a helyi önkormányzati képviselõk visszahívhatóságát, ugyanígy nem fogadható el a közvetlenül választott polgármester, fõpolgármester visszahívása sem. Helyetteseiket viszont a javaslatukra képviselõ-testület választja meg, a megyei önkormányzatnál pedig a közgyûlés elnökét is a közgyûlés választja. A választási rendszer akkor konzisztens, ha a képviselõ-testület által választott önkormányzati tisztségviselõkre is kifejezetten kimondja a törvény, hogy a választás joga nem foglalja magába a felmentés jogát. (Tisztségükrõl természetesen lemondhatnak, de a lemondás egyoldalú nyilatkozat, ahhoz nem szükséges a képviselõ-testület elfogadó, jóváhagyó döntése.)

A fentiekbõl következik, hogy az önkormányzat által alapított intézmény élére szóló vezetõi megbízás joga magában foglalja a vezetõi megbízás visszavonásának a jogát. Hasonlóképpen a képviselõ-testület által alakított bizottságoknál a bizottság elnökének, tagjának megválasztása a képviselõ-testület hatáskörébe tartozik és a jog magában foglalja a bizottsági elnök, bizottsági tag felmentésének a jogát is.

Sem a Munka Törvénykönyve, sem a közszolgálati jogviszonyra vonatkozó törvények nem határozzák meg az egyéb munkáltatói jogok körét. Az Ötv. 35. § (1) bekezdés e) pontja a polgármester önkormányzati jogkörébe utalja az egyéb munkáltatói jogokat az alpolgármester a jegyzõ és az önkormányzati intézményvezetõk tekintetében. A rendszertani értelmezés szerint a fõpolgármester gyakorolja az egyéb munkáltatói jogokat a fõpolgármester-helyettes tekintetében, a közgyûlési elnök az alelnök tekintetében. A 103. § (1) bekezdés b) pontja az egyéb munkáltatói jogokat oly módon definiálja, hogy tételesen felsorolja azokat a munkáltatói jogokat, amelyek nem tartoznak az egyéb munkáltatói jogok körébe a kinevezés, a vezetõi megbízás, a felmentés, a vezetõi megbízás visszavonása, az összeférhetetlenség megállapítása, a fegyelmi eljárás megindítása, a fegyelmi büntetés kiszabása és a fel nem sorolt, minden más munkáltatói jog az egyéb munkáltatói jogok körébe tartozik. Ezeket a polgármester gyakorolja a meghatározott vezetõk felett.

Az elõzõekkel összhangban, azonos elvet követve a c) pont szerinti értelmezõ rendelkezés kimondja, hogy az intézmény alapításának joga magában foglalja az intézmény megszüntetésének, átszervezésének jogát. Két összefüggésre fontos itt utalni. Az egyik lényeges általános szabály szerint az intézmény az Ötv. alkalmazásában gyûjtõ fogalom az Ötv. 9. § (4) bekezdése szerint a képviselõ-testület a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások céljából önkormányzati intézményt, vállalatot, más szervezetet (a továbbiakban együtt intézmény) alapíthat. Intézményen tehát ezt a szélesebb kört kell érteni. A másik összefüggés a helyi népszavazással kapcsolatos. Az Ötv. 46. § (4) bekezdése szerint nem rendelhetõ el helyi népszavazás a képviselõ-testület hatáskörébe tartozó szervezeti kérdésekben. A képviselõ-testület hatáskörébe tartozó intézményalapítás, megszüntetés, átszervezés szervezeti kérdés, amelyben tehát helyi népszavazás nem rendelhetõ el.

Az (1) bekezdés d) pontjába foglalt értelmezõ rendelkezés is lényeges. Az Ötv. 36. § (2) bekezdés b) pontja fõszabályként kimondja, hogy a jegyzõ gyakorolja a képviselõ-testület hivatalának köztisztviselõi tekintetében a munkáltatói jogokat. (A polgármester meghatározhatja, hogy milyen körben szükséges az õ egyetértését kérni egyes munkáltatói döntéseknél.) Az értelmezõ rendelkezés kiterjeszti a munkáltatói jogokat (így azok gyakorlási rendjét) a képviselõ-testület hivatala ügykezelõ és fizikai alkalmazottai feletti munkáltatói jogokra is.

Az Ötv. 33/A. § a polgármesteri összeférhetetlenség eseteit határozza meg, az Ötv. 33/B. §-a sorozatos törvénysértõ polgármesteri tevékenység, mulasztás miatt lehetõvé teszi, hogy a képviselõ-testület keresetet nyújtson be a polgármester ellen a polgármester tisztségének megszüntetése érdekében. A 103. § (2) bekezdés a kört kiszélesíti a polgármester mellett az alpolgármester, a megyei közgyûlés elnöke, alelnöke,a fõpolgármester, a fõpolgármester-helyettese tekintetében is alkalmazni rendeli a 33/A-33/B. §-okat, egyetlen lényeges eltéréssel. Az általános összeférhetetlenségi szabály szerint a polgármester nem lehet más települési önkormányzat képviselõ-testületének tagja. A lényeges eltérés az, hogy a fõvárosban viszont a fõvárosi kerületi polgármester lehet tagja a fõvárosi közgyûlésnek.

Az említett rendelkezésekbõl még a következõ összefüggések adódnak. Az Ötv. 6. § (1) bekezdése szerint települési önkormányzaton a községi, a városi, a fõvárosi és kerületi önkormányzatot kell érteni. Vagyis a fõvárosi önkormányzat is, a fõvárosi kerületi önkormányzat is települési önkormányzat, amibõl az következik, hogy a fõpolgármester, a fõpolgármester-helyettes nem lehet fõvárosi kerületi képviselõ-testület tagja. Más a helyzet a megyei önkormányzatoknál a települési önkormányzat polgármestere lehet tagja a megyei közgyûlésnek, továbbá a megyei közgyûlés elnöke, alelnöke lehet tagja települési önkormányzat képviselõ-testületének.

Az elsõ önkormányzati ciklusban mûködött a fõvárosi, megyei (regionális) köztársasági megbízotti intézmény, megyei hivatalokkal. Az 1994. évi Ötv.módosítás megszüntette a köztársasági megbízotti intézményt és helyette a fõvárosi, megyei közigazgatási hivatalokat hozta létre. A jogok és kötelezettségek folytonossága végett lényeges szabály, hogy a fõvárosi, megyei közigazgatási hivatal a köztársasági megbízott és hivatala jogutóda.

A jogutódlásról a megszûnt tanácsok tekintetében is rendelkezni kellett, ezért a törvény kimondta, hogy a megszûnõ tanács és szervei jogutóda a helyi önkormányzat.

BH1997. 455. A kisebbségi önkormányzat elnöke - a polgármesteri tisztség megszüntetésére vonatkozó rendelkezés alkalmazásában - nem minõsül polgármesternek [1990. évi LXV. tv. 33/A. §, 33/B. §, 103. § (1) bek. a) pont, (2) bek].

 

104. § (1) A törvény hatálybalépésekor fennálló közös tanács (a továbbiakban: közös tanács) társközségének új képviselõ-testülete 1990. november 30-ig dönt arról, hogy

a) intézményeit önállóan, vagy más képviselõ-testülettel közösen tartja fenn,

b) körjegyzõséget hoz létre, (mely községekkel, milyen székhellyel), vagy önálló hivatalt alakít, és jegyzõt nevez ki,

c) közös képviselõ-testületet alkot, (mely községgel, milyen székhellyel).

(2) A közös tanács társközségei - ha nem alakítanak közös képviselõ-testületet - megállapodnak a meglevõ vagyon megosztásában.

(3) A közös tanács székhelyének képviselõ-testülete nem tagadhatja meg, hogy a település körjegyzõség székhelye legyen.

A helyi önkormányzati rendszer a megelõzõ tanácsrendszert váltotta fel. A helyi önkormányzati rendszer kiépítése megkívánta az átalakulás egyes kérdéseinek a törvényi rendezését is.

A tanácsrendszerben a községek kétharmada az ún. közös tanácsokhoz tartozott. Ennek lényege, hogy két, vagy több településnek egy (közös) tanácsa volt, egy költségvetéssel, egy apparátussal, közös intézményekkel. Önkormányzati rendszerünk lényege viszont, hogy minden község választópolgárainak a közösségét megilletik a helyi önkormányzás jogai, minden községnek saját képviselõ-testülete, saját polgármestere, saját költségvetése, vagyona van. Az Ötv. hatálybalépésekor minden községben önálló képviselõ-testületet, saját polgármestert választottak, tehát 1990. szeptember 30-án - a törvény erejénél fogva - megszûntek a korábbi közös (tanácsi) testületek. Ebbõl következik viszont, hogy a volt községi közös tanácsok társközségeiben 1990. november 30-áig több fontos döntést kellett meghozni.

Dönteni kellett elsõsorban az intézményekrõl. A volt tanácsi intézmények önkormányzati tulajdonba kerültek. A megszûnt közös tanácsok számos intézményt (iskolát, óvodát, orvosi rendelõt stb.) tartottak fenn. Ezek akkor az érintett községek közös tulajdonába kerültek, s dönteni kellett ezen intézmények önálló vagy közös fenntartásáról, közös fenntartás esetén az érdekelt települések képviselõ-testületeinek önállóan kell a közös fenntartásról megállapodni.

A megszûnt közös tanácsoknak közös apparátusa volt. Az újonnan választott képviselõ-testületek választhatták azt, hogy a továbbiakban is közösen tartják fenn az apparátust, vagyis körjegyzõséget alakítanak és körjegyzõt neveznek ki. Választhatták azt a megoldást, hogy körjegyzõséget hoznak létre,de más településsel. Végül dönthettek akként, hogy saját hivatalt építenek ki, jegyzõt neveznek ki.

Megegyezés hiányában bármelyik érintett önkormányzat bírósághoz fordulhat a közös tulajdon megszüntetése iránt. Ilyen perekben az ügy elbírálása során a közigazgatási perekre irányadó eljárási szabályok nem alkalmazhatók. A jogvita tárgya ugyanis nem a közhatalom helyi gyakorlása során a feladat- és hatáskörében eljáró önkormányzati testület vagy annak valamely szerve által hozott határozat vagy intézkedés ellen jogorvoslat nyújtása, hanem egyenrangú és jogú önkormányzati testület között keletkezett vagyoni vita eldöntése. A közigazgatási perekre irányadó eljárási szabályok analógia útján való alkalmazását pedig önmagában az a körülmény nem alapozza meg, hogy a hasonló jogviták elintézésének rendjére a helyi önkormányzatokról szóló törvény külön rendelkezést nem tartalmaz. Ennek éppen az az oka, hogy a törvényhozó nem tartotta szükségesnek a közigazgatási perek eljárási szabályai alá vonni a hasonló viták bírósági lezárását, hiszen egyik önkormányzat sem rendelkezhet közigazgatási hatáskörben a közös vagyon megosztásáról (Legf. Bír. Gf. VI. 32358/1991. sz.).

Szervesen kapcsolódik e döntésekhez az a szabály, amely szerint a (volt) közös tanács székhelyének képviselõ-testülete nem tagadhatja meg, hogy a település körjegyzõség székhelye legyen. Ez a rendelkezés kétségkívül korlátozza a szervezetalakítási jogot. A korlátozás azonban arányban áll azzal az értékkel, amit véd. A volt közös tanácsi székhelyeken ugyanis kialakult az ügyek intézésére alkalmas apparátus, a munkához szükséges tárgyi, technikai feltételek is itt voltak. Ez indokolta a korlátozást, hogy a volt székhely ne tagadhassa meg, ha ezt választják a társközségek. Ellenkezõ esetben a volt székhely jogosulatlan elõnyökhöz juthatott volna, s korábbi társközségei pedig rendkívül hátrányos helyzetbe kerülhettek. Hangsúlyozni kell, hogy a tilalom a székhely önkormányzatának önállóságát aránytalanul nem korlátozta, mivel a körjegyzõség a székhely önkormányzatának mûködését éppen úgy kiszolgálta, mint a többi község önkormányzatáét.

Reális alternatíva volt az is, hogy érintett községek közös képviselõ-testületet alkothattak az Ötv. 44. §-a szerint. Közös képviselõ-testület azonban alig jött létre. Az ettõl a formától való tartózkodást a volt közös tanácsok még friss emlékei magyarázták.

A legnehezebb döntés pedig az volt, hogy amennyiben a (volt) közös tanács társközségei - ha nem alakítanák közös képviselõ-testületet - megállapodnak a meglévõ vagyon megosztásában. A legtöbb vita éppen ebben volt. Sok község figyelmen kívül hagyta, hogy az 1990. szeptember 30-án meglévõ vagyon megosztásáról szól a törvény és tárgyalásokba gyakran felvetették a korábbi évek (évtizedek) fejlesztési eszközeinek elosztásával korrigált vagyonmegosztást, ez azonban nélkülözte a törvényi alapot és a vita elhúzódásához, hosszú évekig tartó pereskedéshez vezetett.

Megállapodás hiányában a vagyonmegosztásról, a közös tulajdon megszüntetésében a bíróság dönt.

BH1994. 248. Egyesített községek közös iskola tulajdonának megszüntetése a községek szétválása után [Ptk. 148. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. 104. §, 106. §, Pp. 23. § (1) bek. a) pont, PK 10. sz.].

BH1992. 543. A polgári perrendtartás szabályainak alkalmazása abban az esetben, ha az önkormányzatok, amelyek a volt közös tanács társközségeiben mûködnek, nem alakítanak közös képviselõ-testületet, de a meglevõ vagyon megosztásában nem állapodnak meg [1990. évi LXV. tv. 104. § (2) bek. és 111. §, Pp. 23. § (1) bek.].

 

105. § A körjegyzõséghez tartozó községeket - ha az érdekeltek nem tudnak megállapodni - a megyei közigazgatási hivatal vezetõje jelöli ki. A lakosság érdekeit sértõ kijelölés ellen a képviselõ-testület a belügyminiszterhez fordulhat. A belügyminiszter döntése ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Az önkormányzati önállóságra figyelemmel a közös tanácsok megszûnésébõl következõ ügyek megosztását az Ötv. az érintett önkormányzatok megállapodására bízta. A vagyoni ügyekben megállapodás hiányában a bíróságok dönthettek. Az államigazgatási feladatok, a hatósági ügyek ellátásának folyamatosságát, a folyamatosság biztosítását nem lehetett, s nem lehet pusztán a megállapodásra bízni. A gyakorlati tapasztalatok több példával bizonyították, hogy bizonyos ellentétek miatt lehetetlenül a megállapodás, s adott esetben a község igazgatási ellátás nélkül maradhat. Kétségtelenül ritkán elõforduló helyzetrõl van szó, de az ilyen kivételes helyzet megoldása is törvényi alapon történhet. Kivételes megoldás az, amikor a körjegyzõséghez tartozó községeket - ha az érdekeltek nem tudnak megállapodni - a megyei közigazgatási hivatal vezetõje jelöli ki. A lakosság érdekeit sértõ kijelölés ellen a képviselõ-testület a belügyminiszterhez fordulhat. A belügyminiszter döntése ellen jogorvoslatnak nincs helye. A jogorvoslatot kizáró rendelkezés az Ötv. 1994. évi módosításánál került a törvénybe. Oka az, hogy korábban a bíróság olyan értelmezést adott, aminek folytán a község igazgatás nélkül maradt volna.

A bírósági álláspont lényege az volt, hogy az önkormányzatok és az államigazgatási szervek közötti jogviszonyban kibocsátott kötelezõ erejû határozatok nem minõsülnek belsõ igazgatási aktusnak; a köztársasági megbízottnak - az érdekeltek megállapodása hiányában hozott - a körjegyzõséghez tartozó községeket kijelölõ, jogerõs határozatát a bíróság felülvizsgálhatja (Legf. Bír. Kfv. III. 25250/1993. sz.).

A Legfelsõbb Bíróság két önkormányzati alapelvet vett figyelembe az önkormányzatok önállóságához való jogát, az önkormányzati jogok bírósági védelmét. Figyelmen kívül hagyta viszont azt a követelményt, hogy egyetlen község polgárai sem maradhatnak igazgatás nélkül.

Tárgyi ügyben a székhely döntött a körjegyzõségbõl való kiválásról,a hozzátartozó csekély népességû község pedig szûk költségvetése, hiteltartozása miatt önálló hivatal létesítésére képtelen volt, s földrajzi fekvése miatt más településsel sem tudott körjegyzõséget alakítani. A bírósági álláspont elfogadása, érvényesítése esetén a község igazgatás nélkül marad, még anyakönyvezés se lenne. Ez a helyzet - a fenti bírósági értelmezés miatt - csak úgy akadályozható meg, hogy a törvény kizárja a kijelölés esetén a belügyminiszteri döntés elleni jogorvoslatot. Az önkormányzati alapjogok tiszteletben tartása mellett olyan esetben, amikor valamely önkormányzat más önkormányzatot lehetetlen helyzetbe hoz, megfosztja az igazgatás lehetõségétõl, ennek az önkormányzatnak a védelmében törvényi garancia indokolt.

 

106. § A közös tanács által alapított, több községet ellátó intézmény az érdekelt községek közös tulajdonába kerül. Ha a közös intézmény a községek között megosztható, a megosztásban az érintett képviselõ-testületek 1990. december 31-i hatállyal megállapodhatnak.

A tanácsok intézményeiknek nem voltak tulajdonosai, hanem csak kezelõi. Az Ötv. hatálybalépésével a volt tanácsi intézmények vagyona az önkormányzatok tulajdonába került. Erre tekintettel vált szükségessé rendelkezni arról, hogy a közös tanács által alapított, több községét ellátó intézmény az érdekelt községek közös tulajdonába kerül. Ha a közös intézmény megosztható volt a községek között (például tagiskolák mûködtek a társközségekben), akkor az érintett képviselõ-testületek 1990. december 31-ei hatállyal megállapodhattak a megosztásban. Fontos érdekek fûzõdtek ugyanis ahhoz, hogy a megalakuló új helyi önkormányzatok tisztázott tulajdonosi viszonyokkal induljanak. A fenti rendelkezésbõl következik, hogy a megszûnt közös tanácsok esetén is az egyes társközségekben mûködõ, csak azt a társközséget ellátó intézmények az adott önkormányzat tulajdonába kerültek. Ez a szabály érvényesül a székhely községben mûködõ intézmények helyzetére is. A vagyonmegosztási megállapodásnak tehát több tényezõre kellett figyelemmel lenni.

A közös tulajdon mûködtetése sok nehézséggel jár, ezért célszerû a megosztás különbözõ követelések kölcsönös beszámításával is. Természetbeni megosztásra ritkán volt lehetõség. Tiszta tulajdonosi helyzet esetén is lehetõség van a több községet kiszolgáló intézmény közös fenntartására.

BH1994. 248. Egyesített községek közös iskola tulajdonának megszüntetése a községek szétválása után [Ptk. 148. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. 104. §, 106. §, Pp. 23. § (1) bek. a) pont, PK 10. sz.].

 

107. § (1) Az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába kerülõ vagyontárgyak köre a következõ:

a) az önkormányzat közigazgatási területén levõ ingatlanok, erdõk és vizek törvényben meghatározott köre;

b) a tanácsok által alapított és a tanácsok felügyelete alatt álló közüzemi célra alapított állami gazdálkodó szervezetek - ideértve a fõvárosi és megyei gyógyszertári központokat is -, továbbá a költségvetési üzemek vagyona és az e szervezetekbõl átalakuló gazdasági társaságokban az államot megilletõ vagyonrész;

c) a lakossági szükségleteket kielégítõ közmûvek építményei, vonalas létesítményei, berendezései a település belterületi határán belül, az állam kizárólagos tulajdonába tartozó létesítmények kivételével;

d) a tanácsok kezelésében, illetõleg tulajdonosi irányítása alatt álló oktatási, kulturális, egészségügyi, szociális, sport és egyéb intézmények vagyona;

e) a tanácsi, illetõleg a tanácsi ingatlankezelõ szervek kezelésében levõ állami bérlakások;

f) a középületek és a hozzájuk tartozó földek, a központi állami feladatokat szolgáló épületek kivételével;

g) a tanács valamennyi pénzvagyona, értékpapírja és más vagyoni joga.

 

(2) A tanács és szervei, valamint intézményei kezelésében levõ állami ingatlanok, erdõk, vizek, - kivéve a védett természetvédelmi területeket és a mûemlékileg védett épületeket, építményeket, területeket - pénz és értékpapírok, a törvény hatálybalépésének napján e törvény erejénél fogva a helyi önkormányzatok tulajdonába kerülnek.

(3) A külön törvényben meghatározott, állami tulajdonban levõ földek, erdõk, más ingatlanok, vizek, valamint az összes természetvédelem alatt álló területek és mûemlékileg védett épületek, építmények, területek, továbbá a közmûvek létesítményei, az (1) bekezdés b) pontjában említett szervezetek vagyonának önkormányzati tulajdonába adására, az önkormányzatok és a vállalatok közötti megosztására a kormány megyei (fõvárosi) vagyonátadó bizottságokat hoz létre, amelyek döntenek e dolgok önkormányzati tulajdonba adásáról és a vagyoni terhek rendezésérõl. A vagyonátadó bizottságban részt vesznek az épített és a természeti környezetvédelemért felelõs országos szervezetek képviselõi is.

(4) A vagyonátadásig a (3) bekezdésben említett vagyontárgyak csak a vagyonátadó bizottság, illetve a természeti vagy mûemléki értékük miatt védett, az illetékes országos fõhatóság hozzájárulásával forgalomképesek.

(5) A vagyonátadó bizottság döntésével a helyi önkormányzat tulajdonába kerül az e törvény kihirdetése napján az önkormányzat belterületéhez tartozó állami tulajdonban levõ föld, a kizárólag állami tulajdonba kerülõ földek kivételével.

(6) A több helyi önkormányzat szükségletét kielégítõ közüzemi és kommunális vállalatok, továbbá a közmûvek települések közötti építményei, vonalas létesítményei, berendezései és a települések közötti helyi közutak - ha az érintett helyi önkormányzatok másként nem állapodnak meg - a vagyonátadó bizottság döntése alapján a megyei önkormányzat tulajdonába vagy az érintett települési önkormányzatok közös tulajdonába kerülnek.

(7) A helyi önkormányzat tulajdoni igényét a vagyonátadó bizottságnál 1995. március 31-ig terjesztheti elõ, e határidõ után az önkormányzat tulajdoni igénye bírósági eljárásban érvényesíthetõ.

A helyi önkormányzatok a helyi közügyek önálló intézõi, feladatuk, hatáskörük rendkívül széles körû. A törvények a helyi közszolgáltatások nagy számának az ellátását utalják a helyi önkormányzatok feladatkörébe. Az alapszolgáltatások döntõ része a helyi önkormányzatok kötelezõ feladata. Annak érdekében, hogy a helyi önkormányzatok széles körû feladataikat képesek legyenek ellátni, lehetõségük legyen a választópolgárok közössége által igényelt szolgáltatások nyújtására, továbbá vállalkozásban is részt vehessenek az állam az állami tulajdon jelentõs részét adta át a helyi önkormányzatoknak. A korábbi egységes állami tulajdon lebontásának ez az egyik fõ területe és iránya.

Az alkotmánymódosítás és a helyi önkormányzatokról szóló törvény a helyi önkormányzatokat tulajdonossá tette és a feladataik ellátásához szükséges vagyonnal látta el. A feladatok ellátásához szükséges önkormányzati vagyon az önkormányzati önállóság egyik fontos összetevõje.

A helyi önkormányzatok vagyona tulajdonukból és vagyoni értékû jogaiból áll. A helyi önkormányzatok, mint általában a tulajdonosok, tulajdonosai ingóknak, ingatlanoknak, vagyoni értékû jogoknak, pénznek, értékpapírnak.

Az önkormányzati vagyon külön része a törzsvagyon, mely forgalomképtelen vagy korlátozottan forgalomképes vagyontárgyakból áll. A helyi önkormányzat rendelkezhet vállalkozói vagyonnal.

A helyi önkormányzatok vagyona feladataik teljesítését, önkormányzati célok megvalósítását szolgálja. Az önkormányzati vagyon mindenekelõtt a kötelezõ feladatok megvalósítását szolgálja, jórészt a kötelezõ feladataik ellátásához szükséges vagyont kapták meg a helyi önkormányzatok.

Jól lehet a törvény kifejezetten nem mondja ki, de a közösségi tulajdon, ami a választópolgárok közösségét illeti, megõrizendõ,annak megõrzése és gyarapítása a helyi önkormányzat alapvetõ kötelessége. Felelõs önkormányzati képviselõ-testület nem csak a saját mandátumának idejére gondol, hanem építi a település jövõjét is. Ebbõl fakad az önkormányzati vagyon megõrzésének, gyarapításának a kötelessége. A helyi önkormányzat a jó gazda gondosságával törõdik a közösség vagyonával.

A § az államai tulajdonban lévõ azon vagyontárgyak körét határozza meg, amelyek az állam tulajdonából a helyi önkormányzatok tulajdonába kerülnek. A tényleges vagyonátadás kétféle módon történt

- a vagyontárgyak meghatározott része e törvény alapján, a törvény hatálybalépésével, tehát a törvény erejénél fogva került a helyi önkormányzatok tulajdonába,

- az állami vagyontárgyak másik, e törvényben kijelölt körébõl külön törvények alapján, külön döntés, a fõvárosi, megyei vagyonátadó bizottságok döntésével került a helyi önkormányzatok tulajdonába.

E törvény erejénél fogva, e törvény hatálybalépésének napjával kerültek a helyi önkormányzatok tulajdonába a tanács és szervei,valamint intézményei kezelésében levõ állami ingatlanok, erdõk, vizek, - kivéve a védett természetvédelmi területeket és a mûemlékileg védett épületeket, építményeket, területeket - pénz és értékpapírok. A többi, jelzett állami tulajdonú vagyontárgy külön törvények szerint és hatósági eljárás keretében került a helyi önkormányzatok tulajdonába.

A helyi önkormányzatok tulajdonhoz jutottak jogutódlással is, mivel a 103. § (3) bekezdése szerint a tanács és szervei jogutóda a helyi önkormányzat.

A vagyonátadás szabályozásánál a törvényalkotó abból indult ki, hogy mi a rendeltetése az adott vagyontárgyaknak, melyek azok, amelyek az önkormányzati funkciókat szolgálják.

A törvény erejénél fogva a helyi önkormányzatok tulajdonába került vagyonon túl, e § azt a vagyoni kört jelölte ki, amely az önkormányzatok tulajdonába kerül, de nem konkrét vagyontárgyakat határoz meg. Ezt jelzi, hogy az (1) bekezdés a) pontja törvényben meghatározott körre, a (3) bekezdése pedig külön törvényre utal. Alapvetõ magyarázata ennek az, hogy a korábbi egységes állami tulajdon lebontása hosszabb folyamatban történt, ebben a folyamatban külön törvények rendelkeztek a vagyonátadásról.

A külön törvények közül a legátfogóbb az egyes állami tulajdonban lévõ vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény.

Az 1991. évi XXXIII. törvény

- pontosan meghatározza az Ötv.-ben kijelölt vagyoni körbõl a vagyontárgyakat, amelyek a helyi önkormányzatok tulajdonába kerültek,

- döntõen a tanács és szervei, intézményei, valamint a tanácsok által közüzemi célra alapított vállalatok kezelésében álló állami vagyon önkormányzati tulajdonba adásáról rendelkezik,

- meghatározza, hogy a vagyont melyik önkormányzat tulajdonába kell adni, s a törvény keretei között ad lehetõséget mérlegelésre a vagyonátadó bizottságoknak,

- lehetõséget ad az érintett helyi önkormányzatoknak, hogy megállapodjanak a vagyonról, s e megállapodás alapján dönt a tulajdonba adásról a vagyonátadó bizottság,

- figyelembe veszi a tulajdonosok kijelölésénél a feladatok és hatáskörök telepítését, a vagyon mûködtetésének a feltételeit,

- megteremtette a lehetõséget a vagyonátadás egyszerû eljárására.

Hangsúlyozni szükséges, hogy a helyi önkormányzatok ingyenesen kapták meg a volt állami tulajdont ott és, ahol a törvény erejénél fogva, ott is, ahol külön törvények alapján hatósági eljárásban történt a vagyonátadás.

A külön törvényekben meghatározott vagyonátadásra a (3) bekezdés alapján a kormány volt köteles fõvárosi, megyei vagyonátadó bizottságokat létrehozni. A Kormány errõl a 63/1990. (X. 4.) Korm. rendeletével intézkedett.

A belügyminiszter kapott megbízást arra, hogy az érdekelt miniszterekkel egyetértésben nevezze ki a bizottságok vezetõjét, helyettesét, tagjait.

A bizottság adott, konkrét feladat elvégzésére létrehozott, eseti bizottság. Eljárására az Áe. szabályai az irányadók. A vagyonátadó bizottság döntései ellen a belügyminiszterhez lehet fellebbezni. A másodfokú határozat megtámadható a bíróság elõtt. A bíróság a kereset alapján a vagyonátadásról hozott határozatot nemcsak meg semmisítheti, hanem meg is választhatja.

Az 1991. évi XXXIII. törvény alapján - e törvény erejénél fogva, 1991. szeptember 1-jén - kerültek a fekvésük szerinti települési önkormányzat tulajdonába az ingatlankezelõ szervek kezelésében levõ lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek. A fõvárosban ezek a kerületi önkormányzatok tulajdonába kerültek. (Kivételek azok a helyiségek, amelyeket nem parlamenti párt vagy az önkormányzat, annak intézménye, illetve közüzeme használ.)

Az 1991. évi XXXIII. törvény szerint a mûemlékek közül azok adhatók át az önkormányzat tulajdonába, amelyekre a tanácsnak vagy intézményének, illetve a tanácsi közüzemnek, költségvetési üzemnek kezelõi joga van az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezve, feltéve, hogy a tulajdonba adással a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter egyetért. A miniszter egyetértését feltételekhez kötheti.

Azon mûemlékek, amelyek használója nem nevesíthetõ, a fekvésük szerinti települési (a fõvárosban a kerületi) önkormányzat tulajdonába kerültek átadásra.

A belterületen levõ - tanácsi szervek és intézmények, vállalatok kezelésében volt - védett természeti területek önkormányzati tulajdonba kerülhettek.

A közüzemek önkormányzati tulajdonba adására részletes rendelkezések vonatkoznak. Az a közüzemi célra alapított állami vállalati vagyon kerül önkormányzati tulajdonba, amelyet tanács alapított. (Vagy minisztérium alapított, de az alapítói jogokat átadta a tanácsnak, illetõleg a tanácsok felügyelete alatt mûködtek.) A következõ állami gazdálkodó szervezetek vagyonának önkormányzatok tulajdonba adására kerülhetett sor

- közüzemi víz-, csatornamû és fürdõvállalatok,

- távfûtést és melegvíz-szolgáltatást biztosító közüzemi vállalatok,

- közlekedést biztosító közüzemi vállalatok, ideértve a révközlekedési vállalatokat is,

- köztisztasági szolgáltatást végzõ vállalatok,

- településtisztasági szolgáltatást végzõ vállalatok,

- parkosítást, más zöldterületek gondozását, kezelését végzõ vállalatok,

- kéményseprési és tüzeléstechnikai szolgáltatást végzõ vállalatok,

- temetkezési szolgáltatást végzõ vállalatok,

- kommunális szolgáltatást végzõ, vegyes profilú városgazdálkodási vállalatok,

- tiszta profilú ingatlankezelõ vállalatok,

- mozi és videovetítési szolgáltatást végzõ és egyéb kulturális szolgáltatást végzõ vállalatok.

A vagyonátadó bizottság az érintett települési önkormányzat tulajdonába adja a kizárólag egy település szükségleteit kielégítõ tanácsi közüzem vagyonát, ideértve a közüzem fenntartásában, üzemeltetésében lévõ közmûveket is.

A több helyi önkormányzat szükségletét kielégítõ tanácsi közüzem vagyonának átadásánál külön szabályok vonatkoznak a közüzem által üzemeltetett közmûvekre és a közüzemek nem közmûvagyonára.

A közmûvagyon tulajdonba adásánál a döntõ szempont az, hogy annak a településnek a tulajdonába kerüljön, amely számára a közszolgáltatást nyújtja.

A 1991. évi XXXIII. törvény a tulajdonba adás szempontjából a közmûveknek két típusát különbözteti meg. Az egyiket azok a közmûvek képezik, amelyek kizárólag az adott települést látják el, a másikat azok, amelyek két vagy több települést látnak el.

A vagyonátadó bizottság a települési önkormányzat kérelmére az érintett önkormányzat tulajdonába adta a több települést ellátó tanácsi közüzem nem közmûvagyonának azt a részét, amely kizárólag a település szükségelteinek a kielégítésére szolgált, ha az mûszakilag elválasztható volt és az elválasztás nem veszélyeztette a többi település szükségleteinek a kielégítését, ha e feltételek nem álltak fenn, akkor az Ötv. 107. § (6) bekezdése szerint a közmûvagyon a vagyonátadó bizottság döntése alapján a megyei önkormányzat tulajdonába vagy az érintett települési önkormányzatok közös tulajdonába került.

A kisebb vízfolyások, természetes állóvizek, amelyek egy települési önkormányzat közigazgatási területét érintik a vagyontörvény alapján az önkormányzat tulajdonába kerültek. Állami tulajdonban maradt a Balaton, a Velencei-tó, a Fertõ-tó, a Ráckevei Dunaág, továbbá az országhatárt alkotó vizek, vízfolyások.

Önkormányzati tulajdonba adhatók a helyi jelentõségû közcélú vízi létesítmények, ezek körét a vagyontörvény külön felsorolja. A vizek és a közcélú vízi létesítmények a törzsvagyon körébe tartoznak.

A volt tanácsi intézmények ingó dolgai a vagyontörvény erejénél fogva kerültek az önkormányzatok tulajdonába.

Az 1991. évi XXXIII. törvény az ingó vagyonok körében külön szabályozza a muzeális emlékek önkormányzati tulajdonba adását. Korábban a helyi közösségeknek felajánlott muzeális emlék is az állam tulajdonává vált. Ezek közül azok a muzeális emlékek kerülhettek önkormányzati tulajdonba, amelyeket kifejezetten a helyi közösségnek és nem kifejezetten az államnak ajánlottak fel. Ugyanez az elv érvényesült, ha a muzeális emléket tanácsi, költségvetési eszközökbõl vásárolták, amely ennek alapján az önkormányzat tulajdonává vált.

Azok a bel- és külterületi földek, amelyek a tanács és szervei, valamint intézményei kezelésében álltak, az Ötv. hatálybalépésének napján az önkormányzatok tulajdonába kerültek.

Az 1991. évi XXXIII. törvény egyrészt a közüzemek kezelésében lévõ földek és erdõk, másrészt az állami szervek kezelésében álló belterületi földek, végül a szövetkezetek használatában lévõ állami földek tulajdonba adására vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket.

A kincstári vagyon körét szabályozó törvény határozza meg azt, hogy az Ötv. 107. § (5) bekezdésében meghatározott földek közül melyek képezik az állam kizárólagos tulajdonát, s emiatt nem kerülhettek önkormányzati tulajdonba.

Az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába kerülõ vagyontárgyak alapvetõen két részre oszlanak az egyik részük a törvény hatálybalépésekor automatikusan az önkormányzatok tulajdonába kerül át, míg a másik részük egyéb további jogcselekményeknek a hatására kerülhetnek önkormányzati tulajdonba. Ez utóbbiaknál meg kell határozni - mégpedig törvényi szinten - az önkormányzati tulajdonba kerülõ vagyontárgyaknak a körét, illetve arra van szükség, hogy ezeket a vagyonátadó bizottságok a helyi önkormányzatoknak átadják. Az Ötv. 107. § elemzése alapján a törvény hatálybalépésével az önkormányzatok tulajdonába kerültek korábban az állam tulajdonába, de a tanácsnak és szervei vagy intézményei kezelésében álló ingatlanok, valamint a pénz és értékpapírok. A rendelkezés tartalmához szükséges megfogalmazni, mit kellett érteni a tanácsok szervein, illetve intézményein. A ma már nem hatályos 1971. évi I. törvény (tanácstörvény) 2. §-ának (2) bekezdése szerint a tanács szervei a tanácsok bizottságai, a végrehajtó bizottság, a szakigazgatási szervek, illetve a megyei, városi hivatalok. Az 1971. évi I. törvény 14. § (1) bekezdésének a) pontja szerint a tanács intézményeket létesít, fenntart és mûködtet. Az 1971. évi I. törvény 14. § (2) bekezdése pedig akként rendelkezett, hogy a tanácsok vállalatokat és intézményeket hoznak létre. A fenti jogszabályok alapján a tanácsi szervek fogalma pontosan meghatározható. Az intézményeken pedig a fenti szabályok egybevetése alapján olyan létesítményeket kell érteni, amelyeket a költségvetés finanszírozott, tartott fenn és mûködtetett, és a vállalatok és intézmények törvényi különválasztásából adódóan nem tekinthetõk vállalatnak (BH1992. 37.).

A városi tanács a városi televíziót költségvetési intézményként alapította meg. Alapítványt hoztak létre, amelynek egyik alapítója a városi televízió. A megyei bíróság az alapítványt nyilvántartásba vette. A jogerõs végzés ellen a legfõbb ügyész törvényességi óvást nyújtott be. A bíróság döntése szerint az óvás alapos. A bíróság a következõkre mutatott rá. Az Ötv. 107. § (1) bekezdésének b) pontja értelmében az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába kerül a tanácsok általalapított költségvetési üzemek vagyona. A (3) bekezdés értelmében a vagyon önkormányzati tulajdonba adására a kormány vagyonátadó bizottságokat hoz létre, amelyek döntenek a dolgok önkormányzati tulajdonba adásáról és a vagyoni terhek rendezésérõl. A (4) bekezdés szerint a vagyonátadásig ezek a vagyontárgyak csak a vagyonátadó bizottság hozzájárulásával forgalomképesek (BH1992. 662.).

A Legfõbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az Ötv., illetõleg az 1991. évi XXXIII. törvény rendelkezései alapján önkormányzati tulajdonba adható-e a kábeltelevíziós hálózat. Az iratokból megállapítható volt, hogy ez a hálózat a megyei szolgáltatóipari vállalat küldöttgyûlése általános irányítása alatt levõ állami vállalat, amely az állami vállalatokról szóló törvény alapján közüzemnek nem minõsíthetõ. Az 1991. évi XXXIII. törvény 11. §-ának (1) bekezdése alapján pedig a vagyonátadó bizottság kizárólag közüzem vagyonát adhatja az érintett települési önkormányzat tulajdonába. Rámutatott arra is a Legfelsõbb Bíróság, hogy a kábeltelevíziós hálózat mûködtetése nem tekinthetõ a közüzemi vállalat által ellátott hírközlési alapellátási feladatnak sem (Legf. Bír. Kfv. III. 25789/1993. sz.).

A perbeni esetben a piac és vásárcsarnok igazgatóság vagyona az Ötv. 107. § (1) bekezdés a) pontja alapján került az önkormányzat tulajdonába. Az önkormányzatnak a költségvetési szervet a törvény rendelkezése folytán kellett megszüntetnie és a vagyont - egyébként azonos célra - más jogi formában mûködtetni. Az igazgatóság megszüntetése tehát nem a piaci folyamatok által szabályozott gazdasági környezetben, az önkormányzatok gazdasági-vállalkozási tevékenysége körében történt, hanem attól független jogszabályi kötelezettség volt. Erre tekintettel írta elõ az 1991. évi XXXIII. törvény 49. §-a, hogy az önkormányzatok törvényen és a vagyonátadó bizottság döntésén alapuló tulajdon szerzése, illetve a tulajdonjog feladat- és hatáskör megváltozásával összefüggõ átadása másik önkormányzatnak és államnak adómentes (BH1994. 628.).

A perbeni ingatlan állami tulajdonban állt és kezelõje állami gazdaság volt. Az állami gazdaság nem minõsíthetõ a községi tanács ingatlankezelõ szervének, ezért a perbeni lakások nem kerülhettek az önkormányzat tulajdonába (BH1994. 563).

Adott perben egészségügyi tartalékraktárak céljára szolgáló ingatlanok tulajdona és kezelése volt vitás. A bíróság rámutatott arra, hogy az Ötv. 107. § (1) bekezdésének d) pontja szerint a tanácsok kezelésében, illetõleg tulajdonosi irányítása alatt álló oktatási, kulturális, egészségügyi, szociális, sport és egyéb intézmények vagyona az állam tulajdonából az önkormányzat tulajdonába kerül. A felperes által igényelt ingatlanokat a megszûnt Megyei Tanács által felügyelt egészségügyi intézmények kezelték, ezért ezen ingatlanok tulajdonjogát a megyei önkormányzat szerezte meg. Az 1991. évi XXXIII. törvény 40. §-ának (2) bekezdése alapján az önkormányzat tulajdonában lévõ vagyont, amely nem az önkormányzat részére törvényben meghatározott feladat vagy nem a fõpolgármester, vagy a polgármester, a megyei közgyûlés elnöke, -fõjegyzõ, a jegyzõ, a képviselõ-testület hivatala, ügyintézõje számára törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott feladat, hatáskör gyakorlását szolgálja, továbbá nem az önkormányzat intézménye által végzett közszolgáltatást biztosítja, a feladatot ellátó állami szerv használatába kell adni. Kétségtelen, hogy a központi stratégiai készletekkel kapcsolatos feladatot nem a megyei önkormányzat, hanem a felperes látja el, ezért az õ használatába kell adni. Ez a használatbaadás azonban nem azonos a kezelõi joggal (BH1994. 564.).

Az ingatlanok vagyonelkobzás címén történt elvonása miatt elõterjesztett visszatérítés iránti különleges eljárás során a bíróságnak mindenkor vizsgálnia kell, hogy az állam tulajdonába került eredeti ingatlan természetbeni visszajuttatásának a lehetõsége fennáll-e, illetõleg nem került-e sor annak elidegenítésére, tulajdonosváltozásra, továbbá, hogy az ingatlan mely szerv, vagy személy kezelése alatt áll, ennek elmulasztása a határozat megalapozatlanságának a megállapítását eredményezheti (BH1993. 418.).

Nem tartozik az idõlegesen állami tulajdonban levõ vagyonról szóló törvény hatálya alá az a vagyon, a mely - a vagyonátadó bizottság eljárását követõen - önkormányzat tulajdonába kerül (BH1995. 56.).

Az Országgyûlés az 1994. évi LXIII. törvénnyel egészítette ki az Ötv. 107. §-át. A vagyonátadás ugyanis túlnyomó többségében jogerõsen befejezõdött. Ez indokolta, hogy legyen határidõ az önkormányzati tulajdoni igénynek a vagyonátadó bizottságokhoz való elõterjesztésére. Ez a határidõ 1995. március 31. A tulajdoni igény természetesen ezután sem enyészik el, de e határidõ után már közvetlenül a bíróságnál terjeszthetõ elõ.

1994-ben az önkormányzati szövetségek felvetették, hogy nem történt meg az Ötv. 107. § (1) bekezdés c) pontja szerint a település belterületi határain belül lévõ, a lakossági szükségleteket kielégítõ közmûvek építményeinek, vonalas létesítményeinek, berendezéseinek átadása a települési önkormányzatoknak. A felvetés a villamos- és a gázközmûveket érintette. A jogi helyzet ekkorra már - több törvény rendelkezései folytán - rendkívül bonyolult volt. Az Ötv. 107. § az állam tulajdonában lévõ vagyontárgyak átadására irányult, az említett közmûvek azonban ekkor már nem voltak állami tulajdonban, hanem részvénytársaságok tulajdonában. Az Országgyûlés végül is egy új § (Ötv. 107/A. §) beiktatásával maga értelmezte az Ötv. 107. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakat és részvény formájában intézkedett az önkormányzati tulajdoni igények kielégítésérõl, mivel a természetbeni átadás már nem volt járható út.

BH1998. 599. I. Az egyik önkormányzat tulajdonából - pl. adásvétel útján - a másik önkormányzat tulajdonába kerülõ ingatlanra nézve fennálló - jogszabályon alapuló - elõvásárlási jogok. közül annak van elsõbbsége, amelyet a korábbi tulajdonos önkormányzat határozatában megjelölt, ha ezt a határozatot az arra jogosultak nem támadták meg [Ptk. 5. § (1) bek., 200. § (2) bek., 1990. évi LXXXIII. tv. 13. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. 80. § (1) bek., 107. § (2) bek., 1991. évi XXXIII. tv. 39. § (1) bek., 1993. évi LXXVIII. tv. 45-60 §-ai, 1. sz. mell. IV. pont, 3211969. (IX. 30.) Korm. r., 16/1969. (IX. 30.) ÉVM-MÉM-PM r. ].

BH1998. 535. II. Nincs kereshetõségi joga ingatlanra vonatkozó adásvételi szerzõdés érvénytelenségének megállapítására annak, aki az ingatlan tulajdonjogára nem tarthat igényt [1990. évi LXV. tv. (Öt.) 107. § (1)-(3) bek., (5) bek., (7) bek., 1991. évi XXXIII. tv. 9 §, 10. § (1)-(2) bek., 1992. évi LIII. tv. 1. § (5) bek., 1992. évi LV. tv. 13. § (1) bek.].

BH1996. 327. A tartozáselismerésre vonatkozó nyilatkozat megtámadása a feleknek a megszûnt költségvetési üzem jogutódlásával kapcsolatos közös téves feltevése alapján [Ptk. 210. § (3) bek., 236. § (1) bek., 242. §, 1990. évi LXV. tv. 107. § (1) bek.].

BH1995. 56. I. Nem tartozik az idõlegesen állami tulajdonban levõ vagyonról szóló törvény hatálya alá az a vagyon, amely - a vagyonátadó bizottság eljárását követõen - önkormányzat tulajdonába kerül [1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 107. § (1) bek. b) pont, 1991. évi XXXIII. tv. (Övt.) 47. § (2) bek., 1992. évi LIV. tv. 2. § c) p., 1992. évi LV. tv. 5. § (2) bek., 1993. évi LIV. tv. l. §, 33/1984. (X. 31.) MT r. 47. § (1) bek.].

BH1994. 628. Nem terheli áfa-fizetési kötelezettség a törvény alapján megszüntetett költségvetési szerv vagyonának másik vállalkozásba való bevitelét [1989. évi XL. tv. 8. § (2) bek. e) p., 1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 107. § (1) bek. b) p., 1991. évi XXXIII. tv. (Vtv.) 49. §].

BH1994. 627. Az önkormányzati tulajdonba kerülõ vagyon e minõségét az idõlegesen állami tulajdonban levõ vagyon értékesítésérõl, hasznosításáról és védelmérõl szóló törvény nem szünteti meg. [1990. évi LXV. tv. 107. § (1) bek. b) p., 1992. évi LIV. tv. 1. § a) p., 2. § c) p., 1972. évi II. tv. 2. §, 56. § (4) bek., 1975. évi II. tv. 16/A. § 33/1984. (X. 31.) MT 47. § (1) bek.].

BH1994. 564. Az önkormányzati tulajdonba került és a közszolgáltatást ellátó állami szerv használatába adott vagyon nem kerül az állami szerv kezelésébe [1991. évi XXXIII. tv. 40. § (2) bek., 1990. évi LXV. tv. 107. § (1) bek. d) pont, (2) bek.].

BH1994. 563. A volt állami gazdaság nem minõsül tanácsi ingatlankezelõ szervnek, ezért a kezelésében volt lakások nem kerülnek önkormányzati tulajdonba [1991. évi XXXIII. tv. 1-2. §, 33. § (1)-(2) bek., 1990. évi LXV. tv. 107. § (1) bek. e) pont és (2) bek.].

BH1994. 342. A vállalati bérlakás is állami lakás, így - ha az a tanácsi ingatlankezelõ szerv kezelésében volt - a törvény erejénél fogva önkormányzati tulajdonba kerül [1990. évi LXV. tv. 107. § (2) bek.].

BH1994. 215. A kábeltelevízió hálózatot üzemeltetõ állami közüzemi vállalatnak nem minõsíthetõ, így vagyona nem adható önkormányzat tulajdonába [1990. évi LXV. tv. 107. § (1) bek. b)-c) pont;1991. évi XXXIII. tv. 11. § (1) bek.].

BH1993. 418. Az ingatlannak vagyonelkobzás címén történt elvonása miatt elõterjesztett visszatérítés iránti különleges eljárás során a bíróságnak mindenkor vizsgálnia kell, hogy az állam tulajdonába került eredeti ingatlan természetbeni visszajuttatásának a lehetõsége fennáll-e, illetõleg nem került-e sor annak elidegenítésére, tulajdonosváltozásra, továbbá hogy az ingatlan mely szerv, vagy személy kezelése alatt áll; ennek elmulasztása a határozat megalapozatlanságának a megállapítását eredményezheti [Be. 386. § (2) bek., 1990. évi LXV. tv. 107. § (2) bek., 1991. évi XXXIII. tv.].

BH1993. 43. II. Alapítvány csak a bírósági nyilvántartásba vétellel nyeri el jogi személyiségét. Ezért a részvételével alakult gazdasági társaság cégbejegyzéséhez az alapítvány nyilvántartásba vételére vonatkozó bírósági végzést csatolni kell. Ennek hiánya a cégbejegyzést kizáró ok [Ptk. 74/A. § (1)-(2) bek., 685. § c) pont, 1977. évi VI. tv. 7. § (1) bek., 1979. évi II. tv. 35., 36. §, 41. § (2) bek., 1989. évi XIII. tv. 2. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. 107. §, 1990. évi XIV. tv. 39., 40., 54. §, 23/1979. (VI. 28.) MT r. 62. § (4) bek., 33/1984. (X. 31.) MT r. 17. § (2) bek., 47. § (1) bek., 4/1991. (II. 13.) PM r. 2., 37. §, 13/1989. (XII. 16.) IM r. 8. § a) és d) pont].

BH1992. 662. A volt városi tanács által alapított városi televízió költségvetési intézmény; vagyona csak a megyei vagyonátadó bizottság hozzájárulásával forgalomképes [1990. évi LXV. tv. 107. § (1) bek. b) pont, (3) és (4) bek., Ptk. 74/C. § (1)-(2) bek., KK 2. sz.].

BH1992. 37. I. Közüzemi célra alapított állami gazdálkodó szerv (pl. IKV) vagyona törvény erejénél fogva nem, csak a megyei (fõvárosi) vagyonátadó bizottságok döntése alapján kerülhet önkormányzati tulajdonba [1990. évi LXV. tv. 107. § (1) bek. b) pont, (3) bek., 63/1990. (X. 4.) Korm. r.].

 

107/A. § (1) A 107. § (1) bekezdés c) pontja alapján a települési önkormányzatokat megilletõ villamos-, illetõleg gázközmû vagyon a közmûvet üzemeltetõ gazdasági társaság vagyonának része.

(2) Az érintett települési önkormányzatokra jutó vagyon után:

a) villamos közmû esetén a közmûvet üzemeltetõ gazdasági társaság állami tulajdonú vagyonrészének 25%-a

b) részvény formában e törvény erejénél fogva a szolgáltatásba bekapcsolt települési önkormányzatokat illeti meg.

(3) A (2) bekezdés b) pontja szerinti vagyonrészbe be kell számítani a települési önkormányzatokat külön törvény alapján megilletõ részvényt.

(4) A (2) bekezdés a) pontjában meghatározott vagyonrészt a fõvárosban a fõvárosi önkormányzatnak, más települési önkormányzatok részére az 1995. január 1-jei lakosságszámuk arányában kell kiadni.

(5)

(6) A (2) bekezdés b) pontjában és a (4) bekezdésben meghatározott vagyonrész nem lehet kisebb a külön törvény alapján az önkormányzatot megilletõ üzletrésznél.

108. § A nagyközségi címet használhatják azon települések képviselõ-testületei, amelyek a törvény hatályba lépésekor nagyközségi tanácsok voltak, továbbá amelyek területén legalább ötezer lakos él.

A tanácsrendszerben igen jelentõsen eltértek az egyes tanácstípusok jogai, feladatai és hatáskörei. A nagyközségi tanács a községi tanács és a városi tanács között helyezkedett el. A nagyközségi tanács hatáskörei megközelítették a városi tanácsi hatásköröket, s a költségvetési támogatásuk is ehhez igazodott. Nagyközségi tanácsok azok voltak, amelyek népessége meghaladta az ötezer fõt. Ezen túlmenõen nagyközségi tanáccsá volt nyilvánítható a korábbi járásszékhely, a kiemelt üdülõ, vagy jelentõs ipari település tanácsa. Községi közös tanács esetén a társközségek lakosságszámát egybe kellett számítani, ha ez meghaladta az ötezer fõt, akkor megkaphatta a nagyközségi közös tanácsi címet. A nagyközségi tanáccsá nyilvánításról a megyei tanács döntött.

Az önkormányzati rendszerre való áttérés azt is jelentette, hogy a helyi önkormányzatok alapjogai egyenlõek. A nagyközségi cím azonban mélyen beleívódott a köztudatba, presztízs szerepe is jelentõs volt. A törvényalkotó ezért nem kívánta megszüntetni a nagyközségi címet, a továbbiakban is megengedi a cím használatát. A nagyközségi címet mindazok a települési képviselõ-testületek használhatják, amelyek a törvény hatálybalépésekor nagyközségi tanácsok voltak, továbbá, amelyek területén legalább ötezer lakos él. Cím használatáról van szó, amelyhez ekkor még - 1990. szeptember 30-ától 1994. december 11-éig - nem kapcsolódnak jogok, feladatok, hatáskörök.

Hangsúlyozni kell, hogy a tanácsrendszerben sem a község volt nagyközség,hanem a községi tanács volt nagyközségi tanács. Községi közös tanács esetén ugyanis nehezen lett volna értelmezhetõ a nagyközség, mivel a községi közös tanácsok székhely községének a lakosságszáma gyakran csekély volt, nem is szólva a társközségeirõl. Az önkormányzati rendszerre való áttéréssel megszûntek a közös tanácsok, a nagyközségi közös tanácsok is. Ha tehát a korábbi közös tanács nagyközségi tanács volt, a nagyközségi címet a továbbiakban csak akkor használhatta, ha olyan közös képviselõ-testületet alakítottak, amelyben a községek együttes lakosságszáma meghaladja az ötezer fõt.

Az önkormányzati rendszerben nincs nagyközséggé nyilvánítás. A törvényalkotó a folyamatot azonban kívánta teljesen lezárni, hanem automatikussá tette. A nagyközségi cím adományozásának a tanácsrendszerben az alapfeltétele az ötezer lakos volt, túlnyomó többségük ezen az alapon kapta, s használja ma is a címet. Lehetõség van arra, hogy növekedjen egyes községek népessége úgy, hogy eléri az ötezer fõt. Ebben az esetben ennek a már legalább ötezer lakosú községnek a képviselõ-testülete felveheti, használhatja a nagyközségi címet. Fordítva a tétel nem áll ha egy ötezernél népesebb község lakossága ötezer fõ alá csökken, akkor nem vész el a nagyközségi cím, azt a képviselõ-testület a továbbiakban is használhatja.

A nagyközségi cím használata nem jár külön jogokkal. Az Ötv. 1994. évi módosítása után azonban árnyaltabb a helyzet. A nagyközségi cím intézményesült az Ötv. rendszerében ugyanis, ha a körjegyzõség székhelye nagyközség, vagyis képviselõ-testülete jogszerûen használja a nagyközségi címet, akkor a jegyzõ kinevezésére a városi székhelyû körjegyzõségi szabályok vonatkoznak [Ötv. 38. § (3)], továbbá 1994. december 11-e után csak nagyközségi képviselõ-testület kezdeményezheti a község várossá nyilvánítását (Ötv. 59. §).

 

109. § Az önkormányzati hatósági ügyben folyó eljárásra - az e törvényben foglalt eltérésekkel - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1981. évi I. törvényt kell megfelelõen alkalmazni.

Az Áe.-t az 1981. évi I. törvény átfogóan módosította. Az önkormányzati hatósági ügyek intézésére az Áe. szabályait kell alkalmazni azokkal az eltérésekkel, amelyeket az Ötv. állapít meg. Az Ötv. viszonylag kevés eltérõ szabályt állapít meg, ezeket az önkormányzati hatósági ügyeknél tárgyaljuk.

 

110. § (1) E törvény 14. § (2) bekezdésének és 26. § alkalmazásában hozzátartozó: az egyeneságbeli rokon és ennek házastársa, a testvér, a házastárs, az élettárs.

(2)

Döntõen a községek, fõként kisközségek közösségére figyelemmel az Ötv. a hozzátartozók körét szûkebben határozta meg, mint a Ptk. vagy az Áe.

Az országgyûlési képviselõi, önkormányzati képviselõi, valamint polgármesteri választások szervezési, igazgatási - adminisztratív, eljárási, összesítési feladatainak zavartalan ellátása érdekében szükséges egyes területszervezési döntések végrehajtásának idõbeli korlátozása. Az Országgyûlés és a köztársasági elnök hatáskörébe tartozó területszervezési döntések meghozhatók, de az általános választások évében nem hajthatók végre. Idõközi választás esetén pedig a területszervezési döntések a választás kitûzése és a választás napja között nem hajthatók végre.

 

111. § E törvény alapján indított perben - a 33/B. § kivételével - a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény XX. fejezetének rendelkezéseit kell alkalmazni.

Az Ötv. alapján a fõvárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetõje a törvényességi ellenõrzési jogkörébõl folyóan indít pert, a 33/B. § alapján pedig a képviselõ-testület. Az Ötv. alapján indított perben általában a közigazgatási határozatok felülvizsgálatára vonatkozó szabályok az irányadók. Kivétel a 33/B. § alapján indított per, amely közvetlenül a megyei, fõvárosi bíróság hatáskörébe tartozik, s a munkaügyi perekre vonatkozó szabályokat alkalmazzák az eljárásban.

BH1992. 543. A polgári perrendtartás szabályainak alkalmazása abban az esetben, ha az önkormányzatok, amelyek a volt közös tanács társközségeiben mûködnek, nem alakítanak közös képviselõ-testületet, de a meglevõ vagyon megosztásában nem állapodnak meg [1990. évi LXV. tv. 104. § (2) bek. és 111. §, Pp. 23. § (1) bek.].

 

112. § E törvény 8. § (4) bekezdésében elõírt az egészséges ivóvíz ellátásának biztosításáról minden községben legkésõbb az 1990. évben megválasztott helyi önkormányzati képviselõ-testület megbízatásának a lejártáig kell gondoskodni.

A szervezeti, feladat-hatásköri, mûködési kérdéseket rendezõ törvénytõl "idegen" rendelkezés. Politikai tartalmú döntés, aminek oka az, hogy a rendszerváltás évében sok száz községben nem volt egészséges ivóvíz. Az Ötv. 8. § (4) bekezdése a "minimum" kötelezettségek egyikeként tette minden település önkormányzata kötelezettségévé az egészséges ivóvíz ellátásról való gondoskodást, a törvény hatálybalépésekor viszont sok száz község erre még nem volt képes. A törvény voltaképpen elsõsorban a Kormány kötelezettségét írta itt elõ, s megvalósítására a Kormány külön programot dolgozott ki. A programot teljesítették az elsõ önkormányzati ciklus végéig.

 

113. § Ez a törvény az önkormányzati képviselõ-testületek tagjai 1990. évi választásának napján lép hatályba.

Az önkormányzati képviselõk általános választásának elsõ fordulója 1990. szeptember 30-án volt, a második fordulót október 14-én tartották. Az Ötv. 1990. szeptember 30-án lépett hatályba.

 

114. § Az Alkotmánybíróság - a Kormány indítványa alapján - véleményt nyilvánít a helyi képviselõ-testület mûködésének alkotmányellenességérõl.

Az Ötv. 93. § (2) bekezdése alapján az Országgyûlés a Kormánynak - az Alkotmánybíróság véleményének kikérése után elõterjesztett - javaslatára feloszlatja azt a helyi képviselõ-testületet, amelynek mûködése az Alkotmánnyal ellentétes (Alkotmány 19. § (3) bekezdés l) pont). A 114. § külön az Alkotmánybíróságnak állapítja meg a hatáskört.

Az Országgyûlés eddig egyetlen községi képviselõ-testületet oszlatott fel alkotmányellenessége miatt. Az Alkotmánybíróság 1220/h/1992/3. számú határozatában kifejtette, hogy az Ötv. 114. §-ában megállapított feladatát alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban láthatja el. Nem vizsgálja felül a Kormány javaslatában rögzített állításokat és nem tekinti feladatának, hogy saját ténymegállapításokat tegyen. Ezért az Alkotmánybíróság a konkrét ügyben csak arról a jogi kérdésrõl nyilatkozott, hogy az önkormányzati képviselõ-testület mûködésének hiánya lehet-e alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróság véleménye szerint az önkormányzati képviselõ-testület mûködésének hiánya, a törvénynek megfelelõ mûködés tartós mellõzése, a mûködõképesség helyreállításának, a mûködés folytatásának kilátástalansága ellentétes az Alkotmánnyal.

 

115. § (1) E törvény hatályba lépésével hatályát veszti:

Az Ötv. hatálybalépésével hatályukat vesztették a tanácsokról szóló alapvetõ törvények, jogszabályok. Hatályban maradtak az egyes tanácsi feladatokról és hatáskörökrõl rendelkezõ jogszabályok, a hatáskörök átfogó rendelkezését az 1991. évi XX. törvény végezte el.

A felhatalmazás ellenére a népszavazásról és a népi kezdeményezésrõl szóló 1989. évi XVII. törvény hatályos szövegének közzététele nem történt meg. (A módszer jogállami volta is megkérdõjelezhetõ.) Idejét múlta a rendelkezés, mivel a Kormány benyújtotta az Országgyûlésnek az országos népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló új törvény javaslatát.

A megyei területfejlesztési tanácsok késõbb alakultak meg, mivel az Országgyûlés a tervezettnél késõbb alkotta meg a területfejlesztésrõl és területrendezésrõl szóló törvényt.

Az elsõ önkormányzati ciklusban idõbeli korlátozás nélkül dönthettek települési önkormányzatok egyes intézményeiknek a megyei önkormányzat részére történõ átadásáról, az átvételt pedig a megyei önkormányzat nem tagadhatta meg. Ez a jogi megoldás az egyoldalú döntés következtében bizonytalanná tette egyes intézmények helyzetét, bizonytalanná tette a megyei önkormányzat feladatkörét, költségvetését. Emiatt az alapelv sérelme nélkül törvényi korlátozás vált szükségessé a stabilitás biztosítására. Hat hónap elégséges idõ annak mérlegelésére, hogy a települési önkormányzat képes-e ellátni a feladatot. Átadásról hat hónapon belül dönthettek a települési önkormányzatok, döntésük a megbízatásuk idõszakára szól. Természetesen kétoldalú döntéssel, a felek megállapodásával mód van intézmény átadására, átvételére.

Költségvetési szempontok miatt az átadás a döntést követõ év január 1. napjával történik. Például oktatási intézmény esetén ettõl el lehetett térni, mivel az oktatási év eltér a naptári évtõl.

a tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény és az azt módosító 1983. évi 26. törvényerejû rendelet 1-18. §-a, 1985. évi IV. törvény, 1987. évi 21. törvényerejû rendelet, 1990. évi XXII. törvény 1-3. §-a,

az ügyészségrõl szóló, módosított 1972. évi V. törvény (Ütv.) 5. § (2) bekezdés a) pontjából "a Minisztertanács" szövegrész, 13. § (1) bekezdésébõl az "és a tanácsok" szövegrész, valamint a 13. § (2) bekezdés d) pontja,

a népszavazásról és a népi kezdeményezésrõl szóló 1989. évi XVII. törvénynek a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló rendelkezései,

az állami kitüntetésekrõl szóló 1976. évi 3. törvényerejû rendelet 3. § (3) bekezdésébõl "a tanács helyi jellegû", 18. § (1) bekezdésébõl "valamint a tanács" szövegrész,

a megyei irányításban közremûködõ városok, városi jogú nagyközségek és a városkörnyéki községek kijelölésérõl szóló 23/1983. NET határozat, ez azonban nem érinti az egyes állami szerveknek e határozat alapján megállapított illetékességi területét;

a megyék nevének, székhelyének és területének megállapításáról szóló 4343/1949. (XII. 14.) MT rendelet és az azt módosító 96/1989. (VIII. 31.) MT rendelet,

a tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény végrehajtására kiadott 11/1971. (III. 31.) Korm. rendelet és az azt módosító 50/1983. (XII. 28.) MT rendelet 1-34. §-a, 25/1985. (V. 6.) MT rendelet, 33/1986. (VIII. 26.) MT rendelet 1. §-a, 86/1988. (XII. 15.) MT rendelet, 44/1990. (III. 13.) MT rendelet 1-3. §-a,

az elöljáróságokról szóló 9/1985. (III. 7.) MT rendelet,

a tanácsi mûvelõdési intézmények létesítésének, illetõleg megszüntetésének általános szabályairól szóló 34/1986. (VIII. 26.) MT rendelet,

a helyi címer és zászló alkotásáról, használatáról, a díszpolgári cím adományozásáról szóló 1006/1974. (II. 22.) MT határozat és az azt módosító 44/1990. (III. 13.) MT rendelet 15-16. §-a,

a tanácsok által alapítható kitüntetésekrõl és egyéb elismerésekrõl szóló 1033/1977. (VIII. 17.) MT határozat és az azt módosító 1006/1985. (III. 1.) MT határozat II. része,

a tanácsi egészségügyi és szociális intézményekrõl szóló 1055/1983. (XII. 28.) MT határozat,

az elöljáró tiszteletdíjának megállapításáról szóló 1/1985. (III. 28.) MTTH rendelkezés és az azt módosító 3/1987. (XII. 14.) MTTH rendelkezés.

(2)

(3)

(4) A 70. § (3) bekezdése szerinti megyei területfejlesztési tanács a területfejlesztésrõl szóló törvény rendelkezései szerint, de legkésõbb 1995. június 30-ig jön létre.

(5) Ha a települési önkormányzat képviselõ-testülete a 70. § (1) bekezdésében foglalt feladatok ellátását nem vállalja, az errõl szóló döntését a megválasztását követõ hat hónapon belül az érintett megyei önkormányzat közgyûlésével közli. E döntés a települési önkormányzat megbízatásáig szól. Törvény vagy megállapodás eltérõ rendelkezése hiányában a feladat átadásának idõpontja a települési önkormányzat döntését követõ év január 1. napja.

(6) A 92/A. § (1) bekezdése a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény kihirdetését követõ 120. napon lép hatályba.