Kisebbségi nyelvi jogokra vonatkozó jogszabályhelyek - Magyarország

 

Az 1949. évi XX. törvény

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA

(kivonat)

68. § (1) A Magyar Köztársaságban élõ nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának: államalkotó tényezõk.

(2) A Magyar Köztársaság védelemben részesíti a nemzeti és etnikai kisebbségeket. Biztosítja kollektív részvételüket a közéletben, saját kultúrájuk ápolását, anyanyelvük használatát, az anyanyelvû oktatást, a saját nyelven való névhasználat jogát.

(3) A Magyar Köztársaság törvényei az ország területén élõ nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletét biztosítják.

 

1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól

11. § A kisebbséghez tartozó személyeknek joguk van a családra vonatkozó kisebbségi hagyományok tiszteletben tartására, családi kapcsolataik ápolására, családi ünnepeiknek anyanyelven történõ megtartására és az ezekhez kapcsolódó egyházi szertartások anyanyelven való lebonyolításának igénylésére.

12. § (1) A kisebbséghez tartozó személynek joga van saját és gyermeke utónevének szabad megválasztásához, családi és utónevének anyanyelve szabályai szerinti anyakönyveztetéséhez és annak – jogszabályban meghatározott keretek között – hivatalos okmányokban való feltüntetéséhez. A nem latin írásmóddal történõ bejegyzés esetén kötelezõ a fonetikus, latin betûs írásmód egyidejû alkalmazása is.

(2) Kérésre az anyakönyvezés és az egyéb személyi okmányok kiállítása – az (1) bekezdésben meghatározottak szerint – kétnyelvû is lehet.

13. § A kisebbséghez tartozó személynek joga van:

a) anyanyelvének, történelmének, kultúrájának, hagyományainak megismeréséhez, ápolásához, gyarapításához, továbbadásához;

b) részt venni az anyanyelvû oktatásban és mûvelõdésben;

c) kisebbségi voltával kapcsolatos személyi adatok védelméhez külön törvényben meghatározottak szerint.

18. § (1) A közszolgálati rádió és televízió – külön törvény rendelkezései szerint – biztosítja a nemzeti vagy etnikai kisebbségi mûsorok rendszeres készítését és sugárzását.

(2) A kisebbségek által lakott területeken az állam – nemzetközi szerzõdések útján is – elõmozdítja az anyaországból származó rádió- és televízióadások vételét.

(3) A kisebbségi közösségeknek joguk van:

a) anyanyelvû, vagy anyanyelvi (anyanyelven és magyar nyelven történõ) óvodai nevelés, alsó-, közép- és felsõfokú oktatás feltételeinek megteremtését kezdeményezni;

b) törvények keretei között saját országos nevelési, oktatási, kulturális, tudományos intézményhálózat kialakítására.

42. § E törvény értelmében kisebbségek által használt nyelvnek számít a bolgár, a cigány (romani, illetve beás), a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán nyelv.

43. § (1) Az állam a magyarországi kisebbségek anyanyelvét közösségösszetartó tényezõként ismeri el, oktatásukat – ahol ezt igénylik – a kisebbségi települési önkormányzatokhoz nem tartozó közoktatási intézményekben a (2)–(4) bekezdésekben, valamint a 44–49. §-okban foglaltak szerint támogatja.

(2) A kisebbséghez tartozó gyermek, a szülõje vagy gondviselõje döntésének megfelelõen, anyanyelvû, illetõleg anyanyelvi (anyanyelven és magyar nyelven történõ) vagy magyar nyelvû oktatásban részesül, illetõleg részesülhet.

(3) A kisebbség anyanyelvû vagy anyanyelvi oktatása a helyi lehetõségek és igények szerint kisebbségi óvodában, iskolában, iskolai osztályban vagy csoportban történhet.

(4) Egyazon kisebbséghez tartozó nyolc tanuló szülõjének vagy törvényes képviselõjének kérése esetén kisebbségi osztály vagy tanulócsoport indítása, illetve mûködtetése kötelezõ.

44. § A 43. § szerinti kisebbségi anyanyelvû vagy anyanyelvi oktatás többletköltségét – törvényben meghatározott módon – az állam, illetve a helyi önkormányzat viseli.

45. § (1) A közoktatás és a felsõoktatás törvényi szabályozása, az oktató-nevelõ tevékenység szerkezetének és tartalmának meghatározása, valamint e tevékenység ellenõrzése során e törvénnyel összhangban érvényesíteni kell a kisebbségek kulturális autonómiájának megfelelõ oktatási és mûvelõdési érdekeket.

(2) A cigány kisebbség iskolázottságbeli hátrányainak csökkentése érdekében sajátos oktatási feltételek teremthetõk.

(3) A kisebbségeknek a 43. § (3)–(4) bekezdése szerint létrehozott oktatási-nevelési intézményeiben biztosítani kell a kisebbségi népismeret, a kisebbség és anyaországa történelmének tanítását, kulturális hagyományainak, értékeinek megismerését.

46. § (1) A kisebbségi oktatásra irányuló igények felmérésében és az oktatás megszervezésében a helyi és a kisebbségi önkormányzatok együttmûködnek.

(2) A kisebbségek anyanyelvû, anyanyelvi oktatásához az anyanyelvû pedagógusok képzésének biztosítása állami feladat.

(3) Az állam nemzetközi egyezmények révén is gondoskodik arról, hogy a kisebbséghez tartozók a kisebbségek nyelvén oktató, kultúrájukat ápoló külföldi intézményekben vegyenek részt teljes, rész-, illetve tovább- és tudományos képzésben.

(4) A (2) bekezdésben foglaltak teljesítése céljából az állam támogatja a kisebbségek anya-, illetve nyelvországából érkezõ oktatók magyarországi vendégtanári alkalmazását.

(5) Amennyiben a kisebbséghez tartozó személyek tanulmányaikat olyan országokban folytatják, ahol anyanyelvükön oktató egyetemek, fõiskolák, illetve egyéb tanintézetek, kultúrájukat ápoló intézmények mûködnek, az ott nyert okleveleket, egyéb bizonyítványokat a törvényekre és a nemzetközi megállapodásokra figyelemmel a Magyar Köztársaságban szerzett megfelelõ oklevéllel, bizonyítvánnyal egyenértékûnek kell tekinteni.

48. § (1) A kisebbségi oktatási intézményt az érintett kisebbséghez nem tartozók, csak akkor vehetik igénybe, ha az intézmény betöltetlen férõhellyel az adott kisebbség igényeinek kielégítése után is rendelkezik. A felvétel (beiratkozás) elõzetesen nyilvánosságra hozott szabályok alapján történhet.

(2) A magyar nyelv oktatását – az elsajátításához szükséges óraszámban és színvonalon – a kisebbségi oktatási intézményben is biztosítani kell.

(3) Az olyan településeken, ahol a magyar anyanyelvû lakosság – vagy más, nemzeti vagy etnikai kisebbség – van számszerû kisebbségben, a magyar anyanyelvû, illetve más anyanyelvû gyermekek anyanyelvû, vagy anyanyelvi oktatását törvényben meghatározottak szerint a települési önkormányzat biztosítani köteles.

49. § (1) A kisebbségi szervezetek közmûvelõdési tevékenységet folytathatnak, erre – jogszabályok keretei között – intézményeket hozhatnak létre, amelyek nemzetközi kapcsolatokat tarthatnak fenn.

(2) Az országos önkormányzat jogosult kisebbségi színház, múzeumi kiállítóhely, országos gyûjtõkörrel rendelkezõ közgyûjtemény, könyvtár, kiadó, országos kulturális, mûvészeti, tudományos intézet létesítésére, fenntartására. E feladatokhoz költségvetési támogatást igényelhet.

(3) A kisebbség anyanyelvû irodalommal történõ ellátását kisebbségi könyvtári rendszer biztosítja.

(4) Azokon a településeken, ahol kisebbségi települési önkormányzatot nem hoztak létre, a kisebbségi lakosság részére anyanyelvû könyvtári anyagok szolgáltatása a települési önkormányzat kötelezõ feladata.

(5) Kisebbségi közgyûjtemény gyûjtési joga nem terjed ki olyan iratokra, amelyeket a hatályos levéltári jogszabályok értelmében levéltári õrizetbe kell adni.

50. § (1) Az állam biztosítja a kisebbségi oktatáshoz a tankönyvek megjelentetését, a taneszközök elõállítását.

(2) Az állam támogatja

a) a kisebbségi kultúrák tárgyi emlékeinek gyûjtését, közgyûjtemények alapítását és gyarapítását;

b) a kisebbségek könyvkiadását és idõszaki kiadványainak megjelentetését;

c) a törvényeknek és közérdekû közleményeknek a kisebbségek anyanyelvén történõ ismertetését;

d) a kisebbség családi eseményeihez kapcsolódó egyházi szertartások anyanyelven történõ lebonyolítását, illetve az egyházaknak a kisebbségek anyanyelvén végzett vallási tevékenységét.

51. § (1) A Magyar Köztársaságban anyanyelvét bárki mindenkor és mindenhol szabadon használhatja. A kisebbségek nyelvhasználatának feltételeit – külön törvényben meghatározott esetekben – az állam biztosítani köteles.

(2) A polgári és büntetõeljárások során, valamint a közigazgatási eljárásokban az anyanyelv használatát a vonatkozó eljárásjogi törvények biztosítják.

52. § (1) Az Országgyûlésben a kisebbséghez tartozó képviselõ az anyanyelvét is használhatja.

(2) A helyi önkormányzat képviselõ-testületében a kisebbségi képviselõ anyanyelvét is használhatja. Ha a felszólalás valamely kisebbség nyelvén hangzott el, a felszólalás magyar nyelvû szövegét vagy tartalmi kivonatát az ülés jegyzõkönyvéhez csatolni kell.

(3) Ha a településen kisebbséghez tartozó személyek élnek, a képviselõ-testület jegyzõkönyveit és határozatait a magyar mellett az adott kisebbség nyelvén is vezettetheti, illetõleg szövegeztetheti. Értelmezési vita esetén a magyar nyelvû változat a hiteles.

53. § A települési önkormányzat az illetékességi területén mûködõ helyi kisebbségi önkormányzat igényének megfelelõen köteles biztosítani, hogy

a) rendeletének kihirdetése, hirdetményének közzététele – a magyar mellett – a kisebbség anyanyelvén is megtörténjék;

b) a közigazgatási eljárás során használt nyomtatványok a kisebbség anyanyelvén is rendelkezésre álljanak;

c) a helység és utcaneveket megjelölõ, a közhivatalok, közszolgáltatást végzõ szervek elnevezését feltüntetõ táblák feliratai vagy ezek mûködésére vonatkozó közlemények – a magyar nyelvû szövegezés és írásmód mellett, azzal azonos tartalommal és formában – a kisebbség anyanyelvén is olvashatóak legyenek.

54. § Azon a településen, ahol kisebbséghez tartozó lakosság él, a helyi köztisztviselõi és közalkalmazotti állások betöltése során – az általános szakmai követelmények megtartása mellett – biztosítani kell az adott kisebbség anyanyelvét is ismerõ személy alkalmazását.

A kisebbségek támogatása, a kisebbségi önkormányzatok gazdálkodása, vagyona

55. § (1) Az állam a Magyarországon élõ kisebbségek jogai érvényesítésének pénzügyi fedezetéhez a (2)–(4) bekezdésekben foglaltak szerint ad támogatást.

(2) Az állam a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott mértékben

a) kiegészítõ normatív támogatást nyújt a kisebbségi óvodai neveléshez, illetõleg az anyanyelvi (anyanyelvû) iskolai oktatáshoz;

b) az Országgyûlés döntése szerinti megosztásban biztosítja a nemzeti és az etnikai kisebbségi önkormányzatok, illetõleg támogatja a nemzeti vagy etnikai társadalmi szervezetek mûködését.

(3) A hazai kisebbségek önazonosságának megõrzését, hagyományai gondozását, átörökítését, az anyanyelv ápolását, fejlesztését, szellemi és tárgyi emlékeik fennmaradását, a kisebbségi létbõl fakadó kulturális és politikai hátrányok mérséklését szolgáló tevékenységek támogatása céljából közalapítványt kell létrehozni.

 

1996. évi I. törvény a rádiózásról és televíziózásról

25. § Közszolgálati mûsorszolgáltatásban és a közmûsor-szolgáltatásban csak az alábbi mûsorszámok támogathatók:

a) vallási és egyházi tartalmú mûsorszámok,

b) mûvészeti és kulturális eseményeket bemutató, közvetítõ mûsorszámok,

c) a nemzeti és az etnikai kisebbségi anyanyelvû, illetve a nemzeti és etnikai kisebbségek életét, kultúráját bemutató mûsorszámok,

d) az életkoruk, testi, szellemi vagy lelki állapotuk, társadalmi körülményeik következtében súlyosan hátrányos helyzetben lévõ csoportok számára készített mûsorszámok.

A közszolgálati mûsorszolgáltatásra vonatkozó külön szabályok

26. § (1) A közszolgálati mûsorszolgáltató kötelessége elõsegíteni a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek kultúrájának és anyanyelvének ápolását, az anyanyelvükön való rendszeres tájékoztatást. E feladatot országos, illetve – a kisebbség földrajzi elhelyezkedésének figyelembevételével – körzeti vagy helyi mûsorszolgáltatásban, a kisebbség igényeinek megfelelõ mûsorszámokkal, a televízióban szükség szerint feliratozással vagy több nyelvû sugárzással teljesíti. A nemzetiségi mûsorok idõtartama sem országos, sem körzeti összesítésben nemzetiségenként nem lehet kevesebb, mint a törvény hatálybalépésekor.

(2) A nemzeti és etnikai kisebbségek országos önkormányzatai – ennek hiányában országos szervezetei – a közszolgálati mûsorszolgáltatónál rendelkezésükre álló mûsoridõ felhasználásának elveirõl önállóan döntenek. E döntésüket – mely nem érintheti a mûsorszám tartalmát és a mûsorszerkesztést – a közszolgálati mûsorszolgáltató köteles figyelembe venni.

(2) Az archiválás szabályait és feltételeit, a hasznosítás módját a kuratórium a Testülettel egyetértésben külön szabályzatban állapítja meg.

95. § (5) A Testület a közszolgálati mûsorszámok meghatározott arányát vagy a nemzeti és etnikai kisebbségi, illetõleg más kisebbségi igények meghatározott mértékû szolgálatát pályázati feltételként írhatja elõ, ha az adott vételkörzetben a tájékoztatás és a tájékozódás szabadsága, illetve a kulturális sokszínûség – valamennyi mûsorszolgáltatást együttesen figyelembe véve – nem érvényesül. A Testület a nemzeti és etnikai kisebbség más törvényben meghatározott jogosultságainak biztosítására heti legalább négy-, legfeljebb nyolcórányi mûsoridõben pályázat nélkül, a nemzeti és etnikai kisebbség önkormányzatának kizárólagos tulajdonában lévõ közhasznú társaságot, mint nem nyereségérdekelt mûsorszolgáltatót mûsorszolgáltatásra jogosítja fel, ha a pályázati felhívásban meghatározott vételkörzetben a nemzeti és etnikai kisebbségek anyanyelvû tájékoztatási igényeinek kielégítése másképp nem biztosított.

 

46/1994. (IX. 30.) OGY határozat a Magyar Köztársaság országgyûlésének Házszabályáról

40. § (1) Az Országgyûlés ülésén a tanácskozás nyelve a magyar.

(2) Ha a képviselõ anyanyelve nem magyar, anyanyelvén is felszólalhat. Ezen szándékát a felszólalással érintett ülésnapot megelõzõen egy nappal jeleznie kell. A tolmácsolásról az Országgyûlés Hivatala gondoskodik.

(3) A nem magyar anyanyelvû képviselõ részére – kérésére – folyamatos tolmácsolásról kell gondoskodni.

(4) Az Országgyûlés hivatalos iratait a nem magyar anyanyelvû képviselõ részére – kérelmére – a képviselõ anyanyelvére az Országgyûlés Hivatala lefordíttatja.

 

1973. évi I. törvény a büntetõeljárásról

Az anyanyelv használata

8. § (1) A büntetõeljárás nyelve a magyar. A magyar nyelv nem tudása miatt senkit sem érhet hátrány.

(2) A büntetõeljárásban mind szóban, mind írásban mindenki anyanyelvét használhatja.

80. § (1) Ha nem magyar anyanyelvû személy az eljárás során anyanyelvét kívánja használni, tolmácsot kell igénybe venni.

150. § (1) Jegyzõkönyv helyett jelentést lehet készíteni

a) a feljelentés kiegészítése során végzett meghallgatásokról,

b) a tanú kihallgatásáról, valamint a szemlérõl, a helyszínelésrõl, a bizonyítási kísérletrõl, a lefoglalásról és a motozásról.

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha nem magyar anyanyelvû személy a kihallgatás, illetõleg a szembesítés során anyanyelvét kívánja használni.

 

1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról

Az anyanyelv használatának biztosítása

8. § (1) A bírósági eljárás nyelve a magyar. A magyar nyelv nem tudása miatt senkit hátrány nem érhet.

(2) A bírósági eljárásban mindenki anyanyelvét használhatja.

 

1957. évi IV. törvény az államigazgatási eljárás általános szabályairól

2. § (5) Az államigazgatási eljárásban mind a magyar, mind a külföldi ügyfelek a törvény elõtt teljes egyenlõséget élveznek, és ügyeiket minden megkülönböztetés és részrehajlás nélkül kell elintézni. Az államigazgatási eljárásban anyanyelvét szóban és írásban mindenki használhatja. A magyar nyelv ismeretének hiánya miatt senkit nem érhet hátrány.

 

1990. évi LXIV. törvény a helyi önkormányzati képviselõk és polgármesterek választásáról

48. § (1) A nemzeti és etnikai kisebbségi önkormányzati képviselõk jelölésére és választására a Nek. tv.-t és e törvény rendelkezéseit az ebben a fejezetben foglalt eltérésekkel és kiegészítésekkel megfelelõen alkalmazni kell.

 

1996. évi XLIII. törvény a hadköteles katonák szolgálati viszonyáról

20. § (1) A hadköteles katona anyanyelvét szabadon használhatja.

 

1993. évi CX. törvény a honvédelemrõl

56. § (2) A katona – szolgálati jogállásától függõen – a katonák jogállásáról szóló törvényben meghatározott korlátok között gyakorolhatja az alábbi alapvetõ jogokat:

g) az anyanyelv használatának és oktatásának jogát;

 

1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról

A Magyar Köztársaság Alkotmányában meghatározott mûvelõdéshez való jog esélyegyenlõség alapján való gyakorlásának biztosítása, a lelkiismereti meggyõzõdés szabadságának és a vallásszabadságnak, a hazaszeretetre nevelésnek a közoktatásban való érvényesülése, a nemzeti és etnikai kisebbségek anyanyelvi oktatáshoz való jogának megvalósítása, a tanszabadság és a tanítás szabadságának érvényesítése, a gyermekek, tanulók, szülõk és a közoktatásban foglalkoztatottak jogainak és kötelességeinek meghatározása, továbbá korszerû tudást biztosító közoktatási rendszer irányítása és mûködtetése céljából az Országgyûlés a következõ törvényt alkotja:

5. § Az óvodai nevelés, az iskolai nevelés és oktatás, a kollégiumi nevelés nyelve a magyar, illetve a nemzeti és etnikai kisebbségek nyelve. A nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozó gyermekek, tanulók – a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényben meghatározott választás alapján – anyanyelvükön, illetõleg anyanyelvükön és magyarul vagy magyar nyelven részesülhetnek óvodai nevelésben, iskolai nevelésben és oktatásban, illetve kollégiumi nevelésben. A nevelés, oktatás – részben vagy egészben – más nyelven is folyhat.

9. § (5) Az érettségi vizsgán a tanuló kötelezõ és választható tantárgyakból ad számot tudásáról. Kötelezõ tantárgyak a következõk: magyar nyelv és irodalom, történelem, emellett a nemzeti, etnikai kisebbségi oktatásban résztvevõk számára anyanyelv és irodalom, továbbá – ha jogszabály másképp nem rendelkezik – matematika, valamint – a nemzeti, etnikai kisebbségi oktatásban résztvevõk kivételével – idegen nyelv. Az érettségi vizsga egyes tantárgyaiból kétféle, eltérõ szintû követelmények alapján tehetõ vizsga.

48. § (1) Az iskola pedagógiai programja meghatározza:

a) az iskolában folyó nevelés és oktatás céljait,

b) az iskola helyi tantervét, ennek keretén belül

– az iskola egyes évfolyamain tanított tantárgyakat, a kötelezõ és választható tanórai foglalkozásokat és azok óraszámait, az elõírt tananyagot és követelményeit,

– az alkalmazható tankönyvek, tanulmányi segédletek és taneszközök kiválasztásának elveit,

– az iskola magasabb évfolyamára lépés feltételeit,

– az iskolai beszámoltatás, az ismeretek számonkérésének követelményeit és formáit, a tanuló magatartása, szorgalma értékelésének és minõsítésének követelményeit, továbbá

– jogszabály keretei között – a tanuló teljesítménye, magatartása és szorgalma értékelésének, minõsítésének formáját,

– nemzeti, etnikai kisebbségi iskolai nevelés és oktatás esetén a nemzeti, etnikai kisebbség anyanyelvi, történelmi, földrajzi, kultúra- és népismereti tananyagot,

– nemzeti, etnikai kisebbségi iskolai nevelésben és oktatásban részt vevõ tanulók részére a magyar nyelv és kultúra elsajátítását biztosító tananyagot; a nemzeti, etnikai kisebbséghez nem tartozó tanulók részére a településen élõ nemzeti, etnikai kisebbség kultúrájának megismerését szolgáló tananyagot,

 

130/1995 (X. 26.) Korm. rendelet A Nemzeti alaptanterv kiadásáról

A NAT MÛVELTSÉGI TERÜLETEI (RÉSZTERÜLETEI) ÉS JAVASOLT ARÁNYAI

1. Anyanyelv és irodalom (magyar nyelv és irodalom; kisebbségi nyelv és irodalom)

A NEMZETI ÉS ETNIKAI KISEBBSÉGEK OKTATÁSÁNAK SAJÁTOS ELVEI

A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségi oktatás a magyar oktatási rendszer szerves részeként mûködik. Ennek értelmében azzal alapvetõen azonos tartalmú, azonos értékû és továbbfejleszthetõ alapmûveltséget és esélyegyenlõséget kell biztosítania. Ezért a NAT-ban megfogalmazott követelmények a nemzeti és etnikai kisebbségek oktatására is érvényesek.

A kisebbségi oktatás sajátos célja a kisebbségi önazonosság megõrzése és erõsítése. Ennek érdekében törekszik:

az adott kisebbség nyelve szóbeli és írásbeli megértésének, illetve használatának kifejlesztésével az adott anyanyelv mûvelt köznyelvi szinten történõ elsajátításának elõsegítésére,

a népköltészet, a zene, a képzõmûvészet, a szokások és hagyományok megismertetésére és ápolására,

a történelmi hagyományok, az anyanyelvi kultúra, a hon- és népismeret oktatására,

a különbözõ kultúrák értékeinek kifejezésre juttatásával toleranciára, a másság elfogadására és megbecsülésére,

az anyaország életének, kultúrájának, történelmének megismertetésére,

a cigányság társadalmi felemelkedésének és beilleszkedésének elõsegítésére.

A kisebbségi oktatásban másodnyelvként oktatható és tanítási nyelvként alkalmazható mind a tizenhárom magyarországi kisebbség anyanyelve.

A nemzeti kisebbségek oktatásának, nevelésének arra kell irányulnia, hogy az egyes pedagógiai szakaszoknak és oktatási típusoknak megfelelõen lehetõvé tegyen egy olyan nyelvoktatási szakaszt, melyben a kisebbségek nyelvét másodnyelvként tanítva elérhetõ az a tudásszint, melyre a kétnyelvû, illetve az anyanyelvû oktatás épülhet.

A népismeret az egyes kisebbségek kultúrájáról, történelmérõl és hagyományairól szóló legfontosabb ismereteket tartalmazó, a NAT mûveltségi területeihez kapcsolódó tananyag. A nyelvoktató, a kétnyelvû, az anyanyelvû, a cigány felzárkóztató és az interkulturális oktatási programoknak tartalmazniuk kell a kisebbségi népismeret oktatását. A népismeret oktatása történhet a NAT mûveltségi területeinek oktatásába integráltan, a cigány felzárkóztató vagy interkulturális oktatási programokba integráltan, illetve önálló tantárgyként.

Az anyanyelvû oktatás célja a teljes értékû kisebbségi oktatás biztosítása. Ebben az oktatási típusban a tanítási nyelv a kisebbségi anyanyelv. Az anyanyelvû kisebbségi oktatásban biztosítani kell a magyar nyelv másodnyelvként történõ tanítását.

A kétnyelvû kisebbségi oktatás célja, hogy kiegyensúlyozottan kétnyelvû nyelvi készségeket alakítson ki. A kétnyelvû kisebbségi oktatásban a tanítási nyelv a kisebbségi anyanyelv és a magyar nyelv. A kisebbségi nyelven oktatott mûveltségi területeket az iskolák helyi tantervei jelölik ki. Ebben az oktatási típusban a NAT mûveltségi anyagának legalább a felét a kisebbségek nyelvén is oktatni kell.

A nyelvoktató kisebbségi oktatás célja, hogy dominánsan magyar nyelvû tanulók számára biztosítja anyanyelvük másodnyelvként való elsajátítását. Ebben az oktatási típusban a tanítási nyelv a magyar nyelv, a kisebbségi anyanyelv oktatása elsõ osztálytól a NAT élõ idegen nyelv tantervi követelményeinek figyelembe vételével történik. Az iskolák pedagógiai programja a kisebbségi anyanyelv mellett más élõ idegen nyelvek oktatását is tartalmazhatja.

A cigány felzárkóztató oktatás célja, hogy elõsegítse a cigány tanulók számára a NAT-ban, illetve a helyi tantervben szereplõ, a tanulók korcsoportjának megfelelõ követelmények teljesítését. A cigány felzárkóztató oktatás oktatási intézményekben, tanórai keretben vagy tanórán kívül folyó egyéni vagy csoportos program. Tartalmazhatja valamely cigány nyelv oktatását is a nyelvoktató oktatási típus követelményeinek megfelelõen.

Az interkulturális oktatás célja, hogy a kisebbséghez és a többséghez tartozó tanulók együtt sajátítsák el az adott kisebbség népismereti mûveltségi anyagát és – a szülõk igényeinek megfelelõen – a kisebbségi nyelvet. Az interkulturális oktatás oktatási intézményekben folyó csoportos program, amely tanórai keretben segíti elõ a kisebbségekhez tartozó tanulók sikeres iskolai pályafutását és társadalmi beilleszkedésüket. Amennyiben az interkulturális oktatás tanterve tartalmazza a kisebbségi nyelv oktatását is, a NAT élõ idegen nyelvek oktatására megállapított tantervi követelményeit kell figyelembe venni.

Az iskolák pedagógiai programja az egyes pedagógiai szakaszokra eltérõ kisebbségi oktatási típusokat is megállapíthat. A kisebbségi pedagógiai program alapján oktató iskoláknak valamelyik oktatási típust minden évfolyamon alkalmazni kell. A kisebbségi program alapján oktató iskolák tanterveiben a NAT által javasolt mûveltségi területek közötti aránytól el lehet térni. A cigány felzárkóztató oktatás és az interkulturális oktatás kombinálható a nyelvoktató oktatással is. Ennek során ezen tanulók fogyatékosságainak lehetõségeihez, korlátaihoz és speciális szükségleteihez igazodva elsõsorban a következõ elvek alkalmazandók:

 

1976. évi V. törvény a közmûvelõdésrõl

9. § Az állam a nemzetiségekhez tartozó magyar állampolgárok mûvelõdési lehetõségeit anyanyelvi nemzetiségi kultúrájuk szabad mûvelésének támogatásával is biztosítja. Az állam elõsegíti, hogy a nemzetiségek közmûvelõdési tevékenységükkel is hozzájáruljanak hazánk és a környezõ országok kapcsolatainak elmélyítéséhez.

 

1982. évi 17. törvényrendelet az anyakönyvrõl, a házasságkötési eljárásról és a névviselésrõl

22. § (1) A házasságkötéskor a házasuló anyanyelvét használhatja.

(2) Ha a házasuló vagy a tanú, illetõleg ezek egyike a magyar nyelvet nem beszéli, továbbá, ha az anyakönyvvezetõ a házasuló vagy a tanú, illetõleg ezek egyike által beszélt idegen nyelvet nem érti, tolmácsot kell alkalmazni. A tolmácsról a házasulók gondoskodnak.

(3) Nem lehet tolmács a házasuló és házasuló egyenesági rokona.

(2) A kérelemhez csatolni kell a külföldön lakó és tartózkodó házasulónak az illetékes külföldi hatóság (közjegyzõ, anyakönyvvezetõ) elõtt tett és hitelesített nyilatkozatát, amelyben kijelenti, hogy tervezett házasságának legjobb tudomása szerint nincs törvényes akadálya. A nyilatkozat csak akkor fogadható el, ha tartalmazza a családi és utónevet, a születés helyét és idejét, a családi állapotot, a szülõk családi és utónevét, továbbá a nyilatkozó lakóhelye és állampolgársága is megállapítható belõle.

(4) Az anyakönyvbe azt a családi és utónevet kell bejegyezni, amely az érintett személyt a születés, a házasságkötés vagy a haláleset idõpontjában megillette. Anyakönyvezni a szülõk által meghatározott sorrendben legfeljebb két – ha jogszabály másként nem rendelkezik –, a nemzetiségi utónevekkel kiegészített Magyar Utónévkönyvbe felvett, a gyermek nemének megfelelõ utónevet szabad. A Magyarországon élõ nemzetiségiek, illetõleg nemzetiségi anyanyelvûek – a nemzetiséghez tartozás igazolása nélkül – a nemzetiségnek megfelelõ utónevet viselhetnek.

 

1979. évi 11. törvényerejû rendelet a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról

2. § (1) Az elítélttel szemben csak az ítéletben és a törvényben meghatározott joghátrányok alkalmazhatók.

(2) Az elítélt jogosult

a) az anyanyelvén vagy az általa ismert más nyelven megismerni a jogaira és a kötelezettségeire vonatkozó rendelkezéseket; a magyar nyelv nem tudása miatt nem érheti hátrány;

b) a büntetés végrehajtása során anyanyelvének használatára;

 

1976. évi 15. törvényerejû rendelet a könyvtárakról, egységes szerkezetben a végrehajtására kiadott 17/1976. (VI. 7.) MT rendelettel

Vhr. 17. § (2) A közmûvelõdési könyvtár az (1) bekezdésben meghatározott feladatainak ellátása során

a) figyelembe veszi az állampolgárok foglalkozási, képzettségi, korosztályi és anyanyelvi összetételét;

Vhr. 26. § (1) A nemzetiségi lakosság anyanyelvi irodalmi ellátását – a mûvelõdési és közoktatási miniszter által a könyvtár felügyeletét ellátó tanáccsal egyetértésben kijelölt – nemzetiségi alapkönyvtárak segítik.

 

100/1997. (VI. 13.) Korm. rendelet az érettségi vizsga vizsgaszabályzatának kiadásáról

(4) Ha a vizsgaszabályzat másképp nem rendelkezik, az érettségi vizsgán a következô vizsgatantárgyakból kötelezô vizsgát tenni:

– magyar nyelv és irodalom,

– történelem,

– anyanyelv (nemzetiségi nyelv) és irodalom a nemzeti, etnikai kisebbségi oktatásban résztvevôknek,

– matematika,

– idegen nyelv, a nemzeti, etnikai kisebbség oktatásban résztvevôk kivételével.

 

137/1996. (VIII. 28.) Korm. rendelet az Óvodai nevelés országos alapprogramjának kiadásáról

1. Az óvoda a gyermek érdeklôdésére, kíváncsiságára mint életkori sajátosságra építve biztosítson a gyermeknek változatos tevékenységeket, melyeken keresztül tapasztalatokat szerezhet a természeti és társadalmi környezetrôl.

2. Az anyanyelv fejlesztése és a kommunikáció különbözô formáinak alakítása – helyes mintaadással – az óvodai nevelôtevékenység egészében kiemelt jelentôségû. Különösen a beszédkedv fenntartására, a gyermek meghallgatására, a gyermeki kérdések érvényesülésére, s a válaszok igénylésére szükséges figyelmet fordítani.

 

158/1994. (XI. 17.) Korm. rendelet a tanító, a konduktor-tanító és az óvodapedagógus alapképzésben a képesítési követelményekrõl

2. § (1) A tanító és a konduktor-tanító, továbbá az óvodapedagógus alapképzésben fôiskolai végzettség, illetôleg tanítói, konduktor-tanítói, valamint óvodapedagógusi szakképzettség szerezhetô.

(2) A tanítói, konduktor-tanítói szakképzettség megszerzésére felkészítô szakok:

b) "nemzetiségi-tanító" szak, (a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény 42. §-ában foglaltak figyelembevételével a kisebbségek által használt nyelv megjelölésével) amelyen szerzett képesítés jogosít az iskolai oktatás 1–4. osztályában magyar nyelven valamennyi mûveltségi terület (tantárgy) oktatási-nevelési feladatainak ellátására, valamint a kisebbségek által használt nyelven oktatott tantárgyak (1–6. osztályban a kisebbségi anyanyelvi nevelés; 1–4. osztályban a kisebbségek által használt nyelven oktatott környezetismeret, ének-zene, testnevelés) tanítására.

(4) Az óvodapedagógusi szakképzettség megszerzésére felkészítô szakok:

b) "nemzetiségi óvodapedagógus" szak, (a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény 42. §-ában foglaltak figyelembevételével a kisebbségek által használt nyelv megjelölésével) amelyen szerzett képesítés az óvodás gyermek magyar és a kisebbség anyanyelvû nevelésére jogosít.

A NEMZETISÉGI TANÍTÓI SZAK KÉPESÍTÉSI KÖVETELMÉNYEI

1. A szak megnevezése: nemzetiségi (horvát, német, román, szerb, szlovák, szlovén) tanító.

2. A képzési cél: olyan pedagógiai szakemberek képzése, akik elméletileg megalapozott ismeretek, készségek és képességek birtokában képesek az általános iskola 1–4. osztályában valamennyi mûveltségi terület oktatási-nevelési feladatait, az 1–6. osztályban pedig a nemzetiségi anyanyelvi nevelés feladatait ellátni.

A nemzetiségi tanítót nemzetiségi értelmiségként jellemzi, korszerû általános mûveltség, társadalmi érzékenység, anyanyelvi kultúrájának megismerésére szolgáló nyelvismeret, közösségi felelôsségérzet és feladatvállalás, a permanens mûvelôdés igénye és képessége, az egyetemes emberi és nemzeti, nemzetiségi értékek, az erkölcsi normák tisztelete; rendelkezik a nemzetiségi anyanyelvi neveléshez, a nemzeti és nemzetiségi identitás elmélyítéséhez szükséges gyakorlati készségekkel, jártasságokkal.

3. A végzettség szintje

3.1. Nemzetiségi tanítói képesítés fôiskolai szintû képzés keretében szerezhetô.

3.2. A képzés idôtartama: négy tanév, az óraszám nappali tagozaton 3200 óra.

3.3. Az oklevélben megnevezett szakképzettség: nemzetiségi tanító.

A nemzetiségi tanítói képesítés jogosít az iskolai oktatás 1–4. osztályában magyar nyelven valamennyi mûveltségi terület (tantárgy) oktatási-nevelési feladatainak ellátására, valamint a nemzetiségi nyelven (horvát, német, román, szerb, szlovák, szlovén) oktatott tantárgyak (1–6. osztályban nemzetiségi anyanyelvi nevelés, 1–4. osztályban nemzetiségi nyelven oktatott környezetismeret, ének-zene, testnevelés stb.) tanítására.

A NEMZETISÉGI ÓVODAPEDAGÓGUS SZAK KÉPESÍTÉSI KÖVETELMÉNYEI

1. A szak megnevezése: nemzetiségi (horvát, német, román, szerb, szlovák, szlovén) óvodapedagógus.

2. A képzési cél: olyan értelmiségi óvodapedagógus szakemberek képzése, akik jól megalapozott általános és szakmai mûveltségük, fejlett óvodapedagógiai képességeik, ön- és emberismeretük, gyermekközpontú, érzelemgazdag beállítódásuk birtokában – a családdal és a társadalmi környezettel együttmûködve – alkalmasak az óvodás gyermek tudatos fejlesztésére, nevelésére, az egyetemes és nemzeti értékek, erkölcsi normák közvetítésére, a nemzetiségi anyanyelvi nevelés feladatainak ellátására.

A nemzetiségi óvodapedagógust jellemezze a korszerû általános, szaktudományi és a nemzetiségi anyanyelvi neveléshez, a nemzeti és nemzetiségi identitás elmélyítéséhez szükséges pedagógiai képesség, amelyet alkotó módon tud alkalmazni.

Jellemezze magas szintû nyelvismeret, társadalmi érzékenység, közösségi feladattudat, permanens mûvelôdés igénye és képessége.

3. A végzettség szintje

3.1. A nemzetiségi óvodapedagógusi képesítés fôiskolai képzés keretében szerezhetô.

3.2. A képzés idôtartama: három év, az óraszám nappali tagozaton 2780 óra.

3.3. Az oklevélben megnevezett szakképzettség: nemzetiségi óvodapedagógus. A nemzetiségi óvodapedagógusi képesítés az óvodás gyermek magyar és nemzetiségi anyanyelvû nevelésére jogosít.

 

138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet a közalkalmazottakról szóló 1992. évi XXXIII. törvény végrehajtásáról a közoktatási intézményekben

15. § (1) A pedagógus-munkakörökben foglalkoztatott közalkalmazott pedagógusnak a közalkalmazotti törvényben és a Munka Törvénykönyvében meghatározottak mellett a (2)–(6) bekezdésben foglaltak szerint illetménypótlék jár, illetve illetménypótlék adható.

(2) A pedagógus-munkakörökben foglalkoztatott közalkalmazott pedagógusnak a következô illetménypótlékok járnak:

f) nemzetiségi pótlék annak, aki kisebbségi nyelvû óvodában, iskolában állandó jelleggel, kötelezô órájának legalább ötven százalékában kisebbségi anyanyelven nevelô, illetve nevelô és oktató munkát végez;

 

47/1990. (IX. 15. ) Korm. rendelet a mûvelõdési és közoktatási miniszter feladat- és hatáskörérõl

4. § A mûvelôdési és közoktatási miniszter

a) ellátja a nemzeti és etnikai kisebbségek anyanyelvû oktatásával, kultúrájuk ápolásával kapcsolatos állami feladatok központi irányítását,

b) közremûködik a Magyar Köztársaság területén élô nemzeti és etnikai kisebbségek, valamint az anyaországok közötti oktatási és kulturális kapcsolatok fenntartásában,

 

19/1995. (XII. 13. ) BM rendelet a rendõrségi fogdák rendjérõl

2. § (8) A fogvatartott a fogdába történô befogadásakor jogosult anyanyelvén, vagy az általa ismert más nyelven írásban, ha indokolt, szóban megismerni

a) jogait és kötelességeit, azok gyakorlásának módját,

b) a fogda napirendjét,

c) a panasz és a kérelem elôterjesztésének módját,

d) a fegyelmi vétségeket, a kiszabható fegyelmi fenyítéseket, azok idôtartamát, a jogorvoslat lehetôségeit.

19. § (2) Az írásos napirendet a mindenkori fogvatartott anyanyelvén vagy az általa értett más nyelven minden zárkában el kell helyezni.

27. § (1) Fegyelmi vétséget követ el és fegyelmi fenyítéssel sújtható az a fogvatartott, aki jogszabályban meghatározott kötelezettségét vétkesen megszegi, más fogvatartottat kötelességszegésre hív fel, vagy jogaik gyakorlását, kötelezettségeik teljesítését akadályozza, így különösen:

a) befogadáskor kötelezô orvosi vizsgálatnak magát nem veti alá,

b) a fogda rendjét, napirendjét megszegi, vagy a többi fogvatartottat a fogdarend megsértésére hívja fel, illetôleg részt vesz a fogdarend csoportos megsértésében,

c) a többi fogvatartottat az étkezés csoportos megtagadására hívja fel,

d) a látogató fogadására, a levelezésre, a magánál tartható tárgyakra vonatkozó elôírásokat megszegi.

(4) A fegyelmi eljárást – az anyanyelv használata jogának biztosítása mellett – a fegyelmi vétségnek a fegyelmi jogkör gyakorlója tudomására jutásától számított 5 napon belül kell lefolytatni. Ennek során a határozat meghozatala elôtt a fegyelemsértôt meg kell hallgatni és meghallgatásról jegyzôkönyvet kell felvenni. A fegyelmi határozatot – a panaszjogról való tájékoztatással – ki kell hirdetni, és ennek megtörténtét a fegyelmi lapra kell rávezetni. A határozat egy példányát a fogvatartottnak kézbesíteni kell.

 

22/1994. (X. 21.) BM rendelet a választási munkacsoportok feladatairól

6.§ (3) A fegyelmi eljárásban a fogvatartott az anyanyelvét vagy az általa ismert más nyelvet használhatja, a fegyelmi eljárással kapcsolatos jogait és kötelezettségeit e nyelven jogosult megismerni.

 

11/1996. (X. 15.) IM rendelet a büntetés-végrehajtási intézetekben fogvatartottak fegyelmi felelõsségérõl

(3) A fegyelmi eljárásban a fogvatartott az anyanyelvét vagy az általa ismert más nyelvet használhatja, a fegyelmi eljárással kapcsolatos jogait és kötelezettségeit e nyelven jogosult megismerni.

 

20/1992. (VII. 21.) KHVM rendelet a közúti jármûvezetõk képzésérõl, vizsgáztatásáról és szakképesítésérõl

(3) Az írásbeli vizsga helyett a vizsgabizottság vezetôjének engedélye alapján szóbeli vizsgát tehet az, aki:

a) a magyar nyelvet nem anyanyelvi szinten beszéli, illetôleg érti;

 

5/1978. ( XII. 12.) KM rendelet a könyvtári rendszer szervezetérõl és mûködésérõl

VIII. A nemzetiségi alapkönyvtárak

22. § A nemzetiségi lakosság anyanyelvi irodalommal való ellátását segítô nemzetiségi alapkönyvtárak (R. 26. §) körét és mûködési területét az 5. számú melléklet tartalmazza.

23. § A nemzetiségi alapkönyvtár

a) állományt alakít ki az adott nemzetiség nyelvén írt gyermek- és szépirodalomból, a szakirodalmi mûvekbôl és folyóiratokból, továbbá a bármely technikai eljárással készült egyéb könyvtári dokumentumokból,

b) könyvtári állományát helyben használat, kölcsönzés, könyvtárközi kölcsönzés, valamint letét útján az olvasók rendelkezésére bocsátja,

c) az anyanyelvi irodalomban való tájékozódást szakmai-módszertani tanácsadással segíti,

d) a könyvtári dolgozók részére szakmai tanfolyamokat szervez,

e) segíti az oktatási és a közmûvelôdési intézmények munkáját,

f) szakmai és kiadványcsere kapcsolatokat tart fenn külföldi könyvtárakkal.

24/1997. (VI. 5.) MKM rendelet az alapmûveltségi vizsga vizsgaszabályzatának kiadásáról

Az alapmûveltségi vizsga tantárgyai és vizsgarészei

3. § (1) A vizsgázónak legalább hat – három kötelezô és három választott, a nemzeti, etnikai kisebbségi oktatásban résztvevôknek négy kötelezô és kettô választott – vizsgatantárgyból kell számot adni tudásáról. A választható tantárgyakat – ha a vizsgaszabályzat másképp nem rendelkezik – a megadott tantárgycsoportokból kell kiválasztani (a továbbiakban: kötelezôen választható tantárgyak).

(2) A kötelezô vizsgatantárgyakból – ha a vizsgaszabályzat másképp nem rendelkezik – minden vizsgázónak számot kell adni a tudásáról. A kötelezô vizsgatantárgyak a következôk:

a) magyar nyelv és irodalom (írásbeli és szóbeli),

b) matematika (írásbeli),

c) történelem és társadalmi ismeretek (írásbeli és szóbeli),

d) anyanyelv (nemzetiségi nyelv) és irodalom a nemzeti, etnikai kisebbségi iskolai oktatásban résztvevônek (írásbeli és szóbeli).

(9) A nemzeti, etnikai kisebbségi nyelvû alapmûveltségi vizsgán – beleértve az anyanyelv (nemzetiségi nyelv) és irodalom vizsgatantárgyat – legalább két vizsgatantárgyból a nemzeti, etnikai kisebbség nyelvén kell vizsgázni.

21. § (1) A vizsgázónak az írásbeli feladatok megválaszolásához rendelkezésre álló maximális idô vizsgatantárgyanként

a) hatvan perc,

b) nemzeti, etnikai kisebbség nyelve, illetve célnyelv használata esetén, kilencven perc,

c) magyar nyelv és irodalom, valamint nemzeti, etnikai kisebbségi anyanyelv és irodalom vizsgatantárgy esetén, kilencven perc.

 

3/1980. (X. 25.) MM rendelet az idegen nyelvtudás igazolására rendszeresített állami nyelvvizsgáról

1.§ (2) Akinek az anyanyelve nem magyar, a magyar nyelvbôl mint idegen nyelvbôl tehet vizsgát.

 

1012/1992. (III. 11.) Korm. határozat a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek oktatásának és mûvelôdésének helyzetérôl és fejlesztésének feladatairól

1. A nemzeti és etnikai kisebbségek igényeire alapozva változtatni kell a jelenlegi nevelésoktatási intézmények tartalmi tevékenységén; a nemzeti kisebbségek nevelésoktatási intézményeinél a kétnyelvû és az anyanyelvi intézmények javára.