Barcelonai Nyilatkozat

 

A Nyelvi Jogok Egyetemes Nyilatkozata. Elfogadta a Nyelvi Jogok Világkonferenciája Barcelonában, 1996. június 6-án.

 

Bevezetõ

Az 1996. június 6-9. között a barcelonai találkozáson részt vevõ, a Nyelvi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát aláíró intézmények és nem kormányzati szervezetek, tekintettel az 1948-as Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, mely a Preambulumban kifejezi hitét "az emberi jogok, az emberi személyiség méltósága és értéke, a férfiak és nõk egyenjogúsága mellett" és mely a 2. cikkében megállapítja, hogy "mindenki alanya a Nyilatkozatban kinyilvánított összes jogoknak és szabadságoknak" "bármely megkülönböztetésre, nevezetesen fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra, születésre, vagy bármely más körülményre való tekintet nélkül";
tekintettel az 1996. december 16-i Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és az egyazon keltezésû Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, melyek preambulumukban kijelentik, hogy az emberek nem lehetnek szabadok, ha nem teremtik meg annak a feltételét, hogy élvezhessék mind polgári és politikai, mind gazdasági, szociális és kulturális jogaikat; tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyûlésének 1992. december 18-i 47/135. határozatára, mely elfogadta a Nemzeti vagy Etnikai, Vallási és Nyelvi Kisebbségekhez Tartozó Személyek Jogairól szóló Nyilatkozatát;
tekintettel az Európa Tanács nyilatkozataira és egyezményeire, mint az 1950. november 4-i Európai Egyezmény az Emberi Jogok és Alapvetõ Szabadságjogok Védelmérõl; az 1992. június 29-i az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által elfogadott Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája; az 1993. október 9-i csúcsértekezleten elfogadott a Nemzeti Kisebbségekre vonatkozó Nyilatkozata, valamint az 1994. novemberi Nemzeti Kisebbségek Védelmérõl szóló Keretegyezményre;
tekintettel a Nemzetközi PEN Klub által Santiago de Compostelában elfogadott Nyilatkozatra, illetve a Nemzetközi PEN Klub Fordítások és Nyelvi Jogok Bizottsága 1993. december 15-i Nyilatkozatára, melyek a Nyelvi Jogok Világértekezletének megtartását javasolják;
figyelembe véve, hogy az 1987. október 9-i brazíliai Recifeban elfogadott Nyilatkozatában az Interkulturális Kommunikáció fejlesztés Nemzetközi Szövetségének 12. Szemináriuma javasolta, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete tegye meg a megfelelõ lépéseket annak érdekében, hogy elfogadja és gyakorlatba ültesse a Nyelvi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát;
tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1989. június 26-i 169-es, a Független Országokban Élõ Bennszülött és Törzsi Lakosságra vonatkozó Egyezményére;
tekintettel az 1990. májusi, a barcelonai Kollektív Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, mely kinyilatkozta, hogy minden közösségnek joga van kifejezni és fejleszteni kultúráját, nyelvét és szervezkedési szabályzatát, és ilyen célból, különbözó keretek között elfogadni saját politikai, oktatási, kommunikációs és kormányzati struktúráit;
tekintettel a magyarországi, Pécsett 1991. augusztus 16-án elfogadott, a Modern Nyelvek Nemzetközi Szövetsége Általános Közgyûlése Nyilatkozatára, mely javasolta, hogy a nyelvi jogokat az egyén alapvetõ jogai közé sorolják;
tekintettel az 1994. április 20-i, Egyesült Nemzetek Gazdasági és Szociális Tanácsa Emberjogi Bizottságának, a Bennszülött Népek Jogainak Nyilatkozattervezetére vonatkozó jelentésére, mely az egyéni jogokat a kollektív jogok fényében értékeli;
tekintettel az Inter-Amerikai Emberi Jogok Bizottságának a Bennszülött Népek Jogaira vonatkozó, az 1995. szeptember 18-i ülésszakán elfogadott Nyilatkozattervezetére;
figyelembe véve, hogy a világ veszélyben forgó nyelveinek többsége a nem-szuverén közösségekhez tartozik és hogy az önkormányzatok hiánya, valamint az államok azon politikája, mely rákényszeríti saját politikáját és közigazgatási struktúráit, illetve nyelvét, olyan fontos tényezõk, melyek megakadályozzák ezen nyelvek fejlödését és felgyorsítják a nyelvhelyettesítési folyamatot;
figyelembe véve, hogy invázió, gyarmatosítás vagy más politikai, gazdasági és szociális alárendeltségi eset gyakran maga után vonja egy idegen nyelv közvetlen kényszerét vagy, a legjobb esetben, a nyelvek értékét elferdítik és hierarchikus nyelvi megnyilvánulások kialakulását idézik elõ, melyek aláaknázzák a beszélõk nyelvi lojalitását; és figyelembe véve, hogy a szuverenitást elért egyes népek nyelvei nyelvhelyettesítési folyamatba keverednek azon politika következményeként, mely elõzõ gyarmati vagy birodalmi hatalmak nyelvét részesíti elõnyben;
figyelembe véve, hogy az egyetemesség olyan nyelvi és kulturális különféleség elvén kell alapuljon, mely szemben áll a homogenizáció folyamatával és a kizáráshoz vezetõ elszigeteléssel;
figyelembe véve, hogy nyelvi közösségek békés együttélésének biztosítására egy sor átfogó alapelvet kell találni annak érdekében, hogy szavatolják minden nyelv támogatását és tiszteletben tartását, valamint ezek használatát magánbeszélgetésben és nyilvánosan;
figyelembe véve, hogy nyelvtõl független (történelmi, politikai, területi, demográfiai, gazdasági, szociokulturális és a kollektív magatartásra vonatkozó) tényezõk olyan problémákat idéznek elõ, mely számos nyelv kihalásának, marginalizációjának és elfajulásának kialakulásához vezetnek, és következésképpen a nyelvi jogokat átfogó perspektívában kell vizsgálni, hogy minden esetre a megfelelõ megoldást alkalmazzák;
abban a hitben, hogy a Nyelvi Jogok Egyetemes Nyilatkozata szükséges a nyelvi kiegyensúlyozatlanságok ellensúlyozásához, annak érdekében, hogy biztosítsák minden nyelv tiszteletben tartását és teljes fejlõdését, valamint egy jogos és igazságos béke megvalósításának alapelveit világszerte, mint a harmonikus társadalmi kapcsolatok fenntartásának kulcstényezõjét, ezennel kimondják, hogy minden nyelv helyzete az elõbb említett szempontok következtében sokrétû politikai és jogi, ideológiai és történelmi, demográfiai és területi, gazdasági és szociális, kulturális, nyelvi és szociolingvisztikai, nyelvközi és szubjektív természetû tényezõk konvergenciájának és kölcsönhatásának eredménye.

Pontosabban, a jelen pillanatban ezeket a tényezõket a következõk határozzák meg:

- az államok többségének õsrégi egyesítési hajlama, hogy csökkentse a másságot és elõmozdítsa a kulturális többséggel és a nyelvi pluralizmussal ellentétes magatartásokat,

- a világméretû gazdaság és következésképpen egy világméretû információ-, kommunikáció és kultúrpiac felé való irányulás, mely szétszakítja azokat a kölcsönös vonatkozási szférákat és kölcsönhatási formákat, melyek szavatolják a nyelvi közösségek belsõ kohézióját,

- az országhatárokat túllépõ transznacionális gazdasági csoportok gazdaságnövekedési modellje, mely a szabálytalanságokat fejlõdéssel, a verseny individualizmusát szabadsággal azonosítja, illetve komoly és növekedõ gazdasági, szociális, kulturális és nyelvi egyenlötlenségeket idéz elõ. A nyelvi közösségek jelenleg olyan veszélyeknek vannak kitéve, melyek az önkormányzatok hiányából, a korlátozott számú vagy pedig részlegesen vagy teljesen szétszóródott lakosságból, törékeny gazdaságból, törvénybe nem foglalt nyelvbõl, vagy a dominánssal ellentétes kulturális modellbõl fakadnak és amelyek lehetetlenné teszik számos nyelv számára, hogy fennmaradjon és fejlõdjön, kivéve, ha a következõ célokat tekintetbe veszik:

- politikai távlatban azt a célt, mely a nyelvi különbözõséget olyan módon szervezi meg, hogy lehetõvé teszi a nyelvi közösségek tényleges részvételét ebben a fejlõdési modellben,

- kulturális távlatban azt a célt, mely a fejlödési folyamat során a világméretû kommunikáció számára összeegyeztethetõ helyet biztosít minden ember, nyelvi közösség és egyén méltányos részvételével,

- gazdasági távlatban azt a célt, mely elõsegíti a hosszú távú fejlõdést, mely mindenki részvételén, a társadalmak környezeti egyensúlyának fenntartásán alapszik, a nyelvek és kultúrák közötti méltányos kapcsolat érdekében.
Mindezen okokból, ezen Nyilatkozat kündulópontját nem az államok, hanem a nyelvi közösségek és olyan nemzetközi intézmények megerõsítésének összefüggésében kell szemlélni, melyek hosszú távon képesek méltányos fejlõdést szavatolni az egész emberiség számára. Ezen okokból is ösztönözni szándékszik egy politikai keret létrehozását a nyelvi különbözõ-ség érdekében, mely a tiszteleten, a harmonikus együttélésen és kölcsönös elönyökön alapszik.

 

Bevezetõ fogalmak

1. cikk

1. Ez a Nyilatkozat nyelvi közösségnek tekint minden olyan - egy bizonyos térségben történelmileg kialakult - emberi társadalmat, akár ezt a térséget elismerik, akár nem, mely népként határozza meg magát, és tagjai saját közös nyelvet fejlesztettek ki a kommunikáció és a kulturális kohézió természetes eszközeként. Az a kifejezés, hogy egy területre jellemzõ nyelv, egy történelmileg létrejött közösség nyelvére vonatkozik egy ilyen térségben.
2. Ez a Nyilatkozat azt az alapelvet tekinti kiindulópontjánák, mely szerint a nyelvi jogok egyidejûleg egyéni és kollektív jogok. A nyelvi jogok teljes körû meghatározásában vonatkozási alapként a saját területi térségében kialakult történelmi nyelvi közösség esete tekintendö. A térség alatt nem csak a földrajzi terület értendõ, ahol a közösség él, hanem a nyelv teljes köru fejlõdése szempontjából létfontosságú társadalmi és funkcionális terület is. Csak erre alapozva lehet, a jelen cikk 3. pontja alatt említett nyelvi csoportok és a közösségi területen kívül élõ egyének jogait a fokozatosság és a folyamatosság jegyében meghatározni.
3. A Nyilatkozat szándékának megfelelõen a csoportok területi hovatartozásának és nyelvi közösséghez való tartozásának további ismérvei: - politikai és közigazgatási határok választják el közösségük fõ részétõl; - történelmileg olyan kis területen telepedtek le, melyet más nyelvi közösségek tagjai vesznek körül; vagy - olyan területen telepedtek le, melyet más, hasonló történelmi elõzményekkel rendelkezõ nyelvi közösségek tagjaival osztanak meg.
4. Ez a Nyilatkozat saját területükön élõ nyelvi közösségeknek tekinti a történelmi migrációs területükön élö nomád népeket és a történelmileg letelepedett, földrajzilag szétszórt helyeken élõ népeket.
5. Ez a Nyilatkozat nyelvi csoportnak tekint bármely emberi csoportot, mely ugyanazt a nyelvet használja, mely egy más nyelvi közösség térségében telepedett le, de amelyik nem rendelkezik a másik közösséggel egyenértékû történelmi elõzményekkel. Ilyen csoportok például az emigránsok, menekültek, deportált személyek és a diaszpóra tagjai.

2. cikk

1. Ez a nyilatkozat úgy tekinti, hogy bármely esetben, mikor különbözõ nyelvi közösségek és csoportok ugyanazt a területet osztják meg, ezen Nyilatkozatban megfogalmazott jogokat a kölcsönös tiszteletre alapozva kell gyakorolni, és olyan módon, hogy a demokráciát a lehetõ legnagyobb mértékben lehessen szavatolni.
2. Annak érdekében, hogy megfelelõ kapcsolatot teremtsenek a nyelvi közösségek és csoportok, valamint a hozzájuk tartozó személyek jogai között, a kielégítõ szociolingvisztikai egyensúly felmérése céljából a saját területük történelmi elõzményei és demokratikusan kifejezett akaratuk mellett még figyelembe kell venni különbözö tényezõket. Azon tényezõk közé, melyek kiegészítõ bánásmódot igényelhetnek az egyensúly visszaállításának érdekében, a következõk tartoznak: a migrációk korlátozó jellege különbözõ közösségek és csoportok együttélésében, valamint a politikai, társadalomgazdasági és kulturális sebezhetõség mértéke.

3. cikk

1. Ez a Nyilatkozat a következõket tekinti elidegeníthetetlen, bármilyen szituációban gyakorolható egyénijogoknak: egy nyelvi közösség tagjakénti elismeréséhez való jog; a saját anyanyelv használatához való jog a magánszférában és nyilvánosan; névhasználathoz való jog; az egyén joga ahhoz, hogy származási csoportjának tagjaival kapcsolatot tartson és hozzá csatlakozzon; saját kultúrájának a megörzéséhez és fejlesztéséhez való jog: és minden olyan nyelvhez kapcsolódó jog, melyet az 1966. december 16-i Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya és az egyazon keltezésû Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmány elismert.
2. Ez a Nyilatkozat úgy tekinti, hogy a nyelvi csoportok kollektív jogai magukban foglalhatják az elõbb említett bekezdésben a nyelvi csoportok tagjainak tulajdonított jogok mellett és a 2.2. cikk feltételeinek megfelelõen a következõket: saját nyelvének és kultúrájának az oktatásához való jogot; kulturális szolgáltatások igénybevételéhez való jogot; a tömegtájékoztatási eszközökben méltányos nyelvhasználathoz való jogot; jogot ahhoz, hogy az anyanyelvén részesüljön figyelemben a kormányszervek részérõl és a társadalmi-gazdasági kapcsolatok terén.
3. A fent említett emberi és nyelvi csoportok jogai semmilyen módon nem szabad gátolják ezen személyeknek vagy csoportoknak a befogadó nyelvi közösséggel való kapcsolatát, vagy abba a közösségbe való integrációját. Ugyanakkor nem szabad korlátozniuk a befogadó nyelvi közösség vagy tagjainak jogait a közösség saját nyelvének teljes nyilvános használatá-ban térségükben.

4. cikk

1. Ez a Nyilatkozat úgy tekinti, hogy azoknak a személyeknek, akik egy másik nyelvi közösség területére költöznek vagy ott telepednek le, joguk és kötelességük, hogy beilleszkedési magatartást tanúsítsanak ezzel a közösséggel szemben. Ez a kifejezés ezen személyek további szocializációját jelenti olyan módon, hogy megõrizhetik eredeti kulturális jellemzõiket - míg azzal a társadalommal elegendõ kapcsolatot, értéket és viselkedési formát osztanak meg - lehetõvé téve számukra, hogy a befogadó közösségnél nem nagyobb nehézségek árán töltsék be társadami szerepüket.
2. Ez a Nyilatkozat ugyanakkor úgy tekinti, hogy az asszimiláció olyan kifejezés, mely a befogadó társadalomba való kulturális beolvadást jelenti olyan értelemben, hogy az eredeti kulturális jellemzõk a befogadó társadalom összefüggéseire, értékeire és viselkedési formáira cserélõdnek fel. Ez semmiképpen sem erõszakolható vagy kényszeríthetõ ki, és csak egy teljesen szabad döntés eredménye lehet.

5. cikk

Ez a Nyilatkozat azon az elven alapszik, hogy minden nyelvi közösség jogai egyenlõek és függetlenek jogi státusuktól, tehát attól, hogy hivatalos, regionális vagy kisebbségi nyelvek. Olyan kifejezések, mint regionális vagy kisebbségi nyelvek, nem használatosak ebben a Nyilatkozatban, mert - bár bizonyos esetekben a regionális vagy kisebbségi nyelvek elismerése megkönnyítheti bizonyos jogok gyakorlását - ilyen és ehhez hasonló kifejezéseket gyakran használnak a nyelvi közösségek jogainak korlátozására.

6. cikk

Ez a Nyilatkozat megállapítja, hogy egy nyelvet nem lehet úgy tekinteni, hogy az egy területre jellemzö, csupán annak alapján, hogy az az állam hivatalos nyelve, vagy hogy hagyományosan azt használták önkormányzati célokra, illetve bizonyos kulturális tevékenységekre azon a területen.

 

I. Cím: Általános elvek

7. cikk

1. Minden nyelv egy kollektív identitás kifejezóje, valamint a valóság észlelésének és leírásának eltérõ módozata, ennek érdekében rendelkezésükre kell, hogy álljanak azok a feltételek, melyek fejlõdésükhöz szükségesek minden téren.
2. Minden nyelv együttesen/kollektíven jött létre, és a közösségen belül egyéni felhasználás céljából rendelkezésre áll mint az összetartozás, azonosulás, kommunikáció és kreatív kifejezés eszköze.

8. cikk

1. Minden nyelvi közösségnek joga van arra, hogy úgy szervezze meg és irányítsa saját erõforrásait, hogy biztosítsa nyelvének rendeltetésszerü használatát a társadalmon belül.
2. Minden nyelvi közösségnek joga van, hogy rendelkezésére álljon minden szükséges eszköz annak érdekében, hogy biztosítsa a nyelv továbbadását és folytonosságát.

9. cikk

Minden nyelvi közösségnek joga van, hogy törvénybe iktassa, szabványosítsa, megõrizze, fejlessze és támogassa nyelvi rendszerét minden kényszer és erõszak alkalmazása nélkül.

10. cikk

1. Minden nyelvi közösség egyenlõ jogokkal rendelkezik.
2. Ez a Nyilatkozat elfogadhatatlannak tartja a nyelvi közösségek elleni diszkriminációt olyan kritériumok alapján, mint politikai szuverenitásuk, szociális, gazdasági stb. helyzetük, függetlenül nyelvük kodifikáltságának vagy modernizációjának mértékétõl.
3. Minden szükséges lépést meg kell tenni annak érdekében, hogy az egyenlõségnek ezt az elvét gyakorlatba ültessék és hatályba léptessék.

11. cikk

Minden nyelvi közösségnek joga van, hogy a rendelkezésére álljon bármilyen erre a nyelvre vagy ebbõl a nyelvbõl való fordításhoz szükséges eszköz annak érdekében, hogy gyakorolja a Nyilatkozatban foglalt jogokat.

12. cikk

1. Mindenkinek joga van, hogy közügyekben minden tevékenységét saját nyelvén folytassa, feltéve, hogy ez a nyelv az illetõ terület jellegzetes nyelve.
2. Mindenkinek joga van, hogy nyelvét használhassa a magánéletben és családi körben.

13. cikk

1. Mindenkinek joga van, hogy ismerje azon terület nyelvét, amelyen él.
2. Mindenkinek joga van, hogy többnyelvû legyen, valamint hogy ismerje és használja azt a nyelvet, amelyik a legjobban hozzájárul személyes fejlõdéséhez vagy szociális mobilitásához, ha nem sérti az ebben a Nyilatkozatban szavatolt, a területre jellemzõ nyelv közhasználatát.

14. cikk

A jelen Nyilatkozat rendelkezéseit nem lehet más, a nyelv belsõ vagy nemzetközi státu-sából fakadó elõírás vagy gyakorlat kárára értelmezni vagy használni, amely kedvezõbb a használatára nézve a saját területén.

 

II. Cím Átfogó nyelvi rendszer: Közigazgatás és hivatalos testületek

I. szakasz

 

15. cikk

1. Minden nyelvi közösségnek joga van nyelvét hivatalos nyelvként használni lakóterületén.
2. Minden nyelvi közösségnek joga van, hogy a saját nyelven kidolgozott jogszabályok és közigazgatási aktusok, köz- és magánokmányok, valamint a hivatalos nyilvántartásokba való felvételek érvényesek és hatályosak legyenek, ugyanakkor senki sem hivatkozhat ezek nem ismeretére.

16. cikk

Minden nyelvi közösségnek joga van, hogy saját nyelvén kommunikáljon a központi, területi, helyi és nem területhez kötött azon állami és közigazgatási kerületi hatóságok szolgáltatásainak igénybevételekor, melyek magukban foglalják a nyelvre jellemzõ területet.

17. cikk

1. Minden nyelvi közösségnek joga van, hogy rendelkezésére álljon és hogy megszerezzen a saját nyelvén minden, a nyelvi területre vonatkozó hivatalos okmányt, akár nyomtatásban, számítógépes, akár más formában.
2. Az ûrlapokat és standard közigazgatási okmányokat, akár nyomtatásban, akár gépi olvasatban, akár más formában léteznek, az állami hatóságok elérhetõvé kell, hogy tegyék és a közösség rendelkezésére kell, hogy bocsássák minden területi nyelven azon szolgáltatások során, melyek minden egyes nyelvre jellemzõ területre kiterjednek.

18. cikk

1. Minden nyelvi közösségnek joga van, hogy a rá vonatkozó törvényeket és jogi elõírásokat a területre jellemzõ nyelven tegye közzé.
2. Azok a közigazgatási szervek, melyek területén több mint egy területileg létezõ történelmi nyelvi közösség tartozik, minden általános érvényû törvényt és jogi elõírást ezeken a nyelveken közzé kell, hogy tegyenek, függetlenül attól, hogy ezek beszélõi értenek-e vagy sem más nyelveket.

19. cikk

1. A Parlamenteknek hivatalosként kell elfogadniuk az általuk képviselt területen történelmileg beszélt nyelv(ek)et.
2. Ez a jog érvényes a földrajzilag szétszórt területeken élõ közösségek nyelveire is, az 1. cikk 4. bekezdésének megfelelõen.

20. cikk

1. Mindenkinek joga van egy adott területen történelmileg beszélt nyelvet az ezen a területen található bíróságok elõtt mind szóban, mind írásban használni. A bíróságoknak a területükre jellemzõ nyelvet kell használniuk a perek során, és ha az államban érvényben lévõ jogrendszer következtében a bírósági eljárások máshol folytatódnak, az eredeti nyelv megõrzése kötelezõ.
2. A fentiek ellenére mindenkinek joga van, hogy azon a nyelven folyjon le ellene a büntetõügyi tárgyalás, amely nyelvet érti és beszéli, valamint ingyenes tolmácsi szolgáltatást kapjon.

21. cikk

Minden nyelvi közösségnek joga van, hogy a területre jellemzõ nyelven vegyék nyilvános jegyzékbe.

22. cikk

Minden nyelvi közösségnek joga van arra a területre jellemzõ nyelven megfogalmazni a közjegyzõk által hitelesített vagy más arra jogosult köztisztviselök által igazolt okmányokat, ahol az illetõ közjegyzõ vagy más arra jogosult köztisztviselõ hivatalát ellátja.

 

II. szakasz: Oktatás

 

23. cikk

1. Az oktatás elõ kell, hogy segítse a nyelvi közösség nyelvi és kulturális önkifejezõ képességét saját tartózkodási területén.
2. Az oktatás elõ kell, hogy segítse a nyelvi közösség által beszélt nyelv megõrzését és fejlesztését saját tartózkodási területén.
3. Az oktatás mindig a nyelvi és kulturális másság, valamint a különbözõ nyelvi közösségek közötti harmonikus kapcsolatok szolgálatában kell, hogy álljon világszerte.
4. Az elõbb említett elvek szerint mindenkinek joga van bármely nyelvet megtanulni.

24. cikk

Minden nyelvi közösségnek joga van eldönteni, hogy nyelvének milyen mértékben kell jelen lenni mint használatos nyelv és mint tanulmányi tárgya területén belül az oktatás minden szintjén, így az iskolaelökészítõ, elemi, középfokú, technikai és szakoktatásban, va-lamint egyetemi és felnõttoktatásban.

25. cikk

Minden nyelvi közösségnek joga van, hogy rendelkezésére álljon minden emberi és anyagi feltétel, amely szükséges ahhoz, hogy területén belül biztosítsa nyelvének az általa kívánt mértékû jelenlétét az oktatás minden szintjén: a megfelelõen képzett tanárok, megfelelõ oktatási módszerek, tankönyvek, anyagi háttér, épületek és felszerelések, valamint a hagyományos és újító technológiák.

26. cikk

Minden nyelvi közösségnek joga van olyan oktatásra, mely biztosítja saját nyelvének teljes mértékû elsajátítását, beleértve a mindennapi nyelvhasználat legkülönfélébb területeihez szükséges képességeket, valamint bármely más, általa óhajtott nyelv lehetõ legalaposabb ismeretét.

27. cikk

Minden nyelvi közösségnek joga van olyan oktatásra, mely lehetõvé teszi tagjai számára, hogy a saját kulturális hagyományaikkal kapcsolatos bármely nyelvrõl ismereteket elsajátít-sanak, mint amilyenek a közösség által egykor használatos irodalmi vagy szent nyelvek.

28. cikk

Minden nyelvi közösségnek joga van olyan oktatásra, mely lehetõvé teszi tagjai számára, hogy saját kulturális örökségüket (történelem, földrajz, irodalom és a saját kultúra más megnyilvánulásai), valamint bármely más, általuk óhajtott kultúrával kapcsolatos ismereteket mélyrehatóan és alaposan elsajátítsanak.

29. cikk

1. Mindenkinek joga van, hogy az általa lakott területre jellemzõ nyelven részesüljön oktatásban.
2. Ez a jog nem zárja ki annak a jogát, hogy bármilyen olyan nyelvnek a beszélt, illetve írásos ismeretét elsajátítsa, mely kommunikációs eszköz lehet számára más nyelvi közösségekkel.

30. cikk

A nyelvi közösségek nyelve és kultúrája egyetemi szintû tanulmányozás és kutatás tárgya kell, hogy legyen.

 

III. szakasz: Tulajdonnevek

 

31. cikk

Minden nyelvi közösségnek joga van, hogy megõrizze és használja saját tulajdonnév-rendszerét minden szférában és minden alkalommal.

32. cikk

1. Minden nyelvi közösségnek joga van a helységneveket a területre jellemzõ nyelven használni mind szóban, mind írásban, a magán-, a nyilvános és a hivatalos szférában is.
2. Minden nyelvi közösségnek joga van eredeti helységneveit meghonosítani, megõrizni és módosítani. Ilyen helységneveket nem lehet önkényesen eltörölni, elferdíteni vagy át-alakítani, sem helyettesíteni, bármilyen változások történnek a politikai helyzetben vagy bármilyen más típusú változás következik be.

33. cikk

Minden nyelvi közösségnek joga van, hogy a saját nyelvében használatos névvel hivatkozzon saját magára. Bármely más nyelvre való fordításuk el kell, hogy kerülje a kétértelmû vagy pejoratív neveket.

34. cikk

Mindenkinek joga van, hogy saját nevét saját nyelvén minden területen használja, valamint, hogy neve átírása más írásrendszerbe csak szükség esetén, a lehetö legpontosabb fonetikai átírással történjen.

 

IV. szakasz: Tömegkommunikációs eszközök és új technológiák

 

35. cikk

Minden nyelvi közösségnek joga van, hogy eldöntse, milyen mértékben legyen nyelve jelen a területén mûködõ helyi vagy hagyományos médiákban, nagyobb alkalmazási területtel vagy fejlettebb technológiával mûködõ összes tömegkommunikációs eszközben a szórási vagy adási módszertõl függetlenül.

36. cikk

Minden nyelvi közösségnek joga van, hogy rendelkezésére álljon minden emberi és anyagi forrás annak érdekében, hogy biztosítsa nyelvének kívánt mértékû jelenlétét és a kulturális önkifejezés óhajtott mértékét a területén lévõ tömegkommunikációs eszközökben: így megfelelõen képzett tanárok, megfelelö oktatási módszerek, tankönyvek, anyagi háttér, épületek és felszerelések, valamint hagyományos és újító technológiák egyaránt.

37. cikk

Minden nyelvi közösségnek joga van, hogy a tömegkommunikációs eszközökön keresztül alapos ismereteket szerezzen saját kulturális örökségéröl (történelem, földrajz, irodalom és saját kultúrájuknak más megnyilvánulása), valamint megszerezze, tagjai által, a bármely más kultúrával kapcsolatos lehetõ legnagyobb mennyiségû információt.

38. cikk

Minden nyelvi közösség nyelve és kultúrája méltányos és megkülönböztetés nélküli bánásmódban kell, hogy részesüljön a tömegkommunikációs eszközökben világszerte.

39. cikk

A jelen Nyilatkozat 1. cikk 3. és 4. bekezdésében megjelölt közösségeknek, valamint az azonos cikk 5. bekezdésében említett csoportoknak joguk van, hogy nyelvüket méltányosan ismertessék az általuk lakott vagy a migrációs terület tömegkommunikációs eszközeiben. Ezt a jogot a többi nyelvi csoport és közösség jogaival összhangban kell gyakorolni.

40. cikk

Az információs technológia terén minden nyelvi közösségnek joga van, hogy rendelkezésére álljon a nyelvi rendszerének megfelelõ felszerelés, valamint eszközök és termékek a saját nyelvén, annak érdekében, hogy elõnyére fordítsa az ilyen kiadási, fordítási és infor-máció-feldolgozási technológiák lehetõségeit.

 

V. szakasz: Kultúra

 

41. cikk

1. Minden nyelvi közösségnek joga van, hogy használja, fenntartsa és továbbfejlessze nyelvét minden kulturális megnyilvánulási formában.
2. Minden nyelvi közösség képes kell, hogy legyen joga teljes gyakorlására anélkül, hogy a közösség térsége egy idegen kultúra hegemonikus megszállása alá kerülne.

42. cikk

Minden nyelvi közösségnek joga van a saját kulturális körén belüli teljes kibontakozáshoz.

43. cikk

Minden nyelvi közösségnek joga van hozzáférni a kulturális szféráján belüli mûvekhez.

44. cikk

Minden nyelvi közösségnek joga van megfelelõ információ-terjesztéssel hozzáférni interkulturális programokhoz és támogatást kapni olyan tevékenységhez, mint a nyelv idegeneknek való tanítása, fordítás, szinkronizálás, poszt/utószinkronizálás és feliratozás.

45. cikk

Minden nyelvi közösségnek joga van, hogy a területre jellemzõ nyelv kiemelkedõ helyet foglaljon el a kulturális eseményekben és szolgáltatásokban (könyvtárak, videotékák, filmszínházak, színházak, múzeumok, levéltárak, folklór, mûvelõdésügy vagy szórakoztatóipar és a kulturális élet min-den más megnyilvánulása).

46. cikk

Minden nyelvi közösségnek joga van megõrizni nyelvi és kulturális örökségét, beleértve ennek anyagi megnyilvánulásait is, mint például a saját nyelvû dokumentumok, mûvészeti és építészeti alkotások, történelmi emlékmûvek és feliratok gyûjteménye.

 

VI. szakasz: A társadalmi-gazdasági szféra

 

47. szakasz

1. Minden nyelvi közösségnek joga van, hogy megalapozza nyelvének használatát saját területén belül minden társadalmi-gazdasági tevékenységben.
2. Minden nyelvi közösségnek jogában áll, hogy saját nyelvén rendelkezésére álljon minden, hivatása, tevékenysége gyakorlásához szükséges eszköz, mint például: dokumentumok és kézikönyvek, használati útmutatások, ûrlapok és számítógépes felszerelések, eszközök és termékek.
3. Más nyelvek használata ebben a szférában csak olyan esetben kérhetõ, amennyiben ezt az illetõ szakmai tevékenység természete indokolja. Egy késõbb jött nyelv semmilyen esetben sem minõsítheti le vagy szoríthatja ki a területre jellemzõ nyelv használatát.

48. cikk

1. Minden nyelvi közösségnek joga van nyelvét teljes jogi érvényességgel használni bármilyen típusú gazdasági tranzakció során, mint például: árucikkek és szolgáltatások eladása és vásárlása, bankügyletek, biztosítások, munkaszerzõdések és egyebek.
2. Egyetlen ilyen magánszerzõdés zátadéka sem zárhatja ki vagy korlátozhatja a nyelv használatát a rá jellemzõ területen.
3. Minden nyelvi közösségnek joga van, hogy a fent említett mûveletek elvégzésére rendelkezésére álljon saját nyelvén minden szükséges dokumentum. Ezek a dokumentumok lehetnek ûrlapok, csekkek, szerzödések, számlák, átvételi elismervények, szállítójegyek, rendelési ûrlapok és egyebek.

49. cikk

Minden nyelvi közösségnek joga van nyelvét bármilyen típusú társadalmi-gazdasági szervezetben használni, úgy mint munkaügyi és szakszervezetek, valamint munkáltatói, szakmai, kereskedelmi és kézmûves társulások.

50. cikk

1. Minden nyelvi közösségnek joga van, hogy nyelve a leghatározottabban jelen legyen a hirdetésekben, jelzõtáblákon, külsõ útjelzõ táblákon és minden más, az országban fellelhetõ látható jelzéseken.
2. Minden nyelvi közösségnek joga van, hogy saját nyelvén teljes szóbeli és írásos információt kapjon a területén lévõ kereskedelmi létesítmények által ajánlott termékekrõl és szolgáltatásokról, mint például használati útmutatók, címkék, összetevõk jegyzéke, reklámok, garancialevelek és egyebek.
3. Minden nyilványos jelzõtáblát és hirdetményt, mely befolyásolja a lakosság biztonságát, legalább a területre jellemzõ nyelven kell feliratozni olyan feltételek mellett, melyek bármely más nyelvnél nem alsóbbrendûek.

51. cikk

1. Mindenkinek joga van a területre jellemzõ nyelvet használni cégekkel, kereskedelmi társaságokkal és magánintézményekkel való kapcsolatban, valamint hogy ugyanezen a nyelven szolgálják ki, illetve kapjon választ.
2. Mindenkinek joga van mint ügyfél, fogyasztó vagy felhasználó, hogy a területre jellemzõ nyelven kapjon szóbeli vagy írásos információt a közintézményektõl.

52. cikk

Mindenkinek joga van, hogy szakmai tevékenységét a területre jellemzõ nyelven folytassa, feltéve, hogy a munkájával járó feladatköre nem igényli más nyelvek használatát, mint például nyelvtanárok, fordítók vagy idegenvezetök esetében.

 

További rendelkezések

 

Elsõ
Az állami hatóságoknak saját jogkörükön belül meg kell tenniük a megfelelõ lépéseket, annak érdekében, hogy az ebben a Nyilatkozatban kihirdetett jogokat életbe léptessék. Pontosabban, nemzetközi pénzalapokat kell létesíteni a nyelvi jogok gyakorlatának elösegítésére azon közösségeken belül, melyek kimutathatóan nélkülözik az ehhez szükséges forrásokat. Ily módon az állami hatóságok megfelelõ támogatást kell biztosítsanak annak érdekében, hogy a különbözõ közösségek nyelvét törvénybe iktassák, átírják, azon a nyelven tanuljanak és azt a közigazgatásban használják.

Második
Az állami hatóságok biztosítsák, hogy a hatóságok, szervezetek és az érdekelt felek tudomást szerezzen az ebbõl a Nyilatkozatból fakadó jogokról és korrelatív kötelezettségekrõl.

Harmadik
Az állami hatóságok, a létezõ törvényhozás keretén belül, meg kell határozzák, hogy milyen szankciókat von maga után a jelen Nyilatkozatban lefektetett nyelvi jogok megszegése.

 

Végsõ rendelkezések

Elsö
A jelen Nyilatkozat javasolja az Egyesült Nemzetek Szervezetén belül mûködõ Nyelvi Tanács felállítását. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyûlése felel e Tanács felállításáért, meghatározza funkcióit és kinevezi tagjait, valamint felel a nemzetközi jog szerint létrehozandó testület felállításáért, mely a nyelvi közösségeket védi a jelen Nyilatkozatban elismert jogok gyakorlása során.

Második
Ez a Nyilatkozat javasolja és támogatja egy nem hivatalos tanácsadó testületnek, a Nyelvi Jogok Világbizottságának a felállítását, mely a nemkormányzati szervezetek és a nyelvi jogok területén dolgozó szervezetek képviselõibõl áll.