Szerb nyelvû forrás: Zakon o službenoj upotrebi jezika i pisma, Službeni glasnik RS, 1991/45. szám, 1802. oldal.
Magyar fordítás: Bozóki Antal (1995): Kisebbségi jogok. Dokumentumok és jogrendszer. Újvidék: Forum—Dolgozók Kft., 242—250.
1. cikk
A Szerb Köztársaságban hivatalos használatban a szerbhorvát nyelv van, amelyet, ha az e-zõ vagy ije-zõ szerb nyelvjárást képviseli, szerb nyelvnek is neveznek.
A Szerb Köztársaságban a cirill betûs írásmód van hivatalos használatban, a latin betûs írásmód használatát pedig ez a törvény hatärozza meg.
A Szerb Köztársaságnak azon a területein, ahol nemzetiségek élnek, a szerb nyelvvel egyidejûleg, ebben a törvényben meghatározott módon, a nemzetiségek nyelvei és írásmódjai is hivatalos használatban vannak.
2. cikk
Hivatalos nyelv- és íráshasználatnak, e törvény értelmében, a közmegbízatást gyakorló köztársasági szervek, az autonóm tartomány, a városok és községek szervei (a továbbiakban szervek), intézmények, vállalatok és egyéb szervezetek munkájában való hivatalos nyelv- és íráshasználatot kell tekinteni.
Hivatalos nyelv- és íráshasználatnak kell tekinteni, e törvény értelmébcn, a közvállalatok és közszolgálatok, valamint más szervezetek munkájäban alkalmazott nyelv- és íráshasználatot is, ha azok az e törvénybén mégállapított teendõket látják el.
3. cikk
Hiivatalos nyelv- és íráshasználatnak különösen a következõ nyelv- és íráshasználat tekintendõ:
1.) a szervek es szervezetek egymás közti, valamint az ügyfelekkel, illetve polgárokkal folytatott szóbeli és írásbeli értekezése;
2.) a polgárok jogainak, kötelességeinek és felelõsségének érvényesítésével és védelmével kapcsolatos eljárás lefolytatása;
3.) a község területén közmegbízatást gyakorló községi szervek és szervezetek által vezetett elõírt nyilvántartás (a továbbiakban: nyilvántartás) vezetése;
4.) a polgárok törvényben megállapított jogainak érvényesítése szempontjából jelentõs közokiratok, valamint egyéb iratok kiadása;
5.) a dolgozóknak a munkából eredõ vagy a munka alapján megvalósított jogainak, kötelességeinek és felelõsságánek érvényesiítése.
Hivatalos nyelv- es iráshasználatnak tekintendõ a nyelv és írás következõ használata is: a helységnevek és más földrajzi nevek, a terek és utcák nevének, a szervek, szervezetek és cégek nevének kiírása, a nyilvánossághoz intézett felhívások, értesítések és figyelmeztetések megjelentetése, valamint az egyéb közfeliratok kiírása.
4. cikk
A szerv, szervezet és más alany nevét, cégtábláját vagy egyéb feliratát a cirill betûs mellett latin betûs írásmóddal is ki lehet írni.
A vállalatok, intézmények és egyéb jogi személyek, illetve üzletek vagy a tevékenység végzése más formáinak cégtábláján a jelképként használt rész csak latin betiûs írással is kiírható
.
5. cikk
A nemzetközi es föútvonali jelzõtáblákat és útirányjelzõket, településneveket és egyéb földrajzi neveket cirill betûs és latin betûs írással kell kiírni.
Az egyéb utakon lévõ közúti jelzõtáblák és útirányjelzõk, utcák- és terek neve, valamint egyéb közfeliratok a cirill betûs írás mellett latin betûs írással is kiírhatók.
6. cikk
A közmegbizatás ellátásában az egyén jogairól és kötelezettségeirõl döntõ szervek, illetve szervezetek elõtti eljárásban mindenkinek joga van a saját nyelvének használatára, valamint hogy az eljárásban a tényekkel a saját nyelvén ismerkedjen meg.
7. cikk
Hivatalos használatban levõ, a nemzetiségek nyelvén és írásával (a továbbiakban: nemzetiségi nyelv), készült szöveget a szerb nyelvû szöveg utän, alatt vagy attól jobbra, ugyanolyan formájú és nagyságú betûkkel kell feltüntetni.
Ha több nemzetiség nyelve van hivatalos használatban, az ezeken a nyelveken készült szövegeket a szerb nyelvû szöveg után (cirill, a ford. megjegyzese) betûrendi sorrendben kell feltüntetni.
A közfeliratokban szereplõ földrajzi és tulajdonneveket nem lehet más elnevezéssel, illetve névvel helyettesíteni, a nemzetiség nyelvén pedig az illetõ nyetv helyesírása szerint kell feltüntetni.
II. A LATIN BETÛS íRÁSMÓD HIVATALOS HASZNÁLATA
8. cikk
Azokban a községekben, ahol nagyobb számban élnek olyan nemzetiségiek, akiknek eredeti írása, nemzeti hagyományaikkal összhangban, a latin betiûs írás, a latin betûs írás is hivatalos használatban van.
Az elsõ bekezdéssel összhangban a község alapszabályzata állapítja meg a latin betûs írás hivatalos használatát.
9. cikk
A közmegbízatást végzõ szevek és szervezetek kötelessége, hogy azokban a községekben, ahol a latin betûs írásmód is hivatalos használatban van, a polgár kérésére, annak jogaira es kötelezettségeire vonatkozó végzéseket és egyéb iratokat, valamint bizonyitványokat és egyéb közokiratokat latin betûs írással irja ki.
Azon község szükségleteire készült közokiratokat, ûrlapokat, amelyekben a latin betûs írás is hivatalos használatban van, cirill es latin betûvel kell kinyomtatni.
10. cikk
Ha e törvény rendelkezéseivel összhangban a szöveget latin betûs írással is kiírják, a latin betûs szöveget a cirill betûs szöveg után, alatta vagy tõle jobbra kell feltüntetni.
11. cikk
A község, ahol nemzetiségek élnek, állapítja meg, hogy területén mikor vannak hivatalos használatban a nemzetiségi nyelvek is.
A községben hivatalos használataban Ievõ nemzetiségi nycelvet, illetve nyelveket, a község alapszabályzata határozza meg.
Azokat a nemzetiségi nyelveket, amelyek az autonóm tartományok szerveiben vannak hivatalos használatban, a tartomány statüútuma állapítja meg.
12. cikk
Az elsõ fokú közigazgatási, perrendtartási, büntetõ, a polgári, illetve más eljárást, amelyben a polgár kötelezettségeirõl és jogairól döntenek, szerb nyelven kell lefolytatni.
Az elsõ bekezdésben említett eljárást azon a nemzetiségi nyelven is le lehet
folytatni, amely abban a szervben illetve szervezetben hivatalos használatban van.
Ha az eljárást lefolytató szervet, illetve szervezetet több közseg területére alakították, az eljárást azokon a nemzetiségi nyelveken is Ie lehet folytatni, amelyek a szervvel, illetve szervezettel felölelt terület községeiben hivatalosan használatosak és az eljárásban részt vevõ nemzetiséghez tartozó ügyfél lakóhelye abban a községben van, ahol a nemzetiségi nyelv hivatalos használatban van.
Ha az eljárásban egy nemzetiségi ügyfél vesz reszt, az eljärás az ügyfél kéréseére azon a nemzetiségi nyelven folyik, amely az eljárást vezetõ szervben, illetve szervezetben hivatalos használatban van.
Ha az eljárásban több ügyfél vesz reszt, akinek a nyelve nem azonos, az eljárást azon nyelvek egyikén kell lefolytatni, amely az eljárást vezetõ szervben, illetve szervezetben hivatalos használatban van és amelyben az ügyfelek megegyeznek.
Ha az ügyfelek nem értenek egyet abban, hogy milyen nyelven folytassák le az eljárást, az eljárás nyelvét az eljárást vezetõ szerv, illetve szervezet határozza meg, kivéve ha az ügyfelek egyike követeli, hogy az eljárást szerb nyelven folytassák, s ebben az esetben az eljárást ezen a nyelven kell lefolytatni.
13. cikk
Az eljárás nyelvének meghatározása elsõdleges kérdés, amelyrõl e törvénnyel összhangban az eljárást vezeté személy dönt.
Az eljárást vezetõ hivatalos személynek kötelessége ismertetni az ügyféllel, hogy mely nyelvek vannak hivatalos használatban a szerv, illetve szervezet területén, ahol az eljárás folyik, és felkérni az ügyfelet, hogy nyilatkozzon, mely nyelven folyjon az eljárás.
Amig nem határozzák meg az eljárás nyelvét, a hivatalos személy szerb nyelven vezeti az eljárást.
Az eljárás nyelve meghatározásának módját és a kijelölt eljárási nyelvet fel kell tüntetni a jegyzõkönyvben.
14. cikk
Az elsõ fokú eljárást és az eljárással kapcsolatos jegyzõkönyvet és határozatokat szerb nyelven és a nemzetiségi nyelven autentikus szövegként kell elkészíteni, ha nemzetiségi nyelven folytatják le az eljárást.
Az eljárásban részt vevõ ügyfél jogait, akinek a nyelvét nem eljárási nyelvként jelölték meg, e törvény 16. es 17. cikke állapítja meg.
15. cikk
A másodfokû eljárás szerb nyelven folyik, az eljárásban részt vevõ ügyfeleknek a jogai pedig a 16. es 17. cikkben vannak megállapítva. A másodfokú végzést, határozatot, jegyzõkönyvet, beadványt, a másodfokú eljárásban hozott és a másodfokú eljárással kapcsolatos iratokat és egyéb iratokat, az elsõ fokú szerv vagy szervezet fordítja le arra a nyelvre vagy nyelvekre, amelyeken az elsõ fokú eljárás folyt.
16. cikk
Azokon a területeken, ahol a nemzetiségek nyelve nincs hivatalos használatban, az eljárást Iefolytató szervek, illetve szervezetek a jogaikat és kötelességeiket náluk érvényesítõ nemzetiségiek számára kötelesek biztosítani, hogy:
1.) az e szervek és szervezetek elõtt lefolytatott eljáirásban a saját nyelvüket és írásukat használják;
2.) az õ nyelvükön nyújtsák be kérvényüket, a fellebbezést, a keresetet, a javaslatot, a folyamodványt és egyéb beadványt;
3.) keresere az õ nyelvén küldjék meg a jogaira és kötelezettségeire vonatkozó végzés, ítélet és egyéb irat kiadványait, valamint a bizonyítványt, bizonylatot, igazolást és egyéb iratot.
Ha a beadvány nemzetiségi nyelven készült, úgy tekintendö, hogy az 1. bekezdés 3.) pontjában említett követelést benyújtották.
17. cikk
Szerbül kell jegyzõkönyvbe venni annak az ügyfélnek, tanúnak, szakértõnek és más személynek a nernzetiségi nyelvén tett nyilatkozatát, ha olyan területen vesz részt az eljárásban, ahol a nemzetiségi nyelv nincs hivatalos használatban. Az eljárásban részt vevõ nemzetiségi követelésére a jegyzõkönyvet vagy annak bizonyos részeit le kell fordítani nemzetiségi nyelvre.
Ha az eljárásban részt vevõ nemzetiségi úgy kívánja, az elsõ bekezdésben említett személy szerb nyelven adott kijelentését le kell fordítani nemzetiségi nyelvre.
Az eljárást tolmács segíségével kell levezetni, ha az eljárást vezetõ hivatalos személy nem ismeri megfelelõ szinten a nemzetiség nyelvét.
A fordítás költségeit az eljárást vezetõ szerv, illetve szervezet fedezi.
A 16. cikk 1.) -3.) bekezdésének rendelkezéseit megfelelõ módon alkalmazni kell az alkotmánybírósági eljárásokra is.
18. cikk
Azokon a területeken, amelyeken hivatalos használatban vannak a nemzetiségi nyelvek, ha az oktatás nemzetiségi nyelven folyik, a végzettsegrõl szóló bizonyitványt, egyéb közokiratot és a polgárok törvényben megállapított jogainak gyakorlása szempontjából jelentõs egyéb okmányokat a nemzetiségi kérelmére annak nyelvén is ki kell adni.
Azokon a területeken, ahol a nemzetiségi nyelvek is hivatalos használatban vannak, a 3. cikk 3.) pontjában említett nyilvántartást az illetõ nyelveken is vezetni kell.
A közokiratok ûrlapjait, valamint azon terület szükségleteire készített nyilvántartás nyomtatványlapjait, ahol a nemzetiségi nyelvek hivatalos használatban vannak, két nyelven kell kinyomtatni, szerb nyelven és minden olyan nemzetiségi nyelven, amely hivatalos használatban van.
19. cikk
Azokon a területeken, ahol nemzetiségi nyelvek is hivatalos használatban vannak, a helység- és egyéb földrajzi neveket, utcák, terek, szervek és szervezetek nevét, a köúti jelzõtaáblákat, a nyilvánosság értesítéstf és figyelmeztetését szolgáló, valamint egyéb közfeliratokat a nemzetiségek nyelvén is ki kell írni.
20. cikk
A vállalatok, intézmények és más jogi szemelyek cégtábléáját szerb nyelven és azon a nemzetiségi nyelven kell kiírni, amelyik az alany székhelye szerinti községben hivatalos használatban van.
A cégnév azon a nemzetiségi nyelven is kiírhatö, amely hivatalosan használatos az 1. bekezdésben érintett alany gazdálkodási helyén. Az 1. bekezdésben említett jogi személynek a cégtáblát vagy annak árujegykent használt bizonyos részét, tekintet nélkül a szöveg nyelvi eredetére, nem köteles szerb nyelven, illetve a nemzetiség nyelvén kiirni.
Az 1-3. bekezdés rendelkezései más üzletekre és a tevékenység egyéb formáira is vonatkoznak.
IV. A TÖRVÉNY VÉGREHAJTASÁHOZ SZÜKSÉGES ESZKÖZÖK
21. szakasz
A hivatalos nyelv- és íráshasználat alkalmazásához szükséges eszközöket azok a szervek, illetve szervezetek biztosítják, amelyekben az e törvényben megállapított jogokat és kötelezettségeket gyakorolják.
V. A TÖRVÉNY VÉGREHAJTÁSA FELETTI FELÜGYELET
22. szakasz
E törvény vegrehajtása feletti felügyeletet, felhatalmazásának keretében a közigazgatási, közlekedési, településrendezési és lakás- és kommunális-ügyi, oktatási, mûvelõdési és egészségügyi minisztérium gyakorolja.
Vl. BÜNTETÕ RENDELKEZÉSEK
23. szakasz
Gazdasági vétség miatt 45 000-450 000 dinárig terjedéõ pénzbüntetéssel sújtandó az a közúti jelzések és helynevek kitûzésére felhamazott szervezet, amely a 19. szakasszal ellentétben jár el.
Az 1. bekezdés szerinti gazdasági vétség miatt 2500-tól 25 000 dináirig tcrjedõ pénzbüntetéssel sújtandó az 1. bekezdésben említett szervezet felelõs személye is.
24. szakasz
Gazdasági vétség miatt 45 000-tól 4 500 000 dinárig terjedõ büntetéssel sújtandó a vállalat, intézmény vagy más jogi személy, ha a cébtáblát a 20. szakasszal ellentétben tûzi ki, illetve írja ki.
Az 1. bekezdésben említett gazdasági vétség miatt 2500-tól 25 000 terjedõ pénzbüntetéssel sújtandó a jogi személy felelõs személye is.
25. szakasz
Szabálysértés miatt 5000-tõl 50 000 dinárig terjedõ pénzbírsággal sújtandó a nem jogi személy minõséggel rendelkezõ üzlettulajdonos ha a cégtáblát a 20. szakasz rendelkezéseivel ellentétben írja ki, illetve tûzi ki.
26. szakasz
Szabálysértés miatt 1000-tõl 10 000 dinárig terjedõ pénzbírsággal sújtandó a közmegbízatást ellátó szerv, illetve szervezet felelõs személye, ha a szerv, illetve szervezet nevét a 19. szakasszal ellentétben írja ki.
VII. ÁTMENETI ÉS ZÁRÓRENDELKEZÉSEK
27. szakasz
A helység-, utca-, térneveket, szervek cs szervezetek nevét, cégtábláját és egyéb közfeliratokat legfeljebb 1992 végéig egye kell hangolni a törvénnyel.
28. szakasz
E törvény nyilvántartási vezetésére, formanyomtatványok nyomtatására, közokiratok kiadására vonatkozõ rendelkezéseit 1992. január 1-jétõl kell alkalmazni.
Az 1. bekezdésben említett rendelkezések alkalmazásáig azokat a jogszabályokat kell alkalmazni, amelyek e törvény hatálybalépéséig szabályozták ezeket a kérdéseket.
29. szakasz
A 12. szakasz szerinti, e törvény hatálybalépése elõtt elkezdett eljárásokat az eljárás nyelve szempontjából az e törvény hatálybalépésének napjáig hatályos jogszabályok szerint kell befejezni.
30. szakasz
E törvény hatálybalépésének napján hatályát veszti a Zakon o načinu ostvarivanja prava pripadnika narodnosti na upotrebu svog jezika i pisma kod republičkih organa (Az SZSZK hivatalos Közlönye, 14/71. szám), Zakon o označavanju firme i organizacije udruženog rada na jeziku naroda i narodnosti (A SZSZK Hivatalos Közlönye, 5/78. szám), A nemzetek es nemzetiségek nyelvének és írásának meghatározott szervekben, szervezetekben es közösségekben való egyenrangúsága biztosításának módjáról) szóló törvény (A VSZAT Hivatalos Lapja, 29/77. szám) és a Zakon o ostvarivanju ravnopravnosti jezika i pisama u SAP Kosovu (A KSZAT Hivatalos Lapja, 48/77. szám).
31. szakasz
Ez a törvény a Szerb Szocialista Köztársaság Hivatalos Közlönyében való közzétételének napját követõ nyolcadik napon lép hatályba.