NEMZETI ÉS ETNIKAI KISEBBSÉGI HIVATAL

elnök

Tisztelt Uram!

Tájékoztatom arról, hogy a Kormány 2001/1078. (VII.13.) Korm. határozatával elfogadta a hosszú távú társadalom- és kisebbségpolitikai stratégiáról szóló vitaanyagot.

A vitaanyagból kiadványt készítettünk, melyet megküldtünk minden cigány kisebbségi önkormányzatnak, roma és nem roma szakembernek és roma civil szervezetnek.

Ezúton is kérem, hogy a továbbiakban közölt vitaanyaggal kapcsolatban észrevételeivel, javaslataival járuljon hozzá a végleges stratégia elkészítéséhez.

Kérem, hogy ezzel kapcsolatos észrevételeit, javaslatait mielõbb juttassa el a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalhoz a következõ címen, vagy e-mailon .

1133 Budapest, Pozsonyi u. 56.;

Telefax: 239-0009

E-mail: [email protected]

Tájékoztatom továbbá arról, hogy a társadalmi vita lebonyolítása során az országban több helyszínen nyilvános fórumot tartunk.

Segítõ együttmûködését ezúton is köszönöm.

Elõszó

A cigányság életkörülményeinek és társadalmi helyzetének javítására irányuló középtávú intézkedéscsomagról szóló 1047/1999. (V. 5.) Korm. határozat 4. pontja feladatul tûzte ki, hogy a cigányság társadalmi integrációjának elõsegítése, életkörülményeik, társadalmi helyzetük javítása érdekében, a Cigányügyi Tárcaközi Bizottság dolgozzon ki átfogó, tudományosan megalapozott, hosszú távú társadalom és kisebbségpolitikai stratégiát az Országos Cigány Önkormányzat bevonásával.

A hosszú távú roma stratégia célja, a Magyarországon élõ cigány lakosság társadalmi és gazdasági integrációja, a kisebbségi identitásuk megõrzéséhez szükséges feltételek egyidejû biztosítása. A hosszú távú stratégia egyik alapvetõ célja, a lehetõ legszélesebb körû társadalmi konszenzus kiépítése és fenntartása. Ennek érdekében társadalmi vitára bocsátom jelen vitaanyagot.

A hosszú távú roma társadalom- és kisebbségpolitikai stratégia irányelvei vitaanyagának elkészítését - melyet a Kormány 2001. május 26-ai ülésén fogadott el - több éves szakmai munka elõzte meg. A vitaanyag elkészítése során, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal a cigánysággal kapcsolatban készült tudományos kutatásokra, politikusok, országos- és helyi kisebbségi önkormányzati, helyi önkormányzati, civil szervezetek képviselõinek javaslataira, a szaktárcák hosszú távú stratégiával kapcsolatos irányelveire, prioritásaira, az Európa Tanács szakértõje által készített tanulmányokra, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Mûhelye által készített tudományos alapvetésekre támaszkodott. A stratégia az oktatás, a munkaerõ-piaci helyzet javítása, valamint a családjóléti kondíciók fejlesztése területén megjelölt ágazati prioritások mellett, további alapelveket fogalmaz meg.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy a stratégia érdekében tett kormányzati erõfeszítések Európában egyedülállóak. Így a romákat érintõ hosszú távú stratégiának kiemelkedõ belpolitikai jelentõsége mellett, nemzetközi vonatkozásai is rendkívül fontosak. A most lebonyolításra kerülõ vita során kell megkeresni minden kapcsolódási pontot, és a stratégia sikeres megvalósításához szeretném megnyerni a társadalom többségének támogatását is. Lényeges, hogy mindenki számára lehetõvé tegyük azt, hogy a stratégia tényleges alakítója legyen, ugyanakkor minden egyes embert, szervezetet, közintézményt szembesíteni kell az ebbõl következõ felelõsségvállalással is.

A hosszú távú cigányügyi stratégia kialakításával a magyar Kormány továbbra is céltudatos politikát kíván folytatni a roma kisebbség helyzetének javítása érdekében. A társadalmi vitát követõen a hosszú távú stratégiát a Kormány az Országgyûlés elé terjeszti deklarálva ezáltal, hogy a romákat érintõ problémák megoldása csak társadalmi közmegegyezésen, konszenzuson alapulva közös felelõsségvállalással valósulhat meg. Kérem ezért, hogy legyen cselekvõ részese a társadalmi vitának.

Dr. Dávid Ibolya igazságügy-miniszter

a hosszú távú roma társadalom- és kisebbségpolitikai stratégia irányelveit tartalmazó vitaanyag elfogadásáról és társadalmi vitájáról

A Kormány elfogadta a hosszú távú roma társadalom- és kisebbségpolitikai stratégia irányelveirõl szóló mellékelt vitaanyagot.

1. A Kormány megbízza a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalt, hogy szervezzen széleskörû (romákat és nem romákat egyaránt érintõ) társadalmi vitát a hosszú távú roma társadalom- és kisebbségpolitikai stratégia irányelveit tartalmazó vitaanyagról.

Felelõs: Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnöke

Határidõ: 2001. november 30.

2. A társadalmi vitát követõen véglegesíteni kell a hosszú távú roma társadalom- és kisebbségpolitikai stratégiát és elfogadásra az Országgyûlés elé kell terjeszteni.

Felelõs: igazságügy-miniszter

Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnöke

Határidõ: 2002. február 28.

 

Dr. Orbán Viktor s.k., miniszterelnök

Bevezetõ

1. A hosszú távú stratégia szükségességének indokai

1.2. A roma lakosság társadalmi helyzete

1.3. A roma kisebbség képviseleti tevékenységének megjelenése

1.4. A mindenkori középtávú kormányzati intézkedések és az ehhez kapcsolódó éves akciótervek folyamatos, szakszerû végrehajtása, továbbfejlesztése

2. A hosszú távú stratégia alapelvei

2.1. Társadalmi szolidaritás, méltányosság

2.2. Partnerség, felelõsségvállalás

2.3. Szubszidiaritás, helyi szintû fejlesztés

2.4. A roma kultúra értékeinek megõrzése, átadása

2.5. Emberi jogok tiszteletben tartása, tolerancia, a hátrányos megkülönböztetés tilalma

2.6. Nyilvánosság átláthatóság

2.7. Komplexitás, programharmonizáció

2.8. Forráskoncentráció, a programok folyamatos fenntartható-ságának finanszírozási garanciája

3. A stratégia prioritásai

3.1. A családok önfenntartó képességének erõsítése - ágazati prioritások

3.1.1. Oktatás

3.1.2. Munkaerõ piaci helyzet javítása

3.1.3. Családjóléti kondíciók fejlesztése

3.2. A társadalmi kohézió erõsítése - horizontális prioritások

3.2.1. A romák társadalmi kirekesztõdésének megelõzése, megakadályozása

3.2.2. A romák közéleti szerepvállalásának erõsítése

4. A hosszú távú stratégia kidolgozásának és megvalósításának eljárási módja

4.1. A stratégia irányelveirõl, prioritásairól szóló társadalmi vita lebonyolítása, a társadalmi vita során megfogalmazásra kerülõ javaslatok, elvárások összegzése, rendszerezése

4.2. Országgyûlési határozat - legitimáció

4.2.1. A hosszú távú stratégiát meghatározó országgyûlési határozat lehetséges tartalmi elemei

4.3. Monitorozás, értékelés

2. Nemzetközi környezet

2.1.A roma kisebbség Európában

2.2. Nemzetközi szervezetek és jogi keretek

2.3. Az Európai Unióhoz történõ csatlakozás követelményei, az Unió értékelése

A Magyar Köztársaság Kormánya a magyarországi roma lakosság társadalmi integrációjának elõsegítése érdekében hosszú távú stratégia kidolgozását határozta el.

A romák sorsának alakulása Közép-Kelet Európában és Magyarországon - az elkövetkezõ évtizedekben is - az egyik legsúlyosabb társadalompolitikai és kisebbségpolitikai kérdés.

A cigányság problémája hosszú idõ óta foglalkoztatja és gyakran megosztja a közéletet és magukat az érintetteket is. A problémák mély és szerteágazó okai gyakran képezik vita tárgyát, sok esetben az errõl való párbeszéd nyelvezetében sincs egyetértés.

A társadalomban jelenleg nincs konszenzus arra vonatkozólag sem, hogy milyen intézkedések szükségesek a cigányság helyzetének javítására.

A hosszú távú stratégia egyik alapvetõ célja egy ilyen, lehetõ legszélesebb körû konszenzus létrehozása és fenntartása.

Ennek érdekében széles körû társadalmi vitát kell szervezni a hazai cigány lakosság társadalmi integrációját elõsegítõ hosszú távú stratégia irányelveirõl. A társadalmi vita során lehetõséget kell biztosítani a nyílt, érdemi, alkotó párbeszédre.

A cigányság legitim testületeinek, elsõsorban az Országos Cigány Önkormányzatnak és a helyi cigány kisebbségi önkormányzatoknak fontos szerepet kell játszaniuk a társadalmi vitában. A demokratizálási folyamatnak azonban még ennél is szélesebbnek kell lennie, az nem szûkülhet le az állami intézmények és a cigányság közötti együttmûködésre, hanem ki kell terjednie a társadalom egészére.

A vita során meg kell keresni minden kapcsolódási pontot, így elsõsorban az országgyûlési képviselõket, az Országos Cigány Önkormányzatot, a megyei közgyûlések, a települési és a cigány kisebbségi önkormányzatok, és a civil szervezetek képviselõit. A stratégia sikeres megvalósításához meg kell nyerni a társadalom többségének támogatását is, amely nélkül a kölcsönös elõítéletek csökkenése sem remélhetõ. Mindenki számára lehetõvé kell tenni, hogy a stratégia tényleges alakítója legyen, minden egyes embert, szervezetet, közintézményt szembesíteni kell azonban az ebbõl következõ felelõsségével is.

A társadalmi vitát követõen a végleges hosszú távú stratégiát az Országgyûlésnek kell elfogadni, deklarálva ezáltal, hogy a romákat érintõ problémák megoldása csak társadalmi közmegegyezésen, konszenzuson alapulva, közös felelõsségvállalással valósulhat meg.

A cigány lakosság helyzetének jelentõs változása csak hosszú távon érhetõ el, melynek során a legnagyobb felelõsséget az államnak, a közhatalom képviselõinek kell vállalniuk. A stratégia sikeres megvalósítása érdekében az állam felelõssége mellett a cigány lakosság, valamint az egész társadalom érdekeltségét és felelõsségét is hangsúlyozni kell. Az érintett szereplõk felelõssége eltérõ mértékû, aszimmetrikus. A roma közösségek és képviselõik felelõsségének növekedéséhez elengedhetetlenül szükséges a társadalmi szolidaritás erõsödése és tényleges lehetõségeik bõvülése. A szolidaritás növekedésének eredményeként megfelelõ feltételekkel és kompetenciákkal rendelkezhetnek saját sorsuk irányításához.

A stratégia létrehozására irányuló döntésével a Magyar Kormány vállalja a romákkal szemben diszkriminációt és igazságtalanságokat okozó konkrét, egyedi jelenségek orvoslását.

Magyarországon az elmúlt évtized társadalmi fejlõdésének eredményeként megvannak annak a feltételei, hogy a stratégia sikert érjen el a közhatalmi, a roma és nem roma szereplõk közös közremûködésével, felelõsségével. A stratégia megvalósítása során a magyar demokráciának szüksége van az európai államok és az európai intézmények szilárd támogatására, a romáknak, mint teljes jogú európai polgároknak az integrációja érdekében.

1. A hosszú távú stratégia szükségességének indokai

1.1. A roma lakosság társadalmi helyzete

A magyarországi cigány lakosság hátrányos életkörülményei, társadalmi helyzete közismert, részletesen kutatott, elemzett problémakör Magyarországon. A roma lakosság társadalmi mutatói lényegesen rosszabbak az országos átlagnál, nagy többségük él bizonytalan, kiszolgáltatott helyzetben, a létminimum alatt.

A 1989-1990-es években megjelenõ munkanélküliség tömegesen érintette a romákat, õk kerültek ki legnagyobb számban a munkaerõpiacról, és számukra a legnehezebb a piaci viszonyokhoz való alkalmazkodás.

A roma lakosság esetében az általános iskola elvégzése terén javultak az arányok, a középfokú, felsõfokú képesítések megszerzése tekintetében még mindig jelentõs a lemaradás a nem roma lakossághoz képest.

A hazai cigány kisebbség hátrányos helyzete összetett. Társadalmi annyiban, amennyiben alacsony képzettségük, a családok nagysága, egészségi állapotuk, s a velük szemben meglévõ elõítélet hátráltatja õket a társadalmi mobilitásban. Többségük az ország fejletlen infrastruktúrájú, gazdasági válság sújtotta régióiban, valamint kedvezõtlen helyzetû, az átlagosnál rosszabb életfeltételeket kínáló településeken él. A felsorolt problémák legtöbb esetben együttesen vannak jelen és járulnak hozzá a roma népesség növekedõ marginalizálódásához, kirekesztettségéhez.

A kedvezõtlen tényezõk kumulatív, összeadódó hatása tovább súlyosbítja a roma lakosság helyzetét. Azok a roma családok, amelyeknek tagjai elveszítették a szerény megélhetést biztosító állásukat, nem tudják tovább fizetni a lakbért, a közüzemi díjakat, ezért egészségtelen lakásviszonyok közé kerülnek vagy jogcím nélküli lakóvá válnak, egyre távolabb kerülve a közszolgáltatásoktól, az iskolától és bármilyen munkahely lehetõségtõl. Egyre kirekesztettebbekké válnak és a szegénységük fokozottabban, növekvõ mértékben reprodukálja önmagát.

A romák helyzetét nem lehet leegyszerûsíteni sem szegénységi problémává, sem kisebbségpolitikai kérdéssé. Esetükben a kirekesztõdésnek megvannak a sajátos jellemzõi, amelyek nemcsak a gazdasági folyamatokból, szociális hátrányokból, hanem az össztársadalmi értékítéletbõl, szemléletbõl következnek.

A cigány lakosság esetében a szociális ügyek kezelése és a kisebbségpolitikai intézkedések keveredése gyakran vezet a cigány kisebbség elkülönüléséhez, szegregációjához, a szociális problémáik etnicizálódásához. A roma lakosság súlyos szociális problémáit az általános szociálpolitika keretében kell kezelni. Hosszú távon arra kell törekedni, hogy a szociális és kisebbségpolitikai kérdések világosan elkülönüljenek a roma kisebbséget érintõ intézkedések során.

Nem engedhetõ meg továbbá annak a szemléletnek a felerõsödése, amely a cigányságot teszi felelõssé az õket sújtó szegénységért, önhibájukra és másságukra hivatkozva. Ugyanakkor nem fogadható el az a szemlélet sem, amely a közösségek és az egyén felelõsségét tagadva a cigányságot sujtó minden probléma miatt a többségi társadalmat teszi felelõssé.

 

1.2. A roma kisebbség képviseleti tevékenységének megjelenése

 

A romák marginalizálódásával párhuzamosan, egy demokratizálódási folyamat is végbemegy a társadalomban, amely a roma lakosságot is kedvezõen érinti. Az elmúlt években jelentõsen erõsödött a romák érdekérvényesítési és érdekképviseleti lehetõsége, amelyben az Országos Cigány Önkormányzatnak, a helyi cigány kisebbségi önkormányzatoknak és a civil szervezeteknek kiemelkedõ szerepük van.

A kisebbségi jogok intézményesülésének, illetve a különbözõ állami intézkedések hatásainak eredményeként kialakult Magyarországon egy olyan roma értelmiségi és érdekképviseleti tevékenységet végzõ réteg, amely aktívan részt vesz az állami és helyi politikák alakításában, a közintézmények és civil szervezetek tevékenységében.

Mint minden demokratizálódási folyamatban, a romák képviseletét felvállaló szervezetek és egyének között is megjelent a versengés és a rivalizálás. A megosztottság a roma közösségeknek is árt. A nem egyszer személyeskedésig fajuló ellentétek egyfelõl tovább növelik a romákkal szembeni elõítéleteket, másfelõl pedig gyakorta elõfordul, hogy a vitákban megjelenõ szervezeti vagy egyéni érdekek meggyengítik a közösségek érdekérvényesítési lehetõségét, a közös érdekképviselet "erejét", sikerességét.

A hosszú távú stratégia kialakításához és megvalósításához adottak a romák részvételének és elkötelezettségének társadalmi alapjai. A roma közösségek képviselõinek jogszabályban biztosított joga és egyre erõteljesebb igénye is, hogy aktívan részt vegyenek a roma kisebbséget érintõ, különbözõ szintû döntések meghozatalában.

Támogatásuk, együttmûködésük nélkül nem valósítható meg a stratégia, közremûködésükkel, részvételükkel azonban lehetõvé válik a hosszú távú közös gondolkodás és cselekvés.

 

1.3. A mindenkori középtávú kormányzati intézkedések és az ehhez kapcsolódó éves akciótervek folyamatos, szakszerû végrehajtása, továbbfejlesztése

A polgári Kormány a cigányság életkörülményeinek és társadalmi helyzetének javítására irányuló középtávú intézkedéscsomagról szóló 1047/1999. (V. 5.) Korm. határozatot 1999-ben fogadta el. Ezzel azt a szándékát nyilvánította ki, hogy kész a roma lakosság helyzetének változtatására és társadalmi integrációjuk elõsegítését fontos feladatának tekinti.

A középtávú intézkedéscsomagban meghatározott feladatok részarányos végrehajtásának biztosítása érdekében a szaktárcák éves akciótervet állítanak össze, a feladatok konkrét megvalósításának elõsegítésére. Az éves feladatok végrehajtásához a szaktárcáknak saját költségvetési fejezetükben kell pénzügyi forrásokat rendelniük.

A roma lakosság társadalmi integrációjának elõsegítésére a Kormány egy koherens, egymásra épülõ rendszert alakított ki. Az említett középtávú intézkedéscsomagban, és a szaktárcák éves akcióterveiben meghatározott feladatok megvalósítása érdekében jött létre a koordinációért felelõs Cigányügyi Tárcaközi Bizottság. Az önálló kuratóriummal és külön támogatási rendszerrel rendelkezõ Magyarországi Cigányokért Közalapítvány 1996 óta segíti elõ a roma lakosság életkörülményeinek, társadalmi státuszának javítását.

Magyarországon - a gazdasági növekedés folytatódása mellett is - a hosszú távú roma stratégia megvalósítását akadályozó pénzügyi korlátok feltehetõleg megmaradnak, ezért át kell gondolni, és meg kell határozni a pénzeszközök legracionálisabb, de mégis a szükségleteket is figyelembe vevõ felhasználási módját.

Ezért szükség van egy átgondolt, tudományosan megalapozott, a kormányzati ciklusokon átívelõ, a lehetõ legszélesebb konszenzuson alapuló hosszú távú roma stratégiára.

A stratégia nem a középtávú intézkedéscsomag helyett jön létre, nem célja a középtávú feladatok végrehajtásának elhalasztása, hanem épp ellenkezõleg azok sikeres megvalósításához nyújt hosszú távú garanciát.

Mint ahogyan azt már a preambulum is tartalmazza, a hosszú távú stratégia kidolgozásával, megvitatásával és elfogadásával a Kormány és az Országgyûlés kinyilvánítja, hogy a Magyarországon élõ legnagyobb kisebbség, a cigányság társadalmi helyzetének javítása kiemelt kormányzati és össztársadalmi feladat.

A hosszú távú stratégia sikerességéhez a politikai felelõsségvállalás deklarálásán kívül növelni kell a roma kisebbség kompetenciáját, felelõsségvállalási lehetõségét, erõsíteni kell a meglévõ intézményrendszer hatékonyabb mûködését, a roma kisebbséggel foglalkozó központi közigazgatási szerv kompetenciáját, ki kell alakítani egy rendszeres értékelést és ellenõrzést végzõ monitoring rendszert, a feladatok ellátásához pedig új és koncentrált forrásokat kell biztosítani.

 

 

2. A hosszú távú stratégia alapelvei

2.1. Társadalmi szolidaritás, méltányosság

A magyar polgárok olyan országban szeretnének élni, ahol mindenkinek, így a legelesettebbeknek is esélye van a jólétre és a felemelkedésre. Olyan országban, ahol mindenki megkapja az esélyt a munkavégzésre, ahol a munkavégzés eredménye a tisztes megélhetés, ahol a képzési rendszer piac- és versenyképes fiatalokat nevel.

Olyan országban, ahol a kisebbségbarát közhangulat és a stabil, szankciót is tartalmazó jogi keretek megelõzik, illetve megakadályozzák a diszkrimináció bármiféle formáját, a társadalmi szolidaritás pedig új lehetõségeket nyit azon generációk, rétegek, kisebbségi csoportok elõtt, melyek az elmúlt évtizedek során jelentõsen marginalizálódtak.

A szolidaritásnak valódi esélyegyenlõséget kínáló intézkedésekben kell megnyilvánulnia. A romák erõs és tartós szolidaritás nélkül nem képesek javítani a saját helyzetükön, a tudatosan felvállalt, tartós és pénzügyi eszközökkel is rendelkezõ szolidaritás lehet az alapja felelõsségvállalásuk arányos növekedésének.

 

2.2. Partnerség, felelõsségvállalás

Közös gondjaink megoldását közösen kell keresnünk. A többségi és kisebbségi csoportokban létezõ paternalista szemléletmódot tovább kell oldani, s meg kell teremteni annak valós feltételeit, hogy a roma társadalom, annak vezetõi még inkább felelõs és elsõdleges alakítói lehessenek saját sorsuknak.

A partnerség elvének a stratégia kidolgozása és végrehajtása során központi és helyi szinten is jelen kell lennie. Az uniformizált és a felülrõl jövõ intézkedések nem veszik figyelembe a különbözõ helyzetek sokszínûségét, bonyolultságát, hatékonyságuk ez okból csökken.

A stratégia valamennyi területén be kell vonni a romákat és képviselõiket a közös gondolkodásba és cselekvésbe. A cigányságot érintõ intézkedések sikerének legfontosabb tényezõje, hogy minden érintett szereplõ elkötelezett legyen azok iránt.

 

 

 

2.3. Szubszidiaritás, decentralizáció, helyi szintû fejlesztés

 

Az általános tendenciáknak megfelelõen hosszú távon, a roma lakosság helyzetének javítása terén a helyi szintû programoknak kell dominálniuk. Az eddig döntõen központi kezdeményezések, mintaprogramok csak akkor érhetik el a kívánt tömeges hatást, ha a decentralizáció és a szubszidiaritás elvei alapján a megyék, a kistérségek, a települések szintjén is - megfelelõ állami finanszírozási háttérrel - létrejön a programszerû gondolkozás és cselekvés igénye.

Ennek érdekében az országos szinten már nem egy esetben példaértékû együttmûködési formákat határozottabbá kell tenni a közép és helyi szinteken. A kisebbségi önkormányzatok, a roma civil szervezetek és a helyi hatalmi szervek kapcsolatrendszerét szabályozottabbá kell tenni.

Biztosítani kell azon elv érvényesülését, hogy a helyi problémák megoldása elsõdlegesen a helyi közösségek érdeke, feladata és felelõssége legyen.

A helyi és regionális igényekre, szükségletekre tehát csak egy alulról építkezõ, a szubszidiaritás elve alapján mûködõ intézményrendszer képes hatékonyan válaszolni.

 

2.4. A roma kultúra értékeinek megõrzése, átadása

A kulturális sokszínûség Magyarország évszázados jellemzõje. Tudatos és határozott szándék a kisebbségek kulturális autonómiájának kiteljesítése. Fontos, közös feladatunk a kisebbségi és - ezen belül - az eddig legkevesebb tényleges lehetõséget kapott roma kultúra értékeinek megõrzése, a cigány nyelvek ápolása és mindezek átadása a jövõ generációinak. E tevékenység nem korlátozódhat csak a cigány lakosságra. A roma kultúra, de általában a cigány közösségi értékek megismertetése a többségi társadalommal jelentõsen oldhatja a társadalom egyes csoportjaiban meglévõ elõítéletességet, növelheti a társadalmi szolidaritás és tolerancia szintjét.

 

 

2.5. Emberi jogok tiszteletben tartása, a hátrányos megkülönböztetés tilalma

Az emberi jogok tiszteletben tartása és tiszteletben tartatása terén az állam hosszú távon is elsõdleges felelõséggel bír. Ennek érdekében szükséges a kisebbségvédelmi és - ezen belül különösen - a diszkriminációellenes jogi keretek folyamatos továbbfejlesztése, azok érvényesülésének szükség szerinti kikényszerítése.

Magyarországnak - tapasztalatai és pozitív gyakorlata alapján - a jövõben is kezdeményezõ szerepet kell játszania a kisebbségvédelem nemzetközi normáinak kialakítása terén.

 

2.6. Nyilvánosság, átláthatóság

A roma lakosság társadalmi integrációja, illetve az ahhoz kötõdõ programok és projektek csak a teljes átláthatóság és nyilvánosság elveivel összhangban folyhatnak. Ebben kiemelkedõ szerepe van, és lesz a jövõben az írott és elektronikus sajtónak és a modern információs társadalom más eszközeinek is. Fontos, hogy e területen is egyre több, jól képzett, roma származású, a cigányság tradícióit, kultúráját értõ és ismerõ szakember kapcsolódjék a munkába.

 

2.7. Komplexitás, programharmonizáció

A roma lakosság differenciált, összetett problémáinak kezelése komplex, sokdimenziós megközelítést igényel. Ennek megfelelõen a középtávú intézkedéscsomagban és a tárcák éves akcióterveiben meghatározásra kerülõ oktatási, foglalkoztatási, agrárgazdasági, térségfejlesztési, egészségügyi, szociális, diszkriminációellenes és kommunikációs tárcaprogramoknál, azok végrehajtása során prioritásokat megjelölõ, de komplex jellegû, összehangolt intézkedések szükségesek.

 

2.8. Forráskoncentráció, a programok folyamatos fenntarthatóságának finanszírozási garanciája

Nem egyszer elõfordul, hogy pénz hiányában kell felfüggeszteni vagy félbeszakítani olyan programokat, amelyek már kezdtek eredményesen mûködni. Más esetben a programok finanszírozási hátterének hiánya teljes bizonytalanságot okoz, folytatásukhoz egyik hónapról a másikra kell megkeresni a forrásokat.

A felvetett problémák kezelésére, a sikeres projektek fenntarthatóságának garantálására, a szaktárcáknak kell hosszú távon - a meghatározott prioritásaik mentén - célzott támogatásokat biztosítaniuk.

A fejlesztési forrásokat a legnagyobb hatékonyságot ígérõ feladatok ellátása és a komplex célrendszer elérése érdekében koncentráltabban kell felhasználni.

Ezért a programok eredményes megvalósítása és továbbfejlesztése érdekében - a tárcák forrásai mellett - szükséges egy elkülönített, nagyobb összegû forráskoncentráció, amely elsõdlegesen a decentralizált támogatási rendszereket egészíthetné ki és lehetõvé tenné egyéb roma kisebbséget érintõ fejlesztési programok indítását.

A már futó programok finanszírozása terén törekedni kell éves szinten az inflációt meghaladó forrásnövekmény elérésére, valamint arra, hogy a szükséges önrész biztosítása révén a halmozottan hátrányos helyzetû közösségek is hozzáférhessenek a nagyságrendileg nagyobb lehetõségeket biztosító lakás, vidék és területfejlesztési munkaerõ-piaci, stb. forrásokhoz.

 

 

3. A stratégia prioritásai

A stratégia általános céljának megvalósítása érdekében több prioritás meghatározására kerül sor, amelyek a társadalmi vitát követõen véglegesíthetõk.

A polgári Kormány programjával összhangban a roma lakosság esetében is meghatározó fontosságú a családok önfenntartó képességének erõsítése. Ezt a célt szolgálja a hosszú távú roma stratégia három ágazati prioritása: az oktatás, a munkaerõ-piaci helyzet javítása, valamint a családjóléti kondíciók fejlesztése.

Az ágazati prioritások mellett, amelyek alapján a középtávú intézkedéscsomag feladatainak meghatározása és végrehajtása történik, szükségessé vált átfogó jellegû, az ágazati prioritásokat átszelõ horizontális prioritások meghatározása is a társadalmi kohézió erõsítése érdekében: ilyen a romák társadalmi kirekesztõdésének megelõzése, megakadályozása valamint a romák közéleti szerepvállalásának erõsítése.

A prioritások meghatározóak a stratégia megvalósításának teljes idõszakára, egyszerre és egy idõben érvényesülnek, így szolgálják a stratégiai célok megvalósulását.

Az információs társadalom gazdasági és társadalmi viszonyaira való felkészülés a XXI. században döntõ módon meghatározza hazánk nemzetgazdasági folyamatait.

Elengedhetetlen a tudástranszfer humánerõforrás bázisának javítása. A modern, tudás alapú gazdaságban a versenyképesség megõrzésének feltétele az innovatív magatartás, valamint a fejlett tudás- és technológiai ismeretek birtoklása.

A kutatásokon és azok fejlesztésén alapuló oktatási, szakképzési programoknak fel kell készíteniük az állampolgárokat arra, hogy ezeknek a kihívásoknak megfeleljenek és a társadalmi munkamegosztásban szerepet vállalva versenyben maradjanak.

A magasabb iskolai végzettség megszerzése az a társadalmi mobilitási csatorna, amelyen keresztül az egyén/csoport/közösség társadalmi státusza változhat.

A cigány kisebbség jelenlegi társadalmi - így iskolázottsági - mutatóit is tekintve jóval a társadalmi átlag alattinak mondható. Az életkörülmények jelentõs változását az oktatás, képzés kiemelt kezelésével érhetjük el. Ez indokolja, hogy a hosszú távú stratégiában az oktatás prioritásként szerepel.

A szociális hátrányok kompenzálását és a kisebbségi identitás erõsítését célzó intézkedések egyértelmû kettéválasztása a szegregációs folyamatok megelõzése és megakadályozása érdekében

A cigány fiatalok oktatásában, szakképzésében egyidejûleg kell elõsegíteni a szociális hátrányok leküzdését és a cigányság kulturális önazonosságának megõrzését, ápolását, fejlesztését. Világosan és egyértelmûen külön kell választani a szegénységbõl adódó hátrányok kompenzálását, a Kisebbségi és Közoktatási törvény alapján elindított cigány kisebbségi oktatási programok megvalósításától.

Folyamatosan figyelemmel kell kísérni a cigány kisebbségi oktatási kiegészítõ normatív támogatás hatékonyságát. Vizsgálni kell, hogy a kiegészítõ támogatás mennyiben alkalmas a Kisebbségi és Közoktatási törvényben megfogalmazott célok megvalósítására, és hogy mennyiben segíti elõ a szegregációs folyamatok megelõzését, a roma fiatalok társadalmi integrációját.

 

A cigány nyelvek anyanyelvi oktatásának feltételeit biztosítani kell az óvodai nevelés és iskolai oktatás, nevelés során. Bár a kisebbségi oktatás keretében a cigány anyanyelvi oktatás jogszabályi feltételei ma is adottak, további erõfeszítések szükségesek e nyelvek un. standardizálása, valamint cigány nyelveket beszélõ óvodapedagógusok és pedagógusok képzése terén.

 

A hosszú távú feladatok között szerepel a három éves idõtartamú óvodáztatás általánossá tétele a cigány gyermekek számára, a családokkal való szoros együttmûködésben, a helyi szükségletekhez igazodó kisebbségi pedagógiai programokkal. Az ezt lehetõvé tevõ ösztönzõ-rendszerek kiépítéséig is további erõfeszítések szükségesek a jelenlegi törvényi kötelezettség - az iskolai életmódra felkészítõ foglalkozásban való részvétel - betartása és betartatása terén.

 

A speciális iskolákba történõ áthelyezéssel magvalósuló hátrányos megkülönböztetés, diszkrimináció megszüntetése

A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyûlési biztosának jelentése szerint a gyermekek eltérõ tantervû iskolákba, vagy gyógypedagógiai intézményekbe történõ átirányításával végzõdõ eljárási folyamat alkalmas arra, hogy a cigány gyermekeket hátrányosan megkülönböztessék. Jelzése alapján már komoly lépések történtek a vonatkozó jogszabályok módosítása érdekében, de továbbra is mindent meg kell tenni az ilyen típusú joghátrányok, gyakorlatban elõforduló esetleges jogsértések megelõzésére és megszüntetésére. Az áthelyezési eljárásokat és a mûködõ intézmények tevékenységét folyamatosan figyelemmel kell kísérni a jogsértések elõfordulásának megakadályozása érdekében.

 

Ezzel egyidejûleg kiemelt figyelmet kell fordítani a többségi általános iskolákban a szocio-kulturálisan hátrányban lévõ - ezen belül kiemelten a roma - népesség gyermekinek differenciált foglalkoztatását, fejlesztését biztosító eszközök és módszerek kidolgozására és alkalmazására annak érdekében, hogy az óvodák és az általános iskolák a gyógypedagógiai intézményrendszerbe történõ átirányítás kezdeményezése helyett - e gyermekek hátrányait tolerálni és kezelni tudják.

A középiskolai expanzió a középiskolás korú cigány fiatalok egyre bõvebb, de még mindig szûk rétegét érte el, ezen a területen is meg kell közelíteni azokat az arányokat, amelyek a többségi társadalom fiataljaira jellemzõk. Ennek érdekében fejleszteni kell a kollégiumi rendszert, a távtanulási lehetõségeket, igény szerint újabb nemzetiségi iskolacentrumok létrehozása indokolt.

 

A roma fiatalok piacképes szakképzési feltételeinek megteremtése

A szakképzés területén is érvényesek a korábban meghatározott, a cigány fiatalok oktatásával, nevelésével kapcsolatos alapelvek. A cigány fiatalok számára olyan szakképzési formák igénybevételi lehetõségét kell biztosítani, amelyek piacképes szakmák megszerzését garantálják.

 

Roma értelmiség erõsödésének elõsegítése, a felsõfokú oktatásban való részvételük növelése, támogatása

A cigány értelmiség rétegképzõdésének fejlõdési üteme elmarad a többségi átlagtól. A polgári társadalmakra jellemzõ adófizetõ középosztálybeliek között bár növekvõ számú, de még mindig kevés a cigány polgár.

A cigány közösségek társadalmi integrációját nagyban erõsítené, ha minél több fiatal venne részt a felsõfokú oktatásban olyan formában, hogy a tanulmányaik befejezését követõen önazonosságukat megõrizve kapcsolódnának be a társadalmi munkamegosztásba és a roma közéletbe.

A pedagógusok, valamint más segítõ foglalkoztatásúak képzésének és továbbképzésének fejlesztése a romákat sújtó hátrányos megkülönböztetés és elõítéletesség csökkentése érdekében

A pedagógusok képzését, továbbképzését célzottan kell továbbfolytatni annak érdekében, hogy a cigány fiatalokat az oktatás, szakképzés valamennyi területén sikeresen segíthessék. Az iskolai diszkrimináció országosan elõforduló esetei miatt a pedagógusképzés és továbbképzés rendszerébe be kell építeni egyrészt a hazai cigányságra vonatkozó ismereteket, másrészt a jelenlegi és leendõ pedagógusoknak ismereteket kell szerezniük a hátrányos megkülönböztetés tartalmáról, formáiról, azok orvoslásának lehetõségérõl, az elõítéletesség felismerésérõl és elkerülésének módszereirõl.

Ösztönözni célszerû olyan rendszerek bevezetését, amelyekben a pedagógusok személyre szabottan foglalkozhatnak a roma fiatalokkal, illetve azok kiscsoportjaival, a normál oktatási rendszerek mellett felzárkóztató és tehetséggondozó céllal.

A pedagógusok mellett e tevékenységet meg kell erõsíteni más segítõ foglalkozású szakterületen is, így a védõnõi, ápolási, szülésznõi, speciális fejlesztéssel foglalkozó és a szociális ágazat szakemberei tekintetében is. Itt is szükséges a minél nagyobb számú roma fiatal képzése és alkalmazása.

A cigány kisebbségi oktatási, nevelési és más segítõ foglalkozású szakemberek körében is sajnálatos kontraszelekció érvényesül. Ennek ellensúlyozására célszerû megfontolni a támogatási rendszerek kiegészítését a munkáltatók részére nyújtott kedvezmények, illetve az érintett szakemberek ösztönzése új elemeivel.

 

Minõségbiztosítás, azonos minõségû oktatás garantálása a roma és nem roma tanulóknak

Az oktatásban érvényesíteni kell, hogy minden gyermek a képességeinek megfelelõ ellátásban részesüljön, hogy a tanuláshoz való egyenlõ esély elve az oktatás minden területén megvalósulhasson. Biztosítani kell, hogy a roma gyermekek azonos értékû és minõségû oktatásban részesüljenek, mint a nem roma társaik.

Az oktatás teljes szektorában be kell vezetni a minõségbiztosítást. Az oktatásra fordított erõforrások hosszú távon térülnek meg, ezért folyamatos kiértékelésre van szükség ezen a területen.

Az évtized oktatásügyének fontos eredményei az alternatív oktatási projektek, modell-értékû oktatási intézmények, a roma fiatalok tanulásának és továbbtanulásának támogatására létesült állami és alapítványi ösztöndíjak rendszere, a felsõfokú továbbtanulás segítésére szervezett kezdeményezések. A projektek eredményeirõl, kudarcairól további kutatásokat kell folytatni, be kell vezetni azok rendszeres monitorozását, értékelését és mindezek alapján továbbfejlesztésüket.

A munkaerõ-piaci helyzet javítása során mérlegelni szükséges a települési önkormányzatok és a képzési központok együttmûködésével a közhasznú munka és a képzési programok összekapcsolását.

A munkaerõ-piaci képzések körében az iskolarendszerû képzés hiányosságait pótló képzések arányát növelni szükséges.

A pályaorientációs, a szakképzésre alkalmassá tevõ módszerek bõvítése, alkalmazásának kiterjesztése elengedhetetlen a roma fiatalok középfokú képzésében.

Az iskolai keretek között vagy azon kívül zajló munkaerõ-piaci szakképzés, az elitképzés csakis a közoktatásban elért eredményekre építhet, de az oktatási, illetve szociális, gazdasági és egyéb tárcáknak az eddiginél is nagyobb hangsúlyt kell fektetnie arra, hogy a roma fiatalok nagyobb számban lehessenek részesei a szakmai illetve felsõoktatási képzési formáknak.

 

A munkaerõpiacról tartósan kiszorulók részére komplex reintegráló programok szükségesek, amelyek összekapcsolják az emberi életkörülmények megteremtését, a létfenntartás biztosítását, az általános képzés pótlását, a szakmai képzést, a foglalkoztatást és ezeken keresztül a szociális rehabilitációt.

Célszerû lenne az önkormányzatoknak olyan programokat kidolgozniuk a tartósan munkanélküliek részére, amelyben a munkaügyi és képzési központok együttmûködésére építve, a képzési programok és a közhasznú munkavégzés összekapcsolására törekednének.

A tartós munkanélküliség megszüntetése érdekében nagyon fontos, hogy a munkaügyi központok ne csak a regisztrált munkanélküli romáknak nyújtsanak szolgáltatást, hanem vegyék fel a kapcsolatot a regisztráción kívüliekkel is.

A cigány népesség aránytalanul alacsony foglalkoztatási szintjére figyelemmel a hagyományos, hátrányos helyzetû rétegek számára elérhetõ programokon túl a célzott roma foglalkoztatási programok fenntartása hosszú távon is szükséges. A romák igényeihez igazodó (általuk megfogalmazott) speciális programokat kell kidolgozni és indítani a foglalkoztatott romák számának bõvítése érdekében. A célzott roma programok indítása érdekében pénzügyi kedvezmények biztosításával támogatni kell a romákat foglalkoztató munkáltatókat és képzõket.

Hosszú ideig nélkülözhetetlen lesz még a felnõtt cigány népesség foglalkoztatásában a másodlagos, támogatott munkaerõpiac. A közmunka-programok és az önkormányzati közhasznú foglalkoztatás azok a formák, amelyekben élõmunka-igényes munkatevékenység (munkajövedelem) felkínálható a szakmanélküliek, az alacsony iskolai végzettségûek részére. Ennek nagy szerepe van és lesz a jövõben is az érintett családok megélhetésében, ugyanis ilyen kínálatot a versenyszféra vállalatai - a gyors technológiai fejlõdés következtében - csak egyre csökkenõ mértékben fognak nyújtani.

 

Hosszú távon minõségi változás akkor várható a romák foglalkoztatásában, ha lehetõségük nyílik a piaci viszonyok keretében versenyképessé válni.

A vállalkozói szellem erõsítését elsõsorban a helyi szintû munkahely-teremtési lehetõségek feltárásával, a (közösségi) mikro-és kisvállalkozások foglalkoztatási kapacitásának - a piac által ki nem elégített területeken történõ - növelésével, valamint a közösségi-közhasznú vállalkozások fejlesztésével lehet elérni.

Az esély és területkiegyenlítést szolgáló forrásokból és a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány és az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány forrásaiból a roma vállalkozók számára, megfelelõ üzleti terv és a vállalkozás realitásnak megvizsgálását követõen a kamatmentes visszatérítendõ és vissza nem térítendõ támogatások körének bõvítése szükséges.

A romákat foglalkoztató munkáltatók támogatása pénzügyi kedvezmények biztosításával

Szükség lenne olyan - pozitív diszkriminációs - intézkedésekre, amelyek a munkáltatók részére nyújtott kedvezményekkel (pl. a bérekhez kapcsolódó járulékok részleges, vagy teljes állami költségvetésbõl történõ átvállalásával, adókedvezményekkel) a munkaadók ösztönzésével elõsegítik a roma munkavállalók alkalmazását.

Az állami és önkormányzati roma alkalmazottak számának növelése

Az önkormányzati hatáskörbe tartozó, elsõdlegesen szociális szolgáltatásoknál számos olyan munkakör és feladat van, amely nem igényel feltétlenül magas szintû képzettséget. Jelenleg ezeken a helyeken sem kellõ mérvû a romák foglalkoztatottsága. Növelni kellene a roma munkavállalók ilyen munkakörökben való alkalmazását, az ehhez kapcsolódó képzések szükség szerinti biztosításával.

A cigány munkavállalás növeléséhez szükség lenne olyan önkormányzati munkaszervezõ menedzseri munkakör létesítésére is, amely a jelenlegi közhasznú munka intézményét lenne hivatott tovább fejleszteni, olyan foglalkoztatási lehetõségeket tudna feltárni, amelyek a regionális fejlesztési programokhoz igazodhatnának.

A területfejlesztési, regionális politika lehetõséget kínálhat a hátrányos helyzetû régiókban élõ munkanélküli, vagy inaktív cigányság munkához juttatásában.

Kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy a megfelelõ iskolai végzettséggel rendelkezõ roma értelmiségiek, szakemberek minél szélesebb körben kapjanak lehetõséget a köztisztviselõi, közalkalmazotti állások betöltésére.

 

 

3. Családjóléti kondíciók fejlesztése

A hátrányos helyzetû néprétegek életkörülményei szorosan összefüggnek a társadalmi - gazdasági - szociális - iskolázottsági helyzettel. Mindezek alapvetõen meghatározzák, és hosszú távon befolyásolják az egészségi állapotot. A halmozottan hátrányos helyzetû lakossági csoportok életkörülményei és egészségi állapot mutatói jelentõsen alulmaradnak a társadalom magasabb rétegeiben élõkéhez képest. A szegénység és depriváció egyik színtere az egészségi egyenlõtlenség.

A roma családok magas aránya él kedvezõtlen, az egészséget hátrányosan befolyásoló életkörülmények között. A lakásaik többségében alacsony komfortfokozatúak, a település és a lakások higiénés viszonyai, az infrastruktúra, közüzemi ellátottság alacsony szintje jellemzi környezetüket.

Az alacsony jövedelemmel összefüggésben nem megfelelõ a táplálkozás, nagy számban fordulnak elõ a fertõzõ-, szív-érrendszeri, légúti és szenvedélybetegségek. Magas a krónikus betegek és rokkantak aránya, a születéskor várható átlagos élettartam jelentõs elmaradást mutat a hason társadalmi rétegekhez képest.

A kedvezõtlen életkörülmények és a szülõk alacsony iskolázottsági szintje, a reprodukciós tradíciók már az életkezdet idõszakában hátrányokban jelentkeznek, melyek a méhen belüli fejlõdéstõl indulnak, a csecsemõ- és gyerekkori életszakaszokban további veszélyeztetõ tényezõkkel társulnak.

A hátrányos helyzetû roma gyerekek eredményes iskoláztatása, a jövõ generáció munkaerõ-piaci helyzetének javítása hosszú távon csak a megfelelõ háttér megteremtésével képzelhetõ el. A munkaképességi potenciál rövid távon is csak az egészségi állapottal egyenes arányban értelmezhetõ.

A nemzetgazdaságilag is kifejezhetõ humán tõke elõállítása, vagyis a tanulási és munkaképesség, a társadalomban betöltött hasznosság érzete, a cigányság társadalmi helyzete javításának is egyik összetevõje. Az egészség megõrzése, elõmozdítása (egészség fejlesztés), a betegségek megelõzése, korai felismerése (prevenció) és gyógyítása (kuráció), a további egészségi állapot romlásának megakadályozása, a lehetõ legmagasabb szintû helyreállítása (rehabilitáció), az egészségi állapot-mutatók javulásában is mérhetõ eredményeket hoz.

 

 

Az egészségügyi ágazaton belül fejleszteni kell az ellátáshoz való hozzájutás szintjét, az egészségügy és a roma családok közötti eredményesebb kommunikációt, egészségnevelési tevékenységet. A kutatási eredmények alapján fejleszteni kell a szûrõ-gondozó-ellátó rendszer hatékonyságát, bõvíteni kell azokat az ellátásokat, amik tudományos bizonyítékok alapján javítják az egészségi állapotot. A védõnõi szolgálat megerõsítésével javítható a hátrányos helyzetû roma családok egészség-fejlesztése érdekében történõ tevékenységek összehangolása, az intézményrendszerek közötti kapcsolat fejlesztése is.

Kiemelt figyelemmel kell lenni az egészséges életkezdet, a gyermekvállalás és -nevelés idõszakára. Segíteni kell az anyákat, nõket, családokat, hogy a mindenkori körülményekhez képest az egészséges életmód szemléletét eredményesen építsék be a család életébe.

A Népegészségügyi Programmal összhangban javítani kell a hátrányos helyzetû településeken élõ családok közegészségügyi körülményein. A fokozottan veszélyeztetett lakossági csoportokban az egyes betegségek megelõzésére ajánlott, nem kötelezõ, térítéses védõoltások kedvezményes biztosítását, az emberre veszélyes élõlények irtását, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat közremûködésével szervezett program keretében biztosítani kell. A telepek és telepszerû lakókörnyezet felszámolásával egy idõben a nem telepeken élõk egészsége érdekében is folyamatosan mûködik az ÁNTSZ észlelõ és jelzõ rendszere, az egészségre ártalmas tényezõk kiszûrése, megszüntetése érdekében.

A Széchenyi Terv keretében kidolgozott és elindított szociális lakásépítési program, valamint az Országos Cigány Önkormányzat lakásépítési programja tapasztalatai és eredményei alapján tovább konkretizálandó a legelesettebb emberek lakhatási lehetõségeit javító programok bõvítésének módja.

Középtávon mintegy 50 Mrd Ft bevonásával el kell kezdeni azt a telepfelszámolási, telep-rehabilitációs programot, mely egyrészt jelentõs infrastrukturális fejlesztéseket biztosíthat a telepszerû lakókörnyezetben, másrészt a helyi közösségi igények figyelembevételével minõségi javulást biztosíthat a lakhatási, közegészségügyi viszonyokban.

Hosszú távon azonban nem elégséges ezen telepfelszámolási program lebonyolítása, hiszen a tapasztalatok alapján a telepszerû lakókörnyezetek újratermelõdésének megakadályozása hozhat csak több generációra kiható érdemi változást.

 

A romák kultúrájának, életmódjának szabályait a társadalom többsége nem ismeri, tehát el sem ismerheti. Az uniformizálódó társadalmakban egyre kevesebb az esély arra, hogy sajátosságaikat, másságukat méltányolják. A róluk alkotott képzetek magvát alkotó elõítéletek és sztereotípiák mindenütt jelen vannak.

A többségi társadalomban meglévõ elõítéletek oldása és az integrálódást elõsegítõ, toleráns, befogadó társadalmi légkör kialakítása éppen ezért legalább annyira fontos, mint a roma közösségek tényleges - az oktatástól a foglalkoztatáson át a lakáskörülményekig terjedõ - beépülése, integrálódása.

A társadalom különbözõ csoportjai közötti harmonikus viszony kialakulását az államnak minden rendelkezésére álló eszközzel támogatnia kell. Az eszközöknek nem korlátozással, tiltással vagy büntetéssel kell céljukhoz közelíteniük.

A társadalmi bizalom megteremtéséhez erõsebb alapot jelenthet a különbözõ csoportok, közösségek közötti kapcsolatok fokozatos építése, a pozitív minták sokasodása.

A kirekesztõdés - kirekesztettség kialakulásában rendkívül nagy szerepe van az életmód, az életvitel egyes mozzanatainak. A többségi környezettel való viszonyban ez gyakran válik súrlódások forrásává, illetve a cigányság egészére kivetülõ elõítéletek alapjává. Ennek semmi köze nincs a cigány tradíciók, a cigány kultúra kérdéseihez, ezért törekedni kell az összemosódás elkerülésére. Kívánatos tehát azoknak az intézményeknek - családsegítõ központok, gyermekjóléti szolgálatok, mentori hálózatok - az erõsítése, amelyek alkalmasak az életviteli kulturális igények felkeltésére és terjesztésére.

 

A média szerepe az elõítéletek csökkentésében és a reális cigány kép kialakításában

A romákról kialakított sztereotípiák megváltoztatásában, a reális kép kialakításában kulcsszerepe van a médiának. Az írott - és elektronikus sajtóban ösztönözni szükséges a romák társadalmi integrációját elõsegítõ, sikeres helyi kezdeményezések, folyamatok bemutatását. A médiában helyet kell biztosítani azoknak a híreknek, amelyek témája a roma közösségek, szervezetek részvétele települések, térségük életében, fejlesztésében.

 

Fel kell mutatni azokat a példákat, amelyek roma vezetõk, vállalkozók, értelmiségiek saját közösségük és az egész társadalom iránti elkötelezettségét tükrözik. El kell érni, hogy a cigány származású újságírók, közszereplõk rendszeresen jelenjenek meg a közszolgálati és kereskedelmi televíziók nem kisebbségi mûsoraiban is.

 

A többségi társadalomban tudatosítani kell, hogy a roma értelmiségiek, írók, költõk, zenészek és képzõmûvészek milyen értékekkel járultak hozzá a nemzeti és egyetemes kultúrához. A roma kultúra, a kulturális, társadalmi szokások és hagyományok értékeit meg kell ismertetni a társadalom széles köreivel.

 

Párbeszéd és együttmûködés az elõítéletek csökkentése érdekében

Figyelmet kell fordítani arra, hogy a központi, regionális és helyi hatóságok nyitottabbak legyenek a roma szervezetekkel és családokkal való párbeszédre. A közvélemény pozitív változását a közintézmények példamutatása is elõsegítheti.

A fiatalok különösen fogékonyak a sztereotípiákra és az elõítéletekre. A generációkon át kialakított képektõl fiatalkorban sokkal könnyebb megszabadulni, mint késõbb. Ezért mind az oktatás keretén belül, mind egyéb lehetõségek biztosításával - közös programok, ünnepségek, sportolási lehetõségek stb. - elõ kell segíteni a roma és nem roma közösséghez tartozó fiatalok közeledését, minél több lehetõséget adva arra, hogy egymást jobban megismerjék.

 

A mindennapi életben elõforduló diszkrimináció csökkentése, megelõzése

A mindennapi életben elõforduló diszkriminációs esetek csökkentése érdekében, a jogsérelmek dokumentálása és kivizsgálása mellett egyre nagyobb súlyt kell helyezni a közszolgálati médiában, s általában a közvélemény-formálásban a cigányság iránti szolidaritás kialakítására.

Világossá kell tenni a többségi társadalom számára, hogy senkinek sem állhat érdekében a romák peremhelyzetének fenntartása. A bûnüldözõ szerveknek a cigány kisebbséggel szembeni gyakran bírált viszonyában szükség van a már megindult szemléletváltás következetes továbbvitelére.

 

A cigányokat érõ diszkrimináció elítélésére, a rendkívül nehéz helyzetben élõ sokgyermekes családok iskoláztatási és lakásgondjai iránti megértésre, a társadalmi segítség, adakozás intézményes formáinak kialakítására, az egyházak eddiginél nyíltabb és rendszeresebb missziós munkájának megszervezésére meg kell nyerni a nem roma lakosságot. Ebben a tevékenységben, a jobb és hatékonyabb kommunikáció kialakításában kiemelkedõ szerepe lehet az egyházak helyi képviselõinek.

A közvélemény támogatásának megszerzése a hosszú, közép és rövid távú stratégiai programok sikerének alapfeltétele.

 

Az elmúlt évtized tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a roma kisebbség helyzetének javítására született intézkedések csak akkor lehetnek sikeresek, ha azok elõkészítése és megvalósítása során a roma közösségek együttmûködése és aktív részvétele, cselekvõ közremûködése biztosított.

Ezért kiemelt prioritás a romák részvételének növelése a társadalmi folyamatokban, az õket érintõ helyi, megyei, országos jellegû döntések elõkészítésében, azok meghozatalában, végrehajtásában.

Erõsíteni kell a roma kisebbség képviselõinek hatékony tevékenységéhez szükséges autonómiát, kompetenciát és szerepkörükbõl adódó felelõs magatartást.

 

A cigányság összetett problémarendszerére tekintettel felül kell vizsgálni a kisebbségi törvény alapján létrejött kisebbségi önkormányzati rendszer mûködését, fejlõdését, illetve a cigány kisebbségi önkormányzati rendszer helyzetét.

Nagy gondot jelent a roma kisebbségi önkormányzatokra nehezedõ szociális támogatások iránti hatalmas igény, amelyre sem jogkörük, sem eszközük nincs.

A roma képviselõk számának növekedésén kívül különösen fontos továbbá a döntések meghozatalában való részvételük hatékonyságának növelése.

 

Ennek érdekében a kisebbségi törvény módosítása során konkrét, áttekinthetõ feladatköröket kell meghatározni. Elõ kell segíteni a kisebbségi és a települési önkormányzatok közötti együttmûködést, javítani kell a kisebbségi önkormányzat törvényes mûködését, ki kell alakítani hatékony ellenõrzési formákat.

Az eddigi vizsgálatok során megállapítást nyert, hogy a települési és a kisebbségi önkormányzat jó együttmûködése esetén ritkábban fordul elõ törvénysértõ döntés.

A gyakorlati tapasztalatok igazolják, hogy azoknak a kisebbségi önkormányzatoknak a mûködése eredményesebb, amelyek jól mûködõ civil szervezetek tevékenységére alapozva jöttek létre. Ezeken a településeken a közösség kiválasztotta a legfelkészültebb embereket, akik a helyben élõ romák érdekében immár az önkormányzati rendszer keretei között tevékenykednek. Az Országos Cigány Önkormányzat és a helyi kisebbségi önkormányzatok az országos és helyi hatalom legitim partnerei.

Ezeknek a kisebbségi önkormányzatoknak érdeke a civil szférával történõ, folyamatos és hatékony együttmûködés is.

 

A roma önkormányzati képviselõk képzése

Jelentõs probléma az önkormányzati képviselõk alacsony iskolai végzettsége és közéleti tapasztalatlansága. Mindezek miatt a romák nem minden esetben képesek arra, hogy az állami hatóságok, intézmények sikeres tárgyalópartnerei legyenek. Mindent meg kell tenni a romák - elsõsorban a helyi és kisebbségi önkormányzatokban mûködõk - szakértelmének növelésére, hogy eredményesebben tudjanak fellépni közösségük érdekeiért.

Ennek céljából felnõttképzéssel foglalkozó szakemberek részvételével szisztematikusabb képzési rendszert kell kialakítani. A képzésekbe a települési önkormányzat képviselõit, köztisztviselõit épp úgy be kell vonni, mint a kisebbségi önkormányzatok, a civil szervezetek képviselõit.

Létre kell hozni továbbá egy olyan szakértõi hálózatot, amelyet a romák saját maguk alakítanak ki, és akiket bármikor az internet segítségével el lehet érni. Ez a program kapcsolódhatna a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal Phare programjában szereplõ adatbázis kialakításához.

A roma érdekképviseleti szervek bevonása a regionális fejlesztési központok munkájába, valamint a kistérségi, helyi programok megvalósításába

A terület- és vidékfejlesztési programok megvalósulása a jövõben középtávú régió programok keretében történik, hasonlóan az Európai Unióban kialakított rendszerhez, a Regionális Fejlesztési Tanácsok közremûködésével. Meg kell teremteni a Regionális Fejlesztési Tanácsok és a várhatóan létrehozandó megyei cigány kisebbségi önkormányzatok együttmûködésének kereteit.

A különbözõ ellátó, szolgáltató és támogató rendszerek decentralizáltsága és elkülönültsége miatt a megfelelõ információáramlás kialakítása érdekében biztosítani kell, hogy a megyei cigány kisebbségi önkormányzatok a Regionális Fejlesztési Tanácsok munkájába közvetlenül bekapcsolódhassanak mind szervezetileg, mind a döntéshozatali eljárás keretében.

A regionális fejlesztési központok munkájába, valamint a kistérségi, helyi programok megvalósításához a cigány kisebbségi önkormányzatok és szakmai szervezeteik minél nagyobb arányú bevonása szükséges.

 

A kormányzati roma politika kialakítása, megvalósítása csak a romák képviselõivel közösen, partneri viszonyban történhet

A roma programok komplexitása tehát a több, mint félmilliós magyarországi cigányság saját sorsának alakításában való tevékeny részvételét is magában foglalja.

Jelentõs változás csak akkor érhetõ el, ha erre a kormányok hosszú idõn keresztül kiemelt figyelmet fordítanak s folyamatosan napirenden tartják, megteremtik a romák teljes körû egyenjogúsításának, gazdasági felzárkózásának feltételeit.

A mindenkori magyar kormányok vállalják a meghatározott feladatokhoz szükséges költségvetési eszközök biztosítását. A programok megvalósítása érdekében folyamatosan törekednek a roma kérdést illetõen a parlamenti pártok konszenzusának megteremtésére.

A partnerség elvével összhangban a jelenlegi egyeztetési formákat újra kell gondolni. A Cigányügyi Tárcaközi Bizottságnak, mint koordinációs fórumnak átlátható, vitákon alapuló tényleges partnerséget kell kiépítenie, annak ülésein az egyes tárcák felsorolásszerû program ismertetése, beszámolója mellett részletes szakmai vitákra is szükség van.

 

 

A partnerség elvének megfelelõen a minisztériumoknak a saját hatáskörükbe tartozó - romákat érintõ - döntések meghozatalánál rendszeresen egyeztetniük kell a magyarországi cigányság választott képviselõjével, az Országos Cigány Önkormányzattal. Ezeknek az egyeztetéseknek több minisztériumot érintõ intézkedésnél valamennyi minisztérium együttes részvételével kell történnie.

 

A roma érdekképviseleti szervek európai integrációs folyamatban betöltendõ szerepének növelése

A cigány lakosság valós társadalmi integrációjának megvalósulása során ki kell használni a Magyarország elõtt hamarosan megnyíló, az uniós integrációból adódó lehetõségeket. A folyamatban lévõ PHARE programok és a regionális együttmûködési formák tapasztalatai alapján fel kell készíteni a roma közösségek képviselõit is arra, hogy élni tudjanak az uniós tagság lehetõségeivel azonnal és hatékonyan.

 

3. A hosszú távú stratégia kidolgozásának és megvalósításának eljárási módjai :

 

1. A stratégia irányelveirõl, prioritásairól szóló társadalmi vita lebonyolítása, a társadalmi vita során megfogalmazásra kerülõ javaslatok és elvárások összegzése, rendszerezése

A Kormány megbízása alapján a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal a hosszú távú stratégia irányelveirõl, prioritásairól készült vitaanyag széles körû társadalmi vitájának lefolytatását elvégzi.

A társadalmi vitába bevonja a roma ügy valamennyi aktorát, a roma képviselõket, a közhatalom képviselõit és a társadalom többségének tagjait is.

A minél szélesebb körû egyeztetés érdekében a Kormány által elfogadott vitaanyagot írásban eljuttatja mindazon személyeknek, szervezeteknek, akik már eddig is szerepet vállaltak véleményükkel, érdeklõdésükkel a stratégia alakításában.

Az írásbeli véleménykérésen kívül regionális konferenciák szervezésére is sor kerül.

A társadalmi vitát követõen az átdolgozott anyagról újabb egyeztetést kell tartani a Cigányügyi Tárcaközi Bizottság keretében, annak kibõvített ülésén, szakértõk, politikusok, fontos roma közéleti személyek bevonásával.

 

4.2. Országgyûlési döntés - legitimáció

A hosszú távú stratégia végleges meghatározására az Országgyûlés döntése alapján kerülhet sor. A stratégia megvalósítása a szaktárcák szakmai feladataival összhangban, egy koordinációs szerepkörében megerõsített kormányzati szerv közremûködésével lehet eredményes. E kormányzati szerv lehet a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal, de felvetõdik a cigánysághoz kötõdõ kormányzati feladatoknak a jelenlegitõl eltérõ szervezeti keretek közötti kezelési lehetõsége is.

4.2.1. A hosszú távú stratégiát meghatározó országgyûlési döntés lehetséges tartalmi elemei

A hosszú távú stratégia az elõírt alapelvek és prioritások keretén belül megerõsíti és rögzíti a kormányok közép és rövid távú roma cselekvési szándékát és programjainak elfogadására, módosítására és végrehajtására vonatkozó feladatokat.

Ennek keretében meghatározza:

• a stratégia célját és prioritásait

4. a stratégia megvalósításának idõbeni ütemezését ( pl. 2x10 év)
5. a hosszú távú és a középtávú programok viszonyát, összefüggési rendszerét

- a legitim roma képviselõk, a Cigányügyi Tárcaközi Bizottság és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal közép és rövid távú roma programok végrehajtásában betöltött szerepkörét, felelõsségét, ellenõrzési jogkörét,

• a kormányzati cselekvési programok végrehajtásához szükséges összehangolt a gazdaságpolitikai stratégiához kapcsolódó finanszírozási rendszer formáját, a pénzügyi fedezet forrását, illetve a pénzeszközök kezelõit,

• a kormányzati cselekvési programok keretében megvalósuló kormányzati, regionális, kistérségi és helyi programok minõségbiztosítási rendszerének kialakítását,

• és/vagy a kormányzati programcsomagokat felölelõ monitoring rendszer kiépítését.

4.3. Monitorozás, értékelés

A hosszú távú stratégia megvalósulását értékelni szükséges. Az értékelést ötéves idõszakonként célszerû elvégezni. Az értékeléshez mérhetõ és összehasonlítható mutatókra, adatokra van szükség, amelyek lehetõvé teszik a változások folyamatos figyelemmel kísérését.

 

A hosszú távú stratégia ellenõrzése, a szükségessé váló korrekciók elõrejelzése tudományos módszerességgel lebonyolított kutatásokkal, monitoring vizsgálatokkal biztosítható legjobban.

Ennek szakszerû elvégzésére a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézete lehet a leginkább alkalmas független intézmény.

A középtávú intézkedéscsomag végrehajtásánál ma még nincs olyan pontos értékelési eljárás, amellyel az egyes programok eredményessége összehasonlítható lenne. Következésképpen elõfordulhat, hogy támogatást élveznek olyan projektek, amelyek hatékonysága korlátozott, és abbamaradnak olyan programok, amelyek már biztató eredményeket hoztak. A stratégia komoly és rendszeres értékelését a következõ módon lehet biztosítani:

- Létre kell hozni egy monitoring bizottságot a Cigányügyi Tárcaközi Bizottsághoz kapcsolódva, amelynek munkájában az Országos Cigány Önkormányzat képviselõi mellett szakértõk vennének részt.

- Célszerû idõszakonként Roma Stratégiai Fórumot szervezni, amelyen a különbözõ programokban érintett partnerek számolnak be arról, hogy milyen elõrehaladást értek el a kitûzött céljaikhoz képest.

Az értékelés, monitorozás alapján a nem kielégítõ eredményekkel járó programokat meg kell szüntetni, és helyettük új kezdeményezéseket kell támogatni. A pozitív eredményeket hozó projektek esetében le kell vonni a szükséges következtetéseket is: az ilyen programokat ki kell terjeszteni az egész országra.

A hosszú távú stratégia sikeres megvalósulásának elengedhetetlen feltétele az abban kijelölt prioritások megvalósulásának folyamatos ellenõrzése, értékelése, a visszacsatolás alapján azok szükség szerinti módosítása.

 

Budapest, 2001. június

 

Melléklet

 

folyamatokhoz

1. A roma lakosság társadalmi mutatói

 

A magyarországi roma társadalom legfontosabb demográfiai jellemzõinek megítélésében, a különbözõ kritériumok alapján történt adatfelvételi számítások és becslések miatt nincs teljes szakmai konszenzus. Valamennyi kutatás eredménye arra utal azonban, hogy a magyarországi cigányság demográfiai jellemzõi hosszabb ideje igen jelentõsen különböznek az országos átlagtól.

A magyarországi cigány lakosság születési száma az elmúlt 3 évtizedben jelentõsen meghaladta a magyarországi átlagot. Egyes kutatók számításai szerint a következõ fél évszázadban a roma népesség száma elérheti a 900 ezer fõt, amely azt eredményezheti, hogy az iskoláskorúak és a fiatalok között a romák országos aránya 20 %-ot tehet ki.

Becsült adatok szerint a roma lakosság születéskor várható élettartama mintegy 8-10 évvel rövidebb a magyarországi átlaghoz képest. A halálozási mutatók területi különbségei követik a társadalmi-gazdasági egyenlõtlenségeket. Azokban a szegény falvakban, amelyekben jelentõs létszámú roma közösség él, a születéskor várható átlagos élettartam 60 év alatt van.

Jelentõs hátrányok érik a romákat már születéskor, hiszen magasabb körükben a koraszülés, az alacsonyabb születési súly, a csecsemõhalálozás. A krónikus és fertõzõ betegségek, fogyatékosságok magas száma és a rendkívül magas dohányzási arány az elõzõ mutatókkal együtt, elsõsorban a szegénységbõl, a rossz életkörülményekbõl adódik és megegyezik a hátrányos helyzetû szegény népesség mutatóival. A szegénységgel, a szociális helyzettel összefüggõ élet- és lakáskörülmények, valamint a környezeti tényezõk igen nagymértékben befolyásolják a romák egészségi állapotát, az egészséges élet elérésének és az ellátórendszerekhez való hozzáférésnek, valamint az oktatásban való eredményes részvételnek, az öngondoskodásnak, a munkaerõ-piaci érvényesülésnek az esélyeit.

 

 

Az iskolázottsági mutatók az 1990-es években ugyan jelentõs javulásra utalnak, de az országos adatokhoz képest az általános iskolák szintjén több mint háromszor nagyobb azoknak a roma tanulóknak az aránya, akik a korukhoz képest alacsonyabb osztályba járnak. Az érettségizõ roma fiatalok aránya pedig az országos átlag töredékét teszik ki, s még mindig kivételnek számítanak a roma diplomások.

A cigány kisebbségi oktatás az évtized elején indult meg. A cigány gyermekek nevelése-oktatása magában foglalja a közoktatásnak mindazokat a feladatait, amelyeket a minden tanulónak járó szolgáltatásokon túl biztosít az e kisebbséghez tartozó gyermekek, tanulók számára.

Az önkormányzatok feladatellátásához rendelt kiegészítõ normatíva eredeti rendeltetése kezdetektõl fogva nem csupán a felzárkóztatás volt, hanem a cigány kisebbség önazonosságának erõsítése, hagyományainak, kulturális értékeinek megismerése, fejlesztése a közoktatás keretében, és emellett az iskolai esélyek biztosítása.

A tartalmi szabályozás és megfelelõ dokumentumok, illetve elõzmény híján az iskolák és a fenntartók az esetek többségében az ún. "felzárkóztatásra" korlátozták azt. A cigány kisebbségi oktatás szervezeti, tartalmi feltételei a magyar közoktatás reformjával nagyjából egy idõben, 1997-ben a nemzeti, etnikai kisebbség óvodai nevelésének irányelve és a nemzeti, etnikai kisebbség iskolai oktatásának irányelve (32/1997 (XI.5.) MKM rendelet) kiadásával alakultak ki. E dokumentumok alapján az óvodában az iskolai életmódra való felkészítés mellett a gyermekek cigány kulturális nevelésben is részesülnek. Az általános és középiskolában a cigány kisebbségi oktatás keretében az abban részt vevõ tanulók kötelezõ jelleggel népismeret oktatásban, szülõi igény szerint - erõteljesen a személyi feltételek függvényében - tanulhatják valamely cigány nyelvet, s mindezek mellett az iskolai esély biztosítása jegyében egyéni adottságaiktól függõen részt vehetnek felzárkóztató, tehetséggondozó programokban.

A népismeret tantárgy oktatásához a tankönyvek csak a 2001. évtõl állnak rendelkezésre. Elvben oktatható a két cigány nyelv (romani és beás), de standardizálása és a követelmények kimunkálása most van folyamatban, és csak ezt követõen biztosíthatók a további szükséges dokumentumok és segédletek.

Nem állnak rendelkezésre nyelvtanárok sem. Továbbá a cigány gyermekek hatékony nevelése-oktatása akár a kisebbségi programok keretében, akár azokon kívül felveti az igényt, hogy a pedagógusok romológiai ismeretekkel is rendelkezzenek. A romológiai képzés mûhelyei lassan bár, de kezdenek kiépülni, azonban magának a romológiának mint diszciplínának is hosszú szakmai utat kell bejárnia az akkreditációig.

Minden nehézség ellenére tényként kell elfogadni, hogy ma mintegy 250 óvodában és 500 általános iskolában szerveznek cigány kisebbségi oktatást, becslések szerint mintegy 20 ezer óvodás és 50 ezer iskolás részére. Napjainkban a cigány gyermekek jelentõs többsége általános iskolai végzettséghez jut. Az évtized oktatásügyének fontos eredményei az alternatív oktatási projektek, továbbá a roma fiatalok tanulásának és továbbtanulásának támogatására létesült állami és alapítványi ösztöndíjak rendszere, a felsõfokú továbbtanulás segítésére szervezett kezdeményezések. E projektek több ezer fiatalt érintenek.

A magyar kormány további, a roma fiatalok társadalmi integrációját, az iskolai sikerességet elõsegítõ programokat valósít meg PHARE támogatással.

Hosszú távon elérendõ célként kell kitûzni, hogy a cigány gyermekekkel való foglalkozás az oktatásban - a döntõen politikai és jogi kérdéskörbõl - átalakuljon valóságos pedagógiai kérdéssé. Erre annál is inkább nagy szükség van, mivel a cigányság általános élethelyzetének javítása és társadalmi integrációjának elõsegítése szempontjából egyik, talán legfontosabb kitörési pont az oktatás. Ma már tudott, hogy az iskolai sikertelenség nemcsak következménye, hanem egyszerre forrása lehet e népcsoport társadalmi marginalizálódásának.

A roma lakosságot gyakran emlegetik a rendszerváltás nagy gazdasági veszteseiként. A 1989-1990-es években megjelenõ munkanélküliség tömegesen érintette a romákat, õk kerültek ki legnagyobb számban a munkaerõ piacról és nekik jelenti a legnagyobb nehézséget a piaci viszonyokhoz való alkalmazkodás. Ez szorosan összefügg azzal a ténnyel, hogy a rendszerváltást követõen elõször az alacsony iskolai végzettséggel is betölthetõ, szakképzettséget nem igénylõ álláshelyek szûntek meg, ahol korábban a roma népesség többsége dolgozott.

A magyarországi munkanélküliek között a cigány férfiak aránya 9,6%, a 15-54 éves korú cigány nõk aránya pedig 7,9%. Az 1993. évi adatok szerint a munkanélküliként nem regisztrált, de nem aktív keresõk aránya a cigányságon belül szintén jóval magasabb (40-60%), mint az országos átlag (19-23%). A munkahellyel nem rendelkezõ romák 60%-ának már hét évvel ezelõtt is több, mint két éven át nem volt tartós munkaviszonya. A helyzet azóta tovább romlott, ezt igazolja minden szociológiai kutatás.

A rendszerváltás óta a munkaerõpiacon egyre nagyobb jelentõséget kap a munkavállalók emberi tõkéje, amely felhalmozásának legfontosabb feltétele a piacképes iskolai végzettséggel való rendelkezés. Az érettségi bizonyítvány megléte önmagában is, de a felsõfokú intézményekbe való továbblépést tekintve is döntõ jelentõségû a munkaerõ-piaci pozíciók megszerzése szempontjából.

 

Az országos mutatókhoz képest a magyarországi cigányság területi szerkezetében is jelentõs eltérések vannak: a romáknak csupán 10 %-a él a fõvárosban, ami fele az országos arányszámnak; a falvakban élõ cigány népesség aránya viszont az országos 38 %-hoz képest 20-25 %-kal magasabb.

A magyar társadalomban egyre szélesebb a szakadék a magasabb jövedelemmel rendelkezõk és a szegényebb rétegek között. Egyre nagyobb távolság választja el az adót fizetõ, dolgozó középosztálybeli polgárokat és a feketegazdaságba menekülõ vagy inaktív, leszakadó, marginalizálódó csoportokat. Ez a folyamat pedig nem kedvez a romák és nem romák közötti kapcsolatok javulásának. Ezt a leszakadást tovább erõsíti az elöregedõ falvakban, elnéptelenedõ kistelepüléseken és a hanyatló városrészekben megjelent gettósodási folyamat, amely a cigányság fokozatos társadalmi elkülönülését eredményezi.

A cigány kisebbséggel kapcsolatos közgondolkodás megosztott. Dominánsabb az elõítéletekkel terhes megközelítés, mint a toleráns, szolidáris viszonyulás a roma kisebbséghez. A köznapi megítélés egyszerûsítõ, összevonó jellegû és gyakran alkalmaz negatív, elõítéletes megállapításokat a különbözõ cigány közösségekrõl.

Tényként kell megállapítani, hogy a mindennapi életben, a különbözõ intézményi ellátások során és a közigazgatás területén is elõfordulnak a cigány lakosságot sújtó hátrányos megkülönböztetés egyedi esetei.

A kutatások eredményei valószínûsítik, hogy a többségi társadalom magatartásának átalakítása nélkül a jogvédelem csupán csatákat nyerhet, de abban a küzdelemben, ahol a romák teljes jogegyenlõsége és jogbiztonsága a tét, még hosszú ideig nincs esély gyõzelemre.

A szociológiai kutatások megállapításai szerint semmivel nem nagyobb a romák körében a bûnelkövetõk aránya, mint az azonos társadalmi státuszú, marginalizálódott rétegek körében. Ennek ellenére a társadalomban sértõ és diszkriminatív sztereotípiák élnek a romák és a bûnelkövetés kapcsolódó formáiról.

 

 

2. Roma kultúra

A cigány kisebbség nyelvi és kulturális szempontból nem homogén, több nyelv és kultúrkör megõrzésérõl kell egyidejûleg gondoskodnia. A hazai roma lakosság kulturális és nyelvi szempontból három jelentõs csoportra tagolható. Az elsõ és legnagyobb csoport a magyar anyanyelvû un. "romungró", magyar cigányok, arányuk meghaladja a romák 70-75 %-át.

A második nagy csoport a romanit beszélõ "oláh" cigányok, arányuk 10-15 % körüli. A harmadik csoportot alkotják az ország dél-nyugati régiójában élõ beás cigányok, akik archaikus román nyelvet beszélnek, arányuk 10 %-ra tehetõ. Napjainkban az oláh és beás anyanyelv használatának lassú visszaszorulása figyelhetõ meg.

A cigány kultúra új keletû írásbelisége okán a roma kultúra hagyományos értékei a néprajzi kutatások alapján kerültek összegyûjtésre.

A cigány kisebbség kulturális értékeinek megõrzése és felmutatása a cigány és nem cigány lakosság elemi érdeke. A cigányságnak azért, mert identitása megtartásának nélkülözhetetlen eleme a kultúrája, a nem cigány lakosságnak pedig azért, mert integrálódni csak öntudatos identitással rendelkezõ népcsoport képes, ugyanakkor a többségi társadalom befogadóképessége függ az integrálódó népcsoport kultúrájának ismeretétõl.

Minden közösség akkor válhat igazán erõssé, ha vannak intézményei, ahol ösztönzõ és támogató környezetben vállalhatják és ápolhatják kultúrájukat, hagyományaikat, önazonosságukat, taníthatják gyermekeiket, szervezhetik meg rendezvényeiket, programjaikat.

A cigány kultúra értékei nincsenek eléggé jelen a társadalmi köztudatban, és nem válnak a közmûveltség részévé. A kisebbségi kultúrának nem a többségi kultúrához való "felzárkózása" a kívánatos cél, hanem egyenrangú társadalmi integrációja, amelyben fontos szerepet kap, hogy a többségi társadalom ismerje és tisztelje a kisebbségi kultúrát.

A cigány folklórnak, a cigány alkotó mûvészetnek a nemzeti emlékezet és a történelem részét kell képeznie, nem elegendõ a kulturális alkotásokat kuriózumként, elkülönített "cigánykultúraként" feltüntetni. Péli Tamás, Szentandrássy István, Lakatos Menyhért, Choli Daróczi József, Szécsi Magda, Bari Károly és mások munkássága a magyar irodalom és képzõmûvészet szerves része, alkotásaik a magyar és az európai kulturális örökség részei.

3. Nemzetközi környezet

3.1. A roma kisebbség Európában

Becslések szerint a világban mintegy 12 millió roma él. A legalább 8 millió fõre becsült európai cigányság kisebb-nagyobb közösségei szinte minden európai államban megtalálhatók. Az európai cigányság mintegy 70%-a Közép- és Kelet-Európában él, ahol egyes országokban arányuk eléri vagy meghaladja az összlakosság 5%-át.

Annak ellenére, hogy a cigányságot történelmének több mint fél évezrede ehhez a kontinenshez köti, a többségi társadalmak gyakran nem ismerik el õket önálló, teljes jogú európai népcsoportként.

A cigányságot évszázadokon keresztül sújtó hátrányos megkülönböztetés, elutasítás és üldöztetés eredményeképpen a romák minden országban igen nehéz körülmények között, az adott társadalmak peremére szorulva élnek, és részvételük a közéletben erõsen korlátozott. A roma közösségek nehéz helyzete számos európai országban veszélyezteti a társadalmi kohéziót.

Európát egyre jobban aggasztja a romák sorsa. A jó szándékú határozatok ellenére az általános elhatározás és a gyakorlati megvalósítás közötti szakadékot még a legeredményesebb helyi kezdeményezések sem tudták áthidalni. Az egyes államok hatóságait hasonló problémák és megoldásbeli nehézségek nyomasztják. Következésképpen konszenzus kezd kialakulni abban, hogy a roma kisebbség többé nem zárható ki a jogoknak és értékeknek az európai nemzeteket egyesítõ közösségébõl.

Közép-és Kelet-Európa kormányai egyre tudatosabban néznek szembe az államaikban felmerülõ kérdésekkel. Magyarország módszeres, rendszerezett és a szándékok szerint a kormányzati ciklusokon átívelõ munkájának példáját - néhány éves késéssel követve - , az elmúlt 2-3 év során Szlovákiában, a Cseh Köztársaságban, Romániában és Bulgáriában szinte egyidejûleg fogalmaztak meg kormányzati célkitûzéseket és fogadtak el komplex intézkedéseket. Magyarország a kérdés kezelésének rövid-, közép- és hosszú távú megközelítésével, az intézkedésekhez rendelt források, illetve a cigányság legitim képviselõivel kialakított folyamatos együttmûködés vonatkozásában - minden létezõ probléma ellenére - a térségben is elõremutató, koncepciózus cigánypolitikát valósít meg.

3.2. Nemzetközi szervezetek és jogi keretek

Az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlése, ennek bizottságai, illetve Miniszteri Bizottsága 1969-tõl, az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága 1977-tõl kezdõdõen szentel figyelmet a cigányság hátrányos megkülönböztetésének. 1993 óta a cigányság helyzetének kérdésköre az Európa Tanács legfõbb prioritásai közé tartozik. A célok között egyaránt szerepel a kisebbségek védelme, a fajgyûlölet, a türelmetlenség és a társadalmi leszakadás elleni harc. Az Európa Tanács arra ösztönzi a tagállamokat, hogy átfogó módon közelítsenek a nehézségek megoldásához. A szervezet álláspontja szerint a helyzet tartós javulása csak akkor érhetõ el, ha a mindennapi nehézségek leküzdésére irányuló intézkedésekhez a probléma megoldását célzó hosszú távú elképzelések társulnak. Az Európa Tanács nem tartja elképzelhetõnek az elõrelépést az érintett közösségek bevonása nélkül.

Az Európa Tanács igazgatóságai évek óta kiemelt figyelemmel követik a magyar kormány komplex megközelítést alkalmazó romapolitikáját. A kisebbségvédelem két legjelentõsebb európai jogi dokumentumának, a Kisebbségvédelmi Keretegyezménynek, illetve a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának végrehajtását ellenõrzõ szakértõi bizottságok, a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság, illetve az Európa Tanács illetékesei, szakértõi helyszíni látogatások és megbeszélések során alakítják ki véleményüket. Az Európa Tanács szakértõ konzulens megbízásával segíti a hosszú távú stratégia elfogadására irányuló magyarországi tevékenységet, mivel megítélése szerint a stratégia elfogadása hosszabb távú elkötelezõdést fejez ki, hosszabban tartó intézményi és anyagi kötelezettségvállalásokkal jár, formailag is nagyobb nyomatékot ad a kérdésnek, végezetül pedig olyan társadalmi perspektívára utal, amely túllép a politikai elválasztó vonalakon és a véletleneken.

Az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet az utóbbi idõben szintén fokozódó figyelemmel fordul a roma kérdés felé. 1994-ben a varsói Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Irodája mellett létrehozott Roma és Szinti Kapcsolódási Pontot 1998-ban megerõsítették, és úgy határoztak, hogy fejleszteni fogják roma ügyekben az Európa Tanács, az EBESZ és az Európai Bizottság közötti együttmûködést. Az EBESZ Nemzeti Kisebbségekkel foglalkozó Fõbiztosa 2000 elsõ felében tette közzé nagyszabású jelentését a romák helyzetérõl az EBESZ országaiban.

3.3. Az Európai Unióhoz történõ csatlakozás követelményei, az Unió értékelése

Az Agenda 2000 c. dokumentum, amely többek között az Európai Bizottságnak a tíz társult közép- és kelet-európai állam csatlakozási kérelmérõl kialakított véleményét tartalmazza, felhívja a figyelmet arra, hogy Bulgáriában, a Cseh Köztársaságban, Magyarországon, Lengyelországban, Romániában és Szlovákiában a roma kisebbségnek hátrányos megkülönböztetéssel és szociális nehézségekkel kell szembenéznie.

Hazánk csatlakozási szándékával kapcsolatban a dokumentum megállapítja, hogy Magyarország biztosítja a jogállamiságot, az emberi, valamint a kisebbségi jogok tiszteletben tartását és védelmét, de a fenti eredmények mellett a magyarországi cigányság gyakran igen súlyos gondokkal küzd és helyzete számos problémát vet fel. A cigányság iskolázottsági mutatóinak javulása ellenére a roma és nem-roma lakosság közötti esélyegyenlõtlenség növekedett. Az Európai Unió Bizottsága 1998. évi éves jelentése méltatóan szól a cigányság életkörülményeinek javítására 1997-ben elfogadott középtávú intézkedéscsomagról, ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy folytatni kell a romák helyzetének javítására tett erõfeszítéseket.

Az 1999-es éves jelentés úgy ítéli meg, hogy a romák helyzete nem romlott, de nem is javult érzékelhetõen. A jelentés részletesen ismerteti a romák helyzetének javítására tett kormányzati lépéseket, és pozitív példákat említ a roma önszervezõdés és kultúramegõrzés fejlõdésére. Ugyanakkor megállapítja, hogy az intézkedések ellenére a romák helyzete továbbra is nagyon nehéz, és a kormányzati intézkedésekhez megfelelõ költségvetési forrásokat kell kapcsolni.

A 2000. novemberi éves jelentés megállapítja, hogy összhangban a Csatlakozási Partnerség rövidtávú célkitûzésével és az 1999. áprilisában elfogadott középtávú roma akcióprogrammal, a Kormány speciális támogatást biztosított a roma kisebbség nehéz helyzetének kezelésére. Intézkedések születtek az oktatás (ösztöndíjak és oktatási intézmények támogatása), a kultúra (a helyi közösségek megerõsítésében és a roma kultúra megõrzésében nagyon fontos szerepet játszó roma közösségi házak megnyitása), a foglalkoztatás (közhasznú és közmunka programok), a lakásügy, az egészségügy és a diszkrimináció-ellenesség (diszkriminációs ügyek bíróság elé kerülése, oktatási ügyekért felelõs biztos kinevezése) terén. A roma népesség gyenge egészségi állapota és létfeltételei, a lakáshoz jutás vonatkozásában tapasztalható diszkrimináció, a roma gyermekek kisegítõ iskolákba történõ irányítása azonban továbbra is problémát jelent.

2000-ben a középtávú akcióprogram végrehajtása irányába tett fontos lépésként összesen 19 millió euró értékben speciális költségvetési források váltak hozzáférhetõvé, az intézkedéscsomagtól ugyanakkor csak középtávon várhatók valódi eredmények, miközben a roma lakosság helyzete továbbra is nehéz marad.

Az Európai Unió anyagi és szakmai segítségnyújtásának legfontosabb eszköze az egyes országokban a Phare nemzeti program, amelynek keretében Magyarországon 1999-ben egy oktatási témájú, 2000-ben pedig a NEKH roma társadalmi integrációs programja nyert támogatást. A nem kormányzati szervezetek projektjeihez forrást biztosító Phare Democracy and Phare Lien programok keretében 1993-tól kezdõdõen csaknem 2 millió euro értékû támogatás érkezett Magyarországra.

Az Európai Unió, mint szervezet a kisebbségi kérdésben saját jogszabályokat nem alakított ki. Az emberi jogok védelme ugyanakkor a közösségi jog egyik alapelve, amelyet a tagállamoknak az Amszterdami Szerzõdés szerint az Emberi Jogok Európai Egyezményének, illetve a tagországok közös alkotmányos tradíciói alapján biztosítaniuk kell. Ennek megfelelõen a csatlakozásra való felkészülés fontos részét képezi az Európa Tanács egyezményeinek elfogadása.

Az Európai Unió ugyanakkor egyre nagyobb hangsúlyt fektet a diszkrimináció elleni fellépésre, a faji/etnikai alapú megkülönböztetés elleni küzdelem azonban, a rasszizmus és intolerancia utóbbi évtizedben érezhetõ megerõsödése miatt különösen elõtérbe került. Amszterdam óta a kérdés nemzeti szintû szabályozását meghaladó közösségi szintû intézkedésekre is lehetõség van, az EK Szerzõdés 13. cikke alapján.

Az Európai Unió Tanácsa 2000. novemberében véglegesítette a 2001-2006. közötti idõszak diszkrimináció elleni küzdelmének Akcióprogramját, 2000. októberében a foglalkoztatás területén megvalósítandó egyenlõ bánásmód keretét biztosító irányelvrõl született megegyezés, 2000. június 29-én pedig elfogadásra került a faji és etnikai alapú diszkriminációt tiltó direktíva.

Ez utóbbi irányelv meghatározza mind a közvetlen, mind a közvetett diszkrimináció fogalmát, kimondva azok tilalmát, tárgyi hatálya a foglalkoztatás, a képzés, a foglalkoztatási és munkafeltételek, a szervezeti tagság, szociális védelem, szociális kedvezmények, oktatás és közszolgáltatások területére terjed ki, s nemcsak az Unió, hanem az EU területén tartózkodó harmadik országok állampolgáraira is vonatkozik. Az irányelv megadja a jogorvoslathoz való hozzáférés kereteit, amit hatékonyabbá és eredményesebbé tehet a bizonyítási teher megfordítása, illetve a sértettek retorzióval szembeni védelme biztosításának kötelezettsége. Kimondja, hogy a hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos panaszok kivizsgálásával független szervnek kell foglalkozni. A tagállamok feladatává teszi, hogy az irányelv végrehajtása érdekében elfogadott nemzeti szabályozásról megfelelõ módon, széles körben nyújtsanak információt. A tagállamoknak 2003. július 19-ig kell meghozniuk, illetve módosítaniuk az Irányelv végrehajtását biztosító nemzeti jogszabályokat.

Az Irányelv minimum-követelményrendszert fogalmaz meg, a tagállamok annál több jogot biztosíthatnak állampolgáraiknak, de kevesebbet nem. Magyarországnak, mint az Európai Unióval csatlakozási tárgyalásokat folytató országnak biztosítania kell, hogy csatlakozását követõen a magyar jogrend e tekintetben is harmonizáljon a közösségi szabályokkal. Az igazságügyi miniszter ennek érdekében 2001. márciusában munkacsoportot hozott létre, mely javaslatot tesz a Kormánynak a hazai antidiszkriminációs joganyag esetlegesen szükségessé váló módosítására.

Az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez 2000-ben kiegészítõ jegyzõkönyvet csatoltak, amely kimondja, hogy senki nem szenvedhet hátrányos megkülönböztetést semmilyen közhatóságtól semmiféle alapon. A Jegyzõkönyvet 2000. november 4-én nyitották meg aláírásra a tagországok elõtt Rómában, az Emberi Jogokkal foglalkozó európai miniszteri értekezlet alkalmából. Magyarország az elsõk között csatlakozott a jegyzõkönyvhöz.

Magyarország az Emberi Jogok Európai Egyezménye mellett részese az Európa Tanács mintegy ötven konvenciójának, így a Nemzeti Kisebbségek Védelmérõl szóló Keretegyezménynek is.