NEMZETI ÉS ETNIKAI KISEBBSÉGI HIVATAL
2002. szeptember 30.
TARTALOM
I. Bevezetõ gondolatok ("történeti" elõzmények)
II. A szabályozás terjedelme
1.) Új törvény vagy "csak" törvénymódosítás?
2.) Nektv-módosítás vagy az egész kisebbségi joganyag módosítása, avagy mit értünk kisebbségi joganyagon?
III. Fõbb szabályozási feladatok
A) Az anyagi és a választójogi eljárási jogi szabályok külön törvényben történõ megjelenítése
B) Az Ötv. alkalmazandó rendelkezéseinek a Nektv-be történõ beépítése
C) A Nektv. Ötv-szabályozástól eltérõ rendelkezései
IV. Egyéb kérdések
A) Kisebbségekkel kapcsolatos alapfogalmak
B) A Nektv. személyi hatálya
C) A pénzügyi feltételrendszerrõl általában
D) Kisebbségi parlamenti képviselet kérdése
E) A MNEKK szabályozása
F) Az eskü
G) Csorbíthatja-e a Tervezet a meglévõ kisebbségi jogokat, különös tekintettel a nyelvhasználati jogokra
H) A kapcsolódó joganyag áttekintése
Elõzetes koncepció
a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: Nektv.) módosításának javasolt, illetõleg meghatározandó sarokpontjairól
Megjegyzés: Az anyag csak érinti a kisebbségi önkormányzatok választásának, illetõleg a kisebbségek parlamenti képviseletének problémakörét.
I.
Bevezetõ gondolatok
("történeti" elõzmények)
A Nektv-módosítási kísérletek történetének legutolsó fejezete 1998. október 21. napján kezdõdött. A Magyar Országgyûlés Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának (a továbbiakban: Bizottság" A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény módosítását elõkészítõ ad hoc bizottsága (a továbbiakban: ad hoc bizottság) ekkor tartotta meg alakuló ülését. 1999. év elején az ad hoc bizottság 3 témakört emelt ki, mint a bizottságban résztvevõ szakértõk (illetve felkért más szervek szakértõi) által véleményezendõ fõbb kérdéseket.
A három témakör:
1.) a választási rendszer, kisebbségek parlamenti képviselete, regisztráció kérdése;
2.) a kisebbségi önkormányzatok szervezete, jogállása, pénzügyi technikája;
3.) a kisebbségi önkormányzatok feladat-és hatásköre.
1999. tavaszán az addigi eredmények összefoglalásra kerültek egy ún. kéthasábos normaszöveg-tervezetben. Az ad hoc bizottság a továbbiakban tárgyalt a regisztráció kérdésérõl, kapcsolódó témaként a jelölõgyûlés lehetséges intézményérõl - s bár e tárgyakban született néhány szakértõi anyag -, a kérdés anélkül került le a napirendrõl, hogy érdemben döntés, állásfoglalás született volna. Mindez azt jelentette, hogy a Nektv. személyi hatályát illetõen nem születhet (és nem született) "markáns" módosítási javaslat. Ez idõben készültek el a kisebbségek parlamenti képviseletére, illetve ennek erõsen kompromisszumos változatára, a "parlamentközeli" képviseletre vonatkozó szakértõi anyagok, javaslatok is. Ezekrõl sem született ad hoc bizottsági érdemi döntés, a parlamenti képviselet kérdése így anélkül került le a napirendrõl, hogy a Nektv. által kilátásba helyezett külön törvényre szakmai javaslat (normaszöveg) született volna. A Nektv-módosítás normaszöveg-tervezete év végére került az ad hoc bizottság elé. Ez az anyag nem tartalmazta a választójogi szabályokat, és csak vázlatosan bontotta ki a pénzügyi, oktatási és kulturális fejezeteket.
A 2000. év tavaszán tovább folytak az egyeztetések a Nektv. módosításáról, illetve a kisebbségi önkormányzati képviselõk választásáról szóló 2 törvénytervezetrõl. (Az elsõ az igazságügy-miniszter, a második a belügyminiszter gondozásába "került".) Ezzel az ad hoc bizottság befejezte elõkészítõ munkáját. A 2 tervezetet a Bizottság 2000. június 7-én megtárgyalta, majd tárca- és frakcióegyeztetésre bocsátotta.
Az országos kisebbségi önkormányzatok 2000. július 26-ai dátummal egybehangzó véleményt fogalmaztak meg a választójogi törvénytervezetrõl: azzal "sem koncepciójában, sem tartalmában sem pedig konkrét megfogalmazásaival" nem értettek egyet. Az egyeztetések tovább folytatódtak, majd 2001. október 29-én az ad hoc bizottság újratárgyalta a két tervezetet, ezután azt ismét a Bizottság elé terjesztette.
2001. november 20-ai ülésén a Bizottság úgy döntött, hogy a tervezeteket önálló indítványként benyújtja a Parlamentnek. (2000. november 21-én e döntésnek megfelelõen a két törvényjavaslat napirendre tûzését és tárgyalását kérte az Országgyûléstõl).
Megjegyzés: A fenti bevezetõben említett Nektv. módosítás-tervezet a következõkben "Tervezet" néven szerepel.
II.
A szabályozás terjedelme
1.) Új törvény vagy "csak"
törvény-módosítás?
A kérdés megválaszolásakor azt kell mérlegelni, arról kell dönteni, hogy a
hatályos szabályozás igényel-e olyan mértékû változtatást, amelyen egyaránt
értendõ az alapvetõ kérdések megváltoztatása (az eredeti jogalkotói szándék
minõségi megváltoztatása) és/vagy a részletkérdések olyan mértékû
megváltoztatása (mennyiségi változtatás), amely nem koncepcionális okokból, hanem
technikai okokból igényli az új törvény megalkotását. A Tervezet abból kiindulva,
hogy az 1994. évben létrejött kisebbségi önkormányzati rendszer alapvetõen
beváltotta a hozzá fûzött reményeket, az 1993. évben megalkotott kisebbségi
törvényt csak módosítani kívánta, de ugyanakkor ún. átfogó módosítási céllal.
A tervezet készítésével párhuzamosan a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok
országgyûlési biztosa J/2259/2000. számú Beszámolója mellékleteként az
Országgyûlésnek benyújtotta a "Törvénytervezet a magyarországi nemzetiségek
jogairól" címû javaslatát.
2.) Nektv-módosítás vagy az egész kisebbségi joganyag
módosítása, avagy mit értünk kisebbségi joganyagon?
A legutolsó szabályozási kísérlet egy ideig a kisebbségi joganyag átfogó
felülvizsgálatáról beszélt, sõt felmerült a kisebbségi joganyag kódexbe
foglalásának gondolata is. Az elkészült két Tervezet végül a Nektv.
módosításáról, illetve a kisebbségi önkormányzati képviselõk választásáról
szóló 2 törvény megalkotására "szorítkozott". Ennek oka részben az volt, hogy
az ad hoc bizottság által szakértõi szinten megfogalmazott fõbb kérdésekre nem
születtek egyértelmû válaszok, értve ezalatt a politikai akarat megfogalmazásának
hiányát, de ugyanilyen akadály rejlett a "kisebbségi joganyag" fogalomkörében
is.
Hogyan értendõ ez utóbbi kijelentés? Kisebbségi joganyagon - kezdve az Alkotmány rendelkezésein, folytatva egészen a törvényi felhatalmazásra alkotott alacsonyabb szintû jogszabályok által megfogalmazott rendelkezésekig -, minden olyan jogszabály értendõ, amelynek hatálya a valamely nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó személyre, ezek közösségeire, szervezeteire kiterjed. Ez a talán nem vitatható követelmény egyszerûen teljesíthetõ - és a teljesülés azonnal látható is - azzal a jogalkotói technikával, amellyel az adott jogszabály expressis verbis kiterjeszti hatályát a helyi és/vagy országos kisebbségi önkormányzatokra. Ha azonban csak helyi önkormányzatokról beszél, akkor mindjárt felmerül a "megfelelõ alkalmazás" problematikája. (Lásd késõbb az önkormányzati törvény és a Nektv. közti kapcsolatot!) Ennél a jogalkotási megoldásnál a jogalkalmazónak már gondosan mérlegelnie kell, hogy vajon a jogalkotói szándék szerint az adott rendelkezés alkalmazandó-e a helyi, illetve országos kisebbségi önkormányzatokra.
Összegezve: az tehát, hogy pontosan mely jogszabályok képezik a kisebbségi joganyagot, nagyon nehezen dönthetõ el. (A kisebbségi joganyag kódexbe foglalása ezért eléggé kilátástalannak tûnik.)
A probléma egyébként az Alkotmányból eredeztethetõ, már ott kérdéses, hogy "A helyi önkormányzatok" címû IX. fejezet vonatkozik-e, (ha igen, mennyiben vonatkozik) a helyi kisebbségi önkormányzatokra. A kérdés ugyanakkor feltétlenül megválaszolandó lenne, hiszen itt dõl el - az Alkotmány rendelkezéseinél -, hogy a helyi önkormányzatokra vonatkozó szabályok "megfelelõ alkalmazása" mit kell, hogy jelentsen. Szintén Alkotmány-függõ - az Alkotmány 44. §-a alkalmazhatóságának függvénye -, hogy a kisebbségi önkormányzati választások esetében a kezdeményezés intézménye jogszerû-e, illetve eldönthetõ-e választójogi eljárási jogszabályban, hogy mikor kerül sor a választások kezdeményezéstõl függetlenül (automatikusan) történõ kiírására és mikor van szükség megfelelõ számú és feltételnek megfelelõ kezdeményezésre a választások kiírásához. További kérdés, hogy a 68. § ("A nemzeti és etnikai kisebbségek helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre.") rendelkezései kapcsolódnak-e - ha igen, akkor hogyan - a IX. fejezethez, gondolva itt újra a "kezdeményezés"-re, illetve a "létrehozhatóság"-ra. De felmerülhet itt az is, hogy az országos szintû önkormányzatok hogyan kapcsolhatóak (kapcsolhatóak-e) a helyi szinthez, tehát mennyiben közelíthetõek a helyi önkormányzati rendszerhez, esetleg integrálhatóak-e a rendszerbe?
Alapos elemzésre és értelmezésre szorul a Nektv. "A kisebbségek önkormányzatai" címû IV. Fejezete végén helyet kapó 24. § is, mely így rendelkezik: "A kisebbségi települési önkormányzatokra, valamint a helyi kisebbségi önkormányzatokra - ha e törvény másként nem rendelkezik - a helyi önkormányzatokról szóló törvény rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni.". A "megfelelõen" kitétel értelmezésekor arra is tekintettel kell lenni, hogy a Nektv. IX. Fejezetének (rendkívül fontos, hogy itt már a törvény záró rendelkezéseirõl van szó!) 63. §-a így szól: "A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény és más, a helyi önkormányzatokra vonatkozó jogszabályok rendelkezéseit e törvény szabályaival összhangban kell alkalmazni.". Ez utóbbi idézet legalább két ponton eltérõ rendelkezést tartalmaz a 24. §-hoz képest: egyfelõl az országos önkormányzatokra is vonatkozik, másfelõl a helyi önkormányzatokról szóló, módosított 1990. évi LXV. törvényen (a továbbiakban: Ötv.) túl valamennyi, a helyi önkormányzatokra vonatkozó jogszabályt felemlíti. (Van még egy említendõ eltérés, mérlegelendõ, hogy van-e különbség a megfelelõ alkalmazás és az összhangban történõ alkalmazás között!?)
Az Alkotmány és a Nektv. fentiekben felhívott rendelkezései mellett az Ötv. néhány rendelkezése is felsorakozik, mint értelmezendõ rendelkezés: Az Ötv. külön fejezetet szentel a kisebbségi önkormányzatoknak (X/A.). Ennek 102/A. §-a úgy szól, hogy az Ötv. rendelkezéseit a Nektv. alapján létrejött helyi kisebbségi önkormányzatok mûködésére az ebben a fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Ha ehhez a rendelkezéshez hozzá vesszük a Záró rendelkezések 103. § (2) bekezdését ("A 33/A. és 33/B. §-ok alkalmazásában a polgármesteren az alpolgármestert, a megyei közgyûlés elnökét, alelnökét, a fõpolgármestert, a fõpolgármester helyettesét is érteni kell..."), elég nehezen válaszolhatjuk meg például azt a kérdést, vajon megszüntethetõ-e a helyi kisebbségi önkormányzati elnöki tisztség - ugyan úgy, ahogyan a polgármesteré is - a testület kezdeményezésére, soron kívüli bírósági ítélettel? Tekintve, hogy ezt a kérdést elég sûrûn fogalmazzák meg a helyi kisebbségi önkormányzatok, fontos lenne a bizonyosság!
Összefoglalva: csak a fenti kérdések megválaszolása, ellentmondások feloldása után van értelme a törvénymódosítás megkezdésének, vagy azon döntés meghozatalának, hogy új törvényt kell-e alkotni. Elõször ugyanis azt kell eldönteni, hogy a helyi kisebbségi önkormányzati rendszer része marad-e a helyi önkormányzati rendszernek, illetve most mennyiben része, mennyiben önálló része és ehhez a rendszerhez hozzákapcsolódik-e, hogyan kapcsolható és kapcsolható-e az országos önkormányzati rendszer?
Ha a mérlegelés eredménye az, hogy elégséges a Nektv. átfogó módosítása, meg kell határozni a helyi, helyi kisebbségi, középszintû kisebbségi és országos kisebbségi önkormányzatok kapcsolódási pontjait úgy, hogy az önkormányzatiság lényege ne tûnjön el, hogy valamennyi önkormányzat-típus önállósága biztosított legyen. A jelen javaslat a továbbiakban errõl szól.
III.
Fõbb szabályozási feladatok
A) Az anyagi és a választójogi eljárási jogi szabályok külön törvényben történõ megjelenítése:
Az Alkotmány - az elõzõekben már idézett 68. § (4) bekezdésében - lehetõvé teszi a helyi és országos (kisebbségi) önkormányzatok létrehozását. A 68. § (5) bekezdése értelmében a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól külön (ún. kétharmados) törvény szól. Ez a törvény a hatályos szabályozási megoldás szerint anyagi és eljárási jogi szabályokat egyaránt tartalmaz.
Jogalkalmazói szempontból (a hatályos szabályozás a kisebbségi önkormányzati választások joganyagát az Alkotmányon kívül három törvényben és több alacsonyabb szintû jogszabályban jeleníti meg), a legutolsó javaslat szerinti szerkezeti megoldás áttekinthetõnek tûnik. (A Nektv-módosítás tervezete csak anyagi jogi szabályokat tartalmaz, a kisebbségi önkormányzati képviselõk választásáról szóló törvény tervezete pedig összefogja a helyi kisebbségi és az országos kisebbségi választások valamennyi eljárási szabályát).
Miután mindkét törvény kétharmados, ez a jogtechnikai megoldás alkalmas arra, hogy az Alkotmánnyal összhangban, egyúttal áttekinthetõ módon tartalmazza az alapvetõ kisebbségi jogokat (külön az anyagi és külön az eljárási jogokat).
B) Az Ötv. alkalmazandó rendelkezéseinek a Nektv-be történõ beépítése:
A Nektv. 24. és 63. §-ából adódó értelmezési nehézségeket kiküszöbölendõ, a Tervezet azon szabályozási elképzelése, miszerint az Ötv. "megfelelõen", illetve "összhangban" alkalmazandó rendelkezései kerüljenek a Nektv-ben megjelenítésre - megtartandó gondolat. Ezt az elképzelést a Tervezet a kisebbségi önkormányzati testület szervezeti felépítése, mûködése, a tisztségviselõk jogállása (ide nem értve az összeférhetetlenségi kérdéseket), díjazása tekintetében alapvetõen megjeleníti, s talán csak abból a szempontból vizsgálandó felül, hogy nem bonyolítja-e túl az adott esetben nagyon is egyszerû (3 fõs) szervezet életét.
C) A Nektv. Ötv-szabályozástól eltérõ rendelkezései:
1.) A kisebbségi önkormányzatok fajtái: ennél a tárgynál tulajdonképpen a megyei (közép) szint megteremtésének kérdésében kell dönteni. A megyei (közép) szint mellett szól az az ûr, ami jelenleg a helyi kisebbségi önkormányzatok és az országos kisebbségi önkormányzatok között nem vitásan jelen van, továbbá a tény, hogy jelenleg is mûködnek területi (regionális szintû) szervek a helyi és az országos szint között. Ellene szól azonban az, hogy tényleges feladat- és hatáskör nélkül egy szervezet létjogosultsága több mint kérdéses, már pedig ilyen tényleges feladat- és hatáskör telepítésével a Tervezet adós maradt. A helyi önkormányzat által a megyei kisebbségi önkormányzatnak (ez utóbbi kezdeményezésére) kötelezõen átadandó feladat- és hatáskör a Tervezetbe nem került beépítésre. Bár volt ilyen javaslat, ilyen kötelezettséget csak az országos kisebbségi önkormányzat irányában keletkeztet.
A Tervezet kisebbségi önkormányzati fajtaként határozza meg az országos kisebbségi önkormányzatot, ezzel a besorolással elõre jelezve, hogy az önkormányzati rendszer részének tekinti az országos kisebbségi önkormányzatokat. A rendszertani elhelyezésen túl a Tervezet érdemben is csökkenti - de nem szünteti meg - azokat a különbségeket, amelyeket a Nektv. eredetileg megteremtett. (Egyelõre csak egy-egy példa az integrálási szándékra és egyidejûleg a helyi (kisebbségi) önkormányzattól eltérõ szabályozásra: az országos önkormányzat a helyi kisebbségi önkormányzat mellett egyetértési jogot gyakorol önkormányzati feladat- és hatáskör átvétele esetén; gazdálkodása eltérõ módon szabályozott - szigorúbban, mint a helyi kisebbségi önkormányzatok gazdálkodása.). Ugyanakkor a tervezet nem kezeli azt a de facto kialakult helyzetet amely a helyi és az országos önkormányzatok között létezõ feladat- és hatáskör különbségbõl ered. Ezt a kérdést a jövõbéli szabályozásnak az Ötv-vel analóg módon kellene megoldania, gondolva arra, hogy bár az önkormányzatok közötti alá-fölérendeltséget a törvény tiltja, ezzel együtt például a helyi önkormányzati rendszerben a fõvárosi önkormányzatnak is vannak plusz jogosítványai a fõvárosi kerületi önkormányzatokkal szemben.
2.) A kisebbségi közoktatási és kulturális intézmények intézmény fenntartói jogának átadás-átvétele: Ennél a témánál a feladat- és hatáskör meghatározásból, illetve ennek az Ötv-beli szabályozásából kell kiindulni. Az önkormányzati feladat- és hatáskör lehetséges címzettjeirõl, gyakorlásáról, telepítésérõl, átruházásról az Ötv. több helyen is rendelkezik. Ezek például olyan szabályok, amelyek úgymond megfelelõen alkalmazandóak a helyi kisebbségi önkormányzatokra, tekintettel persze az Ötv. X/A. Fejezetére, mely konkrét rendelkezést tartalmaz a helyi és helyi kisebbségi önkormányzat közti feladat- és hatáskör átruházására, illetõleg magára a Nektv-re, mely szintén tartalmaz - az Ötv-tõl eltérõ - rendelkezéseket. A Tervezet a kisebbségi önkormányzatok feladat- és hatáskörével - a kitûzött célnak megfelelõen - kiemelten foglalkozik, külön a helyi, külön a területi (megyei) és külön az országos szintnél.
Figyelemmel arra, hogy az Ötv. alapján már korábban is volt mód arra, hogy a helyi önkormányzat hatáskört ruházzon át a helyi kisebbségi önkormányzatra, a Tervezet a gyakorlati alkalmazást elõsegítendõ, részletesen szabályozta a hatáskör átruházásának feltételeit.
Eredetileg volt olyan elképzelés is, amely szerint minden kisebbségi önkormányzati szint esetében lehetõség nyílott volna az ún. kötelezõ (az átadót kötelezõ!) hatáskör-átadásra, az országos önkormányzat olyan fajta garanciavállalásával, amellyel, mint az átadó és átvevõ mellett álló harmadik fél, a feladatellátás folyamatosságát biztosítandó, végsõ esetben átvenné, tovább vinné a feladatot.
A Tervezetbe egy másfajta elképzelés került: eszerint az országos önkormányzat egyetértésével vonhatja vissza átvevõtõl az átadott feladatot a helyi önkormányzat, akkor, ha annak ellátása nehézségekbe ütközik. Az országos kisebbségi önkormányzat vonatkozásában (tehát csak az országos szintnél) a feladat átadása (szintén átadói oldalról) kötelezõ lehet, meghatározott feltételek teljesülése esetén.
A Tervezet ezen rendelkezései átgondolandóak, mind a helyi önkormányzati, mind pedig a helyi kisebbségi önkormányzati jogokra figyelemmel, és tekintettel az ellátandó feladatra is, tehát arra, hogy a feladatellátás folyamatossága, kiegyensúlyozott színvonala nem kerülhet veszélybe.
A Tervezet külön kezeli az intézményfenntartói jog átadását (csak az oktatási és kulturális intézmények esetén merül fel). A Tervezet ezen intézményfenntartói jog átadására vonatkozó szabályai átgondolandóak! Ezek a szabályok és a hatáskörátadásra vonatkozó szabályok - a Tervezeten belül - nélkülözik az összhangot, s ugyanakkor párhuzamosan szabályoznak a közoktatási törvénnyel. (Ezt bizonyítandó, egy kérdés: mit tesz a helyi önkormányzat, ha az országos önkormányzat nem a gimnázium intézményfenntartói jogát kívánja átvenni, hanem magát a kisebbségi közoktatási feladatot, hivatkozva a Tervezet 14. §-a által módosított 37. § (2) bekezdésére? Eszerint ugyanis: "A helyi önkormányzat képviselõ-testülete a feladat- és hatáskörét - a hatósági, valamint a közüzemi szolgáltatásokkal összefüggõ feladat- és hatáskörök kivételével - az országos önkormányzat testületére, annak kezdeményezésére külön megállapodás alapján köteles átruházni abban az esetben, ha a kezdeményezõ önkormányzat az átruházott feladat- és hatáskörében eljárva kisebbségi közügyet lát el, és a feladat ellátásához a jogszabályban meghatározott feltételeket biztosítani tudja.". És mindehhez hogyan illeszkedik a közoktatási törvény szerinti közoktatási megállapodás?)
Tekintettel arra, hogy mind az oktatási mind a kulturális igazgatás rendelkezik saját ágazati törvénnyel, s a közoktatási törvény nagyon részletesen szabályozza többek között az oktatási intézmények mûködésével kapcsolatos kérdéseket, ezeket a szabályokat kellene áttekinteni, módosítani, vagy csak megalkotni hozzá a szükséges végrehajtási szabályokat. A kulturális igazgatási területen viszont részletes szabályozásra van szükség, de ez is elhelyezhetõ az ágazati törvényben.
A Nektv-ben az intézmény-alapítási jog deklarált, s ezzel - a többen a kevesebb elve alapján - a meglévõ intézmény átvétele is. Ami hiányzik, az az átvétel és a legalább azonos színvonalú továbbmûködtetés pénzügyi feltételeinek megteremtése (elvileg és gyakorlatilag is).
3.) Az országos kisebbségi önkormányzatok gazdálkodása:
Számos kritika érte a Tervezet rendelkezéseit, amelyek a helyi és helyi kisebbségi önkormányzati gazdálkodásra vonatkozó szabályoknál szigorúbb szabályokat tartalmaznak.4.) Az országos kisebbségi önkormányzatok szervezeti felépítése, hivatali szervezet, munkavállalók jogállása:
Az ellátandó feladatok nem kevés szakmai követelményt támasztanak. A szakmai követelmények megléte és ezek pénzügyi feltételei biztosításának hiánya olyan ellentmondás, amely megoldásra vár. (Gondolni kell itt a megnövekedõ feladatokra, a gazdálkodási szabályok megváltozására, bizonyos feladatok ellátásához kapcsolódó szakmai követelményekre és az állami ellenõrzésre is!5.) Az országos kisebbségi önkormányzatok törvényességi ellenõrzése:
A Tervezet az országos kisebbségi önkormányzatok törvényességi ellenõrzését a helyi önkormányzatok és helyi kisebbségi önkormányzatok törvényességi ellenõrzésének rendszerében képzeli el, tehát a közigazgatási hivatalok útján. Egyes javaslatok szerint az országos önkormányzatok fölött a székhely szerint illetékes ügyészség gyakorolna törvényességi felügyeletet.
IV.
Egyéb kérdések
A) Kisebbségekkel kapcsolatos alapfogalmak:
A tervezet elképzelése jó, de pontosítandó. A kisebbségi intézmény fogalmát
például számos kritika érte.
B) A Nektv. személyi hatálya:
Az alcím, bár az "Egyebek" közt kerül elhelyezésre, vastagbetûs megjelenítést
igényel. Az itt rögzítendõ megállapítások, felvetések hivatottak kezelni a
Nektv-módosítás egyik fõ célját, a választási visszaélések kiküszöbölését.
A bevezetõ részben már felmerült a személyi hatály kérdése, összefüggésben a
regisztrációval, illetve a jelölõgyûlés intézményével, mint a személyi hatály
"kezelésének" lehetséges jogi eszközeivel. Mind a regisztráció, mind pedig a
jelölõgyûlés intézménye képezheti további egyeztetések tárgyát. Megjegyzendõ,
hogy míg az elõbbi alapvetõ jogok újragondolását jelenti, s szabályozására
minimálisan a Nektv-ben kerülhet sor (bár az sem zárható ki, hogy az Alkotmány
módosítását is igényli), addig az utóbbi mint választójogi intézmény a
kisebbségi önkormányzati választásokról szóló törvénybe illeszthetõ.
Anélkül, hogy a regisztráció és jelölõgyûlés mellett vagy szemben érveket sorakoztatna fel jelen anyag, megvizsgálja annak lehetõségét, hogy a Tervezet személyi hatállyal kapcsolatos javaslata megoldást jelent-e, vagy legalább is részmegoldást, illetve hogyan lehetne új jogintézmény bevezetése nélkül pontosítani és végrehajtani a személyi hatállyal kapcsolatos rendelkezéseket.
A Tervezet vonatkozó rendelkezései vitathatóak, ugyanis a 4. és 5. §-sal a Nektv. eredeti 1. § (1) bekezdését és 5. § (2) bekezdését a következõképpen egészíti ki, illetve módosítja: "A magát valamely kisebbséghez tartozónak tekintõ egyén kisebbségi joggyakorlását törvény az egyén kisebbséghez tartozásáról szóló nyilatkozatához kötheti." Ezt a gondolatot a kisebbségek részérõl érte kritika, ugyanakkor nem vethetõ el annak mérlegelése nélkül, hogy a hatályos joganyag, sõt nem csak joganyag, hanem intézményi belsõ szabályozás is elõírja bizonyos juttatás, kedvezmény biztosításának feltételeként a kisebbséghez tartozásról szóló nyilatkozat csatolását, sõt igazolás csatolását is. Mindennek ismeretében garanciális jelentõségû annak rögzítése, hogy csak törvény kötheti valamely jog biztosítását elõzetes nyilatkozattételhez (igazolás!?), de indokolt lehet azzal kiegészíteni, hogy alapvetõ jog lényeges tartalmát e törvény nem korlátozhatja!
A Tervezet - "Valamely kisebbség képviseletét az a jelölt vállalhatja, aki e törvény mellékletében foglaltak szerint kinyilvánítja, hogy magát az adott kisebbséghez tartozónak vallja (Passzív választójog). A képviseleti jog csak egy kisebbség esetében gyakorolható." - rendelkezése a személyi hatály pontosítására irányuló igényt nem elégíti ki, az utolsó mondat pedig a hatályos joganyag alapján alkotmánysértõnek tûnik.
A személyi hatály pontosításakor kiindulópontként a Nektv. 1. § (2) bekezdése szolgálhat, amely felsorolja a kisebbség és tagjai azon ismérveit, amelyek a többségi társadalom tagjaitól a közösséget és az egyént megkülönböztetik. A Tervezet fenti rendelkezéseit egybevetve 6. §-ával, amely a Nektv. 7. § (1) bekezdése helyébe lépne, ellentmondást észlelt az Országos Horvát Önkormányzat, s javasolta hogy a joggyakorlás nyilatkozattételhez kötése kerüljön elhagyásra. A megoldás inkább abban látszik, hogy a jogszabály-elõkészítés során "nyilatkozattételre kötelezés", illetve a "jog gyakorolhatóságának feltételhez kötése" megkülönböztetésre kerüljön. A kisebbséghez tartozás kérdésében ugyanis senki nem kötelezhetõ nyilatkozattételre, mert ez alkotmánysértõ lenne. Ellenben feltétel tûzhetõ bizonyos jog gyakorolhatóságához (pld. passzív választójog gyakorlásánál, vagy valamely kisebbséghez való tartozáshoz kötött támogatás biztosításánál, stb. ...).
A bevándorlók aktív választójogának kérdése szintén a személyi hatály problematikájához tartozik: A Nektv. (2. §) személyi hatálya nem terjed ki a menekültekre, a bevándorlókra, a letelepedett külföldi állampolgárokra és a hontalanokra. A helyi önkormányzati képviselõk és polgármesterek választásáról szóló, módosított 1990. évi LXIV. törvény 2. §-a értelmében passzív választójoggal rendelkezik a Magyarországra bevándorolt nem magyar állampolgár (ha a magyar jog szerint nagykorú).
C) A pénzügyi feltételrendszerrõl általában:
A pénzügyi kérdések "vastagbetûs" megjelenítése nem igényel külön
indoklást. A szabályozás pénzügyi összefüggéseit ki kell munkálni,
költségvonzatát meg kell határozni és a megfelelõ szintû jogforrásban meg kell
jeleníteni, elkerülendõ egy olyan pénzügyminisztériumi javaslatot, amely a korábbi
módosítás-kísérlet folyamatában 2001. júliusában fogalmazta meg, hogy több
kérdésben elõzetes Kormány-állásfoglalás szükséges, ezek közül a legfontosabbak
a következõk:
1.) az országos önkormányzatok az államháztartás részét képezzék-e egyértelmûen, vagy államháztartáson kívüli társadalmi szervezetek maradjanak-e;
2.) a helyi önkormányzati rendszeren belülisége, avagy attól való függetlenedése erõsödjön-e a helyi kisebbségi önkormányzatoknak (az utóbbival az igazgatási költségek jelentõs növekedése jár, továbbá a helyi önkormányzatokról és az államháztartásról szóló törvény módosítását igényli);
3.) szükséges-e a megyei kisebbségi önkormányzati (közép) szint, ha igen meg kell jeleníteni kihatását a központi költségvetésre;
4.) finanszírozási szempontból pedig vizsgálandó, hogy a helyi önkormányzat akár kötelezõen, akár "önkéntesen" adja át közoktatási intézménye fenntartói jogát, a kisebbségi önkormányzatot ezt követõen megilletõ - országos mûködési kiadási szinten alapuló - kiegészítõ támogatás nem jelent-e túl vagy éppen alulfinanszírozást. E megoldás ugyanis teljesen figyelmen kívül hagyja az átadó helyi önkormányzat intézményi mûködéshez való kiegészítése mértékét. Ez a központi költségvetést mindenképpen többletköltséggel terheli, nem kötelezõ átadás esetén, túlfinanszírozáskor pedig a helyi önkormányzatra ró plusz terhet;
5.) a helyi önkormányzat és a helyi kisebbségi önkormányzat közti intézményfenntartó társulás intézményesítéséhez az önkormányzati, az államháztartási, továbbá a társulásokról szóló törvények módosítása szükséges;
6.) a helyi és helyi kisebbségi önkormányzat közti feladat-mozgásra vonatkozó szabályozást egyértelmûvé kell tenni, különös tekintettel az átadott vagyontárgyakra;
7.) az országos önkormányzatok által használt székházak tulajdonba adását megfontolásra javasolja;
8.) javasolja továbbá a külön helyszínen tartandó választások költségvonzatát megvizsgálni.
D) Kisebbségi parlamenti képviselet kérdése:
A hatályos Nektv. lehetõvé teszi a külön törvényben történõ szabályozást.
Elõzetes koncepciója külön készül.
E) A MNEKK szabályozása:
A Tervezet nem tesz javaslatot a konstrukció megváltoztatására. Dr. Kaltenbah Jenõ
törvény-tervezete érdemben változtatott a Közalapítvány "rendeltetését",
szerepét illetõen, úgyszintén az Országos Német Önkormányzat javaslata. A javaslat
szerint a Közalapítvány mûködése alapvetõen változna: a közalapítványi célok
megvalósítói az országos önkormányzatok lennének.
F) Az eskü:
A Tervezet nem tesz javaslatot a kisebbségi önkormányzati képviselõk
eskü-szövegére. kiindulási alapul a 2002. nyarán kidolgozott szövegjavaslatok
szolgálhatnak.
G) Csorbíthatja-e a Tervezet a meglévõ kisebbségi
jogokat, különös tekintettel a nyelvhasználati jogokra:
A feltett kérdésre generálisan természetesen "nem" a válasz. Ugyanakkor a
konkretizálás, pontosítás, taxálás stb. iránti igény mindig magában rejti a
korlátozás lehetõségét. Mindenképpen cél a nyelvhasználati jogok bõvítése, ezen
jog külön fejezetet érdemel a jövõbéli szabályozásban, különös tekintettel a
közigazgatási nyelvhasználat, nyelvgyakorlás kérdésében.
H) A kapcsolódó joganyag áttekintése:
A Pénzügyminisztérium javaslataiból is kiolvasható, hogy a Tervezet adós maradt a
kisebbségi joganyag teljes áttekintésével, holott az pld. a pénzügyi szabályokat
tekintve, nem egy ellentmondást rejt, avagy éppen joghézagot. Másfelõl a Tervezet 32.
§-a a Nektv. már említett 63. § (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezést
illeszti: "A törvényben nem szabályozott kérdésekben a kisebbségi
önkormányzatokra megfelelõen alkalmazni kell a helyi önkormányzatokra vonatkozó
szabályokat.".
Budapest, 2002. szeptember 30.
[Forrás: https://www.meh.hu/nekh/Magyar/3-torveny.htm; lementve: 2003. IV. 9.]